Világ, 1843. június-december (1-104. szám)

1843-11-08 / 89. szám

89. PESTEN," 1­843._____ _g=g====g.". Megjelenik a politikai, tudományos és művészeti Lap minden héten kétszer: Szerdán és Szomba­ton. Hivatalos tudósításokon kívül, Hirlője közöl minden hirdetményt, egy negyed-szelet sorától három krajczárért pengő pénzben. Nem­ rendes levelezők kéretnek az Intézethez bérmentesen küldeni közléseiket.vin­­a SZERDA, november 8. Előfizethetni helyben és BudánE­mich Gusztáv ПГ könyvkereskedésében (Úri és kígyó utczák szög­leten) félévre postán 6, különben 5 ezüst forinttal“ az országban minden — azon kívül csak a cs kir. fő­postahivatalnál Bécsben. Minden közlés „a Világ szerkesztő-hivatalának“ czím alatt kéretik beküldetni. Bekövetkezvén a pesti novemberi vásár, bizodalmasan figyelmeztetjük politikai lapunk l. ez olvasóit,­­s különö­sen az ország távolabb részein lakókat, hogy ha lapunk jövő évi folyamára előfizetni szándékoznak, ezt most vásári alka­lommal legbiztosabban és könnyebben eszközölhetik. Az előfizetési díj ugyan az marad, i. i. 1844. Január­tól Junius vé­géig félévre postán küldetéssel 6 p. forint, helyben bonité­t nélkül é s házhoz hordással 5­0. forint. — Hal tartományokba járatandó példányok iránt legczélszerűbb mód a bécsi főpostahivatalnál rendelkezni. — Lapunkra az előfizetések helyben nem szerkesztői hivatalunkban, hanem Emi­ch Gusztáv könyvárus urnak Pesten az úri- és kigyó-utczák szegletén, s Budán a hídfog­adói­ épület­ben let­ő könyvkereskedésében fogadtatnak­ el. A , V i l á // szerkesztősége. Tartalom. Az egyháziak bírói kiváltsága. I. — Valero I. A. ur és a ma­gyar váltótörvények kezelése. — Adakozás a miskolcziak részére. — Fővárosi hírek és események. Kinevezések. Országgyűlési tudósítások: Octob. Mikén: XCII. kerületi ülés részjelei Ugyan e napon LIX.országos ülés a mizgos Főr­e­ndek­nél. (Tanács­kozás tárgya a vegyes házasságok ügyében készített izenet ’s aján­lott módosítások ’sat.) No­ve­mb. 2-án ХСШ. kerül. ülés (tár­gyalása a kir. városok rendezéséről szóló választmányi javaslatnak a 360. -ig.) Ugyan e napon LX. országos ülés mindkét táblá­nál (A t. KK és RR 4ik üzenete a magy. nyelv és nemzetiség tár­gyában a kerületi megállapodás szerint elfogadtatik.) Elegyes ülés. (Felolvastatik a kegy. kir. levél a t. RK és RRnek az or­szágos tanácskozásokban és előadásokban miilyen nyelv használ­hatnia iránt hozott végzésekre nézve.) N . v. 3kán XClVdik kerü­leti ülés (birói választások megállapittatnak, tisztválasztási eljá­rások sat.) Ugyan e napon LXI. országos ülés a nm FőRRknél (a felvit.törv.könyv fölötti tanácskozás.) Nov. 4kén LXII. orszá­gos ülés a nmgn FőRRknél (folytatása a biint. törv. könyvi tan.) T­ömággyű­lési rövid közlések (a nov. 4. ’s 6kán tartott 95. ’s 96. kerületi ’s a nov. 6kai 63. országos üléséről a mgos FőRRknek.) Magyar partvidék (Falmében ,Buda- gőzös vízrebocsáttatik.) Nagybritannia. (Hughest O’Connell társai hamis eskürel vádolják. — Rapealügy. Némelly rebeccaiták ellen a per megkez­detik.) — Spanyolország. (Tanácsülés a barcelonai választás ügyében. A Corresponsal és Gazeta az ország kibéküléséről beszélnek Barcelona Üldöztetése.) Francziaország (Vallásügyi viszálkodás. Wallerstein hg. rendkiv. küldetésben Párisba megy.) Olaszor­szág. Földrengés Nápolyban. A pápa téli lakába vonul. Szélvihar. Anconában katona verekedés.) Németország. Segély­gyűjtés a bajor tisztek számára.) —Görögor­sz­ág (A septem­b. miniszté­rium Kolokotronit számüzé. Zavargás Patrasban.) Északamerika, (Clipper gőzös balsorsa.) Keletindia. (Brit hatalom terjedése.) H­ir lap­­­kai ás­zo­k. Táreza A Ghymesi miseruha (történeti beszély folytatá­sa.) Töredékek X. és Y. urak naplójából. (Színészet.)