Világ, 1914. december (5. évfolyam, 307-333. szám)

1914-12-04 / 307. szám

S ISTf. fleoerrfber 4L VILÄG hogy meg ne szenvedjünk érte és általa azonkívül, hogy odaadtuk legkedve­sebbjeinket. De vannak természetes szenvedések, amelyek el nem kerülhe­tők. Azokat a megpróbáltatásokat azon­ban, melyeket a szűkösség, szeretetlen­­ség, előrelátáshiány rak úgy is keserves életünkre, nem tudjuk azok közé szá­mítani, melyeket az elkerülhetetlenség iktat sorsunkba. És ezek közé tarto­zik az, hogy a kormány ármegállapító rendelete óta is csak két fillérrel szállt le a liszt ára. Ez a tükre annak, hogy elkésett intézkedések, mennyire nem tudnak indokolatlan aránytalanságokat, vissza­csökkenteni. Ami pedig a takaré­kosságot illeti: takarékoskodni csak ott lehet, ahol van miből! Akik tehát lelki­­nyugalmukat azzal akarják talán bizto­sítani, hogy kellő időben figyelmeztették a közönséget, azok mondjanak le erről a vigasztalásról! Takarékosságra inteni akkor, miikor a szénhiány szénuzsorát burjánoztat fel, amikor egy tojás húsz fillér és egy kiló liszt hetven fillér, — ez több, mint a tömegek sorsát kigúnyolni. Ma egyébként a hivatalos lapban rendelet jelent meg arról, milyen lisztből szabad eladásra kerülő kenyeret sütni, mennyi burgonyát szabad abba keverni és hogyan kell feltüntetni külsőleg a ke­nyér minőségét és így értékfokozatát. Hogy majd hadikenyeret, egyforma pol­gári prof­ontot fogunk a boltokban kapni, ezt tudtuk! Ezt okosnak, elővi­gyázatosnak, demokratikus cselekedet­nek láttuk. Ahogyan azonban most a rendelet azon pontjait olvassuk, melyek a közönséget a rászedi, a rosszabb minőségű kenyérnek értékén felül való eladása ellen védik, ebből egyszerre két dolog revelálódik. Az egyik az, hogy: lám illetékes helyen is tudják azt, hogy a kenyérrel a közönséget be lehet és be is szokták itt csapni. Most háború van! Most a közönséget nem szabad becsapni! És béke idején? ... A másik, ami úgy kivillanik ezekből az intézkedésekből: valami megsejtése az olyan törvényho­zásnak, mely a polgárságért van, az élet­hez simul, vagyis van benne valami egy­szerű, természetes, szürke, de okos és egészséges szocializmus. Bizonyos irtó­­zattal gondolunk arra, hogy a háború után —­ amint nem volt a háború előtt és későn lett a háborúban — megint el fog tűnni a törvényalkotásból az a bölcs belátás, hogy az életet a polgárság elviselhető­­ és f­ölt­ételei sze­rint szabályozni kell minden kér­désben és minden területen! A há­ború után megint a krumplit fogjuk megfizetni liszt­ árán a kenyérben. De akkor majd ettől nem kell megvédeni a közönséget. Jóságos sors! Hát nem ideális és forrón óhajtott állapot-e ilyen­formán a háború! Háborút nekünk! Újabb és mindig újabb háborúkat! Akkor nemcsak előrelátóbb szociális gondoskodásban részesülünk, de még kenyér helyett is „kalácsot“ eszünk!.. pirítják a szalonnát vacsorára­­Még csak nyolc óra van, de már tökélete­s éjszaka. A­ foglyok kunyhói felől hirtelen nagy recsegés-ropogás hallatszik. Mintha leszögezett deszkát feszítenének a helyéről. Az őrök tud­ják már, hogy ez mit jelent. A délután folya­­mán négyszáz foglyot barakkokba telepítettek át. A kunyhójuk most üresen áll és a közeli kunyhók lakói kutatnak zsákmány után. Nem találnak semmit, de üres kézzel azért még­sem akarnak távozni: elviszik a kunyhó ajtaját, oldalát. Innen a nagy ropogás. Egyik-másik éjszakai vállalkozó eltéveszti néha a dolgot és az üres kunyhó helyett egy lakottnak az ajta­ját feszegeti. Egy éber orosz azonban észre­veszi a kísérletet: elkezd torkaszakadtából kukorékolni, a megtévesztésig utánozva a ka­kas rekedt hangját. A kukorékolásra meglapul a deszka tol­vaj és sietve odább áll. Néhányszor még megszólal a kakas-utánzó, aztán végle­gesen csend lesz. Korán reggel, a reggelihez csoportosuló foglyok között jelentkezik egy orosz és pa­naszkodik, hogy