Napló, 1965. július (Veszprém, 21. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-01 / 153. szám
S Közlemény a KGST Végrehajtó Bizottságának leningrádi ülésszakáról A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának Végrehajtó Bizottsága 1965. június 35-től 39-ig Leningrádban tartotta 18. ülésszakát. Az ülésszakon részt vett Sz. Todorov, a Bolgár Népköztársaság minisztertanácsának elnökhelyettese; O. Síviunek, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnökhelyettese; P. Jaroszewicz, a Lengyel Népköztársaság minisztertanácsának elnökhelyettese; Apró Antal, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt kormány elnökhelyettese; D. Gombozsav, a Mongol Népköztársaság minisztertanácsának elnökhelyettese; H. Meuser, a Német Demokratikus Köztársaság Állami Tervbizottságának elnökhelyettese; G. Radusescu, a Román Népköztársaság minisztertanácsának elnökhelyettese és V. Novikov, a Szovjetunió minisztertanácsának elnökhelyettese. Az ülésszakon Apró Antal magyar megbízott, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnökhelyettese elnökölt. Aláírták a szovjet-jugoszláv közös közleményt Mikojan és Tito beszélt a szovjet-jugoszláv barátsági gyűlésen A Kremlben, a Kongresszusi Palotában szerdán szovjet-jugoszláv barátsági gyűlést tartottak. Az elnökségben Tito jugoszláv elnökkel együtt helyet foglaltak az SZKP és a szovjet állam vezetői. A gyűlésen Mikojan, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke és Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke mondott beszédet. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége, a Szovjet kormány ás az SZKP Központi Bizottsága szerdán a nagy Kreml palotában fogadást adott Joszip Broz Tito jugoszláv elnök tiszteletére. A fogadáson megjelentek a kommunista párt és a szovjet kormány vezetői, a társadalom, a tudományos és kulturális élet képviselői, a diplomáciai képviseletek Moszkvában akkreditált vezetői. •* A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége Joszip Broz Titónak, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökének, a ■ Jugoszláv Kommunisták Szövetsége főtitkárának, Jovanka Broznak, a jugoszláv küldöttség tagjainak és a kíséretükhöz tartozó személyiségeknek, akik részt vettek a német fasiszta bitorlók ellen vívott harcban, átnyújtotta azt a jubileumi emlékérmet, amelyet a Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem 20. évfordulója alkalmából létesítettek.Az emlékérmeket Anasztáz Mikojan, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke nyújtotta át szerdán a Kremlben. * Szerdán a Kremlben Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, Anasztáz Mikojan, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke és Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének főtitkára aláírta a szovjet-jugoszláv közös nyilatkozatot. Chivu Stoica beszéde Chivu Stoica, a BMP Politikai Bizottságának tagja, az államtanács elnöke beszédet mondott a bukaresti „Vörös Grivica” munkáskerület dolgozóinak nagygyűlésén. A most közzétett új alkotmánytervezetről szólva Chivu Stoica hangsúlyozta: az új alkotmánytervezet legfőbb sajátsága a mélységes demokratizmus. A párt szerepéről szólva, a szónok kijelentette: " A harmadik kongreszszus óta eltelt időszak különösen jelentős volt a párt erősítése szempontjából, megnyilvánul ez a számbeli és minőségi növekedésben, a párt sorainak egységében és összeforrottságában, az egész politikai szervezői és ideológiai tevékenység magasabb fokra emelésében. NAPLÓ Péter János Londonba utazott Péter János külügyminiszter Michael Stewart brit külügyminiszter meghívására szerdán reggel néhány napos hivatalos látogatásra Londonba utazott. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter, Mód Péter, a külügyminiszter első helyettese, Szilágyi Béla külügyminiszterhelyettes és a Külügyminisztérium több vezető munkatársa. Ott volt a búcsúztatásnál H. M. Carless, Nagy-Britannia és Észak- Írország Egyesült Királyság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője és a nagykövetség több tagja. Péter János külügyminiszter elutazása előtt a következőket mondotta a sajtó képviselőinek: — Várakozással tekintek a londoni látogatásra és az ottani megbeszélésekre. Azzal a reménnyel utazom, hogy a véleménycsere sokféle tekintetben hasznos lehet a jelenlegi nemzetközi helyzet vonatkozásában. Keresni fogom és tanulmányozni akarom az angol külpolitikának azokat az elemeit, amelyeket egy olyan ország, mint a Magyar Népköztársaság komolyan figyelembe vehet a jelenlegi nemzetközi helyzet veszélyes gócainak enyhítésére és az európai kérdések megoldására irányuló törekvéseiben. „Szükségállapot“ és „szükségparlament“ Az úgynevezett szükségtörvények bevezetése körüli vita hullámai Nyugat-Németországban az utóbbi időben magasra csaptak. Az ellentmondásokat még jobban kiélezte az a tiltakozás, amellyel 215 professzor fordult a szakszervezetekhez a törvény életbeléptetésének megakadályozására. A közvéleményt két körülmény riasztotta: kormánypárti korokból származó hírek szerint a törvényt még az őszi választások előtt tető alá kívánják hozni. Másrészt a törvényről olyan részletek váltak ismeretessé, amelyekből a legrosszabbra következtetnek. A szövetségi gyűlés jobbszárnya hónapok óta ülésezik, hogy új javaslatokat tegyen a szükségtörvényekre. A tanácskozások zárt ajtók mögött folytak és csak kevés hír szivárgott ki azokról. A javaslatok a kormánypártok, a Kereszténydemokrata Párt és a Szabad Demokrata Párt elképzeléseit tartalmazzák. A Szociáldemokrata Párt vezetői csak egyes pontokkal szemben élnek fenntartással, a javaslattal elvileg egyetértenek. A több éve folyó vita során elvi fenntartásaikat fokról-fokra feladták, hogy kormányképesek legyenek, jobbról kívánják a polgári pártokat túllicitálni. A javaslattal szembeni ellenállást mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a legfontosabb kérdésekben több évi vita után sem tudtak megegyezni. Katonai körökből pedig leszögezték: „A legközelebbi feladat a szükségalkotmány és a szükségtörvény elfogadtatása. Enélkül minden fáradozásuk meddő.’ Melyek ezek a törvények, amelyeket katonai körök annyira óhajtanak? A keret: „Törvény az alkotmány kiegészítésére”, más szavakkal „szükségalkotmány”. Mit jelent ez? „Védelmi” vagy „feszültség”-állapot idején messzemenően mellőzhető a demokrácia. A „feszültségállapot” meghatározás maga is nem meghatározható, bizonytalan valami. A 215 professzor elsősorban azt a pontot támadja: „Ez nem más, — állapítja meg a tiltakozás —, mint törekvés, hogy ú. n. „feszültségállapot”-ot hozzanak létre, sőt provokáljanak a belpolitikai és szociális problémák totális felszámolására.” Az „állapot” beálltát egy szükségparlament, vagy az államelnök maga deklarálhatja, kancellári jóváhagyással. Ez a „szükségparlament” lépne a szövetségi gyűlés helyébe. Szkség esetén a kormány „szükségrendeletekkel” uralkodhatna, „ha ezt a helyzet megköveteli”. Az ellenzék rámutat: ez a pont kísértetiesen emlékeztet az 1933-as időkre, amikor a német birodalmi kormány Hitler útját egyengette. Az alapvető alkotmányos jogok — mint a véleménynyilvánítás, gyülekezési, költözködési szabadság — korlátozhatók, vagy érvényteleníthetők. A szabad munkavállalási jog megszűnnék. A kormány fegyveresen bevetheti a hadsereget a lakosság ellen, „ha ezt a helyzet megköveteli”. Ehhez még az ú. n. szükségparlament beleegyezése sem szükséges. A kritikaszolgálati törvény lehetővé tenné, hogy minden munkaképes férfit és nőt kényszermunkára behívhassanak. Ezt és ehhez hasonló törvényeket, mint például a kisajátítás, jegyrendszer, egyesületi törvény stb. a szövetségi gyűlés egyszeri többséggel hozhatná. A törvényjavaslatok ellenzői leleplezik a nyilvánvaló célokat: a demokrácia leépítését és a háború előkészítését. 