Viharsarok, 1955. szeptember-december (11. évfolyam, 205-308. szám)
1955-09-01 / 205. szám
Csütörtök, 1955. szeptember 1,3 Gyenge lábon áll a műszaki fejlesztés a Vajháti Kendergyárban Mintha egy nagykiterjedésű mocsaras, lápos területen épült volna a Vajháti Kendergyár, olyan siralmas képe van az esőzések után a környező tájnak. A feltört talajvíz és az alig hajításnyira kanyargó Tisza árterületéről leszivárgott víz valóságos kis tavakat alkot a töltés felőli részen. A gyár látogatója előbb a békák kuruttyolását hallja és csak azután jut el fülébe a munkagépek zakatolása, zörgése. A gyár belső területén nem ilyen elhagyatott az élet, mert ott kemény munka folyik a terv teljesítéséért: az áztatások hajnaltól estig megállás nélkül dolgoznak, a gépmunkások lelkiismeretes igyekezetét az udvaron álló versenytábla bizonyítja; a tilosok közül például Vámosi Júlia 160, Nacsa Lászlóné 167, Kocsis Irén pedig 140 százalékot ért el, a rázósok közül Süli Z. Erzsébet 115 százalékos teljesítménnyel segíti a tervet, 110 mázsa tilolt kóc terven felül Nemcsak mennyiségileg, de minőségileg is szép eredményeket érnek el a műszakiak támogatásával a dolgozók. A legutóbbi időszakban például a tervbe vett 75 mázsa tépett kóc helyett 98 mázsát gyártottak, ugyanakkor tilolt kóc tervüket 110 mázsával túlteljesítették. Igen jelentős ez nemcsak a minőség javulása szempontjából, hanem azért is, mert a tilolt kóc mázsánként 200 forinttal értékesebb a rázott kócnál. A gondos, jó minőségű munka ebben az esetben több mint 20 ezer forinttal nagyobb értéket adott népgazdaságunknak. A hiba azonban elsősorban ott van, hogy az eredményeket — akár minőségi, akár mennyiségi viszonylatban is nézzük — döntően nem a műszaki fejlesztéssel érik el, hanem főleg a nedvesség szabályozásával, például az ■ anyag permetezésével, stb. . Ez is fontos, hiszen jórészt a kender nedvességtartalmától ■ függ, milyen minőségű kóc lesz belőle; ez dönti el, hogy mennyire törik a gépben az anyag. Volna azonban a termelékenység és minőség emelésére még egy ennél fontosabb feladat is — a műszaki fejlesztés. Sajnos, ez a szegedi Délrosz-központ „jóvoltából“ gyenge lábon áll Műszint-terv a papíron és a valóságban Az üzem kis irodájában Valastyán elvtárs telepvezető készséggel mutatja a telep műszaki intézkedési tervét. Huszonkilenc pontban sorolja fel a tervezet, hogy a meghatározott időre mit kell végrehajtani a gépek tökéletesítése, a gyártástechnológia megjavítása érdekében. Minden kendergyári műszaki dolgozó szeme felragyogna, ha ez teljesítve volna. Csakhogy nagy része nincs teljesítve, holott egyikmásik pontnak a határideje hónapokkal ezelőtt lejárt. Itt van például a törő hengerek keményebb rugóval való kicserélése május 30-i határidővel. A keményebb rugókból csak mutatóba küldtek tíz darabot, pedig szükséges lenne mind a 76 rugó, mert nedves, esős időben erősebben le kell szorítani a hengereket, hogy jobban törjön a karó. Nem állította üzembe a szegedi központ a műszinttervben megjelölt határidőre, április 30-ra a kócnemesítő gépet sem, holott ezzel a géppel naponta 3 mázsa minőségi anyagot tudnának feldolgozni. Át Is ejJ-e állítani a tilosó korongokat vagy sem ? A szegedi Délrost központ egyes műszála vezetői, akik hívatva volnának a Délrost irányítása alatt működő telepek műszaki fejlesztését előre lendíteni, a Vasházi Kendergyár esetében igen felületesen teszik ezt. Erre vall például az is, hogy a gyár műszaki tervében — a 15. pontban — felvették, hogy a tiloló korongokat egységes 12 késre állítják át. Ez teljesen szükségtelen a vajháti üzemben, mert itt már évek óta egységes 12 késre vannak állítva a tiloló korongok. Mindezek ellenére van fejlődés az üzemben. Határidőre kapott a telep gumikerekes, lovas teherkocsit az anyagszállításhoz. Készülnek és remélhetőleg határidő előtt készen lesznek a kisvasút építésével. Az áztató mederhez is megkaptak már a szeptember 30-ra előirányzott 15 