Világ, 1842. január-december (1-105. szám)
1842-05-28 / 43. szám
Küszöbön állván a pesti Medard-vásár, bizodalmasan figyelmeztetjük politikai lapunk tisztelt Olvasóit és különösen az ország távolabb vidékin lakókat, hogy ha annak második félévi folyamára Szerkesztőhivatalunkban szándékoznak előfizetni, most ezt vásári alkalommal legbiztosabban és könnyebben eszközölhetik. Az előfizetési díj ugyanaz marad , ti. félévre postán küldetéssel 6 pengő forint. Kéretnek egyszersmind a t. Előfizetők, méltóztassanak czimzeteket—a lak és utolsó postahely kitételével együtt—pontosan leírva beküldeni, hogy így az újság-borítékon minden tévedés és hiba elkerültethessék. Külső tartományokba legczélszerűbb mód a bécsi főpostahivatalnál rendelkezni.— Szükségesnek tartjuk egyúttal megújítani azon már folyó évi mártziusban nyilvánított bizodalmas kérelmünket: méltóztassanak t. ez. rendes levelezőink, ’s mindazok, kik bánni érdekes tudósításaikkal lapunk tartalmát gazdagítni óhajtják, becses közleményeiket hozzánk csupán ezen egyszerű borítékczím alatt: a „ Világi Szerkesztőségének“ intézni. A .VILÁG. szerkesztőhivatala (belváros, Sebestyén-utcza 28 d. sz. alatt), TARTALOSII f., Magyarország és Erdély. Kinevezések. —Becsület-helyreállítás. — Fővárosi hírek.—Tudnivalók a dunamelléki hely. hitv. Egyházkerület részéről. — Tudósítások. Árva megyébőől (a főispáni helyettes beigtatásáról és közgyűlésről) Szabólcs, Somogy, Ung, és Zemplén megyék közgyűlésiről.— Magyar partvidék (Fiumei levél, vége). —Vidéki rövid közlések : I. Aradi levél (Lonovics püspök őrmgának jótékony alapítványa).— II. Kecskeméti levél (Superintendens-választó szavazatok).— Erdélyi országgyűlés. Külföld. Nagybritannia. Vámszabás ; jövedelemadó.—Udvari álarczos bál. Szyriai ügy. — Ázsiai társaság gyűlése. A ,Spectator* zajong a jövedelemadói törvényjavaslatnak a választmányban gyors elfogadtatása ellen. Segélyezési aláírások Hamburg részére. Francziaország. Vizsgálat a vaspályás szerencsétlenség okai iránt. — Holland-nápolyi aggodalmak. — Spanyolország. Pénzszükség; hadkevesbítés . Espartero-innepély ; gyapotvám. Hevezia. A választások bevegezvék. Vegyes közlések. 1. Országos adósságok és országos papírok.— Kérdés: Saját- , valamint saját rendelettel, vagy olly váltókat, mellyek már elfogadvák,—ha szinte a törvényes 21 óra alatt bemutatva vagy ovatolva nem lettek volna is, lehet e szóbeli per utra vonni ? Hirlő. Hivatalos jelentések ’sat. Magyarország és Erdély* A nm. m. kir. udv. Kamara Lichtenberg Zsigmond gr. Doroszlóra tett áthelyezése által megürült fucciniai kam. erdőmesteri hivatalra, Mateovich Antal fuccinai ideiglenes ker.erdészi alkalmazás Előfizethetni helyben a szerkesztő-hivatalban (Sebestyénutcza 288 sz. alatt , földszint) félévre postán 6, különben 5 e. forinttal , az országban minden, azonkívül csak a cs. kir. főpostahivatalnál Bécsben. PEST. Megjelenik e politikai , tudományos és művészeti lap minden héten kétszer: Szerdán és Szombaton , két-két íven. — Hirlete közöl minden hirdetményt egy négyes szelet sorától három ezüst kiért. Szombat. Május 28. f Pest, május 28. 