Viharsarok, 1956. április-június (12. évfolyam, 79-153. szám)

1956-04-01 / 79. szám

2 M Mi történt a külpolitikában ? Az ENSZ küldjön ki bizottságot az algériai kérdés rendezésére — javasolja az algériai nemzeti felszabadítási front | őst már az ENSZ leszerelési al­bizottsága előtt fekszik a francia­­—angol és az amerikai javaslaton kívül a szovjet kormány leszerelési javaslata is, amely — mint a tervezet rövidített, híranyagunkban közölt szövegéből is kitűnik­ — a három emlí­tett elgondolás közül a legésszerűbben határozza meg azokat az irányelveket, amelyek elfoga­dása a leszerelés lényegének megvalósítását jelentené. Emlékezetes, hogy az ENSZ leszerelési al­bizottságának múlt évi ülésein is a Szovjetunió május 10-én benyújtott javaslata jelentette a fordulópontot, a tárgyalási holtpontról való el­mozdulás lehetőségét. Bizonyos, hogy a szovjet javaslat ez alkalommal is új lendületet ad a le­­­szerelési tanácskozásoknak.­­M­­oszkvában tovább folynak a tanácsko­­­­­ zások Erlander svéd miniszterelnök és a szovjet kormány tagjai között. Szombaton N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnöke, N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnök­ségének tagja, valamint V. M. Molotov, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhe­lyettese és külügyminiszter tárgyalt a svéd mi­i­­niszterelnökkel. Guy Mollet kormányának attól kezdő­dően, hogy a nemzetgyűlés nagy több­séggel hivatalába iktatta, új utakon kellett el­indulnia, hogy megvalósíthassa a francia nép néhány régi követelését. Ilyen követelmény volt többek között az új francia kormánnyal szem­ben az is, hogy a francia diplomácia térjen vis­­­sza az aktív nemzetközi kezdeményezéshez. Pirieau francia külügyminiszter kétségtelenül helyes kezdőlépéseket tett e cél megvalósítása érdekében és tevékenységét a francia közvéle­mény általános helyeslése kíséri. _ _Wl­L,___ Az Izvesztyija című szovjet lap a francia politika új irányzatával foglalkozó cikkében rámutat, hogy Guy Mollet kormányának sok akadállyal kell megküzdenie e célkitűzésének megvalósítása során. Nemcsak Washingtonban, de magában Franciaországban is egyes politikai körök rossz szemmel nézik, hogy a Guy Mollet­­kormány önállóbb külpolitikát kíván folytatni és nem tartja be azt az immár hagyományossá váló szabályt, mely szerint a francia nemzeti politikát az „atlanti szolidaritás“ szempontjai határozzák meg. Az országuk nemzetközi helyzete miatt aggódó franciákban — állapítja meg a további­ak­ban az Izvesztyija — mind erősebb lesz az a meggyőződés, hogy szoros együttműködésre van szükség Franciaország és a „békeövezethez“ tartozó országok között A francia közvélemény szükségesnek tartja a Franciaországot a Szov­jetunióhoz és a népi demokratikus országokhoz fűződő kapcsolatok fejlesztését. Májusban Guy Mollet és Pineau Moszk­vába utazik. „Úgy vélik — írja erről az Izvesztyija hogy ha mindkét fél részéről megvan a jóakarat, ez az-rutazás Franciaország és a Szovjetunió gazdasági, kereskedelmi és kul­turális kapcsolatainak fejlesztése szempontjából pozitív eredményeket hozhat, továbbá előmoz­díthatja a legfontosabb nemzetközi kérdésekben a két ország álláspontjának közeledését“. M­­int az MŰT a londoni rádió kairói jelen­t ■­tésére hivatkozva közli, az algériai nemzetközi felszabadítási front táviratban kérte az Egyesült