1300 közéleti személyiség az év elején így jellemezte a javaslatokat: „Felülről kezdeményezett államcsíny veszélyével fenyegetnek.” A fémmunkások szakszervezete, a legnagyobb nyugatnémet szakszervezet elnöke ezeket mondotta: „A törvényjavaslatok a lakosság totális öszszefogását, begyűjtését célozzák totális háború céljából.” A javaslat ellenzői hangsúlyozzák: a szükségtörvények az államapparátusban és a hadseregben tevékenykedő nácik kezére juttatnák a vezetést. A szakszervezetek kongresszusa 1963-ban ,hatmillió szervezett dolgozó nevében mindennemű szükségtörvényt elutasított. Azóta persze sok kísérlet történt, hogy ezt a határozatot gyöngítsék. Egy és a szociáldemokrata párthoz közelálló szakszervezeti vezetők igyekeztek hangoztatni, hogy a kongresszus határozatát nem szabad egyértelműen értelmezni. A szociáldemokrata pártvezetés igyekszik nyomást gyakorolni a szakszervezetekre. Enyhítést célzó látszatjavaslatokkal próbálják a törvényt elfogadtatni. Ma már azonban megállapítható, hogy a szakszervezetek egy jottányit sem engednek a teljesen elutasító álláspontjukból. A 215 professzor, köztük Nobel-díjasok és más neves tudósok, éppen ezért fordultak a szakszervezetekhez, mert számos — a szövetségi gyűléshez vagy a kormányhoz intézett — tiltakozásuk válasz nélkül maradt. Azt is tekintetbe vették, hogy a szövetségi gyűlés 500 képviselője közül száznyolcvanheten szakszervezethez tartoznak. Kérdezzük önöket: megmaradnak-e elhatározásuk mellett és mit készülnek tenni, hogy komolyan megvédjék a demokráciát? — kérdezik tiltakozó emlékiratukban a professzorok. A szakszervezetek azonnali és pozitív választ adtak. A kormánypártok kirohantak a professzorok ellen. A Szociáldemokrata Párt vezetősége ebben a kérdésben hivatalosan elhatárolta magát a szakszervezetektől. Ez példátlan eset a német pártvezetés történetében, hiszen a legtöbb szakszervezeti vezető természetesen tagja az SZDP- nak. Az elkövetkező hónapok megmutatják majd, ki lesz az erősebb! Von Gottfried Matzler 1835. Július 1 Eredménytelennek ígérkezik a „kombinált hadművelet" Dél-Vietnamban Újabb „kis csúcstalálkozó" Kairóban 15 tagja van az Algériai Forradalmi Tanácsnak Amerikai, délvietnami és ausztráliai egységek — összesen 3600 fő — tovább folytatják az úgynevezett kombinált hadműveletet a Saigontól mintegy 50 kilométerrel északra kezdődő „D” övezetben, ahol korábbi jelentések szerint a szabadságharcosok nagyobb erőket vontak ösze. A tudósítók szerint a hadművelet aligha éri el célját. A kairói „kis csúcs” szerdai ülésének napirendjén három fő kérdés szerepelt: az afro-ázsiai szolidaritás az imperialista és kolonialista erőkkel szemben; az afro-ázsiai országok gazdasági fejlődése; az afro-ázsiai csúcsértekezlet előkészítő bizottságának határozata az értekezlet elhalasztásáról. Sajtójelentés szerint az algériai Forradalmi Tanácsnak — melynek összetételét eddig nem hozták nyilvánosságra — 15 tagja van, közülük 11 katona és négy civil. Algírban kedden nyugalom volt, az esti órák is csendben múltak el, röviddel éjfél előtt a kulcsfontosságú helyekre kirendelt rendőrséget is visszavonták. Az