Világ, 1913. július (4. évfolyam, 154-180. szám)

1913-07-01 / 154. szám

2 1913. Julius I. VILÁG tánylag kis kör az, amelynek a költsé­­gket elő kell teremtenie, tehát lehető­ig olcsón és takarékosan csinálnak meg mindent. Ennek a következménye­­, hogy az utak rosszak, s hogy egy pár após eső után a folyók átlépik és átszá­­llják a védgátakat. De addig is, mig ezen az egész Tenc­ieren gyökeres változtatást lehet vég­ez vinni, s mig az elavult és idejétmúlt érvényeket módosítani lehet, s mig a minisztériumokba egy kis szabad levegő egy kis modern fuvallat utat talál, p­illanatnyi bajokat orvosolni kell. És a ormány e tekintetben sem teljesiti tel­jsen a kötelességét. Mikor két év előtt délvidéken hasonló árvíz volt, Khuen­­Héderváry belügyminiszter megelége­­ett azzal, hogy telefonjelentéseket ka­­ott, ahelyett, hogy maga lement volna helyszínére s az állam egész hatalmát , anyagi erejét sürgősen felhasználta olna a veszedelem csökkentésére s a­yomor enyhítésére. Részvéttávirat, ka­­matmentes állami kölcsön, ami egy év mlva került kiosztásra, szűkkeblűen ki­sért adóleírás és adóhalasztás volt az rész, amit a kormány tett. Ugyanígy ott a kecskeméti földrengés után is K­ecskemét közel van, fél nap alatt meg­­het járni az utat, oda lement a kor­­mány néhány tagja, Khuen-Héderváry miniszterelnök fel is ajánlotta rögtön az iámsegélyt, s boldogan élvezte a kö­szönet és hála szavait, melyeket akkor kapott. De éppen egy év múlt el, mire az akkor megígért kamatmentes állami segítséget folyósította, s akkor is olyan politikai természetű feltételeket szabott, hogy Kecskemét közgyűlése visszautasí­totta a kölcsönt és saját anyagi erejéből építette újra­ a várost. Ezeknek a hibáknak nem szabad dicst megismétlőd­niök. A kormány fel­adata nem merülhet ki pártpolitikai har­cokban, s van egyéb érdeke is az or­szágnak és a polgárságnak, mint hogy állandóan ezeknek a pártküzdelmek­nek és személyes hősködéseknek cirku­szi publikuma legyen. A kormány első kötelessége a közigazgatásnak rendes, zavartalan menetéről s a nép jóvoltáról gondoskodni. Minden egyéb, és éppen az, ami most a lényegnek látszik, csak eszköz ennek a célnak elérésére. A kor­mánynak kötelessége mindent rendelke­zésre bocsátani, ami módjában áll, hogy a nyomor elviselhetőbb legyen, hogy az a szerencsétlen lakosság az éhségtől me­neküljön, s ezt meg kell tennie gyorsan, és bőkezűen, tele szívvel és tele kézzel, csak egyszer jönne el az a nő, aki gyűlölne en­gem, azt a nőt aranyba foglalnám, mint a Schanzerné azt a szép, kis fogat elől — azt a nőt, aki gyűlölne engem, azt a nőt úgy tudnám szeretni újra, mint lard Bájtom a szeretőjét, mielőtt enni látta az angyalt. Ami pedig a leá­nyokat illeti — soha! A leányokat tudniillik azért imádom, mert leányok. És ezért nem fo­gok megnősülni soha. Leányt nem veszek el, mert asszonnyá lesz, asszonyt meg azért, mert már nem leány. Ezt magácska persze még nem érti. Majd megérti. Most azonban jön az első szám. Parancsoljon. Karját nyújtotta a kis tizenhatévesnek, aki meghatott, szinte reszkető értelmetlenség­gel, a barátnők ámuló, félig ájult zsongása közben hagyta magát fölhurcolni a pódiumra. Aztán még két szám következett, mindegyiket Lánszky vezette be néhány szellemes szóval, amiket az Andrássy­ úti kabaréból kért kölcsön erre az alkalomra, de amiket úgy tudott feltá­lalni, mintha abban a pillanatban gyújtotta volna lángra isteni szikráján, őrült taps. Most egy pár jelenet következett az ünnepelt unoka­nővér és testvérbátyja között. A párjelenet dicshimnusz volt