Nemzetek Szervezetét, lépjen közbe „az algériai—francia agresszió“ megszüntetése érdekében. A szervezet azt javasolja, hogy Ham­marskjöld főtitkár hívja fel a Biztonsági Tanács figyelmét az algériai helyzetre és az ENSZ küld­­jön ki bizottságot az algériai kérdés rendezésére. Vasárnap, 1956. április 1. Új szovjet leszerelési javaslat az ENSZ leszerelési albizottsága előtt Mint már közöltük, az ENSZ leszerelési albizottsá­gának március 27-i ülésén A. A. Gromiko, a Szovjetunió képviselője új leszerelési ja­vaslatot terjesztett elő. Az új javaslat a fegyveres erők és a hagyományos fegy­verzet csökkentését nem te­szi függővé attól, hogy létre­jön-e megegyezés az atom­fegyver eltiltásának kérdésé­ben. Az új szovjet javaslat — londoni újságíró körök érte­sülései szerint — nemzetközi egyezmény megkötését írja elő a hagyományos fegyver­zet és a fegyveres erők csök­kentéséről. Az erre vonatko­zó intézkedéseket 1956—1958. években hajtanák végre. Az egyezmény hatálybalépésétől számított első három hónap­ban az államok nem növel­nék fegyveres erőiket és ha­gyományos fegyverzetüket az 1955. december 31-i színvo­nalhoz viszonyítva és nem növelhetnék a fegyveres erőkre és­­ fegyverzetre vo­natkozó kiadásaikat sem. A háromhónapos időszak lejár­ta után az Egyesült Államok, a Szovjetunió és Kína kor­mányának intézkedéseket kell tennie hadseregének egy-másfél millió, Angliának és Franciaországnak pedig 650 ezer főre. Más államok fegyveres erő­nek létszáma nem lenne több 150—200 ezer főnél. Ezen államok hadere­jének csökkentési mértékét egy, a fegyverzet és a fegy­veres erők csökkentésével foglalkozó világ­konferenci­án határoznák meg. A javaslat hatékony ellen­őrző szerv felállítását is elő­írja. E nemzetközi ellenőrző szerv valamennyi állam te­rületén ellenőrző pontokat állítana fel a nagyobb kikö­tőkben, vasúti csomóponto­kon, repülőtereken. Az ellen­őrző szerv állandó felügyeleti állományának tagjai bármely időben akadálytalanul felke­reshetnék az összes ellenőr­zési objektumokat — katonai egységeket, katonai felszere­lési és hadianyagraktárak szárazföldi, tengerészeti és légi támaszpontokat, fegyve­reket és hadianyagot előállító üzemeket — ellenőrző fel­adatkörükön belül. Az ellen­őrző szerv egyébként minden további nélkül betekintést nyerne az államok katonai költségvetési adataiba. Az el­lenőrző szervek minden, az­ egyezményt aláíró államok fővárosában kirendeltséget állítanának fel. M>X: A nemzetközi ellenőrző szerv megalakulását követő egy hónapon belül az egyez­ményben résztvevő államok­­ teljes hivatalos adatokat bo­­­­csátanának e szerv rendelke­zésére saját fegyveres erőik­ről, hagyományos fegyverze­tükről és katonai kiadásaik­ról. A szovjet javaslat a felso­roltakon kívül felügyeleti övezet megteremtését is elő­irányozza. E felügyeleti öve­zet Németország mindkét ré­szét és a Németországgal szomszédos államokat foglal­ná magában. Egyezményt ír­nának alá, amely meghatá­rozná, hogy az Egyesült Ál­lamok, a Szovjetunió, Anglia és Franciaország ebben az övezetben, más országok te­rületén mekkora csapatokat tarthatna. Az egyezmény elő­írásai szerint az övezetben nem állomásozhatnának atom-harci egységek és az itt állomásozó csapatoknak nem lehetnének atom- és hidro­­génfegyvereik. Az övezetek kérdésében történő megegyezések eléré­séig az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Anglia és Fran­ciaország, tehát azok az ál­lamok, amelyeknek csapa­taik vannak Németország te­rületén, haladéktalan intéz­kedéseket tennének e csapa­tok létszámának csökkenté­sére, legjobb belátásuk sze­rint. A szovjet javaslat szerint függetlenül a leszerelési meg­állapodás létrejöttéről, az ál­lamok egyezzenek meg rész­letes leszerelési intézkedé­sek 3 hónapon belüli végre­hajtásába, a hőmagfegyver­­kísérletek­ azonnali beszünte­tésében, a Németország terü­letén állomásozó megszálló csapatok fegyverzetéből re­­kesszék ki az atomfegyvert, továbbá, hogy az államok katonai költségvetését az előző év katonai költségveté­séhez képest legalább 15 szá­zalékkal csökkentik. A szovjet javaslat kiköti, hogy Kína kötelezettségeinek — a hagyományos fegyver­zet és fegyveres erők csök­kentésével kapcsolatos kér­dések — megtárgyalását a Kínai Népköztársaság rész­vételével kell megvalósítani. Makón március 30-án ült össze a városi pártértekezlet, melyen Szentgyörgyi Zoltán elvtárs, a pártbizottság első titkára ismertette a VB be­számolóját. A nemzetközi helyzet ismertetése után a beszámoló megállapította: — Társadalmi és politikai életünk egyik alapvető kér­dése a mezőgazdaság szocia­lista átszervezése, termésho­zamának emelése volt és ma­rad ezután is. A pártbizottság két év alatt legtöbbet a me­zőgazdasággal foglalkozott. Ezután Szentgyörgyi elv­társ mélyrehatóan fejtegette a szövetkezet fejlődését és­­ elmondotta, hogy 1955-ben a város területén két új ter­melőszövetkezet alakult 130 taggal, 800 holdon. A leg­utóbbi pártértekezlet óta, te­hát két esztendő alatt nyolc­­százan léptek be Makón a termelőszövetkezetekbe. Meg­említette még azt is, hogy a jobboldali politika mennyire gátolta a szövetkezeti mozga­lom fejlesztését: 1954-ben összesen 96-an választották a közös gazdálkodást, a már­ciusi párthatározat után és 1956 első két hónapjában pedig 704-en. A kitartó fel­­világosító munkának köszön­hető az, hogy a termésátla­got elsősorban a szövetkeze­tekben, egyik évről a másik­ra jelentős mérték­ben nö­velték. A pártbizottság mindenkor nagy gondot fordított — a tsz-szervezés idején is — az egyéni gazdálkodásban még fellelhető tartalékok kihasz­nálására. A város területén jó politikai munkával — az egyéni gazdálkodók megelé­gedésére — biztosították a dolgozó parasztok termelési lehetőségét. Ezen túl persze legfontosabb feladat az volt, hogy a pártbizottság minden tagja aktívan részt vegyen a mezőgazdaság szocializálásá­ban. A pártbizottság tagjai közül többen példamutató, lelkiismeretes és odaadó munkát végeztek. A legjob­bak közé tartoznak: Bíró Sándor, Földházi Imre, Má­­gori Sándor, Fülöp Miklósné és Marczis Vilmos elvtárs. A pártbizottság beszámolója megbírálta ezúttal Simon Fe­­ren­cné és Kiss Antalné elv­társnőket, akik nemcsak a tsz-szervező munkában nem vettek részt, hanem a párt­bizottsági üléseken is a két esztendő alatt mindössze kétszer vettek részt. Ahhoz, hogy a párt-végre­hajtó bizottság jól dolgozzék, feltétlenül igényelnie kell a pártbizottság tagjainak el­lenőrzését, a pártbizottsági tagoknak viszont érezniök kell felelősségüket azért, hogy rendszeresen és követ­kezetesen ellenőrizzék a vég­rehajtó bizottságok munkáját. S ezt nemcsak avval lehet ki­meríteni, hogy a pártbizott­ság épületébe havonként egy­szer megjelenik egy-egy