Világ, 1916. november (7. évfolyam, 304-334. szám)

1916-11-01 / 304. szám

1­5-1­6. november­i VILÁG ember, orosz körökben igen mély benyomást­­ keltett. Azt mondják, hogy Iíbuisszilovra hárul az egész felelősség Oroszország­­­ véráldoza­­táért, mert ő volt az, aki az orosz irányadó kö­rök minden tiltakozása ellenére, csupán a cárra támaszkodva, aki teljes bizalmával aján­dékozta meg, keresztülvitte a tömegek kímé­letlen feláldozásának taktikáját a keleti harc­téren anélkül, hogy az ígért célokat, Lember­­get és Köveit, elérte volna. Oroszország a há­ború kezdete óta több mint kétszer annyi em­bert veszített, mint valamennyi szövetségese együttvéve. Elsősorban főleg az intelligencia szenvedett, úgy hogy Oroszország a háború után egyenesen megoldhat­a­tlan feladat előtt fog állani, ha arról lesz szó, hogy a háború mérhetetlen kárait ismét helyrehozza és újat alkosson. A legfelsőbb körökben észrevehető az a nagy komolyság, amelylyel a jövő elé te­kintenek. A legsúlyosabb belső rázkódtatások nélkül Oroszország nem képes a háborút az eddigi alapon Brusszilov rendszere szerint folytatni. A lengyel városok önkormányzata A lublini főkorm­ányzóság sajtóirodája a fő­­kormányzónak egy rendeletét közli Kielce, Lab­in, Petrikau és Radom városok önkormányzata­­tol­óbban hozott határozatok végrehajtásáról. A ren­delet a polgári biztosi hivatalnak a nevezett vá­rosok képviselőivel és a középponti segítő­bizott­ság városi ügyosztályával szeptember végén Kub­imban folytatott tanácskozásának alapján ké­szült, megállapítja a választások, városi képvi­selőtestületek és tanácsok megalakításának előké­szítését, a kilépő városi tanácsosok pótlását és végül választói gyűlések dolgát is szabályozza. A választók névjegyzékét, amelynek elkészítésén a városok tanácsai most dolgoznak, november­ vé­gén lezárják és átadják a nyilvánosságnak. Az első kúriából való választásnál szabályul álla­pítja meg a rendelet, hogg a­­­z, illetőleg tizenkét városi tanácsos közül legalább is ötöt a fontosabb foglalkozási ágak képviselőiből kell választani, még­­pedig egy-egy lelkészt, jogászt, orvost­­ech­nikust és tanügyi férfiút, hogy minden városi, tanácsosnak rendelkezésére legyen egy szükséges szakember. A többi négy kúriába való választás arányos módszerben történik olyképpen, mint a varsói válasz­tásoknál. A választás határidejét olyanképpen kell megállapítani, hogy a választás még karácsony előtt megtörténjék és hogy az újolnnan megválasztott városi képviselőtestület még újév előtt megkezdhesse tevékenységét. Megtorlás az orosz foglyok­on A Xordd. Alig. Zlg. „Oroszországi német főn­yyokkal való népjogellenes bánásmód megtorlása“ címmel a következőket írja: A legutóbbi időkben adatok kerültek nyilvánosságra oroszországi hadi­foglyaink szenvedéseiről. Ezek az adatok Németor­szág széles rétege terén és a semleges külföldön fel­háborodást keltettek. Az erre j­ona-tköző közlemé­nyekben rámutattunk arra, hogy a német kormány ellenintézkedésekkel v való fenyegetés mellett köve­telte ezeknek a bajoknak haladéktalan megszünte­tését, valamint erélyes intézkedéseiket azoknak a körülmén­yeknek megjavítására, amelyek között foglyaink az orosz fogolytáborokban élnek. Az orosz kormány elé tűzött határidő most lejárt, anél­kül, hogy a német jegyzékre kielégítő válasz érke­zett volna. A hadivezetőség ennél fogva néhány nap előtt nagyobb szá­ú orosz lisztet, akik előkelő ez­redekhez tartoznak, külön táborokba vitetett át, ahol különösen szigorú bánásmódban fogják őket részesíteni. Ezek a megtorló intézkedések addig maradnak érvényben, amíg az orosz kormány ele­get nem tesz a német követeléseknek. A MI ÚTJAINK (Magyarország jövője) A jövő kérdései. E 166 kötet­írta: Ágoston