Világ, 1912. május (3. évfolyam, 104-128. szám)

1912-05-01 / 104. szám

Szerda A delegáció Berchtold és Bilinski expozéja i'sem less véderő-provizórium A holnapi csatározás Háromszázmillió vasutakra Tüntetés a horvátok mellett megjegyzései, amelyeket azonban az ellenzék éles kritikái fognak követni. Bilinski Bosznia gazdasági helyzetéből is beható felvilágosítá­­sokat nyújtott s különösen a vasútépítési pro­­grammról nyilatkozott hosszabban. Bejelen­tette, hogy az egész vasútépítési programra körülbelül háromszázmillió koronát fog igényelni.­­ Az osztrák delegátusok mai elnöki kon­­ferenciája állást foglalt a végleges költség­­vetés mellett. Elhat­ározták továbbá, hogy napi­rendre hozzák a horvát kérdést és ezt az ígéretü­ket be is váltották. Az osztrák dele­gáció részéről ma teljes ülést tartottak, azon­kívül a pénzügyi bizottság is összeült és mind­kettőt jóformán csak a horvát­ kérdés uralta. A teljes ülésen Cingiia delegátus indítványt terjesztett elő és követelte, hogy mondják ki, hogy a horvát alkotmány felfüggesztése és a horvát képviselők mandátumainak törvény­­ellenes meghosszabbítása következtében a delegáció csonka és nincs joga határo­zatokat hozni. Cingm­a javaslatát több tá­madás egészítette ki, nemcsak itt, hanem a pénzügyi bizottság ülésén is. Az osztrák pénzügyi bizottság ülésén még egy érdekes incidens volt, amely különösen közjogi szempontból bír fontossággal. Szóvá­­tették ugyanis azt a körülményt, hogy a mos­tani hathónapos indemnitással együtt a kö­zös költségvetés már tízhónapos indemnitással operál. Ez azzal az inkonzekvenciával van egybekötve, hogy amíg nálunk a kiadások fo­lyósítása a legutóbbi költségvetés alapján tör­ténik, addig Ausztriában az idei, magasabb­ költségeket is folyósítják. Gróf Berchtold külügyminiszter szerint úgy fognak ezen az anomálián segíteni, hogy I­­ker pénzügyminisz­­ter saját felelősségére fogja folyósítani a ma­gasabb összegeket. Nyilvánvaló, hogy itt csak a magyar pénzügyminiszter, illetve a magyar kormány felelősségéről van szó. Nagy érdeklődéssel várják a delegációk holnapi tanácskozását. Lukács László mi­niszterelnök, hir szerint, holnap fogja visz­­szautasítani gróf Stürgkh osztrák minisz-Máskor játszani hívta. — Jöjjön be társasjátékra, néhány ba­rátnőm van itt. Na, jöjjön már... Jancsi mindannyiszor elpirult, ha Boriska vele kedveskedett és sok titkos pillantást ve­tett rá, mikor az nem látta, de mégsem ment. — Bocsásson meg, de most dolgom van, m ilyen okokkal beszélte ki mindig magát. És igazat is mondott, mert mindig elbújt a ház valamely zugába és tanult szívós kitar­tással a széles bizonyítványért. A vasszorgalomnak meg is volt az ered­ménye. Már a harmadik hónapban minden ta­nár elismerte, hogy az ő szóbeli feleletei a legértelmesebbek, a legformásabbak. Csak az írásbeliek nem akartak sikerülni, főleg a latin. Szalmás még néhányszor hirdette ki ezt az eredményt: — Gáspár, az ön dolgozata ismét sze­kunda — és erőltetve mosolygott hozzá. Hiába ,feszítette meg minden erejét, fél­évkor mégis csak elégségest kapott a latin­ból. Ó, a volt jeles tanuló! Teljesen kétségbe volt esve. Csaknem az egész osztály együtt busult vele, mert akkorra már nagyon meg­szerették a rokonszenves, csendes fiút. Csak a jó tanulók áskálódtak ellene, mert tartot­tak tőle. Egy ismét szekundás dolgozat után Basa Gergely házalá vért­­e Gáspárt és nagy titko­lózva mesélt neki valamit: — Addig leskelődtem, hallgatóztam a je­les tanulók körül, míg megtudtam a nyitját a kitűnő dolgozatoknak... — Basa, te rosszban töröd a fejed... — ijedezett a jámbor Gáspár. Basa elnevette magát: «­ Ne félsj semmit, pajtás... Egyterű dolog terem­ek támadását a horvát kérdésben ,és ugyancsak holnap fogja előterjeszteni Désy­ Zoltán bizalmatlansági indítványát Auffen­berg hadügyminiszterrel szemben.