1842. I becsilet-helyreállitás. Lapunk jelen számára néhány sort iránk, sőt munkánk a befejezéshez közelíte immár, midőn a Pesti Hírlap legközelebbi 146ik számát kezünkhez vevők. — Növekedő feszült figyelemmel olvasók az „Ellenjegyzetek“ czimü vezérczikket, kiváncsiak, mi lehet az, miről szerkesztő úr, már lapja múlt számában említést ten, hogyi állításunk egyikére a feleletet becsületérzés parancsolja! — Mi, kik e szóban „becsület“ a legszentebb érzelmet, ’s az egyéni legsérthetlenebb tulajdont ismerjük foglalva lenni, alig olvasók végig a kérdéses czikket, 's kezdett munkánkat félbenszakasztva, s egy pillanatig sem késünk válaszolni azon szemrehányásokra , mikkel méltatlanul illehetünk. — E szemrehányás igy hangzik: „A „Világ“ érdemes vezérszerkesztője megfelejtkezve néhai gróf Dessewffy Aurel helyébe léptekor adott vezérszavárul, mellyben a személyeskedést kerülni ígéri, és megfelejtkezve ismeretes véleménytürelmi saját szép jellemérül, melly az ellenvélemény háttérében nemtelen inditóokot keresni nem vetemedik!“ — S az igy leírt jellemünktőli eltérést, ’s adott szavunk megtörését e jegyzetünkben gondolja rejteni.„Kérdezett valaki bennünket: miért haragszik a Pesti Hírlap kivételkép a jövedelmi adóra,s egyet nem helyeselve, miért nem roszalja a többi kétségtelenül hibásnak ismert rendszert is p. o. aphysiocraticus rendszert?'s mi azt felelők: kinek mi gondja hozzá? neki úgy tetszett.“’S e szavakbul következteté, miszerint e jegyzék olvasásánál lehetetlen azon sértő gúnynak fel nem ötleni, melly azt akarja az olvasóval éreztetni, hogy mi azért szólottunk a jövedelmi adónak ellene, mivel ez után talán többet fizetnénk mint más után.“ 'S e gyanusitgató következésre talán egy kérdéssel felelhetnénk már meg, melly igy hangzik: 'S ön szerkesztő úr istené, ki az emberek titkos gondolatait ismeri? Miután azonban a becsület kérdésében fogalmunk az, miszerint minden habár szőrszál-hasogatva több értelemben vehető állításoknál kötelesség a gondolat legmélyebb titkait leleplezni akkor, ha valaki becsületét megsértetve lenni gondolja, mi kérdéses állításunkra ezt tenni egy pillanatig sem vonakodunk. Ennélfogva kijelentjük, hogy mi kérdéses jegyzetünk írásánál szerkesztő úr jövedelmebül egy pillanatig sem gondolkodtunk, és pedig először nem azért, mert szerkesztő úr személye gondolkodásunk tárgya átalában lenni nem szokott; de minek is, hisz magamagával olly annyira el van foglalva, hogy másokat illynemű hálátlan fáradságtól úgy is felment; — nem másodszor azért, mert tulajdon csekély jövedelmeinkről is kelletinél talán kevesbbet szoktunk gondolkodni, másokéról épen nem . •— nem harmadszor azért, mert bár minő legyen is jövedelme , mellyet jelen tövises pályáján szerez, bizony véres verítékkel szerzett, 's több mint megérdemlett munkabér ez, mit sértő gúny tárgyául tenni eszünkbe sohasem juthata.— 'S higye el, hogy mi, kik méltányló részvéttel láttuk most rokonszenvü barátja mélyen tisztelt hitvesének frisen hantozott sirjátul visszatérve, most forrón szeretett tulajdon hitvesének veszélyes betegágyánál virasztva, a majdnem kétségbeesésig dúló fájdalom kínjai közt czikkeit írni,s kik hivatásának egyéb ezer és ezer kellemetlenségit is részint sejditjük, részint ismerjük, min magunkat utálnék, hacsak egy pillanatig is illy méltatlan cselekvésre képesek volnánk. — E