Világ, 1913. december (4. évfolyam, 284-308. szám)
1913-12-02 / 284. szám
4. 1913. december 2. VILÁG felelősséget vállalni, ezen a címen szólalok fel és kijelentem, hogy az ügyért a felelősséget vállalom. A múltkori ülésen megkérdezett engem gróf Berchtold külügyminiszter, hogy megjelenjenek-e a közös miniszterek, mire én nemmel feleltem és azzal indokoltam, hogy az, amit tárgyalni akarnak, az ország belügye. Gróf Andrássy Gyula: Hát akkor miért jöttek el ma? Gróf Tisza István: Mert a mai ülésre is csak a további teendők megbeszélése van kitűzve. A maga részéről kijelenti, hogy a többség a legteljesebb lojalitással fog eljárni ezentúl is a kisebbséggel szemben és ezt azért szögezi le, nehogy azt majd Andrássy fenyegetésének tudják be. Vegye tudomásul a kisebbség, hogy az az idő megszűnt, mikor a kisebbség dirigál. Most a többség dirigál . . . Gróf Andrássy Gyula: Elek Pál többsége. Gróf Andrássy Gyula. Az az érvelése a t. miniszterelnök úrnak, hogy a palotaőrség kérdése volt napirendre tűzve, abszolúte nem áll, mert nem volt semmi sem kitűzve, minden megokolás nélkül nyolc delegátus rendkívüli ülés összehívását kérte. Egyik erőssége az obstrukciónak az volt, hogy a határozathozatal előtt a tárgyaláshoz is megkívánhatták volna, hogy legyen elég számú képviselő jelen, ezt akarják megszüntetni, önmagában ez ellen nincs kifogásom, helyesnek tartom, a külföldi parlamentekben is így van, most csak azért, hogy nekünk kellemetlenkedjenek, ezt a jogot föladják. Ne tessék tehát a feje tetejére állítani itten saját alkotását. (Élénk helyeslés.) A parlamenti őrség Hadik János. Felszólalásomnak célja az, hogy tiltakozzam az ellen, hogy a delegáció tanácskozásainak idején egy idegen rendőrség megszállva tartsa az épületet. Részletes indokolás után a következő kérdéseket intézi az elnökhöz: 1. Az elnök úr rendelte-e ide a magyar képviselőházi őrséget? 2. Ha igen, minő törvény alapján? 3. Vállalja-e az elnök úr az őrségnek a képviselőiházi elnök által történt átruházását és ha igen, milyen törvény alapján? 4. Kik ellen tartja az őrséget alkalmazhatónak és ki rendelkezik alkalmazása felett a plénumban és az albizottságban? 5. Az elnök úr fölfogása szerint az osztrák delegációval tartandó együttes ülésen is alkalmazható-e a parlamenti őrség, végül 6. hajlandó-e az elnök úr ezt a törvénytelenséget megszüntetni, mely az országos bizottság főrendiházi tagjainak tekintélyét és törvényes szabadságát mélyen sérti? " . ____ Berzeviczy Albert próbálja igazolni a külügyi albizottságban kifejtett álláspontját Az őrség megvitatása a plénumba való. Gróf Hadik János polemizál Berzeviczyvel. Szerinte az albizottság elnökének nem lehet közömbös, hogy az őrség a delegáció területén van-e. Báró Láng Lajos elnök válaszol ezután a gróf Hadik János részéről hozzá, intézett kérdésekre. Közismeretű dolog, hogy nem ő rendelte ide az őrséget, tehát az első kérdésre adott ezzel a válaszszal elesik a második kérdésre való válaszadás szüksége. Az őrség feletti rendelkezést igenis vállalta, mégpedig az ügyrend alapján. Az őrséget azok ellen alkalmaztatja, akik a szabályok ellen vétenek. Az, vájjon az elnök felfogása"» «érint az osztrák delegációval együtt tartandó együttes ülésen alkalmazható-e a parlamenti őrség? Megvallja, efölött nem gondolkozott. Gróf Hadik János: így gyártják a törvényeket! Fölmerül egy incidens, hamar egy törvényt! (Zaj.) Elnök: Bocsánatot kérek, itt a siető fél nem én vagyok, hanem ő excellenciája, mert