Világ, 1842. január-december (1-105. szám)

1842-05-28 / 43. szám

jellemünk, melly iránt kötelességei szerint ked­ve­zőleg nyilatkozott, hogy úgy, mint gyanúsíthat, éltünk során keresztül sohasem lépünk fel,­­s így fellépni sohasem tudnánk. Egyébként szerkesztő úr e tekintetben annyira megfelejtkezik arról, mivel magának, nekünk is a tisztelt olvasó közönség­nek tartozik, hogy keserű szavakra kellene fakad­nunk, ha történetesen nem tanultuk volna : „hogy a mi nevetséges, a fölött keserűnek lenni bizony nem méltó.“ — E fellépését azonban részakarat­­nak tulajdonítani nem lévén szándékunk,kénytelenül azon gondolatra kelle jönnünk, hogy beteges in­gerült állapotban vala szerkesztő ur, midőn ér­deklett jegyzetünk soha nem álmodott magyará­zatát téve ; — illy állapotban igen ajánlhatni a jó fris czukros vizet —- 's a hideg dunafürdőt. Végre szerkesztő ur felelelébül, mellyet gr. Széchenyinek ada, e sorokat idézvén: „Én a„self­­biography­ t­ csak Fouchéféle embereknek talá­lom jónak“ Kérdezzük, minek tehát azon élet­rajzi töredék, mellyel „Ellenjegyzőtekéjét befejezi?: „Értelmem csalatkozhatok, de politicai hitem, ’s tanaim inditóokaira nézve fölemelt fővel ’s nyílt tekintettel van szétnézni jogom ország­szerte, mint emeltebb fővel, 's nyíltabb tekintet­tel senkinek“; — ezek azon szavak, mellyek ér­telmét kétségbe vonni jogunk nincs; — de az e­­lőadottaknál fogyást aligha hibázunk, midőn azt mondjuk: E szavak vajmi sokkal szebben hang­zanának, ha mások által íratva szemléltetnének a magyar történet-irat lapjain! Határzottan egyszer­smind oda nyilatkozván, hogy mi mindig, vala­hányszor illynemű tyradákat bárkitől magamagára Írottakat olvasunk, eszünkbe jut a Pesti Hírlap elménetsége: ,,Ces sont des agaceries“ — nem ugyan Sir Robert Peellel, mint ezt ránk alkalmazni kegyeskedett — hanem kaczérkodás ez mégis u­­raim, kaczérkodás , és egyéb semmi, — a nagy közönséggel!—kinek ajkairól azonban a reményit éljenek helyett ez esetben eszét halljuk hangzani: „Charlatanerie.“ A. Fővárosi hírek. ft Pest, máj. 28. Még meg sem szűntek a mészárosok­ elleni panaszos zajgások, és íme egy darab idő óta a pékek bosszantják a közönséget majd az ehetetlenségig rosz ’s úgynevezett vajas sü­teményeikkel. Midőn hazánk a természetnek min­den kincseivel bővelkedik ,s következőleg gabona is a legjobb mineműségben és nem megvetendő mennyiségben felette jutalmas áron kapható: mi lehet oka a vajas sütemények e nyomorultságának, az ember egyelőre nem képes meghatározni, mert míg egy részről, a pékek mesterségekbeni tökéle­tes járatlanságuk felett kellene meggyőződni, más részről az istentelen dugáruskodás , mellyet min­denkor csak czéhek teremthetnek, áll előttünk a maga egész durvaságában. Mesterségbeli készület­­lenség , vagy dugáruskodás oka e tehát — a vajas süteményeknek ehetetlenségig nyomorultságának, a pékek egymás közti következő viszonyuk fel fogja világosítani. A vajas süteményeket évenkint — a helybeli sütőmesterek összeségéből, magának a sütő­széhnek rendelete szerint felváltva és követ­kezve csak három süttetheti Miután azonban gya­korta e sor olly mesterekre is elkövetkezik, kik vagy szegénységük vagy más egyéb okok miatt