Napló, 1963. június (Veszprém, 19. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-01 / 126. szám

z Hetvenöt pedagógus tollat fogott A pedagógus pályázat eredményei Szép és elismert hiva­tás ma pedagógusnak lenni. Az első betű leírásától a szakma, az oklevél, az egyetemi diploma meg­szerzéséig nevelni, vezetni, irányí­tani az ifjúságot. Megtanítani mindarra, amit a becsület, a jel­lem, a hivatás, az élet kíván. Az első mondat leírásától a tervezés magasságáig, a gyógyítás tudomá­nyáig, a munka szépségéig vezet­ni, irányítani őket... megtanítani helytállni, hinni mindabban, ami­ért dolgozik, szeretni, becsülni a munkát és harcolni azért, amit az ifjúság maga elé tűz: a tudást, a szebb és boldogabb jövőt kivívni magának. A pedagógus munkája nem tíz hónapig tart. Egész életét, tudá­sát, szívét teszi fel erre az okta­tói, nevelői tevékenységre. Azért küzd, azért dolgozik, hogy ő ma­ga is napról napra többet, jobbat adhasson át azoknak, akiket ne­vel, akiket oktat, akiknek jelleme és tudásának irányítása az ő kezé­ben van. A pedagógus is formálja, képezi magát napról napra és ke­resi az utat, amely őt is előbbre viszi, hogy ő maga is többet ad­hasson. A megyei tanács művelődésügyi állandó bizottságának pedagógiai albizottsága is felhívással fordult a pedagógusokhoz. írják meg ed­digi nevelési, oktatási tapasztala­taikat, módszereiket, helyes eljá­rásaikat, amelyekkel eredményt tudtak felmutatni. írják meg ta­pasztalataikat, hogy ezeket széles pedagógus körben elterjesztve, mindannyian tanulhassunk belő­le, felhasználhassuk, hasznosít­hassuk további munkánkban. Talán soha ilyen komoly meg­mozdulás még nem volt pedagó­gus körökben. Hetvenöt pedagó­gus vett részt ezen a pályázaton. 75 pedagógus fogott tollat, hogy leírja tapasztalatait, átadja tár­sainak módszereit, tanítsa azt, aki nálánál kevesebbet tud, se­gítse minden nevelő munkáját. A pályamunk­ák­at 16 tagú bizottság bírálta el. 1000 Ft-os I. díjat kapott 6 pá­lyázó: Dudás László Keszthely, Kiss Ilona Balatonfüred, Nagymihály József Keszthely, Reindul Erzsé­bet Tapolca, Süle Sándor Kerta, Veress Jenő Kővágóörs. 700 Ft-os II. díjat 9 pályázó: Balassa Benő eskü, Jáhni Jó­zsef Ajka, Kóbor Jenő Takácsi, Kóthai József Pápa, Kürthy Ele­­mér Ajka, Nagy László Keszthely, Szabó István és Szabó Jenő Pápa, Takács Aranka Keszthely. 500 Ft-os III. díjat kapott 19 pályázó: Babarczi Imre Veszprém, Bálint László Peremarton-gyártelep, dr. Dóczi Kálmánná Tapolca, Dobrai Ilona Pécsely, Dósa István Várpa­lota, Földes Margit, Galántai Ist­ván Pápa, Gárdos Ervin, Halász Antalné Sümeg, Kovács Ist­ván Veszprém, Marton Jenő Mihályfi Gyula Ajka, Móczár Al­bert Balatonfüred, Németh István Vonyarcvashegy, Pécsi Ottóné Al­­sópáhok, Pusztaszery Károly Aj­ka, Somorjai Jánosné Bakonypö­­löske, Stadinger Ferenc Keszt­hely és Tóth József Tapolca. Miről szóltak ezek­­ írá­­sok? Nagymihály József keszthelyi nevelő 7 éves tapasztalatairól szá­mol be. Rendkívül értékes tapasz­talatok ezek. Alkalmasak arra, hogy átvevői megkedveltessék, eredményesebbé tegyék a gyakor­lati oktatás tanítását, a gyakorla­ti oktatás keretében folyó nevelői munkát. Különösen nagy értéke a munkának, hogy nagyon sok mód­szertani útmutatást közöl a tárgy tanításával kapcsolatban a tanuló munkamoráljának, közösségi ér­zésének, értelmi, erkölcsi, esztéti­kai