Világ, 1914. május (5. évfolyam, 103-127. szám)
1914-05-01 / 103. szám
Péntek Harkányi programjba A Képviselőház ülése Budapest, április 30. Ma a kereskedelmi tárca költségvetését tárgyalták. Természetesen ellenzékmentesen. Ellenzék híján néhány munkapárti — köztük nagyon komoly és nívós —beszéddel igyekeztek megmenteni a parlamentáris tárgyalás látszatát. Szabó János főként közlekedési kérdésekkel foglalkozott. Gratz Gusztáv a munkásbiztosítás problémájával foglalkozott nagyon alapos és nagyon kimerítő beszédben. Brandsch Rudolf, bár kilépett a munkapártból, elfogadja a költségvetést. Szentpályi István nagyon tartalmas és magvas beszédében az ipar támogatását sürgette. Söpkéz Sándor felszólalása után befejeződött a délelőtti ülés. A délutáni ülésen báró Harkányi János szólalt fel. A kereskedelmi miniszter, aki ma már egész elfogadható szónok, programmot adott ma. Ez a programm nem a szárnyaló koncepcióé, de benne van minden, amit a mai lehetőségek között egy erősen reális hajlandóságú férfin megígérhet. Bármennyire is fájlaljuk, hogy nem állt elő új kezdeményezésekkel a kereskedelmi miniszter, némiképp értjük ezt a mai viszonyok közt s ha mindazt megvalósítja, amit ígért, bizonyára komoly érdemeket szerez. Első helyen a gazdasági válság gyógyítását jelölte meg feladatául, bár ez szerinte csak részben állami feladat. Második helyen, de legrészletesebben a Máv reorganizációjára tért ki s bizonyára mindenütt élénk helyeslésre talál, hogy kereskedelmi szellemben, reális üzleti alapon akarja vezetni a Máv.-ot, utat akar nyitni a talentumoknak, le akarja törni a protekciót, egyszerűsíteni az adminisztrációt s a szükséghez és lehetőséghez képest fejleszteni is az intézményt. Szárnyaló koncepció nem mutatkozott akkor sem, mikor tárcája egyéb feladatairól számolt be báró Harkányi, de egy erősen gyakorlati érzékű, reális ember reformáló, javító buzgósága. Polóniyi Dezső interpellált ezután a 14. § dolgában. Sok közjogi botlást fedeztünk fel közjogi fejtegetéseiben, báró Hazai Samu azonban ki sem tért a botlásokra, hanem katonás rövidséggel, kedves snájdigsággal kijelentette, hogy, ha Ausztria jövőre nem ad újoncot, akkor majd mi is deliberálunk a dologról. A munkapárt megtapsolta és tudomásul vette a választ. " Polónyi interpellációja alatt az ellenzék is jelen volt a Házban- Eljött gróf Andrássy Gyula is, akit meleg szeretettel ünnepeltek. — Az ülés kezdete tizenegy órakor. — Beöthy Pál nyitja meg az ülést. Bemutatja a delegáció elnökének átiratát, amelyben közli, hogy báró Solymosy Ödön és Kammerer Ernő betegségük miatt delegációs tagságukról lemondtak. Bejelentette, hogy Polónyi Dezső sürgős interpellációra kapott engedélyt. A Ház fél nyolc órakor hallgatja meg Polónyi interpellációját. Napirend szerint a kereskedelmi tárca költségvetésének tárgyalása következett. Szabó János (iklódi): Az állami kiadások emelkedésével karöltve egy gondos budgetnek arra kell törekednie — úgymond — hogy a bevételek is szaporodjanak. A mostani költségvetésben óriási módon megnövekedtek a kiadások, de a budget azért egyensúlyban marad, mert a bevételek is szaporodtak. A vámpolitika aktuális kérdéseivel foglalkozik. Kívánatosnak tartja a vámszövetség fenntartását Ausztriával. Figyelmébe ajánlja a miniszternek az idegenforgalom emelését. Az amerikai szállodások európai tanulmányútukon elmennek mindenhová, csak Budapestet hagyták ki úli programmjukból. Mulasztás terheli amerikai képviseletünket, hogy nem hívta fel az amerikaiak figyelmét Budapestre. A budapesti pályaudvarok kibővítése is elodázhatatlan. Figyelmébe ajánlja a kormánynak a víziutak kiépítését. A költségvetést elfogadja. Gratz Gusztáv a munkásbiztosító reformját sürgeti. Az intézmény működése mindenfelé elégedetlenséget kelt. Ez azonban nem érinti a munkásbiztosítás szociális célját. A munkásbiztosító nemsokára a csőd szélére kerül. Az adminisztrációkban nagyon sok a nehézkesség. 