Világ, 1913. szeptember (4. évfolyam, 207-231. szám)

1913-09-02 / 207. szám

4 1913. szep­temper 2. világ azt meggyanúsítják, hogy a monarchia presztízsét támadja meg önző pártpolitikai célokból. Pedig, hogy a jelen esetben nem a pártérdek jön tekintetbe, hanem egy politi­kai köznapi igazságról van szó, amelyet még soha semmiféle komoly tényező nem vont kétségbe, igazán bizonyításra nem szorul. Vasárnaphoz egy hétre, a főváros IX. ke­rületében lesz az Andrássy-párt alakuló köz­gyűlése. Úgy mondják, hogy sokkal nagyobb lesz a csatlakozók száma, mint ahogy a közvé­lemény hiszi. Balthazar Dezső debreczeni püspök­ kép­­viselőjelöltsége idején indítványt nyújtott be a nagyváradi presbitérium több tagja nevé­ben dr. Olasz Béla, hogy az egyháztanács mondja ki: a püspök politizálását elítéli, károsnak tartja, mert az egyház és a hívek békéjét veszélyezteti. Ennek az indítványnak a tárgyalását tegnapra tűzte ki Báni József törvényszéki elnök, a váradi egyház főgondnoka. Az ülé­sen, amikor tárgyalásra került dr. Olasz Béla indítványa, az elnök a következő előterjesztést tette: Minthogy a presbitérium az T. t.-c. 26. §-a szerint az egyházközség jogainak és kötelességeinek a gyakorlására, illetve telje­sítésére van hivatva és így a hatásköre csakis azokra az intézkedésekre terjedhet ki, amelyek az idézett törvénycikknek az egyházközség hatáskörét szabályozó 14-ik §-ában taxatíve fel vannak sorolva, ezek között pedig az egyházi tisztviselők politi­kai magatartásának helyeslése vagy helyte­lenítése elő nem fordul; ennélfogva az egy­háztanács ezt a beadványt, mint hatáskö­rébe nem tartozót, tárgyalás alá nem veszi és erről a beadvány aláíróit Czeglédy Jere­miás presbiter útján értesíteni rendeli. Bary József ezután kijelentette, hogy a javaslat értelmében az indítvány érdemi tár­gyalását nem engedi meg, ami valósággal konsternálta az egybegyűlteket. A presbite­rek az ülés felfüggesztését kérték s szünet alatt abban állapodtak meg, hogy bár a többségük nyilvánvaló, dokumentálni kíván­ják, hogy a belső béke megzavarása nincs szándékukban. Kifejezetten ez okból eláll­nak az indítvány tárgyalásától, az indít­ványt azonban nem vonják vissza. Az ülés újbóli megnyitása után dr. Olasz Béla bejelentette, hogy indítványuk in­tenciója távol áll attól, hogy az egyházköz­ség nyugalmát megzavarja, ennélfogva társai nevében hozzájárul az elnök javaslatához s az indítvány irattárba helyezését kéri. A fő­gondnok javaslatát erre egyhangúlag elfo­gadták. Emlékezetes, hogy Balthazar Dezső le­mondott az Országos Református Lelkész­egyesület elnökségéről. A lemondás visz­­szavonása érdekében, mint debreczeni tudó­sítónk írja, mozgalom indult meg a refor­mátus lelkészek körében. Eddig mintegy 1700 református lelkész írta alá a püspök­höz intézendő feliratot, melyben az egyesü­let további vezetésére kérik. Mint Balthazar hívei tudják, a püspök a papok kérésének eleget fog tenni. Budapest, szeptember 1. Karczag nem lesz nagyközség. Karczag város képviselőtestülete elhatározta, hogy tekintettel azokra a terhekre,­­melyek a városi adminisztráció­val járnak, a belügyminiszternél kéri rendezett ta­nácsú városának nagyközséggé való alakulhatását. Sándor János belügyminiszter most küldötte le Jásznagykunszolnok megye alispánjához határoza­tát, melylyel a város kérelmét elutasítja. Az alis­pán még ma értesítette erről dr. Szentesi-Tóth Kál­mán polgármestert. Berchtold ígér. Gróf Berchtold külügyminisz­ter Bécsben ma délután fogadta Libakova és Fogra albán politikusok látogatását, amely alka­lommal Albánia déli határainak, különösen pedig Argyrokastro hovatartozásának kérdései fölött tárgyaltak. Hír szerint gróf Berchtold a mon­archia teljes támogatását