Viharsarok, 1956. április-június (12. évfolyam, 79-153. szám)
1956-04-01 / 79. szám
2 M Mi történt a külpolitikában ? Az ENSZ küldjön ki bizottságot az algériai kérdés rendezésére — javasolja az algériai nemzeti felszabadítási front | őst már az ENSZ leszerelési albizottsága előtt fekszik a francia—angol és az amerikai javaslaton kívül a szovjet kormány leszerelési javaslata is, amely — mint a tervezet rövidített, híranyagunkban közölt szövegéből is kitűnik — a három említett elgondolás közül a legésszerűbben határozza meg azokat az irányelveket, amelyek elfogadása a leszerelés lényegének megvalósítását jelentené. Emlékezetes, hogy az ENSZ leszerelési albizottságának múlt évi ülésein is a Szovjetunió május 10-én benyújtott javaslata jelentette a fordulópontot, a tárgyalási holtpontról való elmozdulás lehetőségét. Bizonyos, hogy a szovjet javaslat ez alkalommal is új lendületet ad a leszerelési tanácskozásoknak.Moszkvában tovább folynak a tanácsko zások Erlander svéd miniszterelnök és a szovjet kormány tagjai között. Szombaton N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének tagja, valamint V. M. Molotov, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese és külügyminiszter tárgyalt a svéd miiniszterelnökkel. Guy Mollet kormányának attól kezdődően, hogy a nemzetgyűlés nagy többséggel hivatalába iktatta, új utakon kellett elindulnia, hogy megvalósíthassa a francia nép néhány régi követelését. Ilyen követelmény volt többek között az új francia kormánnyal szemben az is, hogy a francia diplomácia térjen vissza az aktív nemzetközi kezdeményezéshez. Pirieau francia külügyminiszter kétségtelenül helyes kezdőlépéseket tett e cél megvalósítása érdekében és tevékenységét a francia közvélemény általános helyeslése kíséri. _ _WlL,___ Az Izvesztyija című szovjet lap a francia politika új irányzatával foglalkozó cikkében rámutat, hogy Guy Mollet kormányának sok akadállyal kell megküzdenie e célkitűzésének megvalósítása során. Nemcsak Washingtonban, de magában Franciaországban is egyes politikai körök rossz szemmel nézik, hogy a Guy Molletkormány önállóbb külpolitikát kíván folytatni és nem tartja be azt az immár hagyományossá váló szabályt, mely szerint a francia nemzeti politikát az „atlanti szolidaritás“ szempontjai határozzák meg. Az országuk nemzetközi helyzete miatt aggódó franciákban — állapítja meg a továbbiakban az Izvesztyija — mind erősebb lesz az a meggyőződés, hogy szoros együttműködésre van szükség Franciaország és a „békeövezethez“ tartozó országok között A francia közvélemény szükségesnek tartja a Franciaországot a Szovjetunióhoz és a népi demokratikus országokhoz fűződő kapcsolatok fejlesztését. Májusban Guy Mollet és Pineau Moszkvába utazik. „Úgy vélik — írja erről az Izvesztyija hogy ha mindkét fél részéről megvan a jóakarat, ez az-rutazás Franciaország és a Szovjetunió gazdasági, kereskedelmi és kulturális kapcsolatainak fejlesztése szempontjából pozitív eredményeket hozhat, továbbá előmozdíthatja a legfontosabb nemzetközi kérdésekben a két ország álláspontjának közeledését“. Mint az MŰT a londoni rádió kairói jelent ■tésére hivatkozva közli, az algériai nemzetközi felszabadítási front táviratban kérte az Egyesült Nemzetek Szervezetét, lépjen közbe „az algériai—francia agresszió“ megszüntetése érdekében. A szervezet azt javasolja, hogy Hammarskjöld főtitkár hívja fel a Biztonsági Tanács figyelmét az algériai helyzetre és az ENSZ küldjön ki bizottságot az algériai kérdés rendezésére. Vasárnap, 1956. április 1. Új szovjet leszerelési javaslat az ENSZ leszerelési albizottsága előtt Mint már közöltük, az ENSZ leszerelési albizottságának március 27-i ülésén A. A. Gromiko, a Szovjetunió képviselője új leszerelési javaslatot terjesztett elő. Az új javaslat a fegyveres erők és a hagyományos fegyverzet csökkentését nem teszi függővé attól, hogy létrejön-e megegyezés az atomfegyver eltiltásának kérdésében. Az új szovjet javaslat — londoni újságíró körök értesülései szerint — nemzetközi egyezmény megkötését írja elő a hagyományos fegyverzet és a fegyveres erők csökkentéséről. Az