Világ, 1842. január-december (1-105. szám)

1842-01-22 / 7. szám

PEST. Megjelenik e politikai , tudo­mányos és művészeti lap minden héten kétszer: Szerdán és Szom­baton , két-két ív-ien. — Hirlete közöl minden hirdetményt egy apró betfrja szeletsorától három ezüst krért. VILÁG Szombat. 1. — •Január Előfizethetni helyben a szer­kesztő-hivatalban ( Sebestyén­­utcza 288 sz. alatt, földszint) félévre postán­­, különben 5­­. forinttal, az országban minden azonkívül csak a cs. kir. fő­­postaluvatálnál Bécsben. ТЛ11ТЛ1ДШ: Magyarország­­és Erdé­l­y. Kinevezések ’s előléptetések. — Kend­er termeszt«» és kereske­dés. — Hibás adatok. — Soprony­ megyei köz­gyűlés (az első alispán bucsuvétele ’sat.)­­— Győr­­megyei közgyűlés (főisp. beigtatás, tört .széki birák választása, nemzeti őrsereg-felállitás iránti indít­ványok.) Nyitrai közgyűlés (vége) — Fejér vármegye közgyűlése. — B ácsból (visszapillan­tás a főispán beigtatása ünnepére.) — Levél Lo­­soncz vidékéről. — Közlemény Szegedről (a Kli­­vinyi és Mihálfy-párt) Gyászb­r. (b. Ghillanyi Sán­dor *­*.) Erdélyi országgyűlés. — Uj egyházi folyó­irat és vallási almanach. K­ü­l­f­ö­l­d. F­r­a­n­c­z­i­a­o­r­s­z­á­g. Lapvélemé­nyek a Salvandy gróf és Espartero közti viszályok okairól. — Uj elfogatás — A Journ. d. Debats el­mélkedése a Quenisset féle pör bevégeztével. ’sat. Nag­y b­r­i­tan­n­ia. Dublinban a whigek Mor­peth lordot szándékoznak alsóház tagjául megvá­lasztani. Galina-törvények elleni gyülekezetek. — Nagy ínség. —­Poroszország. A király levele Droste érsekhez. H­é­­­vé­tz i­a. Genfben ellenforradalom készül. Nyilvános ülések, mellyekben nőszemélyek is meg­jelenhetnek. Vegyes közlések. Dr. Fővárosi mozgalmak (Egressy G. jutalom­­játéka jan. 24-én. — Pesti jogász-ifjúság bálja — I. Wesselényi egészségi állapotra.) — Pesti jóté­kony asszony-egyesület. — Énekiskola. — Budai sinylők intézete iránt tanúsított újabb jótétemények. — Kis szemle. — Zsugovics Istv. c­áfoló nyilatko­zata. „ Magyarország és Erdély. ” cs. kir. Fölsége Tursky Auguszt János lovagot dalmátziai parancsnokká, altáborvezérré , egyszersmind titkos tanácsossá kinevezni méltóz­­tatott. Ó cs. kir. ap. Felsége f. évi jan. 8kán kelt legfensőbb határozatánál fogvást gróf Cerini Ala­jost, báró Mylius Ferenczet, báró Kiesenfels Gáspárt, gróf Pongrácz Istvánt, és hídvégi gróf Nemes Vinczét, teréziai lovagakadémia növendé­­kit cs. k. nemes apró­dokká méltóztatott legkegyel­mesebben kinevezni.­­ cs. ’s apóst. k. Fölsége a királyi Ítélő táblá­nál megürült egyik tábl. bárói helyre gróf Zichy Henriket, Mosony megye első alispánját méltózta­tott legkegyelmesebben kinevezni.­­ cs. apóst. k. Fölsége méltóztatott a munká­csi görög egyes, káptalan őrkanonokjává Csepey Tódort, iskolai kanonokká Zombory János huszti plébánost, kanczelláriai kanonokká Popov­ics Já­nos tokaji plébánost, egyszerű kanonokká L­a­n­d­i­­siiczky Sándor, papi­ növendékházbeli gyóntatót legkegyelmesebben kinevezni. A cs. ap. kir.Fölsége szinnyei Merzse Lász­ló , eperjesi váltó-altörvényszék elnökét udvari ta­nácsos czimével méltóztatott kegyeim, felruházni. (Mag. tud.) A Marosujvárott ürességbe jött másod-akna­­tiszti hivatalra Gyöngyösi Károly, erdélyi sóbá­nya-igazgatósági írnok alkalmaztatott. (Mag. tud.) A budai postaigazgatóságnál megürült posta­tiszti hivatalra L­i­nk­e Eduárd járulnok, a megürült járulnokságra pedig M . 