­­ Egyveleg. Hivatalos és magán hirdetések. Gabonaár. Pénzkelet. Dunavizállás. Pest, november 3. 1843. Az egyháziak fi­rói kiváltsága, 1. „Azon fontos szabaditék eltörlése forogt itt fen, mellyel a magyar clerus az egyházi törvények, fels. k.fejdelmeink privilegialis levelei, honi törvényeink ’s a legfelsőbb rendeletek biztosító szabályainál ’s tör­vényszékeink ítéleteinél fogva alkotmányunk kezdete óta mindenkor élt.“ — így nyilatkozik egy, nem­csak általunk, hanem országszerte igen mélyen tisz­telt nagy hazafi, mint az 1840: 5. t.cz. által kikül­dött országos választmány tagja különvéleményében az egyháziak birói kiváltsága mellett. — Mi, kik a felérintett különvéleményt egyszer is, másszor is el­mélkedve és fontolgatva átolvasok, mindig azon kí­vánattal tevők azt le asztalunkra , vajha azoknak leg­alább nagy része, kiknek tisztek e hon boldogságát törvényekkel szilárdítni, kellő tekintette­­s komoly figyelemre méltatná az abban foglalt súlyteljes okokat, ’s igy meggyőződnék, hogy itt kiváltság — hogy itt jogról van szó, mellynek fentartását nemcsak az egyháziak érdeke, alkotmányunk szelleme, törvénye­ink rendelete, hanem e felett magának a honnak jó­léte,’s forrón szeretett nemzetünk boldogsága is meg­kívánja. E lapok irányelveihez hűn ragaszkodva, minden, és alkotmányunkban gyökerezett, törvény és száza­dos szokás által szentesített jog ’s kiváltság mellett, midőn annak eltörlése czéloztatik; — hacsak ezt el­­lenállhatlan okok, ’s igy maga a hon üdve nem kö­vetelné — felszólalni el nem mulasztjuk. Mi nem kér­dezzük : első, második, harmadik vagy negyedik ren­­dé-e a kiváltság, mellynek megszüntetése inditvá­­nyoztatik ? hanem igen lélekismeretes gondossággal megvizsgáljuk azt: váljon alapos- e a jog és kivált­ság? É s ha az,­­ vannak-e okaink, még pedig meg­­czáfolhatlan okaink, mellyek eltörlését hasznossá vagy szükségessé teszik? Im illy szempontból indul­va emelünk tollat a „privilégium fori“ mellett is , el nem titkolhatván csodálkozásunkat, ezen az egy­házi rend egyik legfontosb’s következményteljesb ki­váltsága védelme körüli hidegség felett, mellyel azt azok, kiket e jog közel illet, з fentartását érdekek sürgeti, mentve az országgyűlés foglalatosságitól, olly részvétlenül hagyják el a sajtó-, ’s nagyrészben a megyei téren is?! Jog szempontjából indulván ki, azon kérdés itt legelső: váljon az egyházi rend azon kiváltsága, melly szerint a törvényben nyilván kitett eseteken kívül, az egyháziak bűntetteik miatt világi bírósága alá nem vonathatván , csak püspökeik által ítéltethetnek el, törvényben gyökerezik-e, vagy sem? — Törvény­könyvünket elfogulatlan elmével nyomozva, e kivált­ságok alapját írott törvényeink legelső zsengéjében leljük fel. Sz. István 2. 