erre vonatkozó intézkedéseket 1956—1958. években hajtanák végre. Az egyezmény hatálybalépésétől számított első három hónapban az államok nem növelnék fegyveres erőiket és hagyományos fegyverzetüket az 1955. december 31-i színvonalhoz viszonyítva és nem növelhetnék a fegyveres erőkre és fegyverzetre vonatkozó kiadásaikat sem. A háromhónapos időszak lejárta után az Egyesült Államok, a Szovjetunió és Kína kormányának intézkedéseket kell tennie hadseregének egy-másfél millió, Angliának és Franciaországnak pedig 650 ezer főre. Más államok fegyveres erőnek létszáma nem lenne több 150—200 ezer főnél. Ezen államok haderejének csökkentési mértékét egy, a fegyverzet és a fegyveres erők csökkentésével foglalkozó világkonferencián határoznák meg. A javaslat hatékony ellenőrző szerv felállítását is előírja. E nemzetközi ellenőrző szerv valamennyi állam területén ellenőrző pontokat állítana fel a nagyobb kikötőkben, vasúti csomópontokon, repülőtereken. Az ellenőrző szerv állandó felügyeleti állományának tagjai bármely időben akadálytalanul felkereshetnék az összes ellenőrzési objektumokat — katonai egységeket, katonai felszerelési és hadianyagraktárak szárazföldi, tengerészeti és légi támaszpontokat, fegyvereket és hadianyagot előállító üzemeket — ellenőrző feladatkörükön belül. Az ellenőrző szerv egyébként minden további nélkül betekintést nyerne az államok katonai költségvetési adataiba. Az ellenőrző szervek minden, az egyezményt aláíró államok fővárosában kirendeltséget állítanának fel. M>X: A nemzetközi ellenőrző szerv megalakulását követő egy hónapon belül az egyezményben résztvevő államok teljes hivatalos adatokat bocsátanának e szerv rendelkezésére saját fegyveres erőikről, hagyományos fegyverzetükről és katonai kiadásaikról. A szovjet javaslat a felsoroltakon kívül felügyeleti övezet megteremtését is előirányozza. E felügyeleti övezet Németország mindkét részét és a Németországgal szomszédos államokat foglalná magában. Egyezményt írnának alá, amely meghatározná, hogy az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Anglia és Franciaország ebben az övezetben, más országok területén mekkora csapatokat tarthatna. Az egyezmény előírásai szerint az övezetben nem állomásozhatnának atom-harci egységek és az itt állomásozó csapatoknak nem lehetnének atom- és hidrogénfegyvereik. Az övezetek kérdésében történő megegyezések eléréséig az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Anglia és Franciaország, tehát azok az államok, amelyeknek csapataik vannak Németország területén, haladéktalan intézkedéseket tennének e csapatok létszámának csökkentésére, legjobb belátásuk szerint. A szovjet javaslat szerint függetlenül a leszerelési megállapodás létrejöttéről, az államok egyezzenek meg részletes leszerelési intézkedések 3 hónapon belüli végrehajtásába, a hőmagfegyverkísérletek azonnali beszüntetésében, a Németország területén állomásozó megszálló csapatok fegyverzetéből rekesszék ki az atomfegyvert, továbbá, hogy az államok katonai költségvetését az előző év katonai költségvetéséhez képest legalább 15 százalékkal csökkentik. A szovjet javaslat kiköti, hogy Kína kötelezettségeinek — a hagyományos fegyverzet és fegyveres erők csökkentésével kapcsolatos kérdések — megtárgyalását a Kínai Népköztársaság részvételével kell megvalósítani. Makón március 30-án ült össze a városi pártértekezlet, melyen Szentgyörgyi Zoltán elvtárs, a pártbizottság első titkára ismertette a VB beszámolóját. A nemzetközi helyzet ismertetése után a beszámoló megállapította: — Társadalmi és politikai életünk egyik alapvető kérdése a mezőgazdaság szocialista átszervezése, terméshozamának emelése volt és marad ezután is. A pártbizottság két év alatt legtöbbet a mezőgazdasággal foglalkozott. Ezután Szentgyörgyi elvtárs mélyrehatóan fejtegette a szövetkezet fejlődését és elmondotta, hogy 1955-ben a város területén két új termelőszövetkezet alakult 130 taggal, 800 holdon. A legutóbbi pártértekezlet óta, tehát két esztendő alatt nyolcszázan léptek be Makón a termelőszövetkezetekbe. Megemlítette még azt is, hogy a