én erről igazán nem gondolkoztam. Gróf Hadik János: Mindenre kell gondolni! (Zaj.) Elnök figyelmeztet arra, hogy talán harminc esztendeje tagja a bizottságnak, de talán egyetlen egyszer sem volt rá eset, hogy együttes tanácskozás lett volna és azt hiszi, hogy nem is igen lesz rá eset. Majd ha ez az eset előfordul, akkor külön konszideráció tárgyává fogjuk tenni. Gróf Hadik János: A munkapártban. Elnök: Mi itt, a plénumban határozunk! Végül a hatodik kérdésre nemmel felelhet. Rakovszky kizáratása Gróf Andrássy Gyula: Ha egyszer letértek a jog alapjáról, akkor akarva, nem akarva, kénytelenek ezen az úton tovább haladni. Rakovszky Istvánt egészen szabályszerűen, épp a többség választotta meg delegátusnak, ennek ellenére őt nem bocsátották be, hanem figyelmeztették arra, hogy a képviselőház üléseiből való kizáratása még nem telt le. Ez teljesen önkényes, tarthatatlan, ellenkezik törvényeinkkel és nem hozható fel mellette semmi más, mint a többség mai zsarnok akarata. Annyira fontosnak tartja a törvényt, hogy a delegátusok teljes számban megjelenjenek, hogy ■ maga mondja ki, hogy azonnal be kell hívni a póttagot. Most egy delegátust nem engednek be ide, póttagot, nem lehet behívni és így a törvény intenciója ellenére a delegáció csonka. Úgy érzi sokszor, hogy szinte nevetséges szerepet teljesít, amikor jogi érvekkel akarja meggyőzni azokat, akik abszolúte el vannak határozva úgy cselekedni, amint azt nekik megmondották. Elnök: Bocsánatot kérek, ezzel a többi bizottsági tag urakat méltóztatik megvádolni, oly módon, hogy ez sérti a tanácskozás méltóságát. Gróf Andrássy Gyula: Gyakran az az impressziója, hiába hoz fel jogi érveket, mert itt csak a politikai indokok vezetnek. Semmiféle jogalap nincs tehát Rakovszky kitiltására. 1864-ben és 1873-ban Deák Ferenc különböző beszédekben kifejtette, hogy az a testület, amelynek tagjait akarata ellen megakadályozzák abban, hogy részt vegyen a tanácskozásban, nem képes érdemleges tárgyakban dönteni. Gondolják meg ezt és vonják vissza ezt a teljesen helytelen alapokon nyugvó intézkedést. (Élénk helyeslés a középen.) Andrássy és Tisza Gróf Tisza István. Az a kérdés, hogy a delegációban mi történjék, ha rendzavarások fordulnak elő akár a bizottság tagjai, akár mások részéről, 1912 szeptemberében vált aktuálissá és akkor mindazok a tényezők, akiknek természetszerűleg hozzászólásuk volt a kérdéshez,— és azok közé, mint a képviselőház akkori elnökét, magát is kellett soroznia, — abban állapodtak meg, hogy ebben az esetben a delegációban úgy kell eljárni, mint ahogy a képviselőház a saját maga rendjét fenntartja. Ezt a kérdést eldöntötte a delegáció ügyrendjének 48. §-a, mely szakasz szerint kellett, hogy a delegáció elnökének rendelkezésére bocsáttassék az a fegyveres erő, amely a képviselőházban a rendfenntartás céljaira igénybe vétetik. Én azt hiszem, ez szigorúan a korrekt törvény alapján van így. Gróf Andrássy Gyula: Maga sem hiszi. Gróf Tisza István miniszterelnök: De ezt már egyenesen kikérem magamnak. Gróf Andrássy Gyula: Hiába kéri ki! Gróf Tisza István miniszterelnök: Megpróbálak jobban uralkodni magamon, mint ahogy a képviselő úr uralkodik. Nem könnyű, de megpróbálom. Akkor, mikor az 1912 : LXVII. törvénycikket megszövegeztük, amelynek szövegezésében én is résztvettem, amelynek végleges szövegét azonban az akkori igazságügy-miniszter úr állapította meg, igenis tudatosan — és akár kegyeskedik elhinni gróf Andrássy Gyulának, akár nem — az