Világ, 1912. március (3. évfolyam, 52-78. szám)

1912-03-01 / 52. szám

, Férttek VILÁG 1912. márbius 9. ~ 3 Véderő és választójog (Bécsi hatalmak fölsorakozása — A ki­rály, a trónörökös és a hadügyminiszter a magyar kormány ellen — Minek jött a külügyminiszter Budapestre? — Meg­egyezés választójogi alapon) Budapest, február 29.­ ­ Bécsnek béke kell és harci harsonákat fújnak, Budapesten harc folyik és itt béke­­szimfóniákat dúdolnak a fülünkbe. Hinni hi­hetünk, amelyiknek akarunk vagy akár nem muszáj egyiknek se. A bécsi hírek, ha igazak, egyenesen felfordulását jelentik a mai ma­gyar politikai helyzetnek. Arról van ugyanis szó, hogy a közös hadügyminiszter nyíltan és egyenesen, sőt hivatalos formában elin­tézte a magyar kormányt. Átiratot intézett hozzá, amelyben elutasító álláspontot foglal el a póttartalékosok behívása dolgában ho­zandó országos határozattal szemben s ezt az állásfoglalást katonai szempontokkal okolja m­eg. Mondani sem kell, hogy egy ilyen átirat, ha csakugyan megvan, vagy hadügyminisz­­teri válságra kell hogy vezessen vagy lehe­tetlenné teszi a magyar kormány számára a Kossuth-párttal­­szemben vállalt kötelezettsé­gének effektuálását. Arra ugyanis nehéz gon­dolni, hogy egy ilyen átirat után még ki­egyenlíthető a két álláspont — a hadügymi­niszteré és a magyar kormányé — válság elkerülésével is. De még ez nem is csak a hadügyminiszter álláspontja. Szolidáris vele ebb­en a tekintetben a vezérkari főnök is, sőt ■— ugyanazon bécsi hír szerint — a katonai körök állásponhtját támogatja a" trónörökös, " király és az osztrák kormány is. A magyar kormány tehát szem­ben áll mindazzal, amit úgy «,Bécs» néven szokás megjelölni és egy csöppet se volna meglepő, ha sajtója­i most arra igyekeznek bírni az egész magyar po­litikai közéletet, hogy ebben a küzdelemben, mely egy nép­jogért folyik és Magyarországért folyik, melléje kell sorakoznia az egész ország­nak. Csakhogy itt minden felnőtt ember tudja, hogy nem az országért, nem is egy népjogért folyik a harc, hanem a király katonáiért, ezek pedig nem sürgősek a népnek, és folyik a harc legfeljebb még a Khuen-kormány meg­maradásáért, ez még lehet fontos A­p­p­o­n­y­i­­nak, Kossuthnak, Andrássynak, akikkel ez a kormány a népjogok letiprására szövetkezett. Vívja hát meg a kormány ezt a bécsi harcot ezekkel a szövetségeseivel és ne számítson a népre, melyet épp e szövetséggel árult el legjobban. Nagy szorultságában azonban gondol a kormány mégis a népre is. A munkapárton beszélik, hogy ma még áll ugyan a harc, de ■mihamar1 meglesz a béke. Még pedig meg­lesz­­-­ aminthogy nem is lehet meg másként — az általános választójog alap­ján. A kormány csinál egy választói refor­mot, mely főbb vonásaiban a következő alap­­elveken épülne fel:­­* Magyarországon általános és­­egyenlő volna a választói jog és ott, ahol a lakosság hatvan százaléka tud írni-olvasni, ott titkos is. Az oláhok lakta Erdélyben­­ vagy ezeket az alapelveket lyukasztanák valahogy ki, vagy pedig a terüle­tek beosztásával igyekeznének­­ fentartani­­ a magyarság szupremá­­­piáját,­­ s így aztán a választójog általános is volna, egyenlő is, részben titkos is, de amellett a migyacság féltett szupremáciája sem forogna veszedelemben. Vagyis — hiszen a kormány­nak ez a fontos — megnyugodnának Tiszáik is, Kossuthék is és a kormánypártok abban bizakodnak, hogy ilyen választójogi reformot a Justh-párt is elfogadna. Helyreállna a par­lament békéje és tető alá kerülne a véderő­reform is. Látnivaló, hogy ez meglehetősen optimista bizakodás. Hogy miben leli alapját, arról maguk a bizakodók se tudnak tán szá­mot adni. Nem lehetetlen, hogy ezzel a terv­vel függ össze Khuen-Héder­váry minisz­terelnök bécsi útja is. A miniszterelnök ugyanis — minden valószínűség szerint szom­baton — felmegy Bécsbe és vasárnap kihall­gatáson jelenik meg a király előtt. Események készülnek hát, de egyelőre nem lépnek a nyilvánosság elé. Történni ma — a bécsi támadásokon kívül — mindössze az történt, hogy ülést tartott a vitarendező­­bizottság és megállapodott a továbbiakra nézve. Természetes, hogy amikor az elnökség és a kormánypárt meglepetésekkel dolgozik ellene, ő sem árulja el taktikáját. A póttartalékosok ügye A király — amint Bécsből jelentik — ma egyórás kihallgatáson fogadta Stürgkh osztrák miniszterelnököt, aki jelentést tett a magyarországi helyzetről. A «Neues Wiener Tagblatt» ma ezt írja: Amikor Budapestről először jelentették, hogy a magyar képviselőház határozati­­ja­vaslatban ki akarja jelenteni, hogy a tarta­lékosok behívása a képviselőház határozatá­tól függ, itt kijelentették, hogy ez a király jogaiba való beavatkozást jelenti. Kétségüket fejezték ki az iránt, hogy a magyar kormány az osztrák kormánynyal és a hadügyi kor­mányzattal való tárgyalása folyamán a kom­promisszumos­ paktum ilyen­­ magyarázatához megnyerte volna a­ hozzájárulást. Még annak a lehetőségétől is visszariadnak Bécsben, hogy ennek "a határozati javaslatnak 'tartalma tár­gyalás alapjául szolgálhasson. Ez a határozati javaslat­­túlmegy azon a kereten, amelyet an­nak idején megállapítottak. Itt kíváncsiak megtudni,­­hogy a magyar képviselőházban ho­gyan­­kerülhet tárgyalásra ez a határozati ja­vaslat, mert semmiképpen sem számíthat az osztrák kormány hozzájárulására. A «Neue Freie Presse» ma reggeli lapja a póttartalékosok behívásáról a többi közt­­ezt írja: Politikai körökben beszélik, hogy a király osztja azt a fölfogást,­­hogy nem szabad megtörténnie annak, hogy a véd­erőtörvénynek vama rendelkezése, mely a ki­rályt a tartalékosok és póttartalékosok be­hívására följogosítja, országos határozat által elhomályosíttassék. A király állítólag bele­egyezését adta ahhoz, hogy gróf Ki­uen- Héderváry Károly miniszterelnök tegyen olyan nyilatkozatot, mely kimondja, hogy a véderőtörvénynek a póttartalék behívásáról szóló rendelkezése nem érinti az országgyűlés újoncmegajánló jogát. A deklarációnak orszá­gos határozattá való átváltoztatása azonban olyan újabb tény volna, mely túllépné a létre­jött megállapodás határait. A «Zeit»-nak táviratozzák Budapestről. A közös hadügyminiszter átiratot intézett a ma­gyar kormányhoz, amelyben katonai szempon­tokkal okolja meg a hadügyi kormány e­l­­­utasító á­ll .­s p­on­t­j­­á­t a tartalékosok be­hívásáról rendelkező, tervbe vett határozati javaslattal szemben. Az átirat mély benyo­mást tett arra a kevés, a kormányhoz közel­álló politikusra,­ akiknek alkalmuk volt abba beletekinteni. Általános az a felfogás itteni mértékadó körökben, hogy nemcsak a közös hadügyminiszter, hanem a vezérkari fő­nök is meggyőződést szerzett a tegnapi kihallgatáson arról, hogy az uralkodó helyesli az ő állás­pontjukat. A trónörökös tegnapi látoga­tása a közös hadügyminiszternél szintén annak bizonysága, hogy teljesen magáévá teszi a katonai intéző körök fel­fogását. Arról is hír van, hogy gróf Stürgkh miniszterelnök tegnap felkereste a közös külügyminiszte­rt s ebből azt következ­tetik, hogy az osztrák miniszterel­nök­ szintén csatlakozott ahhoz az ellenálláshoz, amelyet a hadvezetőség gróf Khuen-Héderváry tervezett határozati javaslata ellen megindított. Ezzel a bécsi hírrel feltűnően egyezik a «Neue Freie Presse» mai estilapjának a cikke. A cikk szerint a külügyminiszter budapesti látogatásának is az lenne a célja, hogy el­simítsa azt az