Napló, 1967. január (Veszprém, 23. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-08 / 7. szám

fascwp, 1­7. Január 1. Igaz mese az ostobaságról lőször is: tisztában vagyunk vele, hogy a 15. számú AKÖV dolgozói és vezetői talán már torkig vannak a lapunkban megjelenő és őket bíráló cikkeinkkel. (Más kérdés, hogy ezt a válla­lat valószínűleg a mi akadékoskodásunknak tekinti, mi pedig az ő esetenként kifogásolható munkájuknak tulaj­donítjuk!­ Másodszor: azt is tudjuk, hogy épp ezekben a na­pokban roppant erőfeszítésekkel dolgoznak, hogy eb­ben az ítéletidőben fenntartsák a forgalmat, tehát nem a legidőszerűbb a bírálat. De, mint az eddigiekből nyilvánvalóan kitűnt, még­is valami ilyesféle következik... talán nem is az AKÖV-ről, hanem az embertelenségről, os­tobaságról. Pénteken délután a Pápáról Veszprém felé közle­kedő autóbusz Farkasgyepű és Városlőd között elrom­lott , vagy ahogy a sofőrök találóbban mondják, le­rohadt. Ilyen előfordul. A gépkocsivezető két autóval is beüzent Pápára, hogy küldjenek valamilyen mentőko­csit. Erre az autóbuszra több mint két órányit kellett várniuk az egyre hidegebbre forduló, hófúvásos időben. Még ez is magyarázható azzal, hogy egyszerűen nem akadt odabenn kocsi, amit kiküldtek volna. De semmiképpen sem található mentség a Pápá­ról öt órakor induló, és az utasok által Messiásként várt gyors járat vezetőjének embertelen magatartására. Ennek a kocsinak a vezetője ugyanis se szó, se be­széd elrobogott hóval befújt, „rohadó” társa mel­lett, anélkül, hogy megállásra érdemesítette volna. Legalább a vacogó gyerekeket és nőket átvette volna üres helyeire! De nem. A történetnek nincs vége. Jó kétórás várakozás után megérkezett Pápáról a kisegítő járat, vége szakadt a szenvedésnek, lassan felengedtek az elgémberedett ta­gok, feltűntek Veszprém rég áhított tornyai, már csak négy kilométernyire volt a város, már csak háromra, alig pár órás késéssel meg is érkeztek volna, de csikor­­dult mellettük egy fék: Vissza! Vissza! Hiszen ez pápai illetőségű kocsi, s mint ilyen nem jöhet be Veszprém város területére! Vissza is fordultak a zord parancs szerint Heren­­dig, s onnan hozta el őket egy ízig-vérig veszprémi szü­letésű, törzskönyvezésű, állampolgárságú, nyilvántartá­­sú, illetékességű, hovatartozású, fajtiszta veszprémi kocsi, így történt. Aki nem hiszi, járjon utána. (eö.) E Májusban rendzik a magyar szakszervezetek 21­ kongresszusát A magyar szakszervezetek cius 15 és április­­15/ körül­ alapszabálya értelmében eb­ kerül sor e­ben az évben újjáválasztják . A magyar szakszervezetek a szakszervezeti vezetőszerv XXI. kongresszusa májusban vehet. A cél­t a választási ül össze. Megvitatják a szak­irányelvek leszögezik —, hogy szervezeti mozgalom helyze­­a gazdasági irányítás fejlődé­­séről, feladatairól a két kong­­sével párhuzamosan szuk­­resszus között végzett mun - szervezeti vonalon is birto­­káról szóló beszámolót, s­sítsák a feltételeket a mun- újjáválasztják a Szakszerve­­k a önállóbb, hatékonyabb tetek Országos Tanácsát. Az végzéséhez,­­ ezt követő hónapokban — A szakszervezeti bizottság október vé­g­ _ az gok es a szakszervezeti ta- , , . .