a cél lebegett szemünk előtt, hogy ez a rendeltetés kiterjedjen a delegációra is. Ezek alapján kérem a 1. országos bizottságot, hogy ebben az eljárásban mint törvényes alapon álló, a delegáció ügyrendjében s a dolog természetében rejlő észszerű, korrekt, a delegáció rendjének és biztonságának megőrzése szempontjából indokolt, szükséges eljárásban megnyugodni s azt helyesnek elismerni méltóztassék. (Élénk helyeslés.) Gróf Andrássy személyes kérdésben kér szót. A miniszterelnök beszédének mindjárt elején azt mondotta, hogy szóló a többség meggyőződésének őszinteségében kételkedik. Ezt határozottan visszautasítja. Esze ágában sincs úgy a miniszterelnök, mint a bizottság egyes tagjai meggyőződésének őszinteségében kételkedni. Csak azt a tézist állította fel, — erre vonatkozott későbbi közbeszólása is, — hogy politikai meggyőződésüket jogi meggyőződésük fölé helyezik s ezt igenis fenntartja. Azt hiszik, hogy szolgálatot tesznek az országnak és nagyon meglehet, önmagunknak azzal, hogy ezt a campagne-t folytatják, minket letörnek s ebben a harcban olyan jogi érveket használnak, melyekről igen jól tudják, hogy azon érvek bizonyos pozitív politikai céllal bírnak arra, hogy bizonyos dolgokat, melyeket el akarnak érni, elfogadhatókká tegyenek. Elnök az ülést délután fél négy óráig felfüggeszti. A délutáni ülés Délután24 órakor kissé megcsappant érdeklődés mellett folytatták a délelőtt megkezdett vitát. A délutáni ülésen a közös miniszterek közül csak Krobatin hadügyminiszter jelent meg, a többi közös minisztert osztályfőnökeik képviselték. A délutáni folytatólagos ülés első szónoka gróf Károlyi Mihály volt, aki a parlamenti őrség dolgát hozta szóba. Sajátságosnak tartja, hogy a többség magyarázata szerint a delegáció elnökének több joga van a delegáció tagjai felett, mint a főrendiház elnökének a főrendek és a képviselőház elnökének a képviselők felett. Délelőtt azért szerette volna első felszólalását befejezni, mert szereti ellenfeleit ott támadni, ahol szemtőlszemben vannak vele és meg is védhetik magukat. Ami a délelőtti szómegvonást illeti, egy francia közmondást akar felhozni... Elnök kijelenti, hogy az elnöki intézkedést szóvátenni nem engedheti. Gróf Károlyi Mihály csak egy tényt akar konstatálni és erre kéri az elnök engedélyét. Elnök kéri a szónokot, hogy az elnöki intézkedést ne tegye szóvá. Gróf Károlyi Mihály: Kénytelen meghajolni az elnöki kijelentés előtt. Nem, folytatja tehát megkezdett fejtegetéseit és csupán azt óhajtja megjegyezni, hogy jellemzőnek találja, hogy éppen akkor szakították délelőtt félbe a beszédét, amikor a panama szót kiejtette. Gróf Apponyi Albert: A vita két kérdésről folyik: Megengedhető-e Rakovszky István bizottsági tag kirekesztése azon a címen, hogy a képviselőházi ülésekről ki van tiltva és hogy a képviselőházi őrség alkalmazása itt törvényes-e vagy sem? A delegáció országos bizottság. Hogy képviselőházi bizottság volna, ez oly abszurdum, amiről vitatkozni is nevetséges, mert hiszen az országgyűlés két háza küldi ki. Ebből az első kérdésre nézve következik, hogy a képviselőházból kiküldött képviselő, mint delegátus, nem tiltható ki a delegáció üléséről. Az 1912-ben tett intézkedéseket precedensre alkalmasaknak nem lehet tekinteni, mert azok az intézkedések, amelyek akkor létettek, azon képviselők behatolásának megakadályozásáraszolgáltak, akik mint hallgatók akartak bemenni a delegációba, de nem vonatkozott a delegátusokra, akiknek az 1867:XL