Világ, 1914. január (5. évfolyam, 1-27. szám)

1914-01-01 / 1. szám

Csütörtök Ex-lex Budapest, december 31. (Saját tudósítónktól). Az Országos Törvénytárban ma négy szentesített törvényjavaslat jelent meg s akinek kedve telik a pompásan működő törvénygyárban, némi elégtétellel állapíthatja meg, hogy a Tisza-féle parlamentarizmus tényleg nagyon termékeny. Ott igazán nem lehet meddőségről panaszkodni, ahol az utolsó szentesített törvény — a községi és közjegyzők fizetésrendezéséről szóló — a hatvanadik sorszámot viseli, ami igazán szép eredménye a gyors törvényhozásnak, ha megfontoljuk, hogy olyan jelentősek is vannak közte, mint a választójogi törvény, az esküdtszéki reform, ha megfontoljuk, hogy közben házszabályrevíziót csináltak, parlamenti őrséget szerveztek s tanítottak be, úgy megérthetjük a szép eredmény létrehozóinak elégedettségét. ,,Ezt én cselekedtem“ — mondja Rostand Cyranoja és Tisza, ha végiglapozza az idei törvénytár dús köteteit, épp annyi nyugalommal ismételheti a nemes gascognei büszke mondását. Munkatársainak újévi ajándékul valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot adományozott a felség, hogy teljes legyen a nemzet újévi öröme. Balogh Jenő, Sándor János és báró Harkányi János a legújabb titkos tanácsosok s most már ebben is egységes a kabinet. Tehát hatvan törvényt gyártott ebben az esztendőben a magyar parlament, ami korszakos rekord az utóbbi esztendőkben. Mégis jó dolog obstrukció, sőt ellenzék nélkül dolgozni, ámbár a hatvan törvény között egy sincs, amely a gazdasági nyomorúságon segítene, ami a pénzügyi válságot enyhítené. Sőt egyéb hiányosságai is vannak a kiváló törvénygyűjteménynek hiányzó uraink rendszerére. A gyors törvénycsinálás minden eszközét megszerezték, minden lehetőségét megteremtették s most nem tudnak a legprimitívebb törvényhozási munkával sem elkészülni. S a mai nap egy másik eredményt is hozott. A szábor a forszírozott tárgyalások, a reggel öt óráig tartó ülések ellenére sem tudta elintézni a pénzügyi egyezmény meghosszabbítását. Az ex-lex tehát kétszeres, mert azok a jövedelmek, melyeket Horvátország szállít a közös állampénztárba, szintén törvényhozási felhatalmazás nélkül használtatnak fel. Tisza tehát itt is gazda nélkül csinált számadást. Nem számított a horvát ellenzék erejével, aminthogy a száborban a dolgok alakulása arra vall, hogy üdvös munka, termékeny törvényhozás a messze jövő kérdése a Dráván túl is. Íme: a leplezett abszolutizmus szekere is csak nyikorogva megy előre s úgy látszik, újabb intézkedésekre van szükség, hogy zavartalanul s ilyen ex-lexes fennakadások nélkül gördüljön a törvénycsinálás szekere. Ex-lexben vagyunk Nem mintha túlságosan tragikus dolog lenne, de érdemes megemlíteni, hogy a lázas törvénygyártás közben nem értek rá szentes lem a költségvetési törvényt. A képviselőhöz és a főrendiház megszavazta már az állami kiadásokról és a közterhek viseléséről szóló törvényt, de a felség még nem szentesítette s így nem rendelkezik a kormány törvényes felhatalmazással az állami jövedelmek beszedésére és a kiadások fedezetének kiutalványozásához. Ex-lexben leszünk tehát, amíg a törvénytárban meg nem jelenik a szentesítés, ami nem túlságos kalamitás, mert hisz csak napok és puszta formalitás kérdése az egész, de ez a kis dolog végtelenül jellemző kora falakat, a vastag, jó meleg falakat, az övéket. Oh, úgy gondolták, hogy csak a halál költözteti ki őket innen. — Hát jó . . . Eladjuk ezt a házat. — Eladjuk. Négyszáz forintot adnak érte. Háromszáz forint abból a Lenié. Százból majd mi nézünk valahol távolabb egy kunyhót. Nekünk már úgyis mindegy . . . Lenit férjhez