Napló, 1964. július (Veszprém, 20. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-01 / 152. szám
st Az amerikaiak továbbra is bombázzák a laoszi területeket Partizánok hétfőn Saigon közelében megtámadtak egy előőrsöt, egy őrtornyot, ezenkívül mozsárágyúkkal tüzeltek Hau Nghiára, az egyik tartományi városra, közölte a laoszi hadügyminisztérium szóvivője. Hau Nghia mintegy 40 mérföldnyire van Saigontól délnyugatra. A szóvivő szerint 500—800 fő vett részt a támadásban. A védők állítólag tíz embert vesztettek. A partizánok veszteségei nem ismeretesek. Az amerikai légierő folytatja felderítő és zavaró repüléseit Laosz felszabadított területei felett és továbbra is bombázza azokat. Hétfőn két amerikai katonai repülőgép felderítés céljából elrepült Khang Khat és a Kőedény-síkság felett. KAIRÓ Az Afroázsiai Szolidaritási Tanács állandó titkársága nyilatkozatban kijelentette, hogy Ázsia és Afrika népeit felháborítják a dél-vietnami események. Az Egyesült Államok által ott kirobbantott háború fokozatosan kiterjed Indokína más országaira, veszélyeztetve Délkelet-Ázsia és az egész világ békéjét. Az állandó titkárság felhívást adott ki a jelenlegi veszélyes indokínai helyzet megszüntetésére, a béke hely-reállítására. NAPLÓ Huzakodás egy állítólagos Oswald-napló körül összeesküvés az igazság elleni esésére? A Kennedy merénylet körülményeit vizsgáló Warren-féle bizottság hétfőn felszólította az FBI-t a Szövetségi Nyomozó Irodát, hogy derítse fel Oswald állítólagos noteszének ügyét. A Dallas Morning News című lap a hét végén ugyanis (kizárólagos jog feltüntetésével) kivonatokat közölt a Kennedy-merénylettel gyanúsított Oswald egykori feljegyzéseiből. Ezeket a jegyzeteket Oswald állítólag akkor készítette, amikor, mint amerikai állampolgár, néhány évig a Szovjetunióban időzött. Ebben többek között leírja — ha a jelentésnek hinni lehet — hogy egyszer öngyilkosságot kísérelt meg, mert nem akarták megadni neki a szovjet állampolgárságot A Warren-bizottság közbelépésének az az oka, hogy a Johnson elnök által létrehozott testület állítólag szintén tanulmányozza ezeket a feljegyzéseket, s most tudni akarják, hogyan kerültek ezek a Dallas Morning News szerkesztőségébe. A jegyzettömböt — mint a bizottság szóvivője közölte — a dallasi rendőrség ,,fedezte fel, majd adta át a Warren-bizottságnak. Június 3-án kellett volna nyilvánosságra hozni egyébként a vizsgálóbizottság jelentését, de ezt bizonytalan időre elhalasztották. Mark Lane New York-i ügyvéd, a „ki ölte meg Kennedyt?” elnevezésű bizottság vezetője hétfői sajtóértekezletén kétségbe vonta az Oswald-féle jegyzetfüzet valódiságát. Egyebek között kijelentette, hogy véleménye szerint a Warren-bizottságtól sohasem lehet megtudni a Kennedymerénylet tényeit. Lane ismételten hangsúlyozta, hogy öszeesküvés folyik az igazság elleplezésére. Lanet egyébként a Warren-féle bizottság táviratilag ismét maga elé rendelte s felelnie kell mert azt állította, hogy rosszul vezetik az ügyben folyó vizsgálatot. Szabad lesz-e a „Vizek Földje“? 1964 június 24-én a gyarmatosítás felszámolásának kérdéseivel foglalkozó ENSZ-bizottság — az USA, Nagy-Britannia és Ausztrália szavazatainak ellenére — határozati javaslatot hozott, melyben felszólította Nagy-Britanniát, hogy haladéktalanul tűzze ki Brit Guayana függetlenné válásának időpontját. Nagy-Britannia egyetlen dél-amerikai gyarmatának, Brit Guayanának területe 215 000 négyzetkilométer. Lakosainak száma a legutóbbi adatok szerint 0,6 millió fő, melynek kilenctizede a Pomeroon folyó és Suriname holland gyarmat határa között húzódó mintegy 20 km mélységű tengerparti sávra összpontosul, mert az ország területének 85 százalékát trópusi őserdők borítják. Legnagyobb lélekszámú települése, az elővárosaival összesen 162 000 lakosú Georgetown egyúttal a gyarmat fővárosa és a brit kormányzó székhelye is. Guayana — az indián őslakosság nyelvén a „Vizek Földje’’ — utolsó tíz évének politikai története a függetlenségért vívott változatos eredményű szívós küzdelmeknek sorozata. A függetlenségi harc motorja a Ch. Jagan indiai orvos (a belső önkormányzattal rendelkező gyarmat jelenlegi miniszterelnöke) által vezetett progresszív Némei Haladó Párt, mely a