Viharsarok, 1951. április-június (8. évfolyam, 76-150. szám)
1951-04-01 / 76. szám
2 Megyeszerte ünnepségek keretében emlékezünk meg felszabadulásunk évfordulójáról . Április 4-én, felszabadulásunk 6. évfordulóján, a megye városaiban ünnepségek keretében emlékeznek meg felszabadítónkról, a dicsőséges Szovjet Hadseregről. Hódmezővásárhelyen délelőtt 10 órakor megkoszorúzzák a Kossuth téren a szovjet hősi emlékművet, ugyanakkor küldöttség megy ki a temetőbe a hősi halált halt szovjet harcosok sírjához és megkoszorúzzák azokat. Este az üzemi és kerületi szervezetekben műsoros ünnepségeket tartanak, ahol a pártszervezetek titkárai emlékeznek meg a felszabadító Szovjet Hadseregről, Csongrádon 10 órakor a honvédség és a rendőrség díszszázadának felvonulásával koszorúzzák meg a szovjet emlékművet. Este 7 órai kezdettel a rendőrség kultúrtermében kultúrműsorral egybekötve ünnepséget tartanak, ahol Győrfi László elvtárs a honvédség képviseletében tart ünnepi beszédet. Ugyancsak 7 órakor a DÉFOSz kultúrtermében a DISz-szervezetek kultúrcsoportjai szerepelnek, ahol Forgó Mátyás elvtárs mond ünnepi beszédet. Makón a városi pártbizottságtól indulnak el a szovjet hősi emlékműhöz, ahol 10 órakor kezdődik a koszorúzási ünnepség. Este a DÉFOSz és a kultúrház nagytermében tartanak műsoros előadást, amelyen a kultúrversenyben kitűnt legjobb kultúrcsoportok szerepelnek. A DÉFOSz kultúrtermében Hetényi Józsefné, a városi pártbizottság titkára, a kultúrházban pedig Földházi Imre, a városi tanács elnöke mond ünnepi beszédet. Szentesen 11 órakor vonulnak fel a szovjet hősi emlékműhöz, ahol Gál Jusztina elvtársnő, a városi pártbizottság ágit. prop. titkára mond ünnepi beszédet, majd a honvédség díszszázada vonul fel az emlékmű előtt. Este 8 órakor a Tóth József-színházteremben a honvédség tánccal egybekötve műsoros előadást tart. A megye valamennyi városában és községében a hősi halált halt szovjet sírokat küldöttségek koszorúzzák meg. fi bárányos az első, az Igás úti állami gazdaság az utolsó a tavaszi munkák versenyében Megyénk területén lévő állami gazdaságok dolgozói eddig 76 százalékra teljesítették vetési ütemi érvüket. A vetésterv teljesítésében első helyen a barattyási állami gazdaság áll. Elvetették a lucernát, a fajtiaboTisót, az olajlent és a takarmányrépát. A cukorrépa és a különböző zsöldségféleségek vetésével elmaradtak. Ez a gazdaság hívta ki a megye valamennyi gazdaságát mezőgazdasági munkaversenyre. Jó eredményüket úgy érték el, hogy kellő időben megbeszélték a dolgozókkal a vetésterv megvalósításának a feladatait s így minden dolgozó tudta már előre, milyen munkabeosztásban kell majd végrehajtani a tervet. Ez a tudat lelkesíti őket és az, hogy munkájukkal a békéért harcolnak. Barattyás közvetlen nyomában halad a Kutasi úti állami gazdaság, ahol 505 holdat vetettek el. A cukorrépa vetésével lemaradtak. Ez a jelenség több gazdaságban is észlelhető. A cukorrépavetéssel elmaradt az újvárosi gazdaság is, amelyik a harmadik helyen áll a versenyben. A tavaszi árpa, lucerna, fajtaborsó és egyes növényféleségek vetését 100 százalékig elvégezték. A mezőgazdasági munkaverseny utolsó helyén az Igás úti gazdaság áll, aminek oka a rossz munkabeosztás és hogy a vetéstervet nem beszélték meg a dolgozókkal. A pártszervezet sem fordított kellő figyelmet a vetésterv teljesítésének ellenőrzésére. Tervüket csak 30 százalékra teljesítették, 200 hold olajlen vetési előirányzatukból 8 holdat, míg a 110 hold lucernavetési előirányzatiból csak 12 holdat vetették be. A gorzsai gazdaság sem dicsekedhet eredményeivel. ISO hold cukorrépa vetési előirányzatból még semmit sem teljesítettek. Az elmaradt állami gazdaságok vetéstervteljesítését gátolja a hanyag vezetés. Példa erre az Igás úti gazdaság, ahol a gazdaság két vezetője