Napló, 1967. június (Veszprém, 23. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-01 / 127. szám

-2 A világpolitika eseményeiből Lagosban nyugalom uralkodik Folytatódnak az amerikai bombatámadások AMERIKAI VISSZA­VONU­­LÁ­S Az amerikai légierő ked­den folytatta bombatámadá­­sait. Szárazföldi harcokról csak Dél-Vietnam középső részéből érkeztek jelentések, ahol mintegy 3000 amerikai és dél-vie­tnami katona igye­kezett bekeríteni a szabad­ságharcosok egységeit Két­órás harc után az amerikaiak visszavonultak Az amerikai tengerész­gya­logosok egy magasrangú tisztje a demilitarizált öve­zet térségében folyó harco­kat a terület stratégiai fon­tosságával indokolta, kijelen­tette, hogy a felszabadító hadseregnek ott elhelyezett tüzérsége „állandó életve­szélyt jelent szántukra”. Egy Reuter-jelentés közli, hogy a vietnami nemzetközi ellenőr­ző bizottság Hue városában új székhelyre költözött, mi­után a gerillák­ felgyújtották a szállodát, ahol hivataluk eddig volt. A bizottság tagjai a támadást nem tekintették maguk ellen irányulónak, hanem azok ellen az ameri­kai katonák ellen, akik­ ugyanabban a szállodában laktak. Korábbi híresztelé­sekkel ellentétben rámutat­tak, hogy a bizottság tagjai közül senki sem sérült meg EMLÉKEZÉS GLEZOSZ HŐSTETTÉRE Miután kinevezték az új alkotmány-előkészítő húszta­gú bizottságot Koliasz, a gö­rög katonai kormány minisz­terelnöke kijelentette, hogy kormánya nem gondol a Par­lamenti rendszer megszünte­tésére. MOSZKVA A szerdai moszkvai lapok megemlékeznek Manolisz Giezosz hőstettének 26. év­fordulójáról. Mint ismeretes, 1941. május 31-én Manolisz Giezosz letépte az Akropo­­liszról a fasiszta horogkeresz­tes zászlót. A Pravdában Nyikolaj Bragin írt cikket az évfordu­lóról. Emlékeztet a 26 évvel ezelőtti eseményekre, majd nyugtalanságának ad hangot a görög katonai junta kín­­a­i kamráiban fogva tartott Giezosz sorsával kapcsolat­ban. VADAK CSOU EN-LAJ ELLEN A „Proletár forradalmá­rok” pekingi külügyi össze­kötő bizottságának közlö­nyében május 26-án cikk je­lent meg „Utasítsuk határo­zottan vissza Csou En-laj mi­niszterelnök elleni támadások ellenforradalmi áramlatát” címmel. A pekingi idegennyelvű fő­iskola 616. számú vörösgár­­d­ista szervezete által kiadott faliújság ugyanis Csou En­­lajt „a buzsoá osztály gyű­löletes alakjának” nevezte és azzal vádolta hogy ellenfor­radalmár kétkulacsos mód­szerekkel a megingott urakat támogatja A faliújság sze­rint ennek következményei Csou En-lajra nézve nem különbözhetnek azoktól a kö­vetkezményektől, amelyek Liu Sao-csire várnak. Az em­lített közlöny hangsúlyozza hogy a Csou En-laj elleni vá­daskodás „ellenfog­adalmi áramlat”, amelynek célja, Mao Ce-tung elszigetelése. PODGORNIJ KABULBAN Nyikolaj Podgornij, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa El­nökségének elnöke szerdán folytatta megbeszéléseit Mu­­hammed Zahir sahhal, Afga­nisztán királyával Megvitat­ták a Szovjetunió és Afga­nisztán baráti kapcsolatainak elmélyítésével összefüggő kérdéseket. Mindkét fél mély aggodalmát fejezte ki a hely­zet komoly kiéleződése miatt a világ egyes részeiben, min­denekelőtt Vietnamban és a Közép-Keleten. A megbeszélések baráti, szívélyes légkörben folytak. DE GAULLE A PÁPÁNÁL Mint a