Világ, 1913. december (4. évfolyam, 284-308. szám)
1913-12-02 / 284. szám
Keáa Őrség, Kitiltás, sztrájk A delegáció ülése Apponyi, Andrássy, Károlyi, Hadik támadása Budapest, december 1. Annak az elkeseredett, végső erőfeszítéssel megvívott politikai harcnak, mely másfél esztendő óta Magyarország testét rázza, csak egy kicsattanása, nem is erős fényű kirobbanása a delegáció mai plenáris ülése. Ennek a több órás ülésnek sokszor szenvedélyes éles jeleneteiből, abból a ziháló, konok keserűségből, melylyel a szembenállók egymás ellen támadtak, megértheti mindenki, az elkeseredésnek, szenvedélynek, milyen magas a hőfoka itthon, milyen magasan lobognak itt a harc tüzei, ha a delegációban, mely hűvös, halk volt legizgalmasabb tanácskozása napjain is, ennyi erővel, ilyen szenvedélyességgel támadnak egymásra az ellenséges táborok . . . ... Az ellenzék a magyar parlamentarizmusnak csak azon fekélyeit akarta feltárni ezen az ülésen, amelyeket törvény és jog ellenére a delegációba is átültettek. Szóba került tehát a parlamenti őrség felvonultatása a delegációban is, megvitatták Pakovszky István kitiltását. Ezt megelőzte gróf Károlyi Mihály felszólalása személyes kérdésben. Károlyi a miniszterelnök legutóbb elhangzott támadásaira akart válaszolni, a francia tőke és a magyar gazdasági élet viszonyában elfoglalt álláspontját akarta körvonalazni, de mikor a magyar közélet korruptságára mutatott rá, mint hitelünk egyik lerombolójára, lecsapott reá az elnök s beléje fojtotta a szót. — Mert a panama szó említése olyan, mintha egy villanygombot nyomnának, mely akcióba hozza azt az áramot, mely után a szómegvonás következik — mondotta gróf Apponyi Albert. Ezután gróf Andrássy Gyula szólalt fel. A munkapárt magatartását tette szóvá, mely a legutóbbi plenáris ülés megtartását lehetetlenné tette. Nagyon éles, kemény hangon bélyegezte meg ezt a „sliklit“, „kniff“-nek ítélte a munkapárt,„prepotens“ magatartását s tiltakozott az ellen, mintha az ellenzék viccből akart volna obstruálni. Apponyi is szokatlan élességgel fakadt ki az ellen, hogy a munkapárt, elnök, közös miniszterek „összebeszéltek“, a kisebbség jogainak kijátszására. Hadik János hozta szóba a parlamenti őrség delegációs szereplését. Később Andrássy belekapcsolta ebbe a vitába Rakovszky István kitiltását a delegáció üléseiből. A kormány a maga álláspontja védelmére báró Láng Lajost, Berzeviczy Albertet és gróf Tisza Istvánt küldte harcba. Kétségtelen, hogy ebben a viaskodásban a kormány maradt alul. Az ellenzéki szónokok a közjogi tudásnak olyan felkészültségével, az alkotmány-jogi érvelés olyan dús arzenáljával vonultak fel, amelylyel szemben abszolút gyönge volt a munkapárt formalitásokra, szőrszálhasogatásra épített védekezése. Szinte sajnáljuk azt a dús készültséget, azt a széleskörű jogászi tudást, melyet erre a kérdésre fordított az ellenzék. Az erkölcsi diadal — mert ebben a kérdésben fölénynyel győztek — nem tudjuk, fölér-e azzal a munkával, energiával, mely a két közjogi kérdésnek megvilágítására fordittatott. A vita mérlegére leginkább jellemző gróf Khuen- Héderváry beszéde, aki legálisan és nyíltan beismerte, hogy a kormány inkább a szükség, mint a jog alapján áll . . . A vita éles, kíméletlen hangja csak ouvertürje a delegációs küzdelemnek. Jellemző a hangulatra, a kedélyek túlfűtöttségére, feszültségére Andrássy és Tisza összetűzése. Ennek a kis epizódnak felvillanó fényénél megmutatkoznak az ellentétek, örvények s Apponyi interpellációja a külügyminiszterhez, mely az expozé hézagainak kitöltését, homályainak eloszlatását sürgeti, csak előjátéka az igazi küzdelemnek. Tisza a többségről beszélt s a nyugodt, magán mindig uralkodni tudó Andrássy azt vágta oda: — Az Elek Pál többsége. Apponyi a jogrendről szólott s a temperamentumosabb Hadik közbeszólott. •— Nem sokáig kormányoznak szuronynyal és erőszakkal. Károlyit megintette az elnök. Az volt a válasza: — Konstatálom, hogy akkor kaptam