11 - n­i Zsigmond gyakornok alkalmaztatott. □ Pest Jan. 22év 1842. atender - termesztés és keres­­kedés. Vehették észre olvasóink, mikép igyekszünk őket érintkezésbe hozni a magyar tengerpartok­kal; fiumei értelmes és buzgó levelezőnk, kinek mi itt nyilvános köszönetet mondunk, folyvást tu­dósit bennünket az ottani mozgalmakról, ’s mi állandóan mutatjuk Fiumét, mint olly pontot, mellynek ápolása nemzeti fontosságú. Ezen ápo­lás állhat helybeni javítások eszközlésében, a közlekedés könnyítésében és jövedelmező keres­kedési czikkek előállításában. A mi az elsőt illeti, maga a fiumei helyhatóság és a helybeni keres­­­kedői testület, a kormány által is hathatósan se­­gíttetve folyvást dolgoznak ugyan , de ha netalán nagyobb akadálykő mozdítására a nemzet ereje volna szükséges, elvárjuk, hogy annak útján Fiu­me bizodalmát nyilvánítsa , csekély erőnkben kellő közrehatást bizonyosan találandó. — A má­sodikra nézve volt és még lesz alkalmunk érte­kezni: ma az utolsó nemben kívánjuk egy tárgy felé vezetni olvasóink figyelmét. — A mostani irodalom ezerszám czikkei népszegényedésről és ennek okairól beszélnek; a Daguerreotyp írója rab­szolgákat lát jobbágyainkban; messze földön ke­restetnek a boldogulás eszközei; székjog, kilen­­czed ;s­ég tudja mi mindenben kerestetik a sze­gényülés legyőzhetlen oka. — áll ismerünk egy megyét, hol szék­jog, és kilenczed daczára, szabadföld nélkül gazdagszik a jobbágy, és rab­szolga lánczait, vulgo jobbágyi telkét, tizenöt, húsz, sőt egyes esetekben huszonnyolcz ezer váltófo­rintért adja, adhatja, 's vevőt talál; ismét rab­szolgát, vulgo jobbágyot. E megye Bács várme­gye.— Már máskor elsoroltuk, mikép szolgáltat Bács megyének egyes járása több ezer mázsa selymet részint hivatalos, azaz megyeileg is tu­dott, részint nem hivatalos utón, azaz házaló ve­vők utján a kereskedés táraiba, ’s mikép áll ez egyszerű termesztés­ mód folyvás­i elhaladásban. — ’S ki nem tudja, hogy ennyi sírkért gyerme­kek játéka, köhicselő aggok őrködése állít elő, mi­alatt az erős férfikéz,­­s a munkás jobbágynő hoz­­zálátása még dúsabban kamatoz. Ez ott a jólét egyik forrása, másik a kender. Mind­két ága az iparnak hogy honosuljon, szorgalmas tisztviselői utánlátást kíván, és ha egyszer meghonosult, azután mikép­p begyökeresíilt fa nem kíván öntö­zést , úgy ez iparágak sem kívánnak további bea­vatkozást. Máskorra tartván fel a teendőkről né­zeteink elmondását, ime közlünk némelly birto­kunkban levő adatokat. — A kereskedési növények közt, mellyek ha­zánk lakosinak nyereséget és jobblétet ígérnek, a kender nem utolsó helyet foglal el. A kender la­kásunk 's életünk első szü­kségit fedezi, kényel­meit emeli, a hajókázásra nézve nagy fontosságú czikk,­­s általában a szorgalom műveiben annyira szükséges, hogy azt más valamivel pótolni nem lehet; azért is belőle naponkint nagyobb mennyi­ség fogyasztatván , termesztése növekedő nyere­séget igér. Angolországnak évi szüksége 250000 egész 300,000 mázsára terjed. Angol hajókon e szükség fedezésére , úgy kereskedés végett, Oroszországból, nevezetesen Pétervárból 1831ik évben 1090,506­ púd (egy púd 290* bécsi font.) és 1832 ben 1,058030 púd vitetett ki. Rigából pedig szinte nagymennyiségű kender vitetik­ ki az angolok által, és ezt a belső oroszországinál, melly Pétervárába, hol a legnagyobb kendertárak van­nak, szállittatik, jobbnak tartják. Hazánk belső szüksége e növényből azon mértékben növekszik, mellyben a kereskedési ipar és a szegényebb osz­tályú lakosság jobb léte emelkedik; hasonló arány­ban fejlődik a kenderszükség a szomszéd német tartományokban is, mikép azt az alábbi előter­jesztés mutatja. Az ausztriai birodalomban 1831 és 1838 évek közt a kender-és len-kereskedésnek állapotaa következő volt: Bevitel: Kivitel: 1831—1834. 239,990. m. 1835—1838. 