hírügynökségek je­lentik, VI. Pál pápa szerdán kora délelőtt fogadta De Gaulle-t A francia állam­elnök ebben a minőségben első ízben tett hivatalos lá­togatást a római katolikus egyház jelenlegi fejénél. Az AP értesülése szerint a pápa és De Gaulle az európai egy­ség kérdéséről beszélgetett. OJUKWU ELFOGADJA A KIHÍVÁST Gowon alezredes, a nigé­riai szövetségi kormány feje, több gazdasági szankciót je­lentett be a szakadár kelet­­i nigériai tartománnyal szem­ben. A lagosi rádió kedd este bejelentette, hogy a nyugati és a közép-nyugati tat­tomény katonai hatóságai felszólítot­ták a tartalékosokat, csatla­kozzanak egységeikhez. La­posban egyébként nyugalom uralkodik Ojukwu alezredes, a ked­den kikiáltott Biafrai Köz­társaság vezetője a késő esti órákban rádióbeszédet mon­dott és ebben kijelentette, hogy az új köztársaság kész elfogadni a kihívást. Ojukwu ezzel válaszolt a szövetségi kormány intézkedéseire. Az afrikai egységszervezet­­hez közelálló körökben a Biafrai Köztársaság kikiáltá­sát tragédiának tekintik és az afrikai kontinens egységé­re mért újabb csapásként értékelik — jelenti Addisz Abebából az AFP. Ugyanak­kor úgy vélik, hogy a kelet­nigériai kérdés nigériai bel­­ügy, s éppen ezért nem sza­bad a szervezet részéről sem­miféle kezdeményezésre szá­mítani, ha kifejezett felkérés nem érkezik a lagosi köz­ponti kormánytól A Co­­nakry-i rádió kommentárja élesen elítéli Ojukwu alezre­dest, akit Csombéhoz és a malawi elnökhöz Hastings Bandához hasonlít. (38) És a Führer a későbbi be­szélgetés folyamán is számos tanujelét adta Veesenmayer iránti bizalmának. Nyugod­tan végighallgatta beszámo­lóját és elképzeléseit. S he­lyeselte magyarországi meg­bízottjának azt az állásfogla­lását, hogy amíg Horthyval lehet biztosítani a dolgot, ad­dig Horthyval kell. Veesen­mayer kifejtette: már nem sokáig lehet a kormányzót a helyén tartani. Szálasi sze­mélye és pártja most már jogosan került előtérbe, de Horthy felváltását Szálasival lehetőleg szintén az alkotmá­nyos formák betartásával kell biztosítani Veesenmayer azt magyarázta, hogy a há­ború folyamán Horthy már többször megpróbálta, hogy a saját érdekeit érvényesítse a német birodalom, a Führer érdekeivel szemben, de ahányszor emiatt komolyan figyelmeztették, határozottan felléptek ellene azonnal visz­­szakozott. Javasolta: Horthy­­nak és Lakatosnak erőtelje­sen tudtukra kell adni, hogy addig maradhatnak, s még egy utolsó lehetőséget kap­­­nak, de csak akkor, ha fel­hagynak különbéke kísérle­teikkel. Végül is Hitler beleegyezett abba, amit Veesenmayer ja­vasolt: amíg megy a dolog Horthyval, addig legyen, s aztán jöjjön Szálasi, de le­hetőleg úgy, hogy alkotmá­nyos látszata legyen a do­lo­gnak. A főhadiszállási látogatás eseményeihez tartozott, még az is, hogy Himmler és Rib­­bentrop kibékítette Veesen­­mayert és Winkelmannt egy­mással. Kissé kényszeredet­ten nyit ivottak egymásnak kezet, s egyikük sem gondol­ta komolyan, hogy elássák a harci bárdot. Most minden­esetre barátságosan viselked­tek egymással Szálasi nagy meglepetésére A Führer remek egészségi állapotáról és sugárzó ener­giájáról szóló beszámolók ad­dig tartottak, amíg meg nem érkezett Kovarcz Emil, Krumholznak, Win­kelmann segédtisztjének kíséretében, ők is