Világ, 1844. január-május (1-42. szám)
1844-02-14 / 13. szám
13. PESTEN, 4844 Megjelenik e politikai , tudományos és mű-vészeti lap minden héten kétszer Szerdán és Szombaton. Hivatalos tudósításokon kívül , 11 illője közöl minden hirdetményt egy negyededlet sorától három krajczárért jigő pénzben. Nem rendes levelezők keretnek az Intézethez bérmentesen küldeni közléseiket. _____SZERDA/ február 14. Előfizethetni helyben a „Világ“ szerkesztő hivatalában (Uri-utcza 450 sz. a.Horvát-házban tend.) félévre postán 6, különben 5 ezüst forinttal; az országban minden — azonkívül csak a cs. k. fő-postahivatalnál Bécsben. Minden közlés ,a Világ szerkesztő-hivatalának' czim alatt kéretik beküldetni. Tartalom. Közgazdálkodási elméletek I. (Bevezetés). Fővárosi hírek s események. — Kinevezések. Halálozások. О г s z a ggу ü 1 é s 1 tudósítások. Februárban vegyes ülés, (felolvastatik a legújabban érkezett kegyesm.kir.levél az orsz.gyűlési ifjúság által Szathmár vármegye követe Uray Bálint ellen elkövetett kihágás taigjá- J van.) Ugyan e napon XCVII. országos ülés mindkét táblánál (A FŐRBnél több rendbeli üzenete olvastatik fel a t. KK és BRnek. Az orsz.ágos választmány üdv. beszéde a fens. Nádorasszonynál ’s ennek magyar nyelven adott válasza. — A t. KK és RRk ülésében folytattatok a városok berendezéséről ’sat. szóló törv.javaslat tárgyalása.) Febr. 9ker XXVII. orsz. ülés a t. KK és RRnél (tárgya:a városok berrendezéséről szóló törv.javaslat.) Orszgy. rövid közlés: a febiuai lakéi 98 országos ülésről a t. KK. és RRnél. — Febr. 3kai 92. orsz. ülésben a főrendi vitatkozások a láropolyai sérelem tárgyában; ’s továbbá részletesb előadása a t.KK és RRnek a városok ügyében készült törv.javaslat fölötti tanácskozásnak és elnöki nézetek.) Csatolványok. — Megyei s más vidéki tupósitások. (Abauj- és Nyitra megyei közgyűlések.) —Kassai takarékpénztár, szinház-ügy. — Esztergomi bálok. Tájékozás a bihari ügyekhez. Nagybritannia (A királyné a parliamentet személyesen nyitja meg ; trónbeszéd. Az utolsó Stuart. A statusper folyama. Shiel szónoklata.) Spanyolország (A progressisták ünnepélye ’sat.) Francziaország. — Svédország. (A király súlyos beteg) Moldva és Havasalföld. (Békétlenségek.) Északamerikai egyesült statusok. Egyesületi és intézeti közlés. Vakok pesti intézettére I. évi januárban gyűlt kegyes adakozások.Hírlapi kalászok. Hivatalos és magán hirdetések. Pest, február 14. 1844. ffAösgazilás kiílási elméletek**). Bevezetés. Némelly hazafi buzgósággal áradozó népboldogítók véleménye szerint, semmi sem volna könnyebb, mint honunkat rövid idő alatt a nemzeti jólét, hatalom, dicsőség, és minden képzelhető földi boldogság legfensőbb fokára emelni. Van mindenünk. Gazdag arany és ezüst bányáink, termékeny földünk, megáldva az állat-, növény- és ásványország mindenféle külön terményivel, ősi szabadságunk, nyolcz század viszontagságit diadalmasan kiállott alkotmányunk , páratlan helyhatósági szerkezetünk, választójogaink, szóval minden, mi egy nemzetet nagggyá és dicsővé tehet. Vájjon mi zár ki hát bennünket az óhajtott boldogság fénypalotájából? Illy előzmények után, azaz: ha boldogságunkra megkivántató minden eszközökkel teljes mértékben bírunk, ’s azt elérni nem nagy munkába kerül; kétségen kívül semmi nem egyéb, hanem: vakság, tudatlanság, részakarat, önkéntes megbocsáthatlan tunya veszteglés. És