Világ, 1914. január (5. évfolyam, 1-27. szám)

1914-01-01 / 1. szám

V. évfolyam Budapest, 1914 CSÜTÖRTÖK január 1. 1 «ső szám A rettenetes év Irta: Ignotus Budapest, december 31. Ez az év a rettenetek éve volt. Akik­nek nem volt az, azoktól látatlanban nem sajnálnék fejenkint vagy tizenöt esztendő fegyházat, annyira bizonyos, hogy nem járhattak egyenes utón. Az egyenes ut idén pokollal volt aláfiitve, mint mikor a medvét táncolni tanítják. Ugyancsak fnegtanultuk — még jó, hogy drága asszonyaink tangóra tudták átszublimálni. S tán sehol annyit nem tanultak ez esztendőben, mint itt Magyarorszá­gon. Híven a bölcs mondásokhoz, me­lyeknek elseje szerint más kárán tanul az okos, másodika szerint pedig a ma­gyar ember a maga kárán tanul. Magya­rok is vagyunk, emberek is volnánk és rettenetes sokat tanultunk. Egy életre valót — nem is a magunkéra, egy egész országéra valót. Hiszen valamit sejthettünk volna ebből, ha már gyerekkorunkban megta­nítottak volna bennünket, hogy el is gondolkozzunk azon, amit észreveszünk. Mert ugyan melyikünk nem vette észre, gyerekkorában, s melyikünk nem bo- szankodoít rajta, hogy inig — ehhez csak nem fér kétség — a magyar a világ első fajtája s Magyarország a legdicsőbb sr^gág s népdalaink a legszebb dalok s ételeink a legjobb ételek s hőseink a leg­nagyobb hősök voltak s nemzetiségeink­nek boldogoknak kell lenniök, hogy aki emberük nemességet kap, az a történeti magyar nemességnek válik tagjává: mégis a megátalkodott, a tudatlan, a rosszakaratú külföld mintha csak össze­beszélt volna: nem akar tudomást venni e dicsőségről, nem hajlandó észrevenni, hogy magyar állam van a világon, nem képes megérteni a mi magától értetődő közjogunkat, s nemzeti követeléseinket s kulturális s egyéb nagyszerűségeinkre való hivatkozásainkat olyan túlságosan ellent nem mondó i-i-igen, igen, hogyne biztatással hagyja ránk, mint mikor a Schwartzer fiakkerje lépcsején is rá­hagyják a beszállóra, hogy persze, hogy ez a király hintája s viszik is egyenesen a királyi várba, nézze, kocsis, itt a lánc- hídpénz ... Már másodéves jogász lehet­tem, mikor még egyre irtain a helyre­igazító, a felháborodott, a gúnyolódó és méltányosságukra hivatkozó leveleket a külföldi utazási könyveknek, hogy mi­csoda disznóság, hogy minket. Ausz­triába tudnak bele s a Lánchídon, a Tát­rán és Herkulesfürdőn kívül semmi ne­vezeteset nem látnak Magyarországon, — a német világirodalom-iróknak, hogy miért jut még a szamojédok irodalma számára is több soruk, mint a magyar irodalom méltatására, a Times kiadó- iánakj, hogy mért van a magyar ló iránt is több érzéke, mint a magyar ember iránt... és igy tovább . .. érthetetlen volt előttem, hogy miért nem értik meg a mi legvilágosabb dolgainkat. Ha kül­földön jártam s nem jutottam magyar uj Sághoz: az odavalókból megtudhattam, mi történik Montenegróban s mi van Amerika Colorado államával, de hogy Magyarország megvan-e még, arról csak akkor tudhattam bizonyosat, ha vala­hogy isten kegyelméből fel sikerült haj­szolnom a könyvkereskedőnél az Egyet­értést — az egyetlen magyar lapot, mely akkor (nem tudom, hogy mért éppen ez) eljutott még Londonba is. Nagy vál­tozás most sincs ebben — legfeljebb az, hogy az Egyetértés immár megboldo­gult, a Times és a menetrendek s a vi­lágirodalmak pedig már nem oly ud­variatlanok, hogy papírkosárba dobják a goromba leveleket, hanem forduló postával, udvariasan visszagorombás- kodnák, hogy hagyjuk már a világot békében a mi nagyzási hóbortunkkal, örüljünk, hogy öreg császárunk még él, különben már megtanítottak volna ben­nünket — addig is ne nyomjuk el nem­zetiségeinket s ne lopjak el egymás pén­zét... A világ nem hajtandó változtatni azon, hogy olyannak lásson minket, amilyenek vagyunk, s nekünk végre meg kell, meg kellett tanulnunk, hogy mindig olyanok vagyunk, amilyeneknek a világ lát bennünket. Hát idén megtanulhattuk. Lecke­pénzt fizettünk érte bőven, unokáink is erről koldulnak majd. Megtanultuk, a most múló 1913-ik esztendőben, hogy még az osztrák-magyar monarhia sem igen van a világon, nem hogy Magyar- ország. Pasics ur belénktörülte a csiz­máját, s ez semmi ahhoz, hogy Miklós király, Montenegró ura, milyen tisztál­kodási műveletet végzett velünk. Ma­gyarországot úgy osztogatják, mintha a térképe vásznából akarnának tépést csi­nálni a balkáni háború sebesültjeinek. Minden jel arra vall, hogy Janinánál úgy, mint Szkutarinál, hogy Dobrud­zsában úgy, mint