Lanszkyra. Utána a szerep­lőket nem is hívták. Csak azért, jöttek ki, hogy Lanszkyt is kihozzák magukkal Azután tíz perc szünet és következett Lanszky. — A Grál ária a Lohengrin-ből — je­lentette a kis tizenhatéves, — szövegét és ze­néjét írta Wagner Richard. Csend. — Énekli Lanszky Ödön úr — fejezte be konferanszát a kis leány. Tomboló taps. Aztán jött Lanszky Lohengrin. Vakító jelenség. Ezüst pikkelyekkel, árvalányhajas sisakkal, bütykös angol cipőkkel és párnák­kal a vállán a vért alatt. Az utasításhoz hí­­ ven: „In feierlicher Verklärung vor sich hinblickend.“ — Anthes! Anthes! — sóhajtott az első sor­ban egy mama a sok közül. A két szavas szö­veghez ő maga szerezte a zenét is. Sajátsá­gos faji reminiszcenciákkal volt tele ez a zene, de Lohengrin ott fenn a pódiumon, az ő fi­nom hallásával, nem zárkózhatott el egy ba­rátságosan hálás lemosolygástól. A zongorán az ünnepelt unokanővér kí­sérte Lohengrint, némi lámpalázzal meg­toldva és egy kereszttel megrövidítve Wagnert. A háromból útközben még egyet elveszített, a megmaradt kereszttel azonban Lánszky oly virtuóz nyugalommal énekelt tovább, akár Paganini a megmaradt húrjával. — Infernemlandund nahbareu renschritten — kezdte és mint tenoristen végezte: — Grál wardichzueuch dahergesandt: Mein Vater, Parzival, trägtseine Krone, sein Ritterich — binlohengringenannt. Zúgó taps, az anyák sírtak, apák böm­böltek, lányok epekedtek. Lánszky krisztusi megadással, kissé leválló szőke szakállal állta a vihart, szenvedte a siker golgotháját, me­lyen oly meghatóan hurcolta végig a megma­radt keresztet. Egyet-kettőt köhintett, jelezve, hogy némi indiszpozícióval küzd, ezután rá­adásul közkívánatra elénekelte valamelyik operából az „Én és a holdvilág . . .“ kezdetű betétet. A kíséretről ezúttal egy szmokingos idegen gondoskodott, aki betéve tudta az egész opust, az unokanővérem csak klassziku­sokat játszik, azért engedte át a helyét az idegennek. Ha lehet azt mondani, a siker még tombolóbb volt, mint az imént. — Ha megengedik, hölgyeim és uraim, — jelentette ki most Lohengrin, — és ha nem untatom, a saját verseim közül fogok elsza­­valni egyet! Megengedték. Sőt . . . Lohengrin elfordult kissé és krákogott, azután rákezdett: „Vándor­felhők jönek menek­ Napnyugatról napkeletnek . . Rettenetes volt, csaknem olyan rettenetes, mint a rázúduló tapseső. Énekelni ezt ugyan jobban énekelte, mint a Grál-áriát, de hiába, a szöveget nem Wágner írta, igaz, hogy Lanszky sem, ő csak a szerzőséget vállalta és ezért meg kell bocsátani neki. Lanszky azután levetette a szakálát, a haját és a sisakját, arcáról lemosta a festéket és úgy, hiányos Lohengrin jelmezében átment a buffet-be. Az egyik sarokban fél kézzel fo­gadta a gratulációkat, a másik kezével a pás­­tétomos sandwicseket szállította fel a szá­jába. Úgy járt a keze fel-le, mint a lift vala­melyik német áruházban. És a szája... ! A lányok rajongással vették körül, a mamák majd megették. A dolgozó szobában a papák az alsóst verték. Az egyik legyezőbe rakta a kártyáit és abból dúdolta, mintha kótát tar­tana maga előtt: sein Ritterich — binlohengringe­­nenannt! Vannak és trullultimókassza. Kicsit várt, hogy mit mond erre a másik. A másik törte a fejét. Az első unatkozott és megjegyezte közbe: — Kész színész ez a Lanszky. — Ja, — felelte a másik — ein zseni! Vannak itt is vannak. Még viszi valamire. Kontra kassza, kontra parti, minden kontra. Mik vannak? Kilencesek! Itt fölsők. Többre fogja vinni, mint te . . . Aztán ütötték-verték az asztalt. Én a másik sarokban ültem egyedül. Egy. Budapest, junius 