Világ, 1911. június (2. évfolyam, 128-153. szám)

1911-06-01 / 128. szám

4 1911. június 1. VILÁG I ...­­ „ ......... ................• •­­A verebek *— A képviselőház ülése — Budapest, május 31. J­ia' tegnapi villám négy szegény­ kis ve­rebet ölt meg, amelyek a parlament kupoláj­­án gubb­aszkodtak. A' villám b'lamálta magát. Egy fejedelmi házat­, a parlamentet akarta suj­­itani és ime, mindössze négy verebet tudott csak megölni. A verebeket szépen bekaparták az óriás palota egyik Udvarának földjébe te ma már senki sem beszélt róluk, fel nem mu­tatja sírjukat s a hálátlan emberek emléke nem virraszt fölötte. Ez­ a veréb a magyar liberalizmus,­­a­melyről egykor azt hitték, hogy büszke sas, ide amelyről kiderült, hogy az eső elől a par­lament egyik­ zugába menekül. A klerikális vil­lámok pedig egyre cikkáznak. Az ember azt hinné, hogy a világot gyújtják föl s lángba borítanak mindent. De nem. Mindössze az amúgy is sovány liberális „verebét gyilkolják „halálra.­­ * A liberalizmus verebét már halottnak hir­dették, amikor hirtelen Andrássy Gyula lé­pegetett végig a folyosón. A szónokok fe­kete zsákot,se és csikós nadrágja volt rajta s mindenki tudta, hogy fölszólalni készül. •I —• Hátha föl tudj­a támasztani még egy­szer a liberalizmus villámsujtotta verebét. ’ De Andrássy Gyula nem jutott ma szóhoz. A­ szónokok fekete tábláján hosszú sor név van fölirva s Andrássy előtt Neugeboren Emil, Bakonyi Samu és Béla Henriké még a­lszó. Neugeboren már beszél is odabenn s a kul­túra egyik’ legnagyobb" ellenségéről, az alko­holról beszél. A nagy téma nem sok embert­­érdekel. A kongregáció és erkölcse fontosabb’ mindenkinek, mint a­­pálinka, kérdése, holott a magyar politikának ez az alapja.­­ — Veszedelmes ember ez a Neugeboren, !— magyarázzák a folyosón.—A pálinka ellen mer szót emelni, a szent és finom pálinka feljen, amely nélkül nincs választás, nincs par­lament, nincs semmi ezen a világon. — Úgy van, — mondták helyeselve. — Ez a Neugeboren egy forradalmár. És igy Neugeborennek nem volt nagy­számú hallgatója. Az urak a folyosón sziva­­rozgattak, a békéscsabai pálinkáról beszélget­tek s kíváncsian vették körül Markos pátert, aki Szegheő pártjának főkortese a választá­son s most azért jött, hogy segítséget­­vi­gyen számára. Megtagadták a segítséget, pe­dig nagyon erősen fogadkozott, hogy az ő je­­löltj­e fog győzni.­­ Mialatt Markos igy biztatta önmagát, ke­mény­ kifakadások hallatszottak a székesfehér­vári események miatt s a Justh-párton elke­seredetten tiltakoztak az ellen, hogy most már a klerikális szervezetek­ a népgyűléseket is betiltják. Interpellálni is fognak miatta.­­ A teremben ezalatt Bakonyi Samu állt föl szólásra s nyugodt hangon kezdte polé­miáját Rakovszky Istvánnal, amelyet nagy Szerencsével, meg több l okossággal vezetett végig. A beszéd polemikus részét az uji egye­­tem kérdéséről szóló fejtegetések követték. Bakonyi Debreczen számára kérte a harmadik főiskolát s ügyesen sorolta föl azokat az ér­­veket, amelyek Debreczen mellett szólnak. Be­szédének gerincét a zsidó hitfelekezet ügyei­nek tárgyalása alkotta s a színtiszta, előkelő elmére valló liberalizmus alapján fejtette ki ebbeli álláspontját. Szavait, Bánffy ,temetésére célozva, igy fejezte be: (' — Láttuk­ a minap, mily szépen tudunk­­temetni. Csak az élet parancsoló követelései­vel szemben szakadozunk, pártokra* ; / Ak,1 A baloldal tapsolt, de ebbe a tapsba azon­nal belecsattant az egész jobboldal éljenzése is, az egész Ház megmozdult s mindenki me­legen gratulált Bakonyinak. A kultuszminisz­ter percekig szorongatta a szónoki kezét és Székely Ferenc is sietett kifejezni gratulá­­cióját.