AFP saigoni jelentése szerint szerda reggel óta a közép-vietnami fennsíkon heves harcok dúlnak. A szabadságharcosok Phu Bon tartományban bekerítettek egy dél-vietnami egységet és meg nem erősített hírek szerint, hatalmukba kerítették a Saigontól 330 kilométerrel északra fekvő Thuan Mon városkát. A terület felett elrepülő egyik amerikai felderítő gépet a szabadságharcosok lelőtték. A bekerített kormánycsapatok felmentésére délvietnami ejtőernyősöket vetettek be . A délvietnami parancsnokság a rendelkezésére álló valamenynyi vadászbombázót bevetette Thoun Mon körzetében. Megfigyelők szerint a Dong Xosi vidékén június 9 és 12 között lezajlott csata óta, amelyben a saigoni diktatúra csapatai és az amerikaiak súlyos vereséget szenvedtek, a legnagyobb ütközet van kifejlődőben. Egy amerikai szóvivő szerint befejezettnek tekinthető a Saigontól északészakkeletre lévő „D” zóna ellen hétfőn 3600 katonával megindított amerikaidél-vietnami-ausztráliai kombinált hadművelet. Nyugati tudósítók egyöntetűen megállapítják, hogy a sok hűhóval beharangozott akció úgyszólván semmi eredményt sem hozott. „A Vietcong-erők még a támadás megindulása előtt a dzsungel mélyére húzódtak vissza”. Legújabb jelentések szerint az átfésülő hadműveletben részt vett csapatok visszafordultak és úton vannak a Bien Hoa-i támaszpontra Saigonban nem hivatalosan bejelentették, hogy július 1-től egy hónapi időtartamra minden — több mint harminc — dél-vietnami lap megjelenését szüneteltetik és csupán két hivatalos közlöny jelenik meg, az egyik a katonák részére „A front” címmel, a másik a polgári lakosság számára „Hátország” címmel. Több push&ndssor Algériában? Algírban a keddi nap nyugalomban telt el, este sem volt semmiféle tüntetés. A kulcsfontosságú helyekre kirendelt rendőrséget is visszavonták röviddel éjfél előtt. Buteflika algériai külügyminiszter magához kérette az Algériában működő nagyköveteket, hogy közölje velük „Algéria nem engedi, hogy bárki is beavatkozzék belügyeibe”. A külügyminiszter által összehívott nagykövetek listája nem került nyilvánosságra, diplomáciai körökből anynyit meg lehetett tudni, hogy a francia és az amerikai nagykövet nem volt jelen a figyelmeztetés közlésekor. Lambotte, a l’Humanité algíri tudósítója — akiről kedden azt a hírt terjesztették, hogy nyomtalanul eltűnt Algériában — Raymond Pradines-nel, a lap másik munkatársával együtt Toulouse-ba érkezett Az algériai forradalmi tanács, amelynek összetételét eddig még nem hozták nyilvánosságra, 15 tagból áll, s ezek között 11 katona, a négy civil pedig a következő négy miniszter: Buteflika, Medenghrn, Belkaszem és Bumaza, — írja tájékozott forrásokra hivatkozva az AFP. Hozzáteszi, lehetséges, hogy közreműködésre kérik fel Ferhat Abbaszt, az algériai ideiglenes kormány volt elnökét és Rabah Bitatot Ben Bella első kormányának volt miniszterelnökhelyettesét. Ferhat Abbasz azonban — folytatja a francia hírügynökség — politikai feltételeket szabott közreműködéséhez, amelyek a következők: többpártrendszer és választások megtartása. Tanácskozások Idrében Ali Bhutto pakisztáni külügyminiszter kedden este megérkezett Kairóba. Mint már jelentettük, Bhutto megérkezésére várva halasztották el a „kis csúcs” újabb tanácskozását szerdára. A kairói sajtó első oldalon közli a „kis csúcs” híreit és kommentálja annak jelentőségét. Az Al Akhbar megállapítja, hogy az eddigi tanácskozások Nasszer, Sukarno, Csou En-laj között éppúgy mint Sasztri indiai miniszterelnök és Ajub Khan pakisztáni elnök kairói megbeszélései jelentős eredményekkel jártak, amelyek erősíteni fogják az afro-ázsiai nemzetek jövőbeni kapcsolatait.