Világ, 1914. június (5. évfolyam, 128-152. szám)
1914-06-03 / 128. szám
Szerda A kiegyezés Ausztriával A tárgyaláson előfeltételei — Magyar politikusok nyilatkozatai — A normális rend és demokrácia szüksége Budapest, junius 2. 1915-ben az osztrák és magyar kormányoknak meg kell kezdeniük a kereskedelmi szerződések előkészítésére irányuló tárgyalásokat s 1917-re el kell dőlni Magyarország legnagyobb, legsúlyosabb problémájának, annak, hogy önállóak leszünk-e gazdaságiakban , vagy megmarad a mai gyarmati állapot Ausztriával szemben. Súlyos válságok, nagy, földrengéses megrázkódtatások előzték meg eddig ezeket a tárgyalásokat s szinte katasztrofális események kíséretében lehetett csak keresztülerőszakolni az Ausztriával való kiegyezéseket. Most, hogy rettentő, konvulziós válságát éli a magyar politika, most, hogy a szenvedélyek még vehemensebb erővel csapnak össze, nagy kérdés, nem okoz-e még súlyosabb válságot ez a kérdés. A Reichspost ezzel a kérdéssel fordult több magyar politikushoz s azzal, hogy a monarchia népeinek egymáshoz való viszonyát milyen politikával lehetne megjavítani. A kérdésekben benne foglaltatik, hogy a mai helyzet nem alkalmas a kiegyezés létrehozására s a mai politika nem alkalmas a monarchia népei közt a harmónia megteremtésére. Gróf Károlyi Mihály, gróf Andrássy Gyula, báró Dániel Gábor, Hosszú Vazul, ifj. Erdély Sándor nyilatkozatait közli erről a kérdésről a bécsi Reichspost. S Andrássy komoly figyelmeztetése mellett, aki arra utal, hogy a szenvedélyek a gazdasági kérdéseket is elhomályosítják, nagy súlylyal, biztos perspektívarajzolással adja meg a probléma lényegét gróf Károlyi Mihály. Szerinte nem lehet megnyugvás a kiegyezés dolgában sem, amíg nincs teljes demokrácia, szerinte csak teljes alkotmányossággal oldható meg ez a kérdés Lajthán innen és túl. Nekünk különös örömünkre szolgált, amit a nemzetiségi kérdés kezeléséről mond. Gróf Károlyi Mihály a következőket mondotta: — Én és pártom Magyarország gazdasági önállóságáért küzdünk. Ha az őszintén és becsületesen általános, titkos és egyenlő választójog alapján keresztül viendő új választások a gazdasági közösség híveinek álláspontját erősítenék meg, úgy a kiegyezést létre lehetne hozni, ha Ausztriában és Magyarországon is helyreállíttatóék az alkotmányosság. Magyarországon ezeknek a mélyreható kérdéseknek békés megoldása el sem képzelhető a mai alkotmányellenes viszonyok közt végzetes megrázkódtatások nélkül. S mert a kiegyezési törvény alaptétele az alkotmányosság megkövetelése a monarchia másik államában is, a gazdasági viszony rendezése a két állam között a 14. §. alkalmazásával nem engedhető meg. Csak egy igazain és komolyan d1kratikus átalakulás az egész vonalon, a nemzetiségek méltányos és igazságos kezelése az állameszme meg- s óvásával, hozhatja meg az áldásos nemzetiségi békét úgy Magyarországon, mint Ausztriában. Az ország gazdasági erőinek egészséges kifejlődése nem képzelhető másként, mint Magyarország nagyszabású indusztrializálódása, a mezőgazdaság fejlesztése és egy valóban demokratikus birtokpolitika útján. Gróf Andrássy Gyula a következőket mondotta: — Magyar részről egy üdvös kiegyezés föltétele az, hogy Magyarországon még az általános választások előtt normális állapotok teremtessenek. El kell kerülni, hogy az általános választásoknál, amelyeken a mostani harc életre vagy halálra dől el, a gazdasági kiegyezés jelszavai jussanak az előtérbe. Ausztriához való viszonyunknak nagy