Világ, 1911. október (2. évfolyam, 233-258. szám)

1911-10-01 / 233. szám

Vasárnap legnagyobb demokráciája dolgozik, így Olaszország hiúsága, önzése és mohósága mögött is talán a történelmi fejlődés lát­hatatlan szelleme suhog . . . Persze egye­lőre csak az a ravasz róka, Signor Giolitti, látja mindennek a hasznát, akinek egy­­időre sikerült a már-már fenyegető olasz demokráciát egy nagy nemzeti humbuggal elaltatni. Ausztria - Magyarország és a Balkán Bécs, szeptember 30. (Saját tudósítónktól.) Önök ugye most ajábiggyesztve azt mondják, hogy hát ez meg mire való, hiszen sem Ausztria-Ma­­gyarország, sem a Balkán most nem «aktuá­lis». Ha új aktualitásokat keresünk, itt van Olaszország, itt van Törökország, no meg leg­első sorban itt van Tripolisz. Most csak ezek aktuálisak — mondják önök és mondják mind­azok, akik egy fölületes szemlélői az esemé­nyeknek, akik meglátják, amit meg nem látni lehetetlen, de nyomban megromlik a látásuk, mihelyt azt kéne észrevenni, ami így a dol­gok, az események mögött — akár a múlt, akár az eljövendő események mögött — meghú­zódik. Ezek sem kevésbbé aktuálisak a fel­színes aktualitásoknál és az ilyen egyelőre lappangó aktualitások közt a legjelentősebbek­ közül való A­usztria-Magyarország is, a Bal­kán is. Most ugye illik ezt egy kicsit közelebb­ről kifejteni? Megpróbálom és hiszem, nem lesz nehéz, csak egy kicsit hadd nézek hátra, az egészen közelmúlt eseményeire, aztán majd nézhetünk egy kicsit előre, a nagyon közeli jövőre. A legutóbbi esztendőkben szemtanúi voltunk egy a fele világot felölelő nagy osztozkodásnak. A nagyhatalmak afféle világszemlét tartottak, hogy hol van valami kaparintani való. Meg kell vallani, elég éles szemük volt, megláttak nem egy olyan terü­letet és szemet vetettek rá, amelyről úgy hit­tük, hogy van már végleges gazdája s­­nem fog egyhamar gazdát cserélni. Fegyveres ha­talommal és diplomáciai fogásokkal igy csi­náltak a szemünk előtt «históriát» és egész új geográfiát. Így lett Marokkó épp a nar­pókban Franciaországé és igy kapta Németország Kongó egy részét pusz­tán csak azért, hogy hagyta, hogy Marokkó Franciaországé legyen. Anglia és Orosz­ország meg éppen most cirkalmazzák Ázsia mappáját, melyiküknek mennyi jusson Per­zsiá­b­ó­l. Ugye, föltűnik ebben a felsorolásban va­lami. Hogy Ausztria-Magyarország nincs az osztozkodók között? Tényleg A­u­s­z­t­r­i­a-M­a­­­gyarország az egyetlen a nagyha­talmak között, amely nem kapott semmit — eddig. Boszniát és Her­cegovinát — igaz — annektálta, de ez az annexió igazán nem sokat változtatott­­sem a két tartomány jogviszonyán, sem a tényle­ges állapoton. Ezzel Ausztria-Magyarország nem­ kapott semmit s — ez itt a fontos *— nem is érzi magát ezzel kielégítettnek. Ausztria-Magyarországnak Ugyanis igenis vannak terjeszkedési ambí­ciói és Bosznia-Hercegovina annexiója egy­részt jelentkezése fez ambícióknak, másrészt irányjelzője. Ez az irányvonal pedig elvezet egészen — Szalonikiig. Közbe — tudjuk — Albánia esik; az az Albánia, amely ed­dig olasz vágyakozások tárgya volt, de amely most egyszeriben­­ reménybeli gazdát­­cse­rélt. Olaszországnak — hogy úgy mondjam — betömték a száját Tripoliszszal és Ausztria- Magyarország azzal, hogy semleges magatar­tást tanúsít Olaszország akciójával szemben. Úgyszólván megváltotta a jogot arra, hogy eddig rejtett vágyait nemcsak ne kelljen to­vább­ titkolnia, hanem