Napló, 1987. február (Veszprém, 43. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-02 / 27. szám

2 — NAPLÓ — 1987. február 2., hétfő A szövetkezetek tudósítói jelentik (Folytatás az 1. oldalról) saját boltegységeiben, üze­meiben oldja meg a szövetke­zet, ahol jól képzett szakembe­rek biztosítják a tanulók szak­mai fejlődését. Elősegítik, hogy a tanulók a választott szakmát az iskola befejezésére minél magasabb színvonalon sajátít­sák el. Mindez a szövetkezet érdeke is, mert csak így lát­ják biztosítottnak a szakmun­kás-utánpótlást. Természetesen ehhez összehangolt munkára van szükség az elméleti kép­zést végző iskolákkal és a gya­korlati oktatás irányítóival. A folyamatos személyes kapcso­lattartás biztosítja a megfele­lő tájékozódást és ez elősegíti a tanulók eredményesebb kép­zését. Dr. Ábrahám István Pápa A Pápa és Vidéke Áfész vezetése a Belkereskedelmi To­vábbképző Intézet keretében két évtizede folyamatosan, ön­állóan szervezte a boltvezetői és a felnőtt szakmunkásképzést. E tanfolyamok hallgatói között ott voltak a­­társszövetkezetek, de az állami kereskedelem dolgozói is. A felsőfokú szak­mai képzés is húszéves múltra tekint vissza az áfésznél. A folyamat eredményeképpen a szakmai képzettség szintje magas az áfésznél; a végzett munkatársak többsége ma is a szövetkezetnél dolgozik. A kiskereskedelemben a szakmai képzésre kötelezetteknek már 80 százaléka rendelkezik a szükséges képzettséggel. A vendéglátásban ez az arány jóval gyengébb; ez meghatá­rozza az elkövetkezendő idő­szak fel­adatait, a szükséges oktatás megszervezését is. Jelenleg a szövetkezetnél 24 fő helyben vesz részt a bolt­vezető-képzésben, hárman jár­nak étterem-, melegkonyhás egy­ségvezetői tanfolyamra. A fo­lyamatos képzés eredménye nem teljeskörűen mutatkozik meg, mivel az új üzemelési formában működő egységek­ vezetőinél előfordul, hogy in­kább családtagjaikkal oldják meg feladataikat, a korábbi időszakban már vendéglátó egységekben dolgozó régebbi szakmunkások helyett. A szövetkezetnél többen ta­nulnak felsőfokú áruforgalmi, e­llenőri és különböző könyve­lői tanfolyamokon. Rendszeres a politikai képzésben való részvétel is. A­­továbbtanulást segíti, hogy az áfész útikölt­ség- és tandíjtérítést nyújt, va­lamint szabadidő-kedvezményt és tanulmányi szabadságot biztosít a továbbtanulóknak. A felnőttoktatás mellett, a nappali szakmunkásképzés ál­landó folyamat a szövetkezet­nél. Évente 10—15 fő végez élelmiszer-, vegyesbolti eladó­ként, illetve vendéglátóipari szakmunkásként Veszprémben és Pápán, az Élelmiszeripari Szakmunkásképző Intézetben. A bolti gyakorlat feltételeit a szövetkezet biztosítja a tanulók számára, az őket megillető ösztöndíjjal, munkaruhákkal, kedvezményes étkeztetéssel. Bevonják az ifjú szakmunkáso­kat a szövetkezet kulturális ne­velő programjába, sőt önálló rendezvényeket is szerveznek számukra. Figyelemmel kísérik tanulmányi és munkahelyi gya­korlati előmenetelüket is. A bolti gyakorlati oktatók mun­káját dicséri, hogy a tanulók többsége jó eredménnyel vé­gez és köztük esetenként meg­található a „Szakma kiváló tanulója” is. Munkába álláskor a jó eredménnyel végzők ma­gasabb munkabért kapnak. Arra is vannak példák, hogy boltvezető-helyettesként is azonnal számításba jöhetnek. Dr. Krucsil Katalin Veszprém A szakmunkás-utánpótlás biztosítása érdekében a