Napló, 1969. október (Veszprém, 25. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-09 / 234. szám

­ Az új brazil elnök beszéde Jarring megszakítja misszióját Las Vegasban folytatódnak a zavargások Medici tábornok, Brazília új elnöke hivatalosan ugyan csak november közepén váltja le Costa e Silva marsallt, gya­korlatilag azonban már az ország államfőjének tekinthető. Erre utal az is, hogy a 64 éves generális rádió- és televízió­­beszédben körvonalazta programját. Beszéde egyelőre tipiku­san a katonai diktatúra hangja és ezen a rezsim liberalizá­lására tett ígéretek egy jottányit sem változtatnak. A tábornok „szabad sajtót, egyházi és egyetemi életet” ígért, de csak akkor, ha a felsorolt szektorokban az újság­írók, papok és egyetemisták „maguk teremtik meg szabad­ságuk feltételeit.” Vagyis magyarul: ha az elnök biztosított­nak látja, hogy a felsoroltak azt és csak azt mondják, amit ő jónak lát «— akkor megszólalhatnak ... A beszéd során elhangzottak a többi, ilyenkor már szinte kötelező elemek is. Medici hangsúlyozta, hogy „nem pályá­zott” az államfői méltóságra, de „nem is utasíthatta vissza” azt. Elismerte, hogy az országot irányító katonai vezetést „nem lehet teljesen demokratikusnak nevezni,” ugyanakkor elismerő szavakkal emlékezett meg elődje, Costa e Silva mun­kásságáról. Összegezve: a beszéd semmilyen értelemben nem kel­tett meglepetést. Nemcsak Medici tábornok gondolkodásmód­ját tükrözi, hanem azt a rendkívül bonyolult helyzetet is, amelyben elhangzott. Az új elnök szemmel láthatólag csak ar­ra vigyázott, hogy egyetlen csoportot se bántson meg és ne is kötelezze el magát valamilyen irányban. Senki sem várhatta — nem is várta —, hogy ebből a beszédből megtudja Medici szándékait. És ha ez valamely csoda folytán meg is történt volna, még mindig ott van az ismeretlen mélységű, de feltét­lenül létező szakadék bármelyik új brazil vezető szándékai és lehetőségei között. Medici jött — Gunnar Jarring, az ENSZ főtitkár közel­­keleti megbízottja pedig — legalábbis egyelőre — megy. Jar­ring csaknem féléves szünet után szeptember közepén kísér­letezett ismét azzal, hogy közelebb hozza a közelkeleti meg­egyezést. Erőfeszítései azonban teljesen eredménytelenek ma­radtak, így visszatér tulajdonképpeni állomáshelyére, Svédor­szág moszkvai nagykövetségére. Küldetésének újabb sikertelensége jól érzékelteti annak a krízisnek a mélységét, amely a közelkeleti hidegháborút immár esztendők óta melegháborúvá változtatta. Az amerikai kaszinó-fővárosban, L­as Vegasban folyta­tódnak a négernegyed zavargásai. Eddig legalább ötven sebe­sülés és száz letartóztatás történt. A Las Vegas-i események újra bizonyítják: illúzió a négerkérdésben gyökeres pozitív fordulatot várni, amíg a kabinet Vietnamban pusztításra költi el az otthon, a gettók felszámolásához égetően szükséges mil­­liárdokat. Ja­leninista állásfoglalását a jobboldali opportunista, szocialistaellenes és szovjet­ellenes jelenségekkel szem­ben, s egyetértenek azzal, hogy mindazokat le kell vál­tani párt- és állami tisztsége­ikből, akik tevékenységükkel tévútra vezették a párt és a társadalom egészséges erőit. Eltérített repülők útirányának megváltozta­tására kényszerítettek egy nemzetközi forgalomban köz­lekedő argentin Boeing–707- es repülőgépet, amelynek fe­délzetén 55 utas van. A gép Buenos Airesből indult Santi­­agoba és Limán keresztül az amerikai Miamiba. A santia­gói leszállás után fegyvere­sek hatoltak a pilóta­­kabin­jába és kényszerítették, hogy Kuba felé induljon, majd amikor látták, hogy ehhez nincs elegendő üzemanyaguk, visszafordultak a chilei fő­városba. Kuba felé eltérítettek fegy­veres személyek egy brazil belföldi forgalomban közle­kedő Caravelle utasszállító gépet, amelynek fedélzetén 50 utas volt. A repülőgép a fegyveresek parancsára a guayanai Georgetown-ban szállt le üzemanyag-felvétel céljából. A helyi kormány és a­ brazil nagykövetség képvi­selői, amint hírt kaptak a gép leszállásáról, rögtön a repülőtérre siettek, de a gép­rablók a gép és az új repülő­tér felrobbantásával fenye­getőztek, ha nem kapnak üzemanyagot. Szovjet- tanzániai tárgyalások Szerdán a Kremlben meg­kezdődtek a tárgyalások a Szovjetunió Legfelső Taná­csa meghívására hivatalos lá­togatáson Moszkvában tartóz­kodó tanzániai küldöttség és a szovjet vezetők között. A tárgyalásokon részt vesz Ju­lius Nyerere tanzániai köz­­társasági elnök. A szovjet fél részéről Nyikolaj Podgornij, a Legfelső Tanács Elnöksé­gének elnöke, Kirill Mazurov, a Minisztertanács elnökének első helyettese és Andrej Gromiko külügyminiszter vesz részt a tárgyalásokon. Francia minisztertanács Georges Pompidou köztár­sasági elnök a miniszterta­nács szerdai ülésének végén tartott összefoglalójában ha­tározottan tagadta, hogy rossz hangulat uralkodna Franciaországban és problé­mák lennének a kormányon belül. Pompidou a többi között hangsúlyozta, hogy a híresz­telésekkel ellentétben, a frank ma sincs veszélyezte­tett helyzetben, nincs szük­ség a frank védelmére. A kormányülésen elfogadott hitel- és egyéb intézkedések csak a francia valuta helyze­tének további megszilárdítá­sát szolgálják. Anglia Szerdán Brightonban meg­nyílt a brit konzervatív párt négynapos kongresszusa. A délelőtti ülésen elfogadták azt a határozati javaslatot, amely előirányozza, hogy a „leendő konzervatív kormány” fokoz­ni fogja a fegyverkezést és megszünteti a munkáspárt által kezdeményezett katonai takarékossági politikát. A ja­vaslat hívei kifejtették: úgy kell értelmezni a határoza­tot, hogy a toryk, ha hata­lomra jutnak, helyreállítják Anglia katonai kötelezettsé­geit a Közel-Keleten, külö­nösen a Perzsa (arab)-öböl térségében és az Indiai-óceá­non. A vitában számos fel­szólaló hevesen bírálta a munkáspártot azért, mert „aláásta Anglia védelmét.” A kongresszuson egyéb­ként nagy feltűnést keltett a londoni ifjú konzervatívok lázadása. A fiatalok Tegyük szabaddá a pártot című füze­tükben élesen támadják a párt diktatórikus irányítását. Ez a támadás — a konzer­vatív Daily Telegraph szavai­val élve — soha rosszabbkor nem jöhetett volna ... Brezsnyev üdvözlete L­eonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára üdvözletet in­tézett az európai szocialista országok békeharcosai uzs­­gorodi nemzetközi találkozó­jának résztvevőihez. Brezs­­n­yev üzenetében hangsúlyoz­ta: „A Szovjetunió Kommu­nista Pártja és a szovjet nép, híven a nagy Lenin hagyaté­kához, a jövőben is minden tőle telhetőt elkövet a szo­cialista közösség minden irá­nyú erősítéséért, az imperia­lizmus és a reakció elleni küzdelem érdekében, a béké­ért és a nemzetközi biztonsá­gért.” Izraeli légitámadás Izraeli légikötelékek szer­dán hajnalban rakétákkal és gépfegyverekkel támadták Al Salai helységet az Ammantól mintegy 70 kilométerre fekvő Ireid városka közelében. Jor­dániai szóvivők szerint a lég­elhárítás felvette a harcot a betolakodó repülőgépekkel és távozásra kényszerítette azo­kat. Az izraeli akció követ­keztében két polgári személy életét vesztette, három pedig megsebesült — közölték Am­­manban. Pozsony A Szlovák KP pozsonyi vá­rosi szervezetének aktivistái megvitatták a CSKP Közpon­ti Bizottsága szeptemberi plénumának