már húsvét szombatjának reggelén otthagyta a munkát, kijelentve, hogy ilyen „nagy ünnep” szombatján nem dolgoznak. A gazdaság minden dolgozója még aznap értesült erről és nem csoda, ha a rossz példa nyomán munkakedvük csökkent. Az ilyen vezetőket nem becsülik a dolgozók és nem is hallgatnak szavára. A hibák elenére már elvetélték az állami gazdaságokban az árpát, a petrezselymet, a somkőrót, a vöröshagymát és a takarmányborsót. Baj van a zab vetésével, mert a tervnek csak 28 százalékát teljesítették. A lucernából 10, a tavaszi takarmánykeverékekből 8, és a cukorrépából csak 22 százalékra teljesítették a vetési előirányzatot. Csongrádon még ebben az esztendőben nádfeldolgozó üzemet létesítenek. A Holt-Tisza környéke ugyanis nagyon alkalmas nádtermelés céljaira. A termelt nádat ipari célokra dolgozza fel az üzem.A nádfeldolgozó egyik épülete már el is készült. VASÁRNAP, 1951. ÁPRILIS 1 ELMÉLETI TANÁCSADÓ A szocializmus építésének előfeltétele — a béke harcos megvédése Nyolcszáz millió ember harci jelszava süvít keresztül a világon — békét! Ez a szó nem sóhajtás, nem jámbor óhaj, hanem harci kiáltás. Fenyegető és felmérhetetlen erő, amelytől reszket a kapitalista világ. Nem a gyöngeség és nem a félelem adja ajkunkra a szót, hanem erőnk legyőzhetetlenségébe vetett hitünk. A világ dolgozóinak harcos összefogása ki tudja kényszeríteni a békét, mert a béke ügye ,a harc kérdése és a világ dolgozó tömegeinek acélszilárd egységes frontja képes megakadályozni a fegyvergyáros bankárok, az amerikai tőkések gyilkos tervét.. Az az amerikai tőke, amely a világ dolgozóinak gyűlöletét vívta ki magának azzal, hogy dollárt párolt a dolgozók verejtékéből, most embervérből akar újabb dollárhegyeket halmozni. Azonban ma már olyan hatalmas erőt jelent a béketábor, hogy az amerikai tőkések kénytelenek voltak taktikát változtatni. Ma arról beszélnek, hogy ők akarják a békét és a Szovjetunió-vezette béketábor a háborút. A tények ellen azonban nehéz küzdeni. A világ dolgozói tudják, hogy nem a koreaiak szálltak partra Amerikában, hanem az amerikaiak Koreában. Számolnunk kell azzal, hogy a hazugság ideigóráig megfertőzhet embereket. Ezért ma a legfontosabb feladat minden országban, minden népnél leleplezni az amerikai hazugságokat. Sztálin elvtárs legutóbbi történelmi nyilatkozatában azt mondta: „Ezek az agresszív erők kezükben tartják a reakciós kormányokat és irányítják azokat, de ugyanakkor félnek is népeiktől, amelyek nem akarják az új háborút és a béke megőrzése mellett foglalnak állást. Az agresszív erők éppen azért arra igyekeznek felhasználni a reakciós kormányokat, hogy hazugságaikkal megtévesszék népeiket, megcsalják őket és az új háborút védelmi háborúnak, a békeszerető országok békés politikáját pedig agresszív politikának tüntessék fel. Meg akarják csalni a népeket, hogy rájuk erőszakolják agresszív terveiket és új háborúba rántsák őket.” Rajtunk áll, hogy sikerül-e megcsaltatok a népeket. Rajtunk, a Szovjetunió által felszabadított országok népein elsősorban. Szükséges ezt leszögezni azért, mert sokan azt hiszik, hogy a béke megvédéséért aktív harcot csak az imperialista országok dolgozói folytathatnak. Ez nem igaz. Különösen nem igaz nálunk, Csongrád megyében, ahol határosak vagyunk a júdás Titóval, ezzel a fasiszta fenevaddal, akinek bérencei, csatlósai, kémei át-átszöknek a határon. És nemcsak gyújtogatnak, rombolnak, hanem a kulákokon, a volt magyar uralkodó osztály és csatlósainak megvert bandáján keresztül a mi országunkban, a mi megyénkben is igyekszenek megbontani a béketábor egységét. Mivel és hogyan? Azzal, hogy igyekszenek csüggedést, lemondást, hitetlenséget elhinteni a béke hívei között. Azt beszélik ezek a károgó varjak, hogy háború mindig volt és mindig lesz. Azt beszélik, hogy a