Világ, 1842. január-december (1-105. szám)
1842-05-28 / 43. szám
jellemünk, melly iránt kötelességei szerint kedvezőleg nyilatkozott, hogy úgy, mint gyanúsíthat, éltünk során keresztül sohasem lépünk fel,s így fellépni sohasem tudnánk. Egyébként szerkesztő úr e tekintetben annyira megfelejtkezik arról, mivel magának, nekünk is a tisztelt olvasó közönségnek tartozik, hogy keserű szavakra kellene fakadnunk, ha történetesen nem tanultuk volna : „hogy a mi nevetséges, a fölött keserűnek lenni bizony nem méltó.“ — E fellépését azonban részakaratnak tulajdonítani nem lévén szándékunk,kénytelenül azon gondolatra kelle jönnünk, hogy beteges ingerült állapotban vala szerkesztő ur, midőn érdeklett jegyzetünk soha nem álmodott magyarázatát téve ; — illy állapotban igen ajánlhatni a jó fris czukros vizet —- 's a hideg dunafürdőt. Végre szerkesztő ur felelelébül, mellyet gr. Széchenyinek ada, e sorokat idézvén: „Én a„selfbiography t csak Fouchéféle embereknek találom jónak“ Kérdezzük, minek tehát azon életrajzi töredék, mellyel „Ellenjegyzőtekéjét befejezi?: „Értelmem csalatkozhatok, de politicai hitem, ’s tanaim inditóokaira nézve fölemelt fővel ’s nyílt tekintettel van szétnézni jogom országszerte, mint emeltebb fővel, 's nyíltabb tekintettel senkinek“; — ezek azon szavak, mellyek értelmét kétségbe vonni jogunk nincs; — de az előadottaknál fogyást aligha hibázunk, midőn azt mondjuk: E szavak vajmi sokkal szebben hangzanának, ha mások által íratva szemléltetnének a magyar történet-irat lapjain! Határzottan egyszersmind oda nyilatkozván, hogy mi mindig, valahányszor illynemű tyradákat bárkitől magamagára Írottakat olvasunk, eszünkbe jut a Pesti Hírlap elménetsége: ,,Ces sont des agaceries“ — nem ugyan Sir Robert Peellel, mint ezt ránk alkalmazni kegyeskedett — hanem kaczérkodás ez mégis uraim, kaczérkodás , és egyéb semmi, — a nagy közönséggel!—kinek ajkairól azonban a reményit éljenek helyett ez esetben eszét halljuk hangzani: „Charlatanerie.“ A. Fővárosi hírek. ft Pest, máj. 28. Még meg sem szűntek a mészárosok elleni panaszos zajgások, és íme egy darab idő óta a pékek bosszantják a közönséget majd az ehetetlenségig rosz ’s úgynevezett vajas süteményeikkel. Midőn hazánk a természetnek minden kincseivel bővelkedik ,s következőleg gabona is a legjobb mineműségben és nem megvetendő mennyiségben felette jutalmas áron kapható: mi lehet oka a vajas sütemények e nyomorultságának, az ember egyelőre nem képes meghatározni, mert míg egy részről, a pékek mesterségekbeni tökéletes járatlanságuk felett kellene meggyőződni, más részről az istentelen dugáruskodás , mellyet mindenkor csak czéhek teremthetnek, áll előttünk a maga egész durvaságában. Mesterségbeli készületlenség , vagy dugáruskodás oka e tehát — a vajas süteményeknek ehetetlenségig nyomorultságának, a pékek egymás közti következő viszonyuk fel fogja világosítani. A vajas süteményeket évenkint — a helybeli sütőmesterek összeségéből, magának a sütőszéhnek rendelete szerint felváltva és következve csak három süttetheti Miután azonban gyakorta e sor olly mesterekre is elkövetkezik, kik vagy szegénységük vagy más egyéb okok miatt ama vajas süteményeket sütni nem kívánják , e süthetési jogot, melly egyébiránt csak esztendőre szól , más mesternek 4 ’s 5 ezer forintért is eladják. Az ekképen 4 s 5 ezer fton megvásárlott joggyakorlat mellett, lehet e azután olly süteményeket előállítani, mellyekkel a közönség megelégedhessék? a mindennapi kénytelen tapasztalás szerint bizonnyal nem. Azon körülmény tehát, melly szerint fővárosunk jelenleg illy nyomorult és fajtalan süteményekkel van elöntve, egyedüli oka, az illy 4 ’s 5 ezer fron vásárolni szokott joggyakorlat, melly a tulságig vitt erőszakos nyerészkedés által, mig legfelebb 3 sütőmestert gazdagít, a nagy közönségét ki nem elégíti, azt méltatlan csak sérti és bosszantja. Annálfogva itt helyén lenni látjuk — az illető hatóságokat egész tisztelettel figyelneztetve elmondani, miképen a mint egyrészről az erőszakoskodó nyerészkedők nem kíméletet, de szigorú ellenőrködést érdemelnek ; más részről azon sütő mesterek, kik tejes süteményeiknél fogva az amazok által létrehozott elégületlenséget kiirtani ’s így saját ezédök becsületét is éni törekesznek , üldözésre valóban méltatlanok .Országunk hg. prímása néhány nap fővárosunkban mulatván, s hófokán Tölgyessy János polgármester úr kíséretében , a polgári Rókus, nemkülönben a gyermekkórházat,’s a Josephinum árva-intézetet is meglátogatá; — az illető elöljárók ’s orvosi kar által mindenütt illőleg fogadtatván. — Elter orvos ur, a Törvénykezési orvostan“ czimű munkája a napokban került ki sajtó alól. A Rókus kórházi rabok őrzésére 30 városi katona rendeltetik ki naponkint, é s így ha a mindöszze 91 főnyi, szolgálattevő rendőrcsapat nem teremthet elő bécsi rendet , kár lesz e fölött hasztalan zajt űzni. — Jelenleg mi magyarok igen különös helyzetben vagyunk , t. i. ha némileg élvezhető zenét akarunk hallani , német színházba kell mennünk. Az itteni daljáték fénypontja van-Plasselt Darth asszonyság, sőt méltán nevezhetnek csalogánynak, már csak azért is, mivel hazafiúi vonzalmunk daczára is nemzeti színházunktól a németbe csal bennünket; csalogánynak nevezhetnek még azért is, mivel trilláji olly tiszták és csengők, mint csalogányéi; — de hisz ezen elnevezést a hangászati, főleg dalnok-világban már igenigen elkoptatták az újságírók. ’S ha ezen bájoló prima donna mellett még a vendégszereplő Schmetzer erőteljes, lelkes énekét, és Draxler hatalmas hangjait s jeles játékát működni látjuk, valóban akár egy évre is megfeledkezünk , hogy a nemzeti szinpadon is adatnak (!) operák. De legfőbb vonzó ereje a német műelőadásoknak abban áll, hogy erőteljes, férfias, jellemdús drámai zenéket hallhatni ott, szerzőktől , minek Mozart, Meyerbeer , Halevy,— ’s nem csupán, ’s majd kizárólag olasz műveket, mellyek néha főleg csak zenekaros füleknek hizelegnek. Újabb fénypont daljátéki élvezetünkben Halevy ,,Zsidónő“-je volt, melly hangmű, noha az indulatok jellemzésében nem egészen ment az egyhanguságtól, de e jellemzés mégis velős, lélekreható, és egyszerű, távol minden haszontalan csillámtól , fáradozó czikornyától. Hasselt-Barth és Draxler méltán osztoztak az est diadalában. Adná ég, hogy nemzeti intézetünk legalább két három jeles , de igazán jeles dalnokkal dicsekhetnék Úgy de most jut eszünkbe, hogy a pesti német operát is csak illy két három vendég művészi játéka tartja fen. Mi magyarok csak szalmakoszorúkat tudunk fonni a művészet homlokára! — Múlt szerdán adá a nemzeti színházban Bischpassz. és Bochsa úr hangversenyét, meglehetős számú nézőség előtt. Ha volna feuilletonistánk , mint van a P. Hírlapnak, megkérdezünk: „mint áll dolga az említett művészekkel? ha várjon, valami fves bankjegyforma papirosdarabka, egy kis billet doux kíséretében a csinos kedves virtuóz hölgytől, némi hozá-e kisértetbe művészetbeni értelmességét, és criticaszteri rendíthetlen igazságszeretetét ? No de nekünk nincs feuilletonistánk ex orso, ’s így, hála a jó égnek! az illy művészhölgyi bankjegyes levélkék által nem ejtethetik kisértetbe az, ki meg akarná kisérteni: lapjainkban a művésznő felléptéről egypár őszinte szót szólani. A szerdai színházi estvélyt mi azok közé hiszszük sorozhatni, mellyekben kissé jobb élvezetet nyerhetünk, mint minőre nemzeti színpadunkon egy idő óta számíthatunk „János kulacsa“ Kisfaludy Károlytól, a fájdalom olly korán elhunyttól, épen azért olly érdekes , mert egészen nemzetjellemi menete a kis aneedotának kedvesen hat a „magyar“-ra. Szentpéteri, Megyeri, art ha léptének fel e kis vígjátékban, nevök kezes, hogy a darab lehető legjobban adatott. Figyelmünket , mellyel a vígjátékot kisérők, egy pesti ,sváb, pár ízben zavara meg hangosabb felsóhajtásával: „Mein Gott! ist das langweilig “ No , gondolok magunkban , ha e tiz pereznyi vígjátékocska is „langweilig/' akkor ....áldjon meg téged a magyarok Istene! Haladunk? A szegény csigái és szegény rákjai a hírlapi Újdonságoknak, mellyek olly búskeserít melódiára hangolátok azok íróját nem régiben , ti még rohantok azon haladáshoz képest, mellyet az oly magyar svábok tesznek! Hanem úgy van: mikor megosztjátok, szétdiriboljátok tövisekkel , kavicsokkal megrakjátok , megbontjátok vitáitokat és ösvényiteket; mikor a csigától rák mellé szegődtök , a mérleget—alias „font“ot — átugorjatok, ’s mókusokkint szökdécseltek, bíz akkor a haladás fő és első stádiuma rákhoz hasonlít, melly többet megy vissza, mint előre! A „János kulacsa!