és a Szlovák KP Központi Bizottsága októberi plénumának eredményeit. A beszámolót Jan Janik, a po­zsonyi városi pártbizottság első titkára tartotta. Az aktívagyűlésen elfoga­dott határozat leszögezi, hogy a város kommunistái teljes mértékben helyeslik a CSKP és a Szlovák KP Központi Bizottságainak elvi marxis­ Görög­miniszter szökése Georgiosz Milonasz, az egy­kori Papandreu-kormány közoktatási minisztere meg­szökött Amargasz szigetéről, ahová a katonai junta szám­űzte. A szöktetés­ben öt olasz, köztük egy újságíró is közre­működött. Az olaszok egy yachttal lá­togattak Amargosz szigetére és turistaként tekintették meg látványosságait, majd éjsza­ka visszatértek és hajójuk fe­délzetére vették a volt mi­nisztert. Milonasz­­ jelenlegi tartózkodási helye nem isme­retes. Vietnam Az amerikai parancsnokság éj­­­szaka eseményeiről ki­adott közleményében csupán szórványos harci tevékeny­ségről számolt be. A partizá­nok 14 ízben vettek tüzérsé­gi tűz alá különböző ameri­kai, illetve délvietnami kato­nai célpontokat. Kedden újabb 600 amerikai katona hagyta el Dél-Vietna­­m­­ot a létszámcsökkentések keretében. Az amerikai vesz­teségeket összesítő jelenté­sekben az amerikai katonai parancsnokság megelégedés­sel állapítja meg, hogy a sai­­n '­­"'Sa­játok lassan kezdenek az amerikaiaknál aktívabb szerepet vállalni a hadszíntéren. A jelentés ezt a következtetést a múlt hét veszteséglistá­járól vonja le: az említett időszakban „mind­­össze” 95 amerikai, viszont 108 délvietnami katona vesz­tette életét. Az elmúlt évek­ben — állapítják meg ameri­kai körökben — az amerikai veszteségek gyakorta három­szorosan is meghaladták a kormánycsapatok vesztesége­it Kairó Szerdán tartotta első sajtó­­értekezletét Kairóban dr. Ab­del Megid, az EAK kormá­nyának újonnan kinevezett hivatalos szóvivője. Az Egyesült Arab Köztár­saság és a többi arab állam — jelentette ki Megid — el van szánva arra, hogy ellen­áll az izraeli agressziónak és felszabadítja a megszállt te­rületeket NAPLÓ Csütörtök, 1969. október 9- Kikkel együtt és kik ellen? A prágai Tribuna vezércikke A Tribuna, a CSKP KB cseh irodájának politikai és ideológiai hetilapja szerdai vezércikkét annak a kérdés­nek szenteli, hogy a pártnak kikkel együtt és kik ellen kell érvényesítenie politiká­ját. A cikk szerzője, Oldrich Svestka ezzel összefüggésben áttekintést ad a munkásosz­tálynak, a parasztságnak és az értelmiségnek a közel­múltban és a jelenben be­oltott szerepéről. — Hisszük — állapítja meg —, hogy pártunk poli­tikáját mindinkább támo­gatni fogja társadalmunk nagy többsége, mindazok a hamisan tájékoztatott és félrevezetett állampolgárok is akiknek nemzeti érzései­vel visszaéltek, sohasem fe­ledkezhetünk meg azonban arról hogy az emberek a nyilvános tájékoztatás alap­ján alakítják ki állásfogla­lásaikat és nézeteiket. Ám tavaly a tájékoztatást a párt és állam akkori vezetésének tagjai irányították. Ezért el­néző magatartást kell tanú­sítanunk e példátlan mani­puláció szenvedő alanyai iránt, viszont annál szigo­rúbban kell eljárnunk azok­kal szemben, akik ezt tuda­tosan, erkölcsi aggályok nélkül, a saját hatalmukért vívott könyörtelen harcban megszervezték, tekintet nél­kül társadalmunk létérde­keire. A jelenlegi vezetés jó úton halad Az igazságot már sokan kezdik felismerni, de még sokan félnek a jövőtől tar­tanak a megtorlástól és a revanstól. Még fülükbe cseng a jobboldali szocialista erők propagandája, amelyek fé­lelmüket (és gyávaságukat is, mert hiszen alapjában véve minden opportunista gyáva és menekül a felelős­ségre vonás elől) igyekeztek