Világ, 1913. október (4. évfolyam, 232-258. szám)
1913-10-01 / 232. szám
Szerda A régi hadállásokban Az ellenzék taktikája — Őszi munkaprogramra — Nincs békeajánlat — Kossuth a helyzetről Budapest, szeptember 30. (Saját tudósítónktól.) Csütörtökön vagy szombaton közös minisztertanács lesz Bécsben, melyen a delegációk ülésezésének időpontját és programmját állapítják meg s amelyen a két kormány a katonai követelésekkel szemben állást foglal. Ezen a minisztertanácson magyar részről a miniszterelnökön kívül báró Hazai honvédelmi és Teleszky János pénzügyminiszter vesz részt. A kereskedelempolitikai kérdések, melyek a szerb szerződés revíziója folytán rövidesen aktuálissá válnak, a legközelebbi közös minisztertanácson kerülnek csak szóba. A bécsi tanácskozás, a delegáció időpontjának megállapítása után lehet csak véglegesen megállapítani a parlamentek munkaprogrammját is. Az már ma is előrelátható, hogy az őszi ülésszak meglehetősen rövid lesz. Október nyolcadika, a megnyitás után legalább egy hetet kell hagyni a bizottságoknak a benyújtandó törvényjavaslatok elintézésére. Körülbelül négy hetet szánnak a delegáció munkájára, a féléves budget elintézése is igénybe vesz három-négy hetet, két hetet szánnak a karácsonyi szünetre is, mert pihenni is kell a nemzeti munkában. Az esküdtszék és közigazgatás reformjára, a választókerületek új beosztására, a választási bíráskodás reformjára alig marad idő. Pedig ezek is sürgős javaslatok, annyira sürgősek, hogy a választókerületek új beosztása dolgában most már a miniszterelnökhöz is turnusokban járnak a munkapárti képviselők. Ez a sürgős, lázas, kapkodó munka, ma már biztosra vehető, hogy az ellenzék kritikája, ellenőrzése nélkül fog végbemenni. Appolnyi Albert ma délelőtt hosszú ideig tanácskozott Kossuth Ferenccel, hogy a tornyai megbeszélések alkalmával az ő felfogását is képviselhesse. Ma este Kossuth Ferenc hosszú időt töltött a függetlenségi pártkörben, beható eszmecserét folytatott a párt tagjaival. A délutáni tanácskozásról az a hír szivárgott ki, hogy Apponyi is, Kossuth is amellett foglaltak állást, hogy az ellenzék ne vegyen részt a normális parlamenti tanácskozásokban. Mivel Apponyi a taktikát nem elvi, de célszerűségi kérdésnek tekinti, az ellen nem lenne kifogása, ha egyes nagy elvi jelentőségű kérdések tárgyalásakor, mint közigazgatási reform, választókerületek beosztása, egy-egy ellenzéki szónok deklarációszerű felszólalásban leszögezné a parlamentben az ellenzék felfogását. Végleges határozat ebben a kérdésben csak a tornyai megbeszélések után lesz, de valószínű, hogy Apponyi álláspontját megáévá teszi az egész ellenzék. A munkapárt és ellenzék között nem hozott közeledést a nyári szünet. Az utóbbi időben ugyan békés hangok, kompromisszumos hírek szálingóztak a kormánypárti berkekből, ezekből a békepróbálkozásokból azonban nem lesz béke. Az iránt nem hagyott kétséget Tisza, hogy a választójog, házszabályreform kérdésében nem enged. Nem tesz egy jottányi koncessziót sem. A reparciós követelés dolgában addig elmenne, hogy az ellenzék jelenlétében házhatározat pecsételje meg, hogy június négy nem szolgálhat precedensül. A parlamenti őrség dolgában ismertettük Beöthy Pál konceszszióit. Azzal természetesen a munkapárt is tisztában van, hogy az ellenzék nem éri be ennyi kompenzációval s mivel csak hatalmi kérdést látnak a mostani harcban, nem akarják új resusnek