291,252. „ azaz 57,562 mázsával több , mint az előbbi négy évben. 1831—1834. 75,232 m. 1835—1838. 59,958. „ azaz 15274 mázsával kevesebb ,mint az utolsó négy évben. E jeles mennyiségnek használata mind az ausztriai német tartományokban, mind a két ma­gyar hazában tanúsága azon kedvező foganatnak, mellyel a kender felmunkálásábani előhaladás mul­­hatlanúl igér. Magyarországnak kereskedése pedig ezen növényekben, pengő pénzben számítva, volt: Bevitel: Kivitel: 1837ben 270297. f. 51 k.­1837ben 292,299 f. 48 k. 1838ban 305428. „ — „ 1 1838ban 304,459 ., 6 ... Fiumei kikötőhelyből: 1837ben semmi! 183Sban semmi; 1839ben 9790 font; 1840ben semmi; 1841ben 325318 font vitetett ki. A kender boldog honunknak szinte minden részeiben termesztetik, de nagyobb mennyiségben 's kereskedésre szolgáló csaknem egyedül Bács vármegyében, mellyben évenkint a szomszéd me­gyék és külföld számára 80,000 mázsa, 1,020000 p­ftért. *) vásároltatik. Ezen kender a pesti piac ezen ,,apatini kender“ név alatt ismeretes, mert ezzel többnyire az apatiniak kereskedtek, ámbár az apatini határban évenkint csak 8 vagy iOOOO mázsa, Bács megyének többi helységiben pedig 70000 mázsa termesztősül. Tulajdonságaira nézve a bácsi kender igen jó, ha áztatása, mellytől színe, erőssége és tartóssága különösen függ, czélszerűleg történik. A kender-növény mivelése könnyű, de elkészítése, t. i. áztatása, tisztítása, válogatása szorgalmas és fáradságos munkát kiván. A németeknél és angoloknál a bácsi kender által­jában magyar „kender“ név alatt ismeretes, és igen kedves. Mintegy 20 év előtt az angolok erősen vet­ték kenderünket. Az 1827-i év az utolsó volt, mellyben ezen magyar-angol kereskedés virágzott Fiume és Trieszten keresztül; akkor még 30,000­ mázsa vizetett Angliába. Azóta a belső fogyasz­tás , úgy Ausztriának, Csehországinak és Bava­­riának e részbeni szükségei is növekedvén, a szál­lítási költségek is magasabbra hágván, minthogy a kendertermesztési ipar ezekhez illő arányban nem növekedett, a honi kender ára olly magas­ra szökkent, hogy az haszonnal az angol kereske­dés tárgyává több­é nem tehető. Hogy pedig a kendertermesztési ipar egyenlő lépést a szükség­gel nem tartott, annak oka az volt, hogy éppen akkor a gabonának ára is felszökött és alkalmasint ugyanannyi nyereséget ígért, mint a kender, és pedig sokkal kevesebb munka mellett. Az angolok tehát ismét Oroszországból kezdenek magoknak olcsóbb kendert szerezni. Hozzájárult, hogy több bácskai termesztő és kisebb kereskedő, — nem zsi­dók, mert ezek nem tudom mi okból e kereske­dési ágat honunkban monopolizálni nem tudták, — csalfaságokat űztek volt, többnyire hamis kö­­tegzés (pakolás) által, úgy annyira hogy az idegenek , kivált csehek, a veréstől majd egészen elidegeníttettek. Oroszországban illy csalfa kezelés nem történhetik , mert a kendertermék nagyobb tárakban a kormány által meghitelt egyének által válogattatik, osztályoztatok, pakoltatik és hiva­talos bélyeggel elláttatik. *) E körülményre szeretnénk egy kis accentust tenni, azonban ez is meggondolás tárgya. Az osztály , mellyhez mi tartozunk , ez eredményt accentus nélkül is észreveszi ; a másik párt em­berei , a Daguerreotyp írója , és az ő auctori­­tása után a P. H. szerkesztője is kigúnyolja a nép­nek azon állapotját, miszerint ennek nyársa, a' nyárson pecsenyéje, vasárnapi öröme, egy kis táncra van ’sat. Az illy állapotú népek országa „fajákok országai* — ezt mondják ők ; reájok nézve tehát gúny tárgya volna a mi accentusunk is. — Már nem sokára lesz névhatározásunk azon népboldogságról, mellyel az illy nagyhírű elmü urak létesít­ni óhajtanak — Szerk.

Next