ama vajas süteményeket sütni nem kívánják , e süthe­­tési jogot, melly egyébiránt csak esztendőre szól , más mesternek 4 ’s 5 ezer forintért is eladják. Az ekképen 4 s 5 ezer fton megvásárlott joggya­korlat mellett, lehet e azután olly süteményeket előállítani, mellyekkel a közönség megelégedhes­sék? a mindennapi kénytelen tapasztalás szerint bizonnyal nem. Azon körülmény tehát, melly sze­rint fővárosunk jelenleg illy nyomorult és fajtalan süteményekkel van elöntve, egyedüli oka, az illy 4 ’s 5 ezer fron vásárolni szokott jog­gyakorlat, melly a tulságig vitt erőszakos nyerészkedés által, mig legfelebb 3 sütőmestert gazdagít­, a nagy kö­zönségét ki nem elégíti, azt méltatlan csak sérti és bosszantja. Annálfogva itt helyén lenni látjuk — az illető hatóságokat egész tisztelettel fi­gyelnez­­tetve elmondani, miképen a mint egyrészről az erőszakoskodó nyerészkedők nem kíméletet, d­e szi­gorú ellenőrködést érdemelnek ; más részről azon sütő mesterek, kik tejes süteményeiknél fogva az amazok által létrehozott elégületlenséget kiirtani ’s így saját ezédök becsületét is éni törekesznek , üldözésre valóban méltatlanok .Országunk hg. prí­mása néhány nap fővárosunkban mulatván, s hó­fokán Tölgyessy János polgármester úr kíséreté­ben , a polgári Rókus, nemkülönben a gyermekkór­házat,’s a Josephinum árva-intézetet is megláto­­gatá; — az illető elöljárók ’s orvosi kar által min­denütt illőleg fogadtatván. — Elter orvos ur, a Tör­vénykezési orvostan“ czimű munkája a napokban került ki sajtó alól. A Rókus kórházi rabok őrzé­sére 30 városi katona rendeltetik ki naponkint, é s így ha a mindöszze 91 főnyi, szolgálat­tevő rendőr­csapat nem teremthet elő bécsi rendet , kár lesz e fölött hasztalan zajt űzni. — Jelenleg mi magya­rok igen különös helyzetben vagyunk , t. i. ha né­mileg élvezhető zenét akarunk hallani , német színházba kell mennünk. Az itteni daljáték fénypont­ja van-Plasselt Darth asszonyság, sőt méltán ne­vezhetnek csalogánynak, már csak azért is, mivel hazafiúi vonzalmunk daczára is nemzeti színházunk­­tól a németbe csal bennünket; csalogánynak nevez­hetnek még azért is, mivel trilláji olly tiszták és csengők, mint csalogányéi; — de hisz ezen elneve­zést a hangászati, főleg dalnok-világban már igen­igen elkoptatták az újságírók. ’S ha ezen bájoló prima donna mellett még a vendégszereplő Schme­­tzer erőteljes, lelkes énekét, és Draxler hatalmas hangjait s jeles játékát működni látjuk, valóban akár egy évre is megfeledkezünk , hogy a nem­zeti szinpadon is adatnak (!) operák. De legfőbb vonzó ereje a német műelőadásoknak abban áll, hogy erőteljes, férfias, jellemdús drámai zenéket hallhatni ott, szerzőktől , minek Mozart, Meyer­beer , Halevy,— ’s nem csupán, ’s majd kizáró­lag olasz műveket, mellyek néha főleg csak zene­karos füleknek hizelegnek. Újabb fénypont daljá­­téki élvezetünkben Halevy ,,Zsidónő“-je volt, melly hangmű, noha az indulatok jellemzésében nem egészen ment az egyhanguságtól, de e jellemzés mégis velős, lélekreható, és egyszerű, távol minden haszontalan csillámtól , f­áradozó czikornyától. Hasselt-Barth és Draxler méltán osztoztak az est diadalában. Adná ég, hogy nemzeti intézetünk lega­lább két