kitenni a pártot. A függetlenségi párt közhelyiségeiben felkerestük ma este Kossuth Ferencet, hogy ezekről a kérdésekről az ellenzék álláspontját tőle megkérdezzük: — Nagyon nehéz a mai kiélesedett helyzetben ezekről nyilatkozni. Úgy hallom, a munkapárt részéről békésebb szellők fújnak, kompromisszum-javaslatokról történik említés s ilyenkor csak a párt megkérdezése, pártkonferencia után lehet teljes nyíltsággal beszélni. Gróf Károlyi Mihály, pártunk ügyvezető elnöke, különben sincs itthon s nagyon természetes, hogy nélküle ilyen kérdésekben nem döntünk. Áll ez természetesen az ellenzék taktikájára is, amelyet a többi ellenzéki pártokkal egyetértésben fogunk megállapítani. .. • • • — Az egyéni véleményemet kérdezi? A helyzet nagyon súlyos ... de nem, ugye belátják, hogy az ember nem hangsúlyozhat, nem hangoztathat egyéni véleményt, ha egy pártot kell reprezentálnia . . . A függetlenségi párt természetesen nem gondol kompromisszumra, amit Tisza egyénisége mellett képtelenségnek tart. A párt összes képviselőtagjait felrendelte október hetedikére a fővárosba. A politikai élet kezdete meglátszik a munkapárton is. Egyre több képviselő gyűl össze s ma feltűnően sok főispán járt a pártkörben. Úgy tudjuk, a választókerületek beosztása miatt. Ma Hengelmüller László, a monarchia volt washingtoni nagykövete és Széchenyi László is a klub vendégei voltak. Tisza velük beszélgetett hosszasabban. Beöthy Pál tegnap délután a miniszterelnöknél volt. A munkapártban úgy tudják, hogy főként adminisztratív ügyeket beszéltek meg. — A professzori pályára megy tehát? — mondotta egy napon, amikor tanuk nélkül beszélgethetett vele. — Igen. __ Szép pálya. Az ifjú lelkeket hajlítani, irányítani, a jó, a szép, az igaz iránt őket fogékonyakká tenni. __ Azt mondják, sok méreggel és boszankodással jár. Alice kissé elkedvetlenedett. Szerette volna hallani, amint az ifjú kifejti előtte szép pályájának eszményi voltát s ne annak kellemetlen oldalát lássa. __ Üljön le, kérem, ide mellém. S beszélgessünk egyről-másról. — Köszönöm. Tudom, mivel tartozom önnek. — Jó, jó! De ha én megengedem, hogy üljön le. — Nem fogok a tisztelet ellen véteni. — De nézze, Viktor, így ülve fel kell tekintenem magára, ami kényelmetlen. Még a nyakam is megfájdul. — Állni fogok, kérem — felelt konokul a fiatalember és semmi hatalom nem bírta rá, hogy helyet foglaljon. Alice a fejét rázta. Az ifjú szögletessége kezdte boszantani. De nem lehetett a dolgon segíteni. Próbált tehát más módon a fiatalember lelkébe pillantani. __ Milyen tárgyat fog előadni? — kérdezte érdeklődéssel. — A matematikát. — Mintha kissé száraz volna ez a tárgy. Alice várta, hogy kifejtse nézeteit az ifjú arról a tudományról, melylyel egész életét akarta tölteni. El volt készülve valami nagyszerűre s hallani a rejtett szépségről, amely a számok csoportosításában, kombinálásában, egymással és a világ minden tüneményeivel való viszonylataiban van. Alice fantáziája el tudta képzelni azt a költészetet is, amely a matematikai tételekben rejlik s melynek segítségével az égi testek járását, csillagok futását, üstökösök pályáját s az univerzum titkait is ki lehet fürkészni s igy az emberi gondolkozást a végtelenségig ki lehet szélesiteni. Csalódottan tapasztalta, hogy az ifjú ezeket a rejtett s csak kevés ember által észrevehető szépségeket soha sem látta. Csak annyit jegyzett meg: — Én szeretek