elnöki intést, mikor a panama szót kimondottam. S Andrássy, mikor Tisza a maga meggyőződésének őszintesége mellett tett vallomást, csak ennyi elégtételt adott: — Lehet, hogy a miniszterelnök meggyőződése őszinte, de önök a politikai meggyőződést mindig a jogi meggyőződés fölé helyezik. Ilyen szenvedélyes hangulatban nem kezdte meg a delegáció a közös kormány munkájának bírálatát. — Az ülés kezdete negyedtizenegy órakor. — Báró Láng Lajos nyitja meg az ülést. A közös kormány tagjai közül jelen vannak: gróf Berchtold Lipót és Bilinski Leó. A magyar kormányt gróf Tisza István, báró Burián István, Teleszky János, báró Harkányi János képviselik. Elnök megnyitja az ülést. A mai ülés napirendje a további teendők iránti intézkedés és hogy az elnök hajlandó megadni, a bizottság tagjainak kérésére, az alkalmat a mai napon arra, hogy a palotaőrség kérdését megbeszéljék. Mielőtt erre rátérnének, gróf Károlyi Mihály személyes megtámadtatás címén kér szót. A bizottság az engedélyt erre megadta- Károlyi és a francia tőke Gróf Károlyi Mihály megköszöni az engedélyt, majd így folytatja: Szükségesnek tartom, hogy itt nyilatkozzam és megnyugtassam a külföldet, hogy miképp gondolkozik e kérdésben az ellenzék vezére . . . (kijavítja) az ellenzék egyik vezére. A külügyi albizottság ülésén kifogásoltam azt a rideg hangot, melyet a külügyminiszteri expozé Franciaországgal szemben használ. Nyilatkozatomat a miniszterelnök úr félreértette és félremagyarázta olyanképpen, mintha én azt akartam volna elérni beszédemmel, hogy a francia tőke ne jöjjön be Magyarországba. A külügyi albizottság ülését megelőzőleg egy francia újságíró, az Echo de Paris munkatársa, megintervjúvolt. Nyilatkoztam is, de a nyilatkozat nem jelent meg. De megkérdeztek magyar újságírók, akiknek elmondtam véleményemet erről az ügyről. Azt, amit mondottam, ma is fenntartom. A miniszterelnök, aki már a delegáció albizottsági ülésén konokul félremagyarázta beszédemet, egy hármas küldöttség előtt ismét szóvá tette ezt és pedig szóvá tette nagyon különös hangon. A hangra speciális okokból nem válaszolok, csupán azt felelem, amit 1871-ben Tisza Kálmán felelt Németh Albertnek, aki egy költségvetési vita alkalmával igen élesen megtámadta. Tisza Kálmán akkor így felelt: . Russica natura tenet sua iura.“ (A paraszt természetnek mindig megvan a maga joga.) Ezt felelem most én is a miniszterelnök úrnak. Senki jobban, mint én, nem kívánja, hogy a francia tőke Magyarországba jöjjön. Az a vád, hogy az én nyilatkozatom a külföldet helytelenül informálná a magyar viszonyokról, nem állhat meg. A mai világban egy ország hitelviszonyait teljesen ismerik a többi országok, hiszen a napi árfolyamokat is pontosan tudják és ha Magyarországnak kevés a hitele, annak nem az én intervium az oka, hanem az, hogy nem lehet hitele egy olyan országnak, ahol a kormány panamázik. Elnök figyelmezteti, hogy csupán személyes megtámadtatásra adott teret, az ügyrend is tiltja, hogy ily kérdéseket a delegációban tárgyaljanak. Gróf Károlyi Mihály: Csupán a személyes megtámadtatás ellen akartam védekezni, mert szükséges volt, hogy elmondjam, amit el akartam mondani az ország belpolitikájáról is. Az elnök ragaszkodik ahhoz, hogy erről a kérdésről nem lehet beszélni. Gróf Károlyi Mihály: Akkor hát ezek után abba is hagyhatom a beszédemet, ha nem adnak engedélyt arra, hogy szóljak. (Leül.) Panama és szómegvonás Gróf Apponyi Albert: Az ügyrendhez kérek szót. Ha egyszer az elnök megadta az engedélyt a felszólalásra gróf Károlyi Mihálynak, akkor utólag nem lehet tőle ezt az engedélyt megvonni. Az volt ellene a vád, hogy az ország pénzügyi helyzetéről olyan módon nyilatkozott, amely az országnak árt. Erre a vádra neki válaszolnia kell. Károlyi megmaradt a megszabott korlátok között, amikor nyilatkozatát mellékkörülményekkel indokolta s azt fejtegette, hogy nem az ő nyilatkozata az, amely a külföldi véleményét előidézte, hanem az az erőszakos, korrupt, a törvényeket és szabadságokat lábbal tipró politika, amelyet a miniszterelnök s a kormány folytat. Ha nem engedik meg Károlyinak, hogy beszéljen, akkor ez a bizottság által előbb megadott engedelem visszavonását jelenti. Csodálatos, hogy mikor valaki itt a panama szót kiejti, mintha egy villamos gombot érintenének meg, azonnal elnöki szót megvonás következik. * Elnök: Ismétli, hogy belügyeket a delegáció nem tárgyalhat. Gróf Tisza István: Károlyi arra kapott engedelmet, hogy személyes megtámadtatás ellen védekezzék, de nem arra, hogy hosszú financiális értekezést tartson. Ami a dolog érdemét illeti, Károlyi jellemét és hazafiságát nem érintette, csak pénzügyi kérdésekben való szakértelméről gyakorolt, elismeri, nagyon szigorú kritikát. Felolvassa Károlyi nyilatkozatát s azt mondja, hogy az egész világon sehol sincs olyan pártvezér, aki úgy nyilatkoznék országa pénzügyi helyzetéről. Mint miniszterelnök kötelessége volt a nyilatkozatot visszautasítani. Gróf Apponyi Albert: Konstatálja, hogy míg a Károlyinak nem engedték meg, hogy védelmét előadhassa, addig a miniszterelnök per longum et latum nyilatkozhatott. (Ellentmondások a munkapártban.) Élénken emlékeztet ez a Faust ama jelenetére, ahol MeiD'o azt mondja Faustnak: „Haut nur zu, Herr Doctor ,sich pariere“. Az elnök a munkapárt Mefistója. A munkapárt csak támadjon, az elnök majd gondoskodik a védelemről. Elnök: Megállapítja, hogy a miniszterelnök csak szűk keretben nyilatkozott. Gróf Károlyi Mihály: Úgy látom, nem akarják megengedni, hogy válaszolhassak a miniszterelnök támadására. Ezért hát csak annyit jelentek ki, hogy majd más alkalommal adom meg a választ Elnek: A bizottsági tag úrnak nincs joga feltételezni, hogy én nem engedem meg beszélni,, ha a kellő korlátok között maradna. Kritika a munkapárti sztrájkról Gróf Andrássy Gyula: Nem az imént lefolyt szomorú incidensről akar megemlékezni, mert nyilvánvaló, hogy az ellenzék itt is ugyanabban a helyzetben van, mint Budapesten a képviselőházban és szemben találja magával a kormány és a munkapárt szolgálatában álló elnöki hatalmat. Ez nagyon meg fogja magát boszélni — mondja Andrássy emelt hangon — itt a delegációban is. (Mozgás a munkapárton.) Szóvá teszi a kormány magatartását a múltkori plenáris üléssel szemben. Technikai obstrukciót rendeztek egy fontos kérdésben összehívott teljes ülés ellen. Az elnök megszegte a delegációs ügyrend 51. és 52. szakaszát, amely szerint a delegátusoknak az ülésszak tartama alatt nem szabad eltávozniuk két napnál hosszabb időre. Nem is azért mentek el, mert sürgős dolguk volt, hanem azért, mert egyszerűen összebeszéltek az ellenzék ellen. Az elnök tudta ezt, nekem magamnak mondotta, hogy kár felutazni Bécsbe, mert a munkapárt nem megy fel és az ülést nem fogják megtarthatni. Nyilvánvaló tehát, hogy előre megbeszélt módon megobstruálta a munkapárt az ülést. Milyen joggal háborodik fel tehát a képviselőházban a munkapárt a technikai obstrukció ellen, ha maga ilyen brutális példát ad az obstruálásra. De hát ezen nincs mit csodálkozni ott, ahol egyik jogsértés a másikat vonja maga után. Ez már természete a jogsértéseknek. Konstatálja, hogy az elnök összejátszva a munkapárttal, megszökött a tárgyalás elöl, bár az ellenzék az eddigi tárgyalásokban minden oldalról elismert tökéletes objektivitással vett részt. Gróf Apponyi Albert: Örül, hogy kétségtelenül megállapíttatott, hogy ez a dolog előre megbeszélt puccs volt. Mindenesetre szeretném tudni, hogy miért volt ennek részese a delegáció elnöke és ki értesítette a közös minisztereket, akik távolmaradásukkal részesei lettek a trükknek. Elnök: Kijelenti, hogy önszántából hívta össze a mai ülést, hogy ezen megbeszéljék azt az ügyet, amit a múltkori ülésen nem lehetett tárgyalni. Gróf Tisza István: Nem vagyok ugyan tagja a bizottságnak, de mint a többség vezére, aki hivatva ,van a többség munkájátvezetni és azért a VILÁG 1913. december 2. 3