ezt valóban sokan nyíltan kimondják, soknak pedig, ha belátásuk szerint csalhatlanul boldogságra vezető terveztetéseik viszhangra nem találnak, legalább köblökben hasonló érzeményeket kell táplálni. Sokra menne a már eddig szóba hozott különféle tervezgetéseket egyenként előszámlálni és érdemük szerint megvitatni; erre azonban nincs is szükség. Közösök már eddig is némellyek túlélték magukat, némellyek mindeddig a jámbor óhajtások sorában maradtak, és hogy tovább őrlődjenek , rá alig van kilátás; némellyek minden alapelv és öszvefüggő rendszer nélkül töredékesen vannak élénkbe tárva, azért is mindezek figyelemre gerjesztő részvétet nem ébreszthetnek. Egészen máskép áll a dolog a kereskedési nézetekkel. Semmi sem ragyogtat annyi csillámló reményeket szemünk elé, mint ezek is az ezekre épített rendszer, kincset, gazdagságot igér, úgyszólván minden fáradságos utánjárás nélkül, unalmas vizsgálódásokkal és az okok és következések öszvefüggésének keresgetésével nem törődik, hanem egyenesen úgy, amint azok első tekintettel szemünk elé ötlenek, következőkép fejti ki magát. Nézzük meg a nemzetek műveltségi kifejlődését, ha úgy fogjuk találni, hogy a földművelő nemzet előbbre haladván iparűzővé, csupán termesztőből egyszersmind készítővé válik,’s végre műveltségi tovább haladtával kereskedővé. A kereskedő nemzetek műveitek, gazdagok, hatalmasok; azon kell lennünk, hogy a nemzeti műveltség ezen magasb fokozatát minél előbb elérhessük, ’s nagy kiterjedésű, virágzó kereskedést idézzünk elő. De hogyan? Egy kis következetlenséggel ’s álokoskodással könnyen a tévelygések tömkelege bemeneteléhez juthatunk, onnét azután nem mindenki fog egyhamar a felvilágosodás mezejére önerejével újra kivergődhetni. Kereskedéshez pénz kell, szerezzünk előbb pénzt. De már mi is volna ennél kívánatosabb, ha megtörténhetik. Megtörténhetik pedig igen könnyen, mert mit az albymia sikeretlenül olly sokáig próbálgatott, azt a szemlészek éles belátása megvalósította. Papirosból pénzt, aranyat, ezüstöt könnyű csinálni a bank és hitel varázsereje által. Tegyünk a pénztárba 10 milliót, ereszszünk ki papirospénzt 30at, nincs bizonyosabb, mint az, hogy mindjárt első kezdetkor nyereségünk 20 millió. Ezenkívül, pénzünket kamatokra adjuk százfelére. Milly megbecsülhetlen haszon háramlik a kölcsönvevőkre, midőn különben 6 —10 századbért is kellene fizetniük, kiki könnyen átláthatja. A bank mindemellett 10 millió helyett 30 milliót forgatván százért 12 századbért húz , és ha ebből 2őt eleinte költségbe , később osztalékul is levon, 10 századbért évenként a tőkéhez csatolván, száz év múlva 137,800 millió tőkére tehet szert. Kezdheti pedig munkálatát a bank ennél nagyobb tőkével is, és folytathatja tovább is száz évnél — nemzetek életében száz év csak egy; — hogy tehát a világ kincseit egy jól igazgatott bank, előbbutóbb magába sodorja,és a vele bíró nemzetet minden egyéb fölé emeli, könnyen láthatjuk. De hiszen ez lehetetlen! Márpedig úgy van. A miket előadtunk világos, mint a napfény, ’s a ki által nem látja, képzelhetlen gyönge felfogásának kell lenni. Azon sem kell tovább felakadnunk, hol veszszük az első 10 milliót, mert ennyit legalább, egy terjedelmes országból kikerithetni, ’s ekkor jobb, hogy a nemzet önmagának tartozzék, mint másnak. Mivel azonban megeshetik, hogy az éretlen nagy tömeg következetes okoskodásaink