Világ, 1842. január-december (1-105. szám)
1842-02-23 / 16. szám
Ezeket előrebocsátva igénytelen véleményünk szerint első főszabály lenne: „figyelme z illeg Hazánk jelen állapotjára és szellemi és anyagi erejére, haladni.“ És igy ki p. .. a neveletlen néposztálynak bírói vagy képviselői hatalmat kíván tulajdonítani, vagy erőnket túlhaladó, bárha egyébként hasznos utakat, vasutakat, csatornákat is a t. nemzeti adózás vagy kölcsön útján akar létrehozni, vétkeznék ezen szabály ellen, mert ollyanoknak adna egy részben képességüket strrmáló hatalmat, kikről józanul fel kell tenni, hogy legjobb akaratuk mellett is e feladásra szükséges tulajdonokkal nem bírnak, ’s igy játékká válnék a bírói hatalom, gúnynyá a képviselés; — más részben pedig olly gyönyörű eseményt idézhetne előbbutóbb elő, melly fizetési tehetlenséggel kezdődnék, és a nemzeti becsület elvesztésével végződnék. Ez utolsó tekintetben Éjszakamerika néhány státusznak legújabb eseményei szolgáljanak intő például, ha valaha e részben korlátokon túl akarnánk haladni, noha, fájdalom, éppen a vállalatok ügyében ekkorig sokkal kevésb történt, mint min magunk óhajtanánk, sőt már alkotott törvényeink meghagyásánál fogva is méltán követelhetnénk. Szinte nem keveset vétkezünk e szabály ellen, ha min magunkét elhanyagolva, hazánk növényeit azért, mert nem külföldiek, roszszalva, vagy ollyakat ültetve át, mellyek gyümölcsei éghajlatunk alatt meg nem érhetnek , olly mesterséget, vagy talán művészetet űzünk, mellyet majmolásnak szoktunk nevezni. Szolgáljon ugyan a külföld is kincseivel, mienket szaporitandókkal, de főleg honunkat tanuljuk meg jól ismerni, ’s mivel a jelen a múltnak következménye, ne csak honunk jelen állását, de következményekkel, ha valahol bizonyosan nálunk, dús múltját ilkezdjük külföldi utazásaink előtt hazánkat bejárni, s mielőtt más nemzetek constitutiója tanulásában búvárkodnánk, tanuljuk min magunkét ösmerni; ’s ha mindkettőt tehetjük, jó, tegyük, sőt tanuljuk a világ történetét, geographiáját, statistikáját ’sat; nagy, kimondhatlan nagy kincs rejtezik ezekben, ha feltalálni tudjuk; azonban ha e tulajdont min magunkban nem éreznők, ’s erőnk és tehetségeinkben azon mérleg mutatkoznék, miszerint ezt nem olvasni egyedül, de megtanulni ránk nézve lehetetlen, egy mégis, mit kivált ha saját hazánk dolgaihoz szólunk, méltán követelhetnek tőlünk,’s a mi nélkülözhetetlen és pedig : Hazánkat illető tudományok megtanulása, és honunk legkisebb ágazatiban ismerése. Óvakodjatok pedig uraim ollyaktul, kik az Allgemeine Zeitungból vagy egy kis pamphletből tanult szép szavakkal cserélik fel a Corpus Juris obscuritásait, ’s még kérkednek, hogy törvénykönyvünket soha nem olvasták; ezek honunkat nem ismerhetik, ’s ha bár egyébkint igen okos és becsületes emberek lehetnek, — sőt ha embereket teremthetnének — ha a teremtetteket tetszésök szerint, mint valami gépművet mozgathatnák,akkor még okos politikusok is volnának,— utópiát, platói respublicát vagy a törökök harmadik egét varázsolhatnák hazánkra; de egy kis hibájok van, hogy emberek, és pedig ábrándozó, ritkán használható és ollykor veszélyes emberek; ezekkel bizony mi úgy vagyunk, mint azon orvosokkal,kik szép systemákat alkotnak, de betegeik rendre halnak. Uraim, ilyeket orvosokul ne válaszszatok. Vagyunk , mi meghíva hazánk bajai gyógyításában résztvenni, vagy nem: ez azon méltánylástól függ, melly fellépésünket követendi; mi azonban jól ismervén erőnk gyengeségét, már előre is mondhatjuk: illy valamit nem is igénylünk; egyben reméljük azonban törekvéseink sikerét. Szándékunk élethű rajzot nyújtani olvasóinknak megyei életünkről, rajzolatainkat pártérdek sem mutani, sem szépíteni nem fogja; mert kérlelhetsen igazság vezetendi ecsetünket,s ezáltal mit elérni akarunk, elérni reményünk,az, hogy hazánk jeleslegei használandják az adatokat polgári testületünk jelen állásának megismerésére ;a bajt, ha mi nem is, feltalálandják és gyógyszert nyujtandnak majd azok, kiket a nemzet érdemiért bizodalma felhivand; "s ha mi is úgy, mint laptársaink ollykor ollykor kontárkodnánk, ne tulajdoniltassék ez nekik és nekünk velkül, a forró Szeretésben fogjuk keresni, és fellelni mentségünket, törekvésünk szabályául lévén, hogy szerény javaslatunkat mindig bélyegezze, méltánylása hazánk jelen állapotának, szellemi és anyagi erejének. Mitodik fő szabálynak szeretnénk tekinteni: „Haladjunk fenálló törvényeink tiszteletben tartásává“. Ezek alkotmányos épületünknek talpkövei, polgári testületünknek organikus részei. A tiszteletlenség hideg ihlete, a gúny és gyűlöletesség rágó foga, ha lassan kint is, ha észrevehetlenül is, de annál biztosabban porhanyóvá teszi épületünk köveit ,s kíméletlenül gyöngíti polgári testületünk alkotórészeit, ’s vajmi csekély vihar szükséges akkor, hogy alkotmányunk épülete rommá, ’s az elgyengült test, alig ismerhető vázzá változzék. A törvényeink tisztelete iránti szabály véleményünk szerint olly annyira kétségtelen, hogy ezt mi még hibás törvényünk iránt is, és azon elválasztó pontban is, midőn ezek változtatni terveztetnek, a haladás szent ügye nevében méltán követeljük.Nemde könnyen történik , hogy bármi okoknál fogva a törvény változása, a haladási eszme létrehozása meg nem történik, vagy későbbre halasztatik, csodálkozhatun-e akkor, hogy amiről tiszteletlenséggel írottakat olvastunk, amit szavaink és írásunk által gúny és gyűlölet tárgyává tettünk, hogy azoknak végrehajtásában hanyagokat, sőt ha különös erő nem fejlődik, ezek teljesítésében makacsokat is kényszerittetünk szemlélni? — De ez még tovább terjed, mert tudják, hogy kevés az ollyan törvény, melly egy vagy más osztálynak e vagy amaz egyénnek érdekibe ne vágjon , ’s ha ez áll, főleg kiváltságokon alapult országunk alkotmányára nézve áll, — és csak nyissuk meg a tért, kevés leszen a nem hibás törvény, ’s kevés ollyan , mellynek végrehajtásában a felérintett szomorú következményektől tartani ne lehetne ’S akkor majd egy mérges miasma hatja keresztül észrevétlenül az egész, különben is fogékony polgári testületet,s megszűnik azon pietás, mellyel törvényeinkre, mint szabadságaink megannyi űrjére kell tekinteni, és a törvények iránti általános tiszteletlenség mutatkozni fog a nyughatatlanság és ingerültség symptomáiban, bár meggyógyítható betegségét egyedül, nem pedig kérlelhetlen halált jelentők! Törvényeink és szabadságaink oltárát pedig hamis istenségek foglalandják el; nevei „önkény vagy szabadosságé.! Hazánkat illetőleg most egyszer többeket elmellőzve , csak azt jegyezzük meg, hogy a jobbágytelken lakozó nemesség adózása iránt hozott 1836, il.t ez. sok megyében még most hajtatott végre, holott más megyéknek hasonállásu nemesei már rég az idézett törvény előtt járultak illy nemű terhek viseléséhez ; — a nemzeti színházra tett ajánlatok pedig még most sem szedettek be; ’s ezek csak éppen most alkotott törvények, ’s nem a Corpus Juris avas obseuritásai; vagy talán rettegnünk kell, hogy már a veszélyes láz hazánkat is megszállja? — Ezt még nem hiszszük , hinni nem akarjuk , ’s jövendőre is őrködni fog felettünk a gondviselés, ’s virasztani a nemzet értelmességének csillaga mi minket illet nem feledvén hivatásunk kötelességeit Itt is ott is az emlékezetet felébresztendjük törvényeink teljesítése iránti kérelmünk előterjesztésével, és hiszszük, a szerény kérelem nem fog nekünk rész néven vezetni, és ollykor ollykor siker koronázandja cselekvésünket. Komoly ’s talán igen is komoly némellyek szemében az illynemü hírlapi értekezés; mi azonban nyíltan megvalljuk , hogy politikai lapjaink becsét, főleg az illynemü, habár tökéletesbnek óhajtóit czikkekbül merítjük, ’s remélljük, tisztelt barátunk Pulszky (Plibán közlőit) szavai szerint hogy t. olvasóink nem egyedül a paprikás ételt, de a komolyabb értekezéseket is szívesen fogadandják. — Ez bátorít a többi haladási szabályoknak jövő lapjainkban történendő előterjesztésére. — Egyébiránt az elvont (abstract) eszmék jövendőben igen ritkán foglalandnak el bennünket, tudván, hogy a specialitásokkal hanem olly általánosan de biztosabban halhatunk.