adjuk. — Szegény Leni, úgyis eleget sirt már. Míg e beszédek voltak, a szomszéd szobában aludt Leni, fehér párnán, fehér takaró alatt, édesen. Álmában felszabadult szíve a sok keserűségtől és boldog volt. Nem sirt, hogy a többi Marton-leányok már mind férjhez mentek. Azt álmodta, hogy őt is feleségnek kérték. Most búcsúzott. Regényes képekben visszajőve az iskola, a csorbaf egó Kati nénivel. Az utcákon, a fiuk osztályai felől leskelődnek vala rá, mert Léni olyan szép leány. Azután a szegény házba a szomszédok regényeket adtak Léninek. És regényeket beszélének a varróban is a leányok, meg valahányszor férjhez ment a városban egy, mindenki a maga esküvőjéről ábrándozott. .— Léni férjhez fog menni — hallotta álmában. Felébredt egy percre s mintha valóban is hallaná, hogy a másik szobában a szegény édes öregek az ő férjhezadásáról tanakodnak. Nyugodtan, elégedetten tanakodnak és nem hallja, hogy a tervezgetésekbe sirás vegyül, a régi ház elvesztése miatt, csöndes, bus siratássa . És úgy volt, lássák, hogy másnap reggel, mikor még az útszéli kőhalmokról le sem olvadt mind a dér, egy szekér állott meg a bolt előtt. Nagy lőcsös szekér volt, Peléről jött és Szántó felé ment vásárra, megrakottan vásznakkal, kartonokkal és pokrócokkal. Szálas Ferenc jött a szekérrel, a pelei gyolcsos. Nagy, hangos szóval köszöntötte Martonékat. Sokat beszélt és parolázott az öregekkel, míg a háta megélt egy szálas, szögletes legény bújt elő, rángatva a bajuszát, mint egy óriási drótbáb. — Na, öcsém, na ,— biztatta Szálas — hát na, elő a virtussal. Na, hát ez, kérem, az én segédem, Elek, aki nem fér már a bőrébe és a maga kezére akar a vásárokon kereskedni és meg akar házasodni, több szóval meg van bolondulva, na, hát jól van, mondok, elég nagy kamasz már, na, elhoztam már, hadd nézze meg Lénit. Az öregek ezzel félrevonultak és Léni egyedül maradt Elekkel. Másképpen képzelte és másképpen álmodta mindezt Léni. Egy percre most úgy érezte, hogy eddig való álmai, melyek a bolt fülledt levegőjében buján, sok színnel és ragyogással nőttek, most egyszerre a pelei boltos ajtónyitása közben, kiszöktek a dérrel födött hideg országútra és megfagytak ott. De nem baj. Majd viszajönnek, majd. Férjhez kell mennie, ahogy rendeli egy leánynak a sors Ezvolt az írjegyzés, Stjeree keltett tagját Szálaséknak elmenni, hogy a vásárról le ne késsenek. Az öreg Marton eladta a házat. Két hónap múlva esküdtek. Milyen különös esküvő volt! A vőlegény egy fillér nélkül érkezett; a szekerest is abból a pénzből fizette, amit hozománynak Lénivel kapott, bokrétát is itt csináltatott csak s ezt is a háromszáz forintból fizette, a cigányt is ebből, aki az ebédnél muzsikált. Az öregek nézték. Szivük reszketett. Mintha ennek az öreg háznak egy-egy darabját dobná oda Elek a szekeresnek, a bokrétáért, a muzsikáért. Ah, de hát Lénit férjhez kellett adni, mert a többi Marjon-leányok mind férjhez mentek. Busan ették az esküvői ebédet, míg a gazdag Marjonok, kik eljövének, jóízűen habzsoltak. Léni Elek mellett ült. Mosolygott és szerelmes szive az egész világ iránt tele való volt jósággal e percben. A két öreg megcsókolta bucsuzásra édes gyermekét. Elszállt a nóta. Elszállott Léni, kit az ura elvitt Pele felé e házzal együtt. Az öregek elpakkoltak és elköltöztek egy szegény kis kunyhóba, mely bevakolva se volt egészen. Félpatics oldalai ki- és begörbültek. Aludni se tudtak. Ott ültek fázva két gyékényszéken és vén szemükből megeredt a könny. A kicsiny házban az árnyékok nem himbálóztak úgy, mint amott. Hanem egyetlen nagy árnyék fogta át az egészet, mint egy LsawrangtSB. VILÁG 1914. január 1. 