Napló, 1962. december (Veszprém, 18. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-01 / 281. szám

2 Az ifjúsági szervezetek segítsék a tanulóifjúság szocialsta nevessél — Várnai Ferenc, a KISZ Központi Bizottságának titkára Veszprémben — Mintegy 25 általános- és középiskolai igazgató, KISZ tanácsadó tanár nemrég konzultációs kérdésekkel fordult a KISZ Központi Bizottságának Titkárságához Veszprém megyéből. Tegnap Várnai Ferenc elvtárs, a KISZ Központi Bizottságának titkára részletesen válaszolt a nagyrészt közérdekű kérdésekre a veszprémi művelő­dési házban. A többi közt válaszolt arra a kérdésre: „Helyes-e, hogy a kö­zépiskolai tanulók túlnyomó többsége tagja a KISZ-szervezetek­­nek, köztük olyanok is, akik világnézetileg még nem elég érettek? Nem jelenti-e ez az iskolai ifjúsági szervezet hatékonyságának csökkenését?” Kérdésként hangzottak el a következők is: „Mi le­gyen azzal a fiatallal, aki az úttörőcsapat vagy a KISZ-szervezet tagja akar lenni, de szülei még nem látják ennek igazi értelmét?”­­.Jogosít-e a KISZ-szervezet tagsága az egyetemi felvételekre, a főiskolákra?” A mintegy 50 kérdés közül talán ezek voltak a legjelentéke­nyebbek, azokon kívül, amelyek az iskolák belső életének, a kol­légiumi élet néhány fontos és érdekeséről hangzottak el. Várnai elvtárs válaszában a többi közt elmondotta: — Ma a középiskolákban csak­ugyan sok tanuló tagja a KISZ- szervezetnek. Mintegy 200 000 kö­zépiskolásból 145 000 már KISZ- tag. Természetesen nem mind vesz részt elég intenzíven az ifjú­sági szervezetek munkájában. Három-négy éve megközelítőleg sem voltak ennyien, s tény, hogy a kevesebbhez képest több volt az aktív tag. A valóságban azonban most többen dolgoznak aktívan, csupán a középiskolás KISZ-szer­­vezetek vezetőségi tagjai és a különféle munkával megbízott ta­gok többen vannak, mint az ak­kori taglétszám. Ez máris meg­győzhet bennünket arról, hogy ma a középiskolák KISZ-szervezetei hatékonyabbak az ifjúság neve­lése szempontjából, mint amilye­nek néhány évvel ezelőtt lehettek. •­­ Az természetes, hogy ezek­nek az ifjúsági szervezeteknek a tagjai nem egyformán tevéke­nyek. Vannak egészen mozgékony, lelkes KISZ-tagok, másrészt olya­nok, akik átlagot jelentenek az aktivitásban, megint mások még ennyit sem tesznek De nem is az a feladatuk a kö­zépiskolák KISZ-szervezetei­­nek, hogy csak a már aktív if­jak, tanulók tömörítői legye­nek. Hanem az is hogy ezen aktív fiatalokra támaszkodva tömörítsék a még nem aktív ifjakat is, formálják őket az iskolai és a KISZ-szervezetek által támasz­tot­t követelményeknek megfele­lően.. A világ legtermészetesebb dolgai közé tartozik, hogy a fiata­lok állandóan felnőnek, s újak jönnek helyettük. Ez azt is jelenti, hogy mindig lesznek, akiket az iskolai, a szervezeti élethez kell formálnunk. A fiatalságban min­dig fellelhető egyféle politikai és más tapasztalatlanság Mindebből az következik, hogy sohasem szá­míthatunk valamiféle ,,felnőtt”, mindenben h°­vesen aktív, tapasz­talt, ifjúságra. Vagyis: semmiképpen sem korlátoz­hatjuk középiskoláinkban sem a KISZ-szer­vezetek taglét­számát csupán az aktív fia­talokra. Az a fontos, hogy nagy számban me­myerjük és formáljuk őket. .. Növeli a KISZ-szervezetek aktivitását, ha e szervezetek is többet törődnek a felnövő úttö­rőkkel, például­­ előkészítik a KISZ-tagságra a VIII. osztályos úttörőket. Ezek nagy része ma még elvész az általános iskola el­végzése után, mint a mozgalom­ban levő fiatal. Nagyrészt azért is, mert az úttörő csapat- és raj­vezetők, — ezek általában peda­gógusok — nem ismerik eléggé a KISZ-szervezetek életét. Úgy igyekeznek előkészíteni őket — mert a­ jószándék megtalálható bennük —, hogy beszélnek nekik a régi ifjú kommunistákról, Ki­lián Györgyről, Ságvári Endréről, sok mártírhalált halt