­nácsok választását február 1 szakszervezetek kongresszus és március 15 között tartá­sai üléseznek majd, megtar­­ják, a megyei bizottságok és­gyalják saját szakmai zen­­az SZMT-k, valamint az­nivalóikat, s újraválasztják SZBT megválasztására már­ a Központi Vezetőségeket. ­i. Bizonyítékul íme néhány cím:: Hová lett a csicsói Jézus? Mikor is kezdődik az év? Végül itt a legérdekesebb a „hajmeresz­tő" dosszié! Ide kerül minden érdekes, „kis színes” hír, hóbortos találmány; minden, amire az olvasó azt mondja: Hogy mik van­nak! Ki hinné például, hogy az üres pa­pírra leírt egyetlen betű, 0,0075 grammot nyom?! De ebben a gyűjteményben meg­található minden a gyümölcsből készült bábszínháztól a sóhajtó szekrényig, a Mar­son létező növényektől az eszkimók első könyvéig... Szeressük jobban, okosokban a Balatont! — Megkaptam a levelét és ezért jöttem el. Mert nem szeretjük elég okosan a Bala­tont. Ne rólam írjon. Ezt írja meg — kezdi a vállalati jogtanácsos. — Manapság olyan sok gazdája van a Balatonnak. Gazdája egy csomó országos szerv, két különböző megye, akik a maguk módján mind jót akarnak a Balatonnak, s mindez csak részben, vagy alig-alig sikerül. Egyik eredményt agyonüti a másik. S ott van éppen a veszprémi part. Manapság úgy él a köztudatban: a déli parton fürdeni kell, az északin inni. — Mit javasolna, ha önre bíznák a Bala­ton fejlesztését? — A Balatonra tapadó járásokból új Ba­laton megyét hoznék létre. Megszüntetnék minden olyan létesítményt, amely nem az üdülést, a pihenést szolgálja. Ha a Balaton környékének népe megérezné, hogy ő a Ba­laton gazdája, sokkal jobban vigyázna rá. Megszűnne az idénymunkások odaáramlása, a környék lakossága el tudná látni a for­galmat, különösen akkor, ha nemcsak nyá­ron, hanem tavasszal, ősszel, télen is mun­kát adna. — A Balaton nem alkalmas téli sportra... — Nem? Szánkázott már a Csobánc ko­pasz hegyoldalán? Síelt a Caetek hegyen? Látta már felülről a tapolcai medencét? Sétált már a szigligeti vár romjai között? — Ha nem tette, nem az Ön hibája. Nem fedezték még fel, nem építették ki a turis­­tautakat. Pedig micsoda gyönyörűségeket rej­tenek az északi part hegyei! A rómaiak fel­fedezték, mi pedig, akik gazdái vagyaink, nem ápoljuk, nem mutogatjuk eléggé, úgy, ahogyan megérdemelné. — Megfigyelte, hogy a Balaton mentén csupa budapesti sportegyesület tanyázik, egy sincs helybeli? Az ott lakók évekig nem fürdenek a Balatonban. Ha rajtam múlna, én még a megyeszékhelyet sem tenném a partra. Ott van erre az egyik legújabb vá­ros: Tapolca. (A szerk. megjegyzése: Nem túlzott lokálpatriotizmus ez?) Magam is ta­polcai vagyok, ismerem a lehetőségeit. Ha visszaadnák történelmi rangját, ha váro­siassá tennék , nem lenne rossz befekte­tés. Sok olcsó, jó megoldás van a város­­rendezésre: a „Kis-tó” vízszintjének meg­emelése, hogy csónakázható legyen; az Ár­pád és a Mogyorósi utcák fásítása, középen két fasorral: a Vásártéren egy ifjúsági park létesítése, szabadtéri színpaddal, táncpar­kettal ... — Az odavalósiak mindent megtennének érte, velem együtt. Ha például a sportpálya felújítására kerülne a sor, magam is segí­tenék, hiszen változatlanul szurkolója va­gyok a TIAC-nak. (Írja meg, gratulálok ne­kik az NB III-ba való feljutáshoz!) — Még egy utolsó kérdés: kit keressenek, ha szükségük lesz a felajánlott segítségre? — Dr. Talabér Józsefet. A mérges öregúr Nem hatott a legszelídebb mosoly sem. A harmadik Napló vásárló, az öreg­úr nem fed­te fel kilétét. Sőt. Mérges lett, amikor