Világ, 1915. február (6. évfolyam, 32-59. szám)

1915-02-01 / 32. szám

Aranypatakok Sopánkodnak az emberek, hogy nagy a drágaság. Régóla panaszkodtak már ezen. Olyan régi a panasz, mint maga a világ, öreg urak ülnek az ámbi- tuscun, pipával a szájukban s beszélnek a boidok időről, mikor még négy kraj­cár volt egy liter bor és szalonnának, kenyérnek, húsnak oly mesésen olcsó j volt az ára, mint a népmesékben. Majd- I nem ingyen élt a világ. A háborúval ha­sonlóan vagyunk. A régi-régi múltban az emberek úgyszólván potyára vere­kedtek. Mibe került a keresztes vitézek felszerelése és élelmezése a mai katona felszereléséhez és élelmezéséhez képest. Átalakult a háború. Mindent magáira öltött, amit az uj kultúra megteremtett, mindent elvitt magával a táborba, ami kényelmest, használhatót talált a laká­sunkban, a gyárainkban, a laboratóriu­munkban, a villanyvilágítástól és a tele­fontól kezdve egészen az autóig és az aeroplánig, mindent, mindent. Ez pedig j roppant sok pénzbe kerül. Innen van. j hogy a modern habom nagyon drága, ! Amily különbség van a közép-kori | átlag ember csekélyke igénye, leves- ' hús ebédje és ól-szerü vacka, meg egy mai grand seigneur finom passziója, tiz- fogásos dinéi*-je és fürdőszobás lakása közt, oly szédítő, oly össze hason! i ihatat­lan, oly roppant a különbség a régi és a mai háború közt, amely csak nehány megszorítás által emberségesebb a régi­nél, alapjában ugyanaz ami volt, ötszáz évvel és ezer évvel és ötezer évvel ez­előtt. Az angolok, akik a háborút kizáróan pénzügyi manipulációnak tekintik, fe­hér papíron fekete plajbászszal kiszá­mítják, mennyibe kerül a világháború? Sóikba kerül, niagyon-nagyon sokba ke­rül. Ines Guyot, az angol pénzügyi szaik- ; iró érdekes adatokat közöl arra vonat- i kozóan, hogy a háború eddigi hat hó­napja 87 milliárd shillingbe került, az orosz-japán háború ára 56 milliárd, s a krimi háború óta valamennyi háború csak 56 milliárdot emésztett fel. J. W. Hirst, angol közgazdász pedig kiszá­mítja, hogy a világnak egyetlen háborús nap 200 millió márkát kóstál. Minthogy ebbe az összegbe nincsenek beleszá­mítva a semleges államok költségei, a háború által felperzselt falvak, városok veszteségei, a meztelen emberélet ára — mert ennek is van ára: az angol élet­biztosító-társaságok 16.000 márkára be­csülik— körülbelül azt mondhatjuk, : hogy a háború egyetlen órája egymillió : márkába kerül Vagyon egy óra és va- ! gvon egy perc, egy másodperc és min i den lélegzetvétel is. Ezen a vagyonon', > ha aat orosz-francia klikk nein idézi fél a háborút, meg lehetett volna menteni az emberiséget, meg lehetett volna oldani a szociális kérdést végérvénye­sen, mindenkinek jó, -uj cipőt, tisztes séges lakást, házat, földet, boldogságot lehetett volna adni, a földből egy boldog kertet, paradicsomot varázsolni. A háborúban nemcsak a vérpatakok íCárpáti offenzivánk már túlhaladt a határon ás előrejutott a galíciai területen is. Az Erdőskárpátokban néhány a szó* ros magaslatok ót északra fekvő állásért folyik a harc. Jé Nidánál és a Duna/ecnél tüzérsé• gütik sikerrel harcol; az ellenség több lővészárkot kénytelen volt ki- üríteni. Ji németek Lovitztól keletre az oro­szok ellenük intézett támadását visszaverték. Flandriában tegnap tüzérségi harcok voltak. Arrastól északnyugatra a németek kiverték a franciákat lő- vész&rkaikból. Cettinje felett több repülőgépünk jelent meg és bombákat dobott le a mon­tenegrói fővárosra. Jé bolgár távirati iroda jelentése sze­rint a bolgár kormány jegyzéket intézeti Szerbiához a határszélen történt incidensek miatt, amely al­kalommal szerb katonák bolgár te­rületen rálőttek macedóniai mene­külőkre, Jiz U. 21. tengeralattjáró elsülyesztette a Bon Gruachon angol gőzöst Jín• goi jelentések szerint ez a tenger­alattjáró egy másik gőzöst is eisu- lyesztett. A török hadsereg egyik oszlopa elér­kezett a Szuezi csatornához és an­nak közelében Port-Saidtól délre több helységet elfoglalt. Képek a háborúból Jé Világ tudósítójától. Ez a borzalmasan szép szín játék, melyet a világ kulturnépei most végigjátszanalk, nem. csak a hadit örténet számára fog adatokat szol­gáltain'!, de kimer itiheUen anyag lesz piktorok­nak, Íróknak egyformán. Megragadóbb szin- vegyüildket el