Világ, 1913. július (4. évfolyam, 154-180. szám)
1913-07-01 / 154. szám
-JL 1913. július 1. VILÁG A városi delegáció vasárnap délben Mohovich Donato első alpolgármester elnöklésével rendkívüli ülésre gyűlt össze. Az ülés napirendjén a kormányzó leirata szerepelt, melylyel a múlt ülés több határozatát megsemmisítette. Az ülés megnyitása után az elnök bejelentette, hogy a kormányzó a rappresentanzához és a delegációhoz intézett leiratait nem ezekhez, hanem a városi tanácshoz küldi és így a végrehajtó közeg kénytelen a leiratokat rendeltetésük helyére juttatni. Minthogy ő ilyen gyalázatos rendszert szolgálni nem akar, megbízásáról lemond. Lemond egyúttal Ossoiack András második alpolgármester is. Most Darái Vazul városi tanácsvezető fölolvasta a kormányzói leiratot. Utánna Prodam János, a legidősebb bizottsági tag azt látja, hogy a kormány szentségtelen kézzel belenyúlt a város szentségtartójába, ahol Fiume jogai vannak. Ennek ellenére a város megmarad a törvényesség álláspontján. Fiume szabad város és kerületének becsülete érdekében a következő napirendi javaslatot terjeszti elő: A delegáció tiltakozását fejezi ki a kormány rendelkezései ellen és védelmezi a statútumot, egyúttal, minthogy a kormányzói megsemmisítések folytán azt tapasztalja, hogy működése eredménytelen, megbízatásáról lemond. Dr. Vip Antal képviselő: A kormány föloszlatta a rappresentanzát, hogy a határrendőrséget bevezethesse, tekintet nélkül az életbeléptetés ellen kimondott panaszra, melyet a közigazgatási bírósághoz intéznek. A maga részéről is ajánlja, hogy ne maradjanak együtt, mert csak játékszer lennének a kormányzó kezében. Meggyőződése, hogy az új választásokat nem írják ki, hanem királyi biztost fognak kiküldeni. Stupiich Péter azt szeretné javasolni, hogy a rendőrségi tisztviselők fizetését szüntessék meg. Megmer Károly stílszerűnek tartja, hogy fölolvassa azt a beszédet, melyet a kormányzó székfoglalása alkalmával mondott. Dr. Adelsfeld Antal: A város nemharcol a magyar nemzet ellen és meggyőződése, hogy ha respektálják az autonómiát és az olasz nyelv jogát, úgy a fiumeiek lesznek a legjobb magyarok. Az elnök szavazásra bocsátotta Prodam János napirendi javaslatának első részét, melyet egyhangúan elfogadtak. Ezután egyenként megkérdezte a bizottsági tagokat, hogy lemondanak-e? A lemondó nyilatkozatok elhangzásával az ülés véget ért kinevezését, éppen ezért töröljék az „egyhangú“ szót a határozatból. Erre felugrott Ferenczy Elek megyebizottsági tag és pótindítványt tett, hogy a vármegye szavazzon bizalmat a kormánynak. Az ottmaradt tíz ellenzéki nagy lármát csapott, látva azt, hogy a puccs sikerült és hogy az ellenzék távollétében be lehet csempészni a vármegye bizalmát. — Panamisták, most is panamáztok! — kiáltozták az ellenzékiek. A munkapártiak pedig kórusban énekelték: — Kuss! Kuss! Az ottmaradt tíz ellenzéki megyebizottsági tag látta, hogy a munkapártiak túlsúlyban vannak és otthagyták a közgyűlési termet. Egyedül Búza Barna maradt ott, aki továbbra is rendületlenül tiltakozott a bizalmi nyilatkozat becsempészése ellen. Besenyei Zenő sárosmegyei főszolgabíró az indulatoskodó Búza Barna felé fordult és dühösen rárivallt: — Maga is fogja be a száját! Búza Barna szintén visszavágott, amire a főispán rendreutasította és felhívta dr. Szirmay főügyészt, hogy tegyen indítványt Búza Barna ellen, aki a közgyűlést megsértette. Dr. Szirmay István főügyész kijelentette, hogy a főispán felszólításának nem tesz eleget, mert a sértések kölcsönösen történtek és nem hajlandó senkivel sem kivételt tenni. A munkapárti közgyűlés elfogadta azután a pótindítványt. A zempléni bizalom Hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy a vármegyék, a rendiség és reakció e