Világ, 1914. május (5. évfolyam, 103-127. szám)

1914-05-01 / 103. szám

Péntek Harkányi programjba A Képviselőház ülése Budapest, április 30. Ma a kereskedelmi tárca költségvetését tárgyalták. Természetesen ellenzékmentesen. Ellenzék híján néhány munkapárti — köz­tük nagyon komoly és nívós —­­beszéddel igyekeztek megmenteni a parlamentáris tár­gyalás látszatát. Szabó János főként közleke­dési kérdésekkel foglalkozott. Gratz Gusztáv a munkásbiztosítás problémájával foglalko­zott nagyon alapos és nagyon kimerítő be­szédben. Brandsch Rudolf, bár kilépett a munkapártból, elfogadja a költségvetést. Szent­­pályi István nagyon tartalmas és magvas be­szédében az ipar támogatását sürgette. Söpkéz Sándor felszólalása után befejeződött a dél­előtti ülés. A délutáni ülésen báró Harkányi János szólalt fel. A kereskedelmi miniszter, aki ma már egész elfogadható szónok, programmot adott ma. Ez a programm nem a szárnyaló koncepcióé, de benne van minden, amit a mai lehetőségek között egy erősen reális haj­landóságú férfin megígérhet. Bármennyire is fájlaljuk, hogy nem állt elő új kezdemé­nyezésekkel a kereskedelmi miniszter, némi­képp értjük ezt a mai viszonyok közt s ha mindazt megvalósítja, amit ígért, bizonyára komoly érdemeket szerez. Első helyen a gaz­dasági válság gyógyítását jelölte meg felada­tául, bár ez szerinte csak részben állami feladat. Második helyen, de legrészletesebben a Máv­ reorganizációjára tért ki s bizonyára min­denütt élénk helyeslésre talál, hogy kereske­delmi szellemben, reális üzleti alapon akarja vezetni a Máv.-ot, utat akar nyitni a talentu­moknak, le akarja törni a protekciót, egysze­rűsíteni az adminisztrációt s a szükséghez és lehetőséghez képest fejleszteni is az intéz­ményt. Szárnyaló koncepció nem­ mutatkozott akkor sem, mikor­ tárcája egyéb feladatairól számolt be báró Harkányi, de egy erősen gya­korlati érzékű, reális ember reformáló, javító buzgósága. Polóniyi Dezső interpellált ezután a 14. § dolgában. Sok közjogi botlást fedeztünk fel közjogi fejtegetéseiben, báró Hazai Samu azonban ki sem tért a botlásokra, hanem ka­tonás rövidséggel, kedves snájdigsággal kije­lentette, hogy, ha Ausztria jövőre nem ad újoncot, akkor majd mi is deliberálunk a do­logról. A munkapárt megtapsolta és tudomá­sul vette a választ. " Polónyi interpellációja alatt az ellenzék is jelen volt a Házban- Eljött gróf Andrássy Gyula is, akit meleg szeretettel ünnepeltek. — Az ülés kezdete tizenegy órakor. — Beöthy Pál nyitja meg az ülést. Bemutatja a delegáció elnökének átiratát, amelyben közli, hogy báró Solymosy Ödön és Kammerer Ernő betegsé­gük miatt delegációs tagságukról lemondtak. Be­jelentette, hogy Polónyi Dezső sürgős interpellá­cióra kapott engedélyt. A Ház fél nyolc órakor hallgatja meg Polónyi interpellációját. Napirend szerint a kereskedelmi tárca költségvetésének tárgyalása következett. Szabó János (iklódi): Az állami kiadások emelkedésével karöltve egy gondos budgetnek arra kell törekednie — úgymond — hogy a bevételek is szaporodjanak. A mostani költségvetésben óriási módon megnövekedtek a kiadások, de a budget azért egyensúlyban ma­rad, mert a bevételek is szaporodtak. A vám­politika aktuális kérdéseivel foglalkozik. Kí­vánatosnak tartja a vámszövetség fenntartá­sát Ausztriával. Figyelmébe ajánlja a minisz­ternek az idegenforgalom emelését. Az amerikai szállodások európai tanulmányút­­ukon elmen­nek mindenhová, csak Budapestet hagyták ki úli programmjukból. Mulasztás terheli amerikai képviseletünket, hogy nem hívta fel az ameri­kaiak figyelmét Budapestre. A budapesti pálya­udvarok kibővítése is elodázhatatlan. Figyel­mébe ajánlja a kormánynak a víziutak kiépí­tését. A költségvetést elfogadja. Gratz Gusztáv a munkásbiztosító reformját sürgeti. Az intézmény működése mindenfelé elégedetlenséget kelt. Ez azonban nem érinti a munkásbiztosítás szociális célját. A munkás­biztosító nemsokára a csőd szélére kerül. Az adminisztrációkban nagyon sok a nehézkesség. 