tolózárból hetet. Ha a Délrost felelős műszaki vezetői még nagyobb gonddal figyelik a Vasházi Kendergyár munkáját, az ott tevékenykedő fizikai és műszaki dolgozók lelkes igyekezetét, akkor minden bizonnyal még nagyobb segítséget adnak az üzem műszaki fejlesztéséhez. A műszintterv hátralévő részének végrehajtása, mint például laboratórium felállítása, a kendernek a hajóból való kirakodásához transzportőrök beállítása, 2—3 pár tiiolóhenger beszerelése az egyik gépbe stb. igen nagy feladat. A dolgozók még nagyobb kedvvel munkálkodnak, ha a műszint-tervet megvalósítva látják, mert ezzel nemcsak könnyebbé, hanem gyorsabbá is válik számukra a munka és több, jobb minőségű anyagot tudnak gyártani. Ez viszont nemcsak több keresetet, de a népgazdaságunknak több és értékesebb árucikket is jelent. Kovács Imre Adósság nélkül akarjuk megkezdeni a Makói Gépgyárban a második ötéves tervet A Makói Gépgyár az elmúlt félévben nem tartozott, a tervüket teljesítő vállalatok sorába. A második negyedévben a népgazdaságnak jócskán adósai maradtunk. Üzemünkben most is sok a félkészen raktárolt lókapa. Ez a gyártmány — a felettes szervünk rossz anyagellátása miatt — nem kerül időben a dolgozó parasztsághoz. Az elmúlt években gyártottunk kazalozót, kombájnszalmagyűjtő kocsit, tolókapát, háztartási cikkeket, lókapát, sokfajta és nagymennyiségű eke és más pótalkatrészt, valamint ezüst szelektort. A sokfajta megrendelés sok lazaságot, magas önköltséget, kapkodást, a dolgozóknak pedig viszonylag kevés keresetet hozott. A hibát elsősorban a műszaki vezetésben kell keresnünk. Ezt bizonyítja az a régi tapasztalat is, hogyha egy dolgozó folyamatosan kap munkát, van teljesítménye és keresete. Fodor Ferenc sztahanovista asztalos például 1200 forintot, vagy Dombi László gépmunkás 1080 forintot keresett az elmúlt hónapban. De vannak olyan szakmunkások, akik az elmúlt hónapban kevesebbet kerestek, mert sokszor „átszervezték“ őket. Néhány példa erre: Csőke Sándor karbantartó asztalos 830, Károlyi János segédmunkás 687, Bódi István gépmunkás 590, vagy Szani István ifjúmunkás lakatos .480 forintot keresett. A beszélgetések alkalmával többször kérik dolgozóink, de különösen az ifjúmunkások, hogy adjanak folyamatos munkát, mert csak ezáltal lehet az elmúlt félév adósságából törleszteni. Bízunk a párt segítségében, hogy ha nem is azonnal, de folyamatosan emelkedik a termelékenység, megszűnik a kapkodás. El szeretnénk érni, hogy üzemünket ne csak mint rossz példát emlegessék a megyében , hanem mint jól dolgozó üzemet. Arra törekszünk, hogy a II. ötéves tervet ezektől a hibáktól mentesen kezdhessük meg. Almási Sándor a szentesi sertéstenyésztő JCCfUlk&db életéből Uj Imre kiváló brigádvezető az I-es teleken. Nemrégen kapta meg a „Kiváló dolgozó“ büszkén ragyogó jelvényét. Uj elvtárs négy éve dolgozik a Sertéstenyésztőben s ez időben az egyszerű munkásból jó szakemberré lett. Mint hizlaló, munkatársaival együtt arra törekszik, hogy jó takarmányértékesítéssel minél nagyobb hízlalási átlagsúlyt érjen el. Augusztusban darabonként 16.5 kilogrammos ráhízlalási súlyeredményei dolgoztak. Ennél már csak a vásárhelyi telep hizlalóinak 17.56 kilogrammos eredménye jobb, tehát Uj elvtárs megérdemelten kapott 200 forint pénzjutalmat augusztus 20-án. • Érdemes volt megtanulnia a sertéshízlalás tudományát, módszereit, mert szorgalmas munkája után jól megél. Ezer forintnál sohasem keres kevesebbet havonta és erre jön még — ha megfelelő eredményeket ér el a hizlaló brigád , a prémium. S mivel a kereset is, a prémium is a munka sikerétől függ, Új elvtárs és munkatársai igyekeznek pontosan betartani a hizlalás előírásait. Ezek között nem utolsó helyen áll a tisztaság és az időben történő etetés. Leginkább ezektől függ az étvágy, az étvágytól pedig a súlygyarapodás. Az I-es hizlaldában — éppen a szakszerű munka eredményeként — ritka a kényszervágás, százaléka jóval kisebb a megengedettnél. A vállalat egyik