me­gyeszékhelyi áfész 84 nappali tagozatos fiatal képzését és annak költségét vállalja ma­gára. Kifizetik a tanulók ösz­töndíját, ebédtérítést biztosíta­nak; alkalmanként, jutalommal is ösztönzik a jól tanuló fiata­lokat. A szövetkezet minden évben meghirdeti az „Alkotó ifjúság” pályázatot. A benyúj­tott dolgozatok díjazására je­lentős pályadíjat fizetnek ki a tanulóknak, s a legjobb ered­ményt elért tanuló oktatóját is díjazásban részesítik. Veszprémben, a Fecske utcai ABC-áruházhoz csatlakozva üzemeltetik az oktatókabine­tet, ahol az élelmiszer- és ve­gyesbolti szakmában tanuló fiatalok elméleti oktatásban részesülnek. A tanulók képzé­sét a veszprémi és tapolcai szakmunkásképző intézet vég­zi. Mindkét iskolával jó együtt­működést alakítottak ki. A szövetkezet által patronált osz­tályok szülői értekezletén az áfész is képviselteti magát, ahol elmondják a tanulókkal kapcsolatos véleményüket. Évente egy alkalommal, a ta­nulókat foglalkoztató boltok vezetőivel közösen is összehív­ják a szülőket. A gyakorlati tudnivalókat a tanulók az áfész nagyobb boltegységeiben sajátítják el. Ebből jelentős részt vállal a Vár Skála Áru­ház, ahol harmincan tanulják a szakmai ismereteket. Az is­kola elvégzése után a tanulók alapbérét a tanulmányi ered­mény figyelembevételével ál­lapítják meg, amely ösztönzően hat a fiatalok jobb tanulá­sára. A szövetkezet dolgozói közül 32-en vesznek részt különféle képzési formában. Az áfész évente - oktatásra - egymil­lió forintot költ, melyből 300 ezer forint a tanulókabinet költsége. Mozsolits Istvánné Tapolca A Tapolca és Vidéke Áfész öt évre kidolgozott káderután­pótlási, oktatási és továbbkép­zési tervvel rendelkezik. A to­vábbtanuló dolgozókkal tanul­mányi szerződést kötnek és a jogszabályokban meghatározott kedvezményeken kívül további támogatást is nyújtanak. Nö­velik a dolgozók kötődését a szövetkezethez és serkenti a­­továbbtanulási kedvet az a gyakorlat, hogy a kádertarta­lékokkal rendszeresen foglal­koznak, értékelik munkájukat, tanulmányi eredményeiket. A szövetkezetnél ketten fel­sőfokú, tizennégyen középfokú iskolarendszerű oktatásban vesznek részt. Nagy súlyt he­lyeznek a szakmai képesítést nyújtó tanfolyamokon történő továbbképzésre is, amit az a tény is bizonyít, hogy 29 dol­gozó folytat ilyen tanulmányo­kat. A szövetkezet kezdeményezte, hogy a kereskedelmi vállala­tokkal együtt, kétéves kihelye­zett boltvezetői tanfolyamot indítsanak Tapolcán. A­­tanfo­lyamon 35 hallgató vesz részt, közülük 12-en a szövetkezet dolgozói. Az előadók is az áfész megfelelő végzettségű szakemberei. Az áfész 74 ke­reskedelmi és 11 vendéglátó­­ipari tanulónak biztosít gya­korlati oktatást. Elősegíti a fiatal szakmunkások munkába való beilleszkedését, hogy ál­talában azokban az üzletekben kezdik pályájukat, ahol szak­munkástanulóként gyakorlati képzést kaptak. A szakmunkásképző intéze­tek és a szövetkezetek közötti kapcsolat rendszeres és kifo­gástalan. Az iskolarendszerű és szakmai képesítést nyújtó oktatási formákon kívül 75 dol­gozó vesz részt a tömegszerve­zetek által szervezett tanfolya­mokon. A kereskedelmi­­munka szín­vonalát javítani lehet és kell, de erre csak a megfelelő rá­termettséggel és szakmai hoz­záértéssel rendelkező szakem­berek képesek. Fekete Sándor Nemzetiségi oktatás Szlovén tüntetés Bécsben Karintiai szlovének ezrei