“ miért hogy még 1842. tavaszán is unalmas tudsz lenni Pesten valakinek!?!., de hagyjuk ezt, s lássuk Bishopot, a szende kedves hangú hölgyet, és az el s a urat, a hárfa hatalmas bajnokát. Illy magas lehete,—testalkatát értjük — Skóczia hajdani bardusa, a jövő idők örökös lantosa, Fingal magzata —О ss ián! ’s illy harczias arczulata a világtalan dalnok , midőn lantjának húrjaiba kapkodott!; azonban, ne menjünk olly messze , ’s mondjuk el röviden : mit hallánk, mit látánk, s milly benyomást ten ránk az, a mit hallánk és látánk Bishop asszonyság a legkedvesebb színpadi jelenet: ő azonban inkább hangverseny' , mint operaénekesnő ; föllépése szerény , igény nélküli előadása mesterkéltten kedves; hangja nem erős, sem fokozatának nagy terjedtsége nincsen ; de szava hajlékony, ’s a közép hangokon csengő , kedves és elbájoló; a magasb és alantibb hangokon mintha némi fátyol volna észrevehető , de e fátyol kellemiből legkevesbet sem von el, sőt művészi kiképzettségének tökélye azt örömest feledteti. Neki, véleményünk szerint, hírlapi magasztalásokra szüksége nincs; ki őt egyszer látá és hallá , kétségkívül örömmel fogja őt látni és hallani másodszor is, és ismét —ha különben a dalnak és kellemnek barátja! — Bochsa úr? A derék egy trabilis férfiú; külsején semmi költői, sőt mi őt igen is prózaivá teszi, az bizonyos czifraság fekete frakkja bal oldalán; mi ha a művészet díszére függesztetett oda, örülünk neki! Hárfája húrjait Bodhsa úr ismeri, újjai azokon igen otthonosak , de megvalljuk , lelkesedést nem lelénk azok pengésében. B. úr a lelkesedést nem keble belsejéből önti húrjaiba, hanem külsőleg, gyakran igen is czifra tagmozgatás által akar hatást szerezni játékának maga a hangszer—aranyos , drágaköves hárfája — illy színi hatásra látszik számítva lenni! Hangszere ritkasága, és az ő ügyessége megérdemlik , hogy őt az ember egyszer lássa és hallja! Midőn illy módon véleményünket a két művész felől egész őszinteséggel kimondok, helyén hiszszük megkérni a hírlapi újdonságok íróját, legyen mégis némi kímélettel külföldi művészek iránt! Nem akarjuk, hogy bankjegyeiket elfogadja, ez egészen az ő akaratjától függjön, hanem mondja vagy írja meg nekik, hogy az illybilletsdoux-i nálunk magyaroknál, égnek hala! nem divatosak! Ők bizonyosan úgy tesznek Pesten, mint tőnek az egész műveit Európa minden székes fővárosiban , ’s illy szokás-botlásért egy kis barátságos intés talán elég volna? kivált midőn az olly kérkedőleg nyilvános korholás után megeshetnék, hogy majd azt gondolja a művész: „még egy ED-t kelle adnom a bankjegy lzéhez, ’s a feuilletonista legalább ha 11 g a t a n de 11.... sőt illyes gyanúval élhetnének még a nem-művészek is!... Mi örülünk, hogy intézetünktől hasonló kisértetek távol vannak, ’s hiszszük erősen, hogy a nem szemtelenség, hanem inkább tudatlanság íratta illy levélkék ezután is, és örökre távol maradandnak attól, —mert fogjuk módját tudni, azokat minden tárogatói lehuzogatás nélkül is távoltartani. — Nemzeti színházunkban jövő kedden (május 31 -én) bérletszünéssel az egykor alapítandó nemzeti conservatorium alaptőkéjének nevelésére olasz nyelven adatandik ,NORMA nagy opera 2 fölvonásban.— Irta Romani, zenéjét stelliri. Van-Hasselt-Barth asszony ausztr csász. kir. és bajor királyi kamaraénekesnő ezen ügynek csupán a nemzeti szinpadon kívánván áldozni, műkedvelők társulatában, a czimszerepben lesz szerencsés föllépni. Az operát megelőzi: „Jerider" czimű drámai föladat magyar nyelven. — *---------------Tudnivalók, a dunamelléki helv. htv. egyházkerület részéről. Ezen egyházkerületben megürült főpapi hivatalra beküldött szavazatok többfelé oszlása miatt, a megkívántató általános szavazati többséget, vagyis valamennyi szavazatnak felénél többet senki a választottak közül el nem nyerhetvén, annálfogva a fennálló szabályok értelmében újabb szavazás általi szabad választásra, a legtöbb szavazattal bíró , ’s irt betűrendben következő két egyén , u. m. főjegyzőn, t. Polgár Mihály és főesperes n. t. kisjáczi Szeles Sámuel urak jelöltettek ki. — 346