Világ, 1914. május (5. évfolyam, 103-127. szám)

1914-05-01 / 103. szám

•ttftesztösfcf? VI., Oyáf^urca 4. s* Telefon 5ß*60r a -fchrfös r- k-’Ttőér 81-58. Kiadóhivatal VI. Gyár-utca 4 Telefon 81-9U. Blőfízcié arak a magyar korona országaiba, Ausztriába és Bosznia-Hercegovinába: Egész évre 28 korona, félévre 14 korona, negyed­évre 7 korona, egy hóra 2 korona 40 fillér. Németországba, a német biroda­lom államainak területére negyedévre 10 kor.80 fillér, egy hóra ') kor bC fill. A »VILÁG* megjelenik hétfő kivéte­lével mindennap, ünnepnapok után e Hirdetések felvétetnek Ha(Sz:p«íra* A VILÁG kiadóhivatalában, Bícc&* ner I., Győri és Nagy, Jauhis éa Társa, »enczer Gyula. Leopold Terstv , Mzci Antal Schwarz Jó­zsef, Messe Rudolf, tsfckstcin Bér nát hirdetési irodákban. — Becsben M Dukes Nach!., Haasenstein é Vogler, Rudolf Mosse, Bduaro Braun, Heinrich Schaleft, Bock und Hérzleld. — Berlinben: Dr Jr. Bllmcnreich, Berlin-Wilmers­dorf/ Holstinniche-Strasse 27. az. V. évfolyam Budapest, 1914 PÉNTEK május 1. 103-ik szám Május elseje Irta: Ignotus Budapest, április 30. A munka nemesit s a szabadság a legfőbb jó, de a polgárnak nehéz túl­tennie magát azon, hogy május elseje nemcsak a munka ünnepe, hanem ház- bérfertály is. Egy fiatal zsidó fiskális állt minap mellettem a propelleren, azzal a savanyú tisztelettel beszélgetve velem, melylyel a korán félbemaradtak traktálják az embert, kit maguknál semmivel sem tartanak érdemesebbnek s nyilván svindler, amért mégis beérke­zett. Hazafi volnék, szólt elkeseredve, de azért ette volna meg a fene az ősömet, hogy éppen ebben az országban állt meg azzal a régi nadrággal s nem tudott vagy két országgal odábbmenni! . .. Kedves fiam, feleltem neki, hazafi ettől csakugyan lehet, — Kozma Andor elég hazafi, de ő is etette már a fenével Árpádot, hogy nem hódított egy-két or­szággal tovább, s lovasai, ha már benne voltak, kis rnokány paripáikon nem szaladtak tol például a szép stájer he­gyekre. Elégedetlennek lenni az igazi hazafiság, — inkább szegény ősapja iránt igazságtalan, mert az, az ő akkori helyzetében, okos ember volt, hogy ebben az országban állapodott meg azzal a régi nadrággal. Jó taksáló volt, sőt bizonyos fokig előrelátó is, mert még mindig ez az ország az, hol régi nad­rágot legolcsóbban lehet venni s leg­drágábban lehet eladni. Arra persze nem gondolhatott szegény, hogy uno­kája majd intellectuel lesz, kinek gaz­dag polgári kultúra kell, hogy mint szükséges részvevője természetesen él­hessen meg benne. Kérdezze meg a nagybankárokat, hogy ők is szidják-e ősapáinkat, amért régi nadrágok iránt ebben az országban látták célirányos­nak a letelepedést. Akik akár kicsiben, akár nagyban abból élnek, hogy ez or­szág gazdasági fogyatkozásain élősköd- jenek, azoknak itt kitünően futja a számvetésük. Nekik kellett volna első­sorban tenniök arról, hogy itt olyan ország alakuljon, melyben élősködni nem lehet, de ennek fejében aztán lehet élni. Csodálkozik, hogy nem siettek vele ? A kis fiskális nem csodálkozott — különben is átértünk Budára, hol fa­nyar jour-mosolylyal búcsúzott tőlem s szaladt a kereskedelmi minisztériumba, hogy egy tőkétien vállalkozó fele szá­mára kilátástalan ostromoljon meg szubvencióért egy miniszteri tanácsost, kinél öt perccel elébb egy még tőkétele- nebb javára még nagyobb szubvencióért sokkaű több kilátással szólt egy jó szót egy munkapárti főember, — még láttuk autóján fölfelé indulni az Albrecht- ulon* nyilván a belügyben is volt egy s más elintéznivalója. Én pedig elgon­dolkoztam azon, amit a dühös intellec- tuelnek mondtam. Nyilván igazam volt — olyan rögtönözve beszéltem, hogy nem értem rá ostobaságot mondani. Mert olyan úri társadalomban, aminő a lengyel volt s a magyar ma is, a pénz, a kereskedés, az iparkodás a házi zsidó dolga. Ahol ilyen kezdetek­ből fejlett, ott a polgárság fejlődöttebb fokon is ezt a szerepet tölti be s ebben a helyzetben van. Ahol az uriság szabja meg, a maga életfeltételei szerint, az élet rendjét, ott a munka csak élősköd- hetik. Természetesen, mert hiszen hogy maga is éljen s a saját komoly életét élje, ahhoz más feltételek kellenek, — olyanok, melyek közepett viszont az uriság nem tenyészhetik. Magyarország nem mai ország, mert még mindig úri ország. Urainak sem fenékig tejfel a sorsa, mert úri ország nem tud úgy