Világ, 1913. december (4. évfolyam, 284-308. szám)

1913-12-02 / 284. szám

4. 1913. december 2. VILÁG felelősséget vállalni, ezen a címen szólalok fel és kijelentem, hogy az ügyért a felelősséget vállalom. A múltkori ülésen megkérdezett engem gróf Berch­­told külügyminiszter, hogy megjelenjenek-e a kö­zös miniszterek, mire én nemm­el feleltem és azzal indokoltam, hogy az, amit tárgyalni akarnak, az ország belügye. Gróf Andrássy Gyula: Hát akkor miért jöttek el ma? Gróf Tisza István: Mert a mai ülésre is csak a további teendők megbeszélése van kitűzve. A ma­ga részéről kijelenti, hogy a többség a legteljesebb lojalitással fog eljárni ezentúl is a kisebbséggel szemben és ezt azért szögezi le, nehogy azt majd Andrássy fenyegetésének tudják be. Vegye tudomá­sul a kisebbség, hogy az az idő megszűnt, mikor a kisebbség dirigál. Most a többség dirigál . . . Gróf Andrássy Gyula: Elek Pál többsége. Gróf Andrássy Gyula. Az az érvelése a t. miniszter­elnök úrnak, hogy a palotaőrség kérdése volt napirendre tűzve, abszolúte nem áll, mert nem volt semmi sem kitűzve, minden megokolás nélkül nyolc delegátus rendkívüli ülés összehívását kérte. Egyik erőssége az obstrukciónak az volt, hogy a határozathozatal előtt a tárgyaláshoz is megkíván­hatták volna, hogy legyen elég számú képviselő je­len, ezt akarják megszüntetni, önmagában ez ellen nincs kifogásom, helyesnek tartom, a külföldi par­lamentekben is így van, most csak azért, hogy ne­künk kellemetlenkedjenek, ezt a jogot föladják. Ne tessék tehát a feje tetejére állítani itten saját al­kotását. (Élénk helyeslés.) A parlamenti őrség Hadik János. Felszólalásomnak célja az, hogy tiltakozzam az ellen, hogy a delegáció tanácskozá­sainak idején egy idegen rendőrség megszállva tartsa az épületet. Részletes indokolás után a kö­vetkező kérdéseket intézi az elnökhöz: 1. Az elnök úr rendelte-e ide a magyar kép­viselőházi őrséget? 2. Ha igen, minő törvény alapján? 3­. Vállalja-e az elnök úr az őrségnek a kép­viselőiházi elnök által történt átruházását és ha igen, milyen törvény alapján? 4. Kik ellen tartja az őrséget alkalmazha­­tónak és ki rendelkezik alkalmazása felett a plénumban és az albizottságban? 5. Az elnök úr fölfogása szerint az osztrák delegációval tartandó együttes ülésen is alkal­mazható-e a parlamenti őrség, végül 6. hajlandó-e az elnök úr ezt a törvénytelen­séget megszüntetni, mely az országos bizottság főrendiházi tagjainak tekintélyét és törvényes szabadságát mélyen sérti? " . ____ Berzeviczy Albert próbálja igazolni a külügyi albizottságban kifejtett álláspontját Az őrség meg­vitatása a plénumba való. Gróf Hadik János polemizál Berzeviczyvel. Szerinte az albizottság elnökének nem lehet közöm­bös, hogy az őrség a delegáció területén van-e. Báró Láng Lajos elnök válaszol ezután a gróf Hadik János részéről hozzá, intézett kérdé­sekre. Közismeretű dolog, hogy nem ő rendelte ide az őrséget, tehát az első kérdésre adott ezzel a vá­­laszszal elesik a második kérdésre való válaszadás szüksége. Az őrség feletti rendelkezést igenis vál­lalta, még­pedig az ügyrend alapján. Az őrséget azok ellen alkalmaztatja, akik a szabályok ellen vé­tenek. Az, vájjon az elnök felfogása"» «érint az osztrák delegációval együtt tartandó együttes ülé­sen alkalmazható-e a parlamenti őrség? Megvallja, efölött nem gondolkozott. Gróf Hadik János: így gyártják a törvénye­ket! Fölmerül egy incidens, hamar egy törvényt! (Zaj.) Elnök: Bocsánatot kérek, itt a siető fél nem én vagyok, hanem ő excellenciája, mert