nagy hasznait szokott rövidlátásával fel nem foghatván, saját pénzének előlegezésétől továbbra is folyvást vonakodnék: ha máskint nem lehet, vegyünk fel nemzeti kölcsönt, ’s azt bankunk nyereségeiből könnyen eltörleszthetjük. Erre nézve hitel kell, mellynek helyreállítására úgyis már az első lépést megtettük; még leginkább az ősiség, birtokképesség, 's több effélék vannak útjában , mindezeknek elintézésével ’s egy nemzeti bank felállításával hozzuk tökéletes rendszerbe hitelünket, így, ha nem sok idő múlva nemzeti adósságunkat is elenyésztetek, emellett, száz év múltával, lehúzván a lehúzandókat, legalább 120 ezer millió nemzeti tiszta hasznot vehetünk be, több ideig még többet. Nemzetek életében száz év csak egy év ! Ilyen a bank és hitel varázsereje! Miután az élénkbe gördíthető legfőbb akadályt, a pénz hiányát, illy dicsőségesen, minden várakozást felmulólag elhárítottuk, nem annyira azon kell gondolkodnunk, hol vegyünk pénzt, hanem inkább azon: mit csináljunk vele, hogy ezen roppant kincs végre fuladásig nyakunkra ne halmozódjék. Szükség óvatosoknak lennünk, mert ha a kül nemzetek szándékunk nagyságát, melly mellett a fél világnak okvetlenül pusztulásra kellene jutni, észreveendették, akár erővel, akár pedig,ha ugyan feltehetnők, hogy valaha ők is azon felvilágosodásra verekednek, mint a magyar,) titkunk eltanulása után, ugyanezen varázserőnek használatával, boldogulásunknak ellene fognának szegülni. Némellyek szerint talán megelégedhetnénk vele, ha első próbául bankunk varázserejének hatalmával az úrbéri telkeket megváltanék, közhasznú intézeteinket (mellyek közöl a fenállók szegénységét, a nem létezőknek hiányát, 's a javaslatba hozottaknak kivihetlenségét elég sajnosan érezzük) felsegítenek, gyámolitanak, ’s újakat állítanánk. Nem megvetendő javaslat. Ezek után 20—30 év múltával bankmunkálatunkat megszüntethetjük. Bizony kár, mert épen azontúl kezdenének képzelhetetlen dúsgazdag nyereséggel jövedelmezni, és a hon javát minden képzeletet felmúló varázserővel elősegíteni. Mások szerint nemzeti mű- veltségre kell törekednünk,s ennek lépcsőzetei hogy: a földművelő nemzet iparüzővé, a termesztő készítővé és végre kereskedővé váljék, melly a nemzeti műveltség kifejlődésének utolsó lépcsője, elérhető legmagasb fokozata. Ezek nem sokat gondolnak vele , hol veszszük a pénzt, bank, hitel, kölcsönvétel útján, vagy adózás által magunk erejéből, mindegy, hanem inkább a pénznek a kereskedés , mégpedig a lehető legnagyobb kiterjedésű külkereskedés, világkereskedés eszközlésére leendő fordíttatását sürgetik. Vasutak kellenek , mert ezek a kereskedéshez mélhatlanul megkívántató közlekedés legújabban feltalált leghathatósabb, legtökéletesebb segédeszközei?! Ezen eszközzel külkereskedést, világkereskedést, önálló kereskedést szerezhetünk magunknak, különben a concurrentiát más nemzetekkel ki nem állhatjuk; az pedig úgyis tudva van, hogy a melly nemzet egyszer virágzó külkereskedésre szert ten , a melly nemzet a világ piaczán kedvező kereskedési állást vívott ki magának, annak szükség belsőképen is virágzóvá, gazdaggá, műveltté, hatalmassá lenni. A honi ipar előmozdítására végkül, védvámok, gyár és műipari egyesületek, serkentés, ösztön, jutalmak szükségesek. Ezen rövid vázlatból, ha ugyan a közvélemény a felhozottakhoz hasonló elvek után fejüil, könnyen általiázhatjuk honunk