tün­tettek szombaton Bécsben az ellen, hogy a helyi kormány háttérbe akarja szorítani a nemzetiségi nyelven való okta­tást. A Jugoszláviával határos osztrák tartományban több tíz­ezren tartoznak a szlovén nem­zetiséghez. A háború után nem teljesült a jugoszláv igény, hogy csatoljanak át (mint az első világháború után) újabb, szlovének lakta területeket, de az 1955-ös államszerződés kö­telezi Ausztriát a nemzetiségi jogok maradéktalan érvényesí­tésére. Erre mindenesetre csak nagy késéssel és fokozatosan, az utóbbi évtizedben került sor, így kiterjedt a kétnyelvű oktatás a nemzetiségi terüle­tek általános iskoláiban. Leg­utóbb viszont mindhárom, a helyi kormányban képviselt párt - a szocialisták, a­ konzervatí­vok és a Szabadságpárt — úgy döntött, hogy a jövőben külön kell oktatni a szlovén gyerekeket. A kisebbség szerint a peda­gógiailag is káros intézkedés célja, hogy a szlovén nyelvet és kultúrát fokozatosan háttér­be szorítsák és felszámolják. A tervek - hangoztatják az elle­nük tiltakozók - erősítik az idegengyűlöletet, a szélső­­jobboldali faji előítéleteket, amelyek éppen ebben a tar­tományban erősek. Franz Vranitzky kancellár fo­gadta a tüntetők képviselőit és ígéretet tett arra, hogy a kor­mány behatóan, megfontoltan foglalkozik a kérdéssel. A szlo­vén szervezetek arra is készül­nek, hogy a bécsi európai utó­találkozó elé terjesszék nem­zetiségük problémáit. A várpalotai tanács-vb ülése (Folytatás az 1. oldalról) két blokk munkálatai meg­kezdődtek, s várhatóan ezeket még az idén üzembe helyezik. A tervek szerint - évente egy­­egy szűrő felszerelésével - 1990-ig a beruházás befejező­dik. A Péti Nitrogénművek olyan rendszer kidolgozására kötött megállapodást a Veszp­rémi Vegyipari Egyetemmel, ami visszafogja a műtrágya­port. Az Alukohó a kapacitás­­bővítő beruházásai mellett kör­nyezetvédelmi berendezéseket is létesít a jövőben. A Várpalotai Városi Tanács alapvető feladatának tekinti, hogy az ipari vállalatokkal együttműködjön a környezetvé­delmi problémák feltárásában és ezek megoldásában. Jó példa erre az a környezetvé­delmi pályázat, amelyen a Pé­ti Nitrogénművek és a Novem­ber 7 Erőmű vett részt saját tőkéből, illetve megyei, közpon­ti alapból létrehozandó­­ kör­nyezetvédő berendezéseket lé­tesítenek. Reményteljes (Folytatás az 1. oldalról) mint a nagyüzemi növényvédő gépek továbbra is hozzávető­legesen egyharmad-egyharmad részt képviselnek az összterme­lésben. Ugyanakkor fejlesztik a Bakony Művekkel tavaly ki­alakított gyártási együttműkö­dést. Ennek első gyümölcseként a napokban készült el egy 45 millió forint értékű szerelő­­rendszer, az idén már két ha­sonló gyártását tervezik. Bármilyen reményteljesek is Robix-tervek azonban a tervek, a megvaló­sítás során számtalan nehéz­séggel kell megküzdenie a Ro­­bix kollektívájának is. Az igaz­gató elmondta, hogy rengeteg ellátási gondjuk van, a külön­böző csapágyak, szimeringek, festékek — s még hosszan le­hetne sorolni az alkalmi és állandó hiánycikkeket —, csak igen nehezen, nemegyszer kés­ve szerezhetők be, nem is szólva az import „rögös útjá­ról”. XI. országos békekonferencia Vitaindítójában Barabás Mik­lós, az Országos Béketanács főtitkára hangsúlyozta: nagy változások jellemzik az előző békekonferencia óta eltelt idő­szakot. Olyan leszerelési prog­ram született, amely az ezred­fordulóra az egész