éjjel a szomszédja ellopta a kunyhója ajtaját. Salamoni ítéletet kell hoz­nom: egy őrt beküldök a kunyhóba és vissza­adatom a lopott ajtót jogos tulajdonosának. A tolvaj a legnagyobb nyugalommal nézi, mint vész kárba éjjeli fáradsága. Az osztó igazság­nak ezzel eleget ettem. A büntetést, amely „kikötéséből állana, a hidegre való tekintet­tel nem alk­alma­zom. Indulunk a reggelihez. Az emberek rán­tott levest kapnak. Elöl az énekkar halad, utána mintegy ötezer fogoly. A konyha elé érve, a kórus rázendít az imára. Komor, fáj­dalmas orosz melódia. A foglyok fejéről le­kerülnek a sapkák, kalapok, keresztet vetnek vagy háromszor is és összekulcsolt kézzel, le­­horgasztott fővel hallgatják az imát. Azután neki a katlanoknak, ismétlődik az esti tea­­kiosztási jelenet. Reggeli után, hazatérőben egyik-másik fogoly elvégzi a reggeli tisztálkodást: vizet vesz a szájába, onnan fecskendezi a tenye­rébe, nedves kezét végighúzza néhányszor az arcán, széttörli a bajuszát és készen van a mosakodással. Ilyen tisztálkodó azonban csak elvétve akad a foglyok közt. A délelőtt vásárral telik el. Lármásan al­kudoznak, csereberélnek. Minden eladó, min­dent szívesen elcserélnek, sőt nagyon divatos üzletág a bérlet is. Aki eladta valamelyik szükségletei tárgyát, például a csajkáját, bé­rel helyette egy másikat. A bért nem pénzben, hanem természetben fizetik, bizonyos számú kanálnyi étel jár ki a kölcsönzőnek minden­nap. Pénzértéket helyettesít a kenyér is. Pénz­ért egyáltalában semmit sem lehet kapni, csak ételért Fél tizenkettőkor van az ebéd. Ismét össze­csoportosul a sok ezer fogoly, a menet élére áll a kórus, amely víg nótáikat fújva megy a konyha felé. Ismét kenyérkiosztás, aztán az ebéd: puliszka riz­zsel és húsföltétellel. Meleg és ízletes. Ebéd után vissza a szállásokhoz, jön az új őrség és ezzel véget ér a huszonnégy­­órás szolgálat­ i hadiadó A főrendiház pénzttzrvi bizottsága ma báró Harkányi Frigyes elnökletével ülést tartott, ame­lyen a hadsegélyezés céljaira a jövedelmi adónak ideiglenes és részleges életbeléptetéséről szóló tör­vényjavaslatot tárgyalták Gaál Jenő ismertetése alapján- Gróf Zselénszki Róbert szólott hozzá első­nek a kérdéshez. Normális időben nem járulna hozzá a törvényjavaslathoz, mert progresszív és az adókulcs túl magas tétellel kezdődik. A mostani, sajnos, abnormis viszonyok között azonban min­den hazafinak kötelessége mindent megunni, amivel a háború által okozott ínséges viszonyokon javíthat és ennélfogva a törvényjavaslathoz hozzájárul. Meg­jegyzi továbbá, hogy az eredeti javaslat a IV. osz­­tál­yú keresed sdót fizeti-iket trolicsep megyadózatla­­nul hagyta. "Ez helyes, mert hiszen ezek az állam­polgárok úgyis erős progresszivitással vannak már megróva s ezt a jövdelmet újabb progresszív adó­val megróni, igazságtalan lenne. Ennél fogva kéri, hogy a kormány az eredeti javas­olt szövegét állítsa helyre. Chorin Ferenc is elfogadja a javaslatot, ámbár helytelennek tartja, hogy a kormány 17 millió be­vételi többlet kedvéért új adórendszert léptet életbe. Helytelennek tartja azt is, hogy az adókive­tés alapjául az 1914. évi jövedelem szolgál. Az eredeti Wekerle-féle javaslattal szentben sérelmes, hogy míg ott a jövedelmi pótadó az adó alá eső jövedelemből levonatot, a mostani javaslat szerint nem vonható le. A képviselőház módosítá­sait nem tartja szerencsésnek, különösen azt nem, hogy a jövedelmi adóval a IV. osztályú kereseti adót fizető tisztviselőket is sújtja. Gróf Zselénszky Róberttel szemben megjegyzi, hogy minden jöve­delmi adónak a progresszivitás­a lengene s anélkül jövedelmi adó el nem képzelhető. Matlekovits Sándor szerint a fix fizetések meg­adóztatása nem szerencsés gondolat. Teleszkij János pénzügyminiszter az elhangzott észrevételekre válaszolva, e törvény életbeléptetését szociális intézkedésnek tekinti, először