kárára volna ez. Eredményes választás vágya oly elemeket is hajtana a gazdasági különválás táborába, akik egyébként ettől az irányzattól távol állanak, mert az ellenzék választási győzelmeinek előfeltétele a szolidáris együttműködés. Akik tehát ellenzéki programmal akarják magukat megválaszttatni, azok az ellenzék többségének akaratához fognak alkalmazkodni és a választási küzdelemnél olyan jelszavakat fognak használni, amelyek a legnépszerűbbek. Azonfelül a legközelebbi választáson már olyaj választók is részt fognak venni, akik nem alkalmazkodnak úgy, mint a mostaniak. A jelenlegi izgatott hangulatban, amelynek oka a mostani rezsim bűnei, a kormánynak választási győzelme, pénz nélkül, amely most amúgy is nehezen szerezhető meg, a választókkal szemben alkalmazott brutális erőszak nélkül — több, mint kétséges, másrészt egy oly kiegyezés, amely ily eszközökkel jön létre, a veszedelem a monarchia népeinek harmóniájára. Semmi sem kívánatosabb a gazdasági kiegyezés érdekében, mint a normális politikai viszonyok gyors helyreállítása, hogy a nemzet a választásokkor a gazdasági kiegyezés és annak objektív érdekei felett higgadt fővel és nyugodt kedélyigeldönthessen. A kedélyek békés diszpozíciója, az államtörvények iránti tisztelet úgy Ausztriában, mint Magyarországon, kerülése egy oly politikának, mely csak az erőszak eszközeivel tud közös érdekű ügyekben megegyezéseket kikényszeríteni, élénkebb társadalmi érintkezés, céltudatos és eredményes külpolitika a monarchia összes népeit egyesíteni fogják a közös célok szolgálatában. Báró Dániel Gábor a közös vámterületnek híve, de feltétlen szükségességnek tartja hogy a kiegyezés minden nagyobb rázkódtatás nélkül jöjjön létre. Egy hosszúlejáratú kiegyezés nem találna szimpatikus fogadtatásra a munkapártban, mert a gazdasági viszonyok tíz évről tíz évre változhatnak és különben sincs semmi ok arra, hogy a kiegyezési törvényt megbolygassuk. Ausztria népei és Magyarország népei között a harmóniát csak az a meggyőződés hozhatja meg, hogy a termékeny munka, a legjobb politika. Az erőket, melyeket eddig hasztalan ideológiákra pazaroltunk, egyesíteni kell a produktív munkára. Ifjabb Erdély Sándor szerint a monarchiának eminens érdeke, hogy egyik szerződő fél se higyje azt, hogy a másik megkárosította. Az okos kiegyezésnek tehát két előfeltétele van. Az egyik előfeltétel, hogy az osztrák kormány és a magyar kormány egyformán erős legyen. A másik előfeltétel az, hogy az osztrák és a magyar parlament egyformán erős legyen. Az első feltételt nem nehéz megteremteni. Már sokkal nehezebb a második feltétel teljesítése, mert az osztrák parlament az általános, titkos és egyenlő választójog parlamentje, míg a miénk nem az s így az erőviszonyok nem egyenlők. A kiegyezés előtt Ausztriában és Magyarországon külön-külön össze kell egyeztetni a különböző gazdasági érdekeket, hogy a parlament az összesség és ne egyes osztóeink már a kérés. De mit tegyek ... Ma beállítottam a rokonomhoz és egy, szavamra egy koronát kértem tőle, egyúttal emlékeztettem a januárban tett ígéretére. — Mindig szívesen adok, fiaim — jelentette ki, — de rendszert nem csinálok az ilyen dolgokból! És nem adott. 