Világ, 1914. január (5. évfolyam, 1-27. szám)

1914-01-01 / 1. szám

# 1914. január 1 VILÁG Az ellenzék nagy lármában tör ki. Fölkiáltások: Ezt nem tűrjük! A közjogi ellenzék ezt kiáltja: Ez erőszak! Egyesek a padokat ütik. A nagy zajban az elnök felfüggeszti az ülést. Az ülés újbóli megnyitása után Mazuranics beszéde alatt folytatódott a botrány. Mazuranics tiltakozik az ellen, hogy az ellenzék terrorizál­hassa az országgyűlést. Szarcsevics az ülés berekesztését ajánlja és a legközelebbi ülést szerda délelőttre kívánja ki­­tüzetni. Az elnök ezt az indítványt nem fogadja el, hanem az előrehaladott időre való tekintettel, meg­szakítja a pénzügyi kiegyezés meghosszabbítására vonatkozó tárgyalást és a Ház áttér a sürgős in­dítványok tárgyalására. A szábor ülését reggel öt órakor berekesztet­ték. Az összes sürgősségi javaslatokat elvetették. K­lagdics alelnök javaslatára Radics István kép­viselőt tizenöt ülésből kizárták, Zatluka és Vucse­­tic­s képviselőket pedig jegyzőkönyvi megrovásban részesítették. A mai ülés Az országgyűlés mai ülésén jelen volt a bán és az osztályfőnökök is. Dr. Medakovics elnök beter­jeszti az elnökség indítványát Ré­dics István kép­viselőnek 15 ülés tartamára való kirekesztéséről, amelyet a többség elfogad. Radics, aki a teremben van, azt kiáltja: Éljen a pénzügyi önállóság, le a koalícióval­ A Ház ezután a napirend első pontja értelmében megválasztja a felirati bizottság tag­jaivá Balaj, Frank Iván, Hervai, Kis, Kriskovics, gróf Kulmer, Lerkovics, Mazuranics, Nikolics, Pe­les, Pribicsevics, Rakodezny, Sumanovics, Surmin és Zagorac képviselőket. Az elnök felszólítja a bi­zottság tagjait, hogy azonnal az ülés után tartsák meg alakuló ülésüket. Pavelics Starcsevics-párti kifejti ezután, hogy a bécsi parlamentben ugyanoly események játszód­tak le, mint az éjjel a horvát országgyűlésen, az osztrák kormány azonban nem riadt vissza az ex­­lex-állapottól, míg itt a többség siet a kiegyezés meghosszabbításával. Pártja szempontjából elítéli ezt az eljárást, mely gyengíti a pénzügyi önálló­ságért való harcot. Jalzabelh­ a pénzügyi önállóság mellett van s arra kéri a Házat, hogy ne hosszabbítsa meg a pénzügyi kiegyezést. A többség előadója azt akarja, hogy gyengéknek érezzük magunkat és a magyarok e gyengeséget kárunkra használják ki. Délután 2 órakor az elnök berekeszti az ülést. Legközelebbi ülés péntek délelőtt, napirend a pénz­— Te a házat siratod! — fakadt fel az asszony keserűen. Hallgattak. Téli fagyos szél sivított a kunyhó körül, a vékony jegenyék között. — Én, látod, — sirt tovább az asszony, — én Lénit siratom. Kár volt úgy odaadni, fé­lek, hogy nem lesz boldog. — Hát akkor visszajön! — nyugtatta a férj. De csak nem volt otthonos a ház. Egyik­nek sincs kedve, hogy rendet csináljon e kuny­hóban. III Valóban visszajött. Egy hónap sem mú­lott el és Léni lépett be egyedül. — Úgy történt, — szólt szepegve,*—hogy mindössze két vásáron voltunk és Elek azt mondta, hogy a pénz már elfogyott. Kocsm­á­­zott, tudják. Aztán azt mondta Elek, hogy már hazajöhetek. Mindent eladott, még a gyű­rűmet is. Ezt érdemeltem én? Én ezt nem ér­demeltem. — Nem érdemelted, Léni. Leültek, gondozgatták. És ime, nagyon, nagyon örvendettek, hogy Léni hazajött. .— Férjhez adtuk — szóltak dicsekedve — mint a többi Marton ahogy férjhez adta a leányát. A házasság nem sikerült, erről sem mi nem tehetünk, sem Léni nem tehet. Aztán vígan, fiatalosan, hozzáfogtak a kunyhó rendezéséhez, takarításához. És Léni a napfényes ablak mellé ült és nézte-nézte az országutat, mely olyan néma és szomorú. Egy kis visszapillantás írta: Ungár Bertalan Ha a közgazdasági történetíró valami­kor a jelen századnak történetét fogja meg­­írni, kétségkívül sokat és behatóan fog fog­lalkozni az 1912-es és 13-as évvel Ezekben az években nemcsak Európa térképe változott meg, nemcsak óriási eltolódások történtek a Balkán-népek hatalmi- és erőviszonyaiban, de nagy átalakuláson ment keresztül az európai gazdasági­ helyzet is, és úgy az egyes államok­nak, mint az egyéneknek hatalma, vagyona és ereje lényegesen megváltozott. Mi, akik átéltük ezt az időszakot és akik benne vagyunk a még mindig folyó krízisben, nem tudjuk ezen nagy változásokat a történetíró elfogulatlansá­gával megítélni, — de viszont közvetlenebbül tudunk beszámolni azon hangulatokról és ér­zésekről, melyek a­­krízis folyamán a köz­­gazdasági élet közkatonáinak lelki idében megny­­ilvánul­na­k­. A közgazdasági történetíró fogja megállapítani e majdnem páratlanul álló harcban elveszett milliók pusztulásának kárf forrásait és a különböző mozzanatok okait, a mi megelégszünk azzal, ha sikerült néhány tanulságot leszűrnünk. Köztudomású tény, hogy az 1912. év ta­vaszán hangzott el az Osztrák-Magyar Bank akkori főtitkára, Pranger részéről az első intő szózat, hogy a tőkék bevonandók és nagy elő­vigyázatosság szükséges a további lépésekben. E figyelmeztetés után hónapról-hónapra job­ban és jobban éreztük a tőke visszavonulá­sát, m­íg novemberben és decemberben, mi­dőn a külpolitikai helyzet a legválságosabbra fordult, úgyszólván minden pénzforrás bedu­gult. Amidőn akadtak fővárosi kereskedők, akik a háborútól való félelmükben a bankok­ból kivették pénzüket és azt szerintük bizto­sabbnak látszó helyeken elrejtették, amidőn az amúgy is meggyöngült vásárlási­ képesség mellett a vásárlási kedv is megszűnt, amidőn a póttartalékosok tízezrei álltak a határon és amidőn másik tízezrek lesték mindennap iz­galommal, hogy mikor érkezik meg számukra­­a behívó, amidőn a fizetésképtelenségek so­rozatát olvastuk naponta, amidőn tehát mind­nyájan, kereskedők, lateinerek, vagy földmű­vesek, a legnagyobb bizonytalanságban éltük napjainkat,­­ hasztalan kerestük azt az útba­igazító, felvilágosító, bátorító kezet, vagy hangot, amely megfelelő időben és megfelelő formában jelentkezve, milliókat menthetett volna meg a közgazdasági életnek és az egész ország lakosságának nagy lelki megnyugvást szerezhetett volna. Ha igaz az — és a tények bebizonyítot­­ták, hogy igaz, — hogy szükség volt Pranger vészkiáltására, úgy mennyivel szükségesebb lett volna, hogy illetékes helyről megfelelő nyoma­tokkal hangozzék el az a szó, hogy még az ultima ratio — a háború sem jelenti a vi­lág pusztulását. Hasztalan lesztik a kormány férfiak, vagy a parlament részéről a szükséges intézkedése­ket abban az irányban, hogy a bankoknak kötelessége és jól felfogott önérdeke is a min­den oldalról megtámadott kereskedelmet és ipart támogatni, de főleg kötelessége a vidéki pénzintézeteknek lehetővé tenni, hogy a vidék­nek jogos hiteligényeit kielégíteni módjukban legyen. Ilyen körülmények és hangulatok között indult meg az 1913-ik esztendő, amely nagy általánosságban, a nyugtalanság, a kedvetlen­ség, az üzlettelenség, a munkanélküliség je­gyében folyt le. És ha egész Európában az 1913-as esztendő válságos volt, úgy hazánk­ban a helyzetet még speciális körülmények is súlyosbították. A szerencsétlen belpolitikai villongások, a gyenge termés, az árvizek, és az egész esztendőn végighúzódó abnormális idő­járás külön-külön és együtt nagy rétegeit súj­tották a lakosságnak. De különösen jelentke­zett a krízis folyamán a mi közgazdasági éle­tünknek nagy betegsége, a konszolidáció hiánya. A tőkenélküli önállósítások, a könnyű és hosszú kihitelezések, a szertelen nagy raktá­rak, a túlprodu­kció, a jó időkben aránytalan mértékben igénybevett bankhitelek, mindany­­nyi speciális magyar betegsége a közgazdasági életnek, mely konjunkturális időkben, mint minden vahanquejáték, nagy