Világ, 1913. július (4. évfolyam, 154-180. szám)
1913-07-01 / 154. szám
2 1913. Julius I. VILÁG tánylag kis kör az, amelynek a költségket elő kell teremtenie, tehát lehetőig olcsón és takarékosan csinálnak meg mindent. Ennek a következménye, hogy az utak rosszak, s hogy egy pár após eső után a folyók átlépik és átszállják a védgátakat. De addig is, mig ezen az egész Tencieren gyökeres változtatást lehet végez vinni, s mig az elavult és idejétmúlt érvényeket módosítani lehet, s mig a minisztériumokba egy kis szabad levegő egy kis modern fuvallat utat talál, pillanatnyi bajokat orvosolni kell. És a ormány e tekintetben sem teljesiti teljsen a kötelességét. Mikor két év előtt délvidéken hasonló árvíz volt, KhuenHéderváry belügyminiszter megelégeett azzal, hogy telefonjelentéseket kaott, ahelyett, hogy maga lement volna helyszínére s az állam egész hatalmát , anyagi erejét sürgősen felhasználta olna a veszedelem csökkentésére s ayomor enyhítésére. Részvéttávirat, kamatmentes állami kölcsön, ami egy év mlva került kiosztásra, szűkkeblűen kisért adóleírás és adóhalasztás volt az rész, amit a kormány tett. Ugyanígy ott a kecskeméti földrengés után is Kecskemét közel van, fél nap alatt meghet járni az utat, oda lement a kormány néhány tagja, Khuen-Héderváry miniszterelnök fel is ajánlotta rögtön az iámsegélyt, s boldogan élvezte a köszönet és hála szavait, melyeket akkor kapott. De éppen egy év múlt el, mire az akkor megígért kamatmentes állami segítséget folyósította, s akkor is olyan politikai természetű feltételeket szabott, hogy Kecskemét közgyűlése visszautasította a kölcsönt és saját anyagi erejéből építette újra a várost. Ezeknek a hibáknak nem szabad dicst megismétlődniök. A kormány feladata nem merülhet ki pártpolitikai harcokban, s van egyéb érdeke is az országnak és a polgárságnak, mint hogy állandóan ezeknek a pártküzdelmeknek és személyes hősködéseknek cirkuszi publikuma legyen. A kormány első kötelessége a közigazgatásnak rendes, zavartalan menetéről s a nép jóvoltáról gondoskodni. Minden egyéb, és éppen az, ami most a lényegnek látszik, csak eszköz ennek a célnak elérésére. A kormánynak kötelessége mindent rendelkezésre bocsátani, ami módjában áll, hogy a nyomor elviselhetőbb legyen, hogy az a szerencsétlen lakosság az éhségtől meneküljön, s ezt meg kell tennie gyorsan, és bőkezűen, tele szívvel és tele kézzel, csak egyszer jönne el az a nő, aki gyűlölne engem, azt a nőt aranyba foglalnám, mint a Schanzerné azt a szép, kis fogat elől — azt a nőt, aki gyűlölne engem, azt a nőt úgy tudnám szeretni újra, mint lard Bájtom a szeretőjét, mielőtt enni látta az angyalt. Ami pedig a leányokat illeti — soha! A leányokat tudniillik azért imádom, mert leányok. És ezért nem fogok megnősülni soha. Leányt nem veszek el, mert asszonnyá lesz, asszonyt meg azért, mert már nem leány. Ezt magácska persze még nem érti. Majd megérti. Most azonban jön az első szám. Parancsoljon. Karját nyújtotta a kis tizenhatévesnek, aki meghatott, szinte reszkető értelmetlenséggel, a barátnők ámuló, félig ájult zsongása közben hagyta magát fölhurcolni a pódiumra. Aztán még két szám következett, mindegyiket Lánszky vezette be néhány szellemes szóval, amiket az Andrássy úti kabaréból kért kölcsön erre az alkalomra, de amiket úgy tudott feltálalni, mintha abban a pillanatban gyújtotta volna lángra isteni szikráján, őrült taps. Most egy pár jelenet következett az ünnepelt unokanővér és testvérbátyja között. A párjelenet dicshimnusz volt Lanszkyra. Utána