2. és 3. fejezetében ezen ki­váltság az egyháziaknak nyíltan megadatik, ámabban az egyházi ügyek felett a püspököknek a szent cano­­nok értelmébeni teljes hatalmuk törvényileg is elis­­mertetik; már pedig, ki a 9 és töbik századok jog­történeteiben nem egészen avatatlan, tudja, hogy az egyháziak büntetteikről a bíróság az egész keresztény világban a püspökök jogköréhez tartozott, követ­kezőleg az ájtatos, a legbuzgóbb ’s az isten szolgái iránt kitűnő tisztelet ’s ájtatos ragaszkodással visel­tető szent király, mind avval felruházta a püspököket polgári törvényeiben is, mivel más szomszéd keresz­tény országokban a szent kanonok szerint nem bírtak. Hogy nem merő következtetés, avagy puszta gya­ntáson alapszik okoskodásunk , világosan kitűnik a 3. fejezetből, hol a­ddik­ában ez mondatik: Nemo eliam quemlibet clericum in publico, nisi in Ecclesia examinare praesumat. Az egyházi hatalomnak van tehát egyedül adva a jog, a papokat kérdezni, vagy­is az akkori szójárás szerint ítélet alá venni. Ha mi ebben talán annyi évek elfolyta után homályosnak tetszik, felvilágosítva van az Kálmán ’s következő királyaink törvényeiben egész Verbőcziig, mikben kü­lönösen Kálmán iső k. 5 és 6ik fejezetében, a leg­érthetőbben kimondatik, hogy az egyháziak elítélése nem világi, hanem püspöki ítélet alá tartozik. Első királyainktól nyert kiváltságát az egyházi rendnek későbbi fejedelmeink sem szorították meg,­­s annál kevésbbé törölték el, kivévén a 2dik 44dik ez.kijelölt bűntetteket. De ha kinek kétsége támad, kérjük , mutassa elő a törvényt, mutassa elő első királyaink leveleit , mellyekben az egyháziak világi bíróság alá vettettek? Ezt még eddig bebizonyítani nem lehetett, de igen az ellenkezőt, még pedig hi­teles , habár törvénykönyvben nem található királyi oklevelekkel is. Igen is azon, a magyar előtt felejt­hetetlen korbal, mellyben aranybullánk születését üd­vözöljük , azon dicső királyunk pecsétje által meg­erősített oklevelet mutatunk fel, ki szabadságunk arany levelét nevével's pecsétjével örök időkre szen­tesítette ! „Omnibus in regno nostro — igy szól II. András hiteles oklevelében — constitutis Sacerdo­­tibus, Dia­canis, Subdiaconis, Acalyt­is, Exor­­cistis, quib­us libet in sortem Domini per tonsuram clericalem i­nsignitis totem ac tantam auctoritate Regia conferimus libertatem, ut si quispiam larco­­rum ex his aliquem sive de possessorio, seu de farte , seu de terris, seu quocunque alio actionis titulo praesumserit ad judicem frabere secularem, ispe larius eo ipso causae suae praejudicium far diat.­ Bizonyos ugyan, hogy később némi módosí­tást szenvedett e kiváltság, különösen a vagyonbeli A VILÁG TÁRCZÁJA. A gh­ymesi miseruha* (Történeti beszély.) V. Az őrült nő. Bár Révay megtudá is Báthy vallomásából a rettene­tes titkot, gyöngéd gonddal sietett nejéhez, mert hisz tisz­tán állott lelke előtt azon tudat, hogy csak erőszak vad hatalma kényszeríthető Zsuzsánnát arra, mit különben a világ minden csábja sem csikarhatott volna ki ártatlan keblétől.— A várbeliek mondatiból megtudván, hogy neje idehozatalának első reggele óta lázban szenved, azon kö­rülményt, hogy illyképen nem fog a történtekre emlékezni, akará használni a nemeslelkü férfi, ’s mivel meg vala győ­ződve, hogy Zsuzsánna most is szint úgy érdemes szerel­mére, mint előbb vala, sőt még érdemesebb — mert e láz férje iránti szerelmének még bővebb tanúja volt — eltökélő tehát magában elhitetni a felgyógyulandó nővel, hogy még jókor menté meg őt a rablónak véres körmeiből.