elhelyezkedtek Pfeffer- Wildenbruch tárgyalóasztala körül — az SS tábornok dol­gozószobáját bocsátotta az urak rendelkezésére, mivel nem akarták, hogy Szálasi el­hagyja a Werbőczy utcai épü­letet, s kicsiny szobácskája alkalmatlan lett volna arra, hogy abban egyszerre ennyi fontos emberrel tárgyaljon. Veesenmayer végre a tárgyra tért. — A főhadiszálláson Hitler vezér és kancellár döntött és közölte velem legmagasabb döntését... Veesenmayer hangja ünne­pélyesen csengett. Szálasi ki­húzta magát a karosszékben. — Döntésének lényege a kö­vetkező — folytatta Veesen­mayer —, a kormányzó nem maradhat a helyén, el kell tá­volítani. A miniszterelnöksé­get, Szálasi úr, önnek kell át­vennie olyan formák között, hogy a kormányzói tiszt szü­neteltetése alatt a maga kezé­be fusson össze az államügyek legfelsőbb vezetése és a leg­főbb hadúri jogok gyakorlá­sa is... Szálasi igyekezett nyugal­mat erőltetni magára, de nem sikerült. Boldog mosolyra húzódott a szája. Most már biztos, egészen biztos, hogy megkapja a régen remélt ha­talmat. — A részletek? — kérdez­te. — A kormányzói lemondás kikényszerítése ... — kezdte volna Winkelmann, de Vee­senmayer leintette. Ő maga folytatta: — Többféle megoldás le­hetséges. A törvényhozók nemzeti szövetsége tegnap megkezdte működését... — Csak az újságból olvas­tam róla .— mondta Szálasi és szemrehányás csengett a hangjában. — Védőőrizetem lehetetlenné teszi, hogy kez­deményező politikusként... — Szálasi úr, mi annak a döntésnek értelmében kér­tük, hogy egyezzen bele vé­delmünkbe, amely az ön ja­vára szolgál... Én tartozom az ön személyes biztonságá­ról gondoskodni, s egyben megteremteni az ön hatalom­ra jutásának feltételeit... Az én kezdeményezéseim az ön kezdeményezései... A nyilas vezér megszep­pent. Segítséget kérően né­zett Winkelmannra, de az hallgatott. Számára is bosz­­szúságot okozott, amikor Vee­senmayer a törvényhozók nemzeti szövetségéről kez­dett beszélni, de sikerült pa­lástolnia. — Én teljes mértékben alá­vetem magam a nagy német szövetséges elhatározásainak — dadogta végül Szálasi. — Elgondolásaim szerint — folytatta Veesenmayer — a törvényhozók nemzeti szövet­sége, a jobboldali, a német szövetségeshez mindenkép­pen hű képviselők csoporto­sulása hivatott arra, hogy a megfelelő lépéseket a magyar nemzeti szocialista kibonta­kozás érdekében megtegye. — A képviselőház bizal­matlanságot szavazna a La­katos kormánynak! — Igen, valami ilyesmire gondolunk — mondta Vee­senmayer —, ha nem is telje­sen erre. A képviselőknek más módon is lehetőségük van arra, hogy véleményü­ket és akaratukat nyilvánít­sák, nemcsak a parlament összehívása révén. A szövet­ség közölné a kormányzóval, hogy a Lakatos kormány el­távolítását követeli. Ilyen kö­rülmények között a kormány­nak le kellene mondania, s akkor az ön személye lenne az új kibontakozás központ­ja ... — De a kormányzó... — vetette közbe Szálasi. — A törvényhozók nemze­ti szövetsége nemcsak azt kö­zölné a kormányzóval, hogy a Lakatos kormánynak távoz­nia kell, hanem azt is: önt kí­vánják a kormány fejének. Horthynak nem lenne más választása, mint teljesíteni ezt a követelést. Nem lesz más választása! — Részt veszek a törvény­­vényhozók nemzeti szövetsé­gének munkájában! — jelen­tette ki