három jeles , de igazán jeles dalnokkal dicsekhetnék Úgy de most jut eszünkbe, hogy a pesti német operát is csak illy két három ven­dég művészi játéka tartja fen. Mi magyarok csak szalmakoszorúkat tudunk fonni a művészet homlo­kára! — Múlt szerdán adá a nemzeti színházban Bi­sch­­p­assz. és Bochsa úr hangversenyét, meg­lehetős számú nézőség előtt. Ha volna feuilletonis­­tánk , mint van a P. Hírlapnak, megkérdez­ünk: „mint áll dolga az említett művészekkel? ha várjon, valami fves bankjegyforma papirosdarabka, egy kis billet doux kíséretében a csinos ked­ves virtuóz­ hölgytől, némi hozá-e kisértetbe mű­vészetbeni értelmességét, és criticaszteri rendíthetlen igazságszeretetét ?­­ No de nekünk nincs feuilletonistánk ex orso, ’s így, hála a jó égnek! az illy művészhölgyi bankjegyes levélkék által nem ejtethetik kisértetbe az, ki meg akarná kisérteni: lapjainkban a művésznő felléptéről egy­­pár őszinte szót szólani. A szerdai színházi estvélyt mi azok közé hiszszük sorozhatni, mellyekben kis­sé jobb élvezetet nyerhetünk, mint minőre nemze­ti színpadunkon egy idő óta számíthatunk „János kulacsa“ Kisfaludy Károly­tól, a fájdalom­ olly korán elhunyttól, épen azért olly érdekes , mert egészen nemzetjellemi menete a kis aneedotának kedvesen hat a „magyar“-ra. Szentpéteri, Megyeri,­­ art ha léptének fel e kis vígjá­tékban, nevök kezes, hogy a darab lehető legjob­ban adatott. Figyelmünket , mellyel a vígjátékot kisérők, egy pesti ,sváb, pár ízben zavara meg hangosabb felsóhajtásával: „Mein Gott! ist das langweilig “ No , gondolok magunkban , ha e tiz pereznyi vígjátékocska is „langweilig/' akkor ....áldjon meg téged a magyarok Istene! Hala­dunk? A szegény csigái és szegény rákjai a hírlapi Újdonságoknak, mellyek olly bús­­keserít melódiára hangolátok azok íróját nem régi­ben , ti még rohantok azon haladáshoz képest, mellyet az oly magyar svábok tesznek! Hanem úgy van: mikor megosztjátok, szétdiriboljátok tövisek­kel , kavicsokkal megrakjátok , megbontjátok vitái­tokat és ösvényiteke­t; mikor a csigától rák mellé szegődtök , a mérleget—alias „font“ot — átugorjatok, ’s mókusokkint szökdécseltek, bíz akkor a haladás fő és első stádiuma rákhoz ha­sonlít, melly többet megy vissza, mint előre! A „János kulacsa!“ miért hogy még 1842­. tavaszán is unalmas tudsz lenni Pesten valakinek!?!., de hagyjuk ezt, s lássuk Bishopot, a szende kedves­ hangú hölgyet, és a­z el s a urat, a hárfa hatalmas bajnokát. Illy magas lehete,—testalkatát értjük — Skóczia hajdani bardusa, a jövő idők örökös lantosa, Fingal magzata —О ss iá­n! ’s illy harczias arczulata a világtalan dalnok , midőn lant­jának húrjaiba kapkodott!; azonban, ne menjünk olly messze , ’s mondjuk el röviden : mit hallánk, mit látánk, s milly benyomást ten ránk az, a mit hallánk és látánk Bishop asszonyság a leg­kedvesebb színpadi jelenet: ő azonban inkább hang­verseny'­ , mint operaénekesnő ; föllépése szerény , igény­ nélküli előadása mesterkéltten kedves; hang­ja nem erős, sem fokozatának nagy terjedtsége nincsen ; de szava hajlékony, ’s a közép hango­kon csengő , kedves és elbájoló; a magasb és alan­­tibb hangokon mintha némi fátyol volna észre­vehető , de e fátyol kellemiből