tömegek nem tudják megakadályozni a háborút, mert még sohasem tudták elejét venni annak. Ennyi erővel és ennyi ésszel azt is állíthatnák, hogy soha sem fogunk meghalni, mert eddig még sohasem haltunk meg. Nem látják ezek az őrültek, vagy vakok, hogy csupa olyan dolog történik a világon, ami eddig sose történt. Nézzünk csak szét a megyében. Nem voltak gépállomásaink, most a traktorok százai dübörögnek. Még soha nem volt Magyarország ezeréves történelmében úgy, hogy a munkások és parasztok uralkodjanak. Most így van. Az 1917-es Nagy Októberi Forradalom óta megváltozott a világ, mert a Sztálin-vezette Szovjetunió nemcsak a proletárforradalom nyílt és hatalmas bázisa, de egyben a béke nagyhatalma is. A világ becsülete. A második világháború gyökerében megváltoztatta a tőkések erőviszonyait. A Szovjetunió ebből a háborúból megerősödve került ki. E történelmi jelentőségű győzelem nyomában kiszakadt az imperialista világ karjaiból a 475 milliónyi Kína és a népi demokratikus országok. Ez egymagában véve is hatalmas erő, de a béketábor ereje nemcsak ennyi. Katonája, harcosa a béketábornak a világ minden anyája, a világ minden becsületes dolgozója, függetlenül attól, hogy milyen vallású, milyen a világnézete, vagy politikai pártállása. A második világháború után a Szovjetunió vezetésével létrejött a történelemben először a világ dolgozóinak egységes, szervezett békefrontja, szemben a háború arcvonalával. Ez a mozgalom legyőzhetetlen, mert népi mozgalom. Lenin és Sztálin arra tanít bennünket, hogy mindazok a mozgalmak, melyeket a nép magáénak vall, legyőzhetetlenek. Hiába szegez szuronyt az imperializmus a béke híveire, mert ahhoz, hogy ezt a mozgalmat megszüntesse, magát a népet kell kiirtani. Erre pedig még oly őrültek sem vállalkozhatnak, mint az amerikai imperialisták. A feladat tehát végső soron leleplezni őket. Csongrád megyében a feladatunk, hogy az itteni ügynökeiket leplezzük le. Pártunk II. kongresszusa kötelességévé teszi minden párttagnak, hogy a béke harcos és hű katonája legyen. „Mi, a Magyar Dolgozók Pártja és velünk az egész magyar dolgozó nép Ígérhetjük, hogy lankadatlanul, hűen, erőnket nem kímélve küzdünk tovább a béke frontján és mindenütt ott leszünk, ahol a béke nagy ügyéért küzdeni és áldozni kell” — mondotta Rákosi elvtárs. Néhány nap múlva megkezdjük a Béke Világtanács felhívása nyomán az aláírásgyűjtést, melyben követeljük, hogy az öt nagyhatalom kössön békeegyezményt. Ennek során meg kell vizsgálnunk, hogy a béke megvédése milyen kötelezettséget ró ránk. Az aláírás egymagában még nem elegendő. Nem elegendő azért, mert az új háborúra törekvők ereje elsősorban nem szellemi, hanem anyagi erő. Az anyagi erővel tehát anyagi erőt, országunk, népünk anyagi erejét kell szembeszegezni. Ehhez az szükséges, hogy minden békeharcos tekintse szent kötelességének népgazdaságunk növelését. Hogyan tehetjük ezt most? Elsősorban úgy, hogy felemelt ötéves tervünket a lehető legpontosabban, leggyorsabban hajtjuk végre. A világ-békemozgalom új erősödése azt kell, hogy eredményezze megyénkben, hogy új lendületet kapjon, munkaverseny az iparban, új felajánlások szülessenek április 4-re és május 1-re, ipari dolgozóink fejezzék ki gyűlöletüket az amerikai imperialisták iránt a termelés növekedésében. A brigádok és munkacsoportok a munka új hőstetteivel pecsételjék meg békevágyukat. Elsősorban a tavaszi vetés, a növényápolás terén kell minden tőlünk telhetőt megtennünk a siker érdekében. Nem békeharcos az, aki csak szavakkal szereti a békét. A szavak ideje elmúlt. Tettek keltenek. Építő tettek a mezőgazdaságban s az iparban egyaránt. Rosszul működik az a békebizottság, amelyik ülésezéssel akarja védeni a békét. Mozgósítsanak a békebizottságok munkára, tudatosítsák megyénk minden dolgozójával, hogy az