Macedóniában, hogy Drinápolynál akkor is, mikor a bolgár elvette, akkor is, mikor a török vissza­vette, Magyarország vesztett csatát. Tu­lajdonképp az egész monarhia — de mink nem visszük el szárazon. Mint mi­kor akit a kocsmából kidobtak, haza­megy és elveri a feleségét. És sejtelmünk sincs róla, hogy ez miért történt és hogy’ történhetett ve­lünk. Velünk, a világ első népével. Ve­lünk, a független állammal. Akinek még Ausztriához sincs köze, csak a koronás királyhoz. Akinek — a teremtését! — befolyása van a külügyekre, a miniszter- elnök utján. Ez a miniszterelnök is: micsoda hatalmas külügyi beszédet vá­gott volt ki, mihelyt miniszterelnök lett! S nem kisebb ur ellen, mint a muszka cár; .elleni Mióta a krajcáros Volksblatt, valamikor a plevnai időkben, ugyancsak a cár ellen irt cikket, s Írója elégedetten mondogatta irás közben, hogy: der Czar, wird sich kratzen, ilyen hatalmas táma­dást nem látott a világ. Fene nagy a ha­talmunk! Annál csodálatosabb, hogy egy rézgombot sem adnak érte a párisi piacon. A valóság az, hogy a magyarsäg dupéje a dualizmusnak. A saját hálójá­ban fogták meg. A jogfolytonosságban s a közjogi önállóságban. Volt a kiegye- zéses idők Ausztriájában egy okos em­ber, Belcredi, ki a császár előtt menten rámutatott, hogy minő bonyodalmak fognak elkövetkezni a dualizmus rend­jén. De még sokkal okosabb lehetett az az osztrák — kár, hogy nem tudni a nevét —, aki a császárt rábeszélte, hogy csak álljon rá. Ráállhatott bátran — őfelségéről legmélyebb meggyőződéssel teszem fel a legtisztább jóhiszeműséget, de ha téve-tagadva macchiavelista re- zervátái lettek volna, akkor is ráállhatott volna. Mert ez a dualizmus dualizmus ugyan, de éppúgy nem önállóság, mint ahogy az 1867-iki alkotmány alkotmány ugyan, de nem alkotmányosság. Ez a delegacies és közös miniszíériumos du­alizmus úgy teszi önállóvá Magyaror­szágot, mint ahogy a kis fiúnak azt mondják: te már nagy gyerek vagy, nem szabad az orrodat piszkálnod. Annyiban önállóak vagyunk, hogy fizet­hetünk mindent rogyásig, mig a szegény rab Galicia, ha csatornát épít, azt fizeti Tirol és Stájer is. Egyébként azonban? A delegáció komédiája, a közös kor­mány valósága által a külpolitikába való beleszólás s a hadügyi budgetjog liiján az állami férfiasság két főattributu- mától megfosztatva, Nyugatnak már nem védőbástyája, hanem háremőre gyanánt ülünk kelet felé s önállóan va­gyunk tehetetlenek. Nem uj dolog ez, én kivált nem először Írom és mondom, legutóbb vagy másfél év előtt fejtettem ki egy nagy magyar előtt, kihez különben minden politikai érzésem ragaszkodik s kinek akkor e gondolatmenetein nem igen tetszett, bár sok meggyőzőt még az ő mély meggyőződése sem tudott ellene vetni. Az azóta eltelt rettenetes idők bi­zonyára mindenre alkalmasabbak vol­tak, mint hogy kétségeimet meggyengit- sék. A gyönyörű beszédek, melyek idén a magyar delegációban elhangzottal^ még rikítóbbá teszik ezt a kiskorú hely­zetet. Csak ezt az egyet gondoljátok! meg: az ellenzék főembere három nagy­szerű külpolitikai beszédet m.end, erő­sen ellenzékit s az uralkodó tüntetőén megdicséri, sőt gondoskodik róla, hogy e dicsérete tovább adassák. Mindenütt másutt ez kormányválságot jelent, rend­szerváltozást, uj korszakot, uj embere­ket, Nálunk semmit sem jelenj nálunk J- \ ' -7 A /< . , - - c l z. Szerkesztőség VJ., Gyárértca 4. sz. Hl^ $ Hirdetések felvétetnek Budapesteü Telefon 58*00, a felelős szerkesztőéi A VILÁG kiadóhivatalában, Block« 81*58. Kiadóhivatal VI. Gyár*utcs 4 jEfgr* tier J., Győri és Nagy, Jauíus és Telefon «1*90. Előfizetési árak a Tár3a, Tenczcr Gyula. Leopold magyar korona országaiba, Ausztriába . ..•* •< •. Tcstv., ?<Iezci Antal. Schwarz Jó­ra Bosznia-Hercegovinába: Egész évre Kp|j ipilgH í4^ • } Mew vbMmL. JfejF zscf,Mo3seRudcíf,EcksteinBer« 2S korona, félévre t4 korona, negyed* JfSHr BfSraS náthirdetési irodákban. — Becsben j évre 7 korona, egy hóra 2 korona 40 HBEjaBL ffSnr jgEipa \* «Kr gggjjSl M Du kes Hachf., Haascnstein és fillér. Németországba, a német biroda* «pH " "Jw ___ wbrBk Mg« Vogler, Rudolf Messe, Eduard lom államainak területére negyedévre llÉIPaL Braun, Heinrich Schaíek, Bock 10 J^or.SO fillér, egy hóra 3 kor. 80 fill. djtfrW jJBÍSÍP* ucd Hcrzfcíd. — Berlinben: Dr. A »VILÁG« megjelenik hétfő Idvéte- 'Sjgigoafe | Jr. Kíhner.reich, Cerím*Wiímers* lével mindennap, ünnepnapok után £&. VHP dór*; HoIsíínaícíie^Strasse 27. sz.

Next

/
Thumbnails
Contents