jobboldali politika mennyire gátolta a szövetkezeti mozgalom fejlesztését: 1954-ben összesen 96-an választották a közös gazdálkodást, a márciusi párthatározat után és 1956 első két hónapjában pedig 704-en. A kitartó felvilágosító munkának köszönhető az, hogy a termésátlagot elsősorban a szövetkezetekben, egyik évről a másikra jelentős mértékben növelték. A pártbizottság mindenkor nagy gondot fordított — a tsz-szervezés idején is — az egyéni gazdálkodásban még fellelhető tartalékok kihasználására. A város területén jó politikai munkával — az egyéni gazdálkodók megelégedésére — biztosították a dolgozó parasztok termelési lehetőségét. Ezen túl persze legfontosabb feladat az volt, hogy a pártbizottság minden tagja aktívan részt vegyen a mezőgazdaság szocializálásában. A pártbizottság tagjai közül többen példamutató, lelkiismeretes és odaadó munkát végeztek. A legjobbak közé tartoznak: Bíró Sándor, Földházi Imre, Mágori Sándor, Fülöp Miklósné és Marczis Vilmos elvtárs. A pártbizottság beszámolója megbírálta ezúttal Simon Ferencné és Kiss Antalné elvtársnőket, akik nemcsak a tsz-szervező munkában nem vettek részt, hanem a pártbizottsági üléseken is a két esztendő alatt mindössze kétszer vettek részt. Ahhoz, hogy a párt-végrehajtó bizottság jól dolgozzék, feltétlenül igényelnie kell a pártbizottság tagjainak ellenőrzését, a pártbizottsági tagoknak viszont érezniök kell felelősségüket azért, hogy rendszeresen és következetesen ellenőrizzék a végrehajtó bizottságok munkáját. S ezt nemcsak avval lehet kimeríteni, hogy a pártbizottság épületébe havonként egyszer megjelenik egy-egy pártbizottsági tag, hanem a területi ellenőrzés ad igazi feleletet arra a kérdésre, hogy a VB hogyan hajtja végre azokat a feladatokat, amikkel a pártbizottság megbízza! — A jobboldali nézetek elterjedése sok kárt okozott a makói üzemek termelésében — hangsúlyozta Szentgyörgyi elvtárs. — S ez főleg abban nyilvánult meg, hogy üzemeink nem a terv részleteiben való teljesítésére törekedtek, hanem arra, hogy olyan árukat gyártsanak, amikből nagyobb haszon származik. Éppen ebből kifolyólag hosszú ideig nem lehetett kapni gyermekcipőt, mert a Cipész KTSZ nem akarta gyártani. Ugyanez volt a helyzet a gyermekruhával is. De nemcsak a szövetkezeteknél, hanem a gépgyárban is azzal a jelszóval, hogy mezőgazdasági kisgép gyártása a legfontosabb, mellőzték a nagyüzemi gépek gyártását. A pártbizottság jó munkáját bizonyítja az, hogy az utóbbi két év alatt Makó területén öt új alapszervezetet alakítottak. Általánosságban megállapítható, hogy az alapszervezetek munkáját a pártbizottság jól irányította. A pártbizottság fontos kérdésnek tartotta a vezetők továbbképzését is. Nem egy vezető helyen dolgozó elvtárs azonban elhanyagolta mind ideológiai, mind pedig szakmai továbbképzését. Azt is meg kell említeni, hogy a pártbizottsági tagok egy része sem ismerte eléggé a végrehajtó bizottság tagjainak munkáját. Ez volt az oka annak, hogy több ülésen hatannyolcan hiányoztak és legfeljebb egy-két hozzászólással jóváhagyták a végrehajtó bizottság beszámolóját és határozati javaslatait. És természetesen a VB munkájának ismerete hiányában kevés alkalommal bírálták az elkövetett hibákat. S mindezeknek a következménye az lett, hogy a kollektív vezetés nem érvényesült sem a pártbizottság, sem a végrehajtóbizottság munkájában úgy, ahogyan azt a pártdemokrácia megkívánja. Foglalkozott a beszámoló még a pártoktatás megjavításával, és a pártmegbízatások fontosságával, majd a tömegszervezetek és állami szervek munkájáról mondotta el a pártbizottság véleményét. Végezetül megállapította Szengyörgyi elvtárs, hogy a jövőben a pártellenőrzést sokkal fokozottabb mértékben kell alkalmazni minden területen! A beszámoló feletti vitában az ifjúság neveléséről beszélt Bálványos Pál pedagógus, dr. Tóth Jánosné orvos és Szalai Sándor dolgozó, s még többen az értekezlet résztvevői közül. A felszólalók közül többen kérték, hogy a pártbizottság a jövőben jobban törődjék a párttagok egyéni problémáival. A termelőszövetkezetek fejlesztésével kapcsolatban felszólalt B. Papp