Világ, 1911. október (2. évfolyam, 233-258. szám)
1911-10-01 / 233. szám
Vasárnap legnagyobb demokráciája dolgozik, így Olaszország hiúsága, önzése és mohósága mögött is talán a történelmi fejlődés láthatatlan szelleme suhog . . . Persze egyelőre csak az a ravasz róka, Signor Giolitti, látja mindennek a hasznát, akinek egyidőre sikerült a már-már fenyegető olasz demokráciát egy nagy nemzeti humbuggal elaltatni. Ausztria - Magyarország és a Balkán Bécs, szeptember 30. (Saját tudósítónktól.) Önök ugye most ajábiggyesztve azt mondják, hogy hát ez meg mire való, hiszen sem Ausztria-Magyarország, sem a Balkán most nem «aktuális». Ha új aktualitásokat keresünk, itt van Olaszország, itt van Törökország, no meg legelső sorban itt van Tripolisz. Most csak ezek aktuálisak — mondják önök és mondják mindazok, akik egy fölületes szemlélői az eseményeknek, akik meglátják, amit meg nem látni lehetetlen, de nyomban megromlik a látásuk, mihelyt azt kéne észrevenni, ami így a dolgok, az események mögött — akár a múlt, akár az eljövendő események mögött — meghúzódik. Ezek sem kevésbbé aktuálisak a felszínes aktualitásoknál és az ilyen egyelőre lappangó aktualitások közt a legjelentősebbek közül való Ausztria-Magyarország is, a Balkán is. Most ugye illik ezt egy kicsit közelebbről kifejteni? Megpróbálom és hiszem, nem lesz nehéz, csak egy kicsit hadd nézek hátra, az egészen közelmúlt eseményeire, aztán majd nézhetünk egy kicsit előre, a nagyon közeli jövőre. A legutóbbi esztendőkben szemtanúi voltunk egy a fele világot felölelő nagy osztozkodásnak. A nagyhatalmak afféle világszemlét tartottak, hogy hol van valami kaparintani való. Meg kell vallani, elég éles szemük volt, megláttak nem egy olyan területet és szemet vetettek rá, amelyről úgy hittük, hogy van már végleges gazdája snem fog egyhamar gazdát cserélni. Fegyveres hatalommal és diplomáciai fogásokkal igy csináltak a szemünk előtt «históriát» és egész új geográfiát. Így lett Marokkó épp a narpókban Franciaországé és igy kapta Németország Kongó egy részét pusztán csak azért, hogy hagyta, hogy Marokkó Franciaországé legyen. Anglia és Oroszország meg éppen most cirkalmazzák Ázsia mappáját, melyiküknek mennyi jusson Perzsiából. Ugye, föltűnik ebben a felsorolásban valami. Hogy Ausztria-Magyarország nincs az osztozkodók között? Tényleg Ausztria-Magyarország az egyetlen a nagyhatalmak között, amely nem kapott semmit — eddig. Boszniát és Hercegovinát — igaz — annektálta, de ez az annexió igazán nem sokat változtatottsem a két tartomány jogviszonyán, sem a tényleges állapoton. Ezzel Ausztria-Magyarország nem kapott semmit s — ez itt a fontos *— nem is érzi magát ezzel kielégítettnek. Ausztria-Magyarországnak Ugyanis igenis vannak terjeszkedési ambíciói és Bosznia-Hercegovina annexiója egyrészt jelentkezése fez ambícióknak, másrészt irányjelzője. Ez az irányvonal pedig elvezet egészen — Szalonikiig. Közbe — tudjuk — Albánia esik; az az Albánia, amely eddig olasz vágyakozások tárgya volt, de amely most egyszeriben reménybeli gazdátcserélt. Olaszországnak — hogy úgy mondjam — betömték a száját Tripoliszszal és Ausztria- Magyarország azzal, hogy semleges magatartást tanúsít Olaszország akciójával szemben. Úgyszólván megváltotta a jogot arra, hogy eddig rejtett vágyait nemcsak ne kelljen tovább titkolnia, hanem hogy tehessen is