Világ, 1915. július (6. évfolyam, 181-211. szám)

1915-07-01 / 181. szám

2 1915. júnus 1. jég a háborúk gyilkos forgatagába ik­tatott. Most érkeznek az olasz harctér­ről a hírek, hogy az olaszok előszeretet­tel lövöldöznek sebesültszállítóinkra és egészségügyi szolgálatot teljesítő csa­patainkra és szívesen hunyják be sze­müket vöröskereszt­es jelvényeink lát­tára. Nem most történik ez először a háború folyamán. A féktelenség,­ mely keresztül törte a hadi jog humani­tárius rendelkezéseit, nem egyszer tombolt kétségbeejtő állatiassággal. Nem egyes katonák barbárságának rovására írandó borzalmak történtek különösen orosz részről, hozzátartoztak azok az ellen­ség hadviselésének rendszeréhez. A bé­kés lakosság felkoncolása, aggoknak és gyermekeknek válogatott eszközökkel való kínzása, lemészárlása, épp úgy na­pirenden volt, mint a városoknak és fal­vaknak a hadviselés kénytelenségén kí­vül való felgyújtása­ és lerombolása. Csúcspontját érte el ez a rendszer gyer­mekeknek, asszonyoknak és aggastyá­noknak a csatavonal előtt az ágyuk és fegyverek tüzébe való hajtásával. Az el­lenség a védtelenek, ártatlanok szörnyű jajgatásából merített a győzelemért ví­vandó harchoz lelkesedést, halál hő­íve­sükön és széttaposott testükön keresz­tül indult rohamra . . . A franciák és angolok a világ fülébe harsogták elképedésüket és fölháboro­­dásukat, ha egy-egy műemlék — mely­nek tornyaiba megfigyelőiket és gép­fegyvereiket helyezték el — megsérült. De, hogy ők nyílt városokat bombázza­nak, ez nem ellenkezett azzal az emberi törvénynyel, mely az ember alkotta mű­emlék föltétlen tiszteletét rendelte el ugyanakkor, amikor a hadviselés nem­zetközi megállapodásai által a háború­ból kivett emberéletek ellen támadtak. A háborúk, melyeket a népek vívtak, kifejlesztették a stratégia és taktika tu­dományát Az emberiesség konvenciói­nak fölrúgása kifejlesztette ellenségeink új élet. A lények azt mutatják azonban, hogy a háború csirái csak úgy el vannak hintve az egész világon, mint az élet csirái és ha egy is csak megtermékenyül közülük: itt a háború. Illúzió az, hogy a hábomnak diplomáciai után, nemzetközi bírósággal, financiális alapon, vé­get lehetne vetni. A bábom csirái öntudatunk küszöbe alatt 6l bennünk és­­ bensőnk mélyé­ben kellene megváltoznunk, hogy elpusztíthas­suk azokat. Az ember kilép ugyan az állatiság­­ból, — de nem válik „ü­bermensch“-sé. Vitali­­záljuk a háború okait, hadd tudjuk meg, mi ellen kell is harcolnunk, — a „a háborít el­leni háborúban.“ A régi barbár idők maradványa: az em­berben élő hadakozó és versenyzési vágy. Az állatok között a legh­íresebb és legbátrabb, a homo-nak nevezett magasabb rendű lény, amely angyal is egyszersmind, az állatban és harcoló ösztöne nemes impulzusokból fakad: szeretésből és önfehadozásból. Csak az ember küzdhet: látomásokért És ez a háború hősies része, amelyet szem elől tévesztenek az utó­pistáik. A katonai kiképzés megtanítja az em­bert arra, hogyan használja bajonettjét, ha keresztül akarja szúrni ellenséges mellen. En­nél nincs lázítóbb valami. De igazságtalanság feledni ekkor azt, — hogy aki szúr, az is kard­élnek áll mellével — tehát nem érdemli meg a „gyilkos bestia“ elnevezést. Tennyson mond­ta valahol, hogy „nehezebb a fél-igazság ellen küzdeni, mint a hazugság ellen.“ Ilyen fél-igaz­ság a háború s ezért legyőzhetetlen. És ez az igazabb fele teszi a háborús romantikát és feledteti a másik felét, amely piszok és beteg­ség, szomorúság és sivárság és biztos, hogy a körében a ravaszságok és trükkök tu­dományát. Az olaszok sebesültszállító hordágyaikon viszik a frontra gépfegy­vereiket, hogy az izgalom kíméletét ka­matoztassák taktikájukban. Hova lehet appellálni mindez ellen? Hol van ma a háborúban álló népeknek egy közös, magasabb ítélkező fóruma? Csak háború után leltem majd számon­kénti szörnyű csalódásainkat. A Balkán hírei A Balkán hírei között a montenegrói és szerbiai hírek a legfontosabbak. Vasárnap, június 27-én, délben vonultak be a montenegrói csapatok Szkutariba, mi­után az utóbbi napokban megszállották Me­­dvát, Alessiót és a malisszorok több helységét. Szkutari átadását Martinovics ottani monte­negrói konzul megbeszélte Prenk Bib Dodá­­val. A bevonulás nagyon ünnepies volt. Vu­­kolics montenegrói tábornok vezette a be­vonuló csapatokat. Nikita király nevében ki­hirdette, hogy birtokba veszi Szkutarit, aztán a konokba ment és ott fogadta az előkelő polgárság küldötteit. Kinyilatkoztatta, hogy mostantól fogva Szkutari lakói montenegrói polgárok és minden engedetlenséget a hadi­törvényszék fog megtorolni. A tábornok érte­sítette az idegen konzulokat is, hogy a mon­­tenegrói király nevében birtokába vette Szkutarit. A Vossische Zeitung-ok táviratozzék Lu­­ganóból. A Giornale d'Italia szerint Szerbia tudtára adta a négyesszövetségnek, hogy Szer­bia és Montenegró albániai akciójának nincs egyéb célja, csak az, hogy az Ausztria ellen operáló seregük hátát födözze. Akciójuk nem akarja bevégzett tény elé állítani a szövetsé­geseket. Hivatalosan jelentik: A szerbeknek egy Sábác melletti tá­madására, válaszul repü­lőrajaink egyi­ke tegnap reggel igen jó eredménynyel hős és a vértanú — mészárosok is egyúttal. A fronton, vagy a kórházakban nyíltan látható a „királyok játékának“ e rettenetes és piszkos része, — de ezek csak nagy kisebbségnek mu­tatkoznak s a realisztikus leírások nem adják az­ igaz valóságot. Az emberek nagy része ro­mantikus világításban látja a h­áborút és az ilyen közhangulat hipnotikusan hat majdnem mindig az áldozatokra is. A gyógyuló sebesül­tek megelégedettek és a holtak nem mesélhet­nek. A leletnek fölött fű­ és­ virág nő és újra szépségben ragyog a mező, — a ki ellen való­ságokat meg a költészet hinti be színes virá­gokkal. A nemzet raktárai megtelnek uj hábo­rús­ verssel, nagyszerű háborús képpel, ame­lyek olyanok, mint a vérből pattant rózsabim­bók, —­ és a következő nemzedék még inkább tiszteli és óhajtja a háborút. Háború szüli a háborút, mint pénz a pénzt. Születésünkkor bennünk él csírája. Érdekes és jellemző, hogy Mr. Wells például, irodalmi működésének forrását háborúban leli. És biz­tos, hogy háború lesz majd ezután is az ifjú­sági irodalom,­­ amely semmiképp sem ve­zethet békés gondolatokhoz. De minthogy a háború olyan hazugság, melynek igaz a fele — a béke olyan igazság lehet csak, amelyben van nagy adag hazugság is. Ha béke lesz és újra Mammon uralkodik majd az embereken, — akkor a gondolkozás ismét a fél­igazság felé fordul majd tragikus türelmetlenségében. A háború oka még: a hadsereg és a tengerészet létezése, melynek történelmi múltja, ősi szo­kásai, muzsikája és glóriája van. Tagjaiban él a vágy, hacsak öntudatuk alatt is, a­hogy a „valóságban“ próbálják ki tudásukat; a nem­zetekben meg megvan a hajlandóság, hogy bombázta a belgrádi hajógyárat és az Obrenováctól délnyugatra levő orasaci csapattábort. Höfer altábornagy, Románia állsfoglal.??