fej­lődni, hogy a mai világverseny közepett bár csak urait is úri módon tarthassa el. Ám ennyi uraság is jobb, mint semmi uraság. A szorongatott uriság vagy erő­vel, vagy osztozkodással, de alultartja azokat, kik igazán csak úgy fejlődhet­nének, ha az országot is magukhoz fej­lesztenék. Boldogulj, polgár, úgy, hogy az országot azért magadhoz ne polgá­rosítsd. Inkább élősködj rajtam, és, ki­vált, élősködj a paraszton és. ha tudsz még, a munkáson. Valahogy csak meg­leszünk igy — hiszen eddig is meg­voltunk! A baj az, hogy nem leszünk meg. Az élősdiség rablógazdaság. Ha éppen akiknek a többet s az újat termelniük kellene, ehelyett maguk is a kevés régit élik el. idestova senkinek sem marad élnivalója. Ha úgy megy tovább, ahogy eddig, akkor néhány év múlva ez az ország nem lesz egyéb, mint néhány nagy fideikommisszum, nagy egyházi bir­tok és nagybank. Ez eltart, mondjuk, egymillió lelket. Miből éljen a többi tizenkilenemillió? Miből tartsanak fenn hadsereget és flottát, miből adjanak hivatalt a nemességnek s mit egyenek, akiknek már nem jut hely az úri kony­hákon? A polgárság, a polgári munka, a mai termelés ha akarna sem marad­hat meg mai helyzetében, mely fölfelé a házi zsidóé, lefelé a pálinkás zsidóé. Amily mulatságos, hogy az úri politika megvetően beszél bankuzsoráról s a közvetítő kereskedelem élősdiségéről, annál rosszabb bizonyítvány számára, ha igaza van. Mert ő hagyta és ő tette, ha nálunk erkölcstelenség és rablógaz­daság, ami másutt erkölcs és termelés. S kérdés, végső soron neki is nem job­ban futná-e számadása, ha a polgárság — mint más müveit világokban — erős lábon szemben állna vele, semmintha a nyakán lóg. Mert mi most e polgárság élete? S mi politikai szervezete? Futni állami segítségért, tőke híján. Kiravaszkodni jogtalan hasznokat, kei'eset híján. Ki­bújni összeköttetésekkel az adó alól, kellő jövedelem híján, s mert nem volna igazság igazán fizetni is annyit, ameny- nyit törvény szerint kellene. Ez, mon­dom, beüt egy igen vékony felső réteg polgárságnak, sőt ezt urává teszi még az uraknak is. Egy valamivel vastagabb alsóbb réteg már éppen csak hogy meg­él belőle. S alatta teng (s csak azért nem leng, mert egyik a másiktól nem mozdulhat s a lélekző levegőt is elszíják egymás elől), — fölül az urak, a banká­rok, a takarékpénztári igazgatók s a szubvencionált vállalkozók, alul a mun­kás s a paraszt közé beszorítva a leg­szerencsétlenebb proletariátus: a nadrá- gos. A munkás hozzá képest ur. A pa­raszt hozzá képest polgár. (Annak is híja magát.) Ha magához hasonlókkal akar társalogni: mint ahogy II. József­nek kriptába kellett, úgy kell leszállania a putriba a zsellérekhez, a csatornába a munkátalanokhoz. S ebhez kell ta­nulnia tizenhat esztendőt diplomáért, vagy fizetnie bért boltért s járnia abban, a régi nadrágban, amivel ősapja leg­alább kereskedhetett. S ezért a nyomo­rúságért, ezért a fejlődhetetlenségért, ezért a gyümölcsléién megalázottságért s csakhogy az a vékony felső rétege házi zsidaja s a szintén nem vastag alsóbb rétege pálinkás zsidaja lehessen az úri országnak, ezért szolgálnia ez or­szágnak uriságát, s nyomorult szavaza­tával még útjába is állnia annak, hogy ez az ország valaha igazi ország legyen s a polgárság ne a kitartottak eltartottja legyen benne, hanem, mint mindenütt a világon, a fenntartója legyen. Ehhez nem fog eljutni másképp, mint ha a május elseje neki is ünnepe lesz. Egyebütt talán állhat lábtul fegy­verrel akár a paraszt, akár a munkás előtt — nálunk, hol hatvan esztendőn át elmulasztotta megszerezni, hogy ma­gának is legyen lába, amin álljon, csak kettő közt van választása. Vagy fölfelé fog ősszé, vagy lefelé. Fölfelé: azt éppen hatvan eszten­deig próbálta, hogy mit jelent. Jelenti, nogy: szavazz rám, különben nem kapsz tőlem üzletet! Vagy jelenti, hogy: sza­vazz rám, különben közibe csördi: tek az üzletednek! S ezért, hogy néhánynak meglegyen a maga nagy üzlete s kevésnek ne boruljon föl a kis üzlete, ezért szolgál, támogat, véd és házőriz • az egész polgárság olyan vámpolitikát, olyan adópolitikát, olyan jogi politikát, olyan társadalmi politi­kát, melylyel tulajdonképp szirrtén ma­gához alakítja az országot, mert hozzá- rontjia a maga jövedelmetlenségéhez, a maga küátástalanságához, a maga kényszerű munkátlanságához, a maga VILÁG

Next

/
Thumbnails
Contents