ifjú kommu­nistáról, az illegalitás hősi harcai­ról. Mindez helyes volna. Csak nem elégséges. Mert így némely VIII-os azt mondja: ő nem megy a KTSZ-szervezetbe, mert nem tud hős lenni. A másik viszont óriási reményekkel­­ megy, hogy ott csupa nagy, nemes dolgot talál. A KISZ-tagok között igazi, nagy hősöket is remél. Aztán eljön az idő, amikor szava­zással felveszik a nagyreményű ifjút. Jön néhány, talán nem is érdektelen, de fölcsigázott képze­letéhez mérten, nem jelentős ren­dezvény, előfordul, hogy valame­lyik nagyobb fiú azt mondja neki, ha elálmélkodik , valamin: „Menj az utániból kisöcsém!” És akkor könnyen jöhet a kiábrándulás. De nem fordul elő ott, ahol a KISZ- szervezetek életét ismerő csapat­os rajvezetők foglalkoznak az is­kolásokkal. Ezek számát növelni, mint patronálókét is — ez szüksé­ges lépés.­­ Természetesen nem azért fontos, hogy a fiatalok tagjaivá váljanak -például- a középiskolák KISZ-szervezeteinek, mert ez va­lamiféle jogot jelent, mint ahogy némely szülő még elképzeli, az egyetemi, főiskolai felvételekhez. Jogcímet nem jelent, viszont témiy, hogy az ifjúsági szervezetek műkö­dése igen kedvező tulajdon­ságokat fejleszt ki a tanulók­ban, s így már jelent valamit a felvé­teleknél, hiszen tagságuk gyara­pítja tudásukat, emberségüket, jó fellépésüket, s melyik egyetem nem veszi ma figyelembe ezen jó tulajdonságokat? Ugyanez vonat­kozik a különféle építőtáborok­ban részvevő fiatalokra is. Ter­mészetesen itt a részvétel teljesen önkéntes, az erőltetés káros. Ma­ga a részvétel viszont nagy él­ményeket nyújt a fiataloknak, sokoldalúbbakká, egészsége­sebbekké teszi őket. — Ha valamely iskolás szeretne tagja lenni a KISZ-szervezetnek, vagy az úttörő csapatnak, de a szülők még nem látják ennek ér­telmét, nem az a helyes, ha a ta­nulót felveszik szülei ellenére. Itt meg kell jegyezni: ma nem gya­kori, hogy a szülők ellenzik a fia­talok belépését az említett szer­vezetekbe. Az a gyakoribb, hogy akik még nem értik is teljesen, mi az értelme, látva, hogy ott gyermekeik tudásban, emberség­ben gyarapodnak, megadják nekik az engedélyt. De ha mégis akad a gyerekkel ellenkező szülő, ott őt érdemes mindenek előtt felke­resni a pedagógusoknak és a KISZ-szervezetek vezetőinek, s megbeszélni vele, hogy ne fossza meg gyermekét a helyes ifjúsági nevelés eszközeitől.­­ Tulajdonképpen az a fontos az ifjúsági szervezetek munkájá­ban, hogy segítsenek életerős, életvi­dám, erkölcsös, hazaszerető, szüleit tisztelő, jól tanuló, a szocialista életben eligazodó fiatalokat nevelni. És csak ez lehet ma a szülők ér­deke is.­­ A mintegy két óra hosszat tartó válaszadó beszéd a fentieken kí­vül sok mindent tisztázott, s hoz­zájárul, hogy megyénk iskolai KISZ-szervezeteinek és úttörőcsa­patainak munkája az eddiginél is hatékonyabbá váljék. — Pozsgai — Gondoskodtak a termelőszövetkezeti vezetők továbbképzéséről A megyei tanács végrehajtó bi­zottsága részletes felmérés alap­ján megállapította, hogy termelő­­szövetkezeteink vezetőinek (el­nök, főkönyvelő, agronómus) szak­mai és politikai képzése nem eléggé szervezett, több vezető képzése nem megoldott. A me­gyei tanács mezőgazdasági osztá­lya­ e hiányosság megszüntetése érdekében gondoskodott a terme­lőszövetkezeti vezetők szakmai és politikai képzéséről, illetve to­vábbképzéséről. A vezetők közül jelenleg mintegy hatvanan tech­nikumban, vagy egyetemen ta­nulnak, többen mérlegképes köny­velői tanfolyamot végeznek. A kientkező oktatási évben újabb kilencven vezető kapcsolódik be egyetemi továbbképzésbe, iratko­zik be technikumba végzi el a mérlegképes vagy a képesített könyvelői tanfolyamot. A szövetkezeti vezetők tovább­képzése érdekében a tél folyamán Keszthelyen egyhetes továbbkép­ző tanfolyamot tartanak, ame­lyen folyamatosan vesznek részt a szövetkezetek elnökei, agronó­­musai és mintegy 700 növényter­melési, állattenyésztési, kertésze­ti, szőlészeti, gyümölcstermelési és építési brigádvezető. A zár­számadások helyes végrehajtása érdekében szintén tartanak elő­készítő tanfolyamot. NAPLÓ 1962. december . A szocialista brigádok kulturális életéről és a tapolcai járás értelmiségi dolgozóinak népművelő munkájáról tanácskozott a megyei kulturális bizottság Tegnap délelőtti ülésén két kér­dést vitatott meg a megyei párt­­bizottság agitációs és propaganda osztálya mellett működő kulturá­lis bizottság. Az egyik kérdés a szocialista brigádok kulturális vállalásainak teljesítése volt, en­nek értékeléséhez megelőzően széleskörű vizsgálódás, valamint Varga Gyuláné, az SZMT kultúr­­felelősének beszámolója szolgált alapul. A kulturális bizottság megálla­pítása szerint a termeléssel és a társadalmi munkával kapcsolatos vállalásokhoz képest a kulturális vállalások meglehetősen formáli­sak, általános jellegűek. A „szo­cialista módon élni, dolgozni és gondolkodni” jelszó megvalósítása érdekében a szocialista brigádok elsőrangú feladata a kultúra te­rületén, hogy szakmai és iskola­­rendszerű továbbképzésre, tanu­lásra buzdítsák tagjaikat. Ezen­kívül általános műveltségük fo­kozása céljából a legváltozato­sabb, de mindig az igényekhez igazodó művelődési formákat kell megtalálniuk. Mészáros György, járási műve­lődésügyi osztályvezető jelentése sok hasznos és általánosan elter­jeszthető tapasztalatot tartalma­zott arra vonatkozóan, hogy ho­gyan sikerült (megyénk járásai közül itt a legjobban) a tapolcai járás értelmiségi dolgozóit moz­gósítani a népművelő munkára. A párt helyes, bizalmat és meg­becsülést sugárzó értelmiségi po­litikája nyomán pedagógusok, agronómusok, orvosok, mérnökök, jogászok, tanácsi dolgozók fára­doznak lelkesen Badacsonytoma­jon, Badacsonytördemicen, Dí­szeiben, Kisapátiban, Balatoncsi­­csón, Kapolcson, Köveskálon, Szentantalfán, Kővágóörsön, Ba­latonszepezden, Káptalanrévn, Révfülöpön és még egy sereg köz­ségben a népművelés fellendíté­sén. Sajnálatos, hogy mindez a járási székhelyre, Tapolcára már kevésbé érvényes. Dr. Csíki Ottó előadása Sarkadi Imre életművéről a veszprémi művészklubban Csütörtökön este dr. Csíki Ottó kritikus tartott előadást Veszp­rémben, a szakszervezetek me­gyei tanácsa Kisfaludy Művelő­dési Otthona művészklubjában. Az előadó tulajdonképpen ösz­­szefoglalta az irodalom és művé­szet veszprémi barátai előtt azt a vitát, amely az utóbbi hónapok­ban országosan — irodalmi folyó­iratokban és irodalmi tanácsko­zásokon — Sarkadi Imre életmű­vének értékeléséről kialakult. A múlt évben tragikus körülmények között fiatalon elhunyt kitűnő író művészi és világnézeti fejlődésé­nek fázisait, valamint egyes mű­veit részletesen elemezve, alkal­mat talált az előadó arra is, hogy több irodalom-esztétikai problé­mát (polgári humanizmus, szocia­lista realizmus, morbiditás, szexu­­álcentrizmus, modernség stb.) is felvessen. Eltértek a tárgytól? _ Kommunista erkölcs elméletben és gyakorlatban Homokbödögén — Tessék, ki kíván hozzászól­ni? Csend. Tízen ülnek a szobában, a homokbödögei tanács jó meleg irodájában, kilenc férfi, egy nő, a pártoktatás helyi résztvevői. A tíz közül egynek sincs mondani­valója? A szemináriumvezető, az ugodi tanácstitkár biztatja a hallgató­kat: — tessék, kinek mi a véle­ménye? Csend. Kinn, a fehérbe öltözött utcán tombol, a novemberi tél, a meleg szobában csak a kályha duruzsol. Az emberek, akikhez a kérdés szólt, hallgatnak. Hallgatnak. Nem azért, mintha nem lenne véleményük, mondani­valójuk, ellenkezőleg, nagyon is sok van. Olyan kérdésről beszélt az előbb a szemináriumvezető, az erkölcsről, a régiről és az újról, ami mindenkit érdekel, amiről mindenkinek van valamilyen ál­láspontja. Hallgatnak, gondolkodnak. Nehéz