büszkesége a II-es telepen: a tizenöthónapos magyar fehérhúsú, hathónapi hizlalás után 260 kg. Országosan kiváló eredményeket érnek el a Szentesi Sertéstenyésztő- és Hizlaló Vállalat munkásai, vezetői. Az első félévi országos hízlalási elsőségüket júliusban is megtartották és jó eredményekről számolhatnak be a tenyésztésben is. A kórógyi üzemegységben például augusztusban 16.30 kilós darabonkénti átlaggal választottak, anyánként 8.4 eredménnyel. Az Árvai Bálint üzemegység tisztára meszelt, egészséges, rendszeresen gondozott szállásain virgonc, erőslábú, fejlett süldőket nevelnek a hizlaldák számára. Dávid László telepvezető, Jusztin Mihály párttitkár, Török János és a többiek szorgalmasan gondoskodnak a fontos közellátási és exportcikk, az egész világon híres és kapós magyar sertésekről. Érdekes megemlíteni, hogy az Árvai-Ez a fénykép az Árvai Bálint üzemegység cséplőszerűjén készült Oroszlán Mihály kommunista traktorosról, aki jó gépkarbantartással egészen a cséplés befejezéséig hiba nélkül üzemben tartotta gépeit. Amikor a lapistói üzemegységben dolgozott, a cséplőcsapat tagjai — egy júliusi vasárnap — nem csépeltek, hazamentek. Oroszlán elvtárs — látva a szeszélyes időt — elfogadta az üzemegység jobbára fiatalokból verbuvált vasárnapi cséplőmunkacsapatának javaslatát és a gépnél maradt. Aznap az új trigád 125 mázsa gabonát csépelt. Oroszlán Mihály szorgalmát augusztus 20-án 400 forinttal jutalmazták. telepén minden sertésgondozó sztahanovista. Tizenhét éves a legifjabb, 60 éves a legöregebb. Az Árvai-telepen — mint a vállalat más üzemeiben is — a fiatalok „régi“ jó szakemberektől sajátíthatják el gyakorlatban a sertésnevelés, gondozás, az etetés helyes módszereit. Fontos a tudás a sertéstenyésztőknél is, mert a nagyobb tudás nagyobb sikert, több sertést jelent az ország számára. Déli etetés, szombaton nyitja kapuit az Országos Mezőgazdasági Kiállítás. Központi teréről körültekintve megkapó kép fogad. Nem volt hiábavaló a kertészek szórgalmas munkája. A hatvankét holdnyi területből a tavalyi 7000 négyzetméterrel szemben 15.000 négyzetmétert parkíroztak. A lovaspálya környékén és végig az utak mentén négyszáz új padot helyeztek el. Már most annyi a látnivaló, hogy nehéz közüle válogatni. A növénytermelés három nagy pavilonjában javában dolgoznak a grafikusok. A kiállított tárgyak már megérkeztek, csak a gyümlöcsöt, a zöldségfélét és egyéb romlandó dolgokat hozzák közvetlenül a megnyitás előtt. A növénytermesztési részben 143 állami gazdaság, 183 termelőszövetkezet és 81 egyénileg dolgozó paraszt állít ki. Hazánk legjellegzetesebb növényeivel ismerkedhetünk meg a kiállításon. Nagy teret kap például a makói hagyma. Méltán, hiszen hazánk 14.000 holdnyi hagymatermelő területének több mint fele a makói zárt körzetben van. Érdekes fényképek mutatják be a hagyma hőkezelését, a termesztés különböző módszereit. A növénytermesztési rész egyik új büszkesége a kecskeméti törpeparadicsom lesz amelyet az idén termeltek először jelentős területeken. Egészen biztosan nagy sikere lesz a több mint egy holdnyi öntözéses bemutatónak, amelynek kapujához felépítették a tiszalöki vízilépcső egyik szelvényét. Egy holdnyi területen a legjobban bevált öntözött kukoricafajtákat tanulmányozhatják az érdeklődők. Egy parcellán most szökken kalászba a rizs és joggal keltenek csodálatot a zöldségtermesztési rész gyönyörű terményei. A kiállítás területére átültetett szőlőtőkék a gondos ápolás következtében dús fürtöket hordoznak. A városi ember is kedvtelve nézegeti azt a kis házikertet, amelyet mintának rendeztek be a kiállítás területén. IV Tegteltek már a tisztára meszelt istállók. Csupán szarvasmarhából több mint hatszázat hoztak fel. Nagy tejhozamú tehenek, kiváló törzsbikák láthatók. A magyar tarka és más nagy tejhozamú szarvasmarhákon kívül az idén bemutatják a Hortobágyról felhozott villásszarvú szürke magyar jószágokat is. A lótenyésztés eredményeit az