Világ, 1913. november (4. évfolyam, 259-283. szám)

1913-11-01 / 259. szám

Szombat­ ­Célokra, hol a közigazgatás önkénye a nép boldogulását állandóan fenyegeti, hol százezreket mesterségesen tartanak m­eg az analfabetizmusban és az alko­holizmusban, hol éhes diákok százai képtelenek a vizsgadíjakat lefizetni, hol szigorú árfolyam mellett veszik a mandátumokat és a közjogi méltóságo­kat, honnan évente ezrek menekülnek el az éhenhalás elől és ezreket szu­ronynyal kisértet vissza a napszám­lenyomó osztályuralom, az ilyen or­szágban politikai passzivitást prédikálni minden erkölcsi törvény kigúnyolása. Lám, mikor az Egyesült Államokat már-már teljesen elborították a trust­­korrupció és a Tammany-Hallok pisz­kos árjai s mikor a jók és tisztessége­sek undorral fordultak el minden po­litikától, épp az amerikai egyetemek­ről indult ki az a purifikáló mozgalom, mely hadat üzent a politikai kijárók­nak és egyéb panamistáknak. Az ame­rikai szellemi élet legjobbjai — és nem utolsó sorban a nők — voltak azok, kik széttépték a nem-politizálás*hitvány elméletét és csatasorba szólították az or­szág minden szellemileg ép és erköl­csileg független alkatelemét. Trust és Tammany-Hall nélkül Magyarország erkölcsi válsága még sok­kal mélyebb és keservesebb, mint az amerikai, mert nem a gazdasági alko­tásvágy féktelenségeiből, a kapitalizmus visszaéléseiből és a szabadság szervezet­lenségéből született meg, hanem az ázsiai tespedésből, az úri dologtalanság­­ból és a bihari jogfosztottságból. Ilyen körülmények között mielőbb fel kell oszlatni a nem-politizálók pártját s meg kell szervezni minden becsületes és független ember bátor és elszánt harci szervezetét! vér­folyamat megindította. S legyünk igazságo­sak s ismerjük el, hogy amint a magyar a poli­tikában felszabadult, szabadelvűségen kezdte, s Deáktól és Eötvöstől fogva Szilágyi Dezsőig nagyokat alkotott, forradalom nélkül is. Vá­­zsonyi abban is magyar, hogy hegyeket tud megmozdítani emberhalál nélkül, s tud osz­tályokat emelkedni segíteni, de egységesebb nemzetbe, mint aminő lehet az olyan társa­dalom, melyben körülzárt urak ülnek os­tromló sokaság közepett . . . Vázsonyi most szemmel láthatóan beérke­zik. Vezérek közt áll, a nemzet első sorában, s nagyságának az a próbája, hogy magától ér­tetődően áll ott — sem ő nem szédül meg bele, sem mások nem csudálkoznak rajta. Éppoly természetessé tudja magát tenni, mint amily magától értetődőnek tudja éreztetni, hogy lop­ni nem szabad, komiszkodni nem virtus, a kis ember is ember s az igazság az élet. Az erkölcs és az értelem frázisból valósággá kezd lenni nálunk s a nép emberének hatalmával válik azzá, kinek annyira egyéni sajátsága, mint az, hogy milyen a szeme és jó-e a gyomra. Egy hatalmas és félelmetes nagy emberben, ki egy­ben a legjobb és legkedvesebb fiú a világon, rengeteg elméleti s kivált gyakorlati tudásában úgy átitatva a belletrisztikától, mint a legki­sebb önképzőköri gimnazista. Nemcsak test­vérünk a tollban, de hű és hálás olvasónk. Jó ,tudni, hogy van é­s kezd egy országnyi lenni azoknak a száma, kik e tudatban nyugodtab­­­ban alszanak és bátorságosabban ébrednek. VILÁG 1913. november 1. 3* Uj helyzet Sorakozik az ellenzék — Panama­­vádak a parlamentben — Nyilat­kozik a Forgalmi r.