ellentétet, mely a hadügy­miniszter­ és a magyar kormány álláspontja között kétségtelenül megvan. Az e szempont körül való fölsorakozást a lap így jellemzi: Mint politikai körökben hírlik, Auffen­­b­e­r­g tegnapi audienciájának az a fontos ered­ménye, hogy megmutatta, hogy a király tel­jesen osztja a tervezett határozat ellen táp­lált aggodalmakat, amely határozat korlá­tozná a koronának a tartalék behívását bizto­sító jogát. Ebből az következik, hogy az ilyen határozat túlmenne a magyar miniszterelnök bécsi tárgyalásain elért megállapodásokon. A király megadta hozzájárulását ahhoz a magától értetődő kijelentéshez, hogy az évenkénti újonc­­megajánlást a tartalék behívására vonatkozó fel­ségjog nem érinti. De az országgyűlés két házá­nak határozata alakjában is,, tartalmában is messze túlmegy ilyen kijelentésen, ebbe pe­dig nem megy bele sem a király, sem a trónörökös, sem a hadügyminisz­ter. Az osztrák kormánynak is az az állás­pontja, hogy a véderő törvény megállapodásain túlmenni nem szabad... A hadügyminiszter teg­napi kihallgatása után ez a fontos ügy a tár­gyalás stádiumába jutott. A lap azután kifejti, hogy technikai és hatalmi okokból elfogadhatatlan a «felség­­jog»-nak ez a korlátozása. Hiszen így kétéves szolgálati idő mellett megeshetnék, hogy a hadsereg egyszerre felére leapadna. A kül­ügyminiszternek most a­z a feladata, hogy ez irányban engedékenységre bírja a magyar miniszterelnököt. Andrássy Justhék ellen Gróf Andrássy Gyula ma folytatta elmél­kedéseit a politikai helyzetről és most a Justh­­párt taktikája ellen fordult.­­— Justh nem akarja megengedni — írja An­drássy — hogy a véderőjavaslatot a jelenlegi Ház alkossa meg. Ezen álláspontja nemcsak azért kifogásolható, mert a tárgyalásra kitűzött javas­latok sorrendjének meghatározása a többség dolg­a, hanem azért is, mert a jelenlegi törvény­­hozás­ éppen olyan teljes jogú, mint bárminő más összeállítású törvényhozás, s éppen olyan érvény­nyel cselekszik az egész nemzet nevében, mint az úgynevezett népparlament, amely szintén nem fog minden magyar ember választásából kikerülni. Ha a Kossuth pártja által kötött megegyezés meghozza a normális tárgyalást, akkor a kormány ezen év­ben elő tartozik terjeszteni a választói törvényt, ha ellenben a prius alapján folytatódik az obstruk­­ció, akkor ez a kötelessége a kormányo­­­nak nem fog fennállani, akkor sem a kor­mánynak, sem a parlamentnek nem lesz ideje s módja a választó-törvényjavaslattal foglalkozni, ak­kor a véderő fogja lekötni a figyelmét és idejét s­­ akkor hosszú, meddő technikázás után az uj választói jog tárgyalása helyett minden valószínű­ség szerint a j­e­l­e­n­l­e­g­i v­á­l­a­s­z­t­ó­i j­o­g a­l­a­p­­­­ján új választás lesz, az uj Ház sem fogja­­ azonnal a létét megsemmisítő választói törvényt elővenni, hanem élni fog akarni és valószínűleg újra el fogja odázni az új törvény megalkotását. Ha közben külkomplikáció támadna, ami nincs ki­zárva, kiszámíthatatlan hosszú időre halasztódnék el a reform megalkotása. Földes Béla a helyzetről Földes Béla országgyűlési képviselő a «Zeit» mai számában cikket közöl «A harc a magyar parlamentben» címen, amelyben kifejti, hogy a kormány a Kossuth-pártot ugyan a harc beszünte­tésére bírta s bár ezzel sikerült a rég óhajtott célt, a Justh elnöklete alatt álló függetlenségi és 48-as párt izolálását elérni, de ezzel a való­ságban sem a parlamenti béke nincs megkötve, sem a véderőreform nincs biztosítva, sőt még a kormány helyzete sem javult. Most azok az ellenzéki csoportok, — írja Földes — amelyek eddig is küzdöttek a véd­erőjavaslatok ellen, teljes erővel küzdenek tovább. Ha békét akarnak, akkor a küzdő

Next