Világ, 1843. június-december (1-104. szám)
1843-09-27 / 77. szám
77. PESTEN, 1843. -g-----■■■■ ■ —— '---- Megjelenik e politikai, tudományos és művészeti lap minden héten kétszer: Szerdán és Szombaton. Hivatalos tudósításokon kivül, Hirléje közöl minden hirdetményt, egy negyed-szelet sorától három krajczárért pengő pénzben Nem-rendes levelezők kéretnek az Intézethez bérmentesen küldeni közléseiket.VILÁGSZERDA, september 27. _ F.lefizethetni helyben és BudánEmieh Gusztávnr könyvkereskedésében (Úri és kígyó utczák szögletén félévre postán (», különben 5 ezüst, forinttal,, az országban minden — azon kivül csak a cs kir. fő-postahivatalnál Bécsben. Minden közlés „a Világ szerkesztő-hivatalának“ ez év alatt kéretik beküldetni. Tartalom. A zalai esemény’s a Pesti Hírlap. Fővárosi hírek és események. Országgyűlési tudósítások: .Szeptemb. 20-án XLVIII. orsz. ülés a t. Hűknél (Tárgy: bűnt. rendszerb. munkálat vizsgálatának folytatása. A t. RR a börtönköltségeket elvállalják. Magyar nyelv tárgyában 3ik izénél.) September 21 , 22 ’s 23án LIX. LX. és LXIdik kerületi ülések. (Kerül, választmány munkálata a városok ügyében bevégeztetik, egyszersmind elhatároztatik felvételének ideje és módja. Ifjabb felírás a Részek meghivatása iránt kerül, választmány neveztetik a bányászat-ügyben. Fölvétele ’s tárgyaltatéa a katonaélelmezési országos választmány munkálatának.) Rövid közlés a septemb. 25 én tartott LXI. kerületi és XLIXd. országos ülésről a mgos FeRRnél.) Megyei és más vidéki közlések: Zemplénből (megyei újon választott tisztviselők névsora.) Gy ő r b n 1 (közgyűlés.) Arad és Torontál megye közgyűlésiről rövid értesítés. Zalából czáfolat. Spanyolország. (Középponti junta egybehivatásának kivonata. Constitutional nyilatkozata a barcelonai lázadás iránt. J. des Debats szerint állapota Barcelonának. Narvaez Madridot elhagyni szándékozik.) Nagybritannia.(Palmella hg Angliában. O’Connell u) terve. Shiel tétlensége. Mathew. Victoria újabb kirándulása.) Francziaország. (Ellenzék a párisi erősitvények miatt. Elfogatások Parisban.) Belgium. (Cath. püspökök pásztori levele híveikhez. Victoria Belgiumban.) Olaszország (Cesena közelében lázadó csapat.) Törökország (Montenegro elleni hadkészületek.) Egyesületi és intézeti közlések: A kisdedovó intézeteket Magyarországban terjesztő egyesület. Czélszerűbb építési rendszabályok Cassanolus. Hibaigazítás. Tárcza. Talált ősmagyar pénzek. Helvetzia statistikája. P. Thewrewk J. utazási naplójából. Hivatalos és magán hirdetések. Gabonaár. Pénzkelet. Dunavízállás. Pest, September 27. 1843. □ A zalai esemény, ’s a Pesti Hírlap. Ha igazak mindazok, mik a zalai követválasztás, és adótvállaló gyűlés iránt, a 281-dik számú Pesti Hírlapban foglaltatnak, úgy méltó szomorúság foghatja el a hazafi kebelét. Mert akár Deák honmaradását, akár a helyt foglalt lélekvásárlásokat, vérengezéseket, öldökléseket, katonai erőnek a tanácskozó gyűlés biztosítására szükségessé vált alkalmazását , akár végre azon hálátlanságot, melly Deák iránt kitört, tekintsük, igen nyomós okaink vannak szomorkodni — örömre pedig a felett, hogy az „ügy“ győzött, azaz hogy a háziadó keresztülment, mi legalább legkisebb okot sem látunk, miután ezen lénynyel egy időben tudjuk meg, mikép ezen úgynevezett „ügydiadal“ épen úgy bornak, pálinkának, pénznek, ’s a lélekvásárlás minden ismeretes nemesnek vala csak következése, valamint Deák követte választását is a zalai pártfőnökök csak illy utakon vélték kivihetőnek, és vitték is valóban ki. Midőn Deák a követséget el nem vállalta, nem személyét áldozta fel