világot, an­nak minden szögletét meg kí­vánja szabadítani az atom­fegyverek terhétől. Moszkva mellett Genf, Budapest, Stock­holm és Rejkjavík neve jelzi a kedvezőbb nemzetközi légá­ramlatot. Ebben a jó irányú és felgyorsult mozgásban vált napjainkra nemzetközileg is elfogadott követeléssé az atom­fegyverek megsemmisítése, az űrfegyverkezés megakadályozá­sa. Ugyanilyen újszerű javasla­tok születtek a hagyományos és a vegyi fegyverek csökken­tésére, a helyi konfliktusok megoldására, a biztonság erő­sítésére. Ezek a célok egyértel­műek," világosak és cselekvésre ösztönzőek. Távlatot nyitnak, feladatot adnak és jó szívvel vállalható kötelességet kínál­nak valamennyi békeszerető erő, így a magyar békemozga­lom számára is — hangsúlyoz­ta. Az OBT főtitkára a további­akban kifejtette: megsokszoro­zott cselekvési lehetőséggel szolgált a nemzetközi békeév tavalyi eseménysorozata. A ha­zai békemozgalom nem töre­kedett nagy tömegdemonstrá­ciókra, ugyanakkor megszapo­rodtak a kisközösségi fóru­mok. Személyesebbé, közvet­lenebbé, érdekesebbé és folya­matosabbá vált a munka. A mozgalom, amelyet élénk vita­­szellem hatott át, teret kínált a különbözőségnek, bátorította az önkifejezést. Újabb és újabb békeközösségek, csoportok ala­kultak, szakmai mozgalmak szerveződtek, s ezek életképes­sége, edzettsége mind egyre nőtt. Más és más értékelések kérdés, hanem erkölcsi is. Túl get­ fogantak, új módszerek terjed­tek. Mindezekkel együtt a ma­gyar békemozgalom teljesebbé vált, s fő céljaiban egységes maradt. A magyar politikai és társadalmi életben olyan he­lyet vívott ki magának, amely­nek megőrzése felelős maga­tartást, további elszántságot kíván valamennyi önkéntes munkásától. Annál is inkább — tette hozzá —, mert a ma­gyar békemozgalom terveire és tetteire határainkon túl is so­kan figyelnek, bár nem min­denütt buzdító rokonszenvvel. A békemozgalom egységé­nek alapja az, hogy valameny­­nyien békét akarunk - muta­tott rá Barabás Miklós. Külön említést érdemel a ha­zaszeretet ügye. Szomorú ér­tékválság jele, hogy nálunk manapság egyesek a kokárda hosszúságával mérik ezt. Kell a kokárda is, de a hazaszere­tetnek mindenekelőtt a XX. század végi, a következő év­ezred Magyarországáról, annak milyenségéről, és leginkább az ahhoz fűződő személyes vi­szonyról kell val­l­nnia. Nekünk nemcsak ebben a hazában, hanem ebben a térségben is kell élnünk, másokkal együtt. És ebben benne foglaltatik a határaink mentén élő magyar­ság és valamennyi szomszédos nép sorsa, lehetősége is. Nem­zetünk nem gyarapodhat a közösség többi tagjától függet­lenül, azok kárára. De ez for­dítva is igaz. A béke ügye sem haladhat előre, ha fontos gazdasági kérdésekben nincs meg az egyetértés - emelte ki az OBT főtitkára. Hiszen a béke a fo­lyamatos fejlődés egyensúlyi állapota, amelyet gazdasági veszélyek éppúgy érhetnek, mint politikai, eszmei, erkölcsi fenyegetések. E szellemben a béke ügye nemcsak politikai azon, hogy közösségteremtő erő, a társadalomban folyó ér­tékátrendeződés figyelemmel kísérésében, sőt, formálásában is illetékes a békemozgalom. Beszédét követően a plená­ris ülésen megkezdődött a vita. A tanácskozáson felszólalt Csehák Judit is, aki az MSZMP Központi Bizottsága és a Mi­nisztertanács nevében üdvözöl­te a résztvevőket. Az ülésen többen szóltak arról, hogy a nemzetközi kul­turális kapcsolatok