és mindmáig igyekeznek át­vinni az ország becsületes ál­lampolgárainak tudatába. Ezért beszélnek a január előtti viszonyokhoz, sőt az ötvenes évek gyakorlatához való visszatérésről. Poltikánkkal naponta el kell oszlatni az emberek fé­lelmét és aggodalmait meg kell szüntetnünk tájékozat­lanságukat. Az embereknek saját tapasztalataik alapján kell meggyőződniük arról, hogy a jelenlegi vezetés he­lyes, határozott, egyúttal azonban demokratikus úton halad. A cikk szerzője megemlíti, hogy a kommunistákra há­ruló nagyobb felelősség miatt nem lehet azonos mércével mérni párttagot és pártonkívülit Az értelmiség megn­yeréséért A követelmények alapján határozhatjuk meg a párt káderpolitikájának a alapel­veit is. Tagadhatatlan, hogy a párt a szocializmus hatal­mi pozícióit kommunisták­kal kívánja biztosítani. Más­részről azonban a párt meg­szünteti az úgynevezett ká­derplafont, lehetőséget nyújt valamennyi becsületes ál­lampolgárnak az érvényesü­lésre az élet minden terüle­tén. Szükséges, hogy a pártve­zetés és a pártszervek pon­tosan felmérjék az osztály­erők helyzetét és a munkás­ság, a parasztság, az értel­miség és a fiatalság tudatá­nak fedettségét. Svestka a továbbiakban kiemeli, hogy nemcsak a pártaktíva jelentős részénél, hanem a munkásosztály tag­jainál párttagoknál és pár­ton kívülieknél egyaránt je­lentős változás tapasztalha­tó a közelmúlt eseményei­nek felismerésében. Tavaly a munkásosztály állt ellen legtovább a tömegtájékoz­tatási eszközök ráhatásának. Az ennek tudatában levő jobboldal különösképpen az augusztus előtti időszakban különféle hazafias jelszavak­kal igyekezett megnyerni a munkásosztályt, amely ez el­len nem volt mindig felvér­tezve. A munkásság tudatá­ban végbement változás a stabilizáció egyik legfonto­sabb tényezője. A parasztság helytállásá­nak rövid elemzése után a cikk írója az értelmiségről megállapítja: „ Értelmiségünk jelenleg bonyolult és fájdalmas fo­lyamatot él át, amelyet nagy érdeklődéssel és soxist­­­a se­gítő szándékkal figyelünk, hogy megszabadítsuk illú­zióitól. Jól tudjuk, hogy az értelmiség bizonyos csoport­jai, elsősorban a párton be­lül, túl messzire mentek, s még ma is ellenséges maga­tartást tanúsítanak a párt­vezetés jelenlegi politikájá­val szemben. Tudniuk kell azonban, hogy már nem szá­mítunk rájuk, már nincs visszaút s felelősségre von­juk őket Az értelmiség sok­kal nagyobb részének meg­nyeréséért azonban — a bí­rálat jogának fenntartásával — kitartó harcot folytatunk, s hisszük, hogy megérti, mi is történt az elmúlt időszak­ban — állapítja meg Svest­ka. Szt­ráj­kmozgal­mak Nyugat-Európában N­APONTA TUCATNYI OLYAN HÍR­REL találkozunk a szerkesztőségi te­lex-gépeken, amelyek a tőkés orszá­gok dolgozóinak követelési mozgalmáról szól­nak: kiskereskedők sztrájkja Franciaország­ban: fémmunkások szövetkezési akciója Olaszországban: bányász­sztrájk Nyugat-Németországban; textilesek bérharca Ang­liában; sztrájkoló spanyol munkásokat tar­tóztattak le Andalúziában; Nixon elnök ren­delettel megakadályozta a vasutas sztrájkot az Egyesült Államokban és így tovább. Ez a helyzet késztette a napokban a fran­cia nagytőkések egyik pénzügyi lapját, a Vie Francaise-t a következő megállapításra. „Egy dolog bizonyos, jelenleg a dolgozók minden rétege jelen van a szociális élet színpadán, s megállapítható, hogy a kormányokkal és a tőkésekkel folytatott vitájuk általános­ kö­veteléseket fogalmaznak meg az értelmiségi szakemberek, a munkások, a parasztok, a kiskereskedők, a kisiparosok, a diákok”. Ennek a sok országra kiterjedő — a tőkés lap által általános vitaként