Világ, 1842. január-december (1-105. szám)

1842-02-23 / 16. szám

PEST« Megjelenik e politikai , tudományos és művészeti lap minden héten kétszer: Szerdán és Szombaton , két-két íven. — Hirlője közöl minden hirdetményt egy apró betűjű szeletsorától három ezüst kiért. vilÁg Sp .. -----1842. Előfizethetni helyben a szerkesztő-hivatalban ( Sebestyén* utcza 288 sz. alatt , földszint) félévre postán, különben 5 e. forinttal, az országban minden, azonkívül csak a cs. kir. főpostahivatalnál Bécsben. Szerda. — 16* —— JFebruár 23. TARTALOM: Magyarország és Erdély. Hermina eg. k. főhgasszony tetemeinek letétele. — I. Haladás. —Nyilvános hála Budapesti emberbarátihoz.—Tudósítá: Heves-, Szepes-, Nógrád megyék közgyűlésiről. — Megyei rövid közlések és vidéki hírek. (Konti és tolnai közgyűlésről—Aradban gr. Dessewvffy Aurélnek a megyei kórházban örökítendő emléke.) Magyar partvidék. Ausztria. Az Alig. Z. egy bécsi levelezője az elhunyt gr. Dessewffy Aurélról. Nagy b r i t a n n i a. (Pillantás a franczia és angol parliamenti munkálatok folyamára. — Franczia lapok véleménye az angol trónbeszédrül. — Brougham lord nyilatkozata a felsőházban a gabnatörvényekre nézve. — Eszterházy Miklós hg egybekelése és a t.) Francziaország.Hirlapszerkesztők és nyomtatók közti súrlódás —A franczia vaspályák miniszteri terve. — Gameron indítványa megbukik Németország. A badeni 2dik kamrában a bírói eljárásróli nyilvánosságról. Oláh ország. Követválasztások, mostoha kilátás a fejdelemre nézve. _ * Mex ico. Santa Ana zsarnoksága. Keletindia és China. Az angolok változó szerencséje. Vegyes közlések. Őr. Észrevételek a P. Hírlap Sad. számú Értekezőjére. Hirlő. Hivatalos jelentések. Magyarország és Erdély. Idvexiílt Ner ni in a cs. kir. Fő- Sierczeg asszony holt tetemeinek letétele. Vannak az életben pillanatok , mellyek min magunkkal bizonyos rendkívülit vétetvén észre, keblünkben közös az öröm vagy fájdalom, mellyben a szinléstelen természet utján vetélkedve osztozunk. A részvét e pillanata a monarchia fővárosából le és föl szertetekintve Budapesten mintegy testesült, ’s összeolvadt hangon hallatba fenséges Nádor leányának, Hermina (Amalia , Mária) főhgasszonynak gyászos kimúlta fölött kinos fájdalomegyesítette szavát. A magyar nemzet tisztes agg Nádorát, ’s fenséges Családját sajátjának tartva, hő vonzalommal ragaszkodott mindig boldogítójához, ’s örvendett örömei, búbra merült fájdalmai fölött. Minden családatya , testvér vagy csak barát is felfogja a fájdalmat annak veszteségén, kihez bármi tekintetben közelebb állott; ’s midőn a fenséges Nádor , István főherczeg fiával hason kedvességű leányát—ez utóbbinak iker testvérét—élte legvirágzóbb szakában elveszte, az ebből eredt iszonyú fájdalmat azon kipótolhatlan veszteség növeli, hogy a boldogult főherczegasszony volt az, ki az isteni gondviselés által az idő és események terhes súlya alatt elaggodt fenséges atyjának leggyengédebb, leghívebb é s bizonyára legtöbb enyhülést szerző ápolására rendeltetett. О—az idvezült — volt az,ki rendkívül szeretett testvérének közjóra szentelt életét öröm vagy fájdalom környezte terhes szakaiban azon részvétel bizonyította volna, melly az örömet sokszorozva nevelni, a fájdalmat tetemesen enyhíteni szokta. És nincs többé! A magyar Nemzet, melly imádott Nádorában él a legszebb jövendőnek, természetesen ez így itt is közel sújtó veszteségben milly élénkül osztozik, tanúsítja azon kimondhatlan részvét, mellyel képében a siralmas helyszinen Budapest kifejte. A dicsőült Főherczegasszony holttestének legfőbb rendeletre a budai kir. lak főherczegi sírboltjába óhajtott letétel végetti szállítása hírére tolongva gyülekezett a sokaság, ’s a téli idő daczára is —nem tudva a megérkezés gyász óráját — naponkint órákat tölte szomorú várakozásában a boldogult iránti tisztelet ’s a fenséges család iránt tanúsítandó részvét bizonyítására a mig végre f. hó 19 — 20ik közti éjjelen a szinte minden felszólítás nélkül Buda fővárosa részéről Buda-újvidéknél kiállott polgári lovaskatona-csapat és nép kíséretében megérkezett az idvezültnek holtteste minden rendű é s osztályú lakosságnak szint olly mértékben érzett köz fájdalmára, mint éltében láttatásával tapasztalt köz örömére; ’s bár az udvari jelentés tartalma szerint holt tetemei azonnal teljes csendben voltak a sírboltba leteendők , Nádor ő Fensége mindazáltal engedve az üdvözült főherczegasszonyt még egyszer bárcsak holt tetemiben is látni óhajtott közkívánatnak, tekintve ezt egyúttal a főherczegi család iránti szeretet és hajlandóság újabb bizonyságának, kegyesen megrendelni méltóztatott, hogy fenséges leánya holt tetemei február 20kai délutántól másnap délutáni 2 óráig a királyi palota templomában közszemléletre kitétessenek. A közös részvét lelkesítette sokaság nem ment ez alatt, de tódult egykori büszkeségének végső üdvözletére, ’s a folyvást több ezer látogató hangjai egyértelműleg tolmácsják a közös fájdalmat;—még a legalsóbb rendűek is, ismerve a boldogult leereszkedő nyájasságát , szelid lelkét, magas erényeit saját gyermeküknek siratva nézték a korán elhunyt fenséges Szűz holt tetemeit, mellyek az e végre kellő diszszel készült, ’s katonai és polgári őröktül, valamint udvari személyzettől, ’s több egymást felváltó ’s e végre önmagokat ajánló ifjú hivatalnokoktól környezett halotti ágyon kitéve valának; délután 4 órakor a herczegprímás által a fenséges udvar személyzete, ’s több egyházi, világi és katonai főrendnek jelenlétében a holttest beszenteltetvén, a sírboltba kedves anyja—a nádorfőhg második hitvese, született Anhalt-Bernburg-Schaumburg Hermina , cs. kir. főhűsége mellé tétetett örök nyugalomra; ma pedig idvezült fenséges személye fölött a királyi lak templomában reggeli 10 órakor hasonlóan a herczeg-prímás, 4 püspök, ’s több egyházi személy segédszolgálata mellett mutatta be az Egek urának az engesztelő szent miseáldozatot, melly alatt az illőleg gyászban lévő egyházi, világi, ’s katonai méltóságok , és főbb rendűek, királyi hivatalnokok , megyei, városi ’s egyetemi hatóságok, ’s egyéb lakosok példás részt vettek a gyászos ájtatosságban, szíveikben könyörögvén a Mindenhatónak , hogy engedve a fenséges Atyának csak ’s egyedül az ausztriai uralkodó háznál tündöklő vallásosságban kereshető enyhülést, adja, hogy e Nemzet — mellynek szerető tiszteletét olly kimondhatlan mértékben bírja,—örömére ’s javára magas erényei örököseiben folyvást vele éljen. Bugán febr. 22. 1842. Osztozunk mi is és milliók szíve osztozik e fájdalomban; ’s a tisztelt Beküldő által nyilvánított óhajtás valósulását az Egek urától imádva kérjük.—Még azt jegyezvén meg, hogy ő és k. Fönségének, országunk Nádorának mindkét Hitvese , és korán elhunyt kedves Magzatai is magyar honunkban vannak eltemetve. — Fönséges Nádorunk családja, hozzá legközelebb álló zálogait anyaföldünknek adta át, — hogy a kik velünk ’s érettünk éltek — a kérlelhetlen sors szabta nyugalmat is körünkben leljék föl ! Az egyesek haladása, vagy azon tökéletesítési vágy, melly bennünk létezik, politikai értekezésünk tárgya nem lehetvén, erről, figyelmezőleg a polgári társaság kötelességire, — az egyesek által pedig méltán követelt jogaikra nézve csak azt jegyezzük meg, hogy az első feledi hivatását, ha nem munkálkodik arra , hogy a kitűzött czél eléressék, — jogai körét pedig áthágja, ha az egyesek szabad mozgását jobban korlátozza , mint ezt a polgári társaság czéljai megkívánják. — Mi a polgári haladást illeti: nem tartjuk fölöslegnek, sőt a jelen időszakban, mellyben vágyók vágyakat, tervek terveket, uj haladási eszmék újabbakat sebes villámkint követnek, mellyben olly gyakran a haladásnak helyét változási viszketegség, a megfontoló józan kiszámolásét forróláz bitorolja, illy időszakban, mondjuk, szükséges is, hogy némelly főelvek és alapszabályok iránt tisztában legyünk, mellyek elmellőzésével a haladás nem valódi haladás, hanem a mi ezzel olly közel áll „haladási névvel czimzett viszalépés ". Haladni akarunk mi is, és épen mivel haladni akarunk, óhajtanánk felállítani olly valamit, a mi haladási mozgalmunkban úgy szolgálna, mint szemnek a mikroscop, mint tengerésznek az iránytű , mint számtannak az egyszer egy; és ha ezen czért a státusgépezet komplicált állapotja miatt e lapok keskeny köre, vagy erőnk gyengesége miatt tökéletesen el nem érhetjük is, annyit azonban bátrak vagyunk reményleni, hogy az előterjesztendő elvek méltánylása ébresztvén a gondolkozó tehetséget, fognak találkozni olyanok, kik ekkorig minden úgynevezett haladási kérdés meleg felfogásában egyedül a szépen hangzó szavak hatalmától, vagy szivük meleg érzelmitől vezéreltettek ; a kik azonban a tárgy fontossága fölébredt érzetében óvatosbak lesznek, szavak és szivök érzelmén túl többet kivánandók; — és ha majd a szavak ideje lepereg, ’s ha a szív megszűnik az ész kormányát vesztve uralkodni, ’s ha mi ehez bármi csekély részben járultunk, jutalmazva lészen munkálkodásunk, „mert változtatni ugyan e v e s 1) e t fogunk, de többet haladni." Szeretik némellyek azon kérdést tenni: vájjon az anyagi vagy szellemi haladásnak van é elsőbbsége? — Mi ezen [elsőbbség iránti harczot érdekesnek nem tarthatjuk, mert bámellyik részre hajolna is a speculating okok túlnyomósága, annyi bizonyos, hogy hiányunk érzete szellemi és anyagi haladásra ösztönöz; itt csak azt óhajtjuk megjegyezni, hogy munkálkodásainkban egyiket se feledjük; kölcsönös viszonyban munkálkodik egyik a másikért, ’s mind kettő czél is , eszköz is. Nem mellőzhetjük el azonban nyíltan kimondani azon tapasztalásunkat, hogy hazánkban kivált a szellemi haladásban, ’s éppen ott, hol legnagyobb óvatossággal kellene a tervekkel föllépni, ott felejtjük még is leginkább azon méltányos, sőt szükséges tekinteteket, miket minden haladási kérdésben szem előtt kellene tartanunk, — mert ha min magunk hite is az, hogy a szellem azon isteni szikra, melly a polgári testületet áthatva, csudakép munkálkodhatok; de tapasztalásunk egyszersmind szomorún tanít, hogy ez gyakran lobbanótűzzé válik, melly dúl ’s emészt, — ’s még szerencséseknek tarthatjuk magunkat ez esetben, ha szalmatűz, a melly hamar fellobban, de könnyen el is alszik. Ezeket azért érintők, hogy azon szabályokra, miket minden haladási kérdésben szemeink előtt óhajtanánk tartatni, mindig figyelmezzünk, de leginkább ott, hol figyelmünk mellőzése szellemi haladásunkban legkártékonyabb. ^ Pest, febr. 23- 1842. Haladás. I* Esze olly eszmét fejez ki, mellyet a politikai szótárban már magánál az eszme határtatlanságánál fogva tökéletesen körülírni nem lehet. Mi a haladási vágyat „jobbravaló törekvésnek" nevezzük ; ’s miután illy ösztön mind az egyesek, mind a polgári társaság természetében gyökerezik, csoda, hogy mindenki haladni kívánván, e szó olly divattossá vált, miszerint majd mindenki ajkáról halljuk hangzani?