közgazdasági fogalmainak irányát, hogy az átalában nem egyéb, mint az annyiszor alaposan megcáfolt, és számtalan sajnos tapasztalatok és nemzeti siralmas események következtében, nem a nemzeti jólét, hanem inkább nemzeti nyomor kútfejének bebizonyult kereskedési rendszer ismételt felélesztése, és a divatozó balvéleményekhez ámítólag alkalmazott idomítása. Eddig a kereskedési rendszer fennen hirdeti, hogy pénzt és gazdagságot szerez, de mivel e részben már ma hiszékeny követőkre nem talál, azt mondja: kereskedéshez hitel kell, pénzt és gazdagságot a bank és hitel varázsereje idéz elő. Hitelre pedig nincs szükség, ha pénz van, és így midőn hitelre szorul, el kell ismernie épen ellenkezőleg mint ezelőtt, az előbbi állítás ellentételét: a túlüzött kereskedés pénzhiányt okoz,és ezen hiányt hitellel szükség kiegyenlíteni,mely egyszersmind valóban igaz.Nem mondja többé azt is, hogy a kereskedés tenné a nemzetek alaperejét, elősegítené az ipart, földművelést, szorgalmat, hogy a fogyasztás nagyobb termesztést hozna elő és több efféle képtelenségeket, hanem ezt: a nemzeti műveltség felső fokozata, hogy a nemzetek, földművelőből, termesztőből, iparűzővé, készítővé és végtére kereskedővé váljanak. Tehát a földművelést, mint a nemzeti műveltség legalsóbb fokozatát, vagy tekintetbe sem lévén, vagy legalább a gyáripari és kereskedési érdekeknek alárendelvén, az ipar érdekében védvámokat ajánlgat; a magáéban, a rendszerezett egyedárusság általi, a szántóvetőtől és kézművestől, egyiránt ravaszul kicsikart milliókat, maga számára költséges közlekedési vállalatokra fordíttatni kívánja. Kibékülésül végezetre mindkettőnek,ha ugyan előbb kielégíthetetlen kincsszomját némileg megenyhíthető, bankja varázserejével kölcsönt és hitelt előlegez. Illy alakban látjuk a kereskedési rendszert újabban feléledni, és legközelebb honunkban annak eszméjét mindig mélyebb gyökeret verve szétterjedezni. Tökéletesen egyetértünk azon buzgó hazafiakkal, kik minden alkalommal füleinkbe zúgják imez üdvös intést: „honunk pillanatai drágák“, mert valóban drágák is. De ha most midőn még időnk van, ’s alkalom, melly ha elröppen, talán soha többé vissza nem kerül, mégis másfelöl képzeletünk álomképei után kapkodunk, ingerült kedélyeink sugallásitól hagyjuk magunkat vezéreltetni, ’s e közben hol egy, hol más tévútra kerülvén számtalan sikeretlen vállalatunk romjai felett, magunkat elláthatlan időkig imigy vigasztalgatjuk: ehez még ez kell, ehez még más, nemzetek életében száz év csak egy év — emlékezzünk vissza, hogy honunk pillanatai drágák! ’s igyekezzünk főleg a balvélemények gyengítésével ’s tiszta szándékból eredt kölcsönös felvilágosításokkal, a hon javát biztos alapokra építeni. Gyanúsnak látszhatik előttünk az újabb kereskedési rendszer ezen alakjában is, mint most előttünk feltűnik; avagy csak azért is, mivel a tartós küzde *) Kedves, egyszersmind hasznos dolgot vélünk tenni a t.közönségnek, ha épen most, midőn gr. Széchenyi Istv. telekdíjass kölcsön-javaslata forogván szőnyegen^ a nálunk annyira el- * hanyagolt „politica Oeconomiai" terén gyűjtött ritka tárgyisme- j reti és szerkezeti ezen „elméleteket“ lapjainkban közzé teszszük. I — Nincs semmire nagyobb szükségünk, mint higgadt vitatko- j zásokra , ’s ezen czikkekben majd minden ábrándos közgazda- s sági eszme férfias komolysággal van megvitatva. Szerk. 1