Világ, 1912. május (3. évfolyam, 104-128. szám)
1912-05-01 / 104. szám
Szerda A delegáció Berchtold és Bilinski expozéja i'sem less véderő-provizórium A holnapi csatározás Háromszázmillió vasutakra Tüntetés a horvátok mellett megjegyzései, amelyeket azonban az ellenzék éles kritikái fognak követni. Bilinski Bosznia gazdasági helyzetéből is beható felvilágosításokat nyújtott s különösen a vasútépítési programmról nyilatkozott hosszabban. Bejelentette, hogy az egész vasútépítési programra körülbelül háromszázmillió koronát fog igényelni. Az osztrák delegátusok mai elnöki konferenciája állást foglalt a végleges költségvetés mellett. Elhatározták továbbá, hogy napirendre hozzák a horvát kérdést és ezt az ígéretüket be is váltották. Az osztrák delegáció részéről ma teljes ülést tartottak, azonkívül a pénzügyi bizottság is összeült és mindkettőt jóformán csak a horvát kérdés uralta. A teljes ülésen Cingiia delegátus indítványt terjesztett elő és követelte, hogy mondják ki, hogy a horvát alkotmány felfüggesztése és a horvát képviselők mandátumainak törvényellenes meghosszabbítása következtében a delegáció csonka és nincs joga határozatokat hozni. Cingma javaslatát több támadás egészítette ki, nemcsak itt, hanem a pénzügyi bizottság ülésén is. Az osztrák pénzügyi bizottság ülésén még egy érdekes incidens volt, amely különösen közjogi szempontból bír fontossággal. Szóvátették ugyanis azt a körülményt, hogy a mostani hathónapos indemnitással együtt a közös költségvetés már tízhónapos indemnitással operál. Ez azzal az inkonzekvenciával van egybekötve, hogy amíg nálunk a kiadások folyósítása a legutóbbi költségvetés alapján történik, addig Ausztriában az idei, magasabb költségeket is folyósítják. Gróf Berchtold külügyminiszter szerint úgy fognak ezen az anomálián segíteni, hogy Iker pénzügyminiszter saját felelősségére fogja folyósítani a magasabb összegeket. Nyilvánvaló, hogy itt csak a magyar pénzügyminiszter, illetve a magyar kormány felelősségéről van szó. Nagy érdeklődéssel várják a delegációk holnapi tanácskozását. Lukács László miniszterelnök, hir szerint, holnap fogja viszszautasítani gróf Stürgkh osztrák minisz-Máskor játszani hívta. — Jöjjön be társasjátékra, néhány barátnőm van itt. Na, jöjjön már... Jancsi mindannyiszor elpirult, ha Boriska vele kedveskedett és sok titkos pillantást vetett rá, mikor az nem látta, de mégsem ment. — Bocsásson meg, de most dolgom van, m ilyen okokkal beszélte ki mindig magát. És igazat is mondott, mert mindig elbújt a ház valamely zugába és tanult szívós kitartással a széles bizonyítványért. A vasszorgalomnak meg is volt az eredménye. Már a harmadik hónapban minden tanár elismerte, hogy az ő szóbeli feleletei a legértelmesebbek, a legformásabbak. Csak az írásbeliek nem akartak sikerülni, főleg a latin. Szalmás még néhányszor hirdette ki ezt az eredményt: — Gáspár, az ön dolgozata ismét szekunda — és erőltetve mosolygott hozzá. Hiába ,feszítette meg minden erejét, félévkor mégis csak elégségest kapott a latinból. Ó, a volt jeles tanuló! Teljesen kétségbe volt esve. Csaknem az egész osztály együtt busult vele, mert akkorra már nagyon megszerették a rokonszenves, csendes fiút. Csak a jó tanulók áskálódtak ellene, mert tartottak tőle. Egy ismét