Világ, 1914. január (5. évfolyam, 1-27. szám)
1914-01-01 / 1. szám
# 1914. január 1 VILÁG Az ellenzék nagy lármában tör ki. Fölkiáltások: Ezt nem tűrjük! A közjogi ellenzék ezt kiáltja: Ez erőszak! Egyesek a padokat ütik. A nagy zajban az elnök felfüggeszti az ülést. Az ülés újbóli megnyitása után Mazuranics beszéde alatt folytatódott a botrány. Mazuranics tiltakozik az ellen, hogy az ellenzék terrorizálhassa az országgyűlést. Szarcsevics az ülés berekesztését ajánlja és a legközelebbi ülést szerda délelőttre kívánja kitüzetni. Az elnök ezt az indítványt nem fogadja el, hanem az előrehaladott időre való tekintettel, megszakítja a pénzügyi kiegyezés meghosszabbítására vonatkozó tárgyalást és a Ház áttér a sürgős indítványok tárgyalására. A szábor ülését reggel öt órakor berekesztették. Az összes sürgősségi javaslatokat elvetették. Klagdics alelnök javaslatára Radics István képviselőt tizenöt ülésből kizárták, Zatluka és Vucsetics képviselőket pedig jegyzőkönyvi megrovásban részesítették. A mai ülés Az országgyűlés mai ülésén jelen volt a bán és az osztályfőnökök is. Dr. Medakovics elnök beterjeszti az elnökség indítványát Rédics István képviselőnek 15 ülés tartamára való kirekesztéséről, amelyet a többség elfogad. Radics, aki a teremben van, azt kiáltja: Éljen a pénzügyi önállóság, le a koalícióval A Ház ezután a napirend első pontja értelmében megválasztja a felirati bizottság tagjaivá Balaj, Frank Iván, Hervai, Kis, Kriskovics, gróf Kulmer, Lerkovics, Mazuranics, Nikolics, Peles, Pribicsevics, Rakodezny, Sumanovics, Surmin és Zagorac képviselőket. Az elnök felszólítja a bizottság tagjait, hogy azonnal az ülés után tartsák meg alakuló ülésüket. Pavelics Starcsevics-párti kifejti ezután, hogy a bécsi parlamentben ugyanoly események játszódtak le, mint az éjjel a horvát országgyűlésen, az osztrák kormány azonban nem riadt vissza az exlex-állapottól, míg itt a többség siet a kiegyezés meghosszabbításával. Pártja szempontjából elítéli ezt az eljárást, mely gyengíti a pénzügyi önállóságért való harcot. Jalzabelh a pénzügyi önállóság mellett van s arra kéri a Házat, hogy ne hosszabbítsa meg a pénzügyi kiegyezést. A többség előadója azt akarja, hogy gyengéknek érezzük magunkat és a magyarok e gyengeséget kárunkra használják ki. Délután 2 órakor az elnök berekeszti az ülést. Legközelebbi ülés péntek délelőtt, napirend a pénz— Te a házat siratod! — fakadt fel az asszony keserűen. Hallgattak. Téli fagyos szél sivított a kunyhó körül, a vékony jegenyék között. — Én, látod, — sirt tovább az asszony, — én Lénit siratom. Kár volt úgy odaadni, félek, hogy nem lesz boldog. — Hát akkor visszajön! — nyugtatta a férj. De csak nem volt otthonos a ház. Egyiknek sincs kedve, hogy rendet csináljon e kunyhóban. III Valóban visszajött. Egy hónap sem múlott el és Léni lépett be egyedül. — Úgy történt, — szólt szepegve,*—hogy mindössze két vásáron voltunk és Elek azt mondta, hogy a pénz már elfogyott. Kocsmázott, tudják. Aztán azt mondta Elek, hogy már hazajöhetek. Mindent eladott, még a gyűrűmet is. Ezt érdemeltem én? Én ezt nem érdemeltem. — Nem érdemelted, Léni. Leültek, gondozgatták. És ime, nagyon, nagyon örvendettek, hogy Léni hazajött. .— Férjhez adtuk — szóltak dicsekedve — mint a többi Marton ahogy férjhez adta a leányát. A házasság nem sikerült, erről sem mi nem tehetünk, sem Léni nem tehet. Aztán vígan, fiatalosan, hozzáfogtak a kunyhó rendezéséhez, takarításához. És Léni a napfényes ablak mellé ült és nézte-nézte az országutat, mely olyan néma és szomorú. Egy kis visszapillantás írta: Ungár Bertalan Ha a közgazdasági történetíró valamikor a jelen századnak történetét fogja megírni, kétségkívül sokat és behatóan fog foglalkozni az 1912-es és 13-as évvel Ezekben az években nemcsak Európa térképe változott meg, nemcsak óriási eltolódások történtek a Balkán-népek hatalmi- és erőviszonyaiban, de nagy átalakuláson ment keresztül az európai gazdasági helyzet is, és úgy az egyes államoknak, mint az egyéneknek hatalma, vagyona és ereje lényegesen megváltozott. Mi, akik átéltük ezt az időszakot és akik benne vagyunk a még mindig folyó krízisben, nem tudjuk ezen nagy változásokat a történetíró elfogulatlanságával megítélni, — de viszont közvetlenebbül tudunk beszámolni azon hangulatokról és érzésekről, melyek akrízis folyamán a közgazdasági élet közkatonáinak lelki idében megnyilvánulnak. A közgazdasági történetíró fogja megállapítani e majdnem páratlanul álló harcban elveszett milliók pusztulásának kárf forrásait és a különböző mozzanatok okait, a mi megelégszünk azzal, ha sikerült néhány tanulságot leszűrnünk. Köztudomású tény, hogy az 1912. év tavaszán hangzott el az Osztrák-Magyar Bank akkori főtitkára, Pranger részéről az első intő szózat, hogy a tőkék bevonandók és nagy elővigyázatosság szükséges a további lépésekben. E figyelmeztetés után hónapról-hónapra jobban és jobban éreztük a tőke visszavonulását, míg novemberben és decemberben, midőn a külpolitikai helyzet a legválságosabbra fordult, úgyszólván minden pénzforrás bedugult. Amidőn akadtak fővárosi kereskedők, akik a háborútól való félelmükben a bankokból kivették pénzüket és azt szerintük biztosabbnak látszó helyeken elrejtették, amidőn az amúgy is meggyöngült vásárlási képesség mellett a vásárlási kedv is megszűnt, amidőn a póttartalékosok tízezrei álltak a határon és amidőn másik tízezrek lesték mindennap izgalommal, hogy mikor érkezik meg számukraa behívó, amidőn a fizetésképtelenségek sorozatát olvastuk naponta, amidőn tehát mindnyájan, kereskedők, lateinerek, vagy földművesek, a legnagyobb bizonytalanságban éltük napjainkat, hasztalan kerestük azt az útbaigazító, felvilágosító, bátorító kezet, vagy hangot, amely megfelelő időben és megfelelő formában jelentkezve, milliókat menthetett volna meg a közgazdasági életnek és az egész ország lakosságának nagy lelki megnyugvást szerezhetett volna. Ha igaz az — és a tények bebizonyították, hogy igaz, — hogy szükség volt Pranger vészkiáltására, úgy mennyivel szükségesebb lett volna, hogy illetékes helyről megfelelő nyomatokkal hangozzék el az a szó, hogy még az ultima ratio — a háború sem jelenti a világ pusztulását. Hasztalan lesztik a kormány férfiak, vagy a parlament részéről a szükséges intézkedéseket abban az irányban, hogy a bankoknak kötelessége és jól felfogott önérdeke is a minden oldalról megtámadott kereskedelmet és ipart támogatni, de főleg kötelessége a vidéki pénzintézeteknek lehetővé tenni, hogy a vidéknek jogos hiteligényeit kielégíteni módjukban legyen. Ilyen körülmények és hangulatok között indult meg az 1913-ik esztendő, amely nagy általánosságban, a nyugtalanság, a kedvetlenség, az üzlettelenség, a munkanélküliség jegyében folyt le. És ha egész Európában az 1913-as esztendő válságos volt, úgy hazánkban a helyzetet még speciális körülmények is súlyosbították. A szerencsétlen belpolitikai villongások, a gyenge termés, az árvizek, és az egész esztendőn végighúzódó abnormális időjárás külön-külön és együtt nagy rétegeit sújtották a lakosságnak. De különösen jelentkezett a krízis folyamán a mi közgazdasági életünknek nagy betegsége, a konszolidáció hiánya. A tőkenélküli önállósítások, a könnyű és hosszú kihitelezések, a szertelen nagy raktárak, a túlprodukció, a jó időkben aránytalan mértékben igénybevett bankhitelek, mindanynyi speciális magyar betegsége a közgazdasági életnek, mely konjunkturális időkben, mint minden vahanquejáték, nagy