Világ, 1912. március (3. évfolyam, 52-78. szám)
1912-03-01 / 52. szám
, Férttek VILÁG 1912. márbius 9. ~ 3 Véderő és választójog (Bécsi hatalmak fölsorakozása — A király, a trónörökös és a hadügyminiszter a magyar kormány ellen — Minek jött a külügyminiszter Budapestre? — Megegyezés választójogi alapon) Budapest, február 29. Bécsnek béke kell és harci harsonákat fújnak, Budapesten harc folyik és itt békeszimfóniákat dúdolnak a fülünkbe. Hinni hihetünk, amelyiknek akarunk vagy akár nem muszáj egyiknek se. A bécsi hírek, ha igazak, egyenesen felfordulását jelentik a mai magyar politikai helyzetnek. Arról van ugyanis szó, hogy a közös hadügyminiszter nyíltan és egyenesen, sőt hivatalos formában elintézte a magyar kormányt. Átiratot intézett hozzá, amelyben elutasító álláspontot foglal el a póttartalékosok behívása dolgában hozandó országos határozattal szemben s ezt az állásfoglalást katonai szempontokkal okolja meg. Mondani sem kell, hogy egy ilyen átirat, ha csakugyan megvan, vagy hadügyminiszteri válságra kell hogy vezessen vagy lehetetlenné teszi a magyar kormány számára a Kossuth-párttalszemben vállalt kötelezettségének effektuálását. Arra ugyanis nehéz gondolni, hogy egy ilyen átirat után még kiegyenlíthető a két álláspont — a hadügyminiszteré és a magyar kormányé — válság elkerülésével is. De még ez nem is csak a hadügyminiszter álláspontja. Szolidáris vele ebben a tekintetben a vezérkari főnök is, sőt ■— ugyanazon bécsi hír szerint — a katonai körök állásponhtját támogatja a" trónörökös, " király és az osztrák kormány is. A magyar kormány tehát szemben áll mindazzal, amit úgy «,Bécs» néven szokás megjelölni és egy csöppet se volna meglepő, ha sajtójai most arra igyekeznek bírni az egész magyar politikai közéletet, hogy ebben a küzdelemben, mely egy népjogért folyik és Magyarországért folyik, melléje kell sorakoznia az egész országnak. Csakhogy itt minden felnőtt ember tudja, hogy nem az országért, nem is egy népjogért folyik a harc, hanem a király katonáiért, ezek pedig nem sürgősek a népnek, és folyik a harc legfeljebb még a Khuen-kormány megmaradásáért, ez még lehet fontos Apponyinak, Kossuthnak, Andrássynak, akikkel ez a kormány a népjogok letiprására szövetkezett. Vívja hát meg a kormány ezt a bécsi harcot ezekkel a szövetségeseivel és ne számítson a népre, melyet épp e szövetséggel árult el legjobban. Nagy szorultságában azonban gondol a kormány mégis a népre is. A munkapárton beszélik, hogy ma még áll ugyan a harc, de ■mihamar1 meglesz a béke. Még pedig meglesz- aminthogy nem is lehet meg másként — az általános választójog alapján. A kormány csinál egy választói reformot, mely főbb vonásaiban a következő alapelveken épülne fel:* Magyarországon általános ésegyenlő volna a választói jog és ott, ahol a lakosság hatvan százaléka tud írni-olvasni, ott titkos is. Az oláhok lakta Erdélyben vagy ezeket az alapelveket lyukasztanák valahogy ki, vagy pedig a területek beosztásával igyekeznének fentartani a magyarság szupremápiáját, s így aztán a választójog általános is volna, egyenlő is, részben titkos is, de amellett a migyacság féltett szupremáciája sem forogna veszedelemben. Vagyis — hiszen a kormánynak ez a fontos — megnyugodnának Tiszáik is, Kossuthék is és a kormánypártok abban bizakodnak, hogy ilyen választójogi reformot a Justh-párt is elfogadna. Helyreállna a parlament békéje és tető alá kerülne a véderőreform is. Látnivaló, hogy ez meglehetősen optimista bizakodás. Hogy miben leli alapját, arról maguk a bizakodók se tudnak tán számot adni. Nem lehetetlen, hogy ezzel a tervvel