Napló, 1969. december (Veszprém, 25. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-02 / 279. szám
2 - Megnyílt a Közös Piac csúcsértekezlete A Life foto-sorozata a tömesegyilkosságról A bécsi értekezlet deklarációja Az elmúlt órákban szokatlanul sok protokolláris kötelessége akadt Julianna holland királynőnek és férjének, Bernhard hercegnek: egymás után kellett üdvözölniök a nyugateurópai Közös Piac tagállamainak kormányfőit, akik a szervezet hágai csúcsértekezletére érkeztek a holland fővárosba. A parlament lovagtermében meg is kezdődött a konferencia. Pieter de Jong holland miniszterelnök házigazda megnyitó beszéde az ilyenkor kötelező általánosságok tetszetős gyűjteménye volt. Egyetlen szó sem esett benne a hágai konferencia legizgalmasabb témájáról — arról, annyi visszautasítás után felveszik-e végre hetedik tagnak Angliát. Ennek fényében természetes, hogy a legnagyobb érdeklődéssel Georges Pompidou francia köztársasági elnök beszédét várják a holland fővárosban összesereglett újságírók. Londonban némi aggodalmat keltett, hogy a hágai csúcs előtt ült össze a gaulleista párt, az UDR fontos értekezlete és ezen hitet tettek a De Gaulle-féle politika „kontinuitása”, vagyis folyamatossága mellett. Márpedig közismert, hogy a Közös Piacba való brit belépés minden esetben a francia exelnök sziklaszilárd álláspontján futott zátonyra. Még a legpesszimistább megfigyelők se azt tartják valószínűnek, hogy De Gaulle utódja, Pompidou is „végleges” nemet mond az angol felvételi kérelemre. Az azonban könnyen elképzelhető, hogy Párizs úgy érzi: nem kell elsietni a brit belépést, előtte még nem ártana némi előnyöket kiharcolni, mindenekelőtt a francia mezőgazdaság számára. A hágai csúcsot kommentáló moszkvai megfigyelők naivnak nevezik azt a néhány nyugateurópai országban divatos álláspontot, amely szerint a brit oroszlán beengedése segít elsimítani a Közös Piacon belüli ellentéteket. Ezek az ellentétek — mutatnak rá a szovjet fővárosban — csak súlyosbodhatnak azzal, hogy zöld utat biztosítanak az amerikai politika elemeit magával hozó Londonnak. Az amerikai vezetésnek egyébként mind kellemetlenebb órákat szerez az a növekvő felháborodás, amely a dél-vietnami vérengzések nyilvánosságra kerülése óta zúdul végig öt kontinensen. Ez alól nem kivétel az északamerikai földrész, sőt maga az Egyesült Államok sem. A Life, a világ egyik legnagyobb példányszámú magazinja a legfrissebb jelentések szerint drámai képsorozatban számol be a Sommy-i tömeggyilkosságról. A nemzetközi közhangulatra jellemző, hogy még a délvietnami rezsim parlamentjében is csoport alakult, amely Thieu elnök tiltakozása ellenére hivatalosan bejelentette: megvizsgálja a mészárlás körülményeit, konkrét tettekkel mozdítsák elő kontinensünk biztonsági és együttműködési problémáinak megoldását — emeli ki a deklaráció — a többi között hangsúlyozza —, hogy e felhívást 26 európai ország, valamint 31 európai és nemzetközi szervezet, továbbá különböző politikai pártok és különböző világnézetű egyesületek, egyházak, tudományos testületek és szakszervezetek 300 Bécsben összegyűlt képviselője intézi európai kortársaihoz. Miután Európa eddig két világháború tűzfészke volt, most már a tartós béke kontinense is lehet, és ezzé is kell válnia — hangzik a deklaráció. Binh asszony Budapesten Nguyen Thi Binh asszony, a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes kormányának külügyminisztere Péter János külügyminiszter meghívására hétfőn baráti látogatásra Budapestre érkezett. A külügyminiszterasszony és a kíséretében lévő személyiségek fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Péter János