is hatéko­nyan szolgálhatják a béke ügyét. A kultúrának, a nemzeteket egymáshoz közel hozó szerepé­re, a békés egymás mellett élés gyakorlatának erősítésére hívta fel a közvélemény figyel­mét a budapesti Kulturális Fó­rum is. Az utóbbi két év szov­jet békeoffenzívája tanúbizony­ságul szolgál arra, hogy van esély a helsinki folyamat to­vábbvitelére - hangoztatták mások, utalva a sokszínű, mindinkább kiszélesedő nyu­gat-európai békemozgalmakra. A délelőtti plenáris ülést kö­vetően a békekonferencia kül­döttei nyolc munkabizottság­ban tanácskoztak. A szekciók­ban élénk vita, tartalmas esz­mecsere folyt; összesen 154-en kaptak szót. Valamennyi szekcióban részt vettek - a konferencia nyitott­sága jegyében — az érdeklő­dők is, legtöbben az ifjúsági munkacsoport ülésén. A XI. országos békekonfe­rencia este plenáris üléssel fe­jezte be munkáját. A tanács­kozás tapasztalatait Barabás Miklós foglalta össze. A kül­döttek állásfoglalást fogadtak el a békemozgalom szerepéről és további feladatairól. A békekonferencia Sztanyik B. László zárszavával ért vé­ ÁLLÁSFOGLALÁS Helyünk a A béke minden ember leg­személyesebb közügye. Nem­csak a népek, a társadalmak tudatában, hanem az egyes emberekében is egyszerre van­nak jelen a félelmek, a veszé­lyek és a reménységek, az új lehetőségek távlatai. Az embe­riség történelmének legnagyobb veszélyével kell szembenéz­nünk, az atomerővel képesek lennénk önmagunk megsemmi­sítésére. Ugyanakkor reális re­mények is élnek bennünk. Az atomháború elkerülhető. Az elmúlt két évben született leszerelési javaslatok lehetősé­get nyitnak arra, hogy a har­madik évezred küszöbét a tö­megpusztító eszközök terhétől megszabadulva, kevesebb fegy­verrel léphessük át. Ez a lehetőség a békemoz­galom számára kötelességgé fokozódik: meg kell győznünk minden embert arról, hogy ra­gadja meg ezt az alkalmat. El kell érnünk, hogy a nemze­tek biztonságát politikai aka­rat, egymás érdekeinek tiszte­letben tartása és kölcsönös bi­zalom szavatolja, ne pedig a fegyverkezési verseny. Hogy ez a mai világhelyzetben nem­csak ábránd, arra bizonyosság a megállapodás a stockholmi konferencián. Új politikai gondolkodásmód van kialakulóban, amely a kölcsönösen elfogadható komp­romisszumokat keresi. Ma fon­tosabb, mint valaha, hogy a békemozgalmak politikaformáló tényezővé váljanak. Amikor az emberi civilizáció megmentésé­ről van szó, nincsenek kis és nagy országok, kis és nagy né­pek. Békemozgalmunk törekvé­seit is kifejezi az az ENSZ- ben előterjesztett magyar ja­vaslat, hogy tűzzék napirendre a nemzetközi béke és bizton­ság átfogó rendszerének meg­teremtését. Ennek építőkövei a nemzeti békemozgalmak, ame­lyek különösen alkalmasak le­hetnek a kelet—nyugat közti feszültség enyhítésére. Fejlesztjük kapcsolatainkat a különböző politikai irányzatokat képviselő nyugati béke­mozgalmakkal és a szo­cialista országok békeerői­vel. Részt veszünk a Béke­világtanács munkájának meg­újításában, támogatjuk kapcso­latainak bővítését. Kiemelt fel­adat, hogy Közép-Kelet-Euró­­pa országai és népei között javuljon az összefogás és az világban együttműködés a közéletben és a mindennapi életben is. Kezet nyújtunk mindenkinek, akivel szót tudunk érteni a béke megvédésében. Ennek tu­datában alakítjuk személyes és közösségi kapcsolatainkat a más országokban élő, békét kívánó emberekkel és