Világ, 1915. január (6. évfolyam, 1-31. szám)
1915-01-01 / 1. szám
PM* A francia offenziva kudarca A franciáik offenzivája, melyet Joffre tábornok hadiparancsa bejelentett, néhány nap óta új és új heves támadásokban nyilvánul, de idáig még mindenütt vereség érte a németek részéről ezt a makacs offenzivát. A harc most a tengerpart környékén szünetelt, de a nagy fronton, Reims környékén, az arguimói erdőkben s Elzászban, annál élénkebb offenzivát fejtettek, ki a franciák, de a németek sora sziklaszitárd s nemcsak hogy kudarc kíséri a francia próbálkozásokat, hanem a németek jutnak apránként új előnyökhöz minden vonalon. A német főhadiszállás ma a következő hivatalos jelentést adta ki: A tengerparton általában nyugalom von. Az ellenség tüzérségi tüzelését Westende fürdőre irányította és a házak egy részét összerombolta, anélkül, hogy katonai értelemben vett kárt okozott volna. Reimstól délkeletre az Alger-Auberge Ferme általunk történt felrobbantása alkalmával az egész francia század megsemmisült. A chalonsi tábortól északra ellenünk intézett erős francia támadásokat mindenütt visszavertük. Az Argonnok nyugati részében csapataink több egymás mögött fekvő lövészárok elfoglalásával jelentékenyen tért nyertek, miközben több mint 250 franciát fogtunk el. Flircy környékét, Tóidtól északra, a franciáknak támadási kísérletei meghiúsultak. Felső-Elzászban, Sennheimtól nyugatra a francia támadások tüzelésünkben mind összeomlottak. A franciák a birtokukban levő Steinbach falunak rendszeresen sorra minden egyes házát rommá lőtték, a mi veszteségeink mindazonáltal csekélyek. A Deutsche Tageszeitung jelenti Génfből: A Franciaországban uralkodó pesszimista hangulatra jellemző az a tény, hogy a párisi Mafinban Bonnal tábornoknak „A végső győzelem felé“ dinn külön rovatát három nap óta mltatották. Eddig a németeknek Franciaoret tiltották. Eddig a saágból való végleges kiűzését a jövő hétre helyezték kilátási. Rotterdamból jelentik: A németek ismét nagy hevességgé ostromolják Reimst. A német tüzérségi hadállások már egészen közel vannak a városhoz. A Times kónai szakértője azt ajánlja, hogy a szövetségesek hadügyi és tengerészeti miniszterei tanácskozásra jöjjenek össze Londonban. Szükségesnek tartja, hogy a szakminisztereken kívül a szövetségeseknek, valamint Szerbiának tordáni képviselői, nagykövetei, illetőleg követei is részt vegyenek a tanácskozásban, hogy a statégiai kérdések mellett a politikaiakat is mi vitassák. Francia támadások A belga küdügyminiszter, aki már két hónapja nem adot ki hivatalos jelentést a belga csapatok harcairól, a barryi belga kolónia számára kiadott lipban következőként ismerteti a flandriai harokat. — Az Yse vidékéről ismét az Északi-tenger felé fog hultolni a flandriai harcvonal. A Lombardizyceib irányított belga-angol offenzírának nagy akadálya a lapos vidék. Az egész terület egyenletű síkság bázis nélkül, amelyen a német csapatok annyira elsáncolták magukat, hogy a szövetségesek nem érzik maguikat elég erőseiknek még ahhoz, hogy a nagy áldozatokkal járó szuronyrohamokat a hosszú harcvonal mindén pontján megkockáztathatnák. A szervséges csapatok ezért French tábornok régi taktikájával akarnak mindaddig dolgozni, amíg a helyzet részükre meg nem javul. Mindazonúttal élénk harcok vannak az egész Flandriában és a belga harctéren, amelyből a gyalogság éppúgy kiveszi a részét, mint a tüzérség. A