Péter. Ára 3 korona. Portó 25 fillér. Kapható a Világ könyvosztályában VI. Andrássyi út 47.1. A Huszadik Század Könyvtára Gazdasági szervezet és háború. Irta: Szabó Ervin. Ára 80 fillér. Portó 30 fillér, kapható a „Világ" könyvosztályában Budapest, VI., Andrássy­ út 47. I. A f­émet-norvég kiélesedett? A norvég korm­án­y most tanácskozik azon, hogy mit válaszoljon a német jegy­zékre. A dán Extrabladed krisztiániai érte­sülése szerint a válaszjegyzéket ma már alig­­ha fogják átnyújtani. A tanácskozás még nem ért véget, a hangulat azonban általában bi­zakodó. A legjobb forrásból eredő értesülés szerint semmi ok sincs nyugtalanságra. A francia és az angol sajtó túlzásait nem sza­bad komolyan­­venni. Ilyenformán nem kell nagyobb súlyt tulajdonítani a Corriere della Ocra-nak arról a párisi híréről,­­a­mely szerint Ném­et­ország és Norvégia konfliktusa egyre jobban kiélesedik. Németországnak­ — mondja az olasz lap — úgy látszik, az a szándéka, hogy Norvégiát megtámadja. A helyzet any­­nyira komoly, hogy a két állam közt a szakí­tás nem is keltene már feltűnést. A német torpedózuzóknak a La Manche-csatornában miképp történt vá­ratlan megjelenése csak most váltja ki igazi hatását az angol közvélemény­ben. Az angol sajtó, amelynek ezúttal a hang élességében a Times jár az élén, vehe­mens támadásokat intéz az admiralitás ellen, amely a német torpedózúzóknak a csatorná­ban való pusztításait leplezni kívánta. Általá­nos ma a nézet, hogy a német búvárhajók olyan fölényt szereztek a tengeren, amelylyel szemben Angliának mindenesetre kell valamit tennie, ha tengeri hatalmát nem akarja árnyékba írt­om­má tenni. Az U. 53. hazaérkezett Berlinből jelentik: A Wolff-ügynökség jelenti: Az „U 53." tengeralattjáró az Atlanti­­óceánon túl való vállalkozásáról jó állapotban érkezett haza. A német-norvég Konfliktus Kopenhágából jelentik: A Politiken mai vezércikkében a német-norvég viszálylyal fog­lalkozik és az entente-sajtó uszító fejtegeté­seivel szemben, amelyek kiemelik egy norvég német há­ború lehetőségét, azt mondja, hogy különösen a francia sajtó igyekszik ily riasztó híreket terjeszteni, noha sem városban, sem Londonban a viszály lefolyásáról nincsenek jól értesülve. Különösen nem a még át nem nyújtott norvég jegyzék tartalmáról. Már ko­rábban is kieme­ltük, hogy nézetünk szerint a viszály nem ellentétes érdekekből keletkezett, amelyek ki nem egyenlíthetők, hanem ellen­kezőleg Németország és Norvégia valójában közelednek egymáshoz, minthogy a félhiva­talos lapok hangsúlyozzák, hogy a német tengeralattjáróknak nincs szükségük a norvég kikötőkre és a norvég lapok pedig beismerik, hogy a tengeralattjárók tényleg nem kerestek fe norvég kikötőket. Ha a tényleges viszonyok ilyenek, úgy nem valószínű, hogy a most folyó tárgyalások ne vezessenek megállapo­dásra. A németek nem s­erítéli meg Iímerikának tett ígéretüket A Köln. Zft.-nak jelentik Washingtonból 27-i­ kérés. Nagyállású miniszteri hivatalnokok ki­­teleintették, hogy az angol parlamentben Ameriká­nak a ném­et tegeralattjárókkal szemben tanúsított magatartásáról elhangzott panaszt nem veszik fi­gyelembe, föltéve, h­ogy nem magától az­ angol kor­mányfők indultak ki. A német tengeralattjárók pa­rancsnokai teljesen korrektül viselkedtek. Ha az angolok folytatni akarják a vádaskodásokat, akkor Washingtonban szükségsnek­ találhatják, hogy az egész világ nyilvánossága elé bocsássan­a­k minden dokumentumot, amiből kiderülne, hogy a Sussex esete óta semmi sem történt, amivel a németek akár a nemzetközi jogot, akár pedig Amerikának tett ígéretüket megszegték volna. Egy másik nagy állású minisztériumi hivatalnok azt mondta, hogy az U. 53. parancsnokit csodálatosan viselkedett. Az a cselekedete, hogy egy