« A Secolo tudósítója, Magrini, két igen ér­dekes táviratot küld a Balkánról. Az első e hó 21-iki kelettel a bukaresti helyzetet vázolja és­ egy beszélgetést ad vissza Filippescuval, a volt miniszterrel, tiki panaszkodik, hogy egé­szen elkedvetlenedett, mert Bratianu kétszer megígérte már, hogy Románia beavatkozik s mind a kétszer megszegte a szavát. Egy oda­való diplomata, valószínűen a bukaresti olasz követ, ezt mondta Magrininek: — Románia magatartása kizárólag a bul­gáriai eseményektől függ. A másik sürgöny Szófiában kelt e hó­ly-én. Itt meg egy másik diplomata, valószí­nűen a szófiai olasz követ, oda nyilatkozik,­ hogy a bolgár kormány annyira az oroszok vereségének és a német hatalom hipnózisának hatása alatt ált, hogy csakis egy nagy orosz győzelem vagy a Dardanella-akció végleges si­kere indíthatná őket a beavatkozásra. Bizal­matlan Bulgária az entente iránt azért is, mert ez Bulgária balkáni aspirációinak teljesítését a beavatkozás föltételéhez kötötte, míg a köz­ponti hatalmak csak a semlegességet kívánják Bulgáriától. Bukarestben sok ezer ember részvételével nemzeti gyűlést tartottak Romániának a né­gyesszövetség mellett a háborúba leendő be­avatkozása érdekében. A népgyűlést az Alt­eiun­ea Nacionale és a Kulturliga Mandrescu egyetemi tanár közreműködésével hívták egybe. A hangulatot már Lahovary halála is nagyon leh­űtötte, de a közbejött hatalmas zápor, mely a fedetlen Arénában összegyűlt tömegre zuho­gott, végleg elrontotta. A népgyűlés incidens nélkül oszlott szét. Az Independance Roumaine megállapítja,­ hogy a vasárnap megtartott meeting, melyet a román intervenció érdekében hívtak össze, balul ütött ki és e balsiker okát abban a kö­rülményben látja, hogy ezt a meetinget az Adeverul szervezte, ahol mindig üzletet csinál­tak a politikából, ahol­­minden eladó és meg­vásárolható volt, ahol a legnemesebb érzelmek­kel is üzletet csináltak. Kezdettől fogva ha­lálra van ítélve az olyan mozgalom, mint a vasárnapi volt, amikor az Adventi igazgatója a meeting előestéjén forradalomra szólította a népet az állami hatalom ellen és a polgárba-­ boknit akarta a mindenkinek drága nemzeti nagy befektetéseiknek hasznát lássák. Vájjon melyik nemzet érett meg arra, hogy megle­hessen katonaság meg flotta nélkül? A lég­hajók és a tengeralattjárók, csak kedvező, új tényezői a háború romantikájának. Háború okozója még: a nemzetiségek lé­tezése, amelyek előbb csak helyért küzdenek, azután már egy napsugaras vidékért, majd hamis nemzeti dicsőségű eszmékért. A háború a nemzetiségek ára. S amíg nem fogják so­kaim ezt az árat, addig lesz háború. A nem­zetek határai vérrel vannak megrajzolva. Ha ellenséges nyomás nem nehezednék a határ­vonalakra, a nemzeti érzés idegei át lennének vágva. Anyagi oka is van a háborúnak. Költségei borzasztó nagyok. Kiszámították Londonban, hogy a háború első évének költségei 10 ezer millió font sterling. Békében is, millióknak keresetforrása a gyilkoló eszközök gyártása. És a fegyverek letevése ezeknek nagy ellent­­állásába is ütközik; ide tartoznak még az ipar­­ monopóliumok, az olaj­források, élelem­­szállítók, mint a háború szitei. Gynasztikus vagy szent háborúik ritkák, de a papság még ma is megáld azért minden zász-­­lót, azt az illúziót keltve, hogy minden háborút — szent. Emberi fajok gyűlölik meg egymást,­ s ez is forrása a háborúnak. Autokrácia is követel háborút, hogy az otthon elkövetett hi­bákat, ügyes „külpolitikával“ leplezze. A de­mokrácia meg könnyen lobbanó és kapható háborúra. E háborús tényezőkhöz adjuk még azt is, hogy a fejedelmek, államférfiak, sok­szor asszonyok és más véletlen lehetőségek VILÁG Csütör­fSK

Next