1910 végén körülbelül tízmillióra rúgott a pénztár deficitje. Ennek a fele körülbelül el­veszett. Az intézmény aktívája huszonkilenc mil­lió. Nagy baj, hogy a pénztárnak nincs tarta­léktőkéje. A balesetbiztosítás tőkéjét úgy látszik betegsegítésre fordították. Táppénzre és gyógy­­ellátásra mindig kevesebb jut, ellenben mindig többe kerül az adminisztráció, a tisztviselők és orvosok fizetése s a kezelés költségvetése. Ez az összes kiadások harmincnyolc százaléka. A bajt a túlságos decentralizációban látja. Az autonómia úgy van megvalósítva, hogy az in­tézmény keretén belül valóságos parlamentáris testületeket alkottak. Teljesen lehetetlen, hogy egy hétszáztagú közgyűlés legyen a legmagasabb fórum. Ilyen nagy testületekben nem lehet kor­mányozni ezt az intézményt. A közgyűlés közigaz­gatási ügyekkel is foglalkozik, ami pedig nem lenne feladata. A bajok egyik oka az is, hogy a törvény igen komplikált és sokféleképpen magya­rázható. A betegségélvezés és balesetbiztosítás az adminisztrációban össze van keverve. Ha nem si­kerül olyan reformot csinálni, mely a baj fészkét megtalálja, ugy komoly válság fenyegeti a mun­­kásbiztositást. Kell, hogy az egyes pénztárak vi­seljék a pénzügyi felelősséget. A régi munkáspénz­tár egész jól funkcionált s csak azóta dolgozik de­ficittel, mióta nem maga viseli a rizikót. A mun­­kásbiztosítási terheket is csökkenteni kell. Igen észszerű­tlen költekezés a fürdőre való költség is, amiből rendszert csinálnak. Ez a szokás a törvény téves magyarázatán alapszik. Végül a reformot sürgeti. (Élénk helyeslés.) Brau­d­sch Rudolf szász képviselő az ipar­fejlesztésről beszélt és az ipari szubvenciók ellen. Szentpáli István: Az a két kedvezőtlen mezőgazdasági év, továbbá az a pénz- és hitelvál­ság, mely az utóbbi két esztendőben mezőgazdasá­gunkat megbénította, fokozottabb mértékben kelti fel azt az óhajunkat, hogy iparfejlesztés útján ipa­runkat megerősítsük s ezáltal egész közgazdasági életünket a konjunktúráktól jobban függetlenítsük. Ha iparfejlesztési törekvéseinket egészségesebb alapokra akarjuk fektetni, iparáganként kell meg­állapítani azokat a feltételeket, melyek fejlődésü­ket és boldogulásukat elősegíthetik. Az iparfejlesz­tési törvénynél sokkal hatalmasabb fegyverek áll­nak az állam rendelkezésére. Ilyen elősorban pél­dául az államvasutak tarifa­politikája Sajnos,­­ úgymond, a múltban tarifális politikánk sok­szor abban a hibában szenvedett, hogy nem alkal­mazkodott az ipar követelményeihez. Panaszolja, hogy utaink az utóbbi időben meglehetősen el voltak hanyagolva és csak a múlt évben történt ezirányban nagyobb intézkedés. Az úti törvény is teljesen elavult, úgy hogy revíziója mielőbb szük­séges. Az összes törvényhatósági utak államosítása nagy költségekkel járna, s ezért ez talán nem le­hetséges. Az­­államvasút pedig sok kívánni­valót hagy fenn, s ennek egyedül az az oka, hogy az államvasúti adminisztráció is abban a hibában szenved, mint általában a mi adminisztrációink, hogy túlságosan nagy a merev centralizáció. Át­tér a budapesti