a kedves elárusítónők erre kérték. Az utolsó tettes tehát ismeretlen. Felad­tam a nyomozást. Egy bizonyos: máig is naponta megvásá­rolja a Napló-t. TORDAY ALIZ VÍZHIÁNY a magyar tenger PARTJÁN, VÍZFELESLEG A BAUXITBÁNYÁKNÁL Mit fognak inni a balatoni üdülők? Nem vigasztalja a Balaton látványa, a hatalmas vízren­geteg sem az üdülőket, ha a partmenti települések víz­csapjai üresen tátognak. Ká­nikulában több helyen és sok alkalommal adódik már most is ilyen eset, reggel, ké­ső este, vagy csak éjszaka le­het „szóra bírni” a csapokat A megnövekedett nyári víz­igények és az üdülőkkel együtt többszörösére duzzadt lakosság nem egy partmenti helységben állít kielégíthe­tetlen igényt a vízművekkel szemben. Balatonalmádi pél­dául nyaranta négyszer-öt­­ször annyi vizet fogyaszt, mint a téli hónapokban, s ez a jellemző a többi üdülőhely­re is. Az északi parton még jobb a helyzet, a szőlőshegyek nemcsak kitűnő bort, de jó forrásvizet is adnak, sokkal bőségesebben, mint a déli part 480 jelentősebb kútja. Ugyanakkor a hazai ba­uxitbányászat szükségszerű, és a magyar-szovjet alumí­nium egyezménnyel meg­határozott fejlesztését lép­­ten-nyomon gáncsolja a víz­felesleg. Az ércvagyon igen Már az előbb említett né­hány kérdés is vázolta mi­lyen széles körben folynak a vizsgálatok, kutatások ebben a témában. Mindezt azért érdemes hangsúlyozni, mert számos rémhír kering a ba­uxitbányászat vízemelésével kapcsolatban, általában eltú­lozzák annak várható hatá­sát, víz nélkül maradt tele­pülések soráról vélnek tud­ni, s ellenkezést szítanak a bauxitbányászat fejlesztésé­vel szemben. Szakemberek számításai szerint a majd­nem egyetlen számottevő ha­­­­zai érc\',ag­yon?,-^. bpuffit „ki­­­ lennelcsevancák elenére, JJÁ­­. fizetődő, .hogy., a. .bányászko­dás során várhatóan több, mint 700 millió köbméter vizet kell felszínre emelni. Gazdaságos akkor is, ha ez a környékben elapaszt néhány forrást, s ezeknek a vízsz­űké­ben lévő településeknek az ellátására a bányákból veze­téken kell vissza­szállítani a vizet. A széleskörű kutató­munka, ami ebben a témá­­ban folyik biztosíték arra hogy nem ér bennünket meg­lepetés: a bauxitbányászat felkészül az esetleges gon­dok elkerülésére. Külön nye­­­reség, hogy a bányászkodás­­tekintélyes része a karsztvíz-­­ nívó alatt helyezkedik el, s bányászatára csak akkor kerülhet sor, ha ezeket a te­rületeket víztelenítjük, két­­ évtized alatt több száz mil­­­­lió köbméter (!) víz kiszi­vattyúzásával a leendő bá­nyák alá süllyesztjük a karsztvíz szintet. A szakem-­­­berek ebben a helyi vízfe­­­­leslegben és előbb említett­­ helyi vízhiányban meglátták a megoldás lehetőségét. Ma már több olyan tanulmány áll rendelkezésünkre, mely azt vizsgálja, hogy mennyi­­ vizet fognak szolgáltatni ba-­­­uxitbányáink, mi a következ­ménye a környéken ennek a nagymérvű vízemelésnek,­­ mennyi a Balaton-part víz-­­ igénye, kielégíthető-e az üdü­­­­lőhelyek szükséglete a ba­uxitbányákból, hogyan lehet a leggazdaságosabban meg-­­ oldani a Balaton-part vízel­látását? A Mál kényszerűen fakasztott kitűnő minőségű ivóvíz Ba-­­ laton-parti hasznosítása je­ j­lentős gondot old meg.­­ Egyébként az üdülőhelyek­­ várható nyirádi ellátása ar­­­­ra ösztönözte a szakembere­ket, hogy úgy vizsgálják a kérdést, s olyan megoldáso­kat javasoljanak, hogy a ba­uxitbányák bezárása után is­­ tartsák fenn a bányakutakat,­­ de akkor már pusztán az ivó­­­­víz ellátásra.