pártbizottsági tag, hanem a területi ellenőrzés ad igazi feleletet arra a kérdésre, hogy a VB hogyan hajtja végre azokat a feladatokat, amikkel a pártbizottság meg­bízza! — A jobboldali nézetek el­terjedése sok kárt okozott a makói üzemek termelésében — hangsúlyozta Szentgyör­gyi elvtárs. — S ez főleg ab­ban nyilvánult meg, hogy üzemeink nem a terv rész­leteiben való teljesítésére tö­rekedtek, hanem arra, hogy olyan árukat gyártsanak, amikből nagyobb haszon származik. Éppen ebből ki­folyólag hosszú ideig nem le­hetett kapni gyermekcipőt, mert a Cipész KTSZ nem akarta gyártani. Ugyanez volt a helyzet a gyermekru­hával is. De nemcsak a szö­vetkezeteknél, hanem a gép­gyárban is azzal a jelszóval, hogy mezőgazdasági kisgép gyártása a legfontosabb, mel­lőzték a nagyüzemi gépek gyártását. A pártbizottság jó munká­ját bizonyítja az, hogy az utóbbi két év alatt Makó területén öt új alapszerveze­tet alakítottak. Általánosság­ban megállapítható­, hogy az alapszervezetek munkáját a pártbizottság jól irányította. A pártbizottság fontos kér­désnek tartotta a vezetők to­vábbképzését is. Nem egy ve­zető helyen dolgozó elvtárs azonban elhanyagolta mind ideológiai, mind pedig szak­mai továbbképzését. Azt is meg kell említeni, hogy a pártbizottsági tagok egy ré­sze sem ismerte eléggé a végrehajtó bizottság tagjainak munkáját. Ez volt az oka an­nak, hogy több ülésen hatan­­nyolcan hiányoztak és legfel­jebb egy-két hozzászólással jóváhagyták a végrehajtó bi­­zottság beszámolóját és ha­tározati javaslatait. És ter­mészetesen a VB munkájá­nak ismerete hiányában ke­vés alkalommal bírálták az elkövetett hibákat. S mind­ezeknek a következménye az lett, hogy a kollektív vezetés nem érvényesült sem a párt­­bizottság, sem a végrehajtó­bizottság munkájában úgy, ahogyan azt a pártdemokrá­cia megkívánja. Foglalkozott a beszámoló még a pártoktatás megjaví­tásával, és a pártmegbízatá­­sok fontosságával, majd a tö­megszervezetek és állami szervek munkájáról mondot­ta el a pártbizottság vélemé­nyét. Végezetül megállapította Szengyörgyi elvtárs, hogy a jövőben a pártellenőrzést sokkal fokozottabb mérték­ben kell alkalmazni minden területen! A beszámoló feletti vitá­ban az ifjúság nevelésér­ől beszélt Bálványos Pál peda­gógus, dr. Tóth Jánosné or­vos és Szalai Sándor dolgozó, s még többen az értekezlet résztvevői közül. A felszólalók közül többen kérték, hogy a pártbizottság a jövőben jobban törődjék a párttagok egyéni problémái­val. A termelőszövetkezetek fejlesztésével kapcsolatban felszólalt B. Papp Mihály, a Köztársaság Tsz elnöke és Mágori Sándor, az Úttörő Tsz elnöke. B. Papp elvtárs hangsúlyozta: a káderekkel sokkal figyelmesebben kell bánnia a pártbizottságnak, hogy ne forduljanak elő olyan esetek, mint tavaly, amikor a Táncsics Tsz elnö­két leváltották, s a taggyű­lést úgy hívták össze, hogy előre egy szót sem beszéltek az illető elvtárssal. Végül Bán Rozália elv­társnő, a megyei pártbizott­ság küldötte szólalt fel, s megállapította: — Ez a pártértekezlet be­bizonyította: a makói kom­munisták tudatában vannak, hogy ezért a városért min­den tekintetben felelősek. Továbbá a társadalmi tu­lajdon védelmének jelentősé­géről és szélesítéséről emlé­kezett meg, hangsúlyozva, hogy a társadalmi tulajdon megvédése nélkül nem vár­hatunk — és ne is várjunk — arra, hogy életszínvona­lunk jelentős