mentőcsónakot a világi ló­­tor­onyhoz vontatott, olyan rendkívüli, hogy ehhez Szerda hasonlóról a tengeri háborúk egész történetében nem hallottunk. A németek­ látogatása a csatornában Rotterdamból jelentik. A Times tengerészeti rovatvezetője írta: Amíg nizscserpeik részletek a csa­tornáiban csütörtök éjszaka torpedóü­zek között le­­fo­lyt harcról, adid­ic azokat a hibákat, amely­ek le­hetővé tették, hogy a németek a nam­­ kárt okozza­nak, nem tudják bizonyossággal körvonalazni. Az angol közönség nyilván kellemetlenül érzi ma­gát annál a gondolatnál, hogy ellenséges tengeré­szeti erők átfuthatnak a dones után. Tény azon­ban, hogy valóságos csoda, hogy az ellenséges erők veszteség nélkül elmenekülhettek. A hajók kétség­kívül eredetileg vagy Emdrnből vagy egy másik német kikötőből jöttek, de bizonyára nem a csa­tornába való előretörés napján. Valószínűbb az, ho­gy Zeebrüggeben vesztegeltek és ott vártak ked­vező alkatomra. A távolság Zeebrüggétől eddig a pontig, abból a támadás történt, nem oly nagy, hogy gyorsjáratú, modern torpedó űzők a sötétség ideje alatt ne tehetnék meg. A németek visszavo­nulásuk folyamán valószínűleg aknákat is szórtak szét, hogy veszeddelmes­sé tegyék az üldözést. Te­kintettel arra, mily rendkívül nagy érdekük van a németeknek a csatornás forgalom megzavarásában, a kísértet megismétlésére lehetünk elkészülve. Leverton Harris unionista képviselőnek a lap­hoz intézett levele javasolja, hogy a kormány egy­­szers m­indenkorra jelentse ki, hogy a háború után a német hajóknak, még ha más zászlók alatt jár­náik is, megtiltja, hogy a világon sehol angol sze­net német hajóknak ne szabadjon szállítani. A Times közli Hander­son nyugalmazott ten­­gernagy levelét, aki kifejti, hogy az admiralitás­­nak sa­jtókyözteményei híj­­án vannak az őszinte­ségnek. Úgy látszik, hogy a nagyközönség ezt kezdi belátni. A tengernagy fölveti a kérdést, mit gon­doljon az egy­szerű polgár és mit gondoljanak a semlegesek, ha összehasonlítják az angol és a mé­met közléseket a csatornában torpedóütők között lefolyt harcról­ A két jelentés annyira különbözik, hogy az a következtetés vonható le, hogy mindkét fél elhallgat­ja az igazság egy részét. A Wolff-ügy­nök­ség jelent: Három tengeralatt­járó naszád, amely most t­ért vissza az angol csatornából hazai kikötőbe, összesen 21 hajót sü­­lyesztett el 78.500 tonna tartalommal. Köztük vol­tak a következő, hírlapi jelentésben még meg nem nevezett hajók: a Condor nevű francia bárka (760 tonna), a francia Cannediere nevű bárka (2454 tonna) farakománynyal és a St. Charles nevű francia háromárbócos hajó (250 Ilonna), amely 420 tonna halat vitt. A balti flotta új parancsnoka Luganóból jelentik. Kanin tengernagyot, a Balti-tengeri orosz flotta parancsnokát egészségi okokból felmentették állásától, birodalmi taná­csossá való egyidejű kineveztetése mellett. Utód­­jául Repnin altengernagyot nevezték ki. Pusztulás a tengeren A Lloyds ■ügynökség jelentése szerint a Ger­main 2573 tonnás angol gőzöst 28-án egy német búvá­rhajó elsülyesztette. Legénységét m-Ttm­m tet­ték. Plymouthban partra szállt a St. Charles fran­cia halált­rhajó legénysége­­ jelentette, hogy ha­jóikat elsülyeszt­ették. A Lloyds-ügynökség jelenti: Gcanisst­k, hogy a Marina nevű 5204 tonnás gőzös élülyedt. KÖZÉPEURÓPA Társadalomtudományi Társaságban Középeurópáról tartott vita anyaga különlenyomatban megjelent a HUSZADIK SZÁZAD KÖNYVTÁRÁBAN Tartalmazza Kunfi, Riesswein,Szabó, Jászi, Szende, Ignotus, Katona, Pályi, Vágó, Ágoston, Vámos, Rónai, Dániel előadását. — Aki a jövő nagy problémájának tudományos analíz­sát ismerni akarja, olvassa el a könyvet Ara I­stróna, portó 25 fillér Kapható a ,,Világ" könyvosztályában, Andrássy­ út 47 .

Next