­­ Részletes tudósításunkat alább adjuk: A teljes ülés (­ Bécs, április 30- ) Az országos bizottság mai ülésén, amelyen a beteg báró Láng Lajos helyett gróf Zichy Ágost elnökölt, a delegátusok igen nagy számban jelen­tek­ meg. Jelen voltak a közös minisztériumok ré­széről gróf Berchtold Lipót közös külügymi­niszter, lovag Auffenberg Móric közös had­ügyminiszter, lovag Bilinski Leó közös pénz­ügyminiszter és gróf Montecuccoli tengeré­szeti parancsnok; jelen voltak továbbá a közös külügyminisztérium részéről gróf W­i­c­k­e­n­b­u­r­g Márk osztályfőnök, gróf Szápáry Frigyes osz­tálytanácsos és Kánia Kálmán, a sajtóosztály vezetője; a közös hadügyminisztérium részéről Günzl Antal altábornagy és Lustig őrnagy, a sajtóosztály vezetője; a közös pénzügyminisztérium részéről Thallóczy Lajos osztályfőnök és Berg­­ osztálytanácsos. A tengerészeti parancsnok kísé­retében L­u­c­i­c korvettkapitány jelent meg. Gróf Zichy Ágost elnök megnyitván az ülést, megemlékszik gróf Aehrenthal elhunyt közös kül­ügyminiszterről, akinek emlékét az elnök indítvá­nyára az országos bizottság jegyzőkönyvben örö­kíti meg. Felolvastatott ezután báró Búr­ián volt közös pénzügyminiszter levele, melyben bejelenti közös pénzügyminiszteri állásától történt fölmentését, amit az országos bizottság a távozó közös pénz-­ ügyminiszter érdemeinek méltánylása mellett tu­domásul vett. Elnök ezután bejelenti, hogy az elhunyt Szi­­vák­ Imre és a külügyminisztériumi osztályfőnökké kinevezett gróf Wickenburg Márk helyett, Zákó Milán és Sipeky Sándor póttagok hivat­tak be. Gróf Berchtold külügyminiszter szólalt föl ezután s kissé akadozva ugyan, de mégis magyar nyelven, a következő nyilatkozatot tette: Tisztelt országos bizottság! A közös miniszté­rium nevében van szerencsém az ez évi május 1-től október 31-ig felmerülendő közös költségek megállapítása tárgyában egy előterjesztést benyúj­tani és szíves elfogadását ajánlani. Az előterjesztést ezután az egyesült négyes albizottsághoz utasították, s ezzel az ülés véget ért, volt az egész. Kihallgattam őket és így tud­tam meg, hogy Szalmás tanár úr mindig abból az auktorból ad gyakorlatot, amit éppen for­dítunk ... csak más részéből. — Hát ezt honnan tudták meg?­­— vágott új szavába Gáspár. — Fellegi mondja meg a fiuknak’, mert ő Szalmásnál lakik. Gyakorlatirás előtt min­dig besurran a tanár úr szobájába és az író­asztalán megnézi a latin könyvet, hogy me­lyik kaputnál van benne a jegyzet. Mert a tanár úr is előbb lefordítja magának... Gáspár kételkedve hallgatta ezt a fölfe­dezést. — Hát majd meglátod. Most Tacitust for­dítjuk, annak egyik fejezete lesz a következő gyakorlat. Fogadjunk!... Most homlokára ütött Basa:­­— De azt nem tudom ám, hogy melyik kaput...? — Nem baj­, ennyi is elég, — nyugtatta meg Gáspár. Aznap egész éjjel fenmaradt Gáspár és folyton