említett — köve­telési mozgalomnak több közös jellemzője van. Az alapvető jellemző, hogy a bérmun­kások és a dolgozók tömege áll szemben a tőkésekkel és a monopolisták kormányaival, vagyis a tőkés kizsákmányolással. Az is jellemző, hogy a monopoltőke meg­próbálja útját állni ezeknek az akcióknak. A kommunista és munkáspártok moszkvai nyilatokzata ezt mondta erről: „Az imperia­lizmus a munkásmozgalom ellen harcolva lábbal tiporja a demokratikus jogokat és sza­badságjogokat, leplezetlen erőszakot alkal­maz, a rendőrterror kíméletlen módszerei­hez és munkásellenes törvényekhez folyamo­dik. Emellett felhasználja a demagógia, a burzsoá reformizmus eszközeit, az opportu­nizmus ideológiáját és politikáját is, szünte­lenül új módszereket keres, hogy a munkás­­mozgalmat belülről megossza, s „beleillessze” a kapitalista rendszerbe. V­AGYIS RÖVIDEN SZÓLVA a tőkések és munkások között folyó osztályharc nemcsak éleződik, de mind bonyo­lultabbá válik. A tőkések a nyílt, az erőszak­­szervezetekkel folytatott elnyomás mellett a helyzetnek megfelelően újabb és újabb trük­köket alkalmaznak a kizsákmányolás zavar­talanságának biztosítására, a még nagyobb profitok szerzésére. Ebben a törekvésükben a leghatározottabb támogatást kapják, érde­keik legfontosabb védelmezőitől, a tőkés kor­mányoktól. A kormányok miniszterei és a tőkés lapok együtt szónokolnak a béremelést követelő munkások felé — mint ezt Nyugat- Németországban tették legutóbb —, hogy „a bérek újabb emelésével meginogna a józan értelemtől összetartott bérpolitika épülete.” A munkások viszont jól tudják, hogy egy­részt nem a „józan értelem” az alapja a tőkés bérpolitikának, másrészt, hogy semmi nem omlik össze a béremelések hatására. Jó pél­da erre a tavaly májusi nagy általános sztrájk Franciaországban, és a sztrájk hatására meg­adott 14 százalékos béremelés. Egyszerűen csak az történt, hogy a tőkések leadni kény­szerültek egy morzsányit óriási profitjaik­ból a dolgozóknak, s ezt később a kormány cinkossága mellett az árak emelésével igye­keztek visszaszerezni. Ez a manőverezés is leleplezte a tőkés bérpolitika igazi alapját, nevezetesen a munkásellenes profithajhá­­szást. E bér- és árpolitika segítsé­gével a monopoltőke a tavalyi en­gedményeknek több mint a felét visszalopkodta a munkásoktól, így a jelenlegi munkástüntetések, paraszti tüntető felvonu­lások teljesen szükségszerűen következtek be. A munkások imét 10 százalékos béremelést követelnek. A tőkések még ellenállnak, a kormány pedig újabb 2 százalékos áremelke­dést harangozott be év végére. Vagyis, ha még tejesítené is a munkások 10 százalékos béremelési követeléseit, nem lenne semmi ha­ladás a tavalyi helyzethez képest. Vajon a tőkések és a kormányaik azért zár­kóznak el a bérkövetelések elől, mert a válla­latok jövedelmezősége nem teszi azt lehe­tővé? Egyáltalán nem. A vállalatok nyere­sége állandóan növekszik. Hogy ennek elle­nére nem emelik a munkások és a bérből élők fizetését, az a tőkés szociálpolitikán kí­vül a tőkés világban végbemenő nagy szer­kezeti átalakulásokkal is magyarázható. A mind élesebbé váló nemzeti és nemzetközi versenyben a kisebb és gyengébb cégek tönk­remennek. Ez ellen tőkeerejük növelésével védekeznek a vállalatok. A tőkét viszont a munkások rovására szaporítják. Ez a folyamat tehát egyszerű tőkés reflex, aminek kedvez a munkanélküliek állandó, az ipari és a mezőgazdasági struktúra átalaku­lásával naponta szaporodó serege. E kizsák­mányolási reflex ellen lépnek fel a tőkés vi­lágban a munkások és a dolgozók eg­­et­len fegyverükkel, a sztrájkkal­­,­l

Next