és testi nevelésének fejleszté­se céljából. Egy másik munka példát mutat arra, hogyan kell formálni a gyer­mekeken, a pedagógusokon ke­resztül a falu népének gondolko­dásmódját, hogy lelkes híve le­gyen a termelőszövetkezeti moz­galomnak. Reindl Erzsébet a szülőföld, a tapolcai medence földrajzát dol­gozza fel. Ez a munka alkalmas arra, hogy a tanulókkal észrevétes­­se természetben és társadalomban az újat, a fejlődés irányára mu­tatót, hogy ezáltal tudatosítsa: minden dolognak, jelenségnek oka van. Veress Jenő pályamunkájával azt bizonyítja, hogy a száraznak látszó matematika szerelmes. Munkájának logikus felépítése különösen mondanivalója alapos lelkiismeretes gyakorlati munka eredményének mélyreható de­monstrációja. Ismerteti a mate­matikai szakköröktől való idegen­kedés okait. Tanácsokat ad a szer­vezésre, tájékoztatást ad a foglal­kozások anyagáról, megjelöli a rendelkezésre álló és felhasznál­ható irodalmat, gyakorlati taná­csokat ad a foglalkozások vezeté­sére. A megyei és járási matema­tikai versenyek beindítását szor­galmazza, hogy a legjobbak vetél­kedése előbbre vigye a világot, hogy érvényesülhessen a legráter­mettebb. Dudás László munkájában Keszthely mai helyzetével, a vá­ros jellegével, majd ebből faka­dóan a város iskolapolitikájával foglalkozik. Bemutatja a várost, mint a vidék gazdasági és kultu­rális központját. Keresi a fejlőd­­és helyes útjait, az iskolafejlesz­tés távlatait. Jól ismeri a város múltját, jelenét és ebből igyekszik felvázolni az 1980-as fejlődést. „Megpróbáltam“ jeligés pályázat szerzője Pécsi Ottóné al­­sópáhoki képesítés nélküli nevelő. Dicséretre méltó a próbálkozása. Értékes, érdekes és élvezetes hoz­zászólást írt le a Moszkalenko vi­tához és a lipecki tapasztalatok­hoz. Előbb ismerteti röviden és jó szerkesztésben a folyóiratok írásait, azután főleg az irodalom­ra támaszkodva kifejti, miért ért ezzel egyet. Arról ugyan nem szá­mol be, hogy milyen konkrét ered­ményt ért el a módszerrel, de pá­­lyamunk­ája rokonszenves, jó fel­építésű. „Bízzunk a gyermekekben" jel­igés pályázatában Szabó Jenő pá­pai nevelő a család és iskola kap­csolatának helyes kiépítését saját gyakorlatából vett példákkal tá­masztja alá. Kicsendül belőle a gyermekek iránti felelősség érzé­se és hivatásszeretete. „Tanulj, hogy taníthassa’ jel­igés pályázat szerzője Kürthy Elemér ajkai pedagógus. Munká­jában az ideológiai és szakmai to­vábbképzéssel foglalkozik. Az ál­talános továbbképzési kérdéseket nem oldja meg, de rendkívül kö­rültekintően és érdekesen veti fel a politechnikai továbbképzés le­hetőségeit. Módszere az ajkai konkrét munka ismertetése olyan feldolgozásban, hogy abból más helyeken is sok mindent megvaló­síthatnak. ... És 75 pedagógusról írhatnék, mondhatnám el, hogy milyen gon­dolatok foglalkoztatják, milyen ta­pasztalatokat akar átadni mások­nak. Ezeket a munkákat „Év­könyvben szeretnénk kiadni és el­juttatni pedagógusainkhoz, hogy a benne írottakat tanulja, tanulmá­nyozza, hasznosítsa munkájában. Ennek segítségével adjon többet, jobbat annak az ifjúságnak, amely az ő gondjaira van bízva. Öröm olvasni ezeket a munká­kat. Az az érzésem, hogy új jelen­séggel találkoztunk. Megmozdult 75 pedagógus, hogy hozzáállásával példát mutasson. A pedagógus ön­képzésnek igen jó és helyes for­mája ez. Példamutató. Megmozdultak pedagógu­saink. Egymást is segítik, jó szív­vel, kartársi érzéssel, igazi segí­teni akarással. A pályázók igen értékes, lelkiismeretes és hasznos munkát végeztek, így hálálják meg a társadalom, az egész dol­gozó nép megbecsülését, és mon­danak köszönetet azért az elisme­résért, amit nemcsak a pedagó­gusnapon, de munkás életük min­den idejében kapnak dolgozó né­pünktől. Süle Sándor Megyei Tanács Művelődésügyi Állandó Bizottság elnöke A veszprémi Petőfi Színház következő előadásai VESZPRÉM: június 1, szombat, G. bérlet, 7 óra június 2, vasárnap, H. bérlet (Faárugyár), 7 óra A SZÉP FABIEN (8456) NAPLÓ — Sajnos, ez a beszámoló nem sikerült. — Rendben van! Többet nem jövök! — „nyugtázta” az ered­ményt a hallgató. — Megsértődött — tűnődött magában a tanárnő. — Nekem is könnyebb azt mondani, hogy jeles, vagy hogy jó. Azt is meg­értem sok a munkája, nagy a felelőssége, a családdal is törőd­nie kell, tanulásra kevés ideje jut. De ezeket nem vehetem fi­gyelembe az osztályzatnál. Ma­a tanárnő ezt hogyan könyveli el? — Természetesen örömmel De vannak, akiket megértenék, ha kimaradnának. Nagyon elfog­lalt emberek a hallgatóink. Sokan — főleg a honvédségnél és vál­lalatoknál, vezető beosztásban dolgozó elvtársak szabadságot sem mindig tudnak kivenni, ami­kor vizsgára kell készülni. Ha­­ többen maradnának ki, akkor­­ azt hiszem, — mint ilyen esetben­­ minden pedagógus — elsősorban­­ magamban, a módszereimben ke­­­­resném a hibát. Csak arra gon-­­dolhatnék, hogy nem tudom le-: gyalázkodjam? Kérleljem, hogy­­ jöjjön el? Nála nem érnék el ez-­­­zel semmit. Legfeljebb csak ron- s tanék a helyzeten. Hagynom kell.­­ Aztán majd meglátjuk. — Kérem, ahogy gondolja — mondta végülis udvariasan a tanárnő. — Mindenesetre, a pót­beszámolót két hét múlva tartjuk. A vizsgázó azzal az elhatározás­sal ment ki a teremből, hogy ezt a küszöböt többé át nem lépi­k, de a pótbeszámolón elsőnek vizs­gázott sikeresen. kötni a hallgatók érdeklődését, nem tudok eléggé segíteni, hogy megértsék i a tananyagot. Ezt a töprengést nincs értel­me folytatni, mert ilyen gondok nincsenek az esti egyetem keszt­helyi kihelyezett osztályainál. Holdes Imréné elvtársnő osztá­lyában a mindenkori első évfo­lyamon sem. Ez a legnehezebb év. Nemcsak azért, mert a filozófia a tananyag, hanem ekkor kell a hallgatóknak az esti egyetem rendjével, szokásaival is megis­merkedni. Sokan évek, évtizedek után kezdik ismét a rendszeres tanulást. A jelentkezők között év­ről évre több a pártmunkások, értelmiségiek — elsősorban a fő­iskola tanárai, oktatói, és orvosok mellett — a tsz elnök és az üzemi munkás. A hallgatók száma is egyre nő. Három évvel ezelőtt, amikor az első évfolyamon meg­kezdődött a tanítás, csak egy osztályra való hallgató jelentke­zett. Most két párhuzamos első osztályban tanítanak. Pedig az az elvük, hogy senkit nem beszélnek rá, hogy jelent­kezzék. Akik jönnek, azoknak is megmondják: három nehéz évre vállalkoznak. Az előkészítő tan­folyamon állandóan 58—62 között változott a létszám. Senki sem maradt le. — Magam is szívesen jártam az előkészítő előadásokra, mert éreztem, hogy érdekli a hallgató­kat. Ilyen légkörben az ember szívesen dolgozik. Elkapja az ok­tatót is a jó hangulat. A hallgatók — az előkészítőre,, és az esti egyetemre járók szerint Holács Imréné elősorsain, kon­ferenciáin élvezet részt venni. Ér­dekesek, közvetlenül hasznosítha­tók. — És ami szintén egyöntetű vélemény: soha sem fáradt. — Valóban így van? — kér­dezzük. — Tanárnak készültem. Ezek után azt hiszem felesleges is mondani, hogy nagyon szeretek tanítani. Lehet fáradt az ember­­kor, amikor érdeklődéssel ta­lálkozik? ---------'k'k'k'k'kirki­'k'kik'k'kift'kit'k'kii--------------------------------- ■ ...................................