Világ Ifjúsága, 1981 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 1. szám

Fejti György a KISZ KB első titkára A KISZ Központi Bizottsá­ga 1980. december 3-án ülést tartott. A testület személyi kérdésekben is döntött. Dr. Maróthy Lászlót, a Politikai Bizott­ság tagját — az MSZMP Budapesti Bizottságának első titkárává történt meg­választása miatt, érdemei elismerése mellett - fel­mentette első titkári tiszt­ségéből. A KISZ Központi Bizottsá­ga tagjai sorába koop­tálta Fejti Györgyöt, az MSZMP KB tagját és megválasztotta első titká­rának. Fejti György 1946. már­cius 10-én született Sátor­aljaújhelyen, munkáscsa­lád gyermekeként. A Bu­dapesti Vasútgépészeti Technikumban érettségi­zett, majd 1969-ben védte meg diplomáját a Buda­pesti Műszaki Egyetem Gé­pészmérnöki Karán, ahol két évig tanársegédként dolgozott. Tizennégy éves korától részt vesz az ifjú­sági mozgalomban, a kö­zépiskolában alapszerve­zeti és bizottsági, az egye­temen kari titkárként te­vékenykedett. 1972-től a KISZ KB munkatársa, majd osztályvezetője, 1976-tól 1979-ig titkára volt. 1979- től az MSZMP KB párt- és tömeg­szervezeti osztályán dolgozott osztályvezető­helyettesként. „Ifjúsági diplomácia” a 70-es években HELSINKIBŐL HELSINKIBE Amikor a jövő század törté­nészei elemzik majd a most búcsúztatott évtizedet, bizo­nyára felmerül a kérdés, hogy minek a jegyében telt is el­sősorban : a fegyverkezés avagy az enyhülés jegyében.­ Kétségtelen tény ugyanis, hogy a 70-es évek második felében az USA és a NATO megerőltető fegyverkezési tempót kényszerített szövetsé­geseire, és ezzel az egész vilá­gon súlyos milliárd­okkal nö­velte azt az összeget, amelyet nem kórházak és iskolák épí­tésére, hanem fegyverekre költöttek. Ugyanakkor kétség­telen tény az is, hogy ennek az évtizednek a közepe táján értek be a szocialista országok azon erőfeszítései, amelyeket annak érdekében tettek, hogy a két világrendszer kapcsola­tára elsősorban ne a szemben állás és a fenyegetés legyen a jellemző, hanem az együttmű­ködési készség. Hogy ez a folyamat — az eny­hülés — az évtized végére le­lassult, az elsősorban annak a következménye, hogy az USA és a NATO stratégái között ismét azok lettek a hang­adók, akik „a világ nyugal­mát” csak akkor látják bizto­sítottnak, ha „visszaszerzik az erőfölényt”. Ezen enyhülésel­lenes felfogás jegyében jelen­tették be az Egyesült Államok­ban 1977 nyarán, hogy neki­látnak „a harmadik nemzedék atomfegyvere”, a neutronbom­ba kifejlesztésének. E felfogás szülte az évtized végére azt a NATO-terrvet, hogy az atlanti szövetség nyugat-európai tag­államainak területére új típu­sú atomtöltetű rakétákat tele­pítenek. A két tendencia — enyhülés és fegyverkezés — mindvégig egymás mellett létezett: ami­kor az enyhülés irányába mu­tató legfontosabb lépéseket tették, akkor is hallatszottak azt ellenző hangok — és ami­kor ismét magasba szökött a fegyverkezési láz, a Szovjet­unió és a szocialista országok akkor sem szűntek meg a le­szerelést, az enyhülést előse­gítő lépéseket tenni. Ahol — úgy tűnik — mégis elsősorban a leszerelést, a bé­kés egymás mellett élést, a kölcsönös együttműködést szorgalmazó erők győzedel­meskedtek, az az „ifjúsági dip­lomáciai”, amelyre a különbö­ző politikai, ideológiai, vallási meggyőződésű ifjúsági szerve­zetek és nem politikai moz­galmak egyre növekvő együtt­működése volt jellemző. Említsünk — talán kissé jel­képesen is — elsőnek egy finn­országi eseményt az évtized elejéről. 1972-ben Helsinkiben került sor a biztonság kérdé­seiről rendezett európai ifjú­sági konferenciára. Ettől kezdve kontinensünk eltérő nézeteket valló ifjúsági és diákszervezeteinek képviselői, mondhatjuk, rendszeresen ta­lálkoztak egymással. Konzul­tatív tanácskozásaikon (1973, 1974, 1975 — Balatonalmádi) sikerült egyre közelebb hozni egymáshoz álláspontjaikat, és egyre pontosabban tisztázni azokat a célokat, amelyek egy­ként fontosak Európa kommu­nista és liberális, konzervatív és szociáldemokrata, hivő és nem hivő, centrista vagy ép­pen radikális fiataljainak, így aztán 1976 nyarán Varsóban az európai fiatalok találkozó­ján már igazi párbeszédre ke­rülhetett sor. S miközben a konzultatív tanácskozások so­ra változatlanul folyt (s ezek­nek változatlanul hazánk és ifjúsági szövetségünk volt házigazdája, csupán a helyszín lett Keszthely), egyre inkább javultak a feltételei annak is, hogy már ne csupán az állás­pontokat közelítsék, a közös célokat tisztázzák, hanem ak­ciók is­ szülessenek a legfonto­sabb közös törekvések érdeké­ben. Ennek az útnak lényeges állomása vol­t 1978-ban fővá­rosunk, ahol sor került kon­tinensünk legkülönfélébb meg­győződésű fiataljainak európai leszerelési konferenciájára. 1980 őszén pedig — szintén Budapesten — létrejöhetett az az ifjúsági együttműködési ke­retszervezet, amely többek kö­zött arra is hivatott, hogy ki­dolgozza és összehangolja Európa fiataljainak akcióit a békéért, a biztonságért, a le­szerelésért. A neutronbomba-, majd az „eurorakéta”-ellenes, az egész kontinenst átfogó kampányok, akciósorozatok azt igazolják, hogy ennek a széles körű együttműködésnek nemcsak a „tárgyalóasztalnál” értek meg a feltételei, és hogy ezek az akciók eredményesek lehet­nek. A fenti pár sorban korántsem soroltuk fel az „ifjúsági dip­lomáciának” az enyhülés irá­nyába tett összes lépését, de így is látható, hogy Európa egész ifjúsága — köztük a konzervatívok is — azt vall­ják: nem érdekük a fegyver­kezés, életüket békében, nem pedig kölcsönös fenyegetésben kívánják leélni, így kerülhet sor e hónap kö­z­epén, 19—23. között — kissé jelképesen ismét Finnország­ban, Helsinkiben — arra az ifjúsági és diák-világfórumra, amelynek témája szintén a legfontosabb közös pontok (bé­ke, enyhülés, leszerelés) lesz­nek, s amely fontos lépés le­het afelé, hogy az „ifjúsági diplomácia” kontinensünkön elért kétségtelen eredményeit immár világméretűvé lehessen kiterjeszteni. S. Gy. Kölnben a fiatalok a kövezetre fekve zárták el a dóm előtti teret, tiltakozva az atomfegyverkezés ellen

Next