Napló, 1962. december (Veszprém, 18. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-01 / 281. szám
2 Az ifjúsági szervezetek segítsék a tanulóifjúság szocialsta nevessél — Várnai Ferenc, a KISZ Központi Bizottságának titkára Veszprémben — Mintegy 25 általános- és középiskolai igazgató, KISZ tanácsadó tanár nemrég konzultációs kérdésekkel fordult a KISZ Központi Bizottságának Titkárságához Veszprém megyéből. Tegnap Várnai Ferenc elvtárs, a KISZ Központi Bizottságának titkára részletesen válaszolt a nagyrészt közérdekű kérdésekre a veszprémi művelődési házban. A többi közt válaszolt arra a kérdésre: „Helyes-e, hogy a középiskolai tanulók túlnyomó többsége tagja a KISZ-szervezeteknek, köztük olyanok is, akik világnézetileg még nem elég érettek? Nem jelenti-e ez az iskolai ifjúsági szervezet hatékonyságának csökkenését?” Kérdésként hangzottak el a következők is: „Mi legyen azzal a fiatallal, aki az úttörőcsapat vagy a KISZ-szervezet tagja akar lenni, de szülei még nem látják ennek igazi értelmét?”.Jogosít-e a KISZ-szervezet tagsága az egyetemi felvételekre, a főiskolákra?” A mintegy 50 kérdés közül talán ezek voltak a legjelentékenyebbek, azokon kívül, amelyek az iskolák belső életének, a kollégiumi élet néhány fontos és érdekeséről hangzottak el. Várnai elvtárs válaszában a többi közt elmondotta: — Ma a középiskolákban csakugyan sok tanuló tagja a KISZ- szervezetnek. Mintegy 200 000 középiskolásból 145 000 már KISZ- tag. Természetesen nem mind vesz részt elég intenzíven az ifjúsági szervezetek munkájában. Három-négy éve megközelítőleg sem voltak ennyien, s tény, hogy a kevesebbhez képest több volt az aktív tag. A valóságban azonban most többen dolgoznak aktívan, csupán a középiskolás KISZ-szervezetek vezetőségi tagjai és a különféle munkával megbízott tagok többen vannak, mint az akkori taglétszám. Ez máris meggyőzhet bennünket arról, hogy ma a középiskolák KISZ-szervezetei hatékonyabbak az ifjúság nevelése szempontjából, mint amilyenek néhány évvel ezelőtt lehettek. • Az természetes, hogy ezeknek az ifjúsági szervezeteknek a tagjai nem egyformán tevékenyek. Vannak egészen mozgékony, lelkes KISZ-tagok, másrészt olyanok, akik átlagot jelentenek az aktivitásban, megint mások még ennyit sem tesznek De nem is az a feladatuk a középiskolák KISZ-szervezeteinek, hogy csak a már aktív ifjak, tanulók tömörítői legyenek. Hanem az is hogy ezen aktív fiatalokra támaszkodva tömörítsék a még nem aktív ifjakat is, formálják őket az iskolai és a KISZ-szervezetek által támasztott követelményeknek megfelelően.. A világ legtermészetesebb dolgai közé tartozik, hogy a fiatalok állandóan felnőnek, s újak jönnek helyettük. Ez azt is jelenti, hogy mindig lesznek, akiket az iskolai, a szervezeti élethez kell formálnunk. A fiatalságban mindig fellelhető egyféle politikai és más tapasztalatlanság Mindebből az következik, hogy sohasem számíthatunk valamiféle ,,felnőtt”, mindenben h°vesen aktív, tapasztalt, ifjúságra. Vagyis: semmiképpen sem korlátozhatjuk középiskoláinkban sem a KISZ-szervezetek taglétszámát csupán az aktív fiatalokra. Az a fontos, hogy nagy számban memyerjük és formáljuk őket. .. Növeli a KISZ-szervezetek aktivitását, ha e szervezetek is többet törődnek a felnövő úttörőkkel, például előkészítik a KISZ-tagságra a VIII. osztályos úttörőket. Ezek nagy része ma még elvész az általános iskola elvégzése után, mint a mozgalomban levő fiatal. Nagyrészt azért is, mert az úttörő csapat- és rajvezetők, — ezek általában pedagógusok — nem ismerik eléggé a KISZ-szervezetek életét. Úgy igyekeznek előkészíteni őket — mert a jószándék megtalálható bennük —, hogy beszélnek nekik a régi ifjú kommunistákról, Kilián Györgyről, Ságvári Endréről, sok mártírhalált