Világ, 1843. június-december (1-104. szám)

1843-11-25 / 94. szám

ményiben— simulni a nemzethez, megtartották leg­alább salakját régi nemzetiségüknek, magokat épen a hontól nyert jogokkal sánczolva attól el, így azon elv igazságát bizonyítván be, hogy jogegyenlőség— mert illy eset is van — nemzeti egységet nem szül, ’s a meg nem érdemlett adomány indifferenssé tesz; pedig mi keservesb egy nemzetre nézve, ha ő mél­tatlanokra veszteget, és mindig veszteget, azoktól hálátlanságnál egyebet nem remélhetvén.*) ’S vájjon higyük-é, hogy a több adomány nagyobb sikerrel fog hatni érdekünkben,—­s ellenkező hatást gyakorland, mint a bár kisebb, de mégis relatív nagyon sok, szá­zadok alatt gyakorlott. Ez státusbölcsészeti paradoxon lenne, különösen nálunk illyesmit hinni­ nálunk, hol a küzdés stádiumán olly szörnyű és —mint hiszik az idegen elemek — borzasztó önfeláldozással lehet át­törni, m­ert hiába csak árva, egyedüli nemzet vagyunk Európában,’s jellemünkkel szembeszökőleg különböző minden másoké. "S mármost még több, sőt egyenlő fog­adással, nemzeti egységet remény­ünk kivíni ? A nemzetnek legszentebb kötelessége, nemzetisége ér­dekében munkálni, azaz­ ezáltal mint középponti erő által, kormányozni minden részeket, kezében tartván a féket ’s ezt szünetlen, hogy az előkerülhető eset­ben a tán valamelly fractiónak, érdekével ellenkező, mozgalmát illő korlátok közé vonhassa vissza.Nálunk ezen elv szellemében igen kevés történt, ’s ím meg is értük szomorú következésit a hanyagságnak. A nemzeti prosceniumra látták fellépni a panslavismust Zvatoplukjával a hajdani dicsőség bizonytalan szel­lemének kíséretében, ’s hallottuk túlvilági jogokról monologizálni; hátul, a gépezetek között, zúgta a kissé félénk német elem a távol mormogó szeleket, néha egy kis villámot is utánozott, mitől azonban ő maga is megijedt, míg Erdélyben, az egységre ver­gődött szász raj tökéletesen elsánczolta magát,­­s nemzet­ellenies szelleme sarkaltában tudósokat sőt publicistákat is, ámbár gyengéket—teremtett, a ma­gyar leküzdésére. Ne mystifikáljuk magunkat. Nálunk higyük el valahára — az egyenlő jog­nyeréssel az idegen, eddig tán indifferens elemek független activ állásra emelkednének, ’s váljon leend­ő ekkor hatal­mában a nemzet törvényhozó testületének— azt, mit a telepedési stádiumban nem vihetett ki — az olly hirtelen előmozdított — ellen­es egységgé fejlődési processusában a töredékeknek — létrehozni t. i. nem­zeti lelket, szellemet oltva beléjök, bomlást és a nem­­zetkezi csatlakozást eszközölni!Én azt hiszem, soha de soha nem. Ezért hát szükség nálunk — mert tu­lajdon életünk forog mindig kérdésben—több gya­korlati tapintattal,­­s nem olly világfájdalom­ izg­atta ke­bel sugallában kezelni az idegen elemekkeli viszo­nyokat, miilyenek, fakép, a zsidóügy, melly tárgyban bibliothekákat lehetne kizsákmányolni; a germán szel­lemű városok rendezése, ide számíthatván a szaka­dozott honi erők atyafias egybeolvasztását is, mivel ezekből is utoljára egészen különböző elemek fejlőd­hetnének ki. Mikről azonban, különkülön, más al­kalommal bővebben.