Világ, 1913. július (4. évfolyam, 154-180. szám)

1913-07-01 / 154. szám

-JL 1913. július 1. VILÁG A városi delegáció vasárnap délben Mo­­hovich Donato első alpolgármester elnöklésé­vel rendkívüli ülésre gyűlt össze. Az ülés na­pirendjén a kormányzó leirata szerepelt, melylyel a múlt ülés több határozatát meg­semmisítette. Az ülés megnyitása után az elnök beje­lentette, hogy a kormányzó a rappresentan­­zához és a delegációhoz intézett leiratait nem ezekhez, hanem a városi tanácshoz küldi és így a végrehajtó közeg kénytelen a leiratokat rendeltetésük helyére juttatni. Minthogy ő ilyen gyalázatos rendszert szolgálni nem akar, megbízásáról lemond. Lemond egyúttal Ossoi­ack András második alpolgármes­ter is. Most Darái Vazul városi tanácsvezető fölolvasta a kormányzói leiratot. Utánna Prodam János, a legidősebb bi­zottsági tag azt látja, hogy a kormány szent­­ségtelen kézzel belenyúlt a város szentség­tartójába, ahol Fiume jogai vannak. Ennek ellenére a város megmarad a törvényesség álláspontján. Fiume szabad város és kerületé­nek becsülete érdekében a következő napi­rendi javaslatot terjeszti elő: A delegáció tiltakozását fejezi ki a kor­mány rendelkezései ellen és védelmezi a sta­tútumot, egyúttal, minthogy a kormányzói megsemmisítések folytán azt tapasztalja, hogy működése eredménytelen, megbízatásá­ról lemond. Dr. Vip Antal képviselő: A kormány föl­oszlatta a rappresentanzát, hogy a határrend­őrséget bevezethesse, tekintet nél­kül az élet­­beléptetés ellen kimondott panaszra, melyet a közigazgatási bírósághoz intéznek. A maga részéről is ajánlja, hogy ne maradjanak együtt, mert csak játékszer lennének a kor­mányzó kezében. Meggyőződése, hogy az új választásokat nem írják ki, hanem királyi biztost fognak kiküldeni. Stupi­ich Péter azt szeretné javasolni, hogy a rendőrségi tisztviselők fizetését szün­tessék meg. Megmer Károly stílszerűnek tartja, hogy fölolvassa azt a beszédet, melyet a kormányzó székfoglalása alkalmával mondott. Dr. Adelsfeld Antal: A város nem­­har­col a magyar nemzet ellen és meggyőződése, hogy ha respektálják az autonómiát és az olasz nyelv jogát, úgy a fiumeiek lesznek a legjobb magyarok. Az elnök szavazásra bocsátotta Prodam János napirendi javaslatának első részét, melyet egyhangúan elfogadtak. Ezután egyen­­ként megkérdezte a bizottsági tagokat, hogy lemondanak-e? A lemondó nyilatkozatok elhangzásával az ülés véget ért­ kinevezését, éppen ezért töröljék az „egy­hangú“ szót a határozatból. Erre felugrott Ferenczy Elek megyebizottsági tag és pótin­­­dítványt tett, hogy a vármegye szavazzon bi­zalmat a kormánynak. Az ottmaradt tíz ellenzéki nagy lármát csapott, látva azt, hogy a puccs sikerült és hogy az ellenzék távollétében be lehet csempészni a vármegye bizalmát. — Panamisták, most is panamáztok! — kiáltozták az ellenzékiek. A munkapártiak pedig kórusban éne­kelték: — Kuss! Kuss! Az ottmaradt tíz ellenzéki megyebizott­­sági tag látta, hogy a munkapártiak túlsúlyban vannak és otthagyták a közgyűlési termet. Egyedül Búza Barna maradt ott, aki továbbra is rendületlenül tiltakozott a bizalmi nyilat­kozat becsempészése ellen. Besenyei Zenő sá­rosmegyei főszolgabíró az indulatoskodó Búza Barna felé fordult és dühösen rárivallt: — Maga is fogja be a száját! Búza Barna szintén visszavágott, amire a főispán rendreutasította és felhívta dr. Szir­­may főügyészt, hogy tegyen indítványt Búza Barna ellen, aki a közgyűlést megsértette. Dr. Szirmay István főügyész kijelentette, hogy a főispán felszólításának nem tesz eleget, mert a sértések kölcsönösen történtek és nem haj­landó senkivel sem kivételt tenni. A munkapárti közgyűlés elfogadta azután a pótindítványt. A zempléni bizalom Hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy a vár­megyék, a rendiség és reakció e várai, a városi törvényhatóságok, amelyeken a virilizmus miatt nem juthat érvényre a nép igazi akarata, bizalmat szállítanak a kormánynak. Hogy mekkora értéke van ezeknek a bizalmi nyilat­kozatoknak, azt megmutatta a mai zempléni közgyűlés. Zemplén az Andrássyak fészke, s feltétlenül ellenzéki. A megye békéje érdekében azonban az ellenzék megegyezett a munka­párttal abban, hogy a kormány bemutatkozá­sát egyszerűen tudomásul veszik és sem bizal­mi, sem bizalmatlansági indítványt nem ter­jesztenek elő. A megyei munkapárt ezt a meg­állapodást egy sikeres pucccsal megszegte. A közgyűlés megnyitása után Dókus Gyula alispán azt az indítványt terjesztette a vármegye közgyűlése elé, hogy vegye egysze­rűen tudomásul a kormány kinevezését. Meczner Béla főrendiházi tag állott fel ez­után és az ellenzék nevében kijelentette, hogy habár ők más véleményen vannak, mégis a vár­megye közbékéje érdekében tudomásul veszik a leiratot. Így is történt, a főispán határozat­képp mondotta ki azt, hogy a közgyűlés az egyhangú tudomásvétel mellett döntött. Az ellenzék ezután eltávozott, körülbelül csak tizen maradtak a teremben Búza Barna vezetésével. Amikor a főispán enunciálta a határozatot, az ellenzék rögtön észrevette, hogy a főispán puncsot készít elő. Ismét felemelke­dett szólásra Meczner Béla és kijelentette, hogy az ellenzék csak tudomásul vette a kormány A gyülekezési szabadság Tisza István nyílt leveléből tudjuk, hogy itt rend van, a törvény uralkodik, teljes a sza­badság, sőt szinte féktelen szabadosság. Sőt arra is megkért minden becsületes magyar em­bert, hogy mutasson egy jogtalanságot, tör­vénytelenséget. íme itt van egy. Egészen ki­csiny, nem nagyjelentőségű dolog, csak épp a polgári szabadság egy­ik alapvető elemét, a gyülekezési szabadságot érinti. A székesfehérvári szociáldemokrata­ párt vasárnap délután népgyűlést akart tartani, Sághy rendőrkapitány azonban a bejelentést nem vette tudom­ásul. Határozatát többek közt a következőképpen indokolta: A bejelentők egyénisége nem nyújt semmiféle biztosítást a népgyűlés törvényes lefolyása iránt, főleg azon újabban országszerte a népgyű­léseken tapasz­taltak folytán, hogy ott őfelsége személyét sértő módon aposztrofálják és a köztársasági moz­galmat propagálják. Tehát már preventív intézkedésekkel is védik a királyt s a vidék szolgabirái konkur­­rálnak Balogh Jenővel. Ez természetesen nem jogtalanság. Ez rendjén van. Népgyűlést tar­tani nem muszáj. Ezt nem írja elő a törvény s igazán a szabadsághoz tartozó, hogy ilyen fundamentális jogot kis, jelentéktelen szolga­­birák kobozhassanak el. Budapest, június 30. Bizalom a kormány iránt. Kassa szabad ki­rályi város törvényhatósága mai közgyűlésén tár­gyalta a kormány bemutatkozó leiratát és ennek kapcsán 59 szavazattal 16 ellenében elfogadták a következő határozati javaslatot: Kassa város tör­vényhatósága bizalommal tekint a kormány műkö­dése elé és azt az eléje tűzött feladatok megoldásá­ban törvényes hatáskörében hazafias buzgalommal és erélyével támogatja. — Temesvár város törvény­­hatósági bizottsága ma Joannovich Sándor főispán elnöklésével ülést tartott, melyen 91 szóval 9 ellen nagy lelkesedéssel elhatározták, hogy üdvözlik gróf Tisza István miniszterelnököt és kormányát és mű­ködése iránt tántoríthatatlan bizalommal visel­tetnek. Városból nagyközség. Szekszárd rendezett tanácsú város polgárságának egy része erősen zú­golódik a nagyvárosi pótadó miatt és ez a csoport azzal az eszmével foglalkozik, hogy a város nagy anyagi terhein könnyítendő, a belügyminisztérium­nál kérelmezni fogják az eddig rendezett tanácsú városnak nagyközséggé való átalakulását. Teg­napra terveztek e tárgyban népgyűlést, ezt azon­ban, tekintettel az aratási időre, egyelőre elhalasz­tották és csak az aratási munkálatok