csak egy könyvet bujt, mig nem vég­zett vele. A következő gyakorlatkiosztásnál Gáspár volt az egész osztályban a legizgatottabb. Szalmás, szokása szerint, személyesen osztotta ki a füzeteket, egyet ismét külön félretett. Már előre vigyorogtak a jelesek, hogy me­gint szekundát kapott Gáspár. Annál nagyobb volt a meglepődésük. — Gáspár, az ön dolgozata a legjobb. Egy hibája sincs, — hirdette ki Szalmás, gyana­kodva rázva kopasz fejét. Basa Gergely majd kiugro­tt a bőréből, Gás­pár pedig valami forró érzéstől reszketett egész testében. Budapest, április 30, Bécsben m­a kezdetét vette a delegáció tanácskozása. Ezúttal — annak ellenére, hogy csak hathónapi indem­ni­tás megszava­zásáról van szó — szokatlan érdeklődés ki­­séri a bécsi tanácskozást. A külpolitikán kívül fontos belpolitikai­­események okolják meg az érdeklődést. Ma már­ több, rendkívül fontos beszéd hangzott el. Az egyik gróf Berchtold kül­ügyminiszter és Bilinski közös pénzügymi­niszteri expozéja volt, a másik egy rövid nyi­latkozat lovag Ruffenberg hadügyminisz­­teri részéről. A közös hadügyminiszter beje­lentette, hogy változatlanul ragaszkodik a véderőreform végleges elintézé­séhez. Ez a nyilatkozata a Justh-párthoz volt agresszálva, amely négy nappal ezelőtt még a provizórium mellett foglalt ál­lást. A külügyminiszter expozéjából kivilág­lik, hogy Reicm­enthal politikáját akarja folytatni. Ber­chtold megemlékezett az egész „külpolitikai helyzetről, különösen Olasz-, Orosz-, Német- és Franciaországhoz való viszonyunk­ról, végül az olasz-török háborúról. Azt mon­dotta, hogy Reméli a nagyhatalmak együttes fáradozásának sikerét, a békekötést. A külügyminiszteren kívül expozét mon­dott a még Bilinski közös pénzügyminiszter is. Érdekesek és fontosak voltak Bosznia köz­jogi helyzetéről és a trializmusról mon­dot. A szóbeli feleleteivel nem igen vagyok meg­elégedve, — rémítgette Szalmás professzort ,már az első hetek után a fiút. Elérkezett a dolgozatjavításnak a napja. Ez igen fontos óra volt, mert mindenki tudta, hogy Szalmás főleg a dolgozatok alapján oszt­­ályoz. Egyenként osztotta ki a dolgozatokat, néhány szó megjegyzéssel. (Mindjárt az ele­jén föltűnt, hogy egy füzetet külön félretett. A végén sült ki, hogy a Gáspáré.­­— Az ön dolgozata az egyetlen, amely szekunda, — jelentette ki Szalmás, bántó mo­sollyal kísérve szavait. Gáspár úgy érezte, mintha mellbevágták volna. De nem szólt egy szót sem, hanem lehajtotta a fejét, hogy ne lássák a szemébe szökkent könyeket. És így járt a többi dolgozataival is. Sze­gény fiú éjjel-nappal tanult, amint kijött az iskolából, a könyv mellé ült. Nem volt semmi öröme, szórakozása. A bácsija folyton a sze­mére lobban­totta, hogy kegyelemből tartja. Nem volt senki, se jó szívvel hozzá, csak Basa Gergely, a legrosszabb tanuló és még valaki... a bácsi polgárista leánya, a tizennégyéves Bo­riska. A bájos, szőke leányka nagyon megsze­rette az unokabátyját, aki tagadhatatlanul csi­nos, barna fiú volt. Nyúlánk, aranyos ter­mete, sápadt arca és sötét szemei igazán ér­dekessé tették Gáspárt. Boriska néhányszor már próbált is ártatlanul kacérkodni vele.­­• Jancsi, kísérjen el ma a sétára,­­— hívta néha a komoly fiút.­­• Nem lehet, Boriska, nagyon sok a ta­­nulnivalóm. A kisleány sértődötten biggyesztette föl az­ajkait VILÁG Más, május 1. 3

Next