*) Bari ez. Ifjabbi kikötői terv B­iu­m­ében. A fiumei kikötőt olly korszerű tárgynak tartjuk, hogy annak minél több oldalróli meghányatása meggyőződésünk szerint csak üdvös lehet. Közöljük tehát lehető rövid ki­vonatban egy Fiume partvizén építendő rév azon tervét, mellyel legközelébb Balzano trieszti vízépítészi mérnök készített, ’s a fiumei ,Eco­ban közlött. „A majd négyszög­ alakú, ’s minden oldalra mintegy 12mföldnyire terjedő tengeröböl déli partján — mond Bal­zano itt­ fekszik a derült Fiume, 9000 lakosával ’s az élet mindennemű kellemivel ellátva. Földirati helyzete, Magyarországtóli politícai függése, ’s a Ludovica-útnál fogva e város rövid időn az első kereskedési városok so­rába emelkedhetendik. A nyereséges kiviteli kereskedésnek fővonala, gabna, dohány, gyapjú, épületfa ’stb. tekinteté­ben, ide irányul, minélfogva könnyen kereskedési hírre kaphat, ha a magyar nemzet buzdítandja. A felvirágzásnak egy örök forrását bírja Fiume a Recina folyó vizeibeni,melly képes akár száz iparintézetnek életet adni. Már is hirre kapott ’s nyereséges vállalatok az amerikai malom ’s an­gol módra készült papírgyár. Ezek példájára több ’s több gyárintézetek alapulandván előre látható Fiume szép jö­vője, melly csupa ipara által is függetleníthetné magát kül­földi kedvezéstől. Természettől adott adományain kívül fi­gyelmet érdemelnek azok, mellyeket mesterségesen szer­zett magának ,­­ágas raktárai, alkalmatos hajógyárai, ’s a félórai távolságra fekvő martinsehizzai nagy vesztegintés . Hadi költség sőt véráldozat is, csak durva anyagi ösztön kö­­­vekezményei a terh­es időkben; mert hiába a jövőben jónak , rosznak lehetősége rejlik ,s egy nyomorít töredéknek soha sincs elég ereje bizonytalanra koc­káztatni jelen polgári létét. Nem anyagi áldozat egyedül, vagy főkép , hanem alkotmá­nyos politikai nézetek egyenlősége, fejt ki nemzeti egységet. II. **) Örömmel ü­dvözöljü­k a t. értekező urat munkatársaink sorábant ’s óhajtva v­árjuk ígért fejtegetéseit, díszesül szolgálandókat. lapjainknak.­z e . k. 778 tele. Jó és bő iható vize szinte egy elsőséget nyújt e város­nak több más felett. Dús vidékének termékei *) ’s jó borai igen keresettek­ Megemlítendő a guarneroi szigetek ked­vező közelsége, gazdag halászata, 's kifogyhatlan vadászata. Népsége már fiatal korában megszokván a munkát rettent­­hetlen hajóssá, 's szükség esetében bátor katonává képezi magát. Tudományosan műveit, előhaladt kereskedési hajó­­­kázása módot nyújt Magyarországnak a világ minden tenger­parti vidékeivel egyenesen közlekedhetni. „Mindezen tekintetnél fogva mindenki első pillanatra átláthatja Fiume városának kereskedés- és ipartekintetbeni fontosságát, és mennyire emelkedhetnék, ha a magyar nem­zet segédkezet akarna nyújtani olly vállalkozásban, melly­­nek egyedül van híjával, hogy jóllétét ’s nagyságát örökre megalapíthassa! Ez pedig, minek híjával ’s mire szüksége van, olly kikötő, melly mind saját, mind külföldi nagyobb hajóknak biztos menedékhelyet, ’s könnyű fel- ’s lerako­dásra módot nyújtson. „Oly kikötő annál szükségesebb Fiumében, mert noha partvize a déli szél ellen fedve van a körülfekvő szigetek által, a délkeleti és délnyugati szelek mindazáltal igen ve­szedelmesen háborgatják néha a tengert, úgy hogy a hajók szerencsétlenség esetében a partvizen is törést szenvednek Egy itteni kikötő építésének feladata mindeddig a legna­gyobb építészeti homályba volt burkolva, ’s fel nem olda­tott érett tanulmány, alapos számítás, ’s az építészeti anya­gok helyes ismeretének hiányában, miért is minden vál­lalkozási szellem elfojtatott. „Némelly tekintélyes, fiumei birtokosoktól egy kikötő tervezetével megbizatván, ’s a helybeli hatóságoktól is buz­­díttatván, hely­színén tevém meg rajzaimat’s fölvetéseimet, mellyek következtében a vállalat létesíthetése 100,001­ pge forintnyi költséget igényel. A legalkalmasb hely annak vég­­bevitelére a halászgát, mellynek végső pontjától egyenes sa­rok alatt vitetnék a tengerbe 100 ölnyi töltés, melly a ter­vezett kikötőt képezné. A tér, mellyet e homlokgát körül­zárna, mintegy 9500 négyszög­ölet tenne, hol ö­tven nagyobb hajó kényelmesen elférne, kisebb és partjáró hajókra még elégséges hely maradván. Szükség esetén ezen egyéb hely is nagyobb hajók befogadására fordíttathatnék. Ma pedig idővel a kereskedés terjedése nagyobb kikötőt tenne szük­ségessé, az könnyen volna elérhető, e homloktöltés arány­­lagos meghosszabbításával. Itt a hajók biztos menedék­helyet találnának a délkeleti, ’s délnyugati szelek tombo­­lásai ellen, 100 ölnyi tag torka pedig könnyű ki- ’s bejárás­ra volna alkalmas északi széllel is, melly a hegyektől el­záratván nem fó épen egész erejével ezen pontra. Vizs­­gálódásom következtében bizonyos, hogy a tenger itteni mélysége szükség esetén még első rangú hadihajókra is elégséges volna. „A töltés első része, melly az apály színvonala alatt 16 lábnyi volna, alulról fölfelé nagyobbodó kövekből épülne, minthogy a tenger hánykodása felszínétől lefelé mindinkább gyöngül, és különösen itt Fiumében 12—15 lábnyi mély­ségben végkép elenyészik, miért is a töltés ezen részét fél egész hat köblábnyi kövekből lehetne építni, minek Fi­ume egész parthosszában bőven találtatnak. A töltés leg­alkalmabb alakja csonka gúlaalak volna külső sejt-oldallal.­­ A töltés fölé elégséges cementum hydraulicum öntetnék,­­ hogy lehetőleg simává válnék felülete, miszerint a földbe építendő másik töltés­ rész alkalmasb helyet találjon. Ezen a második rész építésére mind biztos süker, mind költség ’s­­ idökimélés tekintetéből legczélszerűbb volna a görög szi­­gettengeren fekvő Santorino szigetén találtató, ’s nem rég megismertetett vulkánföld. Cementum hydraulicum gyanánt használt ezen vulkánfölddel olly sükerdús kisérletek ’s építkezések történtek már Triesztben, részint általam ré­szint G­ö­r­b­e­r úr által, hogy tartóssága kétségtelen. Mész­szel kevert illy vulkánföld­, ’s különböző nagyságú kö­vekből kellene tehát a felső faltömegnek készülni, melly három lábnyira emelkednék az ésnap egyenkori dag­ár vo­nala fölött, ’s fölületén 15 lábnyi széles volna. Külső oldala lenne lejtő illy arányban 1: 4­,­ belső oldala pedig füg­gőleges a hajók könnyebb hozzáférhetése végett. Ezen belső oldalon volnának megerősítve a vasgyűrűk a hajók hor­gonyzására. Tíz ölnyi hosszú faszekrényekben tartatnék a cementféle tömeg, míg megkeményednék, mi rendszerint 12 nap alatt szokott megtörténni. „Ezen Santorino-féle töltés egy tömeget képezvén, 1200 köb­ölet tartalmazna, minek súlya 17,200, azaz mint­egy 345 600 mázsát tenne. — E roppant súly egy szilárd, kemény és tengertől áthathatlan tömeggé forrasztva ama cementum által eléggé biztosítná a töltés fennállását a bár legdü­hösebb tengerhullámzás ellenében is.