a szereplőket nem is hívták. Csak azért, jöttek ki, hogy Lanszkyt is kihozzák magukkal Azután tíz perc szünet és következett Lanszky. — A Grál ária a Lohengrin-ből — jelentette a kis tizenhatéves, — szövegét és zenéjét írta Wagner Richard. Csend. — Énekli Lanszky Ödön úr — fejezte be konferanszát a kis leány. Tomboló taps. Aztán jött Lanszky Lohengrin. Vakító jelenség. Ezüst pikkelyekkel, árvalányhajas sisakkal, bütykös angol cipőkkel és párnákkal a vállán a vért alatt. Az utasításhoz hí ven: „In feierlicher Verklärung vor sich hinblickend.“ — Anthes! Anthes! — sóhajtott az első sorban egy mama a sok közül. A két szavas szöveghez ő maga szerezte a zenét is. Sajátságos faji reminiszcenciákkal volt tele ez a zene, de Lohengrin ott fenn a pódiumon, az ő finom hallásával, nem zárkózhatott el egy barátságosan hálás lemosolygástól. A zongorán az ünnepelt unokanővér kísérte Lohengrint, némi lámpalázzal megtoldva és egy kereszttel megrövidítve Wagnert. A háromból útközben még egyet elveszített, a megmaradt kereszttel azonban Lánszky oly virtuóz nyugalommal énekelt tovább, akár Paganini a megmaradt húrjával. — Infernemlandund nahbareu renschritten — kezdte és mint tenoristen végezte: — Grál wardichzueuch dahergesandt: Mein Vater, Parzival, trägtseine Krone, sein Ritterich — binlohengringenannt. Zúgó taps, az anyák sírtak, apák bömböltek, lányok epekedtek. Lánszky krisztusi megadással, kissé leválló szőke szakállal állta a vihart, szenvedte a siker golgotháját, melyen oly meghatóan hurcolta végig a megmaradt keresztet. Egyet-kettőt köhintett, jelezve, hogy némi indiszpozícióval küzd, ezután ráadásul közkívánatra elénekelte valamelyik operából az „Én és a holdvilág . . .“ kezdetű betétet. A kíséretről ezúttal egy szmokingos idegen gondoskodott, aki betéve tudta az egész opust, az unokanővérem csak klasszikusokat játszik, azért engedte át a helyét az idegennek. Ha lehet azt mondani, a siker még tombolóbb volt, mint az imént. — Ha megengedik, hölgyeim és uraim, — jelentette ki most Lohengrin, — és ha nem untatom, a saját verseim közül fogok elszavalni egyet! Megengedték. Sőt . . . Lohengrin elfordult kissé és krákogott, azután rákezdett: „Vándorfelhők jönek menek Napnyugatról napkeletnek . . Rettenetes volt, csaknem olyan rettenetes, mint a rázúduló tapseső. Énekelni ezt ugyan jobban énekelte, mint a Grál-áriát, de hiába, a szöveget nem Wágner írta, igaz, hogy Lanszky sem, ő csak a szerzőséget vállalta és ezért meg kell bocsátani neki. Lanszky azután levetette a szakálát, a haját és a sisakját, arcáról lemosta a festéket és úgy, hiányos Lohengrin jelmezében átment a buffet-be. Az egyik sarokban fél kézzel fogadta a gratulációkat, a másik kezével a pástétomos sandwicseket szállította fel a szájába. Úgy járt a keze fel-le, mint a lift valamelyik német áruházban. És a szája... ! A lányok rajongással vették körül, a mamák majd megették. A dolgozó szobában a papák az alsóst verték. Az egyik legyezőbe rakta a kártyáit és abból dúdolta, mintha kótát tartana maga előtt: sein Ritterich — binlohengringenenannt! Vannak és trullultimókassza. Kicsit várt, hogy mit mond erre a másik. A másik törte a fejét. Az első unatkozott és megjegyezte közbe: — Kész színész ez a Lanszky. — Ja, — felelte a másik — ein zseni! Vannak itt is vannak. Még viszi valamire. Kontra kassza, kontra parti, minden kontra. Mik vannak? Kilencesek! Itt fölsők. Többre fogja vinni, mint te . . . Aztán ütötték-verték az asztalt. Én a másik sarokban ültem