— Felnőtt diákok tanítója Szigorú, de megértő tanár — Diák, tanár egy személyben A legnehezebb év 1795. június 1. Hajnóczy, de főként Martinovics vallomása alapján került Batsányi ió fogságba, amikor az osztrák rendőri hatóságok nála is megtalálták a »»bű­nösséget”. A 168 évvel ezelőtt, 1795 június 1-én megtörtént ítélethirdetés egy évre fosztja meg emberi szabadságától» ! . A költő jóhiszeműen bízott a nádor ígéretében, aki a nála igazolásra jelentkezőt bizalmáról biztosította. Ennek ellenére még aznap éjjelén el­fogták és Bécsbe vitték. Folyamatosan sorra került Batsányi ügye is a királyi tábla előtt, ahol Ürményi elnöklete alatt működő bizott­­ság felmentette, örömében a börtöne falára írt verssel köszöntötte szaba­dulását: „Szép a hazáért tűrni, viselni rab- Lánczot, s halált szenvedni dicső dolog, A mely halandó és s vesz érte.­­ Nemzeteket nemesít lelkével.”­­ A bosszúszomjas osztrákok előtt, talán még 6 rövid kis vers is sú­­l­­lyosbító körülménynek számítva, a fellebbviteli bíróság — a hétszemélyes­­ tábla a nádor elnökletével —, nem tartotta felmenthetőnek, a köztársa­­­­­sági mozgalomban felfedezett kapcsolata miatt, továbbá, hogy védőiratában­­ „kárhozatos elveket” hangoztatott.­­ Rövidebb ideig Budán maradtak emberséges körülmények közt. Batsá­­nyi fogságát nagyban enyhítette Verseghy, Szentjóbi Szabó László és Ka- (S­zinczy társasága. Innen került Kufstein várába. Itteni rabsága szomorú­­ kényszere ihlette legszebb költeményei, a kufsteini elégiák írására. Kulturális szemle Lítéren Ma délután 5 órakor a litéri központi iskola udvarán nyitják meg a Jankovics Lajos Kulturális Szemlén a veszprémi járásban legjobb eredményt elért csoportok és szólisták bemutatóját. A csoportok jutalmazása és az emléktárgyak kiosztása előtt Hári Béla elvtárs, az MSZMP megyei végrehajtó bizottságának tagja, a járási pártbizottság első titkára mond ünnepi beszédet. Várpalota jövője Ugye milyen elevenek, édesek ezek az apróságok? Szüleik mun­kások, termelőszövetkezeti pa­rasztok, értelmiségiek. Nyugod­tan végzik munkájukat, mert tudják, gyermekeik jó kezekben vannak. Azok vigyáznak a jövő nemzedékére, akiket a többi ne­velővel, pedagógussal együtt sok­sok szeretettel köszöntünk: az óvónénik. (Fotó: Szabó) lőffiL­­datas . Megérti diákjait . Tavaly — az idén már nem, mert mi is okulunk — karácsony és újév között is tartottunk elő­adást. Nagyon féltem, hogy egye­dül leszek. Tévedtem. Telt ház fogadott. „Drukkoltak” értem, hogy eljövök-e, nem kaptam-e beigli-mérgezést. Mindesetre, na­gyon jól esett hogy teljes lét­számban „aggódtak”. De megér­tettem volna őket akkor is, ha nem jönnek el. A szigorú tanárnő megérti diák­jait — azokat is, akiket a főisko­lán tanít, azokat is, akiket az esti egyetemen oktat. Hogyne ér­tené meg — hisz diák is egyben. Az Eötvös Lóránd Tudomány Egyetem levelező hallgatójaként biológiát tanul, a család , a férj és két gyermek mellett. (Mikéné)

Next