külügyminiszter és a Külügyminisztérium több vezető beosztású munkatársa. Ott volt Le Huu Van, a Dél-vietnami Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője és Hoang Luong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövete is. Brandt javaslata Willy Brandt nyugatnémet kancellár a csúcsértekezlet megnyitó ülésén javasolta, hogy 1970 tavaszán kezdődjenek tárgyalások Anglia, Norvégia, Írország és Dánia közös Piaci belépési kérelméről. A kancellár sürgette a közösség tagországait, közölték Nagy-Britanniával és a többi belépésre pályázó állammal, lehetőség van arra, hogy 1970 tavaszán megkezdődjenek a tárgyalások. „Nagy-Britannia és a belépni szándékozó többi ország nélkül Európa nem válhat azzá, amivé válhatna, s amivé válhat’’ — mondotta Brandt. Ezt követően, Pompidou francia elnökhöz intézve szavait kijelentette: „Ha Franciaország a közösség teljessé tételére és fejlesztésére irányuló félreérthetetlen óhajunkra a közösség kibővítéséhez szükséges bizalommal válaszol ez okot adhat arra, hogy elgedettek legyünk, s méltányoljuk e lépést” Pompidou válasza „A közösség nevében és szellemében kell kezelni Anglia és a többi belépni szándékozó ország kérelmét” — mondotta Pompidou, a francia elnök a hágai csúcstalálkozó hétfő délutáni megnyitó ülésén. Mielőtt azonban bármiféle tárgyalást kezdenének a beténet kérdéséről, előbb a közösség hat tagországának egyetértésre kell jutnia egymás között, s közös álláspontot kell kidolgoznia — tette hozzá Pompidou. — Különösen politikai, gazdasági és pénzügyi vonatkozásban szorul még fejlesztésre az európai közösség — hangoztatta a francia elnök. Tito nyilatkozata A közelkeleti helyzet további rosszabbodásával kapcsolatban Joszip Broz Tito jugoszláv köztársasági elnök nyilatkozott a Tanjug igazgatójának. Az izraeli kormány agreszsziós és expanzív politikája a közelkeleti helyzet súlyos kiéleződéséhez vezetett A felelős izraeli vezetők csökönyösen és mind hangosabban hirdetik a megszállt arab területekre vonatkozó igényeiket és annexiós szándékaikat. Az izraeli hatóságok provokáció célú fegyveres támadásokat hajtanak végre a szomszédos arab országok területe ellen. Az ilyen fejlemények nagyobb arányú fegyveres öszszetűzésekkel és a közelkeleti háború felújításával fenyegetnek, ez pedig beláthatatlan következményekkel járna a világ békéjére és biztonságára nézve. A közelkeleti válság megoldására irányuló erőfeszítések keretében Jugoszlávia támogatja azokat a törekvéseket is, amelyek a hat európai szocialista ország november 27-i nyilatkozatában jutottak kifejezésre — jelentette ki a jugoszláv köztársasági elnök. Russel nyílt levele Bertrand Russel, a világhírű brit filozófus hétfőn Londonban nyilvánosságra hozott nyílt levélben felkérte U Thant ENSZ-főtitkárt: támogassa egy nemzetközi bizottság megalakításának a gondolatát, amelynek az lenne a feladata, hogy vizsgálatot folytasson az amerikaiak által Dél-Vietnamban elkövetett kínzásokról és népirtásról. Russel helyteleníti, hogy a Pentagon létesítsen bizottságot ezeknek a bűntetteknek a kivizsgálására, mert ennek a vizsgálatnak előre elhatározott eredménye lenne. Lord Russel kezdeményezésére 1967 tavaszán létrejött Svédországban egy nemhivatalos törvényszék a háborús bűntettek elítélésére, amely megállapította hogy bebizonyosodtak az Egyesült Államok Vietnamban elkövetett háborús bűntettei. A bécsi deklaráció A Bécsben hétfőn végetért európai biztonsági és együttműködési értekezlet plenáris ülése után a munkabizottságok és az elnökség jelentése alapján megvitatta és elfogadta a konferenciának az európai népekhez és kormányokhoz intézett deklarációját. A bécsi