hogy tehessen is vala­mit a megvalósításuk érdekében, így tette Tripolisz Albániát és Ausztria-Magyarországot aktuálissá. És aktuálissá tehet még Egyebet is. Ha Ugyanis Törökország kimasíroz Albániából is, akkor védetlenül, úgyszólván pőrén áll K­o­n­­stantinápoly. Véletlen és nem «támadat­­lan». Azon, igaz, rég túl vagyunk, hogy Orosz­ország megvalósíthatná­, vagy akár csak pró­bálná is megvalósítani azt a valamikori ter­vét, hogy magáévá tegye a Boszporust, de annál elevenebb Angliában ez a vágyakozás. S ne feledjük, hogy Anglia ott van Egyptom­ban, Törökország tőszomszédságában. Annyira ura Egyptomnak, hogy amikor most Török­ország a tulajdon területe védelmére Egypto­­mon, e névleg török tartományon keresztül akar Tripoliszba csapatokat szállítani, erre­­An­golországtól kénytelen engedőlmet kunyerálni Nagyon mellékes, hogy megadja-e Anglia ezt az engedelmet vagy megtagadja. Ha meg is adja, ez nem jelenti még azt, hogy Angliával rendbehozta Törökország a dolgát. Anglia mindig kétszínű volt az ottomán birodalommal szemben, az albán lázadások bizony nagyrészt angol biztatásból és angol búj­togatásból táp­lálkoztak, a­­keleti kérdést» nem egyszer An­glia t­ette kérdéssé s maga Törökország is tudta s csak kénytelenségből tűrte, hogy An­glia Krétában is, egyebütt is, folyton gáncsot vetett neki. A célja mindezeknek­ az a jog­igény volt, mely hiányzott és hiányzik ugyan még most is, de amelyet Anglia abban a perc­ben támaszt a Boszporusra, mihelyt teheti. Az olasz tripoliszi akció pedig Ausztria-Magyar­ország balkáni aspirációin keresztül mihamar megérleli a helyzetet annyira, hogy teheti. Ez a helyzet holnap. Ma még Tripolisz és Olaszország a téma, holnap azonban vad káosz­ban Albánia és Kréta és a Boszporus és Kon­stantinápoly. Csak Törökország aligha. Mert ez lesz az a káosz, amelyből nem hogy szü­letnék valami, hanem amelybe belehalhat Tö­rökország. (I.) V 1 h A €£ 1911. október 1. 3 Budapest, szeptember 30. Fapp Eleket gondnokság alá helyezték. A képviselőim elnöksége ma vette a törvényszék végzését, amely P­a­p­p Eleket, a nádudvari kerü­let képviselőjét gondnokság alá helyezi. A gond­nokság alá helyezést az elnökség a hétfői ülésen fogja a Háznak bejelenteni. Nép­gyűlés Kolozsvárott. A «Pol. Hirt» jelenti: A kolozsvári függetlenségi és 48-as párt elhatározta, hogy legközeleb népgyűlést fog ren­dezni, amelyen demonstrálni fogja, hogy Kolozs­vár városának zöme elítéli a katonai javaslatokat és nem azonosítja magát azon negyvennyolc ember­rel, akik a törvényhatósági bizottságban a város közönsége nevében elítélték az obstrukciót, ame­lyet pedig a legutóbb tartott népgyűlésen részt­­vett nagyszámú polgárság határozottan helyeselt. Palermo a Kossuth-szoborért. Palermo város tanácsa legutóbb tartott ülésén 200 lírát szavazott meg a Budapesten felállítandó Kossuth­­emlékmű­re és erről az ottani konzul utján érte­sítette gróf K­h­u­e­n-H­éderváry Károly mi­niszterelnököt, aki a maga részéről intézkedett, hogy az adomány közvetlenül az emlékmű-bizottság elnö­kének, Bárczy István székesfővárosi polgármes­ternek küldessék el. Harcias kormány, békülékeny ellenzék Budapest, szeptember 30.