Napló, 1963. június (Veszprém, 19. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-01 / 126. szám
z Hetvenöt pedagógus tollat fogott A pedagógus pályázat eredményei Szép és elismert hivatás ma pedagógusnak lenni. Az első betű leírásától a szakma, az oklevél, az egyetemi diploma megszerzéséig nevelni, vezetni, irányítani az ifjúságot. Megtanítani mindarra, amit a becsület, a jellem, a hivatás, az élet kíván. Az első mondat leírásától a tervezés magasságáig, a gyógyítás tudományáig, a munka szépségéig vezetni, irányítani őket... megtanítani helytállni, hinni mindabban, amiért dolgozik, szeretni, becsülni a munkát és harcolni azért, amit az ifjúság maga elé tűz: a tudást, a szebb és boldogabb jövőt kivívni magának. A pedagógus munkája nem tíz hónapig tart. Egész életét, tudását, szívét teszi fel erre az oktatói, nevelői tevékenységre. Azért küzd, azért dolgozik, hogy ő maga is napról napra többet, jobbat adhasson át azoknak, akiket nevel, akiket oktat, akiknek jelleme és tudásának irányítása az ő kezében van. A pedagógus is formálja, képezi magát napról napra és keresi az utat, amely őt is előbbre viszi, hogy ő maga is többet adhasson. A megyei tanács művelődésügyi állandó bizottságának pedagógiai albizottsága is felhívással fordult a pedagógusokhoz. írják meg eddigi nevelési, oktatási tapasztalataikat, módszereiket, helyes eljárásaikat, amelyekkel eredményt tudtak felmutatni. írják meg tapasztalataikat, hogy ezeket széles pedagógus körben elterjesztve, mindannyian tanulhassunk belőle, felhasználhassuk, hasznosíthassuk további munkánkban. Talán soha ilyen komoly megmozdulás még nem volt pedagógus körökben. Hetvenöt pedagógus vett részt ezen a pályázaton. 75 pedagógus fogott tollat, hogy leírja tapasztalatait, átadja társainak módszereit, tanítsa azt, aki nálánál kevesebbet tud, segítse minden nevelő munkáját. A pályamunkákat 16 tagú bizottság bírálta el. 1000 Ft-os I. díjat kapott 6 pályázó: Dudás László Keszthely, Kiss Ilona Balatonfüred, Nagymihály József Keszthely, Reindul Erzsébet Tapolca, Süle Sándor Kerta, Veress Jenő Kővágóörs. 700 Ft-os II. díjat 9 pályázó: Balassa Benő eskü, Jáhni József Ajka, Kóbor Jenő Takácsi, Kóthai József Pápa, Kürthy Elemér Ajka, Nagy László Keszthely, Szabó István és Szabó Jenő Pápa, Takács Aranka Keszthely. 500 Ft-os III. díjat kapott 19 pályázó: Babarczi Imre Veszprém, Bálint László Peremarton-gyártelep, dr. Dóczi Kálmánná Tapolca, Dobrai Ilona Pécsely, Dósa István Várpalota, Földes Margit, Galántai István Pápa, Gárdos Ervin, Halász Antalné Sümeg, Kovács István Veszprém, Marton Jenő Mihályfi Gyula Ajka, Móczár Albert Balatonfüred, Németh István Vonyarcvashegy, Pécsi Ottóné Alsópáhok, Pusztaszery Károly Ajka, Somorjai Jánosné Bakonypölöske, Stadinger Ferenc Keszthely és Tóth József Tapolca. Miről szóltak ezek írások? Nagymihály József keszthelyi nevelő 7 éves tapasztalatairól számol be. Rendkívül értékes tapasztalatok ezek. Alkalmasak arra, hogy átvevői megkedveltessék, eredményesebbé tegyék a gyakorlati oktatás tanítását, a gyakorlati oktatás keretében folyó nevelői munkát. Különösen nagy értéke a munkának, hogy nagyon sok módszertani útmutatást közöl a tárgy tanításával kapcsolatban a tanuló munkamoráljának, közösségi érzésének, értelmi, erkölcsi, esztétikai és testi nevelésének fejlesztése céljából. Egy másik munka példát mutat arra, hogyan kell formálni a gyermekeken, a pedagógusokon keresztül a falu népének gondolkodásmódját, hogy lelkes híve legyen a termelőszövetkezeti mozgalomnak. Reindl Erzsébet a szülőföld, a tapolcai medence földrajzát dolgozza fel. Ez a munka alkalmas arra, hogy a tanulókkal észrevétesse természetben és társadalomban az újat, a fejlődés irányára mutatót, hogy ezáltal tudatosítsa: minden dolognak, jelenségnek oka van. Veress Jenő pályamunkájával azt bizonyítja, hogy a száraznak látszó matematika szerelmes. Munkájának logikus felépítése különösen mondanivalója alapos lelkiismeretes gyakorlati munka eredményének mélyreható demonstrációja. Ismerteti a matematikai szakköröktől való idegenkedés okait. Tanácsokat ad a szervezésre, tájékoztatást ad a foglalkozások anyagáról, megjelöli a rendelkezésre álló és felhasználható irodalmat, gyakorlati tanácsokat ad a foglalkozások vezetésére. A megyei és járási matematikai versenyek beindítását szorgalmazza, hogy a legjobbak vetélkedése előbbre vigye a világot, hogy érvényesülhessen a legrátermettebb. Dudás László munkájában Keszthely mai helyzetével, a város jellegével, majd ebből fakadóan a város iskolapolitikájával foglalkozik. Bemutatja a várost, mint a vidék gazdasági és kulturális központját. Keresi a fejlődés helyes útjait, az iskolafejlesztés távlatait. Jól ismeri a város múltját, jelenét és ebből igyekszik felvázolni az 1980-as fejlődést. „Megpróbáltam“ jeligés pályázat szerzője Pécsi Ottóné alsópáhoki képesítés nélküli nevelő. Dicséretre méltó a próbálkozása. Értékes, érdekes és élvezetes hozzászólást írt le a Moszkalenko vitához és a lipecki tapasztalatokhoz. Előbb ismerteti röviden és jó szerkesztésben a folyóiratok írásait, azután főleg az irodalomra támaszkodva kifejti, miért ért ezzel egyet. Arról ugyan nem számol be, hogy milyen konkrét eredményt ért el a módszerrel, de pályamunkája rokonszenves, jó felépítésű. „Bízzunk a gyermekekben" jeligés pályázatában Szabó Jenő pápai nevelő a család és iskola kapcsolatának helyes kiépítését saját gyakorlatából vett példákkal támasztja alá. Kicsendül belőle a gyermekek iránti felelősség érzése és hivatásszeretete. „Tanulj, hogy taníthassa’ jeligés pályázat szerzője Kürthy Elemér ajkai pedagógus. Munkájában az ideológiai és szakmai továbbképzéssel foglalkozik. Az általános továbbképzési kérdéseket nem oldja meg, de rendkívül körültekintően és érdekesen veti fel a politechnikai továbbképzés lehetőségeit. Módszere az ajkai konkrét munka ismertetése olyan feldolgozásban, hogy abból más helyeken is sok mindent megvalósíthatnak. ... És 75 pedagógusról írhatnék, mondhatnám el, hogy milyen gondolatok foglalkoztatják, milyen tapasztalatokat akar átadni másoknak. Ezeket a munkákat „Évkönyvben szeretnénk kiadni és eljuttatni pedagógusainkhoz, hogy a benne írottakat tanulja, tanulmányozza, hasznosítsa munkájában. Ennek segítségével adjon többet, jobbat annak az ifjúságnak, amely az ő gondjaira van bízva. Öröm olvasni ezeket a munkákat. Az az érzésem, hogy új jelenséggel találkoztunk. Megmozdult 75 pedagógus, hogy hozzáállásával példát mutasson. A pedagógus önképzésnek igen jó és helyes formája ez. Példamutató. Megmozdultak pedagógusaink. Egymást