Világ, 1912. március (3. évfolyam, 52-78. szám)

1912-03-01 / 52. szám

­­4 1912. március 1. - ü !ü A­­0c ellenzékkel kell megegyezésre jutni. Vissza­­­utasítja azt a gyanúsítást, mintha külön törekvé­sei lennének s visszautasítja azt a tendenciózus állítást is, mintha a függetlenségi pártban lesze­relési tendenciák lennének. A vitarendező-bizottság ülése A küzdő ellenzék vitarendező bizottsága a bi­zottság tagjainak igen nagyszámú részvételével ma délután 6 órakor a függetlenségi és 48-as­­párt közhelyiségében ülést tartott, amelyen behatóan megvitatta a parlamenti helyzetet és egyúttal a leg­közelebbi napokban a küzdő ellenzék részéről a kép­viselőházi ülésein követendő taktikát fixírozta. Az általános választójog mellett Vasárnap, március harmadikén Túrkevén népgyűlés lesz az általános, egyenlő és titkos vá­lasztójog mellett és a katonai javaslatok ellen. A polgárság és a munkásság ez alkalommal ■ tüntető demonstrációra készül a függetlenségi és 48-as párt harca mellett és éles kritika tárgyává óhajt­ják tenni a Kossuth­-párt magatartását. Ezen a napon lesz ugyanis a kerület Kossuth-párti képviselőjé­nek, Tóth Jánosnak tiszteletére szűkebb baráti környezete által rendezett bankett és ez alkalmat használja fel a túrkevei függetlenségi polgárság és a munkásság arra, hogy tiltakozzanak a Kossuth­­párt leszerelése ellen. A népgyűlésen a Választó­jog Országos Szövetségét Szathmáry J. Károly, a szociáldemokrata párt központját pedig Csiz­madia Sándor képviseli. K­ő­b­iá­n­y­á­n az ottani függetlenségi és 48-as párt a Választójog Országos Szövetségével és a szociáldemokratákkal karöltve, szintén tiltakozó gyűlést rendez március 3-án. A Választójog Orszá­gos Szövetsége nevében dr. Beck Salamon fog beszédet mondani. A függetlenségi és 48-as párt képviselő tagjai e gyűléseken az erős parlamenti harc miatt nem vehetnek részt A véderőprovizórium Az ellenzéki vezérek legutóbbi értekezletén ki­derült, h­ogy egy ízben Kossuth Ferenc 13 állást foglalt a véderőreform provizórikus megoldása mel­lett. Kossuthnak ezt az állásfoglalását a Jusch-párt részéről különbözőképpen kommentálták. Válaszul erre Kossuth Ferenc ma nyilatkozatot tett közzé, amelyben többek között ezeket mondja: A függetlenségi pártok vezéreinek a minap nálam történt összejövetelén magam tettem emlí­tést arról, hogy nekem is volt a véderőreformra vonatkozóan egy provizórium-gondolatom, amíg sok más kibontakozási tervvel együtt annak idején en­gem foglalkoztatott. De jóhiszeműleg leh­etlenség ezt az én akkori provizórium-gondolatomat össze­hasonlítani, vagy éppenséggel egy kalap alá venni azz­al a provizórium-ajánlattal, amelyet a Jusch-párt tolt előtérbe, mint egyik föltétetelét a normális parlamenti élet megteremtésének. Az én provizó­rium-tervezetem a mai véderőreformjavaslatban kon­­templált újonclétszám nagymérvű le­szállításával volt kapcsolatban’. Ennek a leszállításnak módozatai is ki voltak jelölve, úgy, hogy ezek a hadvezetőség által is elfogadhatók le­hessenek. De az én provizórium-gondolatommal össze volt fűzve a létszámleszállítás és így a tehercsök­kentés mellett az is, hogy már a provizórium létre­­jövetele idején kiküszöböltessenek a véderőreform­ból a közjogi állományon ejtett sérelmek. Nyilván­való tehát a különbség, ami van e közt és a Justh­­párt provizórium-ajánlata közt, mely a káderek (ke­retek) kitöltését minden ellenszolgáltatás né­kül el­fogadta, amit azután a provizóriumos időtartam el­múltával lehetetlenség volna visszacsinálni, és anél­kül, hogy a Justk-párt szándékolta volna, mert le­hetetlen ily szándékot róla feltételezni, az ő provi­zórium-tervének megvalósítása azt eredményezte volna, hogy a békelétszám automatice négyszázezer főre emeltetett volna fel, tehát még annál is sokkal többre, mint amennyit a borzasztóan terhes véderő­­reformjavaslat tartalmaz. Berzeviczy és Justh tárgyalásai A «Pol. Hir.» jelenti: Berzeviczy