állami gazdaságok 195, a termelőszövetkezeteik 68, az egyéniek pedig 58 állattal szemléltetik. Több mint ötszáz sertés között csaknem húsz olyan hízó van, amelynek a súlya meghaladja a négy mázsát. Az állatokkal együtt megjöttek tenyésztőik is. Csaknem 600 kiváló állatgondozó tölt most együtt a fővárosban három hetet, ami nagyszerű tapasztalatcserére is alkalmat ad. Egy ilyen »tapasztalatcseréi» alkalmából Iványi János, az orosházi Október TSZ tehenésze büszkén magyarázza, hogy felhozott két tehenük milyen kitűnően tejel. A «Manci» kétszáz nap alatt 4780 kiló tejet adott. Csendesebb már, amikor Adók János, a földeáki Dózsa tehenésze rákontráz, mert náluk tizenhét liter felett van az istállóátlag. Ilyen beszélgetés folyik az állatgondozók között ... A kisebb állatokat bemutató pavilonokban is folyik a készülődés, és kijavították az akváriumhoz vezető csöveket. A aiébésizeken álattenyésztők új pavilont kaptak. A baromfitenyésztők sok meglepetést készítenek elő: bemutatják a libatömőgépet, a csibék infravörös sugarakkal történő erősítését. A ieltetőgép perciben a kiállítás nyitvatartásának minden napján körülbelül ezerkétezer csibe kel ki. A kisállatokat a helyszínen azonnal el is adják. A különböző mezőgazdasági gépek nagy része is megérkezett már. A több mint 150 magyar gép között nagy érdeklődésre tarthat számot a Vörös Csillag Gyár által készített diszpécser-rádió mintapéldánya. A készülék 7—8 méteres rövidhullámsávon működik, hatósugara pedig eléri a 25—30 km-t. Ezt a rádióberendezést különösen a mammutgazdaságok tudják eredményesen használni, mivel egyszerre 8—10 üzemegység dolgozóinak lehet üzenetet küldeni. A kiállításon bemutatják több nyugat-német nagyüzem, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság gépeit is. Ezek közül a legérdekesebből a »KiitubauiÄ* vontatott arató-cséplőgép, a nagy munkaszélességű fűkaszálógép, a répaegyelő, a réparakodó. Bemutatnak ezenkívül óránkint 1500 kilogramm teljesítményű vetőmagszárító berendezést, kétsoros burgonyavetőgépet, új típusú növényvédőgépet, ekéket és számos más mezőgazdasági gépi berendezést. Nemcsak a gépesítést bemutató részen, hanem a kiállítás egyéb pontjain is sűrűn találkozhatunk gépekkel. Az öntözésnél már működik az a szivattyú, amely másodpercenként 200 liter vizet emel át. Az erdészeti kiállításnál lánctalpas traktorvontatású pótkocsi kelt érdeklődést. Az egyik szarvasmarha-istállóban az önitatóberendezésekkel, fejőgépekkel, a takarmányozás gépi berendezéseivel ismerkedhetnek meg az érdeklődők. Nehéz lenne összefüggő képet adni a kisebb pavilonokról. Közülük bizonyára igen látogatott lesz a borbemutató. A TÜZÉP külön falusi házat és udvart építtet fel, amellyel azt mutatja be, hogy a mezőgazdasági építkezcset már milyen nagy mértékben lehet pótolni a faanyagot. A Szentendrei Kocsigyár hat kocsitípust állít ki és itt kezdik meg árusítani a gumikerekű tábláskocsit. Gazdag, érdekes program várja a látogatókat. Minden délelőtt tartanak lovasbemutatót. Épül a kiállítás szabadtéri színpada is, amelyen szeptember 5-én, hétfőn jutalomműsort rendeznek Szeged és környéke dolgozó parasztsága tiszteletére. A kiállítás mozija egész nap játszik. Az új vendéglőkről, a vendéglátó üzemek készülődéséről is szólni kell. Most fejeződött be két hatalmas vendéglő építése és a tavalyihoz hasonlóan működik majd a halászcsárda, számos borkóstoló és még a mézeskalácsos bolt is. A vásári részen a Belkereskedelmi Minisztérium szaküzletei, az állami áruházaik és a SZÖVOSZ boltjai várják a vásárlókat. Szerepelnek a vásáron a magán kisiparosok is. A rendezőség százezer példányban nyomatta ki a kiállítás négy színnyomású térképét, de térképeket helyeztek el a legforgalmasabb pontokon is. Ezenkívül nyocvan szakvezető áll a közönség rendelkezésére. Az Országos Mezőgazdasági Vásár ezernyi látnivalója várja szeptember 3-tól a látogatókat, vT vtX KAPUNYITÁS ELŐTT az Országos Mezőgazdasági Kiállításon