­­ Ezen eltökéléssel emelteté Révay kényelmes szekér­be nejét, ’s a nép nagyrészét hátrahagyva, hogy végkép lakhatlanná tétessék a rabló-vár, maga erős kísérettel in­dult el Blatnicza felé; — azonban alig voltak nehány ara­­nylist­át vártól, midőn hírnökök értek utólj jelentve, hogy távozása után, Ilolosics egy erős csapattal, mellyet más rabló lovagok segedelmével nyert, rohaná meg őket, ’s bevévén a várt újra védelmi­ állásba helyezkedék, sőt mi több, még Bakicsot is elökeresteté a sebesültek közöl, ’s mivel életjeleket ven rajta észre, orvosi ápolásra bízta. E hír hallottéra ismét vissza akart térni Révay a rabló­­vár alá, de mivel ezt neje iránti gondjai lehetlenné tették, kíséretének egy nagy részét küldte csak viszsza, hogy új ostrom alá vegyék a várat, míg maga biztos helyre ví­vtn nejét, nagyobb erővel térhetem­ viszsza. A tovább haladó férj, biztosan, és híboríthatlanul uta­zott egy ideig, ámde nemsokára uj részek torlódtak útjába ; a hatalmas Podmaninak megtudván, hogy rabló-társukat, veszély fenyegeti, Nyitra vidékiről, hol épen dulongtak Debrekő segedelmére siettek; ’s uljokban találván Révayt, bőszdühkel támadták meg kíséretét, ’s bár hősileg védte is ez magát, azokat, kik el nem estek, rablánczra fűzték. Ez utóbbiak közt volt a tetemesen megsebesült Révay, ’s neje is, ’s míg az elsőbbít dus váltságdíj reményében egyik várukba küldötték­­ Zsuzsánnával Detrekö felé si­ettek, mellyet megszabadítván az ostromlóktól, a szeren­csétlen nő ismét átadatott Bakicsnak, kinek élte veszélyen kívül volt már, bár sebei hoszabb ápolást kívántak A szenvedély, mellyet Zsuzsánna a rabló keblében gyujta, olthatlan lángokkal égett ennek szívében , ’s to­vábbi leírása után vágyva roppant kincset ígért az orvos­nak, ha eloszthatja az őrültség éjjelét, melly mindinkább elboríta a szerencsétlen nő agyát. Azonban az ég könyö­rülni látszék a boldogtalanon, mert bár­mennyire ipar­kodott is az orvos teljesíteni Bakics kivonatát, csak azt eszközölhető művészetével, hogy az, előbbi dühös kitöréseit elvesztő, ’s egykedvűséggé ’s néma mélázássá alakult által. ’S még e rettenetes helyzetben is kitűnt a nő sze­relme és hűsége; mert bár a csendes őrültség elölé is az eszméletek tiszta fejlődését, a megzavart fő csak Révayval foglalkodott, ’s minden szó, mellyel a többnyire tompa me­rengésben ülő ’s hidegen mosolygó nő, ábrándít elárulá, Révayt a szeretett férjet emlegette, ’s óhajtá viszsza a szerető kebelre. A boldogtalan férj azalatt rettenetes kínok közt élt, mert bár több ízben folyami Jatt is ak’rá­hoz és ország­gyűléshez, bár hatalmas fenyegetőzésekkel szólalt is föl a törvény a rabló ellen, nem volt erő, melly azt végrehajtaná, mert a király seregeit az ellenség más oldalról foglalá el, a többi nagyok pedig önmaguk védelmére kényszerültek, hontartani fegyveres népeiket. Évek folytak igy le, ’s a nő még mindig Bakics ha­talmában volt, mert habár több ízben ostromták is Révay ’s rokonai Detrekőt, ez daczolt hatalmuknak, ’s nem adá ki boldogtalan zsákmányát. A hoszszas kínok elolták végre Révay élet-erejét,— ’s a boldogtalan férj kora sírba hanyatlott­ — Halálának híre Detrekőre is csakhamar elhatott, ’s a rabló-vezér, ki már unni kezdé az örült nő miatti harczokat, most újabbb bün­ tervet forralt agyában. Zsuzsánnára családi örökség, ’s házassági szerződés utján szép birtok nézett, mellyet magáévá akart most tenni

Next