várai, a városi törvényhatóságok, amelyeken a virilizmus miatt nem juthat érvényre a nép igazi akarata, bizalmat szállítanak a kormánynak. Hogy mekkora értéke van ezeknek a bizalmi nyilatkozatoknak, azt megmutatta a mai zempléni közgyűlés. Zemplén az Andrássyak fészke, s feltétlenül ellenzéki. A megye békéje érdekében azonban az ellenzék megegyezett a munkapárttal abban, hogy a kormány bemutatkozását egyszerűen tudomásul veszik és sem bizalmi, sem bizalmatlansági indítványt nem terjesztenek elő. A megyei munkapárt ezt a megállapodást egy sikeres pucccsal megszegte. A közgyűlés megnyitása után Dókus Gyula alispán azt az indítványt terjesztette a vármegye közgyűlése elé, hogy vegye egyszerűen tudomásul a kormány kinevezését. Meczner Béla főrendiházi tag állott fel ezután és az ellenzék nevében kijelentette, hogy habár ők más véleményen vannak, mégis a vármegye közbékéje érdekében tudomásul veszik a leiratot. Így is történt, a főispán határozatképp mondotta ki azt, hogy a közgyűlés az egyhangú tudomásvétel mellett döntött. Az ellenzék ezután eltávozott, körülbelül csak tizen maradtak a teremben Búza Barna vezetésével. Amikor a főispán enunciálta a határozatot, az ellenzék rögtön észrevette, hogy a főispán puncsot készít elő. Ismét felemelkedett szólásra Meczner Béla és kijelentette, hogy az ellenzék csak tudomásul vette a kormány A gyülekezési szabadság Tisza István nyílt leveléből tudjuk, hogy itt rend van, a törvény uralkodik, teljes a szabadság, sőt szinte féktelen szabadosság. Sőt arra is megkért minden becsületes magyar embert, hogy mutasson egy jogtalanságot, törvénytelenséget. íme itt van egy. Egészen kicsiny, nem nagyjelentőségű dolog, csak épp a polgári szabadság egyik alapvető elemét, a gyülekezési szabadságot érinti. A székesfehérvári szociáldemokrata párt vasárnap délután népgyűlést akart tartani, Sághy rendőrkapitány azonban a bejelentést nem vette tudomásul. Határozatát többek közt a következőképpen indokolta: A bejelentők egyénisége nem nyújt semmiféle biztosítást a népgyűlés törvényes lefolyása iránt, főleg azon újabban országszerte a népgyűléseken tapasztaltak folytán, hogy ott őfelsége személyét sértő módon aposztrofálják és a köztársasági mozgalmat propagálják. Tehát már preventív intézkedésekkel is védik a királyt s a vidék szolgabirái konkurrálnak Balogh Jenővel. Ez természetesen nem jogtalanság. Ez rendjén van. Népgyűlést tartani nem muszáj. Ezt nem írja elő a törvény s igazán a szabadsághoz tartozó, hogy ilyen fundamentális jogot kis, jelentéktelen szolgabirák kobozhassanak el. Budapest, június 30. Bizalom a kormány iránt. Kassa szabad királyi város törvényhatósága mai közgyűlésén tárgyalta a kormány bemutatkozó leiratát és ennek kapcsán 59 szavazattal 16 ellenében elfogadták a következő határozati javaslatot: Kassa város törvényhatósága bizalommal tekint a kormány működése elé és azt az eléje tűzött feladatok megoldásában törvényes hatáskörében hazafias buzgalommal és erélyével támogatja. — Temesvár város törvényhatósági bizottsága ma Joannovich Sándor főispán elnöklésével ülést tartott, melyen 91 szóval 9 ellen nagy lelkesedéssel elhatározták, hogy üdvözlik gróf Tisza István miniszterelnököt és kormányát és működése iránt tántoríthatatlan bizalommal viseltetnek. Városból nagyközség. Szekszárd rendezett tanácsú város polgárságának egy része erősen zúgolódik a nagyvárosi pótadó miatt és ez a csoport azzal az eszmével foglalkozik, hogy a város nagy anyagi terhein könnyítendő, a belügyminisztériumnál kérelmezni fogják az eddig rendezett tanácsú városnak nagyközséggé való átalakulását. Tegnapra terveztek e tárgyban népgyűlést, ezt azonban, tekintettel az aratási időre, egyelőre elhalasztották és csak az aratási