függ össze Khuen-Héderváry miniszterelnök bécsi útja is. A miniszterelnök ugyanis — minden valószínűség szerint szombaton — felmegy Bécsbe és vasárnap kihallgatáson jelenik meg a király előtt. Események készülnek hát, de egyelőre nem lépnek a nyilvánosság elé. Történni ma — a bécsi támadásokon kívül — mindössze az történt, hogy ülést tartott a vitarendezőbizottság és megállapodott a továbbiakra nézve. Természetes, hogy amikor az elnökség és a kormánypárt meglepetésekkel dolgozik ellene, ő sem árulja el taktikáját. A póttartalékosok ügye A király — amint Bécsből jelentik — ma egyórás kihallgatáson fogadta Stürgkh osztrák miniszterelnököt, aki jelentést tett a magyarországi helyzetről. A «Neues Wiener Tagblatt» ma ezt írja: Amikor Budapestről először jelentették, hogy a magyar képviselőház határozatijavaslatban ki akarja jelenteni, hogy a tartalékosok behívása a képviselőház határozatától függ, itt kijelentették, hogy ez a király jogaiba való beavatkozást jelenti. Kétségüket fejezték ki az iránt, hogy a magyar kormány az osztrák kormánynyal és a hadügyi kormányzattal való tárgyalása folyamán a kompromisszumos paktum ilyen magyarázatához megnyerte volna a hozzájárulást. Még annak a lehetőségétől is visszariadnak Bécsben, hogy ennek "a határozati javaslatnak 'tartalma tárgyalás alapjául szolgálhasson. Ez a határozati javaslattúlmegy azon a kereten, amelyet annak idején megállapítottak. Itt kíváncsiak megtudni,hogy a magyar képviselőházban hogyankerülhet tárgyalásra ez a határozati javaslat, mert semmiképpen sem számíthat az osztrák kormány hozzájárulására. A «Neue Freie Presse» ma reggeli lapja a póttartalékosok behívásáról a többi köztezt írja: Politikai körökben beszélik, hogy a király osztja azt a fölfogást,hogy nem szabad megtörténnie annak, hogy a véderőtörvénynek vama rendelkezése, mely a királyt a tartalékosok és póttartalékosok behívására följogosítja, országos határozat által elhomályosíttassék. A király állítólag beleegyezését adta ahhoz, hogy gróf Kiuen- Héderváry Károly miniszterelnök tegyen olyan nyilatkozatot, mely kimondja, hogy a véderőtörvénynek a póttartalék behívásáról szóló rendelkezése nem érinti az országgyűlés újoncmegajánló jogát. A deklarációnak országos határozattá való átváltoztatása azonban olyan újabb tény volna, mely túllépné a létrejött megállapodás határait. A «Zeit»-nak táviratozzák Budapestről. A közös hadügyminiszter átiratot intézett a magyar kormányhoz, amelyben katonai szempontokkal okolja meg a hadügyi kormány elutasító áll .s pontját a tartalékosok behívásáról rendelkező, tervbe vett határozati javaslattal szemben. Az átirat mély benyomást tett arra a kevés, a kormányhoz közelálló politikusra, akiknek alkalmuk volt abba beletekinteni. Általános az a felfogás itteni mértékadó körökben, hogy nemcsak a közös hadügyminiszter, hanem a vezérkari főnök is meggyőződést szerzett a tegnapi kihallgatáson arról, hogy az uralkodó helyesli az ő álláspontjukat. A trónörökös tegnapi látogatása a közös hadügyminiszternél szintén annak bizonysága, hogy teljesen magáévá teszi a katonai intéző körök felfogását. Arról is hír van, hogy gróf Stürgkh miniszterelnök tegnap felkereste a közös külügyminisztert s ebből azt következtetik, hogy az osztrák miniszterelnök szintén csatlakozott ahhoz az ellenálláshoz, amelyet a hadvezetőség gróf Khuen-Héderváry tervezett határozati javaslata ellen megindított. Ezzel a bécsi hírrel feltűnően egyezik a «Neue Freie Presse» mai estilapjának a cikke. A cikk szerint a külügyminiszter budapesti látogatásának is az lenne a célja, hogy elsimítsa