deklaráció csatlakozik a budapesti felhíváshoz és támogatja a szocialista országok külügyminisztereinek prágai nyilatkozatát. Egyetért azzal a javaslattal, hogy Helsinkiben már 1970-ben összeüljön az európai biztonsági konferencia. „Az európai népek megkövetelhetik, az európaiaknak meg kell követelniük parlamentjeiktől és kormányaiktól, hogy ébredjenek súlyos felelősségük tudatára. NAPLÓ ESEMÉNYEK sorokban HANOI A dél-vietnami felszabadulás hírügynökség az amerikai katonaság újabb tömeggyilkosságairól számol be. Az amerikai katonaság és a dél-vietnami bábcsapatok a Cau Mau és Rach Gia tartományokra kiterjedő U Minh erdőségben végrehajtott úgynevezett gyorsított pacifikációs kampány során több mint 300 polgári személyt öltek és sebesítettek meg a november 20-ával záruló két hónap alatt. ★ A Dél-Vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormánya és az Iraki Köztársaság kormánya határozatának értelmében a két ország között nagyköveti szinten diplomáciai kapcsolatot létesítenek. HAVANNA Szombaton több tucat diák érkezett az Egyesült Államokból a kubai fővárosba, hogy a kubai forradalommal vállalt szolidaritása jeléül részt vegyen a cukornád termés betakarításában. Előreláthatóan összesen 300 ifjú amerikai vesz részt a szolidaritási akcióban. TOKIÓ Hétfőn Tokióban Hirohito császár jelenlétében megnyitották a japán parlament 62. rendkívüli ülésszakát. Az ülésen Szato miniszterelnök elmondotta, hogy a közte és Nixon között lefolytatott megbeszélések eredményeként 1972-ben Okinawa viszszatér az anyaországhoz. MOSZKVA Cyrus Eaton, az ismert amerikai közéleti személyiség és békeharcos, aki úton Hanoi felé Moszkvában tartózkodik, nyilatkozatot adott a TASZSZ tudósítójának. Eaton kijelentette, hogy haladéktalanul véet kell vetni a vietnami háborúnak. Cyrus Eaton hangot adott annak a véleményének, hogy a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front tízpontos javaslata választ ad arra a kérdésre, hol kell keresni a kivezető utat a háborúból. Jónapot Mongólia VI. Kenyér a hegyek szellemének Gyanús nekem ez a fű. Zentai Gyula, az itteni műszaki tolmács, a „mindent tudó” mongológus nevet: — Nem is fű ez. Búza. — Búza itt és ennyi és ilyen? — koccan oda-oda a fejem a kocsi ablakához, ahogy bámulom a „kenyeret”, amely eddigi tudásom szerint Mongóliában nem terem meg. Sem az éghajlat, sem a talaj nem alkalmas arra, hogy búzát, általában gabonát termeljenek. Mondom én, de amit én „fűnek” néztem, ez mást mond. Már vagy negyedórája „mondja” a cáfolatot. Olyan búzatábla mellett haladunk, amely lehet vagy 10 kilométer hosszú és aligha keskenyebb. — Miért, nálunk nem lehet búza? — méltatlankodik Bauzgracs, a mongol sofőr és rálép a fékre, nézzem csak meg, igenis búza ez, csak hát még nem nagyon hányja a kalászát. Augusztus végén vagyunk és a búza, a kétségtelen búza, itt még úgy néz ki, mint nálunk május végén. De búza! Ring a szélben, mint a hazai tájakon és, ha még messze kevesebb is a termése, mint az alföldi magyar búzának, de már terem. Több tízezer hektáron, állami gazdaság földjén, géppel vetve, géppel betakarítva, évről évre többet tanulva és tudva a búza kedvéről és kísérletezve, hogy ez a „kedv” mindinkább megelégedett legyen az itteni klímával. Néhány órával ezelőtt még a tipikus mongol pillanatot fényképeztem. Egy lótenyésztő gazdaságban éppen a kancákat fejték, hogy tejükből a nélkülözhetetlen folyadékot és a vitamint tartalmazó kumiszt, őseink hajdani, a mongolok mai italát készítsék el. Meghallgattam a fiatal mongol lótenyésztő és a kancát fejő asszony magyarázatát, hogyan is kell becsapni egy csikó segítségével a kancát, hogy leadja a