Albert, a képviselőház volt elnöke, a mai lapokban közzé­tett nyilatkozatában, amelylyel J­u­s­t­h Gyulának a képviselőház február 27-én tartott beszédére re­flektál, a közte és Justh Gyula között folyt ta­nácskozásokat úgyszólván teljesen egyezően adja elő Justh Gyulával. Az úgynevezett «személyi ki­kötésekre» vonatkozólag azonban konstatál, kivárja, hogy ilyen vagy ehhez hasonló kérdést sem Justh Gyulához,­ sem ellenzéki társaihoz soha nem inté­zett. Ugyanekkor Berzeviczy Albert teljes lojali­tással megállapítja azt is, hogy­ igenis Justh Gyula­­ kijelentette előtte, hogy ők elvekért, nem szemé­lyekért harcolnak. Ennek a ténynek a képviselő­ház volt elnökének nyilatkozatában is ilyen hatá­rozott és félreértést kizáró módon történt leszöge­­zése kétségtelen, hogy a lényeget tekintve, Berze­viczy Albert nyilatkozata nem cáfolatát, de meg­erősítését tartalmazza mindazoknak, amiket Justh­ Gyula képviselőházi beszédében előadott. A lényegre vonatkozó ezen kérdés tisztázása után nem is forog fenn szüksége annak, hogy Justh Gyula akármily részletkérdésre nézve további polémiába bocsátkozzék. A függetlenségi pártkörből Nagyon eleven élet volt az este folyamán a függetlenségi és 48-as pártkörben, ahol a párt kép­viselő tagjai úgyszólván teljes számban összegyűl­tek és a képviselőház mai ülésén történteket beszél­ték meg. Az elnökség részéről Justh Gyula párt­elnök, gróf Batthyány Tivadar és Holló La­jos alelnökök időztek fenn hosszasabban. Örömmel állapították meg, hogy a küzdő ellenzék minden egyes képviselő tagja teljes lelkesedéssel veszi ki a részét a harcból és minden garancia megvan arra, hogy lankadást nem ismerő kitartással halad­nak előre a további küzdelemben. Budapest, február 29. Kristóffy József Bécsben. Kris­tóf­fy József országgyűlési képviselő, volt belügyminiszter, ma délután Bécsb­e utazott. A hármasszövetség külügyminiszterei. A turini «Stampa» úgy értesül Rómából, hogy gróf Berchtold húsvét után Rómában látogatást tesz, hogy megismerkedjék San Giuliano márki kül­ügyminiszterrel. Ez alkalommal Viktor Emánuel ki­rály is fogadja az osztrák-magyar monarchia kül­ügyminiszterét. Kossuth Ferenc arcképe. A nagyvá­radi függetlenségi párt ma gyűlést tartott és dr. Adorján Emil indítványára táviratban ü­dvözlte Justh Gyulát és küzdő pártját. A tanácskozás befe­jeztével szólásra jelentkezett Balogh Károly igaz­­gató-tanító és indítványozta, hogy a zárt helys­ég­ből távolítsák el Kossuth Ferenc arcképét, mert Kossuth megtogadta a demokratikus és szabadelvű eszméket. Az interpelláció nagy meglepetést kel­tett és zajos vita indult meg. Csakhamar kiderült azonban, hogy az interpelláció már tárgy­talan, mert Kossuth Ferenc arcképét napokkal ezelőtt le­akasztották. Az osztrák helyzet­ Prágából távira­tozzák. A német - cseh kiegyezési tárgyalások kilátá­sait általában igen kedvezően fogják föl. Iparosok az alkotmányban. A kassai ke­reskedelmi és iparkamara téli előadó ciklusa során tegnap dr. Soltész Adolf, az Országos Iparegye­sület titkára tartott előadást .Iparosok az alkotr­mányban» címmel. Az előadó azt fejtegette, hogy az iparos és kereskedő osztály közéleti szerepe és társadalmi elismertetése nem felel meg e neve­zetes társadalmi osztályok, államfentartó jelentő­ségének. Kutatta ennek a jelenségnek okait, ki­emelvén egyebek között a polgárság önérzet­hiá­nyát. Egyik nevezetes ok továbbá az iparososztály szervezetlensége. Legfőbb akadálya azonban az iparos­­és kereskedő osztály közéleti érvényesülé­sének állami életünk mai berendezésének , egy­oldalúsága, amely intézményesen zárja ki a pol­gárságot az alkotmányos hatalomban való meg­felelő részesedésből. A dolgozó városi polgárság­nak elsősorban az iparos és kereskedő osztálynak a parlamentben és a közélet egész területén való érvényesüléséhez az első feltétel, a mai parlamenti rendszer gyökeres reformja, az általános, egyenlő választójog, a községenként és titkos szavazás alap­ján. Ezzel együtt meg kell alkotnia az iparnak és pedig a nagyiparnak, a kézműiparnak és a kereskedelemnek együttes országos szervezetét, a német «Hansabund» mintájára. A demokratikus vá­lasztási rendszer és a polgári elemek erős tömö­rülése együttesen meg fogja adni a módját annak, hogy az iparosok és kereskedők­ elfoglalják őket megillető helyüket a magyar alkotmányos élet­ben. Az előadást a nagyszámú hallgatóság élénk tetszéssel kísérte. A kamara nevében Kozák János alelnök mondott köszönetet az előadónak. ». 