ő munkájától is függ a béketábor ereje. Megyénk dolgozói megértették ezt. Termelőszövetkezetek, munkabrigádok a „béke” nevét viselik. A szentes-alsóréti tanyai békebizottság vállalta, hogy 5 nappal hamarabb fejezi be területén a tavaszi vetést. Miért vált országunkban is ez a mozgalom ilyen hatalmas erejűvé? Azért, mert a dolgozók tudják, hogy a szocializmus csak a békében építhető. A jólét alapja a teremtő béke. De a békéért harcolni kell. A szocialista hazafiasság és a béke szeretete elválaszthatatlan egymástól. Ezért veszi körül oly rajongó szeretettel népünk a béke hadseregét, néphadseregünket. A dolgozók mindjobban felismerik, hogy erőnk növekedése egyben biztonságunk növekedését is jelenti. Tehát fáradhatatlanul tovább dolgozunk, építünk, erősödünk és felvilágosítjuk azokat, akik még nem látnak tisztán, mert „a béke fennmarad és tartós lesz — mondotta Sztálin elvtárs —, ha a népek kezükbe veszik a béke megőrzésének ügyét és végig kitartanak mellette. A háború elkerülhetetlenné válhat, ha a háborús uszítóknak sikerül hazugságaikkal behálózni a néptömegeket, megtéveszteni és új világháborúba sodorni őket.” Ezért a széleskörű békekampánynak — amely eszköz a háborús uszítók bűnös mesterkedéseinek leleplezésére — ma elsőrendű jelentősége van. (Megyei elméleti tanácsadó közleménye.) ... AMIT A DICSŐSÉG-TÁBLA ELMOND ... engem bizony különös történet hozott a világra. Kiváncsiak rá? Hát elmondom, hogy’ történt! Okuljanak belőle, akiknek okulniok kell. Itt a Tisza-Maros szögletében is kinyílt az idő. Hozzákezdtek a tavaszi vetéshez. Sokan úgy vélekedtek, hogy fog itt menni minden, mint a karikacsapás. Amikor egyesek megpendítették a versenyt, Kende Péter, a tanácselnök féltéglával verte a mellét: — Ne okosítson engem senki, tudom én, mit csinálok... A versenytáblát is szóvá tették néhányan. Erre Kéri Illés a tanácstitkár kontrázott az elnök modorában: — Nem kell itt senkinek sem a különleges dicsőség... Annyi becsület azért mégis volt bennük, hogy megszervezték a versenyt a tanácstagok, meg a többi dolgozó parasztok között. Verseny az már volt a községben. Jöttek aztán be a dűlő felelősök. Elmondták, hogy ez is, meg az is elvetett már a dűlőben. Kende Péter meg csak bólogatott, hogy milyen jól is végezte dolgát, így történt másodszorra is. Kende Péter hízott a gyönyörűségtől. A harmadik héten azonban megbosszuzta volna magát az a bizonyos „minden jól megy”. Az elnök egész nap lógó orral járt-kelt ki-be a tanácsházban. A tanácstitkár sem volt olyan jó bizonygató az elnök mellett, mint máskor. Valami baj van. Ezt mutatta a hangulat. Talán mégsem megy minden magától? Történt ugyanis, hogy a szomszédos község, a páros versenytárs megküldte versenyjelentését. Ebből látták meg az itteniek, hogy lemaradtak — mégpedig csúnyán, Ncmis a szégyent elviselni. Sokat lapozgatta a tanácselnök a versenyjelentést, míg szöget ütött a fejébe'A versenyjelentés utolsó mondata: „Mi versenytáblán népszerűsítjük a legjobbakat. Úgy gondoljuk, ez növeli eredményünket. — Ezt nekünk is meg kellene csinálnunk — mondta Kende, a tanácselnök. — Mégpedig hamarosan — kontrázott rá a tanácstitkár —, ha nem akarunk szégyenben marajdni. Nohát — minek mondjam tovább: így jöttem a világra két szál deszkából. A nevem (amit rám írtak) „Dicsőség-tábla” lett. Mindjárt az első nap hirdettem az egész falunak, kik a legbecsületesebb dolgozó parasztok a községben. Török Bálint, Varga István, Sütő Imre nevét népszerűsítettem, akik elsőnek vetették el az árpát, meg a cukorrépát. A harmadik napon 10 centis betűkkel írták ki rám, hogy milyen rendes ember Ménesi Gergely, aki még a zabot is elvetette. Szűcs Lajos 5 holdas dolgozó paraszt is, amikor látta, hogy a komája, Varga István kikerült a dicsőség-táblára, megfogadta: addig nem nyugszik, míg