valamit a megvalósításuk érdekében, így tette Tripolisz Albániát és Ausztria-Magyarországot aktuálissá. És aktuálissá tehet még Egyebet is. Ha Ugyanis Törökország kimasíroz Albániából is, akkor védetlenül, úgyszólván pőrén áll Konstantinápoly. Véletlen és nem «támadatlan». Azon, igaz, rég túl vagyunk, hogy Oroszország megvalósíthatná, vagy akár csak próbálná is megvalósítani azt a valamikori tervét, hogy magáévá tegye a Boszporust, de annál elevenebb Angliában ez a vágyakozás. S ne feledjük, hogy Anglia ott van Egyptomban, Törökország tőszomszédságában. Annyira ura Egyptomnak, hogy amikor most Törökország a tulajdon területe védelmére Egyptomon, e névleg török tartományon keresztül akar Tripoliszba csapatokat szállítani, erreAngolországtól kénytelen engedőlmet kunyerálni Nagyon mellékes, hogy megadja-e Anglia ezt az engedelmet vagy megtagadja. Ha meg is adja, ez nem jelenti még azt, hogy Angliával rendbehozta Törökország a dolgát. Anglia mindig kétszínű volt az ottomán birodalommal szemben, az albán lázadások bizony nagyrészt angol biztatásból és angol bújtogatásból táplálkoztak, akeleti kérdést» nem egyszer Anglia tette kérdéssé s maga Törökország is tudta s csak kénytelenségből tűrte, hogy Anglia Krétában is, egyebütt is, folyton gáncsot vetett neki. A célja mindezeknek az a jogigény volt, mely hiányzott és hiányzik ugyan még most is, de amelyet Anglia abban a percben támaszt a Boszporusra, mihelyt teheti. Az olasz tripoliszi akció pedig Ausztria-Magyarország balkáni aspirációin keresztül mihamar megérleli a helyzetet annyira, hogy teheti. Ez a helyzet holnap. Ma még Tripolisz és Olaszország a téma, holnap azonban vad káoszban Albánia és Kréta és a Boszporus és Konstantinápoly. Csak Törökország aligha. Mert ez lesz az a káosz, amelyből nem hogy születnék valami, hanem amelybe belehalhat Törökország. (I.) V 1 h A €£ 1911. október 1. 3 Budapest, szeptember 30. Fapp Eleket gondnokság alá helyezték. A képviselőim elnöksége ma vette a törvényszék végzését, amely Papp Eleket, a nádudvari kerület képviselőjét gondnokság alá helyezi. A gondnokság alá helyezést az elnökség a hétfői ülésen fogja a Háznak bejelenteni. Népgyűlés Kolozsvárott. A «Pol. Hirt» jelenti: A kolozsvári függetlenségi és 48-as párt elhatározta, hogy legközeleb népgyűlést fog rendezni, amelyen demonstrálni fogja, hogy Kolozsvár városának zöme elítéli a katonai javaslatokat és nem azonosítja magát azon negyvennyolc emberrel, akik a törvényhatósági bizottságban a város közönsége nevében elítélték az obstrukciót, amelyet pedig a legutóbb tartott népgyűlésen résztvett nagyszámú polgárság határozottan helyeselt. Palermo a Kossuth-szoborért. Palermo város tanácsa legutóbb tartott ülésén 200 lírát szavazott meg a Budapesten felállítandó Kossuthemlékműre és erről az ottani konzul utján értesítette gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnököt, aki a maga részéről intézkedett, hogy az adomány közvetlenül az emlékmű-bizottság elnökének, Bárczy István székesfővárosi polgármesternek küldessék el. Harcias kormány, békülékeny ellenzék Budapest, szeptember 30. A politikai életben néhány nap óta különös változás állott be: kormány és ellenzék szerepet cserélt. A munkapárt bécsi és budapesti sajtója állandóan a házszabályrevízióról ír és követeli az obstrukció letörését, az ellenzéki sajtó pedig