Világ, 1911. március (2. évfolyam, 51-76. szám)

1911-03-01 / 51. szám

üaptár Nagy szenzáció tör­1896. március 1. tént ma tizenöt esz- j Q j tendeje, 1896. már­nZ Hullai UEFESég cius 1-én. Egy afri­kai színes potentát, laz inkább fekete, mint csokoládébarna Menelik császár, Salamon király egyenes ivadéka azon 3. pikáns réven, hogy Sába királynéja valamikor meglátogatta a bölcs és nagyon donjuan ki­rályt, szörnyen megverte Barátién olasz tá­bornokot s egy szervezetlen, fekete hadsereg tönkresilányitóttá egy európai nagyhatalom­nak minden modern vivmánynyal fölszerelt had­seregét. Az olaszoknak is kellett egy keletaf­rikai gyarmat, leginkább pedig Abesszínia, melynek birtokában a Vörös-tenger déli kijá­ratának is urai lettek volna idővel. Azt hitték, hogy könnyűszerrel meghódíthatják Abesszí­niát. Rettenetesen csalódtak. Az öreg Menelik nagyot ugrott örömében a hatalmas győzelem hirére, de nem akkorát, mint amekkorát a st.- jamesi kabinet, Londonban. Mert ő fekete fel­sége az olaszokat voltaképp az angolok számára verte meg. Azóta Abesszínia bevonult a szá­mottevő országok sorába s azóta Igen nagy akadályul szolgál különféle keletafrikai aspi­rációk számára, melyeket némely európai ha­talom táplál. Még csak az kell, hogy európai befolyás folytán Abesszínia teljesen fölébred­jen, hadseregét, közigazgatását európai min­tára szervezze, az ország gyárak s ipartele­pek által fellendüljön. Mily befolyással lenne ; ez Keletaírika arculatának jövendő alakulá­sára? S még csak az sem .lehet kifogás, hogy Abesszínia barbár, tehát civilizációra (vagyis európai gyámkodásra) szorul,mert hiszen Abesz- ! színia népe keresztény. Már pedig az ősi hagyó- ' mányos szent fölfogás szerint a kereszténység egyértelmű a civilizációval. Az olaszok a nagy j vereséget kiheverték és egyelőre, megelégesz- i nek az erythraeai gyarmattal. De hogy ez a vereség üdvös tanulságul szolgáljon nekik, az aduai ütközetet megfestették egy ponyvanagy- ságu képen s a római modern képtárban he­lyezték el. »»MII ,.MII mii A Vatikán ereje Budapest, február 28. (G.) Az Unita Italia jubileumára ren­dezett ünnepségeket a monarchák szer­vezett látogatásának tervezték. Az ősi földön, amelynek emlékei az emberiség egész történetéről regélnek, fejedelmi pompában kellett volna ragyognia Európa összes koronáinak, kifejezésre juttatván a világi hatalom tekintélyét, erejét és győzelmét azokon az erőkön, amelyek a Porta Bronzán belül mintha már meg­haltak volna. Európa utasai csak cifra legényeket láttak a testőrségben, amely á Vatikán boltivei alatt áll kovás puskái­val. A Rómát járó európaiak mosolyogva mutogatták egymásnak a római pápa e levitézlett katonáit, akikre sohasem lehe­tett bizonyos muzeum-érzés nélkül rá­nézni. Hosszú évtizedeken át e kovás- puskás katonaságon mulattak az embe­rek s összeíráson itv» <fz operett-hadsere­get a kontinens ármádiáival, egy percre se vették komolyan azt a gondolatot, hogy a pápai hadseregnek ez az elvi i föntartása sokkal többet jelenthet, mint a I német császár Összes ágyúi. Ma azonban \ Európa ijedten néz Róma felé és azt | látja, hogy a Porta Bronza mögött kez­dik kicserélni a kovás puskákat s hogy a hatalom, amelyet már csak múzeumi hatalomnak néztek, szembe mer állani a császári hatalmakkal is. Az olaszországi események nagyon erősen igazolják azokat, akik; a Vatikán egyre növekvő, egyre félelmetesebbé váló hatalmáról Írtak és beszéltek. Heine még azt irta, hogy az utolsó jezsuitát is elte­mették s melléje földelték karimás kalap­ját, tőreit és distinkcióit. Holott ime, a jezsuiták nem voltak eltemetve. Tőreik ma is élesek. Distinkcióikkal ma is téve­désbe ejtik a világot. Viktor Emánuel király monarchikus látványosságot akart rendezni Rómában s ezzel igazolni a királyi hatalom erejét. A római pápa azon­ban ismét elővette a régi, ismert villá­mokat, vagy legalább is megvillantolta őket. Hivatkozva az olasz ház történe­tére, odavetette Európa uralkodói elé a kérdést: barátai vagytok-e az egyháznak, vagy ellenségei? Aki ellenségeimet láto­gatja meg s tiszteletet tanúsít irántuk, azt én tekintem ellenfelemnek. A kérdés igy fölvetve félreérthetlen kihívása volt az erőpróbának. A Vatikán azt kérdezte vele Európa uralkodóitól, hogy kitől télnek inkább: I. Viktor Emá­nuel unokájától-e avagy Szent Péter utód­jától? És a .fölvetett kérdésre a felelet az volt, hogy á hatalmas német császár meghátrált, Ferenc József király nem megy Rómába, sőt Ferenc 'Ferdinand is csak Racconigibe készül. Az összes euró­Az