határozottan Szálasi Veesenmayer a fejét rázta. — Erre nincs mód, Szálasi úr. A Führer személyes kí­vánsága, hogy a védőőrizetet fenntartsuk, az eddigi helyen és formában ... A nyilas vezér megértette a finom fogalmazást. Tehát továbbra is a Werbőczy utcai SS házban kell maradnia, csak azzal érintkezhet, akivel az SS megengedi, s csak azt teheti, amit a németek jónak látnak. (Folytatjuk) . H­A­P­L­O Csütörtök, 1967. június 1. Új háborús tűzfészek Közel-Keleten Az 1943-as arab—izraeli háború, valamint az 1956 őszén Egyiptom ellen vég­rehajtott brit—francia­izraeli közös támadás után Közel-Keleten ismét a fegy­veres összecsapás veszélye kísért. Az ENSZ 3393 fő­nyi erejének a Földközi­tenger mentén lévő gázai övezetből, valamint a Si­­nai-félszigetről történt ki­vonása után Izrael, az Egyesült Arab Köztársaság és Szíria csapatai közvetle­nül is szembe kerültek egy­mással, így az Arab Liga által meghirdetett szolida­ritás alapján végered­ményben kb. 87 millió arab áll szemben Izrael 2 650 000 lakosával. A fegyverek pe­dig, amelyek most farkas­szemet néznek, 2,5 millárd dollár értéket képviselnek. Csak a lakosság szám­á­­nának szembeállítása azon­ban még nem ad helyes ké­pet arról az erőről, amelyet egy fegyveres konfliktus ese­tén az események alakításá­ra felhasználhatnak. A kato­nai erőviszonyokat is cél­szerű figyelembe venni. Iz­rael reguláris haderejének létszáma 71 000 fő. A közvet­lenül érintett két arab ál­lam EAK és Szíria ezzel az erővel szembe együttesen 190 000 sorkatonát tud kiál­lítani, ha a jelenleg Jemen­ben harcoló 55 000 főnyi erőt nem vesszük figyelembe Megközelítően kiegyenlítőd­nek az erőviszonyok azonban akkor, ha a tartalékosokat is számbavesszük. Izrael 230 000 főnyi két három napon be­lül mozgósítható tartalékos­sal rendelkezik, a két arab állam 170 000 főt tud harcba állítani. Lényegesen kedvezőtlenebb kép alakul ki Izrael számára, ha a haditechnikát is bevonjuk elemzésünkbe. Izrael ugyan­is az AP­ hírügynökség érte­sülése szerint 800 harckocsi­val és 350 repülőgéppel ren­delkezik, míg EAK és Szíria együttesen 1800 harckocsit és 700 repülőgépet mondhat magáénak. Nyilvánvaló ezek után, hogy­ Izrael külső té­nyezők támogatására számít, amikor agresszív politikát folytat Közel-Keleten. Ezt látszik alátámasztani a Föld­közi-tenger medencéjében cirkáló 6. amerikai flotta, a 25 000 főnyi katona, 50 hadi­hajó és a különleges légikö­telékek nagy szárma is. Általános mozgósítás Jordániában Hírügynökségi jelentések a közel-keleti helyzetről Az ENSZ Biztonsági Ta­nácsának keddi ülésén fel­szólaló három arab delegátus Libanon, Szíria és az Egye­sült Arab Köztársaság kép­viseletében azt követelte, hogy a­ilagszervezet ítélje el az izraeli agressziót. A tanácsban résztvevő nyu­gati o­rszágok egy része azt akarja elérni, hogy adjanak közzé egy nyilatkozatot, amely általában felhívja az érdekelt feleket, ne tegyenek olyan lépéseket, amelyek a feszültség további növekedé­sére vezethetnek. Az arab államok rámutattak, egy ilyen általános érvényű fel­hívás semmit sem ér, ha nem mutat rá a feszültség igazi okára és a felelősökre. George Tomah, ... Szíria de­legátusa kijelentette, hogy Izrael agresszív politikájá­hoz szemmel láthatóan tel­jes támogatást kap az Egye­sült Államoktól, amely „pár­tatlanságát” hangoztatja ugyan, de valójában Izrael oldalán foglal állást. Az EAK és Jordánia egyezményéről Husszein jordániai király keddi kairói villámlátogatá­sának eredményei örömmel töltötték­ el mind az EAK, mind Jordánia népét. Dél­után fél ötkor írták alá a vé­delmi egyezményt. Ez alka­lomból Nasszer és Husszein beszédet mondott. A király kijelentette,hogy ettől a nap­tól fogva az arab nemzet egy emberként száll szembe a ki­hívással. Az elnök köszöne­tet mondott az uralkodónak kezdeményezéséért. Hozzá­fűzte: az egyezmény meglepi majd a világot. Az elnök hangsúlyozta, hogy a problé­ma nem az Akabai-öböl ha­józása, hanem a palesztinai nép jogainak érvén­yesítése. Husszein az egyezmény aláírása után meglátogatta az EAK hadseregének főpa­rancsnokságát és az Arab Li­ga közös katonai parancs­nokságát A király kedden este ha­zarepült Ammanba, maga vezette Caravelle-típusú ma­gánrepülőgépén. Vele együtt utazott Jordániába a Palesz­tinai felszabadítási szervezet elnöke Husszeint és Sukeirit Atamanban ujjongó tömeg fogadta A király hazaérke­zését követően a jordán ve­zérkari főnök felhívást bo­csátott ki amely szerint minden W-10 után született állampolgárnak jelentkeznie kell a sorozó­irodáknál. Ez -nvértaiTM-1 az általános moz­­gósí­tással T«*aV csapatosa* 1*«'^ Jordániába A bagdadi rádió kedd esti elentése szerint Aref iraki elnök annak a telefonbeszél­getésnek során, amelyet Husszien királlyal annak kai­rói látogatása idején folyta­tott. Ígéretet tett hogy az iraki csapatok a közeljövő­ben harci állásokat foglalnak el a jordániai—izraeli hatá­ron. Jordánia örömmel fo­gadja az iraki csapatokat te­rületén — mondta Husszein király Aref elnöknek. A kö­zel-k keletii válság kezdetén — emlékeztetnek, a­ hírügynök­ségek — Irak nem volt haj­landó csapatokat küldeni a jordániai—izraeli határra. Flottamozdulatok Az Al Akhbar jelentése szerint az amerikai hatósá­gok engedélyt kértek az Intrepid repülőgép-anyahajó­­nak a Szuezi-csatornán való áthaladására a Vörös-tenger irányába. A nyugati hírügy­nökségek tudósítói az Ame­rica amerikai repülőgép­­anyahajó fedélzetéről jelen­tik, hogy hétfőn látótávol­ságra felzárkózott egymáshoz a Saratoga és az America repülőgépanyahajó. Az Intre­­pidről azt írják, hogy 70 gép állomásozik fedélzetén. A nyugati tudósítók arról is beszámolnak, hogy az ameri­kai flottaerőket a Földközi­tenger térségében szovjet hadihajók követik. Az ame­rikai parancsnok szerint az elmúlt hét vége óta szovjet rombolók kísérik figyelem­mel a 6. flotta mozdulatait KAIRÓ A kairói rádió szerdán kö­zölte: Megérkezett az első iraki katonai egység, hogy az EAK földjén harci állást fog­laljon el Izraellel szemben. Szabri­ Nasszer elnök kül­ügyi tanácsadója szerdán reggel Kairóból Párizson át Rio de Janeiróba indult. Nasszer elnök személyes üze­netét viszi a latin-amerikai államfőknek. ★ Az AP jelentése szerint William Martin altengernagy, a 6. amerikai flotta parancs­noka kedden kijelentette: Az Egyesült Államok fenn akarja tartani a nemzetközi hajóutakon a szabad hajózást és több katonai megoldással rendelkezik e cél elérésére. AMMAN A jordániai fővárosban szerdán légvéd­emi gyakorla­tot tartottak, megszólaltak a szirénák is.

Next