3 Miért vonakodik Miskolczy? Jeszenszky államtitkár utóda a miniszterelnökségen — amint megírtuk — minden valószínűség szerint Miskolcity Ferenc bihari főispán lesz. Miskolczy, aki Tiszának testestőllelkestől hive, nem szívesen vállalkozik erre az állásra s végleg még most sem nyilatkozott arról, hogy elfogadja-e. A bihari főispán vonakodásának igen érdekes és a magyar viszonyokra fölöttébb jellemző háttere van. Miskolczy ugyanis tisztán anyagi okokból nem akarja vállalni az államtitkárságot, mert attól tart, hogy nem tud a fizetéséből megélni. Mint bihari — tehát elsőosztályi főispán — most 12.000 korona évi fizetést élvez. Ezenfelül a vármegyeházán fényes lakást kap, amely pénzértékben felér 4000 koronával. Már most a főispán igazgatósági tagja az Egyesült Biharmegyei Bank és Központi Takarékpénztárnak s itt az évi tandemje 6000 korona, igazgatósági tagja a vaskoh-belényesi, debreczen-nagyváradi, a mátravölgyi vicinális vasútaknak, a j jegyzők országos bankjának, a városfejlesztő részvénytársaságnak, ami szintén jelentékeny évi jövedelmet biztosít. Ezzel szemben a miniszterelnökségi államtitkári fizetése csak tizenhatezer korona és az állás természete kizárja, hogy bankok, részvénytársaságok igazgatóságában részesedjék az államtitkár. Tizenhatezer korona — így mondják a főispán bihari barátai — még háztartásra sem elég a fényes életmódot folytató Miskolczynak, nem is szólva arról, hogy Bihar fejedelme igen kényelmes, tempós ember, aki délelőtt nem szeret dolgozni, nem szereti a szubordinációt s a bürokratikus munkában nem talál különös gyönyörűséget. Tisza kedvéért lemondana a maga apró kényelmi szempontjairól. Ezzel szemben a miniszterelnök is keresi a modus vivendit, mely lehetővé teszi, hogy a jövendő államtitkár megfelelő dotációban részesüljön. A horvát obstrukció A szábor ülése ».. ... " Budapest, december 81. Kissé paradoxul hangzik: a szábor tegnapi ülése ma reggel öt óráig tartott. A koalíció tehát mindent elkövet, hogy a pénzügyi egyezmény meghosszabbítása minél előbb törvényes alapon jöjjön létre, de az ellenzék abban a naiv hitben, abban a jámbor önáltatásban, — vagy nem magukat, hanem népüket csalják ezzel a jó urak? — hogy a pénzügyi egyezmény meghosszabbítása nélkül .Horvátország önállósága automatikusan bekövetkezik, obstruálnak a szábor ülésein s eddig lankadatlan erővel. A koalíciót és kormányt kínos helyzetbe hozta ez az obstrukció. A koalíció tiltakozott az ellen, hogy az egyezményt rendeletileg hosszabbítsák meg. Gróf Pejácsevich Tivadar állását, tárcáját kötötte ahhoz és báró Skerlecz nemkülönben, hogy a pénzügyi egyezményt nem magyar kormányrendelet, hanem a két törvényhozás egyetértő határozata hoszszabbítsa meg. A koalíció megígérte, hogy megszavazza idejére a megfelelő törvényt. S most a Szarcsevics-párt — kétségkívül céltalan — obstrukciója parasztpárti segédlet mellett meghiúsítja a szép reményeket. A tényleges helyzeten nem változtat ez, de kényelmetlenné és kényessé teszi a szábor többségének s a kormánynak helyzetét egyaránt. Reggel öt óráig . . . A horvát országgyűlés az elmúlt éjjel ismét éjjeli ülést tartott, hogy az ellenzék obstrukciója dacára is elintézze még ebben az évben a Magyarországgal való pénzügyi kiegyezés meghosszabbításáról szóló javaslatot. Az ellenzék minden áron meg akarta akadályozni a gyors munkát s az ülésen nem egy izben botrányos, lármás jelenetek kéz-, dödtek. Radics parasztpárti bőven és részletesen indokolja indítványát, mely arra vonatkozik, hogy a szábor mondja ki Horvátország pénzügyi önállóságát és a többség ellentmondásai közepette polemizál az előadóval. Az elnök erre megvonja tőle a szót.