halt ifjú kommunistáról, az illegalitás hősi harcairól. Mindez helyes volna. Csak nem elégséges. Mert így némely VIII-os azt mondja: ő nem megy a KTSZ-szervezetbe, mert nem tud hős lenni. A másik viszont óriási reményekkel megy, hogy ott csupa nagy, nemes dolgot talál. A KISZ-tagok között igazi, nagy hősöket is remél. Aztán eljön az idő, amikor szavazással felveszik a nagyreményű ifjút. Jön néhány, talán nem is érdektelen, de fölcsigázott képzeletéhez mérten, nem jelentős rendezvény, előfordul, hogy valamelyik nagyobb fiú azt mondja neki, ha elálmélkodik , valamin: „Menj az utániból kisöcsém!” És akkor könnyen jöhet a kiábrándulás. De nem fordul elő ott, ahol a KISZ- szervezetek életét ismerő csapatos rajvezetők foglalkoznak az iskolásokkal. Ezek számát növelni, mint patronálókét is — ez szükséges lépés. Természetesen nem azért fontos, hogy a fiatalok tagjaivá váljanak -például- a középiskolák KISZ-szervezeteinek, mert ez valamiféle jogot jelent, mint ahogy némely szülő még elképzeli, az egyetemi, főiskolai felvételekhez. Jogcímet nem jelent, viszont témiy, hogy az ifjúsági szervezetek működése igen kedvező tulajdonságokat fejleszt ki a tanulókban, s így már jelent valamit a felvételeknél, hiszen tagságuk gyarapítja tudásukat, emberségüket, jó fellépésüket, s melyik egyetem nem veszi ma figyelembe ezen jó tulajdonságokat? Ugyanez vonatkozik a különféle építőtáborokban részvevő fiatalokra is. Természetesen itt a részvétel teljesen önkéntes, az erőltetés káros. Maga a részvétel viszont nagy élményeket nyújt a fiataloknak, sokoldalúbbakká, egészségesebbekké teszi őket. — Ha valamely iskolás szeretne tagja lenni a KISZ-szervezetnek, vagy az úttörő csapatnak, de a szülők még nem látják ennek értelmét, nem az a helyes, ha a tanulót felveszik szülei ellenére. Itt meg kell jegyezni: ma nem gyakori, hogy a szülők ellenzik a fiatalok belépését az említett szervezetekbe. Az a gyakoribb, hogy akik még nem értik is teljesen, mi az értelme, látva, hogy ott gyermekeik tudásban, emberségben gyarapodnak, megadják nekik az engedélyt. De ha mégis akad a gyerekkel ellenkező szülő, ott őt érdemes mindenek előtt felkeresni a pedagógusoknak és a KISZ-szervezetek vezetőinek, s megbeszélni vele, hogy ne fossza meg gyermekét a helyes ifjúsági nevelés eszközeitől. Tulajdonképpen az a fontos az ifjúsági szervezetek munkájában, hogy segítsenek életerős, életvidám, erkölcsös, hazaszerető, szüleit tisztelő, jól tanuló, a szocialista életben eligazodó fiatalokat nevelni. És csak ez lehet ma a szülők érdeke is. A mintegy két óra hosszat tartó válaszadó beszéd a fentieken kívül sok mindent tisztázott, s hozzájárul, hogy megyénk iskolai KISZ-szervezeteinek és úttörőcsapatainak munkája az eddiginél is hatékonyabbá váljék. — Pozsgai — Gondoskodtak a termelőszövetkezeti vezetők továbbképzéséről A megyei tanács végrehajtó bizottsága részletes felmérés alapján megállapította, hogy termelőszövetkezeteink vezetőinek (elnök, főkönyvelő, agronómus) szakmai és politikai képzése nem eléggé szervezett, több vezető képzése nem megoldott. A megyei tanács mezőgazdasági osztálya e hiányosság megszüntetése érdekében gondoskodott a termelőszövetkezeti vezetők szakmai és politikai képzéséről, illetve továbbképzéséről. A vezetők közül jelenleg mintegy hatvanan technikumban, vagy egyetemen tanulnak, többen mérlegképes könyvelői tanfolyamot végeznek. A kientkező oktatási évben újabb kilencven vezető kapcsolódik be egyetemi továbbképzésbe, iratkozik be technikumba végzi el a mérlegképes vagy a képesített könyvelői tanfolyamot. A szövetkezeti vezetők továbbképzése érdekében a tél folyamán Keszthelyen egyhetes továbbképző tanfolyamot tartanak, amelyen folyamatosan vesznek részt a szövetkezetek elnökei, agronómusai és mintegy 700 növénytermelési, állattenyésztési, kertészeti, szőlészeti, gyümölcstermelési és építési brigádvezető. A zárszámadások helyes végrehajtása érdekében szintén tartanak előkészítő tanfolyamot. NAPLÓ 1962. december . A szocialista brigádok kulturális életéről és a tapolcai járás értelmiségi dolgozóinak népművelő munkájáról tanácskozott a megyei kulturális bizottság Tegnap délelőtti ülésén két kérdést vitatott meg a megyei pártbizottság agitációs és propaganda osztálya mellett működő kulturális bizottság. Az egyik kérdés a szocialista brigádok kulturális vállalásainak teljesítése volt, ennek értékeléséhez megelőzően széleskörű vizsgálódás, valamint Varga Gyuláné, az SZMT kultúrfelelősének beszámolója szolgált alapul. A kulturális bizottság megállapítása szerint a termeléssel és a társadalmi munkával kapcsolatos vállalásokhoz képest a kulturális vállalások meglehetősen formálisak, általános jellegűek. A „szocialista módon élni, dolgozni és gondolkodni” jelszó megvalósítása érdekében a szocialista brigádok elsőrangú feladata a kultúra területén, hogy szakmai és iskolarendszerű továbbképzésre, tanulásra buzdítsák tagjaikat. Ezenkívül általános műveltségük fokozása céljából a legváltozatosabb, de mindig az igényekhez igazodó művelődési formákat kell megtalálniuk. Mészáros György, járási művelődésügyi osztályvezető jelentése sok hasznos és általánosan elterjeszthető tapasztalatot tartalmazott arra vonatkozóan, hogy hogyan sikerült (megyénk járásai közül itt a legjobban) a tapolcai járás értelmiségi dolgozóit mozgósítani a népművelő munkára. A párt helyes, bizalmat és megbecsülést sugárzó értelmiségi politikája nyomán pedagógusok, agronómusok, orvosok, mérnökök, jogászok, tanácsi dolgozók fáradoznak lelkesen Badacsonytomajon, Badacsonytördemicen, Díszeiben, Kisapátiban, Balatoncsicsón, Kapolcson, Köveskálon, Szentantalfán, Kővágóörsön, Balatonszepezden, Káptalanrévn, Révfülöpön és még egy sereg községben a népművelés fellendítésén. Sajnálatos, hogy mindez a járási székhelyre, Tapolcára már kevésbé érvényes. Dr. Csíki Ottó előadása Sarkadi Imre életművéről a veszprémi művészklubban Csütörtökön este dr. Csíki Ottó kritikus tartott előadást Veszprémben, a szakszervezetek megyei tanácsa Kisfaludy Művelődési Otthona művészklubjában. Az előadó tulajdonképpen öszszefoglalta az irodalom és művészet veszprémi barátai előtt azt a vitát, amely az utóbbi hónapokban országosan — irodalmi folyóiratokban és irodalmi tanácskozásokon — Sarkadi Imre életművének értékeléséről kialakult. A múlt évben tragikus körülmények között fiatalon elhunyt kitűnő író művészi és világnézeti fejlődésének fázisait, valamint egyes műveit részletesen elemezve, alkalmat talált az előadó arra is, hogy több irodalom-esztétikai problémát (polgári humanizmus, szocialista realizmus, morbiditás, szexuálcentrizmus, modernség stb.) is felvessen. Eltértek a tárgytól? _ Kommunista erkölcs elméletben és gyakorlatban Homokbödögén — Tessék, ki kíván hozzászólni? Csend. Tízen ülnek a szobában, a homokbödögei tanács jó meleg irodájában, kilenc férfi, egy nő, a pártoktatás helyi résztvevői. A tíz közül egynek sincs mondanivalója? A szemináriumvezető, az ugodi tanácstitkár biztatja a hallgatókat: — tessék, kinek mi a véleménye? Csend. Kinn, a fehérbe öltözött utcán tombol, a novemberi tél, a meleg szobában csak a kályha duruzsol. Az emberek, akikhez a kérdés szólt, hallgatnak. Hallgatnak. Nem azért, mintha nem lenne véleményük, mondanivalójuk, ellenkezőleg, nagyon is sok van. Olyan kérdésről beszélt az előbb a szemináriumvezető, az erkölcsről, a régiről és az újról, ami mindenkit érdekel, amiről mindenkinek van valamilyen álláspontja. Hallgatnak, gondolkodnak. Nehéz