Mihály, a Köztársaság Tsz elnöke és Mágori Sándor, az Úttörő Tsz elnöke. B. Papp elvtárs hangsúlyozta: a káderekkel sokkal figyelmesebben kell bánnia a pártbizottságnak, hogy ne forduljanak elő olyan esetek, mint tavaly, amikor a Táncsics Tsz elnökét leváltották, s a taggyűlést úgy hívták össze, hogy előre egy szót sem beszéltek az illető elvtárssal. Végül Bán Rozália elvtársnő, a megyei pártbizottság küldötte szólalt fel, s megállapította: — Ez a pártértekezlet bebizonyította: a makói kommunisták tudatában vannak, hogy ezért a városért minden tekintetben felelősek. Továbbá a társadalmi tulajdon védelmének jelentőségéről és szélesítéséről emlékezett meg, hangsúlyozva, hogy a társadalmi tulajdon megvédése nélkül nem várhatunk — és ne is várjunk — arra, hogy életszínvonalunk jelentős mértékben emelkedjék. Szentgyörgyi Zoltán elvtárs válaszában megállapította: a pártbizottsági tagok, valamint az értekezlet résztvevői felszólalásából érezhető, hogy alaposan tanulmányozták a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának anyagát és annak ismeretében szólaltak fel. A pártbizottság minden tagjának újra megválasztása azt igazolja, hogy a makói kommunisták ezután is rájuk bízzák a város irányítását. — Kövesdy —• Pártélet és pártépítés I iitezetgazdaság szocialista átszervezése és a terméshozam emelése alapvető Kérdéseink egyike A magyar közlekedési delegáci egyiptomi tartózkodása Az Egyiptomban tartózkodó magyar közlekedési delegáció Bebrits Lajos közlekedés- és postaügyi miniszter vezetésével március 29-én látogatást tett Port Saidban, ahol megtekintette Egyiptom egyik legszebb pályaudvarát. Este a magyar küldöttség tiszteletére rendezett vacsorán megjelent Radvan Fathi tájékoztatásügyi miniszter, valamint az egyiptomi politikai élet számos kiválósága. Részt vett az ünnepségen a diplomáciai testület több vezetője és tagja. Óránként 800—830 kilométeres sebességgel... Még mindig nem ült el a nyugati világiban az az izgalom, amelyet a »TU—104« mintájú szovjet lökhajtásos utasszállító repülőgép Londonba érkezése keltett. Mint ismeretes, Bulganyin és Hruscsov elvtársak áprilisban Angliába történő látogatásának előkészítésére ezen a repülőgépen érkezett Londonba Szerov szovjet hadseregtábornok. A nyugati lapok és több légügyi szakértő megjegyzése szerint a »TU—* 104«-es mintájú szovjet lök« hajtásos repülőgép bebizonyította, hogy a Szovjetunió évekkel megeleste Angliát és az Egyesült Államokat. Az angol sajtó megjegyzi, hogy a szovjet gép túlszárnyalja Anglia legjobb és legújabb gépeit. 1 á T ál A gép 50 utast szállít. Minden ülőhelyhez oxigénellátás kapcsolódik , így a gép légszigetelésű utasfülke nélkül is felemelkedhet 9—10 ezer méter magasságba. A gép az utat Moszkváiból,Londonba leszállás nélkül három és félóra alatt tette meg. Tehát 708 kilométeres óránkénti átlagsebességgel repült széllel szemben. Mikor a »TU—104«-es lökhajtásos repülőgép visszaérkezett Moszkvába, Sztarikov, a gép első pilótája elmondotta, hogy moszkvai idő szerint 11 óra 22 perckor startoltak a londoni központi repülőtérről és 15 óra 6 perckor leszálltak a moszkvai vnukovói repülőtéren. Az útirány a következő volt: London—Amszterdam—Berlin—Vilna—Vityebszk— Moszkva. A repülőgép visszafelé óránként 800—830 kilométeres sebességgel és néhol 10.000 méteres magasságban repült. A szovjet repülőgépipar már sorozatban gyártja a »TU 104« mintájú repülőgép-típust. A teljesen fémből készült gépet az utolsó szögig hazai anyagból állítják elő. Turista változatában a gép 70 embert is felvehet. A »TU 104« leszállás nélkül teszi meg az utat például Moszkva—Novoszibirszk között (3000—3200 kilométer). A »TU 104«-es mintájú szovjet lökhajtásos repülőgép alátámasztja Zsukov marsallnak az SZKP XX. kongresszusán mondott szavait: »Jelenleg elsőrendű lökhajtásos légierővel rendelkezünk, olyannal, amely az agresszor támadása esetén minden feladatot meg tud oldani«. A legújabb mintájú szovjet lökhajtásos utasszállító repülőgépeken rövidesen néhány óra alatt, menetrendszerűen elérhetők a hatalmas szovjet ország legtávolabbi pontjai..,