pályaudvarok kihelyezésének kér­désére. Nem­­helyesli a kihelyezést, de ha megtör­ténik, földalatti villamosvonatokkal kössék össze a pályaudvarokat. A költségvetést elfogadja. Söpkéz Sándor az államvautak lényeges re­formját követeli. Összehasonlítja a Máv­ admi­nisztrációját a külföldi szervezetekkel. Kimutatja, hogy nálunk kettővel több fórum van, mint a kül­földi ideális szervezeteknél. Ez 50 százalék munka­­többlet. Kimutatja a sokformos rendszer hátrá­nyait, melyek káros késedelmeket okoznak. A ká­rokért ily rendszer mellett egyénileg senkit se le­het felelőssé tenni, az annyira kívánatos üzleti és kereskedelmi szellem mindaddig meg ner il hono­sodhatok a Máv.-nál, m­íg ez a rendszer van érvény­ben. Ily körülmények között persze hasznot se le­het elérni. A szervezet után a vonalösszeköttetése­­ket világítja meg behatóan és készültséggel. A vo­natoknál a villanyos üzemet előnyösebbnek tartja. Ez minden vonatkozásában hasznos lenne. Kéri a miniszterelnököt, utasítsa a kereskedelmi kor­mányt, foglalkozzék a kérdéssel. Ismét az üzleti szellemet hangoztatja, a budgetet elfogadja. Az ülést délután négy óráig fölfüggeszti az elnök. Harkányi beszéde Báró Harkányi János kereskedelemügyi mi­niszter kijelenti, hogy nem akar nagy programmot festeni, mert azt az események keresztülhúzhatják. A reá­lpolitika elveit követi s ezért a MÁV reorga­nizációja áll programmja élén, mert ettől függ Magyarország gazdasági és pénzügyi helyzetének kialakulása. Célja a MÁV üzemének üzletszerűvé tétele. A MÁV reformjánál egyszerűsíteni óhajtja az igazgatást. A MÁV jogkörébe kell utalni mindazon ügyeket, melyeket külön törvény nem utal a mi­niszter jogkörébe. A magánvasutak ügye a minisz­ter kezében maradjon. Az egyéni felelősség elvét a miniszterre nézve fenntartani kívánja. Sikert vár a kezelés üzletszerűségétől , hogy minden embert oda állítsanak, ahová való, ahol megfelel. Az üz­letvezetőségek tovább szaporítása nincs tervbevéve. Ami eddig történt e téren, az a decentralizáció ér­dekében történt A további szaporításra nincs szük­ség, miután majd felállították a nagyváradi üzlet­­vezetőséget is. A külszolgálatnál szintén az egyén felelősségét akarja érvényre juttatni s éppen ezért minden protekciót mellőzni kiván. Módot akar ez­által nyújtani azoknak, akik az alsóbb szolgálat­ban megfeleltek, hogy a felsőbb szolgálatokba juthassanak. A bevételek szaporítása, ugy véli, nincs hatalmában. A jobb eredmények elérése ér­dekében a főfigyelmet a kiadások apasztására for­dítja. Szemére vetik a MÁV-nak, hogy az ipart a MÁV díjkedvezményeivel nem támogatja. Rámu­tat arra, hogy lényegesebb tarifakedvezmények vannak. A tarifaemelés hatását, szerinte, a közvé­lemény túlozza. A teheráruforgalom bár nem nagy, de állandó emelkedésben van. Az államvasutak be­vételeinek csökkenését tehát nem a tarifaemelés okozta. A kocsakihaszn­á­l­ásra vonatkozólag meg­jegyzi, hogy exportunk és behozatalunk kellő arányban emelkedett, ami kedvez a kocsik kihasz­nálásának. A MÁV bevételeinek csökkenése párhu­zamos a többi vasutak bevételeinek sülyedésével. A gazdasági viszonyok romlása és a Balkán-háború miatti zavarok miatt történt ez így. Reorganizálni kívánja az anyagkezelést, amit teljesen üzleti ala­pon óhajt vezetni. Reméli, hogy nagy összegeket fog megtakarítani. A forgalmi szolgálat takaréko­sabb beosztásával s a helyes személyzeti beosztás­sal is megtakarítást remél. A gyorsvonatoknál a III-ik osztályt nem fogják szaporítani, mert ezek a kocsik üresen