tejét, hogyan kell erjeszteni a tejet, hogy kumisz legyen belőle és mest a környéket jól ismerő Bauzgrács a teljesen gépesített búzaterméssel henceg. Meg azzal, hogy rögtön Dzsargalandba érkezünk ... — ... azám az igazi. Az már aztán a gazdaság — ad újból gázt, hogy mielőbb az ország egyik legtöbb termést adó állami gazdaságába érkezzünk. A nagy majorságnak tűnő gazdaság, amelynek igazgatója, Arcja egyébként éppen a gazdaság eredményei miatt lett a Szocialista Munka Hőse, voltaképpen Alan Bator ellátását van hivatva biztosítani. Viszonylag régi gazdaság ez, de a „régibb” alatt ne hosszú évtizedeket gondoljunk, s jó egy évtizeddel ezelőtt itt is a végtelenbe nyúló szteppe volt az úr. Most a „majorság”, amely járási székhely, tíz évfolyamos iskolával büszkélkedhet, ahová vagy 800 mongol gyerek jár a messzi környékről is tanulni, több mint harminc kút, posta és telefonközpont, kis szálloda, étterem szolgálja itt az igényeket. Az elsősorban földművelő gazdaság 44 ezer hektárt mondhat magáénak, ebből 31 ezer hektár áll művelés alatt — a többi legelő — és összesen 27 ezer(!) hektáron termelnek búzát. Emellett zöldséget öntöznek, a magyar öntözőberendezésekkel, burgonyát termelnek, sőt itt már sikerrel próbálkoznak sertéshizlalással és baromfitenyésztéssel is. Kétszáz traktor és 120 kombájn! Ez is olyan két szám, ami sokat elmond. Egyébként, — mint mondottam— ez nem állattenyésztő gazdaság, de azért akadt itt vagy 30 ezer juh, másfélezer szarvasmarha és vagy ezer ló is ... És a búza átlagtermése már eléri a hektáronkénti 12—13 mázsát. Hogy ez kevés? Minden bizonnyal. De nem árt talán visszagondolni arra, hogy abban az országban, amely az „acélos” búzájáról volt híres, ahol a talaj és az ég egyaránt a búzára termett, nem is emberöltővel ezelőtt ugyanennyi volt az átlagtermés. Az első földművelő állami gazdaságok ugyan már a harmincas évek elején megalakultak, de hatásuk a gazdálkodás szerkezetére nézve lényegében elhanyagolható volt. Még 1957- ben is csak 53 kiló gabona jutott egy-egy mongolra, de 1963- ban már exportálni is képes volt az ország, a megtermelt gabona mennyisége egy főre vetítve meghaladta a 300 kilót. A gabonatermelés egyúttal szimbólum is: jelképe a monokultúrás gazdálkodás felett aratott mind nagyobb győzelemnek. És a gabonatermelés, a szibériai gabonafajták mongóliai meghonosítása, általában a mezőgazdasági „termelés” fokrólfokra változtatja meg az arátok, a mongol parasztok, de az egész mongol lakosság ét- és életrendjét. Egész sor mezőgazdasági terménynek, közismert gyümölcsfajtáknak még csak mongol nevük sem volt — anynyira ismeretlenek voltak a végtelen sztyeppéken vándorló nomádok számára. A legmagasabb hegygerinceken még ma is ott állnak a kőrakások, áldozati helyek a hegyek szellemének. Ma, — inkább csak megszokásból —, ha átkel a hegygerincen az utas és eléri a hegyek szellemének emelt kőhalmot, valami kis ajándékot helyez oda hálából. Hogy sikerült idáig eljutnia, hogy segítsen a szellem a további utakon. Egy cigaretta, egy ajak (mongol csésze), néha valami kopott szerszám, lókoponya, apró érték, vagy értéktelenség az áldozás tárgya és eszköze. Én már láttam egy szelet kenyeret is a hegyek szellemének kőoltárán... Következik: MAGYAROK A TÁVOLI ÉSMÉGIS KÖZELI VILÁGBAN Gyurkó Géza Víz nélkül nincs mezőgazdaság. Magyar kútfúrók a Góbi sivatag szélén Redd, 19S9. december t. A Brandt-kabinet politikája Mastíz hónapja hogy az NSZK-ban a második világháború befejezése óta első ízben megtört a klasszikus politikai jobboldal malma és a szociáldemokraták vezetésével új „kiskoalíció” került uralomra. Kezdettől fogva világos volt, hogy a döntő