1910 végén körülbelül tízmillióra rúgott a pénztár deficitje. Ennek a fele körülbelül elveszett. Az intézmény aktívája huszonkilenc millió. Nagy baj, hogy a pénztárnak nincs tartaléktőkéje. A balesetbiztosítás tőkéjét úgy látszik betegsegítésre fordították. Táppénzre és gyógyellátásra mindig kevesebb jut, ellenben mindig többe kerül az adminisztráció, a tisztviselők és orvosok fizetése s a kezelés költségvetése. Ez az összes kiadások harmincnyolc százaléka. A bajt a túlságos decentralizációban látja. Az autonómia úgy van megvalósítva, hogy az intézmény keretén belül valóságos parlamentáris testületeket alkottak. Teljesen lehetetlen, hogy egy hétszáztagú közgyűlés legyen a legmagasabb fórum. Ilyen nagy testületekben nem lehet kormányozni ezt az intézményt. A közgyűlés közigazgatási ügyekkel is foglalkozik, ami pedig nem lenne feladata. A bajok egyik oka az is, hogy a törvény igen komplikált és sokféleképpen magyarázható. A betegségélvezés és balesetbiztosítás az adminisztrációban össze van keverve. Ha nem sikerül olyan reformot csinálni, mely a baj fészkét megtalálja, ugy komoly válság fenyegeti a munkásbiztositást. Kell, hogy az egyes pénztárak viseljék a pénzügyi felelősséget. A régi munkáspénztár egész jól funkcionált s csak azóta dolgozik deficittel, mióta nem maga viseli a rizikót. A munkásbiztosítási terheket is csökkenteni kell. Igen észszerűtlen költekezés a fürdőre való költség is, amiből rendszert csinálnak. Ez a szokás a törvény téves magyarázatán alapszik. Végül a reformot sürgeti. (Élénk helyeslés.) Braudsch Rudolf szász képviselő az iparfejlesztésről beszélt és az ipari szubvenciók ellen. Szentpáli István: Az a két kedvezőtlen mezőgazdasági év, továbbá az a pénz- és hitelválság, mely az utóbbi két esztendőben mezőgazdaságunkat megbénította, fokozottabb mértékben kelti fel azt az óhajunkat, hogy iparfejlesztés útján iparunkat megerősítsük s ezáltal egész közgazdasági életünket a konjunktúráktól jobban függetlenítsük. Ha iparfejlesztési törekvéseinket egészségesebb alapokra akarjuk fektetni, iparáganként kell megállapítani azokat a feltételeket, melyek fejlődésüket és boldogulásukat elősegíthetik. Az iparfejlesztési törvénynél sokkal hatalmasabb fegyverek állnak az állam rendelkezésére. Ilyen elősorban például az államvasutak tarifapolitikája Sajnos, úgymond, a múltban tarifális politikánk sokszor abban a hibában szenvedett, hogy nem alkalmazkodott az ipar követelményeihez. Panaszolja, hogy utaink az utóbbi időben meglehetősen el voltak hanyagolva és csak a múlt évben történt ezirányban nagyobb intézkedés. Az úti törvény is teljesen elavult, úgy hogy revíziója mielőbb szükséges. Az összes törvényhatósági utak államosítása nagy költségekkel járna, s ezért ez talán nem lehetséges. Azállamvasút pedig sok kívánnivalót hagy fenn, s ennek egyedül az az oka, hogy az államvasúti adminisztráció is abban a hibában szenved, mint általában a mi adminisztrációink, hogy túlságosan nagy a merev centralizáció. Áttér a budapesti