ígérte. Beszámoló: Kelemen Béla, a szegedi második kerület függetlenségi képviselője, vasárnap dél­előtt beszámolót mondott Felsőközponton. Beszá­molójában ismertette a politikai helyzetet és rámu­tatott a Désy-Lukács-pernek arra az eredményére, hogy most már bírói ítélet bélyegzi meg azokat a panamákat, amelyek révén a kormány többséget szerzett magának. Hangoztatta, hogy a normális parlamenti állapotok visszatéréséről mindaddig nem lehet szó, amíg ez a rendszer és ez a többség el nem távozik helyéről. A nagy számban megjelent választók helyesléssel fogadták a képviselő fejtege­téseit és egyhangú bizalmukról biztosították úgy őt, mint az egész ellenzéket. Szerdán minisztertanács A horvát­ kérdés A katonai büntető perrend A létszámemelés Budapest, szeptember 1. (Saját tudósítónktól.) A minisztertanács, mely szerdán lesz, hosszú idő óta egyetlen konkrét eseménye a politikának. Szombaton már a fővárosba érkezett gróf Tisza István miniszterelnök, ma pedig báró Hazai Samu honvédelmi, gróf Pejacsevich Tivadar hor­­vát­ és Jankovich Béla kultuszminiszter. Báró Ghillány Imre fölöm­ívelés­ügyi, báró Harkányi Sándor kereskedelemügyi és Ba­logh Jenő igazságügyminiszter régebb idő óta a fővárosban vannak, úgy, hogy a szer­dai minisztertanácstól csak Teleszky János pénzügyminiszter lesz távol. Holnapra vár­ják Burián István személy körüli minisz­tert is. Fölötte fontos, hogy a horvát minisz­ter — kúrájának félbeszakításával — a szer­dai minisztertanácson megjelenik, mert a tanácskozás egyik kiváló pontja épp a hor­vát kibontakozási akció lesz. A horvát bo­nyodalmak elsimításának megkísérlését a zágrábi merénylet nagyban elősegíti s igy ennek a minisztertanácsnak báró Skerlecz Iván királyi biztos több ígéretét kellett vol­na szankcionálnia. Elsősorban el kell d­ön­teni, hogy a vasúti pragmatika terén adott engedmények­ mikor kerüljenek a Ház elé, mert a javaslat jóformán már készen van, de előterjesztése és letárgyalása természet­szerűen attól függ, hogy Skerlecz megálla­podik-e a pártokkal. Eddig is rokonszenv kísérte Skerlecz fáradozásait, de Dojcic me­rénylete óta ez a szimpátia megnövekedett és a horvát-szerb koalíció újabb közeledése határozottan konstatálható. Közrejátszik végül az a tüntetés is, melyre a dalmát kép­viselők a hágai interparlamentáris konfe­rencián készülnek. Valószínű, hogy — ha ugyan alkalom adódik — vehemens támadást fognak intézni Magyarország ellen. A horvát kérdés mellett a minisztertanács először a fölhalmozódott folyóügyeket fogja­ elintézni, ezek között az árvíz­segély ügyét, mely igazán a leggyorsabb megoldásra vár, azonkívül megbeszélés tárgyát fogja képezni a Ház őszi munkaprogrammja is. A létszámeme­lés körül fontosabb elhatározás nem várható s ez a tárgy legföljebb annyiban sorozható a tanácskozás anyaga közé, amennyiben ez idő szerint ad acta teszik. Röviden már megemlítettük ugyanis azt a bécsi hírt, hogy a létszámemelés fölött való tanácskozást a monarchia mindkét államában a jövő év tavaszára halasztották. Beavatott helyről idevágólag a következő felvilágosításo­­kat nyertük: Az osztrák politikai viszonyokban kere­sendő a létszámemelés elhalasztásának oka. Az osztrák miniszterelnök közölte a hadügymi­niszterrel, hogy a jelenlegi parlamenti helyzet mellett nem biztosíthatja ennek a katonai ja­vaslatnak keresztülvitelét, míg tavaszra a vi­szonyok javulása remélhető. A magyar kor­mány tehát nem játszott közre abban, hogy a javaslat benyújtása elhalaszttassék, annál ke­­vésbbé, mert hiszen éppen Magyarországon már előre biztosítva volt a létszám fölemelé­sének megszavazása. Kiemelendő azonban, hogy a közös kor­mány és a két miniszterelnök között a létszám­­emelés kérdésében