Napló, 1962. október (Veszprém, 18. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-02 / 230. szám

2 NAPLÓ Politikailag és gazdaságilag is megszilárdultak a keszthelyi járás termelőszövetkezetei Járási pártértekezleten talál­koztak szombaton és vasárnap a keszthelyi járás városi és községi alapszervezeteinek kommunista küldöttei. A tanácskozáson megjelent és felszólalt Kossa Ist­ván elvtárs, a Központi Bizottság tagja, közlekedési- és postaügyi miniszter, Kovács Gyula elvtárs, a megyei pártbizottság párt- és tömegszervezeti osztályának veze­tője. A járási pártbizottság beszá­molóját Márvány János elvtárs, a Keszthelyi Járási Pártbizottság első titkára ismertette. A járási pártbizottság beszámo­lójának fő vázát a mezőgazdaság szocialista átszervezésének, a ter­melőszövetkezetek politikai és gazdasági megerősítésének, a ter­melés főbb kérdéseinek az elemzé­se és értékelése képezte. Az elő­adó hangsúlyozta, hogy a VII. pártkongresszus óta eltelt idő egyik legszebb és legnagyobb ideológiai és poli­tikai győzelme a járás me­zőgazdaságának átformálása volt. Ezt a nehéz feladatot a párt irá­nyításával, a munkásosztály ve­zetésével, a dolgozó parasztsággal összefogva, az önkéntesség elvé­nek szigorú betartásával sikerült megoldani. A Magyar Szocialista Munkáspárt következetes politiká­ja megértésre talált a dolgozó pa­rasztok körében, s így lehetővé vált, hogy 1959-ben a járás legtöbb községe termelőszövetkezeti köz­séggé alakult. A dolgozó parasztok termelőszö­vetkezetekbe tömörülésével meg­nyílt az út az egységes, szocialista paraszti osztály kialakításához. Megerősödött a munkás-paraszt szövetség, megszűnt a kapitaliz­musból a szocializmusba való átmeneti időszak egyik fő ellent­mondása, a szocialista ipar és a kisárutermelő mezőgazdaság kö­zötti ellentmondás. A mezőgazdaság szocialista át­szervezésének befejezése után a legfontosabb feladat volt a ter­melőszövetkezetek politikai és gazdasági megszilárdítása. A járási pártbizottság a ter­melőszövetkezeti pártalap­­szervezetek megalakítását az egyik legfontosabb feladat­nak tekintette. Jelenleg a keszthelyi járás terü­letén minden termelőszövetkezet­ben önálló pártalapszervezet mű­ködik. A gazdasági megszilárdításhoz jelentős segítséget biztosított a sokirányú állami támogatás, a 3004-es kormányhatározatok, a különböző miniszteri rendeletek. Azokban a szövetkezetekben, ahol a vezetéssel baj volt, a tagok új­jáválasztották a vezetőséget, a helyi szervek javaslatai és a szö­vetkezeti demokrácia tiszteletben tartása alapján. Gondoskodás tör­tént a szakvezetés megjavításáról is. A balatongyöröki és a zalakö­­veskúti termelőszövetkezetek ki­vételével minden szövetkezetben jól képzett mezőgazdasági mér­nök és pénzügyi szakember dol­gozik. Sok segítséget adtak a fejlődő termelőszövetkezeteknek a patro­náló vállalatok és a mezőgazdasá­gi intézmények. A járási pártbizottság a máso­dik ötéves terv célkitűzéseit szem előtt tartva elkészítette a járás öt­éves mezőgazdasági fejlesztési tervét. Eszerint a járás mezőgazdasági nagy­üzemei 30—32 százalékkal nö­velik a termelésüket az öt­éves terv időszakában. Jelentős előrelépés történt a ter­melőszövetkezeteknél a belterjes gazdálkodás