­­ A leírt je­lességek és hasznok,amikkel a santorinoi cementum kínál­kozik, eléggé mutatj­ák, mennyivel könnyebbült effféle vízi építkezések, létesítése az ujabb időkben lelt felfedezések ’s tudományos haladás által. ..Az összes költség, fiumei helybeli kö­rülmények szerint fölvéve, mindent beleszá­mítva: Ю0 ezer pengő forintot tenne. Az egész munka pedig, minden lehető félbeszakítást ’s késedelme­­zést, még az időjárásiakat is ide értve, két és fél év múlva bevégeztethetnék. E szerint egy évre jetileg teendő költség 40 ezer pengő fíjnál több nem esnék, melly összeg az álladalomnak sem igen eshetnék terhére, még kevésbbé pe­dig Fiume városának az élvezendő hasznok tekintetéből.‘‘ Végleg tehát abban pontosul az előadás veleje, hogy a tervezett töltés megépíttetvén, az itteni vízmederben a mosszu­m­on jövő hajók biztos menhelyet találnának a tenger rombolásai ellen, ’s benne Fiume csalhatlan eszközt birna, melly a kereskedés korlátolt helyzetéből ös kiemelje, melly­­ben most épen biztos és alkalmas kikötő hiányában tengni kénytelen! Egy száz ezer forint ,honfiak! Balzano ur, mint valódi szakember, lévé­n számítást helyszínen; illy *') Ezeket épen nem magasztalhatni, mert sziklás az többnyire,’s néhány kies völgyet kivéve, inkább kopárnak mondható. Szerit, csekély kiadással mennyit segíthetne a nemzet Fiuméjén?! Mi örömest elállónk Bainville úr nagyszerű tervétől, csakhogy költséges­ volta ne riassza viszsza a nemzetet; de biztos, tágas kikötő építésére megkívántaté e csekély összeget, mellyhez maga Fiume bizonyosan tetemesen volna kész járulni, igényelni a nemzettől saját érdekében is, tán nem mondathatik szerénytelenségnek? A nmlgy m­. kir. udv. kamara a viravai vám- és harminczadszedői állomásra Böhm József uszoki vám­- és harminczadszedőt alkalmazta. Arnold Ferencz orsovai harminczadhivatali árumázsáló f. é. oct. 5kén, és Díszt­ing­er István, a nagy m. udv. kamránál ig­­tató f. évi nov. ü­kén meghaláloztak. Nemzeti §%1п1шя. Hétfőn (oovember 27én) bérletfolyamban adatik : „Bátori M­á­r­i­a,“ eredeti opera 2 felvonásban. Irta Egressy Benjamin, zenéjét Er­kel Ferencz. A czímszerepben Schodelné először fog föllépni. Nyomdahibák. A ,Világi legközelebb múlt (93 d.) számában 7701. közép hasábján 8d- sorban ,3­0 fit.1 h. olv. ,3­00 frt.­ — Ugyanott a 21 d. sorban ,ö­t millióból 1 h. olv. ,ötven millióból 1. — ’s a 34d. sorb. ,2­0 milliót­ helyett olv. ,5­0 milliót.