egyedül. Egy. Budapest, junius 30. Miskolc semleges. Miskolc város törvényhatósági bizottsága dr. Tarnay Gyula főispán elnöklésével közgyűlést tartott, melyen gróf Tisza István miniszterelnök leiratát olvasták föl az uj kormány kinevezése dolgában. A közgyűlés egyhangúlag elfogadta a tanácsnak következő javaslatát: „A törvényhatósági bizottság a jelen nehéz politikai helyzetben a kormány kinevezésével kapcsolatban a politikai vitától tartózkodik s erős meggyőződése, hogy nemcsak városunk, de az ország jól felfogott érdekében helyes úton jár, amikor az egyetértést és összhangzatos működést feltételező számtalan feladataira való tekintettel a miniszterelnök úr leiratát pártpolitikai nézetnyilvánításra felhasználni nem óhajtja. Ezen felfogástól vezéreltetve, elhatározta a közgyűlés, hogy a magyar kir. miniszterelnök úr leiratát tisztelettel tudomásul veszi s egyszersmind kijelenti, hogy a törvény által előirt kötelezettségeit teljesíteni fogja“. A hódmezővásárhelyi diszpolgárság. Hódmezővásárhelyről arról értesítenek bennünket, hogy a gróf Tisa István diszpolgárságát megszavazó városi közgyűlés a szokottnál ugyan hangosabb és izgalmasabb, de teljesen korrekt, komoly és megszokott lefolyású volt. Rendőrség csak annyi vonult fel, amennyi rendesen fel szokott vonulni és csendőri, vagy kedd katonai karhatalom kivonultatására nem volt szükség. Az utca hangulata olyan volt, mint ilyen izgalmasabb, politikai szenvedélyektől átfűtött közgyűlések idején szokott lenni. Debreczen Tisza István ellen. A debreczeni munkapárti törvényhatósági bizottsági tagoknak az a mozgalma, melylyel Tisza Istvánnak bizalmat akartak szavaztatni a város közgyűlésén, élénk ellenakciót váltott ki a függetlenségi pártban. A debreczeni munkapárt az aradi és hódmezővásárhelyi győzelmek hatása alatt odáig ment bizakodásában, hogy a bizalmi indítványt azzal toldotta meg legújabban, hogy Tiszát Debreczen városának díszpolgárává is meg akarja választatni. A függetlenségi párt vezetősége tegnap este dr. Bacsó Dezső pártelnök vezetésével tartott népes értekezletén elhatározta, hogy a provokációra feleletül a legélesebb harcot veszi fel a debreczeni mindenkori kormánypárt ellen. Ugyanekkor jelentés érkezett a függetlenségi és 48-as párt elnökségéhez a debreczeni szociáldemokrata párt titkárságától, hogy amennyiben a munkapárt be merné adni virilista szavazóira támaszkodva a bizalmi indítványt, a munkásság proklamálni fogja az általános sztrájkot, amitől a legjobban fél a munkapárt kereskedőtábora. A városi párt, mely alapszabályaiban kizárta a politikát, titokban munkapárti érzelmű tagjai segítségével szintén gyűjti az aláírásokat Tisza érdekében. A nagy készülődések közepette a polgárság sem marad tétlen. Vasárnap nagyszabású népgyűlést és tüntető felvonulást fognak rendezni a szociáldemokrata munkássággal együtt, hogy Debreczen népének igaz meggyőződését kifejezésre juttassák. A közgyűlés napján szintén lesz népgyűlés és tüntető felvonulás. Ezen a népgyűlésen részt fog venni az egyesült függetlenségi és 48-as pártnak több képviselőtagja, a Választójogi Szövetség és a szociáldemokrata párt kiküldöttei is. Népgyűlés Újpesten. Az újpesti függetlenségi és 48-as kör holnap este hét órakor az ipartestület helyiségében választmányi gyűlést tart. A választmányi ülésen foglalkozni fognak az újpesti függetlenségi párt újjászervezésével, továbbá a kerületben rendezendő kormányellenes népgyűléssel. A gyűlésre meghívták a kerület függetlenségi képviselőjét, Héderváry Lehelt is.