Világ, 1911. augusztus (2. évfolyam, 180-206. szám)
1911-08-01 / 180. szám
Kedd fgény világnézet és hazafiság egy dolog kétféle megnyilatkozásai. Tovább vive e gondolatot: "aki a keresztény világnézettel ellentétbe jut, nem lehet jó hazafi; aki rossz hazafi, nem lehet jó keresztény. Szóval: a jó hazafiság a keresztény szellem és világnézet speciális erénye. Ezzel szemben az egyes nemzetek történnete induktive teljesen más megállapitásra vezet. A hazaszeretetet, amint a történelem is mutatja, korántsem a keresztény világnézet oltotta az emberbe, s korántsem a keresztény vallás fejlesztette azt ki. A’ diadalmas római és görög nemzet élete bizonyság erre, Spártában még nem volt keresztény világnézet és szellem, mégis minden egyéni érdek a legteljesebben olvadt össze és föl az állam, a nemzet, a haza érdekében. A Spártaiakra nem lehet ráfogni, hogy rossz hazafiak voltak, pedig nem voltak keresztények. A fanatikus hazaszeretet minden idők legmeghatóbb példáját a spártai Leonidas adta. De nagyon gyenge a kereszt és megszentelt zászló ereje ahhoz a fanatizmushoz képest, mely a mohamedánokat elragadja, amikor rúhontják előttük a Próféta lobogóját. A vallás fanatizáló képessége bizonyos időben a mohamedánok között tényleg,államfentartó erőnek bizonyult. A hazafiság kérdése tehát abszolúte nem a keresztény világnézet, vagy vallás kérdése! De hogy a keresztény világnézethez és valláshoz a dogmatikus hazafiságnak nincs valami mélyebb köze, épp a keresztény világnézet legfőbb exponensei, a katolikus klérus internacionális szervezete bizonyítja. A dogmatikus hazafiság parancsa: szeresd a hazát s engedelmeskedj neki föltétlen. A katolikus kléruspedig, például Magyarországon, nem egyszer vonakodott ,szentesített törvényeknek alávetni magát, sőt izgatott ily törvények ellen. De menjünk tovább. Talán az erkölcsben találjuk meg a keresztény világnézet speciális tartalmát? Az erkölcs maga azon parancsok foglalata, melyek az embereknek egymás melletti életét, egymással való érintkezését szabályozzák. Tudjuk, hogy abszolúte nem transcendentális eredetű, hanem a hatalmi viszonyok egyszerű visszaverődése. Minden új vallásnak arra kell törekedni, hogy magasabb’ erkölcsi rendet teremtsen, mint a régi s lehetőleg megváltoztassa a meglevő hatalmi viszonyokat, mert, mint tudjuk, erkölcsi javulás csak a hatalmi viszonyok javulásával állhat be. A fennálló hatalmi viszonyokkal pedig maga Krisztus sem szállt szembe s a kérészteket. És ennek csak Reinhardt és Autrin az oka. . . 11 A két valaki, amikor Úgy érezték, hogy eleget tettek a Pantheon megrendelésének, lassan az előszoba felé indultak. A szép ember, mert ő mindig mindenütt ott van, már ott is ott volt és öltözködött. — Apám, — mondta, — egy kérdést: ismeri ön Yvette Després-t? — Nem ismerem. — Különös, — mert ő sem ismeri önt. — Akkor hát, hogyan kérdezősködhetett tény vallás a későbbi nagy elterjedésében sem változtatott az uralkodó hatalmi viszonyokon, az összemberiségre tehát korántsem hozta meg azokat az eredményeket, melyeket az őskeresztények hozzá fűztek. Krisztus, mint legfőbb erkölcsi elvet, a felebaráti szeretetet hirdette, ezt az elvet gyakorlatilag azonban máig sem valósította meg az egyház. Már a kínaiak valllásalapítója, a Krisztus előtt ötszáz évvel élő Konfucze, gyakorlati erkölcstana főelvéül a helyes középutat, a magunk tökéletesítését, az öt kötelesség (fejedelem-alattvaló, apa-gyermek, férj-feleség, testvér, barát közt) teljesítését jelölte meg s hangsúlyozta, hogy felebarátunkat úgy szeressük, mint önmagunkat. De e családon belüli szeretet nem is a vallás kérdése: a primitív, patriarchális viszonyban élő népeknél bár kevesebb a lelki alapja, a