liga-francia határvonal védelme French tábornok feladata. A határvonalnak német kézen lvő frontján a németek rendskivil erő® földsáncokat készítettek maguknak és ezek mögé vonultak vissza. Szemben vétóik a calansi utazódó kombinált hadsereg áll, amelyet az A tengerész-lövészbrigád és a szövetséges sa gol-franci® flottakületülmény egészít ki. A Dagblad tudósítója írja: A német hadsereg a legfőbb vezetőtől egészen az utolsó közlegényig töretetlenül bízik a győzelemben. Harci kedvük eitűnő. A bajtársi együttérzés törhetetlen bástyává egyesíti a milliós hadsereg legkülönfélébb részeit. A tűzvonalban, úgy mint a hadtápvonalakban csodálatraméltó rend. Mindenütt a német organizáció nyomai. Minden utasítás és terv az előírás szerint lőegy végbe. Rend és nyugalom uralkodik mindenütt az elfoglalt országrészekben. A német hatóságok mindent elkövetnek, hogy a meghódított területek lakosságát visszatérésre bírják. Úgyszólván mindenütt teljesen helyreállott a meghódított területeken a vasúti összeköttetés és a közgazdasági élet is, amennyiben lehetséges, mozgásba jött. Ami a nyugati harctéren a stratégiai helyzetet illeti, az ellenségnek az a kísérlete, hogy a németeket Franciaországból és Belgiumból visszaszorítsa, teljesen kudarcot vallott. A francia offenzíva összeomlott, noha az egyesült seregek nagy megerősítéseket kaptak. A németek pozíciója sziklaszilárd és ennek magyarázata: a német katona szívóssága és az, hogy kvalitásban messze felülmúlja az entesiteseregek katonáit. A cuxhaveni viki A „National Tidende“ jelenti: Londonban nem tartják valószínűnek, hogy Cuxhaven bombázása oly nagy kárt okozott volna, amely arányban volna a kockázattal és a költségekkel. Örömmel állapítják azonban meg, hogy a léghajók nem alkalmasak nagyobb kárt tenni, legfeljebb erkölcsi hatást gyakorolhatnak és felderítő szolgálatra használhatók. A „Berlinske Tidende“ jelenti Londonból. A Cuxhaven ellen megkísérelt angol támadást mindenfelé győzelmi kommentárral kísérik, amelyek a támadást a háború legnagyobb aviatikai teljesítményének mondják , és kijelentik, hogy a sűrű köd akadályozta meg, hogy még nagyobb sikereket nem lehetett kivívni. Bebizonyult, mondják a kommentárok, hogy a Zeppelinek katonai szempontból használhatatlanok és nem képesek a repülőgépek támadásait megakadályozni. A Wolff-ügynökség ehhez a következő megjegyzést fűzi: Léghajóink értékének leszállítására irányuló ezen kísérlet nyilván csak arra való, hogy kissé megnyugtassa az angolok idegeit. Racchel Irtózatos nyomásra beszakadt az ajtó és én bezuhantam egy pitvarszerű piszkos helyiségbe, ahol isteni rendetlenségben állt minden egymás tetején. Vizes dézsa, gyúródeszka, csizmahúza, vén cserépfazekak és egyéb szomorú állapotban levő lakásberendezési tárgyak. Egy domb tetejére estem, mely nem vulkanikus uton keletkezett, hanem sok ezer darab lehámozott krumpli odadobott héjából alakult. Hatalmas termetű, nagyszakállu, pájeszes férfiú, kit majd hogy fel nem dönöttem, nekirugaszkodott az ajtónak és rettentő erejével sikerült neki a kis vasalt ajtót ismét bezárni. A kaftánjának az egyik sarka még oda is szorult az ajtó nyílása közé. Mérgesen tépte ki onnan a beszorult ruháját úgy hogy a kaftán egy darabkája ott is maradt és dühösen fordult hozzám. Félig németül, félig zsargonban beszélt. __ Mit akar itt? ! És miért zúzták be a házam ajtaját? __ Uram, én nem akarok semmi roszszat. Nem én nyomtam be az ön ajtaját hanem a többiek szorítottak úgy az ajtóhoz, hogy az kinyílott és én bezuhantam. Feltámászkodtam a földről, csörömpölt rajtam a fegyverzetem. Rátámaszkodtam a puskám csövére és szelíden néztem a dühös öregre._ Nem, uram, én nem akarok semmi rosszat tenni, azok sem odakint csak éhesek vagyunk: adjon el nekünk egy-egy darab kenyeret. j_ Odakint folyt a djj^k^s ti&á&k fél nyelven oditoztak a katonák, de abban egyek voltak, hogy mindannyian káromkodtak. Mindenki az ajtóhoz akart közel jutni, mindenki a kincset akarta megragadni, ennek azután az lett a vége, hogy a kis vaskilincs letörött s a többiek dühös gúnyolódással fordultak ahhoz, akinek a markába maradt a törött vaskilincs: — Na látó, te állat, most edd meg! De azután megint közös erővel feküdtek neki az ajtónak, melyet belülről az öreg acélos izmai szórottak vissza. A feléről leesett a köröskörül szőrös sapka, de maradt még a fején egy kis gombaalakú felfedő. A haja felborzolódott az öregnek, nagy izzadtságcseppek potyogtak le a homlokáról, úgy állt ott megfeszítet karjaival, felborzolt sörényével, mint egy igrásra készülő feldühödt hímoroszlán. A kis ajtó ropogott. Az erős vasalás lazulni kezdett s csikorgó, nyöszörgő hangot adott, mintha élezni akarta volna, hogy már nem bírja sokéig. Az öreg hátraforditott arccal, vad haraggal támadt ismét reám. — Takaródjon ön is innen! Átkozottak, mit akartok tőle? Ki . . . ki az én házamból! A megtámadolt ajtócska már alig állta az ostromot s csak azért nem mállott még széjjel egészen, mert a támadók folyton egymást lökdösték és nem feküdtek rá teljes erejükkel. Én roppant dühbe estem. Bántott az öreg megmagyarázhatatlan bizalmatlansága és durvasága. — Nem éred, öreg — kiáltottam—, hogy míp arcunk imm Hát smm&• A Washington Post megtámadja lord drazdailt, aki kijelentette, hogy a tenger unalma kizárólag Nagy-Britanniát illeti. A százed, hogy nem vagyunk rablók és nem akartak meglepni téged. Nem érted, hogy csak éhesek vagyunk és csak azért jöttünk ide, mivel füstöl a házad kéménye. Adj kenyeret nekünk, ha van, ha nincsen, engedj ki a házadból, te vén bolond! Éhes voltam nagyon és dühös, egy kissé kábult is, mivel a pitvarban rettentő illatok dulakodtak egymással. Éppen el akartam tépni az öreget az ajtótól, hogy kirohanhassak a szabad levegőre, amikor éreztem, hogy a pitvar levegője hirtelen átalakul, a rothadó növénybűzt meleg, mennyei illat váltja fel: a friss kenyér puha, boldogító, megnyugtató illata. Egy, a pitvarból a ház belsejébe vezető valaki által megnyitott ajtón át áramlott be hozzánk ez a friss kenyértől illatos, meleg levegő. Az öreg rémült szemekkel meredt a kinyitott ajtóra, szédülve támolygott el a megtámadott ajtótól és kiáltani akart, de nem tudott, csak hörgő hang jött a melléből. — Rákhel, menekülj! Rákhel lányom, téged akarnak! — rikácsolta az öreg. — El akarnak tőlem ragadni! Rákhel, fuss innen, egyetlen kislányom . . . engem hagyj itt, de te menekülj! Az öreg borzasztóan szenvedett, a rettegés eltorzította máskülönben szabályos vonásait és a haját tépte, amikor bezúdultak a szabaddá lett ajtón a szakállas, borzas katonák. — Adj nekünk kenyeret, zsidó! — kiáltott rá egy szakállas dragonyos. Ne, itt a pénz érte! Mit csapod be az orrunk előtt az ajtódat, mi? Hát haramiák vagyunk mi? Te vén g.i zi ‘.ni iberl VIILÁG 1915 január 1. , Amerika Anglia ellen