­­ Röviden már jellemez­tük a partmenti telepü­­­­lések jelenlegi vízellátott-1 .— „lez . YgJJ.fg.az. .el- ’ so- fvépdi's ,aníit .Tisztázták a szt,bernijeink, 4, 1 leggyengéb­­ben Siófok térsége van ellát­va, gyenge vízadó réteg he­lyezkedik itt el, s nincs sok remény arra, hogy jelentő­sebb kutatással is lehet va­lamilyen eredményt elérni. Balatonkenesén és Almádi­ban is rossz a helyzet. Ez utóbbi helyen érdekes mó­don az úgynevezett küszöb­süllyesztés módszerével nö­velték nyáron a vízhozamot, kitermelték azoknak a kőze­teknek a víztartalmát is, melyekben a víz tározódik, s ezek ősszel, télen ismét feltöltődnek. Ez a felszín­­alatti víztárolás másutt is­­ eredményesen alkalmazható módszer. Az északi parton lehetőség van, például Keszt­hely környékén, új források foglalására is. A nyári víz­­fogyasztási csúcsidényben 43­­ ezer köbméter vízre lesz szükség a Balatonnál 1970-­­ ben, s ennek biztosításához­­ 290 millió forintos beruhá­zást kell végezni. Hová kell a vezetéken vinni a vizet A következő kérdés az volt, milyen hatással lesz a környék kútjaira, forrásaira a bányászat vízemelése? A kutatás eredményeit nehéz matematikailag meghatároz­ni, mert több bizonytalan, tisz­tázatlan kérdés van ma még jelenleg 120 köbméter vizet emelnek felszínre percenként Nyirádon, 1967-ben várha­tóan közel 200, 1970-ben 300 köbméterre nő ez az érték , és 1975-ben ismét annyi lesz, mint ma. (A hazai bauxit­vagyon legjobb minőségű része van ezen a környéken, mely mennyiségben is igen jelentős.) Várhatóan elapad mintegy 10—15 év múlva több forrás a környéken, így Sümeg, Karmacs, Rezi környékét a bányából visszaszállított víz­zel kell majd ellátni. Tapol­­­­cán is érezteti majd hatását a vízemelés abban az idő­­­­ben, a tavasbarlang forrásai­nak hozamcsökkenése vár-­­­ható. A város ellátása pedig könnyen megoldható a ké­sőbbiekben ismertetett bala­toni vezetékről. Ha a Balaton-parti tele­­­­pülések vízellátása kerül­­ szóba, célszerű már olyan­­ tervet készíteni, amely fi­gyelembe veszi a várható­­ fejlődést is. A tó környéké­­­­nek regionális terve 1957/58- ban készült ,s azzal számolt, Az üdülőhelyek vízellátá­sára háromféle elképzelést dolgoztak ki a Vízügyi Ter­vező Vállalat szakemberei. Az első változat szerint min­den vízigényt Nyirádról elé­gítenének ki. Ehhez fővezeté­ket építenének a Balaton mindkét partján. A Nyirád— Badacsony közötti vezeték egyik ága az északi partot látná el, a másikat átvezet­nék a tó fenekén Fonyódra, s­­ innen kettős vezeték épülne­­ Siófokig. Ennek az elképze­lésnek az az előnye, hogy kevés vízművel, a terep ter-­­­mészetes lejtését kihasznál­va lehetne megoldani Nyi­rádról mintegy 75 ezer köb-­­­méter, naponta szükséges víz vezetését. Hátránya ennek a megoldásnak, hogy nagy a­­ beruházási igénye — körül­belül 700 millió forint —, s nem lehet részletekben meg­valósítani. A másik elképzelés szerint mindenütt felhasználnák a helyi víznyerési lehetőséget, s csak a hiányzó mintegy 18 ezer köbmétert vezetnék Nyi­rádról. Ehhez a megoldáshoz Balatonberény és Szemes kö­zött több új kutat kellene­ fúrni az északi parton forrá­­soka­t 'kell­éné' logic­­­ni és ‘ a­ Balatonszárszó — Balatonke­nese közötti partszakaszon felszíni vízművet