1903. Április elseje. A márciust csak kihúztam valahogyan. Amit kerestem, megosztottam a hitelezőim és az enyéim között. Ami magamnak, az én személyemre kellett, azt kölcsön kértem. Ma elseje van és kevesebb a pénzem, mint a hónap végén volt. Mindent elfizettem. Estére azonban a föld alól is kell öt korona. Egy szegény barátomnak tartozom, akinek még nálamnál is kevesebbje van. Felmegyek Gézához. — Szervusz! — fogad ő, — hogy vagy, mit csinál a kis nő? Meggyónok neki, hogy a kis nő csak mese volt, ebédre kellett, de hát szégyeltem ... — Ugyan, — feleli ő, — mi közöm hozzá. Különben is megadtad, nem kell exkuzálnod magad. — Jó, jó, — mondom, — de most azért jöttem, mert megint... ha lennél olyan szives ... csak néhány napra ... De Géza olyan meglepett és hűvös arcot vágott, hogy nem mertem folytatni. Erővelelnevettem magam: — No, ne ijedj meg, csak tréfáltam! — De kérlek, — mondta Géza elvörösödve, — parancsolj, amennyit tetszik! — és felém tárta tömött erszényét. Eltoltam magamtól, elmentem. Azt hiszem, meg sem értem az embereket! 1903. Szeptember 7. Ma kiköltöztem a műteremből, mert a háziúr kitett. Eladtam egy képet, de csak néhány nap múlva kapom meg a pénzemet. Addig akartam száz koronát kapni, de nem kaptam. Senki se hitte el, hogy ma van ember, aki képet vesz. Mért lenne a háziúr más véleményen? Szóval, kidobott De nem törődöm vele. Elvégre öt hónap alatt egyebet se csináltam, csak festettem, dolgoztam, öt hónapja kétszer ebédeltem meleget. De megérte. Most kiállítok. In én! Lesz új műtermem, teafőzőm, modellem, mindenem ... 1903. Szeptember 9. Már minden rendben lenne, csak nincs pénzem keretekre. Egyelőre nem is tudom honnan lesz. Ma felkerestem Balajthy, (azelőtt Braun) urat és azt mondtam nek: — Nézze, kedves Balajthy úr, ön üzletember, aki a világon mindennel spekulál. Spekuláljon egyszer velem. Gondolja, hogy búza vagyok, vagy villamos részvény, gondoljon akármit és fektessen belém kétszáz koronát. Mi az önnek? És, ha elveszítené? Veszített ön már ezer koronákat is! De én még fiatal vagyok és meglátja, meg fogom hozni a kamatokat. Lehet, hogy nyomban a kiállítás után. Ha nem, később, de okvetlenül. Balajthy mosolygott: —ön egy naiv ember, kedves barátom. Igaz, hogy üzletember vagyok, de reális üzletember! ... Mondok még egyebeket is, megkínált egy szivarral és más dolgokról kezdett beszélni. Nagyon kedves és finom volt. Amikor elmentem, még viccelt is. Azt mondta: — Ki hitte volna, hogy én még magán keresni fogok! Hogy-hogy? — Hát az a kétszáz korona! Az, kedves barátom, tiszta nyereség! Én azonban — éreztem, — ebben a pillanatban tíz évet vesztettem. 1903. Szeptember 15. János bácsi hét csendéletet állított ki a tárlaton. Mit mondjak? Csendes, nyugodt képek. Balajthy is ott volt a vernissage-on és megszólított. — Ne haragudjon, — mondta, — akartam adni, de beszéltem János bácsival. Azt mondta, elég egy családban egy bolond, meg aztán minek azt a gyereket belekergetni ostoba álmodozásokba ... Nem is tudom, mit feleltem, csak egyet nem értek, hiszen János bácsi nem is látta, a képeimet! Meg aztán, mért nem szabad nekem azt, amit neki szabad volt? Mert én nem állhattam az ő útjába, mért állt az én utamba? Nem értem! 1903. December 29. Most már egészen bizonyos: szerelmes vagyok és félek, rettenetesen félek az élettől. Nem is az élettől. Az emberektől. Ha az apám most élne ... Aztán még néhány lap. Még néhány dátum. Rövid sorok. Végül egy fél manzsetta, mely beleegyenesedett a füzetbe és bele is fakult. Két-három elmosott szó rajta ceruzával. Nem olvasom. Csendesen beteszem a könyvet, visszatolom a fiókot. Most már mindent értek. Künn csendesen bóbiskol a tavaszi este. Az eső kocog a párkányon . . . Mit csinál, jak?... VILÁG 1914. június 3. 3