céljánál fog­va, másodszor pedig azért is, mert a tehetősebb polgárok megadóztatását veszi tervbe. Az adott helyzetben a kormányra nézve a legcélszerűbb volt egy egészen új adónem helyett, egy már meghozot­t törvényt léptetni ideiglenese­n életbe. Ő maga is be­ismeri, hogy az eredeti Wekerle-féle törvény módo­sításokra szorul és hiányai vannak. Ezeket azonban majd a gyakorlati életben történt kipróbálás után lehet megszüntetni. A most benyújtott törvényja­­­vaslat különben sem végleges, hanem csak ideigle­nes jellegű. Örül, hogy a bizottság nem kifogásolta a részvénytársaságoknak és ehhez hasonló társasá­goknak e törvény hatálya alól történt kivételét. A maga részéről szintén nem helyeselte a IV. osztályú kereseti adóval megrótt jövedelmeknek jövedelmi adóval való újabb mgterhelését, mert az a meg­győződése, hogy a IV. osztályú kereseti adó a leg­súlyosabb adó, egyrészt azért, mivel az tényleg fizettetik, másrészt pedig mivel különösen a felső fokozatokban igen erős progresszivitásnak van alávetve. Sajnos, a képviselőházban ezt a felfogását nem tudta teljesen érvényesíteni s igy meg kellett elégednie azzal az eredménynyel, hogy a módosított javaslat csak azokat vette fel a jövedelmi adóval megadóztatandó adóalanyok közé, akik húszezer koronánál több fix fizetést kapnak s ez után fizetik a IV. osztályú kereseti adót. Ami a­zt illeti, hogy he­lyes-e a jövedelmi adót progresszív alapra fektetni, azt hiszi, hogy, bár Angliában tényleg nincs meg a progresszivitás, nálunk a progresszivitás alapján kell maradnunk. Előreláthatólag a háború után a fogyasztási adók emelése elkerülhetetlen lesz. Ez pedig a maga nagy tömegében az alsó néposztályo­két sújtja különösen. Ennek ellensúlyozására a progresszív jövedelmi adó okvetlenül szükséges. A­ benyújtott­ törvényjavaslat életbeléptetése szüksé-­ ges még azért is, mert be fogja, bizonyítani, hogy az­ állam szükségleteit tisztán csak a tehetősebb osztá­lyok megadóztatásából fedezni nem lehet, tekintet­tel a hozadék csekély voltára. Ami az egyes megjegyzéseket illeti, Zselénszki­ Róbert kérdéseire azt válaszolja, hogy a törvény­­javaslat a fizetett adónak a jövedelemből való le­vonását megengedi. A községek nem a kivetést, ha­nem csak az adóösszeírást fogják eszközölni. A ki­vetést bizottságok fogják teljesíteni s ezekre nézve a javaslat úgy intézkedik, hogy az adófizető lakó­helyén kell a kivetésnek történnie. Ha az illetőnek több lakóhelye van, akkor a saját választása sze­rinti helyen fogják kivetni a jövedelmi adót. Az ön-­­kezelésben levő birtokok megadóztatását a beval­lott tényleges jövedelem alapján lehet kérni. Cho­rin Ferenc észrevételeire megjegyzi, hogy ő maga is meg van róla győződve, hogy az 1915. évi jöve­delem nem fog arányban állani az 1914. évi jöve­delemmel. Ezzel a körü­lménynyel számolt a kor­mány, mégis az 1914. évi jövedelem bevallását óhajtotta azért, hogy normál­ statisztikai adatokat lehessen nyerni. A kivetés igazságosságának külöb­­ben a javaslatban fontos garanciája a független bírói illetékesség kikötése. Matlekovics Sándor kér­déseire előadja, hogy a javaslatban a minimumok igen nagy pattitűdökkel vannak megállapítva, éppen­ azért, hogy a kivető közegek az egyes eseteket kel­lően mérlegelhessék. Reméli, hogy e téren is lehet­séges lesz az esetleges igazságtalanságok elkerülése. Ami a kereskedelmi kamarai illeték kivetését il­leti, kijelenti, hogy a jövedelmi adó semmiféle pót­lék alá nem vonható. Ez egyébként már a törvény szövegéből is kitűnik, de ezenkívül ígéri, hogy a végrehajtási utasításban is világosan ki fogja ezt mondani. A miniszter beszéde után a bizottság a törvény­javaslatot változatlanul elfogadta. Péntek A Világ telefonszámai: Szerkesztőség: 58—00 Felelős szerkesztő: 81—58 Közgazdasági rovat 95—01 Kiadóhivatal: 81—90 Nyomda: József 18—52 mm

Next