istenhegyi villa Irta : Zsoldos László Szumir Károly számvizsgáló és családja (egy asszony meg öt gyerek) épp most költöz­ködtek be abba a háromszobás házikóba, amit a családfő vásárolt az Istenhegyen a felesége Unszolására és amortizációra. Amikor a hur- colkodó emberek már az utolsó széklábat is bebordták abba a vigasztalan felfordulásba, amelyet a költözködés humora lakásnak ne­vez, az újdonsült háztulajdonos kifizetvén és kegyesen elbocsátván őket, (— Mit, mit? Ke­veslik a borravalót? Sajnálom, egy forint éppen elég négyüknek, egy forint éppen elég.) lekuporodik két egymásra fektetett sodrony- ágybetétre és igy fohászkodik fel az élete párjához, aki nagykendőbe burkolódzva vele szemközt lógatja le a lábát az asztal tetejéről, minthogy a székek lábbal, vagy láb nélkül, do párosával össze vannak kötve. A fér.1,: Na, lelkem, csakhogy itt va­gyunk! Az asszony (jelentősen fölbigyeeztve az bikát): A magunkéban. A férj: Na, igazában majd csak vagy tizenöt év múlva lesz a miénk. Ha majd íe- torlesztődik a bánkteher. A n s s z o n y (íelfortyan): De azért mégis a mienk! Mert ha nem a mienk volna, hát nem nekünk kellene törleszteni a terhet! (Fölényes mosolylyal.) Törleszteni?! Az amor­tizációs kölcsön automatikusan türlesztődik! Még .arra sincs gondod! Affipj (szerényen megyakarja a tarkóját.); Ühüm. Ebben az évben éppen háromszáz ko­ronával többet kell fizetnem, mint a lak­bérem. Az asszony (megint íelfortyan): De nem házbérre! Hanem a magunkéra! Haha! Hát kell házmesterpénzt fizetni? Meg minden hó­napban egy koronát a vicének? És nem pa­rancsol senki! Hát mondd meg igaz lelkedre, fiam, nem megéri ez azt a háromszáz koronát? A f é r j: Mindenesetre, fiam, mindenesetre. Csak mikor leszünk rendben, az istenért, mi­kor leszünk egyszer már rendben?! Az asszony (keresztbe fonja a karját; szigorúan): Hát nem ebben a pillanatban jöt­tünk?! (Kiált.) Mari! Mari! Mari (a másik szobából): Tessék? Az asszony: Itt van egy korona, hozzon negyvenért párizsit! (Pénzt ad neki. Az urá­hoz olyan hangon, mint aki megszokta, hogy az egész család nevében beszéljen.) Megéhez­tünk. (Marihoz.) És egy félkiló kenyeret. A férj (örülve, hogy igy kitalálták a gondolatát): Az ám. M a r i (a markában szorongatva a koro­nát, bambán): Honnan hozzak, nagysága? Az asszony: Hát a boltból! A f ér j (szerényen): De hol van bolt erre­felé? Az asszony (meghökkenve): Hm, én nem láttam. Mari (széles kézmozdulattal): De igen, nagysága. Van, van. Itten föl, azután arra le és ott balra. Láttam a kocsiról, amikor gyüttünk. A z a s s g o n y (csüggedten); Olyan szf? Mari (bambán): Még messzebb, nagysága kérem! A férj (szerényen): Mikor lesz itt az a párizsi ? Mari: Félóra alatt odaérek. (Sietve el.) Az asszony (utána kiált): De Mari, ke­nyeret is! El ne felejtse! A férj (szerényen): Mégis csak messze van kicsit ez a... Az asszony (íelfortyan): Messze? De a mienk! Hát nem akarod megérteni? A férj (szerényen): Az már szent. Csak az amortizációt bírjam pontosan fizetni. Az asszony: Valami mellékes után kel­lene nézned, fiam. Valami délutáni foglalkozás. A férj (ijedten): Innen az isten háta mögül? Az asszony: Miért ne? Kapnál hatvan­nyolcvan koronát havonkint. Nem jó lenne az? Mindjárt nem kellene ráfizetni a lakbérre egy fillért sem; sőt még négyszázhusz korona meg is maradna. Legalább. A férj (meghúzódva); De lelkem, hogy, trappotok ide haza az isten háta mögé és aztán megint vissza a délutáni foglalkozásra?. Mire délben hazaérek, három óra. Ebédelünk, félnégy. A legjobb esetben sem kerülhetek vissza a városba félöt előtt. Nem is kapok olyan irodát, ahova ilyen későn lehetne járni. És aztán este megint trappoljak haza, mint a fáradt gebe! Ázass zony (nemes egyszerűséggel): Hát ki mondta, fiam, hogy trappolj! A férj (élénken): Hát?... A5 asss.Quy (mint előbb): Hát kelj ngs Előfizetési árak JS&P Szerkesztőség Egész évre . , 28 K — f. ______ VI. kér., Gyár-utca 4 Félévre .... 14 , — „ '""MB*' leleton: 58—00 Negyedévre. , 7 „ — „ Jw ifi HÉ pMBk JSW^ , — Egy hóra , 2 , 40 , ^ggjljk jjpF jmw ™ Kiadóhivatal — ,Ém BBf pll M* Tfflk ISlla iwfBBBMai VI. kér., Gyár-utca 4 Egyes szám ára helyien Hlft. g§§ H Ä iBr Telelőn: «1-90 es vidéken 10 fillér, Mr |gjg| jjf|» áf, M& Salft Jgis _ — Kap ragjai Jiy» Megjelenik Hirdetések milliméter szá- lliiL -----Mlfcrfár hétfő kivételével minden mitással, díjszabás szerint, ÉMMi nap, ünnep után is, II, évfolyam Budapest, 1911 SZERDA március 51. szám

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents