Világ, 1914. február (5. évfolyam, 28-51. szám)

1914-02-01 / 28. szám

SS 1914. február 1 na, akkor ugyebár ebből az következ­nék, a nemzetiségileg tarka vidék he­lyett a túlnyomóan magyar és sokkal magasabb kultúrájú városokat favori­zálják. Hogy például Budapestnek, ha nem is több, de legalább annyi képvise­lőt adjanak, mint amennyi az ország lakosságának számát tekintve megillet­né? Budapest majdnem egészen magyar város, az analfabéták száma itt rendkí­vül kicsiny, itt található az országban a legtöbb magas kultúrájú, független ember. Budapest mégis jóval kevesebb képviselőt kap, mint a vidék akármelyik része. Budapesten az új törvény szerint is 5882 egyén választ képviselőt, ugyan­akkor, amikor a háromnegyedrészében oláh és háromnegyed részében analfabé­ta Tordaaranyosban 2273, Szolnokdo­­bokában 1988 és így tovább. Mi a magyarázata annak, hogy ők, akik a választójogi törvény meghozata­lánál még olyan nagyra taksálták a nemzeti szempontot, most egyszerre a magyarság ellen kerekítik ki a kerülete­ket és ők, akik annak idején olyan sok frázist puffogtattak el annak a bizonyí­tására, hogy a vezetést a kulturáltabb elemeknek kell fönntartani az ország­ban, most az analfabétáknak adnak túl­nyomó jogot az ország műveit polgársá­gával szemben? A magyarázat igen egyszerű. An­nak idején minden használható érvet mozgósítani kellett az általános válasz­tói jog ellen, mert a hatalmukat féltet­ték, mert attól tartottak, hogy egy de­mokratikus parlament teljesen össze fogja morzsolni az ő omlatag osztály­uralmukat. Most pedig, amikor az álta­lános választói jogot már megbuktatták, olyan geometriát kellett csinálni a vá­lasztói kerületek beosztásával, mely ne­kik a legkedvezőbb. A kormánynak ré­gi tapasztalata az, hogy magyar vidéke­ken a legerősebb az ellenzéki szellem. A kormány tisztában van azzal, hogy minél műveltebb egy-egy vidék, annál meg állanak a korszellem hatása alatt — osztoznak maguk e férfiak is, kik maguk is részesek voltak mind az egyoldalúságok­ban és mulasztásokban, melyek miatt velük magukkal is igazságtalanság történt. Sok­szor megírtam, de mindig újra meg újra megírom, mert nem lehet elégszer megírni : nem lehet elképzelni francia vagy angol ál­lamférfit, olyan kalibert és műveltséget, mint a Szilágyi Dezsőé vagy ifjabb Andrássy Gyuláé, kinek ily kevés összefüggése volna országának irodalmi életével. Ebben Szilágyi Dezső semmiben sem volt különb Tisza Kálmánnál s az ő számára éppúgy csak egy magyar író volt, Mikszáth Kálmán, mint Tisza Kálmán számára, — nyilvánvalóan nem, mert Mikszáth kitűnő író volt, hanem mert a klubban s a politikában kézzül esett nekik. S Tisza Kálmán szelleme uralkodik ma is a magyar közéleten. A politikában vannak, akik ellene vetik magukat — szellemiekben feltétlenül uralkodik, azok felett is, kik a politikában jól meglátják e szellem sivár köz­­napiságát, szűkkeblű elmaradtságát. S mi­kor ez így van és sehol semmi változásnak vagy éppen javulásnak jele nem mutatkozik, még furcsább és fájdalmasabb gyönyörűen igaz és szívdagasztóan magasrendű figyel­meztetéseket olvasni arról, hogy mily fon­tos, a politika ridegségével szemben, a kul­túra melegsége, s mennyire ennek melege­könnyebben lehet azt megnyerni a ha­ladó eszméknek, a demokratikus fej­lődésnek. Ez a kettős belátás magyaráz­­za meg azt, hogy miért kellett egyszerre elejteniük a magyar nemzeti szempon­tot és a kulturális nívó szempontját és miért kellet az írni-olvasni tudó magya­rok helyett a legsötétebb barbárságban tartott, presszióval, pálinkával, vesztege­téssel legkönnyebben megnyerhető nem­zetiségi vidékeknek tartani fönn a több jogot? Hogy az egész törvényjavaslat mennyire pártérdekek szolgálatára ké­szült, azt még egy példával lehet iga­zolni. Az új törvény nem jelöli ki pon­tosan azt, hogy a meghatározott válasz­tási székhelyekhez milyen községek tar­toznak, hanem ennek a beosztását a bel­ügyminiszterre bízza. Az ellenzék bele­szólása nélkül, a büró titkos kohójában a kormány egy közegének a dolga lesz tehát az, hogy befejezze a geometrizá­­lást, hogy az ellenzéki és kormánypárti községeket úgy csoportosítsa együvé, hogy ahol csak lehet, kormánypárti vá­lasztók kerüljenek többségbe. Ha ezt a javaslatot a törvényhozás két háza meg­­szava­zza, — pedig meg fogja szavazni, — akkor ami mandátum van Magyar­­országon, annak a sorsa itt fog eldőlni, ebben a hivatalos szobában. A jövendő­beli magyar parlament képe olyan lesz, amilyennek a magyar belügyminiszter akarja. A javaslatnak ez az egy intézkedése megmutatja, hogy a kormánynak az ő furcsa és logikátlannak látszó választó­­jogi geometriájával milyen szándékai és milyen intenciói vannak? A horvát képviselők Budapesten. A horvát képviselők 2-án, hétfőn érkeznek Budapestre és 3-án délelőtt a Continental-szálló különtermében értekezletet tartanak. A horvát képviselők Budapes­ten bemutatkozó látogatást tesznek gróf Tisza István miniszterelnöknél és a magyar kormány tagjainál, valamint a nemzeti munkapártban. A képviselőház elnökségét is fel fogják keresni és a vasúti pragmatika tárgyalásánál az ülésen ki­fejtik álláspontjukat. A váltó. A képviselőház igazságügyi bizott­sága ma délután id. Erdély Sándor elnöklete alatt folytatta a váltóról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalását. Az igazságügyi kormány részéről Vadász Lipót és Tőrr Gusztáv államtitkárok jelen­tek meg. A bizottság Tőrr Gusztáv államtitkár elő­adása alapján és Plósz Sándor, Lantos Elemér és Hajós Kálmán bizottsági tagok felszólalása után módosította a 82. szakasz szövegét, amely a kéz­jegyével történő váltókötelezettségvállalást szabá­lyozza. A 84. szakasznál nagyobb vita indult meg abban a kérdésben, hogy az írni nem tudóknak váltónyilatkozattételre adott meghatalmazása minő, az analfabétát védő feltételekhez köttessék. A vitá­ban alapos hozzászólásokkal részt vettek Plósz Sándor, Nagy Ferenc, Szulyovszky Gusztáv, Almássy László, Tőrv Gusztáv és Vadász Lipót államtitkárok, Fodor Ármin és Sichermann Bernát. Vadász Lipót államtitkár figyelemre méltatva a vita során felhozottakat, a kormány nevében módo­sító indítványt terjesztett elő, amelynek értelmében az írni nem tudók váltónyilatkozat tételére érvé­nyesen adhat meghatalmazást, ha ezt a meghatal­mazást írásba foglalták. A bizottság többsége ezt az indítványt elfogadta. A javaslat egyéb intézke­déseihez, különösen a 36., 88., 100., 102., 104., 105. és 106. szakaszokhoz érdemlegesen hozzászólóm-­ Plósz Sándor, Nagy Ferenc, Hajós Kálmán, Va Lipót, Tory Gusztáv és Sichermann Bernát. A­dottság ezeket a paragrafusokat, valamint a tav többi paragrafusait is, kisebb módosításoktól tekintve, részleteiben elfogadta. Idősb Erdélyi dór­elnök meleg köszönetét fejezte ki ezután Sic­manni Bernát udvari tanácsosnak azokért az kés és alapos felvilágosításokért, amelyeket a folyamán adott. A Duna balpartján van 157.697 törpega­ság, összes területe 284.649 kat hold és 455 , holdon felüli gazdaság, melynek területe 1.489 kát. hold. ponyi ebbeli érdeklődésének talán egyetlen, de viszont legtüntetőbb jelentkezése az volt, mikor legvadabb politikai ellenfelével, Tisza Istvánnal versenyt szidta a mai magyar nyel­vet és irodalmat, oly szemmel láthatóan tar­tózkodó értesültséggel, aminől például köz­­igazgatási, de még financiális dolgokban is bizonyára röstellene. Boldog képzőművészek, hogy nekik legalább olyan fenkölt patrónusuk van, ki lándzsát tör a művészi szabadság és függetlenség mellett s tiltakozik a társadalomnak a művészi lelkiis­meretbe való beleszólása ellen — s csak nö­veli e pártfogás s e tiltakozás értékét, hogy olyan művész korünnepén történik, kit a szó­nok maga is a hivatalossággal együtt ünnepel, szeret és tisztel, a­kinek művészetét ő is nagyra tartja, de, s ez a megnyugtató, sem egyedül üdvözítőnek, sem másokat kötelező­nek nem nézi. Ugyan, a képzőművészetben azért az új és egyéni dolgok és kezdőik sosem voltak és ma sincsenek megóva attól, hogy olykor f­olyikük ellen valóságos hajsza ne induljon, s legbecsületesebb s legértékesebb önállóságukra rá ne nyomják a hatásva­dászatnak azt a bélyegét, melyet Andrássy méltán tekint a művészi becstelenség s ezzel a művészietlenség egyik cinozurá­­jának. Abban sincsen sok változás, hogy mint a hivatalos tudatlanság, minálunk a felvilágo­sult mecenátus is főképp a kellemesen ügyesen. VILÁG Budapest, január 31. A szobor munkája. Zágrábból jelentik: A kormány az országgyűlés mai ülésén a bíróság előtti eskütétel reformjára vonatkozó javaslatot terjesztette elő, amely különösen a horvátországi zsidóság kívánalmainak tesz eleget. Ugyancsak a mai ülésen osztották ki a gazdasági ügyosztály fel­állítására vonatkozó törvényjavaslatokat. Fel kell nevelni a nemzetet, hogy annak ri­degségébe bele ne essék! Sokszor fennakadok rajta s figyelmeztetem is rá az embereket, hogy például orvosukat elfogadnak s vak bizalmukkal tisztelnek meg olyan embereket, kiket különben ostobáknak, rövidlátóknak és alacsonyrendűeknek ismer­nek és tartanak. Hogy’ lehet az, s hogy’ gon­dolhatják, hogy valaki, aki semmi magasren­dűségre nem képes, egy mezőségen mégis ma­gasrendü lehessen, s aki mindenben vak és korlátolt, abban a kiváltságos emberismeret­ben s jelfelismerésben, ami az orvosi mes­terséghez kell, mégis kitűnő lehetne? Ki tudja megérteni, hogy akik a szabadelvűnek csú­folt korszak szelleme alacsonyrendüségét s röghöz tapadó szókeszűségét hamar észrevet­ték s héroszi erővel támadták közjogban, ka­tonai dolgokban és egyházpolitikában, a lel­kiekben való uralma iránt közömbösek vol­tak, ha ugyan nem egyetértőek? Sokszor el­gondolom, ha amerikai vagy belga embernek elmondanám, hogy Apponyi Albert, a mi nagy, művelt s nagyszerűen intellektuális Ap­ponyi Albertünk volt egyszer nálunk évekig kultuszminiszter, ami itt egyúttal a kultúra, a tudomány s a képzőművészetek minisztériu­mát jelenti: az angolnak s a belgának össze­futna a nyál a szájában, hogy micsoda re­­naissance-évei lehettek ez évek példáid a ma­gyar irodalomnak. Nos, mi tudjuk, hogy Ap- Vasárnap

Next