mértékben emelkedjék. Szentgyörgyi Zoltán elv­társ válaszában megállapí­totta: a pártbizottsági tagok, valamint az értekezlet részt­vevői felszólalásából érezhe­tő, hogy alaposan tanulmá­nyozták a Szovjetunió Kom­munista Pártja XX. kong­resszusának anyagát és an­nak ismeretében szólaltak fel. A pártbizottság minden tagjának újra megválasztása azt igazolja, hogy a makói kommunisták ezután is rá­juk bízzák a város irányítá­sát. — Kövesdy —• Pártélet és pártépítés I­ iitezetgazdaság szocialista átszervezése és a terméshozam emelése alapvető Kérdéseink egyike A magyar közlekedési delegáci egyiptomi tartózkodása Az Egyiptomban tartózko­dó magyar közlekedési dele­gáció Bebrits Lajos közleke­dés- és postaügyi miniszter vezetésével március 29-én látogatást tett Port Saidban, ahol megtekintette Egyiptom egyik legszebb pályaudvarát. Este a magyar küldöttség tiszteletére rendezett vacso­rán megjelent Radvan Fathi tájékoztatásügyi miniszter, valamint az egyiptomi poli­tikai élet számos kiválósága. Részt vett az ünnepségen a diplomáciai testület több ve­zetője és tagja. Óránként 800—830 kilométeres sebességgel... Még mindig nem ült el a nyugati világiban az az izga­lom, amelyet a »TU—104« mintájú szovjet lökhajtásos utasszállító repülőgép Lon­donba érkezése keltett. Mint ismeretes, Bulganyin és Hruscsov elvtársak április­ban Angliába történő látoga­tásának előkészítésére ezen a repülőgépen érkezett Lon­donba Szerov szovjet hadse­regtábornok. A nyugati la­pok és több légügyi szakértő megjegyzése szerint a »TU—* 104«-es mintájú szovjet lök« hajtásos repülőgép bebizonyí­totta, hogy a Szovjetunió évekkel megeleste Angliát és az Egyesült Államokat. Az angol sajtó megjegyzi, hogy a szovjet gép túlszárnyalja Anglia legjobb és legújabb gépeit. 1 á T ál A gép 50 utast szállít. Min­den ülőhelyhez oxigénellátás kapcsolódik , így a gép lég­­szigetelésű utasfülke nélkül is felemelkedhet 9—10 ezer méter magasságba. A gép az utat Moszkváiból,Londonba leszállás nélkül három és félóra alatt tette meg. Tehát 708 kilométeres óránkénti átlagsebességgel repült szél­lel szemben. Mikor a »TU—104«-es lök­hajtásos repülőgép visszaér­kezett Moszkvába, Sztarikov, a gép első pilótája elmon­dotta, hogy moszkvai idő szerint 11 óra 22 perckor startoltak a londoni központi repülőtérről és 15 óra 6 perckor leszálltak a moszk­vai vnukovói repülőtéren. Az útirány a következő volt: London—Amszterdam—Ber­lin—­Vilna—Vityebszk— Moszkva. A repülőgép vis­­­sz­afelé óránként 800—830 kilométeres sebességgel és néhol 10.000 méteres magas­ságban repült. A szovjet repülőgépipar már sorozatban gyártja a »TU 104« mintájú repülő­gép-típust. A teljesen fém­ből készült gépet az utolsó szögig hazai anyagból állít­ják elő. Turista változatában a gép 70 embert is felvehet. A »TU 104« leszállás nélkül teszi meg az utat például Moszkva—Novoszibirszk kö­zött (3000—3200 kilométer). A »TU 104«-es mintájú szov­jet lökhajtásos repülőgép alá­támasztja Zsukov marsallnak az SZKP XX. kongresszu­sán mondott szavait: »Jelen­leg elsőrendű lökhajtásos lé­gierővel rendelkezünk, olyannal, amely az agresszor támadása esetén minden fel­adatot meg tud oldani«. A legújabb mintájú szov­jet lökhajtásos utasszállító repülőgépeken rövidesen né­hány óra alatt, menetrend­szerűen elérhetők a hatalmas szovjet ország legtávolabbi pontjai..,

Next