szavakká formálni a ka­vargó gondolatokat. Csend van, de az agyakban hangtalanul is tovább visszhang­zanak a tanácstitkár iménti sza­vai: — A kommunista erkölcs fő jellemzője a társadalom javára végzett öntudatos tevékenység ... Percek múlnak, mikor végre szót kér valaki. A szobában levő egyetlen nő, a helybeli tanács dolgozója. —Szép ez az elv, de a gyakor­lat még nem ilyen! Megtört a csend. Az emberek megélénkülten figyelnek fel. — Az igaz — szólal­­meg a sa­rokban egy idősebb férfi —, hogy a kommunista erkölcs elterjedése a jövő kérdése, de azért, már most vannak itt a szövetkezetben is, akik szívvel, lélekkel törődnek a közösséggel. Ez a kommunista er­kölcs alapja. — Vannak, de még nagyon ke­vesen — toldja meg egy kis ellen­vetéssel a harmadik. Szó szót követ és észrevétlenül kibontakozik az eleven, érdekes vita. Nem szabályos „felelés” és nem is egészen pontosan a tan­anyag szerint alakul a beszélgetés. Ha idegen lépne hirtelen a szo­bába, az első szavak hallatán ta­lán nem is tudná megmondani: szövetkezeti gyűlés, vagy pártok­tatás van-e itt? Szőnyegre kerülnek a szövetkezet hétköznapjai, az emberek magatartásának, ön­tudatosodásának kisebb, nagyobb jelei. — Az asszonyoknak is megjön az eszük — hallom tovább a vi­tát. — Ennyien még sosem voltak krumplit szedni, mint ma reggel. Olyan is volt köztük néhány, aki eddig még egy kapavágást sem tett a szövetkezetben. — Egy órája sincs még — veszi át a szót a szövetkezet elnöke — bejön az irodára az egyik foga­­tos. Dühös volt nagyon a takar­­mányosokra. Behozták a szénát és ledobták a sárba az istálló elé eb­ben az istenverte időben. Nem tö­rődnek azok vele, hogy reggelre elpocsékolódik az a takarmány, amiből úgy sincs soha elég. Ez a fogatos tavaly még semmiért meg nem tette volna, hogy bejön az irodára „árulkodni.” Most meg már természetes neki, hogy beje­lenti, ha hibát, pazarlást tapasz­tal, így változik az emberek er­kölcse. Jó a példa, láthatóan mindenki egyetért az elnök szavaival. Vagy mégsem? — Csakhogy az a fogatos hara­gosa a takarmányosnak. Azért szólt olyan dühösen — toldja meg az elnök szavait valaki. Ezen megint lehet gondolkodni, elmélkedni. Bizony, az új er­kölcs, meg a régi gyakran még keveredik egy emberben is. Meg olyan is van, hogy rosszul értelmezik a kommunista erkölcsöt is. — Magyaracsádon voltak — folytatja a tsz elnök —, akik azt mondták, nem kell már nekik háztáji föld, csak a közös a fon­tos. Úgy tartom, ez nem helyes, pedig úgy látszik, mintha azok az egyéni érdeket alárendelték vol­na a közösnek. Az emberek, a szeminárium „hallgatói” most már nem hall­gatnak. Mind tovább gyűrűzik a beszélgetés. Szóba kerül az em­berek viselkedése, magatartása is. Az elvtársnő, aki először törte meg a csendet, ismét megszólal: — A nyáron Moszkvában jár­tam. Azt látták volna, ott milyen fegyelmezetten közlekednek az emberek az utcán. Nincs tüleke­dés, veszekedés, türelmetlenség, mindenki vár a sorsára. Itt? Csak meg kell nézni, hogyan tiporják egymást reggelenként a busznál. Az életről beszélgetnek, a maguk életéről és arról, hogy milyen legyen, hogyan formálód­jon fokról fokra. Mindenki egyet­ért abban, hogy olyanná, amely­ben kibontakoznak a kommunis­ta magatartás vonásai mindenki­ben. Vége a foglalkozásnak, a sze­mináriumvezető összefoglalja az elmondottakat. Kicsit úgy érzi, hogy a beszélgetés elkanyarodott a tárgytól. Látszólag való­ban eltértek a tárgytól. De a va­lóságban éppen ez a jó. A kom­munista erkölcsöt nem lehet könyvből­­megtanulni. Csak az ér­ti meg ennek a „leckének” a lé­nyegét, aki a hétköznapok gya­korlatában ismeri fel az új és a régi erkölcs küzdelmét. A homokbödögei szeminárium résztvevői megértették a lecke lé­nyegét. Nem hiába búcsúztak egymástól azzal: érdemes volt el­jönni. Polgár Miklós

Next