teljes politikai függetlenségének kivívását, a földreformot és az önálló nemzeti ipar megteremtését tűzte zászlajára. A belső önkormányzat kivívásának éve, 1953 óta e párt haladó programja következményeként a fajilag tarka összetételű lakosság széleskörű támogatásával az 1953-as, az 1957-es és az 1961-es általános választásokon győzelmet aratott, annak ellenére, hogy valamennyi esetben a brit hatóságok előzőleg az alkotmányt felfüggesztették és különböző módosításokat hajtottak végre, hogy megnehezítsék a haladó erők győzelmét. Az utóbbi öt hónapban felszínre tört mesterségesen szított faji villongás a gyarmat indiai és néger lakossága között (százalékos számarányukat lásd a térképünk baloldalán elhelyezett kördiagramon) nagyban megnehezíti a függetlenség kivívásáért folytatott küzdelmet. A politikai függetlenség elodázása viszont megakadályozza az ország gazdasági függetlenségének megteremtését, ez a nemzetközi monopóliumok érdekeibe ütközik. A ma még brit gyarmat területén ugyanis világgazdasági jelentőségű bauxitkészletek fekszenek. Az évi termelés állandóan növekvő irányzatú, 1963- ban kereken 2,4 millió tonna volt. A Mackenzie város körzetében folyó bányászat és a bauxitnak timfölddé való feldolgozása az amerikai, valamint kanadai vállalatok kezében van. Nem hanyagolható el a cukornád termelés sem. (1963-ban 320 ezer tonna), mely zömmel a brit társaságok kezén levő ültetvényekről származik. A politikai harc mögött alapjában véve gazdasági okok húzódnak. Ugyanezzel magyarázható az Amerikai Egyesült Államok negatív állásfoglalása is Brit Guayana függetlenségének megadása ügyében. Inénü fenyegetőző beszéde Londonban Cipruson megkezdték a görög fiatalok sorozását Papandreu görög miniszterelnök hétfőn de Gaulle tábornokkal és Couve de Murville francia külügyminiszterrel folytatott megbeszéléseket, s utána a sajtó képviselőinek kijelentette, hogy „nagy megértéssel” találkozott Hozzátette, hogy a franciáknak nincs határozott tervük a ciprusi probléma megoldására. LONDON Inömi török miniszterelnök hétfőn Londonban egy sajtóértekezleten megint fenyegető hangot ütött meg. Kijelentette, Törökország más is úgy véli, hogy joga van katonai beavatkozásra Cipruson, az ENSZ fegyveres erőinek jelenléte ellenére. Ezt azzal az állítással igyekezett igazolni, hogy Görögország növelte Cipruson tartózkodó katonaságának létszámát. Hangoztatta továbbá, hogy Törökország csak kétféle megoldást hajlandó elfogadni: az egyik a sziget felosztása föderációs formában, a másik a „kettős enózis”, ami azt jelentené, hogy a kettéosztott Ciprus görög része Görögországhoz, török része Törökországhoz csatlakozzék. NICOSIA Nicosia, Kyrenia, Pafosz és Famaguszta kerületeiben hétfőn megkezdődött a huszonegyéves ciprusi görögök sorozása. Arra számítanak, hogy a sorozás alapján háromezer fiatalt tudnak majd behívni a nemzetőrségbe Három ciprusi rendőr letartóztatott Limaszolban egy brit katonát, akit azzal vádolnak, hogy okmányokat vitt a török közösségnek. Ügyében vizsgálatot indítottak. 1994. július 1 Véget ért a Gyámsági Tanács 31. ülésszaka Hétfőn New York-ban befejezte munkáját az ENSZ gyámsági tanácsának 31. ülésszaka. Az ülésszakon, amelyen Új-Guinea, Nauru és a csedes-óceáni szigetek helyzetét vizsgálták, nem született semmilyen eredmény a gyarmati népek függetlenségét célzó közgyűlési nyilatkozatok valóra váltására. Az ülésszak vitája során a mechanikus többség elvetette a Pápua és Új-Guinea (territórium és ENSZ- gyámság a Csendes-óceánban) népe függetlenségét és önrendelkezését célzó szovjet határozat-tervezetet. Lübke, Erhard és Adenauer Nyugat-Berlínben A bonni vezető körök provokatív módon Nyugat- Berlinbe hívták össze a nyugatnémet parlament bővített elnökválasztó testületét, a Bundesversammlungot. Hétfőn este amerikai katonai repülőgépen azújrav választandó Lübke nyugatnémet elnök meg is érkezett a frontvárosba, nem sokkal később pedig Erhard kancellár és elődje, Adenauer gépe szállt le a tempelhofi repülőtéren. Egy „lélektani kísérlet az NSZK-ban A „lélektani”-nak nevezett kísérletet a nyugatnémetországi Dortmundban hajtották végre, 144 önkéntes jelentkezővel. Negyvennyolcan közülük lányok voltak, 16—21 évesek, kilencvenhatan