—Végre egy kéréssel fejezzük be mai értekezésünket, elhunyt s elvbarátunk gróf Dessowffy Aurél szavaiban foglalttal: „Ne feledjük, hogy Magyarországban még számosak azok, kiknek minden legkisebb hiba, 122 mellyet a javítások baráti elkövetnek, örvendetes ürügy és alkalom a jót is eligazítani magoktól, és azt mások előtt gyűlöletbe’s gyanúba hozni.“ A Nyilvános hála Umlapest emberhibát ! Shork. Azon pénzadományok , miket a két szomszédváros nemeskeblű emberbarátai, Budapest két jótékony nőegyesületének felszólitása következtében, az uj évi köszöntések megváltásaid, múlt évi decemberben lefizettek, Budán 487 fr., 38 kr, é s Pesten 576 fr. — kr, összesen tehát 1063 for. 38 krra terjedtek pengőben, mellyben a két egyesület egyenlőn osztozott. — E mennyiség Pesten, a télen át különösen szenvedő szegény és szűkölködő családok közt gondos lélekismeretességgel osztatik el. Budán pedig régóta azon gyógyszerek megfizetésére használtatnak ez adományok , mikben budai házi szegények az egész év folytában, a budai jótékony nőegyesület kirendelésére ingyen részesülnek, a városi gyógyszertárakból, így például csak a legközelebb lefolyt 3 évet idézvén, az egyesületnek beadatott gyógyszertári árjegyzékek 1839ben 1081 fr. 17 kr., 1840ben 1421 fr. 18 kr., 1841ben 1461 fr. 12 krra rúgtak váltóban, ámbár a díjnak mindég csak fele számíttatott föl, mint hogy az illető gyógyszerészek, a szenvedő emberiség iránti buzgó részvétből, követeléseik felét elengedni szíveskedtek. A gyógyszerek ezen ingyen történt kiosztása által gyakran több családban az atya vagy anya tartatott meg életben, kik különben szegénységük miatt mulhatlanul elvesztek volna, mi családjaikat végső ínségbe vala döntendő. — Minden emberbarátnak szivemelő örömére szolgáland tehát annak meggondolása, hogy adakozásával számos szerencsétlen szenvedőnek törlettek le bánatos könyvt. — A .Komáromi biztosító Társulat részvényesei , kik eddig is Pesten szokták felvenni az osztalékot, magukat ez iránt Havas József urnái, Sebestyénpiacz 291. sz. alatti házában jelenthetik. (Szeresköf). -j- Eger február 17-én 1842. Némelly érdektelenebb tárgyakat kivéve, a febr. 14 ikei gyűlést P. P. L. birtokából, előleges biztosítás útján lefoglalt javakbóli, a tömeg - gondnok által erőhatalommal megakadályoztatott kielégítési végrehajtáshoz , a váltó-törvényszék kivánta csakugyan ki is rendelt hatalom-kor feletti vita húzta ki. Felelően azonban szőnyegre került a papi jószágok feleslegét népnevelésre fordittatni indítványozó borsodi levél. A tisztválasztás óta ez volt első kérdés , melly a megyében jelenleg uralkodó szellem kifejtésére alkalmat nyújtott, és noha a tanácskozásokban a tisztikar csak kevés részt vett, örömmel tapasztalok, hogy e szellem fontolva halad. A levél felolvastatása után az elnök kérdéseK. és Réket váljon a levél érdeméhez rögtön kivánnak-e szólani, vagy ennek taglalását küldöttségre bizzák ? A szabadabb elvüek a küldöttséghez utasítást pártolák, — többen közölök e küldöttséget olly alakban kívánták, hogy abban minden,ki agyülésben szavazattal bir , eldöntőleg részt vehessen — ’s a tárgy érdemében—ezt mint mondák kellőleg felfogni rögtön nem képesek,nem bocsátkoztak. De a számos többség a tárgy érdemébe ereszkedvén velős okoskodásokkal fejtették meg a borsodi levél irányát, melly a népnevelést az általa tán gyűlölt catli. papság javai elkobzására érvül kívánja használni, mi azon körülményből is kiviláglik, hogy a kérdéses levélben a népnevelés mellett, — noha mindig kétséges, váljon anyagi jobblét nélkül tanácsos, a népnek mélyebb szellemi nevelést adni — igen kevés a papi jószágok elvételére minden lehető ok fel van hozva, továbbá hogy az eltétetni czélzott javak eredeti rendeltetésüknek jelen korunkban is megfelelnek , mint tanúsítják ezt — mellőzve a kisebbeket— több főiskola felállíttatása ’s a számtalan kegyes alapítvány, hogy e javak a nemesiekkel egyenlő joggal adomány vagy végrendelet útján járatván , ezek felforgatása, ’s a tulajdoni jog alap és státusban létezhető természeti törvények— mellyek szerint mindenkinek birtokában biztosíttatnia kell — nyilvános megsértése nélkül, el sem vétethetnek sőt a czélzott elvétel korunk irányával , melly mindenkit gazdagitni inkább, nem pedig ja