ő is melléje nem kerül. Még egy nevezetessége volt ennek a napnak. Egy rút, az éjszakánál is sötétebb fekete tábla került alám. Szégyentábla volt ez, Kenéz Vicce 86 holdas és Atádi Béla H holdas smlákok nevével. Az is rajta volt a táblán — magyarázatképpen —, hogy ez a két disznó (így mondták azok, akik olvasták) nemcsak a búzát rejti el, hanem még a vetéshez, de még a tavaszi szántáshoz sem fogott hozzá. Küldték is a következő héten a versenyjelentést a páros versenytársnak, amiből kitűnt, hogy nem is olyan hamvába hóttak élnek a mi községünkben. Behoztuk az elmaradást. Kende Péter tanácselnök is rájött: mégis csak jó tanulni a másiktól, átvenni a tapasztalatát. Kissé szégyelte is, hogy olyan okosnak vélte magát. Még így sem ment minden úgy, mint a karikacsapás. Hiába hirdettem az élenjárók neveit, mégis az látszott, mintha döcögnénk. Szél Mihály 6 holdas úgy beszélt a községben: „185 százalékra teljesítettem a bekegyűjtést. Most is eleget tettem kötelességemnek. Korán elvetettem az árpát, meg a napraforgót. Mégsem kerülök ki a dicsőség-táblára." Amikor ezt meghallották a falu vezetői, összedugták a fejüket és rájöttek, hogy hiba van a dicsőségtábla kezelése körül, mert csak azokat dicsérem meg, akik az elsők között is a legelsők s megfeledkezem azokról, akik a határidőre, sőt még előbb is becsületesen elvégezték a vetést. így írták ki rám másnap Szél Mihály nevét is, meg mindazokét, akik határidőre teljesítettek. De nem feledkeztek meg arról se, hogy naponként írják ki a legjobb eredményeket. Még azt is felírták okulásul: „Látod, Török Bálint, a neved helyébe azért került fel Péli Andrásé, mert megelőzött!” Nosza, indult erre olyan verseny a faluban, hogy csak. A legközelebbi versenykiértékeléskor kitűnt, hogy mi járunk elöl a párosversenyben , a tanácselnök, Kende Péter, amikor átküldte a jelentést a versenytársunknak, nem felejtett el mellékelni egy kis cédulácskát, amire azt írta: — Azért jó a mi eredményünk, mert megtanultuk, hogyan kell használnunk a verseny lendítőjét, a Dicsőség-táblát,ez, m) Munkaerőtoborzás indul Hódmezővásárhelyen Április S-tól Hódmezővásárhelyen is megindul a munkaerőtoborzás. A MÁV Pályaépítő Felújító Vállalat és a Betonépítő Vállalat részére toboroz új munkaerőket. Részletes körülményeket és munkafeltételeket a toborzási gyűléseken ismertetik. A vásárhelyi Magasépítési Vállalat kőműves, ács, vasbetonszerelő, betonozó és festő szakmába ipari tanulókat vesz fel. Jelentkezni lehet a Magasépítési Vállalat központi telepén április 7-ig. A szentesi járásból a szervezett munkaerőtoborzás során 141 munkást állítottak munkába. A Betonépítő Vállalathoz 93-an, míg a MÁV Építő Vállalathoz 49-en mentek el. A munkaerőtoborzás tovább folyik és április 2-től 7-ig 100 kubikost toboroznak a Makadám Útépítő Vállalathoz. Szentesről 40, Mindszentről 40 és Szegvárról 20 kubikost állítanak munkába. A szentesi járás termelőcsoportjaiba néhány nap alatt újabb 22 dolgozó paraszt lépett be A Szentesi járás termelő csoportjaiba a napokban újabb dolgozó parasztok kérték felvételüket. A cserebökényi Budai Nagy Antal, tszcshez nyolcan léptek be. Ide kérték felvételüket Deák József 15 holdas, Marton Lídia 5, Aradi László 9 holdas dolgozó parasztok. A székkutasi Schönherz-tszcshez Hegedűs Ferenc 8, Hegedűs Márton 5 holddal lépett be. Néhány nap alatt 12 család 22 taggal lépett a III. típusú termelőcsoportokba, 1. Az I. típusú újonnan alakult tszcskbe 8 család kérte felvételét. A kiskirálysági Kossuth-csoporthoz Farkas József lépett be családjával, 9 hold földdel. A fábiánsebestyéni Szabad Föld_tszcs.be 7 család kérte felvételét, köztük Sárosi K. Józsefné 10, Nikiele Imre 9, Téli János 8, Kovács Ferenc és Gránitz István 4—4. Kovács Sándor 3 és özv. Csepcsényi Józsefné 2 hold földdel.