ezzel szemben kompromisszumos híreket lanszíroz. Ez annál különösebb, mert ketét héttel ezelőtt épp megfordítva állott a dolog. Akkorában az oppozíció orgánumai voltak az intranzigensek és a kormány lapjai pedzettéül a béke húrjait. Ez a pálfordulás kétszeresen esik latba most, amikor az ellentét a kormánypárti és az ellenzéki taktika között a végletekig kihegyeződött. Egyéb incidensek is arra mutatnak, hogy a függetlenségi pártok a technikiázáshoz most nem ragaszkodnak olyan erővel, mint eddig. Nem akarunk indiszkrétek lenniés bizalmas folyosói beszélgetésekkel alátámasztani ezt az állításunkat. Az a tény maga, hogy a technikai obstrukció az utóbbi napokban háttérbe szorult és helyébe a beszédekkel sűrített «incidenspolitika» lépett interpellációkkal fűszerezve, épp elég bizonyíték. Föltűnő volt az is, hogy az ellenzék a legnagyobb következtetéseket, fűzte Lukács László és gróf Zichy János miniszterek bécsi kihallgatásához, pedig minden remény nélkül. A béke olajágát egyik miniszter sem hozta magával Bécsből. A jövő héten csönd lesz. Csak hétfőn és kedden tart a képviselőház ülést, azután szünet lesz egy hétig. Hogy utána mi jön: harc-e, vagy hirtelen megegyezés, biztosan tudni nem lehet. Mai politikai híreink itt következnek: Khuen-Héderváry és Zichy János Gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök a képviselőházban ma délelőtt felkereste gróf Zichy János közoktatásügyi minisztert és ötnegyed óráig időzött nála. Tudvalevő, hogy a közoktatásügyi miniszter tegnap a királynál volt audiencián és ma nyilván a kihallgatás részleteiről referált a miniszterelnöknek. Gróf Zichy János kihallgatásáról így nyilatkozott: — A királynak, akivel körülbelül egy órai hosszat beszélgettem, a folyó ügyekről tettem jelentést, így előterjesztést a katolikus autonómia és a harmadik egyetem dolgaiban. Hogy döntés az utóbbi kérdésben hogyan történt, arra nézve, azt hiszem, föl fog merülni hamarosan olyan momentum, hogy ez a nyilvánosság elé kerülhessen. Az aktuális politikai helyzetről is szokása szerint most is érdeklődött a király, de csak egyes fölvilágosításokról volt szó és tárgyalásról egyáltalán nem. A kultuszminiszter által a harmadik egyetem dolgában említett legközelebbi idő körülbelül egy-két hét. Akkor majd kiderül, hogy a versengő városok közül melyiknek jut a harmadik egyetem. Tomasics bán ügye Gróf Pejacsevics Tivadar, a horvát képviselők klubja elnökének meghívására ma reggel mintegy húsz horvát képviselő érkezett Budapestre és megjelentek a képviselőházban, hogy meghallgassák a miniszterelnöknek a horvát bán ügyében adandó válaszát.A horvát képviselők a délelőtt folyamán bizalmas megbeszélést tartottak a horvát bán ellen intézett támadások tárgyában, határozatot azonban egyik irányban sem hoztak. A miniszterelnök előreláthatólag a képviselőház keddi ülésén fog válaszolni a bán ügyében hozzá intézett különböző interpellációkra. — Chavrak Levin belügyi osztályfőnök, bánhelyettes ma ismét Budapestre érkezett és a délelőtt folyamán több, mint két óra hosszat tanácskozott gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnökkel a miniszterelnökségi palotában. A bánhelyettes jelentést tett a miniszterelnöknek a horvát politikai helyzetről, valamint felvilágosításokat adott a péterváradi iskola ügyében is. A bánhelyettes pia este visszautazott Zágrábba.