gazdasági szükségesség, az együttérzés és vonzódás érzését ápolják az emberben. A műveit s a mai kultúra szintjén álló emberek körében igen finommá és erőssé vált a családtagokat egymáshoz fűző szál, viszont a gazdasági helyzet ezt a szoros összetartozandás érzését korán megbontja. Ami pedig a szeretet, az emberbaráti,a felebaráti szeretet gyakorlását illeti, azta katolikus egyház, meg az «Alkotmány» tudják legjobban, hogy a krisztusi szeretet letéteményese s professzionátus hirdetője — az egyház: hogyan alkalmazta a szeretet tanait abban az elmúlt ezer évben, melyre az «Alkotmány» t. cikkírója is oly önérzetesen apellál. Előttünk örök rejtély marad : mint volt képes az egyház középkori életét összeegyeztetni a szeretet s az evangélium egyéb nagy tanaival ?!___ Mi értelme van tehát a keresztényvilágnézet lobogója kibontásának ? Mi célja lehet ma annak, amikor a kultúra fokát és jellegét nem az egyes vallások, hanem az összemberiséget egyformán vezérlő tudomány és eredményei adják meg, hogy pusztán e «keresztényi»kitétellel ?<■*• ..goktól, népektől, sőt polgártársaktól elkülöníteni igyekezzük magunkat ? Semmi, mert ma minden vallási közösségnél nagyobb az az érdekellentét, mely az embereket egymástól elválasztja, s minden vallási ellentétnél erősebb az a gazdasági cél, mely az embereket egymás felé tereli. De mégis van valami oka és célja, hogy az «Alkotmány» bontogatja a keresztény világnézet lobogóját! Ez a következő : _____ A mai gazdasági fejlődés, különösen nálunk , a feudalizmusról való igen lassú átmenet a kapitalizmusra. Ez a gazdasági processzus, mint a Nyugaton mindenütt,megtenni a maga speciális ideológiáját. Ezaz új ideológia küzd minden téren, a régi ideológiákkal. Harcukat természetesen a gazdasági alapfejlődés dönti el. Magyarországon nemcsak a katolikus vallás, mint a régi ideológiák legerősebbje. Ide a katolikus papság is, mint a régi feudális termelési rend exponense — találja szemben magát e nagy evolúcióval. Legyen szabad tehát ama tiszteletteljes gyanúnknak kifejezést adni, hogy az «avult világnézet»-nek azért adódik a «keresztény világnézet» elnevezés, hogy a gyöngébbek a valóságot ne vegyék észre és hogy teketória nélkül gyűlöletessé, sőt zsidóvá lehessen minősíteni azt, aki azzal a világnézettel szembeszáll felőlem? I 11 • 1,' I — Az ügy volt... Pakisban sikk a távollévőkről beszélni — és akkor éppen ön volt a legtávolabb — én tehát — tehát nem ő — megkérdeztem, hogy hát a kis «maga» — ez maga, apám, — mit csinál? — És ő mit felelt? — Nem felelt, apám. Mert mielőtt még kérdezhettem volna, az istennő ajkát az ajkamra tette és csak Chantilly-ban vette le, amikor O’Neail-re rátette az egész pénzemet. A szép ember most mosolygott, mégpedig felbőszítően, a szemével a balkeze körmeit rágta, a jobbjával pedig hirtelen a kalapjához kapott és köszönt.Mi láttuk a kalapját, amint széles ívben, mint egy napóleoni szignál-zászló, félkörbe lendült előttünk, de nem láttuk, honnan emelte le és hová tette vissza. Kisurrant az ajtón, mint egy szűzi sóhajtás a szerelmes leányszivből és — a feje ott maradt a fogalom VirÁG 1911. augusztus T. 3 Budapest, julius SÍ. A békésmegyei főispán beiktatása. Gyuláról jelentik: Békés vármegye uj főispánja, id. Kéry Gyula, tegnap érkezett meg a vármegye székhelyére, Gyulára. Dr. Lovich Ödön polgármester intézett üdvözlő beszédet a főispánhoz. A vármegyeházán a tisztikar élén Ambrus Sándor polgármester tolmácsolta a tisztikar érzelmeit a főispán előtt. A beiktatás ma reggel kezdődött. A vármegyeház dísztermében közgyűlés volt. Küldöttség hívta meg a főispánt, aki a törvényben előírt esküt letéve, nagyhatású beiktató beszédet mondott. Dr. Dániel Sándor