beható tanácskozás még nem is volt. Maga a hadvezetőség is ingadozott, vájjon megterhelte-e a parlamenteket és az­­ őszi delegációt a létszámemeléssel. A legköze­lebbi delegációnak ugyanis elég dolga és meg­szavazni valója lesz, hiszen most kell majd likvidálni a Balkán-bonyodalmakkal, a határ­szél megerősítésével, általában a feszült külpo­litikai helyzettel egybefüggő horribilis költsé­geket, — ezenfelül természetesen a rendes költségvetést, a rendes előirányzatokat is. Az a körülmény, hogy az újabb létszám­emelés — mely egyébként körülbelül negyven­ezer emberre fog rúgni —, csak tavaszszal nyer elintézést, elősegíti azt is, hogy azok a ked­vezmények, melyeket a legfőbb hadvezetőség már régebben megígért, egyidejűleg a parla­mentek elé kerüljenek. Emlékezetes, hogy a Reichsrath a véderőről szóló törvény elintézése alkalmából igen sok reformot, javítást, könnyí­tést kért s ennek egy része most teljesülni is fog. A Reichsrath a többi közt a következőket követelte: a haditengerészet reformját kapcso­latosan a hároméves szolgálattal, az egyéves önkéntesség elnyerésének további megkönnyí­tését, a fegyvergyakorlatok korlátozását, az aratási szabadságolás pontos megállapítását és így tovább. Úgy mondják, hogy a hadvezető­­ség eme kívánságok közül többnek teljesítésére hajlandó s az idevágó javaslatokat az újabb létszámemelés ellenszolgálataként fogja be­nyújtani. Az uj katonai bűnvádi perrendtartásról, melynek 1914 július elsején más életbe kell lépni, ma bécsi forrásból azt híresztelték, hogy az életbeléptetés további halasztást fog szen­vedni. Ezzel szemben a császári és királyi táv­irati iroda illetékes helyen úgy értesült, hogy alaptalanok azok a hírek, mintha­ a hadsereg vezetősége a törvényes határidőn túl sem akar­­ja a katonai büntetőperrendtartást életbelép­tetni. Az új perrendtartás állítólag a kitűzött terminusra életbelép. Az életbeléptetési rendelet 1914 július el­sejére ki van dolgozva­ és gondoskodtak már a szükséges katonai igazságügyi személyzetről is. A magyar törvény 487. szakasza értelmében csak egy hadosztály-bíróságot és az ehhez tartozó dandár-bíróságokat kell Magyarorszá­gon olyan személyzettel betölteni, mely a ma­gyar nyelvet bírja, míg a többi katonai bíró­ságnál a magyar nyelv, mint kihallgatási, tár­gyalási és ítélethirdetési nyelv csak nyolc éven belül, a legfelsőbb katonai törvényszéknél pe­dig tizenkét éven belül léptetendő életbe. Meg van téve minden intézkedés arra is, hogy az új katonai büntetőperrendtartást a Landwehinél és a magyar honvédségnél is életbe léptessék. AVLÁG A német császár és a veje Berlin, szeptember . A Vorwärts múlt hó 29-én megjelent szá­mában Braunschweigból keltezett levelet kö­zöl, amely a következőket tartalmazza: Welf forrásból, mely a gmundeni udvarhoz jó viszonyt tart fenn, tudjuk, hogy az es­küvő előtt közvetlenül Vilmos császár, hogy a birodalmi szövetségnek a munkáját meg­­könnyebbitse, arra igyekezett, hogy a cumberlandi herceget Hannoverről való nyílt lemondásra birja. Ellenszolgáltatásul a cumberlandi hercegnek tábornoki rangot és a gárdavértesek uniformisát ajánlotta fel. Dacára ennek, az ajánlatot a cumberlandi herceg visszautasította és azzal fenyege­­tődzött, hogy a huszárok vörös uniformi­sának v­iszahagyásával, Gmundenbe vissza­utazik. Nem került ugyan a dolog kenyér­törésre, mert a császárné közbenjárt, azon­ban a feszültség Berlin és Gmunden között ezidőtől nem szűnt meg. A Nordd. Alig. Ztg. ennek ellenében megállapítja, hogy e jelentésből egy árva szó sem igaz. A Kínai fölkelés Pétervár, szeptember 1. Az orosz távirati ügynökség jelenti Sanghaiból: A kormánycsapatok ma bevették Nankingot A fölkelők a déli kapun át menekültek. Kedd

Next