30. Miskolc semleges. Miskolc város törvény­­hatósági bizottsága dr. Tarnay Gyula főispán elnöklésével közgyűlést tartott, melyen gróf Tisza István miniszterelnök leiratát olvasták föl az uj kormány kinevezése dolgában. A közgyűlés egyhangúlag elfogadta a ta­nácsnak következő javaslatát: „A törvényhatósági bizottság a jelen ne­héz politikai helyzetben a kormány kinevezé­sével kapcsolatban a politikai vitától tartózko­dik s erős meggyőződése, hogy nemcsak váro­sunk, de az ország jól felfogott érdekében he­lyes úton jár, amikor az egyetértést és össz­­hangzatos működést feltételező számtalan fel­adataira való tekintettel a miniszterelnök úr leiratát pártpolitikai nézetnyilvánítá­sra fel­használni nem óhajtja. Ezen felfogástól vezé­reltetve, elhatározta a közgyűlés, hogy a magyar kir. miniszterelnök úr leiratát tiszte­lettel tudomásul veszi s egyszersmind kije­lenti, hogy a törvény által előirt kötelezettsé­geit teljesíteni fogja“. A hódmezővásárhelyi diszpolgárság. Hód­mezővásárhelyről arról értesítenek bennünket, hogy a gróf Tis­a István diszpolgárságát meg­szavazó városi közgyűlés a szokottnál ugyan hangosabb és izgalmasabb, de teljesen kor­rekt, komoly és megszokott lefolyású volt. Rendőrség csak annyi vonult fel, amennyi rendesen fel szokott vonulni és csendőri, vagy kedd katonai karhatalom kivonultatására nem volt szükség. Az utca hangulata olyan volt, mint ilyen izgalmasabb, politikai szenvedélyektől átfűtött közgyűlések idején szokott lenni. Debreczen Tisza István ellen. A debreczeni munkapárti törvényhatósági bizottsági tagoknak az a mozgalma, melylyel Tisza Istvánnak bizalmat akartak szavaztatni a város közgyűlésén, élénk ellen­akciót váltott ki a függetlenségi pártban. A debre­­czeni munkapárt az aradi és hódmezővásárhelyi győzelmek hatása alatt odáig ment bizakodásában, hogy a bizalmi indítványt azzal toldotta meg leg­újabban, hogy Tiszát Debreczen városának díszpol­gárává is meg akarja választatni. A függetlenségi párt vezetősége tegnap este dr. Bacsó Dezső párt­elnök vezetésével tartott népes értekezletén elhatá­rozta, hogy a provokációra feleletül a legélesebb harcot veszi fel a debreczeni mindenkori kormány­párt ellen. Ugyanekkor jelentés érkezett a függet­­lenségi és 48-as párt elnökségéhez a debreczeni szociáldemokrata párt titkárságától, hogy amennyi­ben a munkapárt be merné adni virilista szavazóira támaszkodva a bizalmi indítványt, a munkásság proklamálni fogja az általános sztrájkot, amitől a legjobban fél a munkapárt kereskedőtábora. A városi párt, mely alapszabályaiban kizárta a politi­kát, titokban munkapárti érzelmű tagjai segítsé­gével szintén gyűjti az aláírásokat Tisza érdekében. A nagy készülődések közepette a polgárság sem ma­rad tétlen. Vasárnap nagyszabású népgyűlést és tüntető felvonulást fognak rendezni a szociálde­mokrata munkássággal együtt, hogy Debreczen né­pének igaz meggyőződését kifejezésre juttassák. A közgyűlés napján szintén lesz népgyűlés és tüntető felvonulás. Ezen a népgyűlésen részt fog venni az egyesült függetlenségi és 48-as pártnak több kép­viselőtagja, a Választójogi Szövetség és a szociálde­mokrata párt kiküldöttei is. Népgyűlés Újpesten. Az újpesti függetlenségi és 48-as kör holnap este hét órakor az ipartestület helyiségében választmányi gyűlést tart. A választ­mányi ülésen foglalkozni fognak az újpesti függet­lenségi párt újjászervezésével, továbbá a kerületben rendezendő kormányellenes népgyűléssel. A gyű­lésre meghívták a kerület függetlenségi képviselő­jét, Héderváry Lehelt is.

Next