kérdés az új kormány külpolitikájának alakulása lesz, s ezért mindenekelőtt Brandt szociáldemokrata kormányfő, valamint a kicsiny „szabad demokrata párthoz” tartozó Scheel külügyminiszter tevékenysége állott a figyelem középpontjában. Egy hónappal ezelőtt a szovjet politika a legmagasabb szinten juttatta kifejezésre, hogy kész pozitívan fogadni az új nyugatnémet kormány esetleges józan, realista kezdeményezéseit. Az az óvatos optimizmus, amellyel a Szovjetunió és a szocialista országok az új kormány hivatalba lépését fogadták, ma is indokolt. Ezen belül indokolt természetesen az óvatosság. Az új nyugatnémet kormány magatartásából nem hiányoznak a disszonáns hangok. Ilyen akciónak volt tekinthető Brandt, majd Scheel látogatása Nyugat-Berlinben és Schütz nyugat-berlini kormányzó polgármesternek az a nyilatkozata, hogy az új bonni kormányprogram Nyugat-Berlinre is vonatkozik. Ezzel kapcsolatban az NDK vezető lapja, a Neues Deutschland joggal állapította meg: az ilyen akciók és kijelentések összeegyeztethetetlenek azzal, hogy Nyugat-Berlin önálló politikai egység, nem a Szövetségi Köztársaság tartománya. Ezt az önálló státuszt sértő minden akció az európai biztonságot is veszélyezteti. A mérleg negatív oldalához tartozik az a törekvés is, hogy elkerüljék az állásfoglalást, vagy legalább is elködösítsék az új kormány magatartását a Német Demokratikus Köztársaság elismerése ügyében. Ezt az irányvonalat Hermann Matern, a Német Szocialista Egységpárt egyik vezetője méltán jellemezte úgy, hogy „a teljes igazsággal” Bonn még mindig nem hajlandó szembenézni. A srandi-kormány tevékenységének másik jellemző vonása az, hogy a negatívumokkal egyidőben más kérdésekben tapasztalható bizonyos pozitív irányú mozgás. Érthető módon Brandt olyan problémákat választott az első lépések megtételére, amelyeknél némi hátvéddel rendelkezik és támogatásra számíthat az Egyesült Államok és Nagy-Britannia részéről is. Ilyen problémának tekinthető az atomsorompó egyezmény. Ezért vállalta éppen az atomsorompó ügyében a Brandt-kormány az első nagyszabású külpolitikai vitát a konzervatív ellenzékkel. Mint ismeretes, az egyezményt aláírták a CDU— CSU nyomása ellenére. Az eddigi viták során az is kiderült, hogy a Brandt-kormány az atomsorompó egyezmény ügyében történt győzelem légkörét minden bizonnyal felhasználja más lépések megtételére is. Scheel külügyminiszter úgy nyilatkozott, hogy az új kormány előbb a Szovjetunióval szeretne egyezményt kötni az erőszakról és az erőszakkal való fenyegetésről történő lemondásról, majd ezután javaslatokat kíván tenni lengyel—nyugat-német megbeszélésekre is. Magától értetődik, hogy ezeknek a javaslatoknak az értékét csak konkrét tartalmak ismeretében lehet majd megítélni. Az új Brandt-kormány akcióinak megítélésénél természetesen figyelembe kell venni, hogy ez a kormány rendkívül erős belpolitikai nyomás alatt áll. A CDU—CSU már ellenzéki tevékenységének első hónapjában megmutatta, hogy realitásérzéke és felelősségérzete az ellenzék szerepében épp oly hiányos, mint kormányzása idején . CDU-CSU ellenzéki tevékenysége ebben a hónapban a legreakciósabb soviniszta érzelmek és a szovjetellenes hisztéria felkorbácsolását szolgálta. A szociáldemokraták vezetése alatt álló új kormány értékének és életképességének éppen az a legnagyobb próbája, hogy meghajlik-e CDU—CSU demagógiája előtt, vagy szembeszáll vele. A Brandt-kormány eddigi tevékenysége után világos, hogy az új kormány csakis akkor szilárdíthatja meg belső és nemzetközi tekintélyét, ha belpolitikailag is támadásba megy át és nem menekül elvtelen kompromisszumokba a CDU—CSU ellenzék nyomása elől. —ie—