­­ A nagy sikert irigyelte-e meg Béla Hen­rik­, aki a következő szónoka volt, vagy el­­szólta-e magát, nem tudjuk, de azzal kezdte beszédét, hogy tapintatlansággal­ vádolta meg Kelemen Samut múltkori beszédéért s rögtön utána ezt a finomságot mondta ki, Gladstone­­h­oz illő komolysággal. — Kelemen Samu ehhez a beszédhez nem jól választotta meg az apját. Az emberek kellemetlenül érezték­ magu­kat, fölálltak s a folyosóra mentek tréfálni. Valaki ezt mondta: — Furcsa, ha már az emberek­ apját is belevonják a vitába. — De milyen furcsa,­ — felelte a másik. — Hiszen az ember legfölebb a keresztapját választhatja ki jól. Az ülés végén Polónyi Dezső a Margit­sziget helytelen adminisztrációja, Batthyány Tivadar pedig a hunyad megyei törvénysértés miatt interpellált. Holnap Andrássy fog beszélni. Vájjon a liberalizmus sovány verebén fog-e segíteni tudni? Az ülés kezdete Vali órakor Kabos Ferenc alelnök az ülést megnyitja. A tegnapi ülés jegyzőkönyvét ellenvetés nél­kül hitelesítik. Elnök bemutatja Sándor János képviselő levelét, amelyben négyheti szabadságot kér. A Ház a szabadságot megadja. Az indítványkönyvben egy bejegyzés van, Ra­kovszky Istváné az 1901:XXIV. t.­c. módosítása tárgyában. Elnök javasolja, hogy az indítvány m­egok­olása a június 20-iki ülés első­ tárgyául - tűzessék ki-A Ház ekként határoz................**•­­ Két interpelláció van bejegyezve és pedig P­o­­­ó­n­y­i Dezsőé a Margitsziget helytelen adminisz­trációja miatt és gróf Batthyány Tivadaré Hu­­nyadmegye kérvényezési jogának megsértése miatt. Az interpellációk előterjesztésére fél kettőkor térnek át. Következik a kultusztárca költségvetésének folytatólagos tárgyalása. Neugeboren Emil képviselő az alkohol elleni küzdelem érdekében szólal fel és dicsérettel em­lékezik meg a kultuszminisztérium arról a munkás­ságáról, hogy a népet igyekszik felvilágosítani az alkohol okozta bajokról és veszedelmekről. A Good Templar-rend a legbátrabb harcosa e mozgalom­­m­al,, s a­­miniszter jóindulatába ajánlja ezt az egyesü­letet, amely a teljes abstinenciáért küzd. A költ­ségvetést elfogadja. (Éljenzés jobbfelől.) (Bakonyi beszéde) Bakonyi Samu: A vita keretében oly témák merültek fel, amelyekről még nem tudjuk, vájjon mérgező avagy üdvös hatásuk lesz-e? Nem hagy­hatja szó nélkül Rakovszky István beszédét, aki­nek szavait izzó szenvedély irányította. Visszautasítja azt a túlzó kritikát, amelylyel a néppárt szónoka a «destruktív» irányzatokról beszélt. Helytelenig, hogy Rakovszky az egyik képviselőnek, — akivel polemizált — a vallását tette szóvá. Ezt nem lehet megengedni, mert itt senki sem beszélhet, mint zsidó vagy keresztény. (Helyeslés.) Itt mindenki a nemzet képviselője s nem a felekezetének’... Rakovszky István: Tehát felekezetnélküliség. Bakonyi Samu:. Konstatálja, hogy a vallási kérdések felvetése által támadt viszálykodásokat már Széchenyi István is elítélte. Ezt ajánlja Ra­kovszky figyelmébe. Rakovszky István: Úgy látszik, nagyon fájt az, amit mondtam. Bakonyi Samu: Kijelenti, hogy neki még akkor sem fájt volna, ha őt érte volna a támadás, mert ő tudt magának elégtételt szerezni, amit a képviselő úr már tapasztalhatott. (Derültség. Moz­gás.) Felekezeti szempontból az országban nem le­het puskaporosnak tartani a levegőt.. Bizonyítja ezt Szabó István tegnapi érdekes beszéde, amely sok­kal inkább nevezhető a­­néphangulat, kifejezőjének, mint Rakovszky István elfogult támadása. Az ok­tatás államosításának a követelése nem destrukció! Annakk az előrebocsátásával, hogy a kulturális kül­déseket­­ csak a nemzeti közművelődés szempontjá­­ból fogja bírálni, áttér felszólalása­­­tulajdonképpeni tárgyára,­ a kultusztárca­ egyes tételeire. Az egye­­tem kérdésével kapcsolatban kijelenti,­ hogy clatt részben helyesli azt a felfogást, hogy előbb kiési i­s hiányzó elemi iskolákat felépíteni. A lakossági szám arányához képest nálunk­ van a legkevesebb egyetem. Ezért nem is szabad­ ezt a két kérdést junkuimba hozni egymással. Egy,­ illetőleg két új­ egyetem felállítása épp oly fontos kulturális szük­s­­églete az országnak­, mint a népoktatás sürgős fejlesztése, úgy véli, hogy annak a városnak kell adni az új egyetemet,­ amelyik a legtöbbet áldoz érte,­ mert így sok millió marad­ meg az államnak, amit aztán a népoktatásra kell fordítani. Két ujj egyetemet kíván; az egyiket Debreczen számára­ reklamálja. Sürgeti a mai­ érettségi vizsga reform-­­ját, amelyet azonban a legjobb volna egészen el­törölni. A jogi szakoktatás