Világ, 1843. június-december (1-104. szám)

1843-07-15 / 56. szám

56. PESTEN, 1813. Megjelenik e politikai, tudományos és művészeti Lap minden héten kétszer: Szerdán és Szomba­ton. Hivatalos tudósításokon kívül, Hirlije közöl minden hirdetményt, egy negyed-szelet sorától három krajczárért pengő pénzben Nem-rendes levelezők kéretnek az Intézethez bérmentesen küldeni közléseiket.VILÁG SZOMBAT*, julius 15. F.lőfizethetni helyben — Emich Gusztáv ur könyvkereskedésében (Úri és kígyó utczák szög­letén) félévre postán 6, különben 5 ezüst forinttal; az országban minden — azon kívül csak a cs. kir. fő-postahivatalnál Bécsben. Minden közlés­t a Világ szerkesztő-hivatalának” czim alatt kéretik beküldetni. Tartalom. Vallási viszonyok IV. Fővárosi hírek ’s események. Kineve­zések. Halálozás. Országgyűlési tudósítások jul. Idén or­szágos ülés a t. A . ’s'RRnél (határozatok folytatása, nyilvánosság, szólás szabadság sat.)— Országos ülés a fő RRnél (Tárgya: a jul. ikén vallás dolgában kelt k. kir. válasz következtében­ válasz­­felirati módosítás,’s ezzel kapcsolatos felírás.) Jul. ükén: országos ülés a fü RRnél.(Tárgya: A Vallás tárgyában érkezett k. kir. le­irat iránti felirási javaslat.) Országgyűlési rövid közlés (a jul. 12. és 13kai­­főrendi tábla üléséről.) Vidéki vegyes közlések: Zalában kilátás a leendő követválasztási gyűlésre. — Győri közgyűlés (követi jelentések s nevelés-ügy. Tűz.) — Szerémi közgyűlés (súrlódások a magyar nyelv miatt.) Szepesmegyei utasító közgyűlés. Szabolcsból (utasítást készítő küldöttség jegyzőkönyve; folyt.) Audiatur el altera pars. Borsodi nyilatkozat. Nagybritan­nia. (O’ Connell szájából egy szó hazánkról.— A fegyver­elszedés­ bill . záradéka elfogadtatib. Spanyolországban a fölkelés alapoka a ,Times' és ,M. Chronicle' szerint. Repeallakoma Galwayben) Szerbia (Újvidéki levél: a legújabb szerb­ fejdelem­­választásra vonatkozó.) Spanyolország. (Mozgalmi körülmények, növekedő forrongás. — Pártütő szellem Espartero seregében. Meg­­hasonlás a minisztériumban. A valenciai junta köz bocsánatot hirdet. Népiiség Barcelonában. Murcia, Santander, Logrono a fölkeléshez állanak. Az országró nagy szorongatásban Barcelonában ideigl. kor­mány alakul, ’s Espartero honvesztettnek nyilváníttatik.—Legújabb.) - F­ranezia ország. (Aumale hg megérkezik. Az 1841ki évi bevétel fölvetése. A küretkamrában szőnyegre kerül az avignon­­marseillei vasút. Egyesületi és intézeti közlések: Magy. G. egyesület (a honi gyümölcstenyésztés érdekében.) — A pesti mü-egyesület részéről. — A pestmegyei gazdasági fiok-egyesület. Értekezés: Majorátusok (folytatás.) Hírlapi kalászok. Tárcza. Nemzeti dal. (történeti beszély). Ponori Thewrewk J. utazási naplójából töredékek. Hivatalos és magán hirdetések. Pest, julius 15. 1843. Vallási viszomyok. ív. A kath. egyháznak legtisztább szeretet-’s leg­nemesebb érzés­ szülte törekvése, mindenkit kebelébe hím­­­s befogadni, ’s a benlevőket megtartani. A szent hivatása legszebb működésinek tartja, felebarátját ’s az ingadozó hívőket megtartani azon egyházban, mellyet egyedül ismer ő el üdvözítőnk igaz egyházá­nak, mellyben hite szerint lelkének üdvét legbizto­sabban munkálhatja; ’s mivel ez egyház a kath. hit alapelveinek igazságáról ollyannyira meggyőződve van, hogy a tőle­ elszakadást csak a hitbeni járatlan­ságnak, ’s a kath. rendszer bal felfogásának tulajdo­nítja: innét azon gyöngédség-é s keresztény szeretet­től indíttatván, mellyel tőle elszakadandó felebarát­jának lelki üdve