-t. a., Budapest, október 31. (Saját tudósítónktól.) A tegnapi ülés hullámai átviharoztak a mai napra s nem is ülepednek el egyhamar. Ma már világos: az ellenzéki taktika megváltozása új helyzetet te­remtett Új helyzetet a parlamentben és az or­szágban, új lehetőségeit a küzdelemnek, az eredményeknek, a győzelemnek. Az ellenzék­ felvillanyozva, sokszoros harci kedvvel készül erre a küzdelemre s jellemző a hangulatok megváltozására, hogy az újoncjavas­latok el­intézése utánra várják a kormány bukását Október harmincadikán — így mondják az ellenzék körében — megvívta Tisza a maga aspemi csatáját. Ekkor szétfoszlott a győzhe­tetlenségébe, sebezhetetlenségébe vetett hit és most kezdődik Tisza István téli hadjárata. Azt az ellenzék körében is elismerik, hogy az elnökség eléggé legális volt s úgy gondolják, hogy a tegnapi kudarc után, november 4-én, nem lesz már ennyire engedékeny az elnök s el vannak készülve a parlamenti őrség új debütjére. A munkapárton is elismerik, hogy Tisza nem volt tegnap a megszökött jó debatter, hogy nem tudta felfogni a kíméletlen hevességű rohamot. Ott viszont azt írják az eredmény, a siker oldalára, hogy a parlament normális működése voltaképpen már­­helyreállott a tegnapi üléssel. A vérmesebb fantáziájúak már arról is tudnak, hogy az ellenzék békülni akar. A még vérmesebb fantáziájúak már a béke­feltételekről is tudnak. Reparálni kell vala­milyen formában az alkotmánysérelmeket és revideálni a házszabályt. Ezen az áron — így mondják — megbékül az ellenzék. Mondani sem kell, hogy ezt a reménykedést csak a vágyakozás sugallja. A béke ára, a rendszer bukása és a demokratikus választójog s ez a két kérdés az, amiben Tiszával nem lehet békülni. A margitszigeti-ügy­ i miniszterelnök tegnapi szereplését azzal is magyarázzák — ez bizonyára részvétet ér­demlő körülmény — hogy beteg, a fizikuma­­ van megtámadva. Ez a különben sajnálni való­­ körülmény sem változtathat természetesen­­ azon, hogy a jövőben mindig szemben találja­­ most már az ellenzékkel magát. Az esküdtszéki­­ és sajtóreform ellen való harc nem lesz kizáró­­l­­agos tárgya az ellenzéki rohamoknak. A kép­­­­viselőház elé kerül teljes terjedelmében a Délg­­i per anyaga s különösen a miniszterelnök sze­­­­replését akarja tisztázni az ellenzék. A Pallavi­­cini-féle tanuszerzési vád új adatok világossá­gában kerül a Ház elé és a margitszigeti játék­bank dolgáról is lesz még Vázsonyinak sok mondanivalója. Az aradi mandátumok és báró­ságok közti összefüggés ügye is élénk vita tár­gya lesz s úgy lehet, 51 Pool dolgában is elhang­­zik a pártkassza-vád. A margitszigeti ügy most két irányban fo­lyik. Egyrészről Kristóffy József szerepét akarják és kell tisztázni. Kristóffy Budapesten van, téves az a hir, hogy elutazott s ma újból bejelentette, hogy Mándy Samu vádjai nem igazak. Mándy viszont fenntartja állításait. Más részről az Általános Forgalmi r­-t. nyilat­kozik ma s ez a nyilatkozat igen súlyos adato­kat tartalmaz. A társaság nyilatkozata a kö­vetkező: Ügyünkkel kapcsolatosan gróf Tisza István miniszterelnök úr tegnapi képviselőházi beszé­dében is több ténybeli tévedés található. Mi ez alkalommal sem kívánunk ezekre a nyilvános­ság előtt részletesen rámutatni, mert ügyünket ,a bíróság előtt kívánjuk megvitatni. Két dolgot azonban kénytelenek vagyunk kiemelni. Elsőik­ben is mi soha nem fenyegetődztünk és lehetetl­­en követelésekkel soha elő nem állottunk, aki a miniszterelnök urat így informálta, tudva va­lótlant állított egy valaki útján, aki a miniszter­­elnök úr bizalmát is épp úgy bírta, mint