én erről igazán nem gondolkoztam. Gróf Hadik János: Mindenre kell gon­dolni! (Zaj.) Elnök figyelmeztet arra, hogy talán harminc esztendeje tagja a bizottságnak, de talán egyetlen egyszer sem volt rá eset, hogy együttes tanácsko­zás lett volna és azt hiszi, hogy nem is igen lesz rá eset. Majd ha ez az eset előfordul, akkor külön kon­szideráció tárgyává fogjuk tenni. Gróf Hadik János: A munkapártban. Elnök: Mi itt, a plénumban határozunk! Végül a hatodik kérdésre nem­mel felelhet. Rakovszky kizáratása Gróf Andrássy Gyula: Ha egyszer letértek a jog alapjáról, akkor akarva, nem akarva, kény­telenek ezen az úton tovább haladni. Rakovszky Istvánt egészen szabályszerűen, épp a többség vá­lasztotta meg delegátusnak, ennek ellenére őt nem bocsátották be, hanem figyelmeztették arra, hogy a képviselőház üléseiből való kizáratása még nem telt le. Ez teljesen önkényes, tarthatatlan, ellenkezik törvényeinkkel és nem hozható fel mel­­­­lette semmi más, mint a többség mai zsarnok aka­rata. Annyira fontosnak tartja a törvényt, hogy­­ a delegátusok teljes számban megjelenjenek, hogy ■ maga mondja ki, hogy azonnal be kell hívni a­­ póttagot. Most egy delegátust nem engednek be ide, póttagot, nem lehet behívni és így a törvény intenciója ellenére a delegáció csonka. Úgy érzi sokszor, hogy szinte nevetséges szerepet teljesít, amikor jogi érvekkel akarja meggyőzni azokat, akik abszolúte el vannak határozva úgy cselekedni, amint azt nekik megmondották. Elnök: Bocsánatot kérek, ezzel a többi bizott­sági tag urakat méltóztatik megvádolni, oly módon, hogy ez sérti a tanácskozás méltóságát. Gróf Andrássy Gyula: Gyakran az az impressziója, hiába hoz fel jogi érveket, mert itt csak a politikai indokok vezetnek. Semmiféle jog­alap nincs tehát Rakovszky kitiltására. 1864-ben és 1873-ban Deák Ferenc különböző beszédekben ki­fejtette, hogy az a testület, amelynek tagjait akarata ellen megakadályozzák abban, hogy részt vegyen a tanácskozásban, nem képes érdemleges tárgyakban dönteni. Gondolják meg ezt és vonják vissza ezt a teljesen helytelen alapokon nyugvó intézkedést. (Élénk helyeslés a középen.) Andrássy és Tisza Gróf Tisza István. Az a kérdés, hogy a dele­­gációban mi történjék, ha rendzavarások fordulnak elő akár a bizottság tagjai, akár mások részéről, 1912 szeptemberében vált aktuálissá és akkor mind­azok a tényezők, akiknek természetszerűleg hozzá­szólásuk volt a kérdéshez,­­— és azok közé, mint a képviselőház akkori elnökét, magát is kellett so­roznia, — abban állapodtak meg, hogy ebben az esetben a delegációban úgy kell eljárni, mint ahogy a képviselőház a saját maga rendjét fenntartja. Ezt a kérdést eldöntötte a delegáció ügyrendjének 48. §-a, mely szakasz szerint kellett, hogy a­ dele­gáció elnökének rendelkezésére bocsáttassék az a fegyveres erő, amely a képviselőházban a rend­­fenntartás céljaira igénybe vétetik. Én azt hiszem, ez szigorúan a korrekt törvény alapján van így. Gróf Andrássy Gyula: Maga sem hiszi. Gróf Tisza István miniszterelnök: De ezt már egyenesen kikérem magamnak. Gróf Andrássy Gyula: Hiába kéri ki! Gróf Tisza István miniszterelnök: Megpróbál­­ak jobban uralkodni magamon, mint ahogy a kép­viselő úr uralkodik. Nem könnyű, de megpróbálom. Akkor, mikor az 1912 : LXVII. törvénycikket meg­szövegeztük, amelynek szövegezésében én is részt­­vettem, amelynek végleges szövegét azonban az ak­kori igazságügy-miniszter úr állapította meg, igenis tudatosan — és akár kegyeskedik elhinni gróf Andrássy Gyulának, akár nem — az a cél