azt az ellentétet, mely a hadügyminiszter és a magyar kormány álláspontja között kétségtelenül megvan. Az e szempont körül való fölsorakozást a lap így jellemzi: Mint politikai körökben hírlik, Auffenberg tegnapi audienciájának az a fontos eredménye, hogy megmutatta, hogy a király teljesen osztja a tervezett határozat ellen táplált aggodalmakat, amely határozat korlátozná a koronának a tartalék behívását biztosító jogát. Ebből az következik, hogy az ilyen határozat túlmenne a magyar miniszterelnök bécsi tárgyalásain elért megállapodásokon. A király megadta hozzájárulását ahhoz a magától értetődő kijelentéshez, hogy az évenkénti újoncmegajánlást a tartalék behívására vonatkozó felségjog nem érinti. De az országgyűlés két házának határozata alakjában is,, tartalmában is messze túlmegy ilyen kijelentésen, ebbe pedig nem megy bele sem a király, sem a trónörökös, sem a hadügyminiszter. Az osztrák kormánynak is az az álláspontja, hogy a véderő törvény megállapodásain túlmenni nem szabad... A hadügyminiszter tegnapi kihallgatása után ez a fontos ügy a tárgyalás stádiumába jutott. A lap azután kifejti, hogy technikai és hatalmi okokból elfogadhatatlan a «felségjog»-nak ez a korlátozása. Hiszen így kétéves szolgálati idő mellett megeshetnék, hogy a hadsereg egyszerre felére leapadna. A külügyminiszternek most az a feladata, hogy ez irányban engedékenységre bírja a magyar miniszterelnököt. Andrássy Justhék ellen Gróf Andrássy Gyula ma folytatta elmélkedéseit a politikai helyzetről és most a Justhpárt taktikája ellen fordult.— Justh nem akarja megengedni — írja Andrássy — hogy a véderőjavaslatot a jelenlegi Ház alkossa meg. Ezen álláspontja nemcsak azért kifogásolható, mert a tárgyalásra kitűzött javaslatok sorrendjének meghatározása a többség dolga, hanem azért is, mert a jelenlegi törvényhozás éppen olyan teljes jogú, mint bárminő más összeállítású törvényhozás, s éppen olyan érvénynyel cselekszik az egész nemzet nevében, mint az úgynevezett népparlament, amely szintén nem fog minden magyar ember választásából kikerülni. Ha a Kossuth pártja által kötött megegyezés meghozza a normális tárgyalást, akkor a kormány ezen évben elő tartozik terjeszteni a választói törvényt, ha ellenben a prius alapján folytatódik az obstrukció, akkor ez a kötelessége a kormányonak nem fog fennállani, akkor sem a kormánynak, sem a parlamentnek nem lesz ideje s módja a választó-törvényjavaslattal foglalkozni, akkor a véderő fogja lekötni a figyelmét és idejét s akkor hosszú, meddő technikázás után az uj választói jog tárgyalása helyett minden valószínűség szerint a jelenlegi választói jog alapján új választás lesz, az uj Ház sem fogja azonnal a létét megsemmisítő választói törvényt elővenni, hanem élni fog akarni és valószínűleg újra el fogja odázni az új törvény megalkotását. Ha közben külkomplikáció támadna, ami nincs kizárva, kiszámíthatatlan hosszú időre halasztódnék el a reform megalkotása. Földes Béla a helyzetről Földes Béla országgyűlési képviselő a «Zeit» mai számában cikket közöl «A harc a magyar parlamentben» címen, amelyben kifejti, hogy a kormány a Kossuth-pártot ugyan a harc beszüntetésére bírta s bár ezzel sikerült a rég óhajtott célt, a Justh elnöklete alatt álló függetlenségi és 48-as párt izolálását elérni, de ezzel a valóságban sem a parlamenti béke nincs megkötve, sem a véderőreform nincs biztosítva, sőt még a kormány helyzete sem javult. Most azok az ellenzéki csoportok, — írja Földes — amelyek eddig is küzdöttek a véderőjavaslatok ellen, teljes erővel küzdenek tovább. Ha békét akarnak, akkor a küzdő