is segítik, jó szívvel, kartársi érzéssel, igazi segíteni akarással. A pályázók igen értékes, lelkiismeretes és hasznos munkát végeztek, így hálálják meg a társadalom, az egész dolgozó nép megbecsülését, és mondanak köszönetet azért az elismerésért, amit nemcsak a pedagógusnapon, de munkás életük minden idejében kapnak dolgozó népünktől. Süle Sándor Megyei Tanács Művelődésügyi Állandó Bizottság elnöke A veszprémi Petőfi Színház következő előadásai VESZPRÉM: június 1, szombat, G. bérlet, 7 óra június 2, vasárnap, H. bérlet (Faárugyár), 7 óra A SZÉP FABIEN (8456) NAPLÓ — Sajnos, ez a beszámoló nem sikerült. — Rendben van! Többet nem jövök! — „nyugtázta” az eredményt a hallgató. — Megsértődött — tűnődött magában a tanárnő. — Nekem is könnyebb azt mondani, hogy jeles, vagy hogy jó. Azt is megértem sok a munkája, nagy a felelőssége, a családdal is törődnie kell, tanulásra kevés ideje jut. De ezeket nem vehetem figyelembe az osztályzatnál. Maa tanárnő ezt hogyan könyveli el? — Természetesen örömmel De vannak, akiket megértenék, ha kimaradnának. Nagyon elfoglalt emberek a hallgatóink. Sokan — főleg a honvédségnél és vállalatoknál, vezető beosztásban dolgozó elvtársak szabadságot sem mindig tudnak kivenni, amikor vizsgára kell készülni. Ha többen maradnának ki, akkor azt hiszem, — mint ilyen esetben minden pedagógus — elsősorban magamban, a módszereimben keresném a hibát. Csak arra gon-dolhatnék, hogy nem tudom le-: gyalázkodjam? Kérleljem, hogy jöjjön el? Nála nem érnék el ez-zel semmit. Legfeljebb csak ron- s tanék a helyzeten. Hagynom kell. Aztán majd meglátjuk. — Kérem, ahogy gondolja — mondta végülis udvariasan a tanárnő. — Mindenesetre, a pótbeszámolót két hét múlva tartjuk. A vizsgázó azzal az elhatározással ment ki a teremből, hogy ezt a küszöböt többé át nem lépik, de a pótbeszámolón elsőnek vizsgázott sikeresen. kötni a hallgatók érdeklődését, nem tudok eléggé segíteni, hogy megértsék i a tananyagot. Ezt a töprengést nincs értelme folytatni, mert ilyen gondok nincsenek az esti egyetem keszthelyi kihelyezett osztályainál. Holdes Imréné elvtársnő osztályában a mindenkori első évfolyamon sem. Ez a legnehezebb év. Nemcsak azért, mert a filozófia a tananyag, hanem ekkor kell a hallgatóknak az esti egyetem rendjével, szokásaival is megismerkedni. Sokan évek, évtizedek után kezdik ismét a rendszeres tanulást. A jelentkezők között évről évre több a pártmunkások, értelmiségiek — elsősorban a főiskola tanárai, oktatói, és orvosok mellett — a tsz elnök és az üzemi munkás. A hallgatók száma is egyre nő. Három évvel ezelőtt, amikor az első évfolyamon megkezdődött a tanítás, csak egy osztályra való hallgató jelentkezett. Most két párhuzamos első osztályban tanítanak. Pedig az az elvük, hogy senkit nem beszélnek rá, hogy jelentkezzék. Akik jönnek, azoknak is megmondják: három nehéz évre vállalkoznak. Az előkészítő tanfolyamon állandóan 58—62 között változott a létszám. Senki sem maradt le. — Magam is szívesen jártam az előkészítő előadásokra, mert éreztem, hogy érdekli a hallgatókat. Ilyen légkörben az ember szívesen dolgozik. Elkapja az oktatót is a jó hangulat. A hallgatók — az előkészítőre,, és az esti egyetemre járók szerint Holács Imréné elősorsain, konferenciáin élvezet részt venni. Érdekesek, közvetlenül hasznosíthatók. — És ami szintén egyöntetű vélemény: soha sem fáradt. — Valóban így van? — kérdezzük. — Tanárnak készültem. Ezek után azt hiszem felesleges is mondani, hogy nagyon szeretek tanítani. Lehet fáradt az emberkor, amikor érdeklődéssel találkozik? ---------'k'k'k'k'kirki'k'kik'k'kift'kit'k'kii--------------------------------- ■ ...................................