lebegett szemünk előtt, hogy ez a rendeltetés kiterjedjen a delegációra is. Ezek alapján kérem a 1. országos bizottságot, hogy ebben az eljárásban mint törvé­nyes alapon álló, a delegáció ügyrendjében s a do­log természetében rejlő észszerű, korrekt, a dele­gáció rendjének és biztonságának megőrzése szem­pontjából indokolt, szükséges eljárásban megnyu­godni s azt helyesnek elismerni méltóztassék. (Élénk helyeslés.) Gróf Andrássy személyes kérdésben kér szót. A miniszterelnök beszédének mindjárt elején azt mondotta, hogy szóló a többség meggyőződésének őszinteségében kételkedik. Ezt határozottan vissza­utasítja. Esze ágában sincs úgy a miniszterelnök, mint a bizottság egyes tagjai meggyőződésének őszinteségében kételkedni. Csak azt a t­ézist állí­totta fel, — erre vonatkozott későbbi közbeszólása is, —­ hogy politikai meggyőződésüket jogi meggyő­ződésük fölé helyezik s ezt igenis fenntartja. Azt hiszik, hogy szolgálatot tesznek az országnak és nagyon meglehet,­ önmagunknak azzal, hogy ezt a campagne-t folytatják, minket letörnek s ebben a harcban olyan jogi érveket használnak, melyekről igen jól tudják, hogy azon érvek bizonyos pozitív politikai céllal bírnak arra, hogy bizonyos dolgokat, melyeket el akarnak érni, elfogadhatókká tegyenek. Elnök az ülést délután fél négy óráig felfüg­geszti. A délutáni ülés Délután­­24 órakor kissé megcsappant érdek­lődés mellett folytatták a délelőtt meg­kezdett vitát. A délutáni ülésen a közös miniszterek közül csak Krobatin hadügyminiszter jelent meg, a többi kö­zös minisztert osztályfőnökeik képviselték. A délutáni folytatólagos ülés első szónoka gróf Károlyi Mihály volt, aki a parlamenti őrség dolgát hozta szóba. Sajátságosnak tartja, hogy a többség magyarázata szerint a delegáció elnöké­nek több joga van a delegáció tagjai felett, mint a főrendiház elnökének a főrendek és a képviselő­ház elnökének a képviselők felett. Délelőtt azért szerette volna első felszólalását befejezni, mert szereti ellenfeleit ott támadni, ahol szemtől­­szemben vannak vele és meg is védhetik magukat. Ami a délelőtti szómegvonást illeti, egy francia közmondást akar felhozni... Elnök kijelenti, hogy az elnöki intézkedést szóvátenni nem engedheti. Gróf Károlyi Mihály csak egy tényt akar konstatálni és erre kéri az elnök engedélyét. Elnök kéri a szónokot, hogy az elnöki intéz­kedést ne tegye szóvá. Gróf Károlyi Mihály: Kénytelen meghajolni az elnöki kijelentés előtt. Nem, folytatja tehát meg­kezdett fejtegetéseit és csupán azt óhajtja meg­jegyezni, hogy jellemzőnek találja, hogy éppen ak­kor szakították délelőtt félbe a beszédét, amikor a panama szót kiejtette. Gróf Apponyi Albert: A vita két kérdésről fo­lyik: Megengedhető-e Rakovszky István bizottsági tag kirekesztése azon a címen, hogy a képviselő­házi ülésekről ki van tiltva és hogy a képviselőházi őrség alkalmazása itt törvényes-e vagy sem? A de­legáció országos bizottság. Hogy képviselőházi bi­zottság volna, ez oly abszurdum, amiről vitatkozni is nevetséges, mert hiszen az országgyűlés két háza küldi ki. Ebből az első kérdésre nézve következik, hogy a képviselőházból kiküldött képviselő, mint delegátus, nem tiltható ki a delegáció üléséről. Az 1912-ben tett intézkedéseket precedensre alkal­masaknak nem lehet tekinteni, mert azok az intéz­kedések, amelyek akkor létettek, azon képviselők behatolásának megakadályozására­­szolgáltak, akik mint hallgatók akartak bemenni a delegációba, de nem­ vonatkozott a delegátusokra, akiknek az 1867:X­L törvénycikk értelmében