fejlesztésében. Nö­vekedett az intenzív kultúrák te­rülete. A szerkezeti változások­nak megfelelően megváltoztak a hozamok, növekedett az áruterme­lés és a tagok jövedelme. Az egyéni gazdálkodás időszakához viszonyítva, kenyérgabonából 2,9 mázsá­val, őszi árpából 4 mázsával, zabból 2 mázsával, burgonyá­ból pedig 9 mázsával növeked­tek a holdankénti hozamok. Az egy tagra eső átlagos jövede­lem igen eltérő a járás termelő­­szövetkezeteiben. Amíg a zalavári tsz-ben 20133 forint, Zalaszántón csak 4073 forint jövedelem jut egy tagra. A tiszta vagyon növekedé­se minden termelőszövetkezetben emelkedő irányt mutat. A járás termelőszövetkezetei csatlakoztak a kongresszusi mun­kaversenyhez, összesen 2143 má­zsa hús, 165 000 tojás, 275 000 liter tej, 150 mázsa burgonya és 350 mázsa zöldségféle előállítását vál­lalták a VIII. pártkongresszus tisz­teletére. A szocialista termelési viszo­nyok uralkodóvá válásával tartalmában változott meg a munkás-paraszt szövetség. Ez a szövetség ma már két szo­cialista jellegű osztály szö­vetsége, testvéri összefogása. A járási küldöttértekezlet más­nap, vasárnap folytatta a tanács­kozást. A felszólalók értékelték a járási pártbizottság hároméves te­vékenységét és azt pozitívnak ta­lálták. A meglevő hiányosságokra felhívta a figyelmet, a legtöbb felszólaló a­­ termelőszövetkezetek életével, gazdálkodásával kapcso­latos kérdéseket vetette fel. Szó esett a pártoktatásról, a szövetke­zeti demokráciáról, a tag- és tag­jelölt felvételről. A pártértekez­let az egyik küldött javaslatára táviratot küldött az Országos Bé­­ketanácsnak, a kubai események elleni tiltakozásul. K. A. Megszívlelték a VII. kongresszus útmutatásait a várpalotai kommunisták Várpalota város pártszervezetei kommunistáinak küldöttei szom­baton és vasárnap tartották párt­értekezletüket, amelyen részt vett Slamovics Zoltán elvtárs, a me­gyei párt-végrehajtó bizottság tag­ja, megyei rendőrfőkapitány és Ábrahám Ferenc elvtárs, a me­gyei pártbizottság ipari-közleke­dési osztályának vezetője. A városi pártbizottság beszámo­lóját Lendvai József elvtárs tar­totta meg. Részletesen elemezte, hogy a város dolgozói hogyan haj­tották végre az 1959 október 18-án megtartott városi pártértekezlet, illetve a VII. kongresszus határo­zatait, ismertette azokat a gazda­sági és kulturális eredményeket, amelyeket az utóbbi 3 évben ér­tek el a város dolgozói, de szólt a hibákról, a még tapasztalható nehézségekről is. Az eredményekből azt a meg­állapítást vonta le, hogy a város kommunistái megfo­gadták a pártértekezlet és a kongresszus útmutatásait és magukkal tudták ragadni, a célkitűzések megvalósítására mozgósították a dolgozók széles tömegeit. Határozottan javult a párt és a pártonkívüliek kapcsolata a vá­­­rosi szintű vezetéstől kezdve egé­szen az alapszervezetekig,­­ nőtt a párt tekintélye, befolyása. A párt szervezeti fejlődéséről szólva, többek között elmondotta Lendvai elvtárs, hogy kedvezően alakult a párttagok általános műveltsége. Több a 8 általánost, a középisko­lát végzett kommunista, mint 3 évvel ezelőtt. A­­párttagság eszmei, politikai felkészítésében sokat, jelent, hogy a pártoktatás szakosított tanfolya­mai eredményesek, az oda járó párttagokat és vezető