véleményünk szerint az ügynek, azaz a háziadó ügyének — mert hiszen a tisztátalan eszközökkel szerzett győzelmet sem valódinak, sem állandónak, és így illy áldozatra méltónak nem tarthatja — hanem szeplőtelenül álló személyességét akarta elválasztani egy tisztátalan ügytől, azaz a korteskedéstől — tettel akarta kimondani a lélekvásárlás feletti kárhoztató ítéletét — követi pályáróli lelépés által akarta kimondani, hogy corteskedés mesterségei által megválasztott követ, magát elég függetlennek, állását elég tisztának nem ismerheti, mikép teljes lelki szabadsággal szólhasson az országgyűlés előtt fekvő egy igen nevezetes tárgyhoz, t. i. a megyei kihágások zabolázásához. Deák azon forró ösztönt, melly őt olt, hol legtöbbet használhat, azaz országgyűlésen, a hazának leendő szolgálatokra készteti, alá tudta rendelni polgári kötelességének, melly nemcsak azt tiltja, hogy lélekvásárlással szerezzünk követséget, hanem azt is, hogy ollyat elfogadjunk, mellyet mások számunkra, habár akaratunk ellen is, kárhozatos utakon szereztek. Magas jellemhez, és valódi státusférfiához, a szabadság és rend emberéhez illő gondolkozásmód valóban! — És midőn Deák illy nagy férfiúhoz illőleg cselekszik, azon megyében, melly dicsőségét neki köszönheti, mellytől nem ő, hanem mellynek fénytő kölcsönözött , mellynek olly kitünőleg és hív hazafilag szolgált,nem találkozik egyetlenegy hang, nem egyetlenegy alak, melly megnyílnék védelmére, midőn kínpadra húzzák a nagy hazafit, és megértetik vele, hogy ő korán született, mert nem értik még tulajdon elvbarátai sem, kik még nem tudtak az érzelem azon vonaláig sem emelkedni, hol valódi polgárerény, és önmegtagadás fölfogása, és így másokban is becsülése kezdődik. Elfordultak tőle az úgynevezett haladás barátai, és ez tekintve a létező személyes viszonyokat, elég kellemetlen lehete—de még keserűbbnek kelle lenni Deákra nézve azon tapasztalásnak, milly keveset haladt, sőt mennyire elmaradt a haladási párt, és milly szomorítólag vala már eddig is képes elkorcsosult választási rendszerünk, összezavarni a fogalmakat az iránt, mit polgárerény, és igaz hazafiság, megkívánnak, megengednek, vagy tiltanak! Által kellt látni Deáknak, miről hiszszük sohasem kételkedett, milly szörnyű silányság az úgynevezett népszerűség, milly szörnyű csekély belbecsét rejtenek magokban a sokaság tömjénezései, és milly ingatag alapokon nyugszik meg nálunk az úgynevezett közvélemény, melly midőn még a politikai jellemek igazságos megbirálásáig sem tudott kifejlődni, egyszersmind már a politikai hálátlanság legcsúnyább fokáig fajult! A méltó szomorúság ennyi anyagja között, keresve keres a hazafikebes vigasztalást—de nem talál. Mert azon hideg commentár, mellyel a Pesti Hírlap kiséri a zalai eseményt, és amellyben az úgynevezett haladási pártot legyezgeti, és ingerültségét természetesnek találja, nem képes fájdalmunkat enyhíteni. Mert mi nem látunk ingerültséget és haladókat , hanem szemlélünk politikai hálátlanságot és elmaradottakat. Emlegeti még a Pesti Hírlap, miként , az országgyűlésre nézve legjobbak a remények, bár Deák nem lesz is ott — mi nekünk legkisebb okunk sincs ezen reményeket táplálni, és őszintén megváltjuk. Deák Pozsonyba menetelét főkép azért óhajtottuk , hogy a pesti hírlapi ábrándozások gőzét, ha ne talán terjedezni kezdene, legyen kinek eloszlatni — ehez pedig az ő személyes jelenléte vola szükséges. Szíves még az érdemes szerkesztő azon óhajtását kifejezni, hogy Deák „nem fogja vezérnézeteit a közvélemény tájékozásától megtagadni.