2.:­ ­Péntek?. Újabb erőszakosság — A képviselőház ülése — .• Budapest, február 29. ] Úgy­ látszik, hogy Návay Lajos és a munkapárt mindennap újabb erőszakkal és meglepetéssel akart szolgálni a technikázó el­lenzéknek. A karácsony előtt való obstrukció a kormánypárt kifárasztását célozta, a mos­tanival pedig a Justh-pártot akarják megsem­misíteni. Erre mutatnak a képviselőház mai ülésén történt események, amelyek még a tegnapinál is viharosabb jeleneteket­ provo­káltak. Az ülés megkezdése előtt megint két de­­putáció járt Návaynál. Gróf Batthyány Pál, Lovászy Márton, Rákosi Viktor és Eit­­ner Zsigmond a következő levelet adták át? Tisztelt képviselőház! Tegnap betegségünk címén szabadságot kér­tünk a Háztól. Mivel meggyőződtünk er­ről, hogy az elnök kéréseinket házsza­bályellenesen akarja elintéztetni, azo­kat­­ezennel­­visszavonjuk. ! ! Tisztelettel gróf Batthyány Pál Lovászy Márton, Rákosi Viktor­, Eitner Zsigmond. Ugyanekkor öt darab levélkét is átnyúj­tottak Návaynak, amelyekben Kun Bála, V­a­­lentsik Ferenc, Bosnyák Géza, Sümegi Vilmos és Veszprémy István minden megokolás nélkül szabadságot kérnek. Návay megjegyzés nélkül vette át az íráso­kat, csak épp, hogy küldöncöket szalasztott a munkapárt vezéreihez. Izgatott látás-futás volt jó ideig a folyosón és rögtön a tanács­kozás megkezdése után kiderült, hogy nem volt megokolatlan a kormánypárti készülődése. Návay "először" is bejelentette a tegnapi szabadságkérések visszavonását és tiltakozott a tevéiben foglalt vád ellen. Tudtul adta­­to­vábbá, hogy öt képviselő távozási engedélyt kér a Háztól. Erre következett a tervbe­ vett puccs. A kormánypárt padjai közül fölállott Kenedi Géza és azt indítványozta, hogy a Ház en bloc mind az öt képviselőnek­­adja meg a kért engedélyt. Az­­ellenzék szenvedélyes házszabályvitát provokált Kenedi indítványa fölött. A vita betöltötte az egész ülést, sőt még holnap is folytatása lesz, az ellenzék tehát ezideig célt ért. Sem ma, sem holnap nem kerül sor ra véderőjavaslatra. A felszólalások sorozatát Polónyi Géza kezdte meg, őt követte gróf Batthyány Tivadar, akinek fölszólítására Návay Lajos hosszú beszédben okolta meg a maga álláspontját. Kijelentette, hogy Ke­nedi indítványa teljesen házszabályszerü s igy­ ő azt szavazás alá fogja bocsátani. Nyolc el­lenzéki támadt ezután Návaynak, de ő nem hátrált meg s igy holnap is a mai vita foly­tatása Van napirenden. Ideges, izgatott volt a folyosó is, ahol az obstrukció eszközeiről vitatkoztak. — Most az a taktikánk, — mondottja’ Justh Gyula —, hogy a házszabályvi­tát folytatjuk és zárt üléseket tar­tunk, mert meg kell akadályoznunk, hogy a többség akár a legapróbb házszabály-kér­désben is határozni tudjon.­­ Kenedi indítványa nagyon felbőszítette az obstruálókat.­­ — Azt hiszi Návay, hogy célt ér ilyen trükkökkel? — mondotta Justh. — Nagyon téved. Legfeljebb­ azt érheti el ezzel a visel­kedéssel, hogy küzdelmünket szenvedélyesebbé teszi.­­ — De hiszen az ilyen házszabályvita­­él­vezetesebb és változatosabb, mint a név sze­rinti szavazás, — jegyezte meg Hock János. A kormánypártiakat nagyon aggasztották a Bécsből jövő hírek. , ! , — Bizony, Bécsből nagyon szomorú hírek érkeznek, — konstatálta Hazai Samu hon­védelmi miniszter az érdeklődők előtt. Ez a megjegyzés­­elég volt ahhoz, hogy a munka­pártiak csüggedten hagyják el a Hasat. •­­v

Next