legkevesbet sem von el, sőt művészi kiképzettségének tökélye azt örömest feledteti. Neki, véleményünk szerint, hírlapi magasztalásokra szüksége nincs; ki őt egy­szer látá és hallá , kétségkívül örömmel fogja őt látni és hallani másodszor is, és ismét —ha külön­ben a dalnak és kellemnek barátja! — Bochsa úr? A derék egy trabilis férfiú; külsején semmi költői, sőt mi őt igen is prózaivá teszi, az bizonyos czif­­raság fekete frakkja bal oldalán; mi ha a művészet díszére függesztetett oda, örülünk neki! Hárfája húrjait Bodhsa úr ismeri, újjai azokon igen ott­honosak , de megvalljuk , lelkesedést nem lelénk azok pengésében. B. úr a lelkesedést nem keble belsejéből önti húrjaiba, hanem külsőleg, gyakran igen is czifra tagmozgatás által akar hatást szerez­ni játékának­­ maga a hangszer—aranyos , drága­köves hárfája — illy színi hatásra látszik számítva lenni! Hangszere ritkasága, és az ő ügyessége megérdemlik , hogy őt az ember egyszer lássa és hallja! Midőn illy módon véleményünket a két művész felől egész őszinteséggel kimondok, helyén hiszszük megkérni a hírlapi újdonságok íróját, legyen mégis némi kímélet­tel külföldi művészek iránt! Nem akarjuk, hogy bankjegyeiket elfogadja, ez egészen az ő akaratjától függjön, ha­nem mondja vagy írja meg nekik, hogy az illybil­­letsdoux-i nálunk magy­a­r­o­knál, égnek hala! nem divatosak! Ők bizonyosan úgy tesznek Pesten, mint tőnek az egész műveit Európa minden szék­­es fővárosiban , ’s illy szokás-botlásért egy kis ba­rátságos intés talán elég volna? kivált midőn az olly kérkedőleg nyilvános korholás után megeshetnék, hogy majd azt gondolja a művész: „még egy ED-t kelle adnom a bankjegy lzéhez, ’s a feuilletonista legalább h­a 11 g a t a n d­e 11.... sőt illyes g­y­a­­n­úval élhetnének még a nem-művészek is!... Mi örülünk, hogy intézetünktől hasonló kisértetek távol vannak, ’s hiszszük erősen, hogy a nem szem­telenség, hanem inkább tudatlanság íratta illy levél­kék ezután is, és örökre távol maradandnak attól, —mert fogjuk módját tudni, azokat minden táro­gatói lehuzogatás nélkül is távoltartani. — Nemze­ti színházunkban jövő kedden (május 31 -én) bérletszünéssel az egykor alapítandó nemzeti con­­servatorium alaptőkéjének nevelésére olasz nyelven adatandik ,NORMA­ nagy opera 2 fölvonásban.— Irta Romani, zenéjét stellir­i. Van-Hasselt-Barth asszony ausztr csász. kir. és bajor királyi kamara­énekesnő ezen ügynek csupán a nemzeti szinpadon kívánván áldozni, műkedvelők társulatában, a czimszerepben lesz szerencsés föllépni. Az operát megelőzi: „Jerider" czimű­ drámai föladat magyar nyelven. — *---------------­Tudnivalók, a dunamelléki helv. h­­­t­v. egyházkerület részéről. Ezen egy­házkerületben megürült főpapi hivatalra beküldött szavazatok többfelé oszlása miatt, a megkívántató általános szavazati többséget, vagy­is valamennyi szavazatnak felénél többet senki a választottak kö­zül el nem nyerhetvén, annálfogva a fennálló sza­bályok értelmében újabb szavazás általi szabad vá­lasztásra, a legtöbb szavazattal bíró , ’s irt betű­rendben következő két egyén , u. m. főjegyzőn, t. Polgár M­i­h­á­l­y és főesperes n. t. kisjáczi Szeles Sámuel urak jelöltettek­­ ki. — 346

Next