mozgal­makkal. Bővítjük a testvérmegyei,­­városi és­­községi együttműkö­dést, felhasználjuk az idegen­­forgalom lehetőségeit. A kül­földön élő magyarokkal az ed­diginél szorosabb kapcsolatra törekszünk. Szolidaritást vállalunk a fej­lődő világ népeinek a szabad­ságért, a haladásért, gyakran a puszta életért folytatott küz­delmével. Támogatjuk a nem­zeti felszabadító mozgalmak igazságos harcát. A helyi konf­liktusok békés rendezése mel­lett foglalunk állást. Elítéljük az erőszakkal való fenyegetést és a terrorizmus minden fajtá­ját. A nemzetközi színtéren ró­lunk alkotott véleményt a ha­zai valóság határozza meg. Szavunk súlyát növeli, ha hite­lesen képviseljük hazánkat, ha kifejezésre juttatjuk a magyar békemozgalom nemzeti voná­sait. Helyünk ! Nemzeti fejlődésünk prog­ramja a szocializmus értékei­nek őrzése és gyarapítása. Ez mozgalmunk programja is. A társadalom minden rétegével szót értve, hozzájárulunk a Ma­gyar Népköztársaság békepoli­tikájának formálásához és ér­vényre juttatásához. Országépítő munkánkat a korábbiaknál nehezebb feltéte­lek között végezzük. A magyar gazdaság fejlesztése közös, jobb munkát követel. Ez előre­lépésünk elemi feltétele, alap­vető érdekünk. Fejlődésünk megköveteli, hogy mind töb­ben vegyünk részt a döntések előkészítésében, a közügyek intézésében. A békemozgalom­nak is segítenie kell, hogy ebben ki-ki megtalálja és vál­lalja feladatát. A béke igenlése az egysé­ges magyar békemozgalom alapja. Ez cselekvő erő, ame­lyet meg kell őriznünk. Tud­juk és vállaljuk, hogy az együttműködés széles körű párbeszédben, vitákban való­sulhat meg. Világnézeti meg­győződéstől függetlenül együtt munkálkodunk mindenkivel, aki kész cselekedni a békéért. A békemozgalom a népi­nemzeti egység egyik alkotó eleme. A jövőben is közösen dolgozunk a Hazafias Nép­fronttal, a KISZ-szel, a szak­­szervezetekkel, erősítjük kap­csolatainkat a nemzetiségi szö­vetségekkel és a többi tömeg­szervezettel, érdekképviseleti szervvel. Számítunk a család, az iskola, a munkahely segítő közreműködésére, a hazában A szakmai békemozgalmak létrejöttével tartalmasabbá vált munkánk. Az orvosok, a peda­gógusok, a nyugalmazott tá­bornokok, a mérnökök, az új­ságírók és a sportolók kezde­ményezései gazdagítják nem­zetközi kapcsolatainkat, hazai tevékenységünket. Arra törek­szünk, hogy még több író, mű­vész és tudós legyen közöttünk. Pezsdítően hat mozgalmunk­ra a fiatalok részvétele. Támo­gatjuk a tartalmas, öntevékeny közösségi és egyéni kezdemé­nyezéseket, az ifjúsági béke­csoportok munkáját, örömmel vennénk, ha egyetemisták, fő­iskolások és fiatal értelmiségiek is utat találnának mozgal­munkhoz. Folytatjuk a kapcsolatépítést a munkásság, a mezőgazda­ságban dolgozók körében. Ter­melési közösségeik, brigádjaik a békemunka fontos színterei lehetnek. A katolikus és az egyházkö­zi békebizottság, minden egy­ház és felekezet összefogása, hazai és nemzetközi tevékeny­ségük értékes hozzájárulás a béke védelméhez és közelebb hozza mozgalmunkhoz a hívő embereket. Mozgalmunk továbbra is nyi­tott az élet által feltett új kér­désekre, kész a párbeszédre, a válaszok közös kimunkálásá­ra. Cselekvési programunkat, munkánk módszereit a nemzet­közi és a hazai élet eseményei nyomán folyamatosan, együtt határozzuk meg. Ezért közös gondolkodásra, közös tettekre hívunk és várunk mindenkit!

Next