pályaudvarok kihelyezésének kérdésére. Nemhelyesli a kihelyezést, de ha megtörténik, földalatti villamosvonatokkal kössék össze a pályaudvarokat. A költségvetést elfogadja. Söpkéz Sándor az államvautak lényeges reformját követeli. Összehasonlítja a Máv adminisztrációját a külföldi szervezetekkel. Kimutatja, hogy nálunk kettővel több fórum van, mint a külföldi ideális szervezeteknél. Ez 50 százalék munkatöbblet. Kimutatja a sokformos rendszer hátrányait, melyek káros késedelmeket okoznak. A károkért ily rendszer mellett egyénileg senkit se lehet felelőssé tenni, az annyira kívánatos üzleti és kereskedelmi szellem mindaddig meg ner il honosodhatok a Máv.-nál, míg ez a rendszer van érvényben. Ily körülmények között persze hasznot se lehet elérni. A szervezet után a vonalösszeköttetéseket világítja meg behatóan és készültséggel. A vonatoknál a villanyos üzemet előnyösebbnek tartja. Ez minden vonatkozásában hasznos lenne. Kéri a miniszterelnököt, utasítsa a kereskedelmi kormányt, foglalkozzék a kérdéssel. Ismét az üzleti szellemet hangoztatja, a budgetet elfogadja. Az ülést délután négy óráig fölfüggeszti az elnök. Harkányi beszéde Báró Harkányi János kereskedelemügyi miniszter kijelenti, hogy nem akar nagy programmot festeni, mert azt az események keresztülhúzhatják. A reálpolitika elveit követi s ezért a MÁV reorganizációja áll programmja élén, mert ettől függ Magyarország gazdasági és pénzügyi helyzetének kialakulása. Célja a MÁV üzemének üzletszerűvé tétele. A MÁV reformjánál egyszerűsíteni óhajtja az igazgatást. A MÁV jogkörébe kell utalni mindazon ügyeket, melyeket külön törvény nem utal a miniszter jogkörébe. A magánvasutak ügye a miniszter kezében maradjon. Az egyéni felelősség elvét a miniszterre nézve fenntartani kívánja. Sikert vár a kezelés üzletszerűségétől , hogy minden embert oda állítsanak, ahová való, ahol megfelel. Az üzletvezetőségek tovább szaporítása nincs tervbevéve. Ami eddig történt e téren, az a decentralizáció érdekében történt A további szaporításra nincs szükség, miután majd felállították a nagyváradi üzletvezetőséget is. A külszolgálatnál szintén az egyén felelősségét akarja érvényre juttatni s éppen ezért minden protekciót mellőzni kiván. Módot akar ezáltal nyújtani azoknak, akik az alsóbb szolgálatban megfeleltek, hogy a felsőbb szolgálatokba juthassanak. A bevételek szaporítása, ugy véli, nincs hatalmában. A jobb eredmények elérése érdekében a főfigyelmet a kiadások apasztására fordítja. Szemére vetik a MÁV-nak, hogy az ipart a MÁV díjkedvezményeivel nem támogatja. Rámutat arra, hogy lényegesebb tarifakedvezmények vannak. A tarifaemelés hatását, szerinte, a közvélemény túlozza. A teheráruforgalom bár nem nagy, de állandó emelkedésben van. Az államvasutak bevételeinek csökkenését tehát nem a tarifaemelés okozta. A kocsakihasználásra vonatkozólag megjegyzi, hogy exportunk és behozatalunk kellő arányban emelkedett, ami kedvez a kocsik kihasználásának. A MÁV bevételeinek csökkenése párhuzamos a többi vasutak bevételeinek sülyedésével. A gazdasági viszonyok romlása és a Balkán-háború miatti zavarok miatt történt ez így. Reorganizálni kívánja az anyagkezelést, amit teljesen üzleti alapon óhajt vezetni. Reméli, hogy nagy összegeket fog megtakarítani. A forgalmi szolgálat takarékosabb beosztásával s a helyes személyzeti beosztással is megtakarítást remél. A gyorsvonatoknál a III-ik osztályt nem fogják szaporítani, mert ezek a kocsik üresen