tárgyban tovább menve kérdéses szavainknak magyarázatát is adjuk. Nem láttunk t i. logicai következést abban: egy pár odavetett szavakkal kárhoztatni egy adózási rendszert,a többirül pedig,mintha nem is léteznének, hallgatni, — jobbat nem javaslani, vagy legalább illynemű elmulasztásnak okát nem adni. — A gúny tehát, mennyiben ez érdeklett jegyzetünkben létezik, szerk. ur személyét épen nem,s csak hibás logicáját illeti, melly cselekvésünk annyival inkább igazolva van, minthogy szerk. ur magamagát nálunknál élesebb gúnynyal illeti, midőn „Ellenjegyzetek“jében igy nyilatkozik : „a jövedelmi adó csak amúgy közbenvetőleg van ott emlitve, mint Pilatus a Credóban“ Melly elménetségnek épen az az értelme, mi e szavainknak „neki úgy tetszett“, vagy azon ismert szinte hasonértelmet latin kifejezésnek:„stat per ratione voluntase“ miknek más magyarázatot mi sohasem adánk;sőt hiszszük, hogy rosz akarat, vagy kárhozatos ingerültség nélkül, mást adni teljes lehetetlen, mint e lap értelműt: hogy e vagy ama cselekvésnek, vagy állításnak sem mi, sem a cselekvő, vagy áilító, sem senki a világon okát adni nem képes. — E tekintetben még azt jegyezvén meg, hogy mi mit sem gondolnánk vele, ha szerkesztő úr eredejában a fentebbi értelemben vett „Pontius Pilatus“ok végetlen seregét léptetné is fel, csak ezen érdemes urak, kikkel lapjaiban nem ritkán vala szerencsénk találkozni, olly ártatlanok legyenek, mint az eredeti. Vannak ugyan ezek között, noha ritkábban,ártatlanok is, ollyanok t. i. kiket a francziák ,,deux fois bon“ az olaszok pedig épen „tre volte buono“ kifejezéssel illetnek, 's ezeket sohasem bántottuk , 's bántani sohasem is fogjuk, sőt a P. Hirlapbani szaporodásukat szívből óhajtván, nem kétkedünk, hogy illyneműk már ekkorig is a lap. olvasóinak nem kevés mulatságot szerzettek. Comicus egy szerepelés az illy Pilátusok szerepelése! — Más szavakkal : mi részünkről nem gondolunk vele, vétsen bár szerk. ur a hányszor tetszik 's neki üdvös, a logica szabályai ellen, ez nálunk mosolygásnál egyebet nem szül, illynemü botlásai czáfolatunk tárgya csak akkor lehetvén, ha olly valami csúszik be „credo“jába, nevezze azt azután , ha úgy tetszik „Pilátusának, mi nézetünk szerint hibás, vagy ártalmas. — ’S igy ezekben pontosulván össze kérdéses jegyzetünk iránti magyarázatunk, ismételve kijelentjük , hogy ennek tartalma szerkesztő urnak személyét vagy jövedelmét nem érdekelhető, mi pedig érdekleni épen nem akarok. "S most, miután mi, kik egyszer mondott szavunkat soha hímezve nem szépítjük, tett állításunkat soha vissza nem vonjuk, illy értelemben nyilatkozunk, kérdezzük szerk.urat,mi jogosítást azon állításra, hogy megfeledkezünk adott szavunkról, mellynélfogva az időszaki sajtó körében minden személyeskedés kerülését ígérők ? É s különösen mi jogosu e kérdéses jegyzetünk szavait oda csavarni, mintha mi ezek által véleménye háttérében nemélesen inditóokot kerestünk volna?—Mutasson csak egy betűt, mi e méltatlan gyanúsításokra okot szolgáltathatna, 's ha nincs, lehet é, 's szabad é bárkinek, ‘s igy szerkesztő urnak is, gondolatunkat 's akaratunkat bírálni? 'S ha gőgös elbizottságában istenileg akarván működni, helyette a bizalmatlanság dacmona lepé meg, nem kezeskedett-e