kellene tele­píteni. Ez a vízmű Siófok és­­ Zamárdi közé kerülne az el­hogy zsúfoltság nélkül 500 ezer ember élhet a partmenti településeken. A Balatoni Intéző Bizottság részletes tervei szerint 680 ezer fő is kedvezően elhelyezhető a Balaton környékén. Ez a fel­fejlődés, ami egyúttal a telí­tettséget is jelenti 1980—1090 évre várható. Számunkra ter­mészetesen jelenleg csupán az érdekes, hogy eszerint a mai vízmennyiségnek több mint kétszeresére, 100 ezer köbméterre lesz szükség na­ponta. készült tervek szerint mint­egy 90 millió forintos költ­séggel, s a megfelelő tisztí­tás után az említett rész a Balaton vízét kapná. A napi 25 ezer köbméter vizet szol­gáltató vízmű és az említett forrásfoglalások, kútfúrások 600 millió forintot igényel­nek, de az előbbi tervvel szemben nem 65, hanem 70 fillér lenne egy köbméter ivóvíz önköltsége. A fenti két terv a két szél­sőséges esetet veszi figyelem­be, míg a harmadik e két el­képzelés legelőnyösebb meg­oldásaira épül, Nyirádról hoznánk napi 40 ezer köb­méter vizet. Az északi parton erről a fővezetékről látnák el a településeket Hévíztől Badacsonyig. Elkészülne a Badacsony—Fonyód vízalatti vezeték s ezen látnák el a déli part nyugati részét: Fo­nyódot, Szemest, Balatonlel­­lét, s elkészülne a siófoki felszíni vízmű is. Önálló kör­zeti vízművek látnák el Rév­fülöp, Tihany, Balatonfüred és Balatonalmádi környékét. Mivel ez a megoldás a szá­mításba jöhető területek nagyrészét a kisebb költsé­gű, .természetes eséssel eljut­tatható,. víz­zel látná el, az önköltség ennél a . legkedve­zőbb. átlagosan 60 fillér köb­méterenként, a beruházási költség pedig kereken 600 millió forint Nyáron f­ilmért ötször annyi vizet kér — Vízvezeték a Balatonban — „Fürdővíz“ Siófok ellátására 10 millió forintért Új módszer: felszínalatti víztározás Három változat az ellátásra 5 Érdemes-e a tófenékre süllyeszteni a vezetéket? A terv első és harmadik . Ez a rövid híradás , mely változata tartalmazza a Ba-­a Hidrológiai Társaság Ka­­dacsony Fonyód közötti kö­­zelmúltban rendezett ülése­zeteket, amelyet a Balaton .. medrébe kívánnak lefek­­adattan készült azt fizd­­tetni. Ez az elképzelés nehe nyitja hogy a szakemberek­ben bár, de technikailag komolyan foglalkoznak a megoldható, s nagy előnye. Balaton-környék vízgondjai­­hogy nem igényel átemelő Val, hogy az a bányászatban, telepeket Lehetne Keszthely a lakosság ellátásában és az fele. körbe is vezetni a cső idegenforgalomban ne­tkoz­­oet, ekkor viszont átemelők , , , _, , létesítése szükséges, ami a , hasson fennakadást, fenntartási költséget növeli. * Pünkösti Árpád • •R­égifébként gyorű­sorű Díszes község szélén, a főút mellett áll ez a tábla. Délcegen mutat valamerre a határba, alkotójának dicső­ségét is hirdetve. Nem kutattunk a reklámozott bolt után, a tábla látványa önmagában kielégítette egész téli zöld­ség-szükségletünket. (Gyeng­ébbek kedvéért: ekkora zöld­séget ritkán találni széles e megyében.) Hagyján, hogy’ a címfestő nem tud helyesen írni, hagyján, hogy a táb­la kihelyezői nem tudnak helyesen írni. De amellett, hogy az egész községben nem akadt eddig egyetlen ember sem, aki ezt a primitív helyesírási hibát (zöld­ség!) ész­revette volna, és intézkedett volna a kijavításáról, nem mehetünk el szó nélkül. A tábla egyébként gyönyörű. (b. e.) Fotó: Péterfay

Next