haszonnal is járhat, de az ily nehéz viszonyok között száz­szorosan érezteti romboló hatását. Csoda-e, ha mi gyakorlati kereskedők és iparosok, kik ismerjük gyönge és még alig-alig fejlődésnek indult kereskedelmünk és iparunk száz meg száz nagy és kis baját, nem találva sehol sem a biztató és segítő karokat, elkedvetlenedtünk és ilyen körülmények között egymással szem­ben bizalmatlanná váltunk? Csoda-e, ha ilyen hangulatban akadtak egyes lelkiismeretlen emberek, akik megkongatták a vészharango­kat és a leglehetetlenebb rémhírek jártak be közgazdasági életünk erősségeiről és büszke­ségeiről széltében és hosszában az egész vá­rost és országot. Mindenki gyanús volt, aki él . . . Még nem múlt el a krízis, még benne élünk a gazdasági és pénzválságban, de már érezzük, hogy kezdünk kibontakozni a szo­morú időkből. A hangulat kezd javulni, egyes biztató jelek jobb jövővel kecsegtetnek. A ban­kok, a gyárosok és a kereskedők ismét kez­dik felölteni régi barátságos ábrázoltukat . . . és az emberek oly gyorsan felejtenek. Ámde a jobb idők beálltával is az átélt krízis egyes je­lenségeiből vonjuk le azt a tanulságot, hogy a kereskedelem és ipar csak saját erejében bízhatik s ezért van szükség elsősorban a bel­ső konszolidációra, mert a fokozatos fejlődés lassúbb, de biztosabb­ul a boldogulás felé.­ügyi kiegyezés folytatólagos tárgyalása. Az elnök boldog újévet kíván a képviselőknek és ezzel az ülés véget ért. Csütörtök Budapest, december 31. Justh Gyula Budapesten. Justh Gyula, az egyesült függetlenségi és 48-as párt elnöke, aki legutóbb pár napot vidéken töltött, tegnap este ismét megérkezett a fővárosba. Justh Gyula hol­nap délben fogja fogadni az egyesült függetlenségi és 48 as pártnak gróf Károlyi Mihály ügyvezető­elnök vezetésével, az újév alkalmából nála tisz­telgő tagjait. Szentesített törvények. Az ,,Országos Tör­vénytár“ december 31-én megjelenő száma a kö­vetkező szentesített törvényeket tartalmazza: a községi és körjegyzők, valamint segédjegyzők illet­ményeinek szabályozásáról, továbbá Szolnok- Doboka, Trencsén és Máramaros vármegyéknek 5%-ot meghaladó pótadó kivetésére adandó felha­talmazásról. A trónörökös köszönete. Hivatalosan jelentik! Gróf Tisza István miniszterelnök a következő táv­iratot kapta: Schloss Konopist. Gróf Tisza István miniszterelnöknek Budapesten. 6 császári és királyi Fensége Ferenc Ferdi­nánd főherceg megbízott azzal, hogy felkérjem Excellenciádat, hogy a magyar képviselőház el­nökségének legőszintébb és legmelegebb köszöne­tét méltóztassék tolmácsolni azon szerencsekivá­­natokért, melyeket születésének ötvenedik évfor­dulója alkalmából kifejezett. Rummerskirch, főudvarmester. Politikai körökben általános, nagy föltünést keltett, hogy a gróf Tisza Istvánhoz intézett táv­iratot, melyben a magyar képviselőház üdvözlé­sét köszöni meg a trónörökös, csak Rummers­kirch főudvarmester írta alá, holott a Sturgkh osztrák miniszterelnökhöz intézett táviratot, mely­ben az osztrák képviselőház köszönetét köszönte meg Ferenc Ferdinand, maga a trónörökös írta alá. A függetlenségi pártok szövetsége. A három­­székmegyei függetlenségi és 48-as párt vasárnap Kézdivásárhelyen tartott vármegyei pártgyűléséből feliratot intézett az egyesült függetlenségi és 48-as párt elnökségéhez, melyben a nagygyűlés határoza­tából közli, hogy a háromszék megyei függetlenségi és 48 as párt az ország valamennyi függetlenségi és 48-as pártjának országos szövetségbe való tömö­rítését a legsürgősebb feladatnak jelöli meg és erre az országos párt figyelmét felhívja. Az egyesült függetlenségi és 48-as párt elnöksége az országos szövetség eszméjét a függetlenségi pártok országos szervezési akciójával kapcsolatban óhajtja meg­oldani és a szervezési akció befejeztével tető alá hozni.

Next