szármüveletekkel bajlódni. A szép özvegy megint csak a fejét rázta s most már mosolyogva nézett az előtte álló félszeg alakra. — De most kitapintom, mi rejlik lelke mélyén — gondolta s fürkészően nézett rá sugárzó szemekkel. — Mi a véleménye a pénzről, barátom. — A pénzről? — ismételte bambán az ifjú. — Arról. Mi a pénz? A fiatalember a plafonra nézett, azután a padlásra, majd a szép asszonyra. Tétován, zavartan, mint vizsgázó diák, akit a kérdés meglepett. — A pénz? . . . szólt vontatottan — a pénz, az pénz. Alice kacagott, hogy a könyei csurogtak. Olybá tűnt fel előtte, hogy ilyen emberpéldány még nem került elébe. — No igen — folytatta —, de mi a pénz voltaképpen? ... Mi a lényege és jelentősége? — Forgalmi érték. — Bravó — nevetett tovább Alice — és nem gondolja, hogy a pénz megmérgezheti a szerelmet is? Megronthatja a házasságot s kiölheti az ideálisinást a szivekből? . . . — Erre nem gondoltam soha. Nézze barátom, elmondok magának egy történetet. S elmondta neki a maga bájos beszélő modorában a történetet a szegény és gazdag ember zsákjáról. Azután leste a hatást. De az ifjú vízszinti szemeiben, amelyekben semmi mélység nem volt, semmiféle kifejezést nem vett észre. — Mit tart, barátom, erről a történetről. — Ostobaság — felelte ez —, hülye volt, aki azt kigondolta. De ezt már Alice nem bírta ki tovább. Felugrott helyéről s kezet sem nyújtva a fiatal embernek, kacagva vonult vissza s még akkor is nevetett, mikor este aludni tért. * — Mégis vissza kell térnem Szende Simonhoz — gondolta s lassan kint megérlelődött benne az elhatározás — mert az mégis csak különb, mint ez az idióta. S azután elgondolkozott, milyen balsors az, amely üldözi. Egyetlen egyszer találkozott valakivel, akit romlatlannak tartott s akinek lelkét nem mérgezte meg, nem töltötte el egoizmussal a pénz. És ez az egyetlen ember is ostoba, a kétségbeejtésig ostoba. — Nehéz teher a pénz, ha az ember kénytelen azt egész életén át magával cipelni __ gondolta, mielőtt álom szállt volna a szemére —, de inkább ezt cipelem, hordozom, mintsem az életemet hozzákössem egy tuskóhoz, egy mamlaszhoz, akinek mindene van, csak lelke nincs. világ 1913. október 1. 3 Budapest, szeptember 30. A honvédelmi miniszter Zágrábban. Zágrábból jelentik: Báró Hazai Samu honvédelmi miniszter ma reggel 8 óra 50 perckor Zágrábba érkezett. A pályaudvarról egyenesen a hadtestparancsnokságra hajtatott, ahol báró Khemennel tanácskozást folytatott a honvéd tüzérség, laktanya felállítása tárgyában. A honvédelmi miniszter este viszszautazik Budapestre. Báró Skerlecz üdvözlése. Báró Skerlecz Iván horvát-szlavónországi királyi biztos ma Rumából a következő táviratot kapta: „A horvát és szlavónországi németek szövetségének megalakítása céljából egybegyűlt németajkú polgárok tiszteletteljesen üdvözlik Nagyméltóságodat azzal az őszinte kívánsággal, hogy a lrai nehéz időkben az ország minden ereje együttműködjék, hogy előkészíttessék az ország állapotainak az egész ország és valamennyi polgára javára való mielőbbi rendezése“. Az üdvözlésre báró Skerlecz Iván a következő távirattal válaszolt: „Hálásan köszönöm távirati úton közölt üdvözletüket. Mindenben osztom azt a nézetüket, hogy a normális álalpotoknak az országban való helyreállítására az összes erők együttműködésével kell törekedni s e tekintetben számitok Horvát- Szlavonország németjeinek kipróbált hazafias támogatására. Skerlecz.