“ Ámbár mi is forrón óhajtjuk, hogy Deák el ne „némuljon“ (az örökké való vezérkedni akarás a Pesti Hírlap jellemző tulajdona), de azért csak igen csekély enyhülését várjuk ebből fájdalmunknak — mert ha megszólal is sajtó utján Deák Ferencz, mind a mellett azon tömérdek konkoly, mellyet a Pesti Hírlap elhintett, még kiirtva, azon szám nélküli ábránd, mellyel honfiaim fejeit kábitgatja , neutrálisaivá még nem lesz, valamíg csak vagy a Pesti Hírlap nagyérdemű szerkesztője nem fogja vezérnézeteit a közvélemény tájékozásától egészen megtagadni— vagy pedig rendszerének, és politikájának eredménytelensége olly világosan nem fog kitűnni —mi már közelget, — hogy annak hasznavehetetlenségét a legutolsó vivátozó patvarista is kénytelen legyen belátni. Nem talál tehát elszomorodott keblünk sehol vigasztalásra ! És ámbár a fájdalmak ezen komor borúja közé, mint egy derítő villámsugárt lövelle a Pesti Hírlap szerkesztője azon állítást, hogy hasonló körülmények között nem lett volna képes máskép cselekedni, mint Deák. — ámbár nem kétségeskedett kimondani, hogy nagy férfiaink csekély száma miatt szomorodni okunk nincs, mert ő is tudna nagy férfiú lenni, ő is tudna magas érzelmeket kifejteni, de azért mégis csak le vagyon verve , és szomorú a mi lelkünk, mert noha bár mindezeket szerényen tudtunkra adni a Pesti Hírlap szerkesztője nem kétségeskedett is, de mi kétségeskedünk — elhinni. & # % A VILÁG TÁRCZÁJA. Talált ős magyar péntek. (.Lásd a mai számunkhoz csalótt hórajzot.) Zágráb aug. 26. 1843. E mai napot éltem legboldogabb napjai közé számítom! — Az isteni gondviselés úgy látszik meghallgató gyermekéveim óta titkon táplált legforróbb vágyaim ’s legbuzgóbb imáim egyikét, mellyet sokszor a hideg megfontolás bús óráiban az ábrándok országába tartozó ,,pium desiderium-ok‘‘ közé sorolni fohászok közt erőtetem magam , de melly roppant tudományu Horváth Istvánunk, Somogyi Sándor, Fehér György ’s Kis Bálint munkáinak, nemkülönben Körösi Csoma és Reguli utazásairól értekező czikkek olvasása után bennem ismét kettős erővel feltámadt. — Ugyanis tegnap L.......-eh barátommal, ki egy idő óta nagy szorgalommal gyűjtögeti a régi, leginkább magyar pénzeket, beléptünk egy aranyműves boltjába, régi pénzek után tudakozódván, ki is azonnal ős régi aranyt adott élénkbe. Az elsőt, mellyet kezembe vevék, azonnal magyar pénznek tartottam, mert igen hasonlatos ama Rupp könyvében találtató pénzekkel, mellyek Kik Béla alatt verettek, ’s mellyeken Kik Béla István fiával, kit már hetedik évében királynak koronáztatott, látható Még jobban megerősödöm véleményemben, midőn azt hallám, hogy a pénzt egy merkapolyei tiszttartó találta közel a grobniki mezőhöz, hol a Dalmaliából visszavonuló mongolok utóhada veretett meg , ’s midőn a pénz másik lapján a kettős keresztet megpillantam ’s közösleg e szavakat olvastam: „VICTORIA CON06 уЬТлУ,“ keleti mód szerint visszáról olvasva: VAThy vagy is Bathu, mi akik Béla alatt 300,000 mongollal hazánkba rontott tatárvezér neve volt. De ki irhatná le meglepetésemet, midőn a két koronás király fölött félkörben egy apró írást födöztem fel ’s abban dicső ős eleink régi ezredéves hun betűire akadtam, kezem remegni kezde , ’s majd hogy földre nem ejtém e nemzetünk kimondhatlan becsű kincsét és ereklyéjét. — Szinte megbódulék honfi örömömben, egész éjjel nem szállt álom szemeimre ’s felmagasztaltságomban csak egyes fohászok által valók képes forró hálámat az örök gondviselés jóságáért kijelenteni, melly meghallgatván buzgó imáimat nekem is engedett némi részt vennem e nemzeti kincs felfedezésén ’s megmentésén; megmentésén mondom, mert ha L.......eh barátommal pár órával később jövünk, ’s ő azt meg nem veszi, az érintett aranyműves eszent ereklyét nemzetünk kipótolhatlan kárával — beolvasztja! *) De igy hála a magyarok istenének! **) meg van mentve e még eddig talán egyetlen hiteles iránytű és fénytorony, melly a szent- és történet-írással egykorit dicső nemzetünk származásáról, ázsiai ős lakhelyéről ’s eldödeink műveltségi fokáról fenforgó vélemények homályára fényt áraszthat ’s azok hullámzó veszélyes tengerén biztos irányt mutathat.— Ehun belül Guttenberg Albuma szerint leginkább megegyeznek az ó-aramaeus vagy is syro-chaldaeus , és az északperzsiai vagy cabuli betűkkel, ’s így tehát a világ legrégibb betűivel, mert több közülök még az egyptomi hieroglyfek, a coplicus sőt még az aethiopiai betűk közt is találtatik, mi roppant tudományi! Horváth Istvánunk állításaira újabb fényt áraszt. — Nem alaptalan továbbá az, mit Kis Bálint a magyarok őshazájáról munkájában mond, miután nyelvünk nemcsak aramiens vagyis syro-chaldaeus szavakkal megegyező ’s egyjelentésü gyökérszavakkal van elárasztva, hanem a belük is majd ugyanazok. Nem ok nélkül kereste tehát boldogult hazánkfia Körömi Csoma, egész életét hazájának ’s a tudománynak szentelve, nemzetünk őshonát Észak-Perzsiában Cabulban ’s Tibet szélén; nem ok nélkül várt az ottani könyvtárakból eldöntő felvilágosítást. — Nem ok nélkül monda tehát Desericius József: „Ego * igen üdvös volna, ha az aranyművesek a tudományok érde- ikében felsőbb rendeletek mellett köteleztetnének az illy régi pénzeket, a beolvasztás helyett, a helybeli kir. harminczad hivatalnak a nemzeti Museum számára némi nyereséggel átengedni. **) E szólásmód még nemzetünk pogánykorából veszi eredetét, mert a régi magyarok a mágusok vallását követvén csak egy élő igaz Istent hittek, kire szüntelen hivatkoztak több velők Fővárosi fairek ’s események. Ti Pest sepr 27. Múlt vasárnap a gőzhajózási igazgatóság is kívánván járulni a szerencsétlen fejérváriak ínségének enyhítéséhez , kirándulást szándékozék tenni, ,Árpádi gőzössel Vissegrádra , melly sétautazásnak tiszta jövedelme a tűz által károsultak javára vala esendő. De közbejött akadályok miatt e nemes czélú kirándulás elhalasztatott. Azonban más ízben bizonyosan véghezmenend ez, minek meghatározandó napja jó előre tudatni fog a közönséggel. Valóban sajnos volna, ha azon főakadály ismételve előadná magát, ’s melly, ha jól értesülünk, nem vala egyéb, mint közönség nemléte. Ez természetesen igen fontos akadály, mert ha a jövedelem a menet költségeit is alig fedezné, akkor a szerencsétlenek felsegéllésére mi sem jutna, és így el nem éreznék a kitűzött szentszél Reméljük a budapesti emberbarátoktól , hogy egy kis szórakozást és néhány derült órát meg nem tagadandnak maguktól, ha annak árán embertársuknak is szerezhetnek néhány derültebb pillanatot. — Már is jelentkeznek nálunk a tél előhírnökei, ’s pedig nemcsak a hivesülőségben , hanem aféle eseményekben is , mellyek télen a növekvő szegénység miatt mindig sűrűbben szoktak feltűnni. Ezek sorába a rablások és betörések tartoznak. Néhány nap előtt évente egy utcza- érintkezésbe jött nemzetek számtalan faragott bálvány-isteneik ellenében, ’so most is a magyar szólásmód által egyedül csak benső meggyőződését akarja kijelenteni, hogy amaz isten, kiben nemzete hisz, az egyedüli igaz élő isten, nem pedig azt, mintha ez isten nem volna egyszersmind a többi nemzeteknek istene.—hasztalan elménczkednek tehát nemzetünk ellenei mérges alakkal ez őskorú jámbor tiszteletet, nem pedig gúnyt érdemlő szólásmód fölött. -