haszonnal is járhat, de az ily nehéz viszonyok között százszorosan érezteti romboló hatását. Csoda-e, ha mi gyakorlati kereskedők és iparosok, kik ismerjük gyönge és még alig-alig fejlődésnek indult kereskedelmünk és iparunk száz meg száz nagy és kis baját, nem találva sehol sem a biztató és segítő karokat, elkedvetlenedtünk és ilyen körülmények között egymással szemben bizalmatlanná váltunk? Csoda-e, ha ilyen hangulatban akadtak egyes lelkiismeretlen emberek, akik megkongatták a vészharangokat és a leglehetetlenebb rémhírek jártak be közgazdasági életünk erősségeiről és büszkeségeiről széltében és hosszában az egész várost és országot. Mindenki gyanús volt, aki él . . . Még nem múlt el a krízis, még benne élünk a gazdasági és pénzválságban, de már érezzük, hogy kezdünk kibontakozni a szomorú időkből. A hangulat kezd javulni, egyes biztató jelek jobb jövővel kecsegtetnek. A bankok, a gyárosok és a kereskedők ismét kezdik felölteni régi barátságos ábrázoltukat . . . és az emberek oly gyorsan felejtenek. Ámde a jobb idők beálltával is az átélt krízis egyes jelenségeiből vonjuk le azt a tanulságot, hogy a kereskedelem és ipar csak saját erejében bízhatik s ezért van szükség elsősorban a belső konszolidációra, mert a fokozatos fejlődés lassúbb, de biztosabbul a boldogulás felé.ügyi kiegyezés folytatólagos tárgyalása. Az elnök boldog újévet kíván a képviselőknek és ezzel az ülés véget ért. Csütörtök Budapest, december 31. Justh Gyula Budapesten. Justh Gyula, az egyesült függetlenségi és 48-as párt elnöke, aki legutóbb pár napot vidéken töltött, tegnap este ismét megérkezett a fővárosba. Justh Gyula holnap délben fogja fogadni az egyesült függetlenségi és 48 as pártnak gróf Károlyi Mihály ügyvezetőelnök vezetésével, az újév alkalmából nála tisztelgő tagjait. Szentesített törvények. Az ,,Országos Törvénytár“ december 31-én megjelenő száma a következő szentesített törvényeket tartalmazza: a községi és körjegyzők, valamint segédjegyzők illetményeinek szabályozásáról, továbbá Szolnok- Doboka, Trencsén és Máramaros vármegyéknek 5%-ot meghaladó pótadó kivetésére adandó felhatalmazásról. A trónörökös köszönete. Hivatalosan jelentik! Gróf Tisza István miniszterelnök a következő táviratot kapta: Schloss Konopist. Gróf Tisza István miniszterelnöknek Budapesten. 6 császári és királyi Fensége Ferenc Ferdinánd főherceg megbízott azzal, hogy felkérjem Excellenciádat, hogy a magyar képviselőház elnökségének legőszintébb és legmelegebb köszönetét méltóztassék tolmácsolni azon szerencsekivánatokért, melyeket születésének ötvenedik évfordulója alkalmából kifejezett. Rummerskirch, főudvarmester. Politikai körökben általános, nagy föltünést keltett, hogy a gróf Tisza Istvánhoz intézett táviratot, melyben a magyar képviselőház üdvözlését köszöni meg a trónörökös, csak Rummerskirch főudvarmester írta alá, holott a Sturgkh osztrák miniszterelnökhöz intézett táviratot, melyben az osztrák képviselőház köszönetét köszönte meg Ferenc Ferdinand, maga a trónörökös írta alá. A függetlenségi pártok szövetsége. A háromszékmegyei függetlenségi és 48-as párt vasárnap Kézdivásárhelyen tartott vármegyei pártgyűléséből feliratot intézett az egyesült függetlenségi és 48-as párt elnökségéhez, melyben a nagygyűlés határozatából közli, hogy a háromszék megyei függetlenségi és 48 as párt az ország valamennyi függetlenségi és 48-as pártjának országos szövetségbe való tömörítését a legsürgősebb feladatnak jelöli meg és erre az országos párt figyelmét felhívja. Az egyesült függetlenségi és 48-as párt elnöksége az országos szövetség eszméjét a függetlenségi pártok országos szervezési akciójával kapcsolatban óhajtja megoldani és a szervezési akció befejeztével tető alá hozni.