járnak. A beruházásoknál az üzem­képesség kell, hogy irányadó legyen. A vagyon­­hiánynak oka a közönség is, miután a kirakodá­sokat hanyagul eszközlik. Raktárak létesítésére 20 millió koronát fognak fordítani. A beruházásoknál az építkezéseket egyes vonalakon fogják keresztül­vinni. Kiemeli a budapesti pályaudvarok kérdését. Óva inti őt Szentpályn a személypályaudvarok ki­helyezésétől. Szándékában van a kihelyezés, de elsősorban a rendezőpályaudvarok kihelyezésével kívan foglalkozni. Bizonyos évszakokban itt igen sok kocsi koncentrálódik. Átlag naponkint 2—3 ezer vagyon gyűl össze, amit lebonyolítani a mai berendezéssel nem lehet. A helyiérdekű vasutak ügyét támogatni hajlandó. Szükség van a helyi­érdekű vasutak reform­jára. A tantiem-rendszer helyett előnyösebbnek tartja a gyakorlatban levő jutalék rendszert, ami­ben foglaltatik az üzemi ki­adásokban. Komolyan törekszik arra, hogy a MÁV ügyeit üzleti szellemben vezesse. A kettősvágányok még sokáig nem lesznek kellően kihasználva, de a fejlődés csak így biztosítható. Fejleszteni kívánja a víziutakat is. A Duna—Tisza­ és a Dráva—Száva­­csatornák előtanulmányozás alatt vannak. A budapesti kereskedelmi kikötő számára szükséges terület biztosítva van. Az Ungaro-Croatát jobb ha­jók forgalombaállítására kötelezték a szerződés megújításakor. A posta és távírda fejlesztésére — úgy­mond — 20 milliót szálltak, amiből erre az évre 6 millió jut. A pangó építőiparnak kívan szolgálatot tenni a tervbe vett építkezésekkel. Az automobilok­ra ez évben 1 millió koronát költöttek, ami a ma­gyar automobilipar javát is célozta. A budapesti te­­lefondíjszabás reformja érdekében törvény­javasla­tot készít s legközelebb az érdekeltek bevonásával ankétet tart Az átalány rendszert megszüntetik és az igénybevétel arányához mérten szabják meg az árt. Mérsékeltebb lesz a díjszabás azoknak, akik mérsékelten használják a telefont, de gondoskodni fognak az iránt is, hogy a nagyobb igénybevétel­nél is mérsékelt bázisom nyugodjék a díjszabás. A vidéki interurbán beszélgetés díja a zónarendszeren fog alapulni s az utolsó zóna tarifája sem lesz ma­gasabb a mostani díjszabásnál. A postatakarék­pénztár a esetkezelést fokozottabb mérvben fogja kultiválni, úgyszintén az állami és községi pénzek kezelését is. Bevonják összeköttetésük körébe a Balkánállamokat is. Romániával már fennáll ösz­­szeköttetésü­n­k. Az Ausztriával kötendő kereskedelmi szer­ződésekre vonatkozólag azt válaszolja Szabónak, hogy az új tárgyalásnak egyik fő feltétele az, hogy a külföldre irányuló forgalom biztosíttassék. A Délivasút államosítására vonatkozólag az az állás­pontja, hogy a vasút szanálása a kormány bele­egyezése nélkül nem történhetik. A kormány ez al­kalommal érvényesíteni fogja az ország fontos gazdasági érdekeit. — Az 1917-ben lejáró kereske­delmi szerződéseink új tárgyalására nemcsak a mi­nisztérium, hanem az érdekeltségek is nagy anya­got szolgáltatnak. Az előkészületek szükségesek. A vámpolitikai központ is működik a kérdésben az adatgyűjtés terén. Iparkamarák s más hivatott tes­tületek szintén nagy anyagot szolgáltatnak az új alakulással szemben — és amikor kellő anyag fog rendelkezésére állani, — úgymond — akkor az ér­dekeltek képviselőivel beható tanácskozást tart majd, mert ezt előnyösebbnek véli a nagyobb ankét egybehivásánál. (Úgy van! Helyes!) Kereskedelmünket a Balkán felé törekszik irányítani, jelenleg Albánia viszonyait tanulmá­nyozzák s vizsgálni fogják a bosnyák relációkat is. VILÁG 1914. május 1. 3

Next