pedig 50—60 éves férfiak és nők. Egy vasbeton bunkerben kellett tölteniük egy hetet, pszichológusok és orvosok figyelték őket éjjel-nappal. A feltételezés az volt, hogy atomháború van, ők, a kísérleti alanyok egy hétig eltemetve élnek — hogyan állják ki ezt a hosszú ideig tartó elszigeteltséget? Minden önkéntes jelentkező fejenként 375 nyugatnémet márkát kapott a vállalkozásért. A kísérleti alanyok többsége, főként a fiatal lányok viszont kijelentették, hogy ilyen kísérletre a jövőben még ezért a szép summáért sem vállalkoznak. Az idősebbek magatartása inkább hajolt a beletörődés felé. Mi mégis inkább ebben a fiatal nemzedékben bízunk. Amely nem élt át két, a német imperializmus és a náci vandalizmus által kezdeményezett világháborút, s amely többé lélektani kísérletként, készpénzért sem hajlandó atomháborút játszani, atombiztos bunkerben ülni. Merjük remélni: éppen ez az ifjúság ismeri fel, hogy egyes revansista erők Nyugat-Németországban még mindig micsoda végzetes kísérletekre akarják őket használni, olyanokra, amelyekre 11. Vilmos és Hitler már felhasználta a szüleiket. Csakhogy az új kísérlet, a harmadik, minden eddiginél borzalmasabb lenne. Senki nem akar Nyugat- Németország ellen nukleáris háborút indítani, az ilyen lélektani atomkísérletek tehát fölöslegesek és csak a háborús hisztériát szítják, amely viszont csupán a revansista-militarista uszító köröknek áll érdekükben. A világ közvéleménye, a két világháborút átélt emberiség azt várja Nyugat-Németországtól, hogy a tartós béke megvalósítása érdekében végezzen minél több „lélektani” és gyakorlati kísérletet! (barabás) Nem győzhet az erőszak és a beavatkozás politikája Délkelet-Ázsiában Ha valahol rendszeres jelentést készítenek a béke tényleges állapotáról a mai világban, ez a jelentés hosszabb idő óta azzal a mondattal kezdődik, hogy a világnak jelenleg egyetlen pontján folyik háború, a délkelet-ázsiai térségben, pontosan azon a területen, amelyet valaha Indokínának neveztek és ahol jelenleg a Vietnami Demokratikus Köztársaság, Dél-Vietnam, Laosz és Kambodzsa fekszik. Kerek tíz évvel ezelőtt a Dien Bien Phou-nál kapott végzetes csapással Franciaország elveszítette indokínai gyarmatbirodalmát és kénytelen volt helyét — legalábbis részben — átengedni egy másik imperialista nagyhatalomnak, az Egyesült Államoknak, mely azóta is reménytelenül próbálkozik ebben a térségben konszolidálni hatalmát. Az itt folyó háború azért is olyan veszélyes, mert részt vesz benne a világ egyik nagyhatalma, amelynek lépéseit nem könnyű elszigetelni a világ más területein folyó eseményektől és általában a világpolitikai helyzet alakulásától. A háborúban, amely naponta több mint egymillió dollárjába kerül az Egyesült Államoknak — nem szólva az emberveszteségről — a washingtoni kormány kettős célt követ. Mind a kettő az Egyesült Államok presztízsét érinti, amire a választások évében politikusai a szokottnál is érzékenyebbek. Az első és természetesen a leglényegesebb feladat: a délkeletázsiai szárazföldön olyan hatalmi bázist kiépíteni és fenntartani, ahonnan ennek az egész területnek a politikai és gazdasági életét ellenőrzése alatt tarthatja az amerikai imperializmus. Tulajdonképpen a franciák távozása óta az amerikaiak állandó erőfeszítéseket tesznek, hogy megfeleljenek ennek a feladatnak, viszont az óriási költségek és minden erőfeszítés ellenére egyre inkább kicsúszik a lábuk alól a talaj. Az amerikai befolyás a legerősebben Dél-Vietnamban érvényesül és ennek megfelelően az egész térségnek ez a legbizonytalanabb pontja. Éveken át uralkodott a Diem-rendszer, amerikai pénzzel és amerikai tanácsadókkal, míg végül is maguk az amerikaiak kénytelenek voltak belátni az általuk támogatott kormányzat rendkívüli népszerűtlenségét, s úgy szabadultak meg tőle, hogy egy másik katonai csoportot segítetek uralomra. Azóta is tart a katonai puccsok sorozata, ami mögött két amerikai hatalmi tényezőnek, a titkosszolgálatnak és a diplomáciának „titkos háborúja’ húzódik meg. A lényegen azonban nem változtat, hogy a titkos szolgálat, vagy az amerikai diplomácia embere ül-e a vietnami nép nyakán. Maguk az amerikaikpanaszkodnak, hogy a délvietnami katonaság megbízhatatlan és a tisztikar nem