beosztásban levő dolgozókat jól felkészült ok­tatók tanítják Azonban a párt­oktatás jelentős részét magába foglaló oktatási formák — az idő­szerű kérdések és a marxizmus­­leninizmus tanfolyamán — szín­vonalában és tartalmában nem vál­tották be a hozzájuk fűzött remé­nyeket. Ennek oka egyrészt, hogy az említett tanfolyamok temati­kája elég zsúfolt volt. Magas követelményeket ál­lítottak fel, nem vették figye­lembe a hallgatók felkészült­ségbeli különbségét. Az említett hibák, nehézségek ellenére a pártoktatásban két alapvető eredményt lehet kiemel­ni. Az egyik a számszerű fejlődés. Az 1961—62-ben szervezett párt­oktatásban részvevő 1702 fő kö­zül 806 pártonkívüli volt. A pár­tonkívüliek 80—90 százalékát szo­cialista brigádtagok tették ki. A másik, hogy a XXII. kongresszus anyagá­nak feldolgozása szinte az egész tagságot megmozgatta, s a propagandisták rendkí­vül jól, sokoldalúan érttették meg a hallgatókkal a XXII. kongresszus jelentőségét. A beszámoló további részében az agitációs munka, a párt tö­megkapcsolatairól, a tömegszer­vezetek és tömegmozgalmak ered­ményeiről, feladatairól szólt Lend­vai elvtárs. A beszámolót követő vitában 21 elvtárs vett részt. Mint ahogy Slamovics Zoltán elvtárs mondot­ta felszólalásában: Az elhangzott vita azt mutatja, hogy a Várpalotán élő és dolgozó kommunisták tanulmányoz­zák a kongresszus irányelveit, és saját munkájukat, az el­múlt 3 év munkáját ennek tükrében vizsgálják. Rámutattak, hogy 3 év alatt mi­lyen utat tettek meg. De nemcsak az eredményeket kísérték figye­lemmel, hanem a feladatokat is ismerik, látják, hova akarunk el­jutni, tisztában vannak a VIII. kongresszus irányelveinek jelen­tőségével. Elmondották, hogy az osztály­viszonyok alakulása, az osztály­­harc új formája az üzemekben, a termelőszövetkezetekben, az isko­lákban új problémát vet fel: töb­bet kell foglalkozni az emberek tudatának formálásával. Az üzemekben megalakultak a szocialista brigádok, most arra kell törekedni, hogy eze­ket a kis közösségekbe tömö­rült embereket átformáljuk, átneveljük. Ebben nagy szerep vár a párt­­szervezetekre, s valamennyi tö­megszervezetre, mozgalomra. Egységesen foglalt állást a párt­értekezlet abban is, hogy az agitációs és propaganda­­munka színvonalát tovább kell emelni, s ebben növelni kell a pártszervezetek önál­lóságát, öntevékenységét. Valamennyi hozzászólásból ér­ződött: szeretnének tanácsot, se­gítséget adni­­— még a bírálatok­kal is — ahhoz, hogy a megvá­lasztandó pártbizottság minél er­edményesebben tudjon dolgoz­ni. Kfi. T.-né A szövetségi politika szövetségeseket szerez a munkásosztálynak és a béke ügyét szolgálja nemzetközi méretekben is — a pápai kommunisták kétnapos tanácskozása . A pápai kommunisták 170 kül­dötte szombaton délután és va­sárnap tanácskozott. A városi bi­zottság beszámolóját Szabó Gyu­la elvtárs, a bizottság titkára is­mertette a küldöttekkel. Részle­tesen elemezte az elmúlt három esztendőben végzett pártmunkát, és javaslatokat tett a munka szín­vonalának emelésére. Vasárnap került sor a vitára. A nap kedves epizódja volt az úttörők és a kiszesek köszöntője. A fiatalok nevében sikeres mun­kát kívántak az értekezletnek, egyben hitet tettek a párt ügye mellett Huszonegyen — köztük Nagy Józsefné elvtársnő, az MSZMP Központi Bizottságának póttagja, Kovács Zoltán elvtárs, az MSZMP Központi Bizottsága Külügyi Osz­tályának helyettes vezetője, Sza­bó Kálmán elvtárs, az MSZMP Veszprém megyei Bizottságának titkára, Gyimóthy Dénes elvtárs, j­grásigyűlési képviselő, az MSZMP járási bizottságának első titkára — szólaltak fel. A felszólalók elsősorban a min­dennapi párt- és társadalmi élet problémáival foglalkoztak, de se­gítettek az MSZMP Központi Bi­zottsága kongresszusi irányelvei elvi kérdéseinek helyes értelme­zésében is. Egyik legtöbbet vitatott, leg­alaposabban elemzett elvi kérdés a párt szövetségi politikája, és ennek Pápán való alkalmazása volt. A felszólalók — szembeszáll­­va egyes helytelen nézetekkel — hangsúlyozták, hogy a szövetségi politika nem engedmény, hanem az igazi marxista—leninista poli­tika. A szocializmus nemcsak a kommunistáknak épül, hanem az egész népnek, ezért olyan politi­kát kell folytatni, hogy az építés­ben is részt vehessen és részt is vegyen az egész nép. Példák so­kaságával bizonyították a felszó­lalók, hogy ez a politika érvénye­sül Pápán is, és, hogy mennyivel gyorsabban vezet ez célhoz. Má­sok e politika nemzetközi jelen­tőségét taglalva rámutattak: az imperialista körök kétségbeesett kapálódzása létük meghosszabbí­tásáért ,a tőkés országok kispol­gárai ellen is irányul. A közös piac megvalósítása például e kö­zéprétegek, kispolgárok tönkreté­telét jelenti. Ezek a középrétegek egyre inkább a munkásosztály szövetségeseivé válnak ezekben az országokban. Ha azonban azt lát­nák, hogy mi, akik szocializmust építünk, a munkásosztály politi­káját valósítjuk meg, és eközben — megsértve a lenini politikát —­ a középrétegek ellen fordulunk és kirekesztjük őket a társadalom építéséből — ez elszakítaná őket saját munkásosztályuktól is. A mi szövetségi politikánk tehát kézzelfogható belső eredményeink mellett szövetségeseket szerez a munkásosztálynak és a béke ügyét szolgálja nemzetközi méretekben is. 1982. október 2. A zirci járási pártértekezlet határozata: Egy évvel előrehozzuk a mezőgazdaság ötéves tervének megvalósítását A vasárnapi, zirci járási párt­értekezletre 120 küldöttet válasz­tottak, s úgyszólván valameny­­nyien megjelentek a fontos ta­nácskozáson. Részt vett dr. Bo­­dogán János, a megyei párt-vég­rehajtó bizottság tagja, a megyei tanács elnöke, megjelent és fel­szólalt Barkóczi Imre, az MSZMP Központi Bizottsága Párt- és Tömegszervezeti Osztá­lyának munkatársa. Tóth József, a Zirci Járási Pártbizottság tit­kára — ezt a küldöttek nagy többsége is megállapította — ala­pos, részletes elemzést adott a járás iparának és különösképpen mezőgazdaságának fejlődéséről és teendőiről. Mintegy 4400 termelőszövetke­zeti tag gazdálkodik a járásban, 44.000 hold földön. Amióta győzött a termelőszö­vetkezeti mozgalom kézzel­foghatóan emelkedett a nö­vénytermelés, beleértve a ka­pásokat is. Erősen gyarapodott az állatlét­szám is, különösképpen a serté­sek és a juhok száma. Nőtt 1959 óta a szövetkezetek árutermelése s mindennek következtében az egy-egy tag­ra jutó, évi tiszta jövedelem is. 1959-ben 8,9 ezer forint jövede­lem jutott a közösből egy-egy tag­­ra, tavaly már 11 ezernél