munkálatok befejezésével tartják meg. Fúzió, Mindrássy-párt, választójogi blokk Budapest, június 30. A függetlenségi pártok fúziójának létrejötte meghozta természetszerűleg az ellenzéki hatvanhetesek tömörülésének gondolatát is. Be kellett látnia az ellenzéki hatvanhetesese vezetőinek, hogy — miután a munkapárt, élén Tisza Istvánnal, különösen a Désy-ügyben tanúsított viselkedése folytán teljesen lejárja magát — az egységes és erős függetlenségi párttal szemben a hatvanhetes politikát sikerrel csak egy hasonlóan egységes, ha ma nem is olyan erős, hatvanhetes ellenzéki párt képviselheti. Ennek a pártnak van talaja az országban s a munkapárt teljes szétzüllése esetén ez a párt fog leginkább megerősödni. Ez azonban csak abban az esetben történhetik, ha a munkapárt bukása idején már egy egységes és erős hatvanhetes párt létezik. Ám nemcsak a hatvanhetes ellenzéki pártnak, hanem egy liberális szellemű pártnak is van talaja ma az országban, olyan pártnak, amely — minden negyvennyolcas vagy hatvanhetes, tehát közjogi vonatkozásoktól mentesen — különösen a városi, liberális és műveit elemeket egyesítené városi párttá konkrét, gazdasági programm alapján. Ennek a pártnak az ország majdnem minden nagyobb és haladottabb városában van — még pedig erős — talaja. Híveinek egy része természetesen az ellenzék eddig függetlenségi és hatvanhetes városi elemeiből kerülne ki, ám ezt a pártot örömmel üdvözölnék a ma még munkapárti városi vezérférfiak is s ennek a pártnak lenne legtöbb reménye arra, hogy erős ellenzéki támogatás mellett a kormány városi kerületeinek nagy részét elhódítsa. Ezen pártalalkulási mozgalmak természetesek is. A munkapártnak sorsa már meg van pecsételve s ha Tisza erőszakos politikája el is hozza a bikást az 1915. évi választásokig, tovább a munkapárt semmiesetre sem élhet Hiába hoz Tisza olyan kerületi beosztást, hogy a legmerészebb munkapártiak sem álmodtak olyat, mégis meg kell buknia. Megbuktatja az, amit ő semmibe vesz és ez a közhangulat. A közhangulat, mely őt már egyszer elbuktatta, a közhangulat, mely benne é minden ember lelkében, mely a hivatalnoki szavazatok legnagyobb részét a legközelebbi általános választásokon az ellenzéki táborba fogja vinni és ezzel a munkapárt vereségét okozza. Ez ellen pedig nincs orvosság. Ezt a közhangulatot, mely a legközelebbi választásokon az ellenzék győzelmét biztosra veszi, kiölni, megszüntetni nem lehet. A munkapárt bukása pedig magával hozza az új pártalakulásokat. Megszűnik az az ok, mely az ellenzéket egy táborba hajtotta, megkezdődik a pártoknak a természetes alapokon — a társadalmi különérdekek alapján — való alakulása s ekkor a fent említett három párt bizonyára ki fog alakulni teljesen, sőt a következő választásokon remélhetőleg hozzájuk csatlakozik egy negyedik párt, az ipari munkásság érdekeit képviselő szociáldemokrácia. Ám mindaddig, amíg a munkapárt ezen felbomlási processzusa végbe nem megy, az ellenzéki pártoknak közös céljuk van, melyek elérésére a szövetkezés rendkívül fontos eszköz. Három alapja lehet a szövetkezésnek: a választójog alapján való szövetkezés, az alkotmánysérelmek reparálása, végül a korrupció megszüntetése. Ezen hármas Programm utolsó pontját minden ellenzéki párt kivétel nélkül elfogadja. Aáodik pont már akadályoz egyes munkapárti szidenseket a szövetségben való részvételben. Ám ezen nehézségnek áthidalása nem lehetetlen, mert éppen azoknak, kik ebben a pontban nincsenek teljesen egy nézeten az ellenzék legnagyobb részével, be kell látnok, hogy az általános választójogból csak akkor lehet valami s a Tisza-féle választójogi törvény csak az esetben lesz megvalósítható, új, demokratikusabb törvénynyel felcserélhető, ha ebben a kérdésben és az ezzel össze- keld