szekundás dolgozat után Basa Gergely házalá vérte Gáspárt és nagy titkolózva mesélt neki valamit: — Addig leskelődtem, hallgatóztam a jeles tanulók körül, míg megtudtam a nyitját a kitűnő dolgozatoknak... — Basa, te rosszban töröd a fejed... — ijedezett a jámbor Gáspár. Basa elnevette magát: « Ne félsj semmit, pajtás... Egyterű dolog teremek támadását a horvát kérdésben ,és ugyancsak holnap fogja előterjeszteni Désy Zoltán bizalmatlansági indítványát Auffenberg hadügyminiszterrel szemben. Részletes tudósításunkat alább adjuk: A teljes ülés ( Bécs, április 30- ) Az országos bizottság mai ülésén, amelyen a beteg báró Láng Lajos helyett gróf Zichy Ágost elnökölt, a delegátusok igen nagy számban jelentek meg. Jelen voltak a közös minisztériumok részéről gróf Berchtold Lipót közös külügyminiszter, lovag Auffenberg Móric közös hadügyminiszter, lovag Bilinski Leó közös pénzügyminiszter és gróf Montecuccoli tengerészeti parancsnok; jelen voltak továbbá a közös külügyminisztérium részéről gróf Wickenburg Márk osztályfőnök, gróf Szápáry Frigyes osztálytanácsos és Kánia Kálmán, a sajtóosztály vezetője; a közös hadügyminisztérium részéről Günzl Antal altábornagy és Lustig őrnagy, a sajtóosztály vezetője; a közös pénzügyminisztérium részéről Thallóczy Lajos osztályfőnök és Berg osztálytanácsos. A tengerészeti parancsnok kíséretében Lucic korvettkapitány jelent meg. Gróf Zichy Ágost elnök megnyitván az ülést, megemlékszik gróf Aehrenthal elhunyt közös külügyminiszterről, akinek emlékét az elnök indítványára az országos bizottság jegyzőkönyvben örökíti meg. Felolvastatott ezután báró Búrián volt közös pénzügyminiszter levele, melyben bejelenti közös pénzügyminiszteri állásától történt fölmentését, amit az országos bizottság a távozó közös pénz- ügyminiszter érdemeinek méltánylása mellett tudomásul vett. Elnök ezután bejelenti, hogy az elhunyt Szivák Imre és a külügyminisztériumi osztályfőnökké kinevezett gróf Wickenburg Márk helyett, Zákó Milán és Sipeky Sándor póttagok hivattak be. Gróf Berchtold külügyminiszter szólalt föl ezután s kissé akadozva ugyan, de mégis magyar nyelven, a következő nyilatkozatot tette: Tisztelt országos bizottság! A közös minisztérium nevében van szerencsém az ez évi május 1-től október 31-ig felmerülendő közös költségek megállapítása tárgyában egy előterjesztést benyújtani és szíves elfogadását ajánlani. Az előterjesztést ezután az egyesült négyes albizottsághoz utasították, s ezzel az ülés véget ért, volt az egész. Kihallgattam őket és így tudtam meg, hogy Szalmás tanár úr mindig abból az auktorból ad gyakorlatot, amit éppen fordítunk ... csak más részéből. — Hát ezt honnan tudták meg?— vágott új szavába Gáspár. — Fellegi mondja meg a fiuknak’, mert ő Szalmásnál lakik. Gyakorlatirás előtt mindig besurran a tanár úr szobájába és az íróasztalán megnézi a latin könyvet, hogy melyik kaputnál van benne a jegyzet. Mert a tanár úr is előbb lefordítja magának... Gáspár kételkedve hallgatta ezt a fölfedezést. — Hát majd meglátod. Most Tacitust fordítjuk, annak egyik fejezete lesz a következő gyakorlat. Fogadjunk!... Most homlokára ütött Basa:— De azt nem tudom ám, hogy melyik kaput...? — Nem baj, ennyi is elég, — nyugtatta meg Gáspár. Aznap egész éjjel fenmaradt Gáspár és