főjegyző üdvözlő beszéde után a főispán harminc küldöttség tisztelgését fogadta. Elmaradt az ellentechnika Budapest, július 81. . Ma lett volna az ellentechnika felvonulása, de nem lett. Sőt a miniszterelnök már jóelőre,még vasárnap bejelentette, hogy — egyelőre legalább — nem is lesz. A bejelentést a «Neuess Wiener Tagblatt» hozta meg, közölvén egy hasábokra menő interjút a miniszterelnöktől: A miniszterelnök itt négyszer is kijelenti, hogy «kezdettől fogva folytatott taktikájához ragasz- kodik, annál is inkább, mert sem külső, sem belső ok arra nincs, hogy a kormány és pártja taktikai magatartásán változtasson». A miniszterelnök azután elmondja, hogy az ország a választásokban a katonai kérdés végleges megoldása mellett és az obstrukció ellen nyilatkozott meg. — Ily körülmények közt — mondja — a legkisebb okom sincs arra, hogy új útra térjek. Igaz, hogy az utóbbi napokban több oldalról is közeledtek felém olyanok, kik részben «hatásos gyógyszereket» ajánlottak «a« obstrukciós betegség»ellen, részben «eszmék»-et az obstrukció leküzdésére. Természetesen nem volt hiány kompromisszumos javaslatokban sem. Én azonban az eszméket és javaslatokat épp oly határozottan visszautasítottam, mint az Apponyi, az ellenzék békei közvetítője által proponált fegyverszünetet. Nincs okom, hogy a magamnak kijelölt ösvényről letérjük; nem szabad és nem akarok mellékvágányra jutni, merti akkor kiteszem magamat annak a veszélynek, hogy akcióm, ha talán csak egy percre is, megakad. Még egyszer hangsúlyozom: kompromisszum nincs és én megközelíthetetlen vagyok minden ilynemű törekvésnek. Szóval ez a cikk veleje, marad minden a régiben és maradt is minden a régiben. Az ellenzék tagjai füleltek ma, amikor az ellenzék javaslatot tett a holnapi ülés napirend-jére nézve, de az izgalom nem tartott sokáig,az elnök a név szerinti szavazásokat a véderő javaslatnak elébe helyezte, igaz lehet hát, hogy nincs kompromisszum, de kétségtelen, hogy ellentechnika sincs. Hogy azonban a kormány mögött állók ebbe nehezen, vagy tán sehogy sem nyugodnak bele, annak is meghozta a tegnapi nap a bizonyságát. A kerületiében beszámolót tartott Mándy Samu, egy kormánypárti képviselő, akinekugyan beszámolnivalója kevés akadt,de aki azzal kárpótolta hallgatóságát, hogy kijelentette, hogy nem volna ellentéte egy új kiadása november 18. Egy kicsit roszszul eshetett ilyenformán a képviselő úrnak a miniszterelnök nyilatkozata. A kormány tétlensége folytán az ellenzéki portán is meghagyják a mai állapotot, Kossuthék például ma azt hangoztatták, hogy, ha a miniszterelnöknek van elég ideje a véderőreform megvalósítására, a pártnak is van elég ideje ahhoz, hogy a javaslat törvénynyé válását megakadályozza. Az obstrukció tehát egyelőre nem is töri magát új ötletek után. Bár — ha szükség volna rá — most már tán az is volna itthon, a főkártyakeverő, a minden zavarok mestere,Polónyi Géza. Ma már bennjárt a Házban és az obstrukció vezérei ölelgették, szorongatták, mondogatták is neki, hogy no most már nem szorul meg az obstrukció, ittvan Polónyi. Egyelőre nála nélküle se szorul meg, ha kell, még szónok is kerül a kormánypártról. Úgy mondják, felszólal Tállián Béla,a véderő-bizottság elnöke és felszólal Okolicsányi László is a javaslat mellett. Ami alighanem vihart jelent majd. Okolicsányi tudvalevőleg Kossuth-párti volt,de a sértett hiúság — kihagyták őt a delegációból — arra vette, hogy kilépett a Kossuth- pártból. Pártonkívüli azóta, de nyílt titok,hogy be fog lépni a kormánypártba. Már egypár napja, hogy velük szavaz, most pedig feliratkozott a véderőjavaslat mellett. Hogy az ellenzék hogy fogadja majd ezt a felszólalásáét , elképzelhető vagy tán el sem kép-