­ Országgyű­lési tudósítások. November 14-én. LXXik országos ülés a föRRnél (10 órakor) Olvastatott a KK és RR üzenete a bünt.törv.könyvi ja­vaslatnak a büntettek ’s büntetésekrül szóló I része i­­ránt. Legelső emelt szót horvátországi bán ő­smga. Vé­leménye szerint, minthogy a határkatonaság a polgári hatóságnak van alávetve és e törvény életbe­ léptetése sok nehézséggel jár, a katonai a polgáritól elválasz­tandó lenne, és kívánja, hogy a büntető és börtönrend­szer tárgyaltassék amannak meghatározása nélkül. Bán ő ninga ezen kivonatára egy nj gróf megjegyzé, mint­hogy annak elhatározása, mit a bán kíván, a dolog ér­demét illeti, azt kikapva előlegesen tárgyalni nem lehet. De egy érd fölsp. a bán 5 ninga szavait akként magya­­rázá, hogy ő ninga is akarja most a börtönrendszer lé­tesítését eszközölni, azonban miután a bűnt. törvény­­könyvet nemcsak a polgári hatóságokra, hanem a vég­helyekre is ki akarjuk terjeszteni, és e tárgy szövevé­nyénél fogva a tanácskozást nehezítené, ő a véghatár­nak bűnt, törvényileg elválasztatását kívánja. Horvátország követe után egy érd. gról szólott, ki ez indítványt an­nyival inkább nem tartja elfogadhatónak, mennyivel feltűnőbb a dolog állásának különbsége a RRk. és a na­­miiságú tábla előtt, miután a Fő-RRdek nem mint a t. RR. a magányrendszer általános kiterjesztését, hanem a rend­szernek mintabörtön általi megpróbálását kívánják; melly­nek folytában, miután e határozat által a FORR-ek a véghelyekre nézve még azon nehézségeket is elmel­­lőzték, mellyek a rendszer általános kiterjesztése mel­lett a BR előtt állottak, e nehézségekre nem hivatkoz­hatunk; végre igen sajnosnak állítá a­ns gróf, hogy midőn a bűnt. eljárás ellen a gyakorlatot hozzák fel, most az elv ellen hoznak fel nehézségeket. — A Fő­RR. orszgbiró ö­nmga azon megjegyzésében nyugodtak meg, hogy a főkérdés eldöntése a maga helyén úgy is elő­­forduland ’s igy az most nem tárgyaltatható. — Ezu­tán olvastatott IVik üzenete a KK és RRnek a mgos FeRRhez a magyar nyelv és nemzetiség ügyében, melly pontonkint olvastatván, e tárgyban is első szólott fel bán­y excellja, ’s az üzenet, „társországok és kapcsolt részek“ kitételbre tevén megjegyzést, megismerő hogy a „társországok“ kifejezés nem törvényes, ’s midőn hor­­vát, tót, és dalmát ország jön elő, mindig a kapcsolt részek törvényes kitétele kerül elő. A „társországok“ kifejezésben erőt mások sem keresnek, ’s Horvátország követének azon ünnepélyes kijelentése után, hogy a kap­csolt részek a magyar koronához tartozván, a „társor­szág“ kitétel nem törvényes, egy drávántuli megyei érd. főispán véleménye nyomán püspök 5 rmga szólott ’s azt mi törv.szetzi, ’s igy a „társországok“ helyett a ,,kapcsolt részek“ kifejezést nem ellenezvén, kívánja csak, hogy, mint a t.­RR törvényes kifejezést igénylenek, úgy ne mellőzzék ők is ezt, ’s midőn horvát, tót, és dal­mát országokról van szó, a kapcsolt részek közöl ne fe­lejtsék ki a drávántuli 3 megyét, mellyet, mint látszik, Slorvátországtul el akarnak szakasztani, ’s állítják, hogy a magyar municipalitásokhoz tartoznak 's nem figyelnek azon körülményre, hogy e megyék is a báni tábla alatt állnak ’s hogy a tartományi gyülésre követeket is külde­nek. — A FORR. az üzenet pontonkinti olvasását foly­­taták ’s a törvényezikknek a 2ik pontban felhívott G -a olvastatván fel, bán ö­nmga itt is megjegyzé, hogy a Förlek múltkor a kapcsolt részek deákul beszélhetésére nézve biztosítást kerestek abban, miszerint a horvátok tetszésétül függjön deákul beszélni,­­s e 6 § szerkezete helyett mind a két félre kielégitő szerkezetet kíván. Melly­nek folytában, a magyar nyelv ügyében múltkor is in-

Next