a mienket, tudomására hozattuk a miniszterelnök úrnak, hogy mi semmi egyebet sem kérünk, mint pusztán olyan kiadásaink megtérítését, amelyeket elismervén­yekkel tudunk igazolni Más kérelmünk sohasem volt. Másodszor konstatálni kívánjuk, hogy mi soha pártcélokra egyetlen fillért nem adtunk. A „pártkassza“ vagy „pártcélok“ kitétel tárgyalá­saink során soha elő sem fordult Mi Lukács László miniszterelnök úr egyenes felhívása és utasítása folytán 1.400.000 koronát kifejezetten a rendelkezési alapra fizettünk és pedig Jeszenszky Sándor államtitkár úr szabálysze­rűen kiállított írásbeli meghagyása alapján, Általános Forgalmi Részvénytársaság. Ez a nyilatkozat több okból fontos és je­lentős. Megállapítja, hogy Tisza beszédében ténybeli tévedések vannak. Sajnos, nem jelöli meg, mik a tévedések s igy a homály még sű­rűbb ebben az ominózus ügyben. Megállapítja, hogy Tisza egy meghittje utján érintkezett a társasággal. Fontos volna tudni, ki volt a tár­saság — Tisza szerint „kompánia“ — és a mi­niszterelnök közös bizalmasa. S megállapítja a nyilatkozat, — amit mi már megírtunk —, hogy nem a pártkasszába, hanem a rendelke­zési alapba fizettettek be a pénzek, holott Tisza­­ úgy mondta, hogy a pártkasszába fizették az­­ 1.400.000 koronát. Érthetetlen Tisza tévedése,­­ mert azt még­sem hisszük, hogy a pártkassza és rendelkezési alap az ő szemében ugyanegy s így újra van egy tisztázásra váró pont: miért mondta Tisza azt, hogy a pártkasszába fizették a pénzt? Ki informálta így? A munkaprogram. A munkapárt és kormány nem gördít aka­dályt e homályos pontok, e sötét kérdések tisz­tázása elé s épp ez teszi kétségtelenné azt a közlésünket, hogy a kormány kifogyott az idő­ből, nem tudja végrehajtani programmját. Ezen a bajon úgy akarnak segíteni, hogy a delegációk ülésezése alatt is tarttatnak üléseket a képviselőházzal, így egyszerre két fronton folyik a küzdelem, ami nemcsak a képvise­lőkre lesz megkettőztetett munka, hanem a parlamenti őrségre, melynek Budapesten és Bécsben is szolgálatot kell teljesíteni. A pozitív alkotások közül főként a választókerületek új beosztásával foglalkozik a kormány, ami — értesülésünk szerint — már befejezése felé kö­zeledik. Budapest, október 31. Betiltott népgyűlés. A Választójog Or­szágos Szövetségének kiskunfélegyházai fiók­ja a szociáldemokrata párttal együtt vasár­napra népgyűlést hívott egybe, melyen az esküdtszék és a sajtójog tervbevett reform­jával megtámadott közszabadság védelmére akart kelni. A népgyűlést bejelentették a vá­rosi rendőrkapitánynak, aki azonban a be­jelentést nem vette tudomásul s annak meg­tartását betiltotta, hivatkozva a Lukács László által kiadott belügyminiszteri rendeletre, mely neki erre abszolút jogot ad, Csongrád bízik. Szentesről jelentik: Csongrád vármegye törvényhatósági bizottsága dr. Cicatricis Lajos főispán elnöklésével tartott közgyűlésén a kormány bemutatkozó leiratának tárgyalása során 99 szavazattal 36 szó ellenében határozati javasla­tot fogadott el, melyben a törvényhatósági bizott­ság legteljesebb bizalmát nyilvánítja. A bizalmi indítvány napirendre tételét Reöck Iván bizottsági tag javasolta. Az állandó választmány javaslata mellett Fekete Márton orsz. képviselő szólalt fel Az alispáni évnegyedes jelentés tudomásulvétele után a közigazgatási bizottság jelentését és a jövő évi költségvetést hagyták jóvá. Ezután egyes megüre­sedett állásokat töltöttek be, .

Next