Világ Ifjúsága, 1981 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 1. szám
Fejti György a KISZ KB első titkára A KISZ Központi Bizottsága 1980. december 3-án ülést tartott. A testület személyi kérdésekben is döntött. Dr. Maróthy Lászlót, a Politikai Bizottság tagját — az MSZMP Budapesti Bizottságának első titkárává történt megválasztása miatt, érdemei elismerése mellett - felmentette első titkári tisztségéből. A KISZ Központi Bizottsága tagjai sorába kooptálta Fejti Györgyöt, az MSZMP KB tagját és megválasztotta első titkárának. Fejti György 1946. március 10-én született Sátoraljaújhelyen, munkáscsalád gyermekeként. A Budapesti Vasútgépészeti Technikumban érettségizett, majd 1969-ben védte meg diplomáját a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán, ahol két évig tanársegédként dolgozott. Tizennégy éves korától részt vesz az ifjúsági mozgalomban, a középiskolában alapszervezeti és bizottsági, az egyetemen kari titkárként tevékenykedett. 1972-től a KISZ KB munkatársa, majd osztályvezetője, 1976-tól 1979-ig titkára volt. 1979- től az MSZMP KB párt- és tömegszervezeti osztályán dolgozott osztályvezetőhelyettesként. „Ifjúsági diplomácia” a 70-es években HELSINKIBŐL HELSINKIBE Amikor a jövő század történészei elemzik majd a most búcsúztatott évtizedet, bizonyára felmerül a kérdés, hogy minek a jegyében telt is elsősorban : a fegyverkezés avagy az enyhülés jegyében. Kétségtelen tény ugyanis, hogy a 70-es évek második felében az USA és a NATO megerőltető fegyverkezési tempót kényszerített szövetségeseire, és ezzel az egész világon súlyos milliárdokkal növelte azt az összeget, amelyet nem kórházak és iskolák építésére, hanem fegyverekre költöttek. Ugyanakkor kétségtelen tény az is, hogy ennek az évtizednek a közepe táján értek be a szocialista országok azon erőfeszítései, amelyeket annak érdekében tettek, hogy a két világrendszer kapcsolatára elsősorban ne a szemben állás és a fenyegetés legyen a jellemző, hanem az együttműködési készség. Hogy ez a folyamat — az enyhülés — az évtized végére lelassult, az elsősorban annak a következménye, hogy az USA és a NATO stratégái között ismét azok lettek a hangadók, akik „a világ nyugalmát” csak akkor látják biztosítottnak, ha „visszaszerzik az erőfölényt”. Ezen enyhülésellenes felfogás jegyében jelentették be az Egyesült Államokban 1977 nyarán, hogy nekilátnak „a harmadik nemzedék atomfegyvere”, a neutronbomba kifejlesztésének. E felfogás szülte az évtized végére azt a NATO-terrvet, hogy az atlanti szövetség nyugat-európai tagállamainak területére új típusú atomtöltetű rakétákat telepítenek. A két tendencia — enyhülés és fegyverkezés — mindvégig egymás mellett létezett: amikor az enyhülés irányába mutató legfontosabb lépéseket tették, akkor is hallatszottak azt ellenző hangok — és amikor ismét magasba szökött a fegyverkezési láz, a Szovjetunió és a szocialista országok akkor sem szűntek meg a leszerelést, az enyhülést elősegítő lépéseket tenni. Ahol — úgy tűnik — mégis elsősorban a leszerelést, a békés egymás mellett élést, a kölcsönös együttműködést szorgalmazó erők győzedelmeskedtek, az az „ifjúsági diplomáciai”, amelyre a különböző politikai, ideológiai, vallási meggyőződésű ifjúsági szervezetek és nem politikai mozgalmak egyre növekvő együttműködése volt jellemző. Említsünk — talán kissé jelképesen is — elsőnek egy finnországi eseményt az évtized elejéről. 1972-ben Helsinkiben került sor a biztonság kérdéseiről rendezett európai ifjúsági konferenciára. Ettől kezdve kontinensünk eltérő nézeteket valló ifjúsági és diákszervezeteinek képviselői, mondhatjuk, rendszeresen találkoztak egymással. Konzultatív tanácskozásaikon (1973, 1974, 1975 — Balatonalmádi) sikerült egyre közelebb hozni egymáshoz álláspontjaikat, és egyre pontosabban tisztázni azokat a célokat, amelyek egyként fontosak Európa kommunista és liberális, konzervatív és szociáldemokrata, hivő és nem hivő, centrista vagy éppen radikális fiataljainak, így aztán 1976 nyarán Varsóban az európai fiatalok találkozóján már igazi párbeszédre kerülhetett sor. S miközben a konzultatív tanácskozások sora változatlanul folyt (s ezeknek változatlanul hazánk és ifjúsági szövetségünk volt házigazdája, csupán a helyszín lett Keszthely), egyre inkább javultak a feltételei annak is, hogy már ne csupán az álláspontokat közelítsék, a közös célokat tisztázzák, hanem akciók is szülessenek a legfontosabb közös törekvések érdekében. Ennek az útnak lényeges állomása volt 1978-ban fővárosunk, ahol sor került kontinensünk legkülönfélébb meggyőződésű fiataljainak európai leszerelési konferenciájára. 1980 őszén pedig — szintén Budapesten — létrejöhetett az az ifjúsági együttműködési keretszervezet, amely többek között arra is hivatott, hogy kidolgozza és összehangolja Európa fiataljainak akcióit a békéért, a biztonságért, a leszerelésért. A neutronbomba-, majd az „eurorakéta”-ellenes, az egész kontinenst átfogó kampányok, akciósorozatok azt igazolják, hogy ennek a széles körű együttműködésnek nemcsak a „tárgyalóasztalnál” értek meg a feltételei, és hogy ezek az akciók eredményesek lehetnek. A fenti pár sorban korántsem soroltuk fel az „ifjúsági diplomáciának” az enyhülés irányába tett összes lépését, de így is látható, hogy Európa egész ifjúsága — köztük a konzervatívok is — azt vallják: nem érdekük a fegyverkezés, életüket békében, nem pedig kölcsönös fenyegetésben kívánják leélni, így kerülhet sor e hónap közepén, 19—23. között — kissé jelképesen ismét Finnországban, Helsinkiben — arra az ifjúsági és diák-világfórumra, amelynek témája szintén a legfontosabb közös pontok (béke, enyhülés, leszerelés) lesznek, s amely fontos lépés lehet afelé, hogy az „ifjúsági diplomácia” kontinensünkön elért kétségtelen eredményeit immár világméretűvé lehessen kiterjeszteni. S. Gy. Kölnben a fiatalok a kövezetre fekve zárták el a dóm előtti teret, tiltakozva az atomfegyverkezés ellen