felől aggódik, örömest pártolt olly eljárást, melly a hitbeni oktatást könnyítette. És imnez egyedüli vallásos alapja a hathéti oktatásoknak.... ’S azért igen csalódnék, ki azt hinné, mintha a kath. egyház erőszakkal óhajtná lebilincseltetni a tőle el­válni akarókat! Sajnálkozik ugyan minden más val­lásra térőn, nem annyira azért, hogy általa a hívek száma fogy , hanem inkább ama lelki veszély miatt, mellynek, áttérése által, magát kiteszi. De ha a kath. hit igazságáról valaki kétkednék , kebelében lelki csöndét feltalálni nem akarná, vagy nem tudná, ezt nemcsak elbocsátja, de e felett a körülmények kivá­t­­ata szerint, ha önkint ki nem lép, maga az egy­ház kizárja. A kath. egyház kezdetétől fogva az igazság legyőzhetlen erejével vitt, ’s ennek szárnyain felhatolt a világ urainak magas trónjáig ; a máglya emésztő lángjai, a hóhérok kínzásai, a pogány böl­csek minden tudományos erőködései, a háromszáza­dos véres üldözések ki nem irthatták az istentől plántált magot, 's nem erőszakkal, nem fegyverek­kel , hanem a mennyei tudomány egyszerű hirdetésé­vel diadalmaskodott ellenem­, 's az evangeliom égi fénye összeomlasztotta a sötétségrakta bálványokat! Ez egyház tehát, melly csak igazsága erejével csa­tolta magához az egész világot, lényegénél fogva akaratlanul senkit sem tartóztat. — Első zsengéjétől le jelenkorunkig számtalanok találkoztak, kik a kath. vallás szűz tanítását elferdítni, ’s benne szakadáso­kat gerjeszteni törekedtek. Ezeket , ha intésire az egyháznak nem hajlottak, sem kebeléből ki nem lép­tek, önmaga zárta ki. Majd minden zsinat tábláján olvashatni ollyak neveit, kiket az egyház, mint ja­­víthatlanokat, ’s tévelygésükben megátalkodottakat, a hívők egyesületéből kizárt, következőleg mi sen­kit akarata ellen itt letartani nem kívánunk, sőt óhaj­tanak, vajha tisztulna egyházunk minden álkatholi­­kustól, miután ezek nagyobb ártalmára vannak egy­házunknak, mintha azon kívül lennének. Jelszava volt, ’s az ma is a kath. egyháznak, mit sz. Jeromos mondott: „Ecclesia volentes regit, non invitos.(­ Sokan azt vélik, ha az áttérés szabad leend, majd a kath. egyház hívei seregenkint tódulnak ki. — De mi ezt nem hiszszük, mert épen ott, hol legszaba­dabban térhetnek át, épen ott virágzik ’s terjed az mindinkább naponta. Ott Anglia, ott szabad Amerika, hol a hívek száma bámulatosan növekszik.*) Nem senkit,legyen az pap, vagy világi, tudós, vagy tu­datlan, ur, vagy szegény, — senkit erőszakkal meg­tartani nem akarunk. De a mellett szent kötelessé­günknek tartjuk minden habozót tiszta tanítással megerősíteni, nehézségeit eloszlatni, előítéleteit meg­szüntetni, ’s a kath. hit és egyház igazságáról meg­győzni. Ezt nekünk meggyőződésünk sugalja , fele­baráti szeretetünk javasolja, üdvözítőnk tanítása iránti mély tiszteletünk , 's az igazság lelke parancsolja. ’S ha a hathéti oktatás eltöröltetik is — ’s mi hogy el­töröltessék, már azért sem bánjuk, hogy igy a sok ellenünk táplált előítélet megczáfoltatik, a vallásos sérelmek másik bő forrása kiapasztatik; ’s mert a tapasztalás után tudjuk, mi ritka siker koszorúzta, főkép a polgári hatalom által fenyíték közbejöttével véghezvitt hathéti oktatásokat — ’s ha, mint mon­dók, megszünendik is a hathéti oktatás, meg nem fog azért szűnni a kath. papság kötelessége: a taní­tás, minden erőtetés nélküli szellemi hatályos be­folyással a tévelygőt ’s a hitben habozót megerősí­teni, ’s az eltéréstől visszatartóztatni. Ez hivatása a hazánkbeli, — hivatása a világ­ bármelly részeibeni kath. papságnak, ’s erről le nem szabad neki mon­­dani, hacsak hitelveit az igaz egyházról megtagadni nem akarja! "S igy a kath. hit lényeges ’s tiszta fo­galmából merítve annak szellemét, épen nem félhet, a kath. egyház a hathéti oktatás eltörlése miatt; csak ő szellemileg működni, hivatását szent buzgalommal teljesíteni meg ne szűnjék; mert természetében alap­szik az embernek, hogy tanítást, mellynek elfogadó­­dására kényszerittetünk , ritkán fogadunk szivből el. — A hathéti tanítás, szokott körülményeiben, va­lami idegenítőt, ’s bizonyos kénytelenségi bélyeget visel magán , ’s igy már maga a tanítandónak szive egyelőre elfásul, 's elméje azon előítélettől fogul el, hogy nem nagy ereje ott az igazságnak, mellynek elfogadására erőtetes használtatni látszik. E mellett, az előbb a polgári hatóságnak, ’s ez által ő Felsé­gének tett kijelentés, ’s majd az egész országban­ el­­hiresztelés után, többeket a szégyen tartóztat a meg­kezdett áttéréstől elállani. — Vallási szempontból in­dulva tehát ki, az eddig divatozott hathéti oktatás eltörlésével mit sem veszthetünk. Midőn illy őszintén nyilatkozunk a katholicis­­mus alapelveiből a hathéti oktatás felől, azon édes reményt tápláljuk, hogy az igazság igazságot, a sze­retet szeretetet, a méltányosság méltányosságot fog teremni. A kath. egyház a fentebb kifejtett elvek ér­telmében egykedvűen nem tekintheti híveinek kebe­­lébeli kitéréseit; neki szent tisztje, minden szellemi erejével ezt gátolni, ’s igy joga is van saját köré­ben kellőleg intézkedni, a polgári társaságnak pedig érdekében áll az egyháznak rendeleteit részéről pár­tolni, gyámolítani. Az áttéréseket mi rendszeresen a kath. hit nemtudásának, vagy legalább nem tökéletes tudásának, elfogultságnak, ’s néha megátalkodásnak is tulajdonítván; egyébként, a szivek és vesék vizs­gálatát istenre bízván, egyes egyének felett ítéletet mondani nem akarunk. A tanítás egyedüli czélhoz vezető eszköz nézetünk szerint. Eltöröltetvén tehát a hathéti oktatás, óhajtanék, hogy polgárilag is erő­teljes intézmények legszigorúbb kötelességgé tegyék a szülőknek : gyermekeiket a hitbeli oktatásokra a törvényben kijelölendő évekig beküldeni. Ekkint ha eltöröltetik is a hathéti oktatás, az elv ’s az alap mentve leend, ’s az egyházi­ rend buzgalmától fog függni , olly jó és alapos oktatást adni, 's ez által annyira megerősitni a hitben híveit, hogy az átté­réstől visszatartóztassanak a leghatalmasb erő­k a meggyőződés szellemi ereje által! ’S ezt minden val­lást követőkre kiterjesztendőnek vélnők. Ha az eddig kifejtett eszmékhez a polgári szem­pontokat ragasztjuk, még inkább meggyőződünk a most követelt törvényes intézmények szükségéről. A *) Figyelmeztetjük t. olvasóinkat, hogy mi az e tartományokbani vallásos mozgalmakat folyvást éber figyelemmel kisérjük. A VILÁG TÁRCZÁJA. Menihdi dal. Törtéveli f­eszély. 1833 ban a szolyvai fürdőt látogatom meg. Bereg­­megyének északi részén bérczektől körzött völgyben fek­szik az, — negyed órai távolra a falutól, mellynek szal­­mafedetü rovatékos kunyhói közöl süvegidomban emel­kedik a torony, zöldhalmon álló agg egyházhoz ragasztva. E vidék közel a lengyel határokhoz egészen idegenszerü, egymás fölé borzas béret borul, melly nyárban hullámzó lombtenger, közele , mint sziget szürkül a köszirt óriása, távolabb havas vállakkal fehérült a polinina még május­ban is, ’s elkülönzi hazánkat Lengyelországtól. A bérczek­­röl alá lengedező szellő kedvesen mérsékli a nyár égető he­vét, ’s ugyanazért e fürdőt számos vidéki látogatja, melly­nek mind édes mind savanyú vize egyformán gyógyerejü. Megérkezésemkor leginkább ismerősek üdvözlenek.