folyton csak egy könyvet bujt, mig nem végzett vele. A következő gyakorlatkiosztásnál Gáspár volt az egész osztályban a legizgatottabb. Szalmás, szokása szerint, személyesen osztotta ki a füzeteket, egyet ismét külön félretett. Már előre vigyorogtak a jelesek, hogy megint szekundát kapott Gáspár. Annál nagyobb volt a meglepődésük. — Gáspár, az ön dolgozata a legjobb. Egy hibája sincs, — hirdette ki Szalmás, gyanakodva rázva kopasz fejét. Basa Gergely majd kiugrott a bőréből, Gáspár pedig valami forró érzéstől reszketett egész testében. Budapest, április 30, Bécsben ma kezdetét vette a delegáció tanácskozása. Ezúttal — annak ellenére, hogy csak hathónapi indemnitás megszavazásáról van szó — szokatlan érdeklődés kiséri a bécsi tanácskozást. A külpolitikán kívül fontos belpolitikaiesemények okolják meg az érdeklődést. Ma már több, rendkívül fontos beszéd hangzott el. Az egyik gróf Berchtold külügyminiszter és Bilinski közös pénzügyminiszteri expozéja volt, a másik egy rövid nyilatkozat lovag Ruffenberg hadügyminiszteri részéről. A közös hadügyminiszter bejelentette, hogy változatlanul ragaszkodik a véderőreform végleges elintézéséhez. Ez a nyilatkozata a Justh-párthoz volt agresszálva, amely négy nappal ezelőtt még a provizórium mellett foglalt állást. A külügyminiszter expozéjából kiviláglik, hogy Reicmenthal politikáját akarja folytatni. Berchtold megemlékezett az egész „külpolitikai helyzetről, különösen Olasz-, Orosz-, Német- és Franciaországhoz való viszonyunkról, végül az olasz-török háborúról. Azt mondotta, hogy Reméli a nagyhatalmak együttes fáradozásának sikerét, a békekötést. A külügyminiszteren kívül expozét mondott a még Bilinski közös pénzügyminiszter is. Érdekesek és fontosak voltak Bosznia közjogi helyzetéről és a trializmusról mondot. A szóbeli feleleteivel nem igen vagyok megelégedve, — rémítgette Szalmás professzort ,már az első hetek után a fiút. Elérkezett a dolgozatjavításnak a napja. Ez igen fontos óra volt, mert mindenki tudta, hogy Szalmás főleg a dolgozatok alapján osztályoz. Egyenként osztotta ki a dolgozatokat, néhány szó megjegyzéssel. (Mindjárt az elején föltűnt, hogy egy füzetet külön félretett. A végén sült ki, hogy a Gáspáré.— Az ön dolgozata az egyetlen, amely szekunda, — jelentette ki Szalmás, bántó mosollyal kísérve szavait. Gáspár úgy érezte, mintha mellbevágták volna. De nem szólt egy szót sem, hanem lehajtotta a fejét, hogy ne lássák a szemébe szökkent könyeket. És így járt a többi dolgozataival is. Szegény fiú éjjel-nappal tanult, amint kijött az iskolából, a könyv mellé ült. Nem volt semmi öröme, szórakozása. A bácsija folyton a szemére lobbantotta, hogy kegyelemből tartja. Nem volt senki, se jó szívvel hozzá, csak Basa Gergely, a legrosszabb tanuló és még valaki... a bácsi polgárista leánya, a tizennégyéves Boriska. A bájos, szőke leányka nagyon megszerette az unokabátyját, aki tagadhatatlanul csinos, barna fiú volt. Nyúlánk, aranyos termete, sápadt arca és sötét szemei igazán érdekessé tették Gáspárt. Boriska néhányszor már próbált is ártatlanul kacérkodni vele.• Jancsi, kísérjen el ma a sétára,— hívta néha a komoly fiút.• Nem lehet, Boriska, nagyon sok a tanulnivalóm. A kisleány sértődötten biggyesztette föl azajkait VILÁG Más, május 1. 3