— Felnőtt diákok tanítója Szigorú, de megértő tanár — Diák, tanár egy személyben A legnehezebb év 1795. június 1. Hajnóczy, de főként Martinovics vallomása alapján került Batsányi ió fogságba, amikor az osztrák rendőri hatóságok nála is megtalálták a »»bűnösséget”. A 168 évvel ezelőtt, 1795 június 1-én megtörtént ítélethirdetés egy évre fosztja meg emberi szabadságától» ! . A költő jóhiszeműen bízott a nádor ígéretében, aki a nála igazolásra jelentkezőt bizalmáról biztosította. Ennek ellenére még aznap éjjelén elfogták és Bécsbe vitték. Folyamatosan sorra került Batsányi ügye is a királyi tábla előtt, ahol Ürményi elnöklete alatt működő bizottság felmentette, örömében a börtöne falára írt verssel köszöntötte szabadulását: „Szép a hazáért tűrni, viselni rab- Lánczot, s halált szenvedni dicső dolog, A mely halandó és s vesz érte. Nemzeteket nemesít lelkével.” A bosszúszomjas osztrákok előtt, talán még 6 rövid kis vers is súllyosbító körülménynek számítva, a fellebbviteli bíróság — a hétszemélyes tábla a nádor elnökletével —, nem tartotta felmenthetőnek, a köztársasági mozgalomban felfedezett kapcsolata miatt, továbbá, hogy védőiratában „kárhozatos elveket” hangoztatott. Rövidebb ideig Budán maradtak emberséges körülmények közt. Batsányi fogságát nagyban enyhítette Verseghy, Szentjóbi Szabó László és Ka- (Szinczy társasága. Innen került Kufstein várába. Itteni rabsága szomorú kényszere ihlette legszebb költeményei, a kufsteini elégiák írására. Kulturális szemle Lítéren Ma délután 5 órakor a litéri központi iskola udvarán nyitják meg a Jankovics Lajos Kulturális Szemlén a veszprémi járásban legjobb eredményt elért csoportok és szólisták bemutatóját. A csoportok jutalmazása és az emléktárgyak kiosztása előtt Hári Béla elvtárs, az MSZMP megyei végrehajtó bizottságának tagja, a járási pártbizottság első titkára mond ünnepi beszédet. Várpalota jövője Ugye milyen elevenek, édesek ezek az apróságok? Szüleik munkások, termelőszövetkezeti parasztok, értelmiségiek. Nyugodtan végzik munkájukat, mert tudják, gyermekeik jó kezekben vannak. Azok vigyáznak a jövő nemzedékére, akiket a többi nevelővel, pedagógussal együtt soksok szeretettel köszöntünk: az óvónénik. (Fotó: Szabó) lőffiLdatas . Megérti diákjait . Tavaly — az idén már nem, mert mi is okulunk — karácsony és újév között is tartottunk előadást. Nagyon féltem, hogy egyedül leszek. Tévedtem. Telt ház fogadott. „Drukkoltak” értem, hogy eljövök-e, nem kaptam-e beigli-mérgezést. Mindesetre, nagyon jól esett hogy teljes létszámban „aggódtak”. De megértettem volna őket akkor is, ha nem jönnek el. A szigorú tanárnő megérti diákjait — azokat is, akiket a főiskolán tanít, azokat is, akiket az esti egyetemen oktat. Hogyne értené meg — hisz diák is egyben. Az Eötvös Lóránd Tudomány Egyetem levelező hallgatójaként biológiát tanul, a család , a férj és két gyermek mellett. (Mikéné)