­­. . mi kedves viszonlátás! Mi vidékiek leginkább közvetett ismeretséggel dicsedhetünk, — mennyi megyei, mennyi családi bajok! ’s ha csak rész után, rész lovainkat nem akarjuk messzire hajtani, annyit tudunk egymás létéről, mint alvó güzü rókaszomszédjáról. Sz ...y barátom, ’s néhány érdekes nő ittléte fel­­viditák első napjaimat, ’s ha tréfa és mulatság között tulüzött óráimat kiveszem, szellememnek is élek, melly sehol nem magasztosb, mint szép vidéken- Ezen napok elfolyta után ismét szenvedélyemre szoritkozom, mint bércz­­rel zuhanó folyam a völgy medrében, ’s vadászatban keresék élvet. A délutáni jég rekkenő volt. Fehér fellegrongyok úsz­tak a látkörön, melly a bérezormokon látszott nyugodni kifeszített ivének végtelen sátorával. A nap bucsusugarai foszlányokra törtek a lombfütű­jén, ünnepélyesitve annak homálycsarnokát, mit ezer dal és álmos csermelymoraj élén­­kíte. Lábaim alatt száraz galyhulladék ropogott, szúró tövisbokrok aggatóztak belém, midőn töretlen ösvényen völgybül meredekre, és innen falegyenes szirteken kúsz­tam. Hirtelen megdördült felettem , — hosszan viszhangzó töredékben zúgott vissza a zsibbadt hang a völgyek mé­lyéből , mit a szírt nyögésekre halgatott. Sűrű átdatlan jelleg vonult pillanatnyi gyorsasággal nyugotról,—jöttét viharos szélvész kisérő , keringő hullámokra dagasztva a bérezlombot- Az eső előbb nagy cseppekben hullott, majd csatornabőséggel zuhogott elő. Czikázó villámok félig járt utat jelöltek a hirtelen sötét éjben, mit az elterjedt felhő áldatlanná szőtt. Galytól galyhoz fogaztam, a nyálkás szirten el-elsikamultak lá­baim, ’s többször ingva függők zuborgó vizroham felett. Tapogatózásaim egy óra múlva szoros völgybe juttattak, testemben remegve pillanték körül, bódultságomban irányt tévesztve, eligazító jelek­ után kémiák- Lassú zörej hallat­szott közel hozzám, mindinkább erősbüló neszszel, emberi árnyat vevék­ észre , hasonl az éji rémhez, mit álomkin varázsol a képzemény elé- Az alak mindinkább szem elé bontakozott a homályból,a fedetlen fején esőtől csap­zott hosszuhaj elfedé arcza homlokrészét, bágyadt te­kintete a földre sülyedt, biztos léptekkel haladva a vé­szes után- Kettőzött erővel kelt a természet lázadása, ég és föld veszélyre társultak, a szapora villámok tüze a bérek lángjával látszott egybegomolygani. Az idegent ez nem érdeklő, nyugodt elmélyedéséből mi sem zavaró föl, mindaddig, mig ólalomra kész fegyverrel kezemben meg­­szólitam. Révedezve tekinte maga körül, mintegy kétked­ve a hang valóságán , ’s midőn a kigyurt villámfénynél két lépés­ távolra volt tőlem , megállapodott. Barátom! szólltám meg olly nyelven, melly e vidék­nek sajáta, nem lenne ön szives valamelly közel-lakba vezetni ? Az idegen e szavakra megrázkodott, hasonlag az ideg­láz borzongatásához, ’s mennyire­ kivehetém, gunymo­­soly czikázott ajka körül, — ’s szótlan bizalommal nyúj­tó kezét­ Sietősben, mint lehető vala, némán haladtunk a szűk völgyön keresztül. Ha villám gyűlt ki közelünkben, vagy ropogva dőlt a szélről lerombolt cser, az idegen arczát mindannyiszor titkos öröm ónozi el, honnan azt következtetem, hogy e lázvihar természeti gyönyörére szolgál. Illykor szemei a magasság vészörvényébe sü­­lyedtek, benső óhajtással kutatva az elemek lángfegy­­vereit, mellyeknek látása engem titkos borzadásba hoz°ott.

Next