­­ A politikai életben néhány nap óta különös változás állott be: kormány és ellenzék sze­repet­ cserélt. A munkapárt bécsi és budapesti sajtója állandóan a házszabályrevízióról ír és követeli az obstrukció letörését, az ellenzéki sajtó pedig ezzel szemben kompromisszumos híreket lanszíroz. Ez annál különösebb, mert ketét héttel ezelőtt épp megfordítva állott a dolog. Akkorában az oppozíció orgánumai vol­tak az intranzigensek és a kormány lapjai ped­zettéül a béke húrjait. Ez a pálfordulás kétsze­resen esik latba most, amikor az ellentét a kor­mánypárti és az ellenzéki taktika között a végletekig kihegyeződött. Egyéb incidensek is arra mutatnak, hogy a függetlenségi pártok a technikiázáshoz most nem ragaszkodnak olyan erővel, mint eddig. Nem akarunk indiszkrétek lenni­­és bizalmas folyosói beszélgetésekkel alá­támasztani ezt az állításunkat. Az a tény maga, hogy a technikai obstrukció az utóbbi napok­ban háttérbe szorult és helyébe a beszédekkel sűrített «incidenspolitika» lépett interpellá­ciókkal fűszerezve, épp elég bizonyíték. Föl­tűnő volt az is, hogy az ellenzék a legnagyobb következtetéseket, fűzte Lukács László és gróf Zichy János miniszterek bécsi kihallga­tásához, pedig minden remény nélkül. A béke olajágát egyik miniszter sem hozta magával Bécsből. A jövő héten csönd lesz. Csak­ hétfőn és kedden tart a képviselőház ülést, azután szünet lesz egy hétig. Hogy utána mi jön: harc-e, vagy hirtelen megegyezés, biztosan tudni nem lehet. Mai politikai híreink itt következnek: Khuen-Héderváry és Zichy János Gróf Kh­uen-Héder­v­áry Károly mi­niszterelnök a képviselőházban ma délelőtt felkereste gróf Zichy János közoktatásügyi minisztert és ötnegyed óráig időzött nála. Tudvalevő, hogy a közoktatásügyi mi­niszter tegnap a királynál volt audiencián és ma nyilván a kihallgatás részleteiről referált a miniszterelnöknek. Gróf Zichy János kihallgatásáról így nyilatkozott: — A királynak,­ akivel körülbelül egy órai hosszat beszélgettem, a folyó ügyekről tettem je­lentést, így előterjesztést a katolikus auto­nómia és a harmadik egyetem dolgai­ban. Hogy döntés az utóbbi kérdésben hogyan történt, arra nézve, azt hiszem, föl fog merülni hamarosan olyan momentum, hogy ez a nyilvá­nosság elé kerülhessen. Az aktuális politikai hely­zetről is szok­ása szerint most is érdeklődött a ki­rály, de csak egyes fölvilágosításokról volt szó és tárgyalásról egyáltalán nem. A kultuszminiszter által a harmadik egye­tem dolgában említett legközelebbi idő körül­belül egy-két hét. Akkor majd kiderül, hogy a versengő városok közül melyiknek jut a harmadik egyetem. Tomasics bán ügye Gróf Pejacsevics Tivadar, a horvát kép­viselők klubja elnökének meghívására ma reggel mintegy húsz horvát képviselő érkezett Budapestre és megjelentek a képviselőházban, hogy meghall­gassák a miniszterelnöknek a horvát bán ügyében adandó válaszát.­­A horvát képviselők a délelőtt folyamán bizalmas megbeszélést tartottak a horvát bán ellen intézett támadások tárgyában, határozatot azonban egyik irányban sem hoztak. A miniszterelnök előreláthatólag a képviselőház keddi ülésén fog válaszolni a bán ügyében hozzá intézett különböző interpellációkra. — C­h­a­v­­rak Levin belügyi osztályfőnök, bánhelyettes ma ismét Budapestre érkezett és a délelőtt folyamán több, mint két óra hosszat tanácskozott gróf K­h­u­e­n-H­éderváry Károly miniszterelnökkel a miniszterelnökségi palotában. A bánhelyettes jelen­tést tett a miniszterelnöknek a horvát politikai helyzetről, valamint felvilágosításokat adott a pé­­terváradi iskola ügyében is. A bánhelyettes pia este visszautazott Zágrábba.

Next