reformját már­- Csak­ azért is helyesli,­ mert az egyetemek ma csak­­­diploma­gyárak, ahol a tanárok cím- és­ rangkór-, Ságban szenvednek. (Derültség.) Ezért el kell tö­rülni az egyetemi tanárok közötti cím- és rang­­különbséget. Több gondot kell fordítani a társa­dalmi tudományok tanítására, hogy a jövő gene­ráció már az iskolában is megismerje az igazi életet. Az egyetemi oktatásba be kell vonni a mező-­ gazdasági szakoktatást is. Majd ismét visszatér az új egyetem ügyére, s­ ezzel kapcsolatban afölötti örömének ad kifejezést, hogy a miniszter a város meghatározásánál, a kulturális előzményeket is fi­gyelembe akarja venni. És jól esik neki, hogy kulturális előzmények tekintetében szülővárosa, Debreczen, régi kollégiuma révén, első helyen áll. Elmondja a debreczeni kollégium történetének­­ ide­vágó részét.­­•. Áttér ezután, a zsidó­kérdés tárgyalására. Történelmi visszapillantást vet a zsidók­ sorsára, amikor a szabadságharc leveretése után hadisarcot kellett nekik fizetni, hogy különböző kulturális in­tézményeket létesíthessen az állam. Megem­líi,­hogy a zsidók emancipációja legelőször az 1839— 1840. évi országgyűlésen tétetett szóvá, de csak Eötvösnek sikerült a megvalósítás. Az alkotmány helyreállítása és a zsidóság emancipációja után Pauler Tivadar kultuszminisz­ter megengedte a zsidóság egy kisebbségének a­ szervezkedését és ez lett alapja a későbbi anarchiá­nak. Ez lett az elszakadás kezdete a «kongresszus» határozataitól. A históriai fejlődés során azonban eddig csak egy egységes hitfelekezetről volt szó. Egy idő óta azonban az orthodox zsidók csoportjai minduntalan önálló­­ szervezeteiknek­ elismertetésére törekszenek. De a kormányok­ az erre, vonatkozó törekvéseket­ állandóan, s butították. Másfél évti­­zede, hogy ez a felekezet recipiáltatott s még ma sem juthatott el az autonómiáig s nem érhette el az 1898:XX. t.-c. kiterjesztését. Ismerteti a kul­tuszminiszterek által kiadott vallásügyi­­rendelete­ket, össze kell hívni a zsidóság kongresszusát,­­hogy.. ez saját hatáskörében hivatalosan és végleg álla­­pítsa meg a felekezet szervezetét. Az egységes ma­gyar nemzet kiépítésének szükségességéért küzd S ennek érdekében kéri a Ház tagjait, hogy val­láskülönbség nélkül hassanak oda, hogy a feleke­zeti torzsalkodások helyett a békés megértés po­litikáját űzzék. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobb- és baloldalon, szónokot számosan üdvözlik.) Elnök az ülést tíz percre fölfüggeszti. Szünet után Berzeviczy Albert elnök foglalja el az el­nöki széket. Béla Henrik a vitában fölhangzott felekezeti dolgokat tette szóvá. Nem tartja szerencsésnek Kelemen Samu felszólalását, mert azzal éppen azoknak az érdekeknek árt, amelyeknek használni akart. Nem helyesli Rakovszky beszédének a hang­ját és irányát sem. A kérdéssel azonban végre is foglalkozni kell, hogy végre is megérthessük egy­mást. A jelszavak és a gyakorlati élet közt nagy a különbség. A túlzó jelszavaknak a mi józan magyar népünk ellenü­ll és az ellentétes jelszavak, közt valahol a középen helyezkedik el.. A szabad-­ gondolkodásnak azt a nemét, amely minden ellen­tétes véleményt máglyára vet, elitéli. Elitéli azt a magyar nép is, amelyik távol áll a felekezeti túlzásoktól­. Ezután az iskolai dolgokkal foglalko­zik. Az iskolába nem járó gyermekek nagy szá­mának fölemlítése kapcsán szükségesnek tartja, hogy a kultusztárca költségvetése hozassák­ arányba a hadügyi tárcával. Beszél a középiskolák túl­zsúfoltságáról, majd a tanárképzés hiányairól. Az oktatás nagy veszedelme a magyar nyelvérzék romlásában jelentkezik. A tanárok közül is nagyon sokan nem tudnak szabatosan magyarul. Az isko­lákban a magyar nyelv tanítására kell súlyt helyezni. Elnök: Háromnegyed kettőkor figyelmezteti a szónokot az idő előrehaladottságára. Béla Henrik: Röviden befejezi beszédjét.’ Szükségesnek tartaná, hogy a tankönyveket ma­gyar írókkal vizsgáltassák fölül az engedélyezés előtt. A költségvetést elfogadja. Elnök: Következnek az interpellációk. Ezt miegslőzűleg­, előterjesztést­­tesz a koltuni ülés

Next