törvénycikk értelmében nemcsak joguk, hanem kötelességük megjelenni a delegáció ülésein. A második kérdés a képviselőházi őrség itteni alkalmazásának jogossága. A delegáció elök kijelentette, hogy a képviselőházi elnök neki delegálta a képviselőházi őrség fölötti rendelkezési jogot. Kérdi, hogy minő jogon és minő alapon történt ez. Ha ily intézkedések foganatosítása nem a legteljesebb jogi bizonytalanság állapotát jelenti, akkor ő visszakéri a táppénzt az egyetemen, mert ott azt tanulta, hogy a jogrend kritériuma az, hogy akár kényelmetlen, akár nem, ahhoz ragaszkodni kell, mert csak addig képez korlátot a tömegekre nézve, amíg azok, akik hivatva vannak arra, annak szentségét fenn is tartják. Gróf Hadik János: Nem sokáig fognak szuronynyal uralkodni! Gróf Apponyi Albert: A törvényben a főrendiház tagjairól nincs szó, csupán a képviselőházi tagokról. A maga részéről mindaddig, amig a főrendiház fennáll, tiltakozni fog a főrendiház privilégiumainak ilyen megsértése ellen, mert ily eljárással lejáratunk az országban mindent, aminek tekintélye kellene, hogy legyen. Ez az út az, amelyen a nemzet vagy a forradalomba kergettetik, vagy a szolgaszerű megadásba sülyed. A többség eljárása megtagadása Deák Ferenc princípiumainak. Volt idő, amidőn a jogrendhez való ragaszkodás volt egyetlen erősségünk a fegyverekkel szemben. A nemzet ezen erősségét rombolják le múló hatalmi érdekek kedvéért. Mi — úgymond — nem tehetünk egyebet, mint figyelmeztetjük önöket. Ha nem hallgatnak reánk, a felelősség önöké. Gróf Khuen-Héderváry Károly szólal fel a többség nevében. Lehet, hogy ezen törvényeknek a szigorú alkalmazása inkonzekvenciákra vezetne, de akkor úgy fognak ezen segíteni, amint minden modern parlamentben teszik, hogy úgy fogják magyarázni azokat a tételeket, hogy azoknak alkalmazása a jogrendnek s az intencióknak megfeleljen. A delegáció azonban ezekben a kérdésekben határozatokat nem hozhat. Gróf Hadik János: A parlamenti őrségre vonatkozó törvény a magyar ellenzék letörésére készíttetett. Szólásra senki sem jelentkezett. Elnök a vitát bezárja és javasolja, hogy a legközelebbi plenáris ülés e hónap 9-én délelőtt tíz órakor tarttassék és napirendjére a külügyi albottság jelentésének tárgyalása tűzessék ki. Az országos bizottság elfogadja az elnök napirendi javaslatát, mire következett Apponyi interpellációja Gróf Apponyi Albert. Mielőtt áttérne az interpellációra, megjegyzi, hogy ő provokálni szerette volna az elnökség nyilatkozatát, vájjon ezután is ragaszkodik-e a képviselőházi őrség alkalmazásához, mert a legteljesebb bizonytalanság áll fenn most itt e tekintetben. Áttérve magára az interpellációra, felszólítja a külügyminisztert, hogy utólag pótolja expozéjának némely hézagait, mert enélkül alig vannak a delegáció tagjai abban a helyzetben, hogy alkotmányos kritikát gyakorolhassanak politikája fölött. Amióta a külügyi expozé elhangzott, oly tények jöttek nyilvánosságra, amelyek megváltoztatták azt a képet, amelyet magunknak a balkáni események előzményeire, okaira nézve megalkottunk. Egymást követik azóta a leleplezések. A bolgár■ szerb és a szerb görög leleplezések autentikus voltában alig lehet kételkedni. Csak ma este egy igen komoly bécsi lap — amint mondja — autentikus forrásból hoz újabb leleplezéseket arról a viszonyról, amelyben a Balkán-államok közti megegyezés az orosz államhoz állott volna. Abban az epochában, mely a londoni békekötés és a második háború kitörése közötti időszak* Kedd