befejezésével tartják meg. Fúzió, Mindrássy-párt, választójogi blokk Budapest, június 30. A függetlenségi pártok fúziójának létrejötte meghozta természetszerűleg az ellenzéki hatvan­het­esek tömörülésének gondolatát is. Be kellett látnia az ellenzéki hatvanhetesese vezetőinek, hogy — miután a munkapárt, élén Tisza Istvánnal, különösen a Désy-ügyben tanúsí­tott viselkedése folytán teljesen lejárja magát — az egységes és erős függetlenségi párttal szemben a hatvanhetes politikát sikerrel csak egy hason­lóan egységes, ha ma nem is olyan erős, hatvan­hetes ellenzéki párt képviselheti. Ennek a párt­nak van talaja az országban s a munkapárt teljes szétzüllése esetén ez a párt fog leginkább megerő­södni. Ez azonban csak abban az esetben történhe­tik, ha a munkapárt bukása idején már egy egy­séges és erős hatvanhetes párt létezik. Ám­ nemcsak a hatvanhetes ellenzéki pártnak, hanem egy liberális szellemű pártnak is van talaja ma az országban, olyan pártnak, amely — min­den negyvennyolcas vagy hatvanhetes, tehát köz­jogi vonatkozásoktól mentesen — különösen a városi, liberális és műveit elemeket egyesítené vá­rosi párttá konkrét, gazdasági programm alapján. Ennek a pártnak az ország majdn­em minden na­gyobb és haladottabb városában van — még pe­dig erős — talaja. Híveinek egy része természete­sen az ellenzék eddig függetlenségi és hatvanhetes városi elemeiből kerülne ki, ám ezt a pártot öröm­mel üdvözölnék a ma még munkapárti városi ve­zérférfiak is s ennek a pártnak lenne legtöbb re­ménye arra, hogy erős ellenzéki támogatás mel­lett a kormány városi kerületeinek nagy részét el­hódítsa. Ez­en pártalalkulási mozgalmak természetesek is. A munkapártnak sorsa már meg van pecsételve s ha Tisza erőszakos politikája el is hozza a b­i­­kást az 1915. évi választásokig, tovább a munka­­párt semmiesetre sem élhet Hiába hoz Tisza olyan kerületi beosztást, hogy a legmerészebb munkapártiak sem álmodtak olyat, mégis meg kell buknia. Megbuktatja az, amit ő semmibe vesz és ez a közhangulat. A közhangulat, mely őt már egyszer elbuktatta, a közhangulat, mely benne é­ minden ember lelkében, mely a hivatalnoki sza­­vazatok legnagyobb részét a legközelebbi általá­­nos választásokon az ellenzéki táborba fogja vinni és ezzel a munkapárt vereségét okozza. Ez ellen pedig nincs orvosság. Ezt a közhangulatot, mely a legközelebbi választásokon az ellenzék győzel­mét biztosra veszi, kiölni, megszüntetni nem lehet. A munkapárt bukása pedig magával hozza az új pártalakulásokat. Megszűnik az az ok, mely az ellenzéket egy táborba hajtotta, megkezdődik a pártoknak a természetes alapokon — a társadalmi különérdekek alapján —­ való alakulása s ekkor a fent említett három párt bizonyára ki fog alakulni teljesen, sőt a következő választásokon remélhető­leg hozzájuk csatlakozik egy negyedik párt, az ipari munkásság érdekeit képviselő szociáldemo­krácia. Ám mindaddig, amíg a munkapárt ezen fel­­bomlási processzusa végbe nem megy, az ellen­zéki pártoknak közös céljuk van, melyek elérésére a szövetkezés rendkívül fontos eszköz. Három alapja lehet a szövetkezésnek: a választójog alap­ján való szövetkezés, az alkotmány­sérelmek re­parálása, végül a korrupció megszüntetése. Ezen hármas Programm utolsó pontját min­den ellenzéki párt kivétel nélkül elfogadja. A­á­­odik pont már akadályoz egyes munkapárti szidenseket a szövetségben való részvételben. Ám ezen nehézségnek áthidalása nem lehetetlen, mert éppen azoknak, kik ebben a pontban nincsenek teljesen egy nézeten az ellenzék legnagyobb részé­vel, be kell látn­ok, hogy az általános választó­jogból csak akkor lehet valami s a Tisza-féle vá­lasztójogi törvény csak az esetben lesz megvaló­sítható, új, demokratikusabb törvénynyel felcse­rélhető, ha ebben a kérdésben és az ezzel össze- keld

Next