valami­vel több. A közös gazdaságok fej­lődését elemezve, Tóth elvtárs azt jelentette a pártértekezletnek, hogy a járásban is sikerült meg­valósítani a párt által kitűzött, nem éppen könnyű feladatot: át­alakult a mezőgazdaság, olykép­pen, hogy eközben a termelés, az állatállomány is jelentékenyen nö­vekedett. Aztán részletesen megvilágítot­ta, hogy a közös gazdaságokban sokkal nagyobb lehetőségek rej­lenek, mint amennyit eddig sike­rült hasznosítani belőlük. A termelés nem minden szö­vetkezetben nőtt egyformán, a viszonylag jó adottságú közös gazdaságokban is nagy termelési tartalékok rejlenek. A „tüzet” elsősorban a termelés költségeinek csökkentésére irá­nyította. Ezek sok szövetkezethez még magasak, s fékezik a beruhá­zásokat, csökkentik a tagság szor­galmát, s végső soron a termelét további emelését is nehezítik. Kü­­lonösképpen magasak a termelés költségei az állattenyésztésben. Részletesen elemezte a teendő­ket. A szövetkezeti tagok odaadá­sának növelését, a fiatalok és nők fokozottabb bevonását ál­lította a gazdasági teendőkön kívül a feladatok középpont­jába. A fiatalság megnyerése különö­sen fontos: 1959-ben a szövetke­zeti tagság 3,3 százaléka volt nyugdíjas, ma pedig már 25,3 szá­zaléka. A szövetkezeti tagok több mint 60 százaléka ötven éven fe­lüli a járásban. Tovább, még erő­teljesebben kell folytatni a tag­ság anyagi ösztönzésének politi­káját, a rendszeres előleg­ fizetés, a helyes premizálás kialakítását, a lakosság, a fiatalság kulturális igényeinek kielégítését. 1959 óta 75 százalékkal nőtt a termelőszö­vetkezeti pártszervezetek taglét­száma, mindez azonban nem ki­elégítő. Némely szövetkezet, elha­nyagolja még a közös gazdaságok pártszervezeteinek erősítését. Meg kell szüntetni a szövetke­zeti vezetők eddig tapasztalt, egészségtelen fluktuációját: három év óta az elnökök 45, a mezőgazdászok 52, a fő­könyvelők 62 százaléka válto­zott. Ez a nagymérvű mozgás káros. Részletesen szólt az egységes paraszti osztály kialakulásának folyamatáról, a pártonkívüli szö­vetkezeti tagok politikai aktivizá­lásáról, s néhány szektás jelen­ségről, amely e folyamatot gátol­ja. Ugyanerről szólt meggyőzően Sarkadi Sándor, a veszprémvar­­sányi pártszervezet küldötte. Rá­mutatott: néhány elvtársunk azt tartja, hogy a pártszervezetek most kiadják a fegyvert a kezük­ből, azáltal, hogy igyekeznek min­den pártonkívüli, régebben bár­melyik falusi réteghez tartozó dolgozóval jó viszonyt teremteni. Pedig ezzel újabb fegyvert fog­nak, vagyis: a párt újabb, nagy számú támogatót nyer. Svarc Jó­zsef elvtárs, a romándi Lenin Tsz elnöke közös gazdaságuk kiváló eredményeiről számolt be. A töb­bi közt elmondotta, hogy holdan­ként több mint 5000 forint értékű árut termelnek. De azt is elmon­dotta, hogy termelésüket, jövedelmüket a jövőben is gyorsan növelni tudják, mert adottságaikat még ők sem tudták teljesen, sőt megközelítőleg sem ki­használni. Több mint 20 küldött szólt a mezőgazdaság fejlesztéséről. Vé­gül is az egész pártértekezlet egyetértett abban, hogy a legcélravezetőbb gazdasági és politikai teendők jó elvég­zése folytán a zirci járás egy évvel előbb teljesítheti az ötéves terv mezőgazdasági célkitűzéseit, a kiszabott határidőnél. P. Z.

Next