járnak. A beruházásoknál az üzemképesség kell, hogy irányadó legyen. A vagyonhiánynak oka a közönség is, miután a kirakodásokat hanyagul eszközlik. Raktárak létesítésére 20 millió koronát fognak fordítani. A beruházásoknál az építkezéseket egyes vonalakon fogják keresztülvinni. Kiemeli a budapesti pályaudvarok kérdését. Óva inti őt Szentpályn a személypályaudvarok kihelyezésétől. Szándékában van a kihelyezés, de elsősorban a rendezőpályaudvarok kihelyezésével kívan foglalkozni. Bizonyos évszakokban itt igen sok kocsi koncentrálódik. Átlag naponkint 2—3 ezer vagyon gyűl össze, amit lebonyolítani a mai berendezéssel nem lehet. A helyiérdekű vasutak ügyét támogatni hajlandó. Szükség van a helyiérdekű vasutak reformjára. A tantiem-rendszer helyett előnyösebbnek tartja a gyakorlatban levő jutalék rendszert, amiben foglaltatik az üzemi kiadásokban. Komolyan törekszik arra, hogy a MÁV ügyeit üzleti szellemben vezesse. A kettősvágányok még sokáig nem lesznek kellően kihasználva, de a fejlődés csak így biztosítható. Fejleszteni kívánja a víziutakat is. A Duna—Tisza és a Dráva—Szávacsatornák előtanulmányozás alatt vannak. A budapesti kereskedelmi kikötő számára szükséges terület biztosítva van. Az Ungaro-Croatát jobb hajók forgalombaállítására kötelezték a szerződés megújításakor. A posta és távírda fejlesztésére — úgymond — 20 milliót szálltak, amiből erre az évre 6 millió jut. A pangó építőiparnak kívan szolgálatot tenni a tervbe vett építkezésekkel. Az automobilokra ez évben 1 millió koronát költöttek, ami a magyar automobilipar javát is célozta. A budapesti telefondíjszabás reformja érdekében törvényjavaslatot készít s legközelebb az érdekeltek bevonásával ankétet tart Az átalány rendszert megszüntetik és az igénybevétel arányához mérten szabják meg az árt. Mérsékeltebb lesz a díjszabás azoknak, akik mérsékelten használják a telefont, de gondoskodni fognak az iránt is, hogy a nagyobb igénybevételnél is mérsékelt bázisom nyugodjék a díjszabás. A vidéki interurbán beszélgetés díja a zónarendszeren fog alapulni s az utolsó zóna tarifája sem lesz magasabb a mostani díjszabásnál. A postatakarékpénztár a esetkezelést fokozottabb mérvben fogja kultiválni, úgyszintén az állami és községi pénzek kezelését is. Bevonják összeköttetésük körébe a Balkánállamokat is. Romániával már fennáll öszszeköttetésünk. Az Ausztriával kötendő kereskedelmi szerződésekre vonatkozólag azt válaszolja Szabónak, hogy az új tárgyalásnak egyik fő feltétele az, hogy a külföldre irányuló forgalom biztosíttassék. A Délivasút államosítására vonatkozólag az az álláspontja, hogy a vasút szanálása a kormány beleegyezése nélkül nem történhetik. A kormány ez alkalommal érvényesíteni fogja az ország fontos gazdasági érdekeit. — Az 1917-ben lejáró kereskedelmi szerződéseink új tárgyalására nemcsak a minisztérium, hanem az érdekeltségek is nagy anyagot szolgáltatnak. Az előkészületek szükségesek. A vámpolitikai központ is működik a kérdésben az adatgyűjtés terén. Iparkamarák s más hivatott testületek szintén nagy anyagot szolgáltatnak az új alakulással szemben — és amikor kellő anyag fog rendelkezésére állani, — úgymond — akkor az érdekeltek képviselőivel beható tanácskozást tart majd, mert ezt előnyösebbnek véli a nagyobb ankét egybehivásánál. (Úgy van! Helyes!) Kereskedelmünket a Balkán felé törekszik irányítani, jelenleg Albánia viszonyait tanulmányozzák s vizsgálni fogják a bosnyák relációkat is. VILÁG 1914. május 1. 3