nemcsak joguk, hanem kötelességük megjelenni a delegáció ülé­sein. A második kérdés a képviselőházi őrség itteni alkalmazásának jogossága. A delegáció e­lök ki­jelentette, hogy a képviselőházi elnök neki delegálta a képviselőházi őrség fölötti ren­delkezési jogot. Kérdi, hogy minő jogon és minő alapon történt ez. Ha ily intézkedések foga­natosítása nem a legteljesebb jogi bizonytalanság állapotát jelenti, akkor ő visszakéri a táppénzt az egyetemen, mert ott azt tanulta, hogy a jogrend kritériuma az, hogy akár kényelmetlen, akár nem, ahhoz ragaszkodni kell, mert csak addig képez kor­látot a tömegekre nézve, amíg azok, akik hivatva vannak arra, annak szentségét fenn is tartják. Gróf Hadik János: Nem sokáig fognak szu­rony­nyal uralkodni! Gróf Apponyi Albert: A törvényben a főrendi­ház tagjairól nincs szó, csupán a képviselőházi tagokról. A maga részéről mindad­dig, amig a fő­rendiház fennáll, tiltakozni fog a főrendiház privi­légiumainak ilyen megsértése ellen, mert ily el­­járással lejáratunk az országban mindent, aminek­ tekintélye kellene, hogy legyen. Ez az út az, ame­­lyen a nemzet vagy a forradalomba kergettetik, vagy a szolgaszerű megadásba sülyed. A többség eljárása megtagadása Deák Ferenc princípiumai­­nak. Volt idő, amidőn a jogrendhez való ragaszko­dás volt egyetlen erősségünk a fegyverekkel szem­ben. A nemzet ezen erősségét rombolják le múló hatalmi érdekek kedvéért. Mi — úgymond — nem tehetünk egyebet, mint figyelmeztetjük önöket. Ha nem hallgatnak reánk, a felelősség önöké. Gróf Khuen-Héderváry Károly szólal fel a­­ többség nevében. Lehet, hogy ezen törvényeknek a szigorú alkalmazása inkonzekvenciákra vezetne, de akkor úgy fognak ezen segíteni, amint minden mo­dern parlamentben teszik, hogy úgy fogják magya­rázni azokat a tételeket, hogy azoknak alkalmazása a jogrendnek s az intencióknak megfeleljen. A de­legáció azonban ezekben a kérdésekben határozato­kat nem hozhat. Gróf Hadik János: A parlamenti őrségre vo­natkozó törvény a magyar ellenzék letörésére ké­szíttetett. Szólásra senki sem jelentkezett. Elnök a vitát bezárja és javasolja, hogy a legközelebbi plenáris ülés e hónap 9-én délelőtt tíz órakor tarttassék és napirendjére a külügyi alb­­ott­­ság jelentésének tárgyalása tűzessék ki. Az országos bizottság elfogadja az elnök napi­rendi javaslatát, mire következett Apponyi interpellációja Gróf Apponyi Albert. Mielőtt áttérne az inter­pellációra, megjegyzi, hogy ő provokálni szerette volna az elnökség nyilatkozatát, vájjon ezután is ragaszkodik-e a képviselőházi őrség alkalmazásához, mert a legteljesebb bizonytalanság áll fenn most itt e tekintetben. Áttérve magára az interpellációra, felszólítja a külügyminisztert, hogy utólag pótolja expozéjá­nak némely hézagait, mert enélkül alig vannak a delegáció tagjai abban a helyzetben, hogy alkot­mányos kritikát gyakorolhassanak politikája fölött. Amióta a külügyi expozé elhangzott, oly té­nyek jöttek nyilvánosságra, amelyek megváltoztat­ták azt a képet, amelyet magunknak a balkáni ese­mények előzményeire, okaira nézve megalkottunk. Egymást követik azóta a leleplezések. A bolgár­­­■ szerb és a szerb görög leleplezések autentikus vol­tában alig lehet kételkedni. Csak ma este egy igen komoly bécsi lap — amint mondja — autentikus forrásból hoz újabb leleplezéseket arról a viszony­ról, amelyben a Balkán-államok közti megegyezés az orosz államhoz állott volna. Abban az epochában, mely a londoni békekö­tés és a második háború kitörése közötti időszak* Kedd

Next