szavakká formálni a kavargó gondolatokat. Csend van, de az agyakban hangtalanul is tovább visszhangzanak a tanácstitkár iménti szavai: — A kommunista erkölcs fő jellemzője a társadalom javára végzett öntudatos tevékenység ... Percek múlnak, mikor végre szót kér valaki. A szobában levő egyetlen nő, a helybeli tanács dolgozója. —Szép ez az elv, de a gyakorlat még nem ilyen! Megtört a csend. Az emberek megélénkülten figyelnek fel. — Az igaz — szólalmeg a sarokban egy idősebb férfi —, hogy a kommunista erkölcs elterjedése a jövő kérdése, de azért, már most vannak itt a szövetkezetben is, akik szívvel, lélekkel törődnek a közösséggel. Ez a kommunista erkölcs alapja. — Vannak, de még nagyon kevesen — toldja meg egy kis ellenvetéssel a harmadik. Szó szót követ és észrevétlenül kibontakozik az eleven, érdekes vita. Nem szabályos „felelés” és nem is egészen pontosan a tananyag szerint alakul a beszélgetés. Ha idegen lépne hirtelen a szobába, az első szavak hallatán talán nem is tudná megmondani: szövetkezeti gyűlés, vagy pártoktatás van-e itt? Szőnyegre kerülnek a szövetkezet hétköznapjai, az emberek magatartásának, öntudatosodásának kisebb, nagyobb jelei. — Az asszonyoknak is megjön az eszük — hallom tovább a vitát. — Ennyien még sosem voltak krumplit szedni, mint ma reggel. Olyan is volt köztük néhány, aki eddig még egy kapavágást sem tett a szövetkezetben. — Egy órája sincs még — veszi át a szót a szövetkezet elnöke — bejön az irodára az egyik fogatos. Dühös volt nagyon a takarmányosokra. Behozták a szénát és ledobták a sárba az istálló elé ebben az istenverte időben. Nem törődnek azok vele, hogy reggelre elpocsékolódik az a takarmány, amiből úgy sincs soha elég. Ez a fogatos tavaly még semmiért meg nem tette volna, hogy bejön az irodára „árulkodni.” Most meg már természetes neki, hogy bejelenti, ha hibát, pazarlást tapasztal, így változik az emberek erkölcse. Jó a példa, láthatóan mindenki egyetért az elnök szavaival. Vagy mégsem? — Csakhogy az a fogatos haragosa a takarmányosnak. Azért szólt olyan dühösen — toldja meg az elnök szavait valaki. Ezen megint lehet gondolkodni, elmélkedni. Bizony, az új erkölcs, meg a régi gyakran még keveredik egy emberben is. Meg olyan is van, hogy rosszul értelmezik a kommunista erkölcsöt is. — Magyaracsádon voltak — folytatja a tsz elnök —, akik azt mondták, nem kell már nekik háztáji föld, csak a közös a fontos. Úgy tartom, ez nem helyes, pedig úgy látszik, mintha azok az egyéni érdeket alárendelték volna a közösnek. Az emberek, a szeminárium „hallgatói” most már nem hallgatnak. Mind tovább gyűrűzik a beszélgetés. Szóba kerül az emberek viselkedése, magatartása is. Az elvtársnő, aki először törte meg a csendet, ismét megszólal: — A nyáron Moszkvában jártam. Azt látták volna, ott milyen fegyelmezetten közlekednek az emberek az utcán. Nincs tülekedés, veszekedés, türelmetlenség, mindenki vár a sorsára. Itt? Csak meg kell nézni, hogyan tiporják egymást reggelenként a busznál. Az életről beszélgetnek, a maguk életéről és arról, hogy milyen legyen, hogyan formálódjon fokról fokra. Mindenki egyetért abban, hogy olyanná, amelyben kibontakoznak a kommunista magatartás vonásai mindenkiben. Vége a foglalkozásnak, a szemináriumvezető összefoglalja az elmondottakat. Kicsit úgy érzi, hogy a beszélgetés elkanyarodott a tárgytól. Látszólag valóban eltértek a tárgytól. De a valóságban éppen ez a jó. A kommunista erkölcsöt nem lehet könyvbőlmegtanulni. Csak az érti meg ennek a „leckének” a lényegét, aki a hétköznapok gyakorlatában ismeri fel az új és a régi erkölcs küzdelmét. A homokbödögei szeminárium résztvevői megértették a lecke lényegét. Nem hiába búcsúztak egymástól azzal: érdemes volt eljönni. Polgár Miklós