se lehet képzelni, mint amilyet az országúiról ad a huszáircsoport, amelyik a hadosztályparancsnok előtt táborozik. Korom­sötét éjszaka. Halovány fértyfoltnak látszik a füstfátyolon keresztül a tálborlüz, melynek va­lami kísérteties reflexet ad a honvédhuszárok vörös nadrágja, az alakok felső teste teljesen beleolvadva az éjszakáiba. A decemberi ködös, nedves éjjel egyébként nei rak a huszárok érdekes csoportját emeli ki feljegyzéseimből, de egy mulatságos kis történetet is eszembe juttat az „öreg huszárról“. A Szögedről és környékéről rékvirált pkhós szekerek, lovaik között ráakadtam egy érdekes alakra, akiről ugyan nem gondoltam, hogy vallani ilkor a történetem hőse lesz, de mégis megjegyeztem magamnak, mert tipiku­san beleilleszkedett abba a szedett-védett ván. dorcigánytársaságba, amiből az ezredtrén a háborúban összekerül. „Az öreg huszár“ hivatalos neve polgári kocsis, akit a hadiszolgáltatásról elnevezett tör­vény szeszélye vetett közibénk. Valamelyik szegedi vagy szoregi gazda küldte el a kocsi­jával, lóvá vad, mert hát az öreg alföldi gazda sehogyse érzett magában kedvet arra, hogy. megnézze közelebbről ezt a sáros, véres Galí­ciát. Kiemelte hát a szegedi városháza környé­kén kaszinózó Földnélküli Jánosok közül az öreget, aki most már hatvan körül jár, de valamikor csakugyan mint huszár szolgálta lemn Boszniában a királyt s odaajándékozván neki a kocsit, meg a lovakat, elküldte maga helyett fuvarosnak. Az öreg huszár boszniai élményei méflett — melyet éjszakánként sokszor elmeséli a fiataloknak — főleg arról voit nevezetes és arra a tulajdonjogaira volt nagyon büszke, hogy az egész táborban ő tudta a tüzel legjob­ban megrakni. A legnagyobb társaság mindig az ő tüze körül heverészett. Nem hiába volt olyan büszke erre a tu­dományára, ez is volt a legérzékenyebb ol­dala. Egyik nedves, hideg éjszaka, amikor ki­fáradva, éhesen körülálltuk a tüzet, hogy sza­lonnát pirítsunk vacsorára, meg is haragudott rám az öreg, amikor összeszidtam, mert éppen akkor dobott egy odvas fadarabot a tűzre, amikor már egészen elkészült volna a vacso­ránk, amelyik beleesett a füstbe és pernyébe. Nem tartott azonban sokáig a harag. De en­nek a kibékülésnek története van. Erősen esteledett már, amikor az ezred vonatja, — az élelmiszert és muníciót szállító kocsik — tábort vertek az országút mentén. Kiálltam a tábor szélére s onnan néztem a sürgést-forgásf, közben végigsiklott a tekinte­tem a közeli domboldalon, melyen túl már alighanem az ellenség tanyázott. Egyszer csak látom, hogy a sötétben elsiklik mellettem egy alak. At Öreg huszár yoK. Fejsze volt a vállára támasztva. Ugylátszik, hogy tűzre valót rekví. rál. Mellette vagy kétszáz lépést az erdővel bo­rított domboldal felé, de közben meggondolta a dolgot s csak az országút mentén lévő fának, vágta neki a fejszéjét. Abban a pillanatban, amikor a fa eldőlt, egyszerre, mintha a föld­ből nőttek volna ki, közrefogta négy-öt szu- ronyos katona. Az öreg rémületében és meg- lepetésében megállt egy helyben, úgy lökdös- ték előre maguk előtt a katonák. No, ebből nem kis baj lesz. Utánuk siet­tem. Amint utánuk lépkedek, hallom, hogy magyarázza a vén huszár, hogy nincsenek rossz szándékai. Ezeknek ugyan magyaráz­hatta. Csehek voltak az istenvolták. Vitték be egyenesen a parancsnoksághoz. Közben mu­togatták nekik a katonák a kezükkel, a nyaka felé tapogatva, hogy micsoda sors vár rá, A parancsnokságon kiderült, hogy az öreg éppen azt a fát vágla ki, melyre a tábori telefon drótja volt akasztva. Jelentkeztem a lisztnél, aki az öreget vallatta; igazoltam a vén huszárt, akit szabadon is engedtek. Vissza­mentem vele a táborhoz. Az egész utón nem lehetett szavát venni, csak amikor már a mi embereink között érezte magát, tört belőle ki a szó, amúgy magyarosan, huszárosán kö- rülgarnirozva: — Mondtam mindig, hogy csak bajt csi­nál ez a beszélődrót. De száradjon el a kezem, ha én még egyszer tüzet rakok